Budapesti Hírlap, 1856. január (1-26. szám)

1856-01-04 / 3. szám

Pest, Péntek. Szerkesztői iroda , Országút, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik em. sz. Január 4.1850 Kiadó hivatal van : Egyetem­-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HIRLIP. Megjelenik e lap, vasárnapot és az ünnepnapokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési dij: Vidékre :félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: félévre: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri be­iktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4kr számittatik. — Egyes szám 20 pkr. A „Budapesti Hírlap“ előfizetési ára:" Budapesten évnegyedre 4 pft, félévre ... 8 — Vidéken évnegyedre ... 5 — félévre............10 — Pesten előfizethetni alulirt nyom­dájában. (Egyetemi utcza 2. sz. a takarék­pénztár-épületben), vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Az előfizetési díj bérmente­sen beküldetése kéretik. Emich Gusztáv, a Budapesti Hírlap 14 kiadója. Előfizethetni helyben: a lap kiadóhivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kír. postahivatalnál. — Előfize­tést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasitandók. HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. A­p­o­s­t­o­l­i F­e­l­s­é­g­e f. hó 2-n mél­­tóztatott a bibornoki méltóságra emelt bécsi herczeg­­érsek Rauscher Othmar lovag fejére a cs. k. udv. vár-templomban a bibornoki föveget ünnepélyesen föltenni. Ő Felsége e végett a cs. k. udvari személyzet és az uj bibornok elölmenetele mellett termeiből a templomba — hol a bibornok-pronuncius V­­­a­­­e­­ Prela már megjelent — lement, ott a trónmeny­­nyezet alatt a nagymisén jelen volt, melyet az itteni felszentelt püspök tartott, s aztán a pápai breve fel­olvasása után, a bibornok fejére a föveget a szokásos szertartással föltette. Ezután a Tedeum énekeltetett, s végül a bibornok a pápai áldást osztá. ö cs. k. Apostoli Felsége ezután a cs. k. udvari személyzet kíséretében termeibe visszatért, hol a bibornok, mihelyt a vörös bibornokruhát fel­ölte, szintén megjelent, hogy egy külön audientián legtiszteletteljesb köszönetét kifejezze. F. hó 1-n 2423 i. sz. a kelt igazságügyministeri bocsátvány által az ügyvédség ideiglenes gyakorlá­sára kinevezett Petanovics Istvánnak hivatalhe­lyét Csornáról Sz. Mártonra, a soproni orsz. főtör­­vényszéki kerületben, itteni megengedtetett. A pénzügyminister Mroule Ferencz cillii bánya­biztost ideiglenes bányanagygyá Szomolnokon kine­vezte. _______ A budai cs. k. orsz. pénzügyigazgatóság beben­­burgi K­a­rg Károly saját segéddolgozóját egy III oszt. ideiglenes irodai segédhivatalra az egri cs. k pénzügykerületi igazgatóságnál kinevezte. A cs. k. kereskedelmi ministerium, a cs. k. belügy­­ministeriummal,és a cs. k. hadseregi főparancsnokság­gal egyetértőleg gr. Andrássy György és több ez országbeli földbirtokosok folyamodványára e folya­modóknak a következő vaspályavonalak előmunkála­taira : 1) Kassáról Eperjesen keresztül Tarnowba, 2) Miskolczról Czeglédre, 3) a Szolnok-debreczeni pályától Aradon át Te­mesvárra, az 1854 September 14-ki vasut-engedély­­törvény értelmében engedélyt adott, úgy hogy ez elő­munkálatok négy évi időköz alatt befejeztessenek. A cs. k. kereskedelmi ministerium, egyetértőleg a cs. k. belügyministeriummal és a cs. k. hadseregi fő­parancsnoksággal, báró Cordon Ferencz cs. k. al­­­bnagy urnák, báró S­in­a György, báró E­rkel­es Dániel, Pereire Izsák és Forsboo­m-B r­e­n t­a­n­o Ferencznek egy Budáról Kanizsáig menő mozdony­­vasút, és egy Székes-Fehérváron át Uj-Szőnyre ve­zetendő vasutág építése végetti előmunkálatokra az 1854. septemb. 