Budapesti Hírlap, 1856. január (1-26. szám)
1856-01-01 / 1. szám
zstő fia olvasóit megismerteti egyfelől azon ítézményekkel, melyek nálunk a munkakedyv, tevékeny szellem fölébresztését czélozzák, másfelöl ama roppant elhaladással, melyet más nemzetek a töke és munka áldásdús megtrmékenyítésének mesterségében tőnek; hamutatni ügyek vendünk a módokat, mint elljen saját hasznunk s jóllétünkre dúsan amatozóvá tenni amaz őskincset, mely tejjel lézzel folyó földünkben és a magyar faj épességes testi lelki erejében elrejtve van, s mely fölött a tétlenség lidércze annyi százada ül: ha mindezt teszszük, valóban ismét sok olyat teszünk, mi minden olvasónk hő hajtásával egyezik. Mert melyik magyar iránná azt, hogy hazája örökre szegény mardjon, hogy ama nagyszerű nemzeti vagyoosságot soha ne ismerje, mely sok más emzetet oly hatalmassá lön, s mely Austriát, gazdagság minden forrásaival megáldott széles birodalmat mindnyájánál hatalmasbbá tendi, ha nemzeje tovább is kegygyel moolyg a lendületre, melylyel ez állam mint atalmas, dicsőségének napja felé merészen s gyorsan emelkedik. A fönnebbiekben futólag egybefoglalik a főbb irányokat. Még csak egy pár észevételt teszünk. Nálunk még igen széles kööben különös fogalom uralkodik a hivataos lap rendeltetéséről. Pártlapnak képzeli azt a közönség ellenében, szerkesztőjét edig e képzelt párt hivatalos panegyricusnak.igyekezni fogunk e ferde fogalmat tettig eloszlatni. Valamint a kormány maga sehasem párt, hanem minden párton kívül és feül álló szerves testület, úgy közlönye sem jhet pártlap. Név szerint ez utóbbinak fogalma magában foglalja az izgatást, a kormánylap kizárja azt. Ennek feladata nyugodt higgadsággal józan okok által meggyőződést fáraaszani, a tények és állapotok valódi értékük szeinti fölmutatása által az észre hatni. Teljeséggel nem czélja ellenben se üres phrasisokal dicsőítés, se személyes jóértelműség itogtatása, se végre mások érzületének gyalusítása. Üyesektől őrizkedni fogunk. Szerkesztőség jól tudja, hogy a feladat, melyhez fognia kell , nagy és nehéz , de őszintén igyekszik működni, s azon mértéken reméli fáradozásai némi sikerét, amily mértékben a nagy közönség részéről hasonló szinteségre találni szerencsés lesz. NÁDASKAY LAJOS: Manteuffel porosz k. ezredesnek a székvárosba megérkezését tegnap estvére várták. Hír szerint, Drezdában mulatott tovább, hova egy nappal előbb innét távirda utján b. Könneritz szász k. követ is elhivattatott. A szultán a magas porta nagykövetévé az austriai Cs. k. udvarhoz hű Callimachi volt török követet Athénében nevezte ki egyedüli akadály azon szerelemben, mely két legtöbb lényt, kik közöl egyik hűnő , másik valódi ínyész, fogna gyémánt kapcsokkal elválhatlanul sszekötni. Mi joga lehet e föld kerekségén egy férjnek, ha mindjárt a 17-ik században élt is, mint Rospigliosi ;róf (ki a szinlapon is igy van kitéve : Olimpia érje; nem pedig úgy, hogy Olimpia a Rospigliosi ;róf neje), mi joga lehet, mondom, nejéhez, ez angyali Olimpiához, ki csupa szív és szerelem, s kinak látta e kincsekkel egy lángészt ajándékozni neg ? _ Ne higyétek, hogy ez irónia. A műben e kérdés sem egy, de több helyen fordul elő, oly világosan, hogy alig lehet gyüngédebb érzelmű, kit meg ne evett volna. A férj észreveszi e szerelmet. Olimpiával együtt akar Rómába távozni, de az azt mondja, mikép érje