Budapesti Hírlap, 1856. július (151-177. szám)

1856-07-19 / 167. szám

pesítendőknek a növendékeket a második évben be­következni kellő valódi exegesisre, mely ne álljon többé, mint eddig elé, az egyes szavak grammatikai hü­velyezésében s mikrologiában, hanem a bibliai szöveg értelmének kifejtésében. Mint a históriai theologiához tartozó, de egyszersmind az exegesisre kellő anyagot szolgáltató, az exegetát mellékes tár­gyakra kitéréstől s mikrologiától megkímélő tudo­mány, taníttatik az első éré­leknek a bibliai ar­­chaelogias ebből az első félévben a bibliai geographia sethnographia azért, hogy a növendékek ismételjék az ő­­s jelenkori földrajzot, mely a gymnasiumi pályán úgy is nem mint önálló tudomány, hanem mellékesen s szűken taníttatik, s szokják meg azt a bibliaival egybehasonlítva meg­ismerni ; az ethnographia pedig azért, hogy az ó­­korbeli történelem ismételtessék, viszonyítva a szent történetekhez, s kimutattatván, hol s mint vágnak az óidő kerekei s politikai eseményei a szent haj­­dankorba­n a második félévben a bibliai népek országlási-, hadi- , házi-, egyházi stb. szokásaik s rendtartásaik , tudományi s művészeti képessé­gük. A systematica theologiára előké­szítőül előadatnak a bölcsészeti tanul­mányok egész éven át, mert mivel a gymnasiumban csak logika s empirika psychologia taníttatnak; metaphysikai, ontológiai, kosmologiai, bölcsészeti, vallás- s erkölcstani ismeretek nélkül pedig a theologia legmagasb metaphysikai fogal­mait, tárgyait ismerni s érteni nem lehet, — s nem lehet ismerni a tért, honnan a vallás ellen az ostro­mok erednek, — a fegyvereket, melyekkel a világ­bölcsek vínak, s nem lehet érteni a systematika theologia megalakulását, alkatát, melyeket részben a philosophia eszköz lött s idomított: szükségeské­pen elő kell adatni legalább azon bölcsészeti tanul­mányoknak, melyek a theologiára közelebbről vo­natkoznak s melyek ismerete nélkül a theolo­­gus minden esetre egyoldalú , félszeg theologus lenne.­­Mint ezen körbe tartozó tudomány taníttatik az első éveseknek a physico­­theologia is, — mely Kösztlin szerint, magá­ban foglalja a physikát, astronomiát, geológiát, botanikát, zoológiát, anthropologiát, — azért, hogy a növendékek ismételjék a természet­tant, physika­­i astronomiában a mathesist, s a megnevezett többi tudományokat, melyek a gymnasiumi tantervbe is befoglaltatnak; azért, hogy tanulják meg ezen tu­dományok tárgyait magasb egységükben és magasb álláspontból szemlélni, t. i., mint Isten hatalmas bölcsesége, jósága remekeit s csodáit; azért, hogy ezek ismerete jelen korban a művelt ember kép­zettségéhez tartozik, s és azért a physico-theolo­­gia a skót, angol, amerikai evang. theol. tanintéze­tekben, valamint a Collegium rom­anumban is tanít­­tatik; azért, mert a mezőségen élő lelkész ezen ismereteket minden nyomon a maga s mások hasz­nára fordíthatja, szónoklataiban is épülettel s hall­gatóinak nagy gyönyörére alkalmazhatja, mint ezt Diószegi s más természettudós lelkészek egyházi s megalakulást engedend kegyelmesen, ebben a terv szerint oeconomia és medicina pastoranis szintén taníttatandó lévén, a nevezett tantárgyak, jelesen állati physiologia s biológia, botanika és mineralo­­gia,­amazoknak alapul szolgáljanak; végre azért, mert paedagogikai elv szerint biztos­ út lévén könnyebbekről nehezebbekre, láthatókról láthatat­lanokra emelkedni, mint megfordítva : tanácsos a élek általi revelatio előtt, a természetbeni kijelen­tést szemléleti után ismerni meg, mert Pál apostol szerint, a mi Istenben láthatatlan, tudnillik az ő örök hatalma és istensége, e világ alkotmá­nyából és a teremtett állatokból megértetvén, megláttatnak. Rom. 1. 