14-iki vasutengedélytörvény értel­mében egy év tartamára engedélyt adott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, jan. 3. IPARSZABADSÁG. A magas kormány által a lefolyt 1855. év­ben a közbirodalom anyagi fölvirágzása érde­kében tett intézkedések közt kétségkívül leg­­fontosb, kereskedelmi s iparéletünkbe legmé­lyebben ható, eredményeiben legnagyszerűbb az iparszabadság elvének érvényre emeltetése. Az új ipar­­tör­­ényj­avaslat,­mely ez elv alapján készült, a birodalom minden részeiben a legélénkebb részvétet ébresztő, s mindenütt, kivéve az ön­érdekeikben magukat megtámadva vélt szük­­telelűek aránytalanul kicsiny táborkáját, leg­nagyobb lelkesedéssel üdvözöltetett. E lelke­sedés természetes, mert az intézkedés a kor­­szükségből folyt, melynek követelményét fönt és alant egyformán megértették. A meggyő­ződések ez egybehangzása termékenyíti meg az elvet, teszi azt áldásossá és gazdagon gyü­mölcsözővé gyakorlati alkalmazásában. E lapok múlt évi számai egyikében (901. sz. dec. 21) az „Oest. Corr.“ után rövid pon­tokban s részint egyes példákban összeállítva adtuk az iparszabadságnak gyakorlati üdvös eredményeit. Ugyane kútfő még néhány to­vábbi czikkben tárgyalja ezen nagyfontos­­ságú elv számos jótékony oldalait. E czikkek­­nek, melyeket alaposság és a tárgy tiszta, világos felfogása ajánl , e lapok olvasóivak­ megismertetését el nem mulaszthatjuk. Miután kétségtelen — így szól a közlendő czikkek elseje , hogy az iparszabadság kö­vetkeztében a termelés nagyobbodik, a világ pia­­czáni verseny könnyebbül, a gyártmányok jobbak s olcsóbbak lesznek, s a nemzeti jóllét s vele az or­szág adózó­ ereje növekszik, nem lesz talán érdek­telen a teljesülés küszöbén álló rendszabálynak er­kölcsi hatását is fontolóra vennünk. A józanan gondolkodó ember nem nézi a munkát pusztán eszköznek, hanem mint egyik legjelentékenyebb czélját az életnek. A családi erények, a jóakarat, a kegyelet kétségen kívül nagy tiszteletet érdemle­nek , de velük az emberi rendeltetés forrása nincs kimerítve, és ha munkakedv társul hozzájuk, csak erőt s fényt nyernek általa. A folytonos, tervszerű munkásság megaczélozza a jellem erélyét, a szán­dékot a szilárdság erejével támogatja, s a vétekre gondolásnak leghathatósabb ellenszere. Ezért rend­kívül mély jelentése van a megszentelt hagyomány­nak, mely szerint a vétekbe esett ember arra van utasítva, hogy arcza verejtékével ke­resse kenyerét. A munkakedvben nemesítő erő, s a képződés nagybecsű emeltyűje fekszik. Minthogy elvitazhatatlan igazság az, hogy az ipar­szabadság a nemzetek munkakedvét sokszorozza, ezért hatása a nép jellemére nálunk is határozottan jótékony leend. Az önállóság érzetétől fölemelve, komolyabb, kitartóbb lesz s kibontakozik a könny­elműség , kicsapongás s élvsóvárgás hibáiból, melyek még most némileg jelleméhez tapadvák. Hogy a munkásság szelleme népeket s birodalma­kat erőssé tesz, a történelem fennhangon bizo­nyítja. Csak oly államok omlottak össze s vesztek el nyom nélkül, melyekben a tunya dobzódás s élv­sóvárgás minden néposztály közös bűne lett; igy a hódító, mindent elnyelő római császárság, mely a leigázott országokban csupán az erőszak fegyveré­vel jelent meg, s nem vitte magával az ipar­i ke­reskedés szellemét. Így sülyedt az utolsó századok alatt mind alább-alább a Délamerika kincseivel pa­zarul megáldott Spanyolország, míg Angliát, ezt a természettől csak középszerűen kegyelt szigetálla­mot, népének vállalkozó szelleme s munkakedve a fejlődés oly fokára emelé, melyhez hasonlót az összes világtörténelem nem bir