zsarnok, s nincs kedve távozni. Mindemellett án győzne a rosz ügy, tán megállana a férj akarata, ha Olimpiának a maga idejében segítsége nem ér teznék. Olimpia testvére G h ig i herczeg nyílt igyenesszivü férfiú, a művészet és lángész bámuéja, s Salvator Rosának magas rangja mellett is nem pártfogója, hanem lelki-testi hű barátja. G h i g i tg erkölcsileg kényszeríti a férjet, hogy nejével együtt Rómában maradjon. Azonban beszéljük el jelenetet körülményesebben. Rospigliosi gr. a kevély aristokrata, ki ■löbb tőré szét nejének egy jól talált arczképét, mivel azt Salvator Rosa festette, most egy népesársaság előtt a művészt felszólítja : daloljon neki miamit, mivel unatkozik. Ez mélyen bántja a művész önérzetét és párbajra híná, de gr. Rospigliosi negvetéssel utasítja vissza. G h i g i hg, ki most odá meg Olimpiától, mikép férje el akarja őt Rónából vinni, magára vállalja a két szerelmes ügyfalának elintézését. Egy téte-á-téte-ben Rospiskiosi grófnak szemére veti egykori bűnét, a testvérgyilkosságot, s e titok tudása által a grófot egészen hatalmába keríti, ki most azt teszi, mit sorora kíván. A társaság előtt megköveti Salvator Rosát, és nejével együtt Romában marad. Utolsó felvonásban Salvator Rosa egyedül van akában. Az elnyomott nápolyi zendülésről beszél, melyben ő is tevékeny részt ven. Egy nőt jelentenett be nála, s ez Olimpia herczegnő. E találkozás alatt a házat fegyveresek veszik körül, kik Salvator Rosát, mint egykori néplázítót akarják elfogni. Midőn a hős, Olimpia és saját megmentése iránt akar rendelkezni, a férj benyit és egy pisztolylövésre a nő Salvator Rosája karjai közt adja ki lelkét, a szerelem boldogságáról ábrándozva. A gyilkos férjet Salvator Rosa hű szolgája szúrja le. Salvator Rosát egy bandita, kinek élete egyszer amannak kezében volt de kegyelmet nyert, megmenti : „El Florenczbe !“ — igy szól a hős — s a függöny legördül. Minő boldogtalan szerelmében a lángész — ennek kellene a fennebbiekből folyólag utolsó fel— sóhajtásunknak lennie, de e könnyelmű fölkiáltás: „El Florenczbe !“ egészen megvigasztal. Szerző nem akart tragikai hatást tenni, mily viszonyok közt bajos is lett volna. A nő nem volt szerencsétlen szerelmes, ki le akarja küzdeni szenvedélyét, hanem olyan, ki saját testvére segedelmével könnyűszerrel minden akadályt elhárít útjából, hogy szenvedélyét a művész iránt kimutathassa. A férj szeme láttára és daczára, enged szenvedélyeinek, mintha a férjnek volna legkevesebb joga saját neje szívéhez. Ily viszonyban semmi tiszteletre vagy részvétre méltót sem láthatunk, és miután a nő így van feltüntetve, nem képzelünk oly művészi hatalmat, mely képes volna a végső kimenetelt csak némileg is megindítóvá tenni. Ha szerző azt híve, mikép társadalmi fogalmainkkal és azzal szemben, mit erkölcsiségnek nevezünk, lehet hatást idézni elő, akkor csalódott, — és bárki kisértse meg, mindig csalódni fog. Vannak hagyományos fogalmak, melyeken mi köznap emberei nem bírjuk túltenni magunkat, s még a költőnek sem bocsátjuk meg, ha azokat nem tartja tiszteletben. Ennyit e mű drámai részéről. De ne higyék olvasóim, hogy ezzel az egész regényes mű tartalmát elmondtuk. Itt csak — három felvonást mondunk el röviden, és a másik 3 felvonásról, hogy az előadást könnyítsük, szándékosan hallgatunk. A többit könnyű lesz most utánpótolnunk. Az előjáték, az első