20. — A­mi a praktika theologiát illeti, erről megmondottuk, hogy tantár­gyaihoz az exegeticum, historicum, systematicu­­moknak kelletvén az anyagot szolgáltatni, ez a tan­folyam végére helyeztetett. Az első években tehát e körbe azon tudományokat igtatjuk, melyek isme­retére lelkészeinknek honi viszonyainkhoz képest inkább a gyakorlati életben, a templomon kívül van szüksége. Ilyenek a paedagogika az első,oeconomia pastoranis a második évben. A paedago­gika, didaktica s methodika, philosophiai tanulmányok ismeretére, a prot. lelkésznek mint előbb magántanító, nevelő, iskolamesternek, majd mint család­atyának, egyházában iskolai felügyelő­nek vagy közlelkésznek múlhatlan szüksége leend. A paedagogika elméleti része anthropologia s psy­chologist tartalmazván, ennek tanulásakor egyszer­smind, a gymnasiumban taníttatott lélektan ismétel­­tetik, kimutattatván annak alkalmazása a gyakorlati életben. Taníttatik pedig ez az első évben azért, mert a philosophiai tanulmányokhoz tartozik, és azért, hogy a netalán magántanításra s nevelésre alkalmazandó ifjaink ily hivatásra előkészítve le­gyenek elméletileg s gyakorlatilag. A praktika the­­logia rovatába soroztuk az éneklést is, mint a liturgia egyik alkatrészét a templomban, mely azon­ban az iskolában taníttatik, mihez tehát a lelkész­nek szintén értetnie kell. — Az első évi tanfolyam­ban , segédtanulmányokul fölvettük a német nyelvet, melyet, bá­r a gymnasiumi pályán éveken­ át taníttatott, ismétlendőnek­ tapasztaltunk, s any­­nyira begyakorlandónak ítéltünk, hogy azon tanári előadás is tartathassák, s a tanítványok felelni ké­pesek legyenek nemcsak az életszükség tekinteté­ből, hanem a prot. egyház érdekében is azért, mert magyar theol. irodalmunk félszázad óta alig létez­vén s a német prot.’ theologiai irodalom magának az angol­­és franczia felett­ is feltűnő elsőséget ví­­ván ki, ifjaink ennek segítségével képeztethetnek theológusokká, és azért, mert nem szabad lemon­danunk azon jogról, miszerint lelkésznövendékeink a külföldi, legalább a németországi egyetemeket meglátogathatják , a­hol azonban csak úgy időz­hetnek haszonnal, ha a német nyelveni előadásokat érteni képesek,-­­ és a szépírást, melyre kivált a reformátusok gymnasiumai s collegiumaiban cse­kély az ügyelet... Kézi és vezérkönyvek ezek: A héber nyelv elemi tankönyve. Irta dr. Ballagi Mór. — Winer, Gram­matik des neutestamentlichen Sprachidioms.•—Rau­mer, Palaestina és Winer Biblisches Realwörter­buch. —­ Beck, Encyclopaedie der theoretischen Philosophie. — Köstlin, Gott in der Natur. — Schwarz, Lehrbuch der Erziehungs- und Unter­richtslehre. — Carpentier , der Lehrmeister im Gesangunterricht. Török Pál: Inapihirek és események. Budapest, július 19. ## B­e‘ 11 i­n­i vendégművészünk tegnapelőtt est­e másodszor „Lamraermoori Luciádban lépett föl, s ha lehet még nagyobb lelkesedést idézett első mint első ízben, mind gyönyörű éneke mind játéka által. Külö­nös tanulmányul szolgálhat Bettini az énekeseknek a recitativók előadásában, miben ő fölülmulhatlan; ő azokat nem énekli,hanem beszéli, s általában bámulata­ TARGZA. Angyal Bandi.4 Költői beszélj­, hat énekben, irta Tóth Endre. Peat, Emich Gusztávnál. 