fölmutatni. Euró­pára egy tekintetet vetve látjuk, hogy az iparsza­badság áldásával biró államok a legnépesebbek, leggazdagabbak, legpolgárosultabbak, legtekinté­lyesebbek s hatalmasabbak. Ezen tekintetbeni hát­ramaradás Austriára nézve határozottan szeren­csétlenség s évről évre növekedő veszteség volna Földirati helyzeténél s terményeinél fogva a világ kereskedésbeni élénk részvétre, s mindenek fölött Németországgal a legnagyobb üzletre utasítva Austria a kilátásban álló rendszabálylyal oly útra lép, mely áldáshozó czélhoz vezet, a legelőbbre haladt országokkal kifejtésének összes kellékeiben egyenlővé téve, erőben, szabadságban szakadatla­nul növekedni fog, s nagyhatalmi állását a világban nem csak elnyeri, hanem meg is szilárdítja s ál­láshozóan nagyobbitandja. (Folyt. köv.) Levelezések. Nagyvárad, dec. 17. Az itteni cs. k. országos főtörvényszék ma fé­nyes ünnepet ült. Leleplezési ünnepe volt ez 0 cs kir. Apostoli Felsége híven talált és művé­szi kivitel tekintetében is igen sikerült életnagy­ságu képének, melylyel a főtörvényszék Ő Felsége legmagasb kegyéből ajándékoztatott meg. Ez ün­nepélyre, mely a főtörvényszéki ideiglenes szállás nagy tanácstermében d. e. 10 órakor tartatott meghivattak s megjelentek az itten székelő összes katonai és polgári hatóságok főnökei s hivatalno­kai, a latin s görög egyesült két püspök s káptalan-beli urak, a helybeli ügyvédi kar s néhány urak a nemesi rendből. Az ünnepelt kép a terem felső ol­dalán, a bejárástól jobbra volt fölállítva. Főtörvény­­széki elnök U­r­a­y Bálint s helytartósági osztály alelnöke gróf Zichy Ármin ur ő méltóságaik attól jobbra, külön asztal mellett, a fötörvényszék tagjai pedig a bejárással szemközt a terem bal oldalán egy sorban foglaltak helyet, s a magas és fényes ven­­dégkoszorutól az előttük végig futó tanácsasztal által választatának el. Az arczképpel szemben fel­nyitott kisebb terem s a tágas zárt folyosó szintén tömve voltak a különféle hatóságok hivatalnokaival s ügyvédekkel. Az ünnepélyt főtörvényszéki el­nök U­r­a­y Bálint ur, a Ferencz­ József s sz. István rendek vitéze, magyar szónoklattal nyitotta meg, előadva annak czélját, a Császár Ő Felsége legma­­gasb kegyéből nyert kép leleplezését, melynek — szónokló elnök úr szavai szerint — „legméltóbb helye a főtörvényszék tanácstermében, az igazság­szolgáltatás e szent helyén van, hogy a bírák arra tekintve, az igazságot Ő Felsége törvényei szerint szolgáltassák ki.“ Lelepleztetvén a kép, szónokló elnök úr „Éljen!“ üdvözlete mindkét teremben lel­kesülten viszhangzott, s nem tehető észre nem venni, mikép e lelkesedést az arczkép meglepő ha­sonlata s az egésznek tökélyes művészi kiállítása még fölebb hangolá. Erre főtörvényszéki elnök ur rövid de velős s meggyőző tételekben rajzolta I. Ferencz József dicsően uralkodó Csá­szárunk s Királyunknak az összes birodalom benne édes hazánk körüli magas érdemeit; azon az ifjúi kor daczára férfias és erős akaratot, melylyel Ő Felsége a monarchiát az Európa felforgatására indult vészes elem örvényéből kiragadva, külön­böző nemzetiségei mellett, az egyenjogúság ma­gasztos elvén, ily rövid idő alatt egy hatalmas egészszé alakította át, benn bölcs törvényekkel rendezte s künn egész Európa előtt magas te­kintélyre emelé. Anyagi jóllétünk erős léptekkel halad előre; az álladalom jótékonyságaiból egyet­len néposztály sincs többé kirekesztve; szorgalom, ipar és érdem osztálykülönbség nélkül egyenlőn jutalmaztatik; a különböző nemzetiségeknek egy­­más közötti viszályra nincs többé okuk , mert az egésznek mindannyian egyaránt kiegészítő részt képezik; s különösen az