és 3-ik felvonás az, melyekről nem szóltunk, s melyek nélkül szorosan véve a darab el lehetne. Az előjáték egy önálló külön drámát képez. Nápolyban vagyunk. Salvator Rosa egy fiatal leányt szeret, ki őt viszont szereti. A függöny fölemelésekor e lány, kit Irénének neveznek, atyja Tomaseo Campanella sorsa fölött halálos aggodalmakat áll ki. Atyja börtönben van, s másnap reggel ki fogják rá mondani a halálos ítéletet. A leányhoz egy ifju udvari kegyencz lép be, ki a nápolyi kormányzótól bizatik meg, hogy a leány beleegyezzék atyja életének váltsága fejében, föltétlen vetni magát a kormányzó karjai közé. A szerencsétlen leány, habár Salvator Rosába szerelmes, kénytelen beleegyezni. A leánynak kell atyját egy rejtek után kivezetnie. Feltételül van szabva még, hogy Iréné mindezekről hallgatni fog, s e fogadást Iréné esküvel is erősíti. Az atya megszabadul, de a leány mérget vesz be, és inkább meghal, semhogy a nemtelen váltságot teljesítse. Salvator ráakad a haldoklóra, ki nem fejti meg a titkot, de Salvator Rosa mindent megért, s felfogadja, hogy boszút állandó tett elkövetőjén, a kormányozón. Ez fejti meg, miért vegyül Salvator Roza a 3-ik felvonásbeli néplázadásba, mely Nápolyban üt ki, habár ajkain többé az íren nevet nem halljuk is. Ez előjátékban játsza le Munkácsi Ft. k. a. a jutalmazott hatásos szerepét, melyet vasárnap Hubenainé adott helyette. Ha ez előjáték oly felesleges nem volna az egész drámára nézve, azt mondhatnók, hogy az egésznek legjobb része. Az első felvonás hegyek közt foly le, hol Salvator Rosa igen regényes kalandokon megy át, a rablókkal jó barátságot köt, s itt történik első találkozása Olimpiával. A honfit a rablók elfogják és Salvator Rosa menti ki. A rablók harcza , Salvator Rosa dal- és rajzbeli remeklései nem függenek össze a fő cselekvénynyel, s e felvonás is, mint az előjáték, nélkülözhető volna. A harmadik felvonás szintén csak episod. Mi Salvator Rosát e felvonásban illeti, az csak annyiból áll, hogy az ügy elvesztése után szerencsésen megmenekül. De van e felvonásra nézve egy másik megjegyzésünk is. Salvator Rosát Irene halálának megboszulása kötelezi arra, hogy a nápolyi zendülésbe vegyüljön. Nápolyban a zendülés kiütvén, S. R. odahagyja Romát, hol már az Olimpia iránti szerelem úgy látszik egészen feledtelé Irénét. — Elutazik, oda hagyja Olimpiát, hogy Irene haláláért álljon boszút! Általán az első szerelem, a rablókkal kötött ismeretség, és S. R.-nak harczias tettei, más szókkal az előjáték, az első és harmadik felvonás a fő cselekvénynyel nem függenek össze szorosan, s még egy regény episódjainak is lazák volnának. Legfölebb arra szolgálnak, hogy Salvator Rosának egy-egy jó barátot szerezzenek, kik a darab későbbi szakában egy perezre szabadító tündérekként álljanak elő, de mindezekért nem lett volna szükség egész felvonásnyi episodokkal szaggatni meg a darabot, a melyet mi ez okokból a párbeszédeknek néhol feltünedező ügyessége mellett is gyenge drámának tartunk. Hogy minő okokból tapcsoltatok meg, valóban nem tudjuk, és részünkről soha sem is akarjuk tudni; de első estjén a tapsokra nézve oly dolgot tanultunk, mit minden bírálónak komoly figyelmébe ajánlunk. Midőn a 3-ik felvonásbeli diszmenetben a felczifrázott ló színpadra lépett, megtapsoltatott. Nem azért hozzuk ezt föl, mintha általán véve a közönség tetszésnyilvánulatait