1856. Tóth Endre úgy állítja elő alsó néposztályunk e mondahősét, mint ki nemes, úri családból szárma­zott. Özvegy anyja büszke volt ősi családjára, s e büszkeségen kívül alig van más jellemvonása. Ifjú legény fia, az előttünk fekvő elbeszélés hőse egy paraszt molnárleányba szerelmes. Hősünk anyja azt magában is a hét főbűnök egyikének tartja egy ne­mes fiúban, de a fő hibán kívül anyja ezt veti szemére: Ocsmány dorbézolás, vad csavargó élet S alacsony szerelem fertőztetik véred. Az anya gyűlöletén kívül, mely főindok, s mely erőszakosan teszi a hőst előbb földönfutóvá, s mely Eötvös Violájára emlékeztet, van egy másik indok is, mely Moor Károlyt juttatja eszünkbe. Amint Bandi­­ rátekint a falon függő ősi fegyverekre, igy szól : .... akkor vér és most a Tespedés bűnétől ég rajtuk a rozsda. Azt fájlalja, miért nem született a hajdankorban, hol a harczok mezején nyert volna kielégítést dics­ és tettvágya. Még ezenkívül is van egy indok, mely hatalma­sabb az előbbieknél, mert az előbbiek csak bujdo­sóvá, míg az utóbbi rablóvá teszi Bandit, kétségbe­esésből, életunalomból. Említettük, hogy Bandi egy m­olnárleányba sze­relmes. Maga a molnár a leány atyja volt, ki e sze­relmet elárulta. A Bandi anyja el akarja őt záratni kastélyába, de ez kivágja magát a cselédség közöl, s paripáján elnyargal. Vissza sem térhet többé, ki van átkozva. Elmegy másnap, egy viharos estre a molnár la­kához. A leányt felkölti, ki őt követni kész. Midőn Bandi lóra akar ülni zsákmányával, zajt hall. Négy-öt lesben állott lovas legény veszi őt körül. Bandi ki­vágja magát ismét s eltűnik a viharban. Egy erdőbe ér, s ott veszi észre, hogy a leány meghalt. Meghalt azon ijedtségben, midőn Bandit a lovaslegények véletlenül megtámadták, így jön Bandi egészen sze­„Od a várt perez nincsen távol!“ Ferke azt a hírt hozza, mikép Bandi anyja még az nap arra fog elmenni. Az édes boszu abban áll, hogy Bandi az elhaladó násznépnek útját állja, s mig mindenkitől egyegy „emléket“ vesz el, arany gyűrűket, drága lánczo­­kat, fényes csatok­, briliántokat stb. anyjától, ki szintén a nászseregben van, nem fogadja el a neki nyújtott gyűrűt. „Asszonyom, szól Bandi mélyen, íme, megtisztel személyem, S mit itt kaptam ma emlékül, Neked hagyom azt emlékül. . . Emlékezz Angyal Bandira, És ő benne — ten fiadra. Ezzel „Ferke“ lován elszáguld. Anyja zokog — összerogy. Az volt hát a boszu, hogy magát mint zsiványt mutatta be anyjának. Angyal Bandinak ez­után egy cselét énekli meg szerző, melylyel a túri vásárt megzavarta, s mely miatt bajtársa, Ferke sarokra került. Bandi fejére nagy jutalom jön kitűzve a várme­gyében. Hosszasan iratik le elfogatásának esete. Szerelem galambja lett a sasfiúból, Alacsony fészekbe szállott a magasból. De utánacsapott fenhéjázó anyja, S az üres magasba erőszakkal vonja. Vagy el kell szállnia, vagy kiháborítja A búgó galambot, vagy szívén szorítja! Ily sorokkal se embert, se érzelmet, se szenve­délyt nem lehet jellemezni, festeni. Egyébiránt Bandi meglehetős hallgatag ember, szerző nem enged sok szót személyeinek, s jellemeik festését ő maga sem tartja fontosnak. A tájképek helyett, ismételjük, jobb volt az egyéniség tisztább festését és fejleszté­sét adni. Egyes helyzetek, állások sikerültek, így pl. jól festi a helyzetet e hasonlat:" Megy a pusztán, mint a bús vad, végig, Elfajult vágy és boszu vezérlik, Ellőtt vessző messze maradt íj­ja S a kinél van vissza az se híjjá. Ezzel azt festi az iró, mikép Bandi