igazságszolgáltatást tár­gyazó törvények bölcs és humánus szelleméről az azok kezelésével megbízott igazságügyi közlö­nyöknek nyíltan kell tanúságot tenniök. Azért hó­dolattal meghajolva Ő Felsége képe előtt, hálát mondott a jótéteményekért, melyeket reánk, az üdvért, melyet a honra 0 Felsége bölcs kormánya áraszt. Egyszersmind az ünnepély czélját s a fön­­nebbieket, a magyarul nem értő számos vendégek iránti figyelemből német nyelven is előadván, s ez­után, ezáltal félbeszakadt szónoklata fonalát ismét fölvéve, a cs. k. főtörvényszéket fölhívta, hogy e legkegyelmesebb ajándék szemlélete által buzdítva, az igazságot mindenkor a törvények szellemében szolgáltassa ki s az által mindenkit Ő Felsége iránti hűségre s hálára kötelezzen; végre az ösz­­szes közönségtől búcsút véve, ékes szónoklatát­­ cs. k. Felségéért s a fels. uralkodó Házért mondott éljenekkel zárta be, melyeket a jelenvolt fényes közönség lelke mélyéből háromszorozott. Ezután a helytartósági osztályalelnök gróf emelt szót s szerencsét kívánt a cs. k. főtörvényszéknek a legmagasb elismerés e nyilatkozatához, mert mint a magánéletben csak azokat szoktuk arczképeinkkel megajándékozni, kiknek irányunkbani tiszta érzel­meiről bensőleg meg vagyunk győződve, úgy van ez a nyilvános életben is. Azért fölkérte a főtör­vényszéket s annak elnökét az eddigi jó egyetér­tésnek vele s a cs. kir. helytartósági osztálylyal ezentúl is fentartására, mivel csak ez után fog a cs. kir. Apostoli Felsége jelmondatának végczélja a közjó, sikeresen előmozdittatni; s hatályos vá­laszbeszédét azon lelkes fölkiáltással végezé be Isten ő­sz. felsége, az uralkodók uralkodója, a ki­rályoknak királya, felséges Császárunkat, Királyun­kat számos évekig éltesse! Az általános „éljen“-ek közt befejezett ünne­pélyt főtörvényszéki elnök ur ő méltóságánál fé­nyes diszebéd követte, hol­y Felségéért s a felsé­ges uralkodó Házért ismételt őszinte áldomások üríttettek. AUSTRIAI BIRODALOM, Bécs, jan. 2. Gr. Eszterházy Bálint sz. pétervári küldetése és porosz kir. szárnysegéd Manteuffel ezredes Bécsbe jövetele képezik folyvást a közbeszéd tárgyát. A combinatióknak széles tér nyilt ismét. Manteuffel ezredes ma est­e érkezett meg. Gr. Eszterházy küldetésé­ről még csak annyit tudni, miszerint Sándor császár ö­esge által külön audientián elfogadtatása leg­közelebb megtörténendő volt; valószínű , hogy Oroszország a fennforgó békejavaslatokra adandó válaszát csak ez audientia után fogja megállapítani KÜLFÖLD. Hadi közlemények. A különféle harettérekről érkező tudósítások gyérek, érdektelenek, belső összefüggés nélküliek, s így teljesen hű képét adják a jelenlegi hadi mozgalmaknak, vagy inkább ama nyugalomnak, mely a nyári véres csatákra bekövetkezett. Krímben tö­kéletes fegyvercsend van. A „Russ. Inv.“ alábbi je­lentése csak visszemléke régibb hadizajnak. Ázsiá­ban is pihen a fegyver, O­m­e­r pasa sergének a tengerpartig visszavonulását várnai legújabb levelek megerősítik, és semmi kilátás, hogy onnan tavaszig tovább mozduljon, arról gondoskodik a török hadi administratio, mely a zűrzavar példátlan volta ál­tal tűnik ki, s mely a szerdár seregét oly hiányosan élelmezi, mikép­p m­á­r pasa törzsfőnökét kényte­len volt Konstantinápolyba küldeni, a szükséges intézkedéseknek a hely­színén megtétele végett. Egyébiránt e zűrzavar nem is csoda, mert míg a jól szervezett angol-franczia-piemonti felügyelőség élelemszállító hajóit csak Eupatoria , Kamies és Balaklavába küldözgeti, a török hatóságnak tizenegy tengeri állomásra kell élelem- és lő­szerről gondoskodnia, t. i. Eupatoria, Keres, Jeni­­kale, Szukhumkale, Anaklea, Bedutkale, Tsefkatil, Batum, Csurukszu, Trapezunt