megvetendőknek tartanák, csak azért, hogy kimondhassuk, mikép oly bajos lévén különbséget tenni a valódi és nem valódi tetszésnyilatkozatok között, legjobb azokat bírálatainkban ezután hallgatással mellőzni. Kevesebb dal volt, semmint gondoltuk, s ami volt is, nem győzött meg azon csodaerőről, melyet szerző e daloknak adni akart. Egyébiránt is Jekelfalusi urnak, ki a czímszerepet vitte, minden el nem fogott barátja azt fogja tanácsolni, hogy drámai szerepeket többé ne vállaljon. Bírhatna a legszebb tulajdonokkal más tekintetben, de mindazok el fognak enyészni egy igen nagy és lényeges hiány mellett. Beszéde sok helyen csaknem merőben érthetlen, a sziszegő belük tisztátlansága és hangja éreztelensége miatt, így midőn az első felvonásban beszédet tart a római piaczon, figyelmünk és közelségünk daczára az egész beszédből egyebet ki nem vehettünk, mint e két szót: „vaskalapos tudósok“, s ezt is csak azért, mivel kimondására egész erejét összeszedte. Salamon F. * KÜLFÖLD. Hadi közlemények. téren. A francziák vesztesége, egy 12 főnyi bekerített előőrsöt, s a Baga és Urkuszta közt elfogott 4 afrikai vadászt is beszámítva,sokkal csekélyebb, 2 halottjuk volt és 11 sebesültjök, köztük egy tiszt. Orosz jelentések szerint e támadás czélja csak szemrevétel volt, s e czél tökéletesen eléretett. HyGorcsakoff ez eseményrőli tudósítása szerint a franczia előőrsöket az oroszok Urkuszra és Bagából kiverték s a Csernajáig űzték, egyszersmind 20 fogoly jutott kezükbe. 3 AUSTRIAI BIRODALOM, Bécs, dec. 30. Albert félig ö cs. fensége a fát élét Laibachban töltendi, s hétfőn váratik a kékvárosba. A beállott tél, tudomás szerint, a hadi mozgalmakat ha nem is egészen, de legnagyobb részben megakasztotta. Azon élénkség is , mely az ázsiai harcztéren mutatkozni kezdett s még tavasz előtt tetteket ígért, mind lassabbá válik, s alkalmasint nemsokára egészen megszűnik. Karsz átadatásának szomorú hite, úgy látszik, azon kis erélyt is, mit a porta az ázsiai hadfolytatásban kifejteni kezdett, ismét elaltatta. Omer pasa a Rionnak stratégiai kísérleteivel tökéletesen megbukott; neki Karszt minden áron meg kelle vala mentenie, már csak a persák irányábani tekintetekből is, kik a törököknek épen nem barátjai, s kiknek tevékeny föllépését a távirati sürgöny, mely Herat várának általuk elfoglaltatását jelenti, eléggé mutatja. Redutkalei tudósítások szerint Omer pasa idei hadjáratát a nevezett folyónál bevégezte. Roszul fizetett, roszul ruházott, roszul élelmezett seregével nem is tehetett okosabbat. Most főhadiszállása Redutkaréban van. Musztafa pasának azon seregből, mely Csurukszunál 17000 emberből állt, már csak 6000 embere van, Szeim pasának pedig e pillanatban erzerumi serge nem megy többre 14000 embernél. Ha ehhez számítjuk a szerdai 35000 főnyi kolkhiszi s Izmai pasa 45000-nyi sergét, az egész haderő, melylyel Törökország még rendelkezik, 94000 embernél nem sokkal megy többre. A törökök visszavonultával az oroszok terjeszkednek. Szuszloff orosz tánok Véli pasa elhúzódása után Erzerum kulcsát, a hasszankaléi utsztorosokat megszállotta, ott téli szállást ütött, s Korsakov ezredes kozákjai már az erzerumi fennsíkon portyásznak. E város 80000 lakosának vagyonos része Brussza pasalikba költözött, mindenütt páni rettegés uralkodik. Az orosz sereg zöme Karszban marad s csak két hadosztály megy