számára nincs már visszalépés. A verselés ellen sem lehet sok kifogást tennünk, ha nem akarjuk kicsinyeskedés vádját vonni magunkra. A styl, hang nem elég öszhangzó a tárgygyal, de a nyelvben vannak szépségek. Mindezek mellett legfőbb hibája ma­rad e műnek a szerkezet. Végig olvasván, nem vehetjük ki, mi ezért, mi hatást akart elérni a szerző e műve által — akár prózában irta volna művét, akár úgy veszszük a mint van, versben. —■ Azt nem mondjuk művéről, mikép tán prózá­ban kell vala e tárgyat feldolgoznia. Sőt úgy vél­­ük, mikép a kidolgozás sokkal inkább lyrai mint drámai és epikai. Ha a lélektani mozzanatokat igyekszik vala meg­­testesítni, elevenné lenni, sokkal költőibb lesz vala műve , mint azon tájleirások által, melyekben egyes helyek, vonások lehetnek szépek, de nincse­nek összeolvadva a cselekvénynyel s a mű lélek­tani vagy költői részével. Az egész mű hát sokkal phantasik­usabb, semhogy azt vethetnék szemére, miért irta azt a költő versben, hanem azt kérdhet­jük : akár versben, akár prózában általában miért írta, azaz minő hatást akart tenni olvasójára — és pedig nem erkölcsi, de költői hatást értünk. Csupán odavetni, hogy Angyal Bandit a szerelem tette rablóvá, még nem elég. Általán véve szere­lemben nincs egy mákszemnyivel is nagyobb köl­tészet, mint az emberi szív más értelmében. A költő ecsetje alatt válnak költészeti és művészetté. Ha szerző azon iskolához tartozik, mely azt hiszi, mikép a szerelem emlegetése vagy eszméje már magában költészet, s megfordítva, szerelem nélkül költészet nincs, akkor sajnáljuk, hogy nem lehe­tünk egy véleményen s­e sem, melyet anyja eszközölt ki, későn érkezett. — Bandiról szerző szerint a legények és lányok ezt énekelték rencsétlen, mindén életvágytól megfosztott emberré.­­ Végre elfogatván, Kassán végeztetik ki. A kegye-Még csak a tettvágy maradt fenn benne Mindenéből kifogyván, kopott gubával barangol a pusztákon. Egyszer egy lovas rabló támadja meg. De a rabló maga esik áldozatán­ Bandinak. Ez el­veszi a lovat, s most a véletlen egész zsiványi szerszámmal látta el. Ezután Becskerekivel küzd meg, s ezt és társait legyőzvén, egyeduralkodóvá lett a puszták fölött, s maga mellé egy czigányt vett, kit kémül használt, neve Barna Ferke. Bandi fő rablói szállását a P­á­l­y­i puszta kerek erdejében ütötte föl. Ott egy földalatti barlangban tanyázott említett kémével. Fölösleges mondanunk, mikép kedvesét itt sem feledhetvén, nem annyira értelmeit halljuk egyszerűen férfiasan kifejezve, mint inkább a szerző phantasiáját látjuk határozat­lanul nyilatkozni. De monológjához ezt teszi hozzá: Oh, de késel édes­boszu ! S reád várni jaj mi hosszú!! Midőn a kémet ismét­­ közeledni hallja, igy kiált föl Nem azért hervad , Hogy a tömlöcz rabja, Hanem azért hervad, Mert meghalt galambja. E mesét csak azért kellett elmondanunk, hogy kitűnjék, Jálkép a szerző conceptiója szerint a fő do­log az anya és fiú közti viszony, s hogy Bandi bal lépésének oka az anya, ki bűnhődik is fiával a bá­násáért. Azonban távol attól, hogy a mű egészében ez, mint fődolog volna föltüntetve, ez egész viszony, Bandi fiúi fájdalma halványan, az anya lélekállapota pedig sehol sincs elénk állítva. Ellenben Bandi ka­landjai rendkívül terjedelmesen vannak leírva, úgy hogy a mű olvasásába beljebb-beljebb merülvén, azt hiszszük , mikép Bandi hőstettei kalandjai, a szegények iránti jó tettei lesznek leírva. Ez an­nyira erős hitévé válik az olvasónak , hogy