és Szinopédia. Ha­sonló zavar uralkodik a Dunánál is, és Törökor­szág más katonai állomásain. A katonák zsoldot rendetlenül, sőt havak óta nem is kapnak, hogy ily körülmények közt a török sereg edződés és emel­kedés helyett folytonos sülyedésben van, nem lehet csodálni. Karsz föladásával egy egész török sereg tűnt el a föld színéről, még egy oly szerencsétlen hadjárat Kolkhisz­ vagy Anatóliában s a portának nem lesz többé nemzeti serege, hanem csak egyes helyőrségi csapatkái. Mint Szebasztopolból december hó első feléből írják, az oroszok az északi erődök s az ezek közelében fekvő helyek megerősítésében hihetetlen munkásságot fejtenek ki. Minden emel­kedett hely, minden kis öböl partja, szóval a leg­csekélyebb pont is erődöt, üteget s elsánczolást nyer. Épen úgy mindenütt futóárkok huzatnak s körülövedző falak építtetnek. A „Times“ egy december 15-ig terjedő tu­dósítást hoz a Szebasztopol előtti táborból , mely szerint a dolgok ottani állapotában az utolsó hétben mi változás sem történt. Ott már értesülve voltak a haditanácsról, mely tudomás szerint P­á­r­i­s­b­a­n fogna tartatni, s hogy e végből P­é­l­i­s­s­i­e­r­bnagy legközelebb oda fog menni, míg Sir E. Lyons dec. 17-n­a­p,Royal­ Albertien szándékozott Ra­­miesból elhajózni. Az is hallatszott, hogy Cod­ri­n­g­t­o­n­­nak is elhagyandja rövid időre állomá­sát. A távirdai közlekedés Konstantinápoly és Krím közt újólag félbeszakadt.­­ Itt általános idegenkedés uralkodik az ázsiai hadjárattól, mely­ről most több ízben van szó, s mind az angolok mind a francziák sokkal jobban szeretnének az oro­szokkal Európában szembeállani, mint oly messze földön hazájuktól, hol a győzelem eredményei csak a politikusok által láthatók. Úgy látszik itt hiszik, miszerint a törökök tökéletesen képesek ázsiai birtokaikat megvédeni, hahogy szabad kéz enged­­teték nekik. A dec. 8-ki ütközetről jelenti most a „Russ. Inv.“: „Oktolgio ezredes, a balszárnyunkon levő csapatok parancsnoka dec. 8-a kémszemlét tett Jeni-Sala falutól a hegyszorulaton át egész a Baidarvölgyig, oly czélból, hogy az ellensé­get fölriasztva erejét és állását kitudj­a. E végre a dec. 8-ra forduló éjjel csapataink két hadoszlop­ban, melyek háta mögött a tartalék haladott, a hegyszorulathoz mentek, s noha a hegyek közt zá­­poreső által lepettek meg, s a Baidarvölgyhöz ve­zető már magában is igen nehezen hozzáférhető itt számos az ellenség által készített keresztárkok s átrontások által még inkább megnehezíttetett, mégis a czélba vett mozdulat tökéletesen jól sikerült. Vi­­radatkor bal hadoszlopunknak három zászlóalja Baga falut támadta meg, az előretolt franczia csa­patot abból kiverte s egész a három zászlóaljból álló tartalékig űzte, melynek ekközben sikerült ma­gát a közel fekvő magaslatokon sánczok mögött felállítani. Midőn a jobb hadoszlop három százada meghallotta a lödözést, hirtelen a bal hadoszlophoz csatlakozott Baga falu előtt. Itt szuronyharczra ke­rült a dolog, s ez után 6 századunk az ellenséget megszalasztván azt egész a Csernajáig üldözte. E kis de vitézül kivitt csetepalé általános riadalt idé­zett elő az ellenséges táborban. Midőn a mordvi­­novi franczia hadállás felöl sűrű gyalogsági had­oszlopok érkeztek, hogy m­egszalasztott csapataikat támogassák, a mi csapatunk jó rendben a patakon át visszament, 18 foglyot vívén magával. E kémszemlé­­szet elősegítése végett M­u­f­f­i­n-P­u­s­k­i­n őrnagy a gr. Radeczky­­nagyféle huszárezredből a déli tengerpart felöl a Jaila-hegygerinczen egy vadász­­századdal s néhány balsiklavai harczossal mozgása

Next