el Akhaltzik és Tifliszbe a tartaléksereghez. A szép anatóliai hadsereg, mely 1855 tavaszán többre ment 35000 embernél, Karsz eleste után a harcz színteréről eltűnt. A krimi harcztérről Félissiernagy jelentését hozza a „Moniteur“ azon támadásról, melyet az oroszok dec. 8-án reggel a Baidar-völgyben álló D’Autemarre-hadosztály előőrseire intéztek. E támadás eredménye már rég tudva van, s így e sürgöny terjedelmes közlését bízvást elhagyhatónak véljük. A megtámadott előőrsük a felső Csernajánál egy félkört képeztek, mely Eszki, Arman, Urkuszta, Baga és Szavatkán át terjed ki. E falak azon erdős halmok aljában feküsznek, melyek a Baidar-völgyet a felső Belbek és Csulu völgyétől elválasztják azon utakon , melyeken a völgybe nyomulhatni, s melyeket erős előőrsök őriztek. Az oroszok ez előőrsöket akarták elfogni. Péisserrnagy jelentése szerint azonban e kísérlet nem sikerült, s az oroszok túlnyomó ereje gyorsan és eldöntőleg visszavezetett. Az oroszok 150 halottat, sebesültet és foglyot hagytak a csaló Anglia, London, dec. 28. A politika szunnyadoz, s a lapoknak pusztán okoskodó vezérczikkei nem képesek a közönség figyelmét a karácsoni idő végtelen asztali örömeitől elvonni. Valóban most csak nagy győzelmi vagy megveretési tudósítások gerjeszthetnének némi sensaliót. Azonban nem csak a harcztéren, hanem benn a párttáborokban is fegyverszünet van. A lapok kínos feszültséggel várják az amerikai elnöki üzenetet, hogy azzal hasábjaikat betölthessék. E közben a „Times“ reform-bit- en dolgozik Törökország számára. A „Chronicle“ arról álmodozik, mikép a világ összes kisebb államai, Nápolyt sem véve ki, a nyugati szövetséghez csatlakozandnak, s abban „oly erkölcsi hatalom-növekedést“ lát, mely Oroszországot a békejavaslatok irányában engedékenyebbé teendi. — Még maga a túl-torysticus „Standard“ is igen kedvező színben látja a helyzetet, amennyiben szerinte Dánország csatlakozását is várni lehet, mely tény a nyugati hajóhadak előtt szabad tért nyit a balti-tengeren, s nagy jelentőséggel bír, mint ellentéte ama fegyveres semlegességeknek, melyek által hajdan II. Katalin s I. Pál az angol befolyást kizárni igyekeztek a balti vizekről. A „Post“ szerint a felsőházi tagok száma egygyel, az Ampthi11 báró czímmel peerségre emelendő Parke báróval fog szaporíttatni. Angol-s Francziaország közt új postaszerződés köttetett, melynél fogva a hírlapok vitelére mérsékeltetik. A„Tiraes“ egyik czikkében újólag Kar sz eleste fölötti sajnálatát fejezvén ki, s azt az angol kormánynak tulajdonítván vétkül, végül megjegyzi: „Egyébiránt ne feledjük el kiemelni, mikép az orosz mok úgy látszik igen udvarias és emberi eljárást követett. Mi, kik nem feledtük még el a hangos vérontást s ezen kegyetlen tettnek az orosz kormány általi helyeseltetését s védelmeztetését, még akkor is, midőn tisztjei közöl némelyek azt défavouálták, örömmel látjuk, mikép ezen durvaság nem minden orosz katonának ismertető jele, s mikép Már a vieff mokban oly ellenféllel bírunk, ki a hadiszokást megtartani, s az emberiség szenvedéseit becsülni tudja.“ A „Morning Post“ szerint, Párisba érkezett távírdái tudósítások jelentik , mikép Eszterházy Bálint gróf Sz.-Pétervárra megérkezett. Ugyanezen lapnak Párisból írják, mikép az európai congressusra vonatkozó röpirat szerzője Duveyrier, hajdani saint-simonianus és phalansterianus; ezen röpirat, hozzá teszi a „Post“, nem a Tuileriákból ered. A „Globe“ párisi levelezője azt hiszi, hogy a röpirat W aewski gróf s nem a császár nézetét fejezi ki, s egy hét alatt a „Moniteur“ hihetőleg egy a röpirat tartalmát defavoyáló jegyzéket hozand. A „Times“ egy hosszas czikkben igen határozottan nyilatkozik minden oly congressus eszméje ellen, melybe a hadfolytatókon kívül más államok is fölvétetnének. Németország, Berlin, dec. 27. Politikai körökben állítják, miszerint K. Seeb a eh, szász k. minister Párisban, ki e pillanatban Sz. Pétervár felé uton van, főleg azzal van megbizatva, hogy felvilágosításokat adjon a helyzetről, és mérsékletet tanácsoljon. Azt is állítják, miszerint a feketetenger semlegesítését Oroszország máskép fogja fel, mint a nyugati hatalmak, mi a békés kilátásokat nem kissé gyengítené. A „Times“ párisi levelezője hiteles kútfőből akarja tudni, mikép a porosz király, austriai Császár Ő Felsége által sajátkezű levélben felszólíttatván az uj javaslatoknak Sz. Pétervárott támogatására, az ottani porosz követet ennek megtételére utasítá. Bajor-s Szászország szintén megígérték , hogy a javaslatokat támogatandják. A „Chronicle“-nek távirják Berlinből, oly hirt képen mely még további megerősítést vár, miszerint Oroszország azon esetre, ha Anglia és Amerika közt háború ütne ki, ez utóbbival véd- és daczszerződésre lépett. Azonban mások tudni akarják, miszerint e szerződvény csupán hadihajók vásárlására vonatkoznék. Mi gr. Eszterházy küldetését illeti, mindinkább kételkedni kezdenek abban, hogy ő Austria részéről ultimátumot vagy javaslatokat vitt legyen Sz. Pétervárra. Inkább hiszik azt, hogy gr. Eszterházy csak előhírnök, kinek az érkezendő javaslatok útját kell egyengetnie. Távirati tudósítások. Páris, dec. 29. A testőrcsapatok a boulevardon vonultak keresztül, fegyvereikre babérok voltak tűzve, s a néptömeg által roppant lelkesedéssel fogadtattak. A császár beszéde, ki a többi közt sajnálatát fejezte ki, hogy nem állhatott élükre, következő helyet foglal magában : „Ti képviselitek a keleti hadsereget, melynek bátorsága Francziaországnak ismét visszaszerezte illető rangját. Noha még nincs vége a háborúnak, mégis visszahíztalak benneteket, hogy mindegyik ezred részt vehessen dicsőségünkben; azon országnak, melynek 600,000 katonája van , érdekében fekszik, Francziaországban jelenleg számos harczedzett sereget tartani, mely kész mindenüvé, hová a szükség kívánja, elindulni. Tartsátok meg szorgalmatosan a hadi szokásokat, legyetek készen, ha szükséges, felhívásomat teljesíteni. Adjatok hálát Istennek, hogy megkímélt benneteket, s most lépjetek buszáén testvéreitek s polgártársaitok közé." — Ez alkalomra nagy előkészületek létettek s általános kivilágítás rendeztetett. London, dec. 29. A mai „Gazette“ jelenti, hogy az összes orosz kikötők zárlata dec. 10. óta megszüntetett. Triest, dec. 29. Albert főligys. fensége Olaszországból visszatérve ide érkezett. Turin, dec. 27. Itteni lapok szerint Durrando Párisba küldetése többi közt a piemonti expeditióseregnek tavaszszal Várnába áttételére vonatkozik, azon esetre, ha a harcz színhelye a Dunánál fogna megnyittatni. Alexandria, dec. 23. Az itteni gabonakiviteli tilalom megszüntettetett. Meccában a rabszolgakereskedés eltiltása következtében véres összeütközés történt a török csapatokkal, melyek