akkor, midőn Ferke a felemlített tudósítást hozza , azt hiszszük, mikép Bandinak valamely nagy harczát kell végig néznünk, s egészen csalódásnak tartjuk, midőn a kaland azzal végződik, hogy anyjától a gyűrűt el nem fogadja. Igen, a fő dolog annyira elmerül a mellékes leírásokba, mikép ha előjön, csak­nem megütődünk rajta. A szerkezet hiányait növelik a gyakori tájleírá­­sok, melyek helyett jobb lesz vala az alakokat és lélekállapotokat határozottabban körvonalazni és színezni. Jellemzés dolgában úgy is nem erős e mű. Angyal Bandi külsőleg ki volna rajzolva, de lelki­leg nincs, s az a­mit beszél, nem illik szájába sehogy, így pl. midőn az ősi fegyverek fölött andalogni kezd, azt mondja, (magáról szólván)­san sikerült neki elenyésztetni a határvonalat az ének és szavalás közt, az operai éneket a legtökélyesb sza­valássá emelni, mely csak képzelhető, úgy hogy az ő éneke többnyire nem a közönséges értelemben vett éneklés, hanem a legédesebb beszéd. Mellette B­o­­­gya Róza k. a. már azért is megemlítést érdemel, mert szerepét hirtelenében kell­ elvállalnia s beta­nulnia. Az egész előadás kielégítő a nagy számban egybegyűlt közönséget, mely Bettini urat ma is számtalan taps és kihívásban részesítő. Bettini ur ma lép föl utólszor a „Troubadour“-ban. ** A pesti magyar kereskedelmi bank hivatalosan jelenti, mit már hírképen előbb közlöttünk, miszerint ezentúl háromnapi felmondás mellett visszafizethető pénzt is felvesz s 4 százlaával kamatoztat. Egyéb­iránt továbbra is szabadságukban álland­óz illetőknek betéti utalványokat szabott visszafizetési határidőre venni: a tőke felmondásakor, a­mennyiben lehet, a visszafizetés is azonnal megtörténik. Továbbá elhatá­rozta az igazgatóság a kölcsönüzletet újra megkez­deni és pedig a) állampapírokra, b) oly termények, kelmék, gyártmányok, kézművekre, melyek nem könnyen romlanak. Ez utóbbi üzletág hatályának kezdete utólagosan fog közzététetni, az első már a hirdetés napjával hatályba lépett.­­ A fővárosban napirenden levő próbatételek kö­zöl kétségen kívül egyike lesz a legérdekesebbeknek a mesterinasok s az esti­ iskola növendékeinek próba­tétele, mely aug. 3-a d. e. 10 órakor s d.u. 2 órakor fog tartatni. A Kik a természetvizsgálók bécsi nagy­gyűlését meg akarják látogatni, figyelmeztetnek, miszerint a rendezőség magánszállásról fog azok­ számára gon­doskodni, kik ez iránt szándékukat levélben előre be­jelentik.­­ A nemzeti színház személyzete ismét szaporo­dik egy énekessel, K­a­c­s­i­n­s­z­k­i baritonista ven­­­dégszereplésre meghivatott, s mint a „Hölgyf.“­ írja, szerződtetése bizonyos. Míg az operai személyzet gyarapodásán örvendünk, a drámai előadások, érde­kében is kívánatosnak tartanók az igazgatóságnak a személyzet új erőkkel szaporításáról­ gondoskodását. ** A „Magyar Néplap“­ legutóbbi számában Ba­lassa János híres tudor és tanár igen jól sikerült arczképével kedveskedik , mint örömmel hallottuk már­is a szerkesztő reményén fölül számos előfizetői-­ nek. E képét a nevezett lapnak nem csak mint kor­szerűt említjük meg, hanem mint jól sikerültet is, mi­nőknek , a Néplap eddigi képei általában mondha­tók. Szabó úr elve látszik lenni, inkább keveset de jót, s ez elvét csak helyeselhetjük.­­ A hengermosógépek raktárában (kis kereszt­­utcza 45. sz.) minden kedden és csütörtökön nyilvá­nos próbamosásokat fognak tartani, hogy a vevőknek alkalmuk legyen e gép czélszerűségéről meggyőződni.­ ** A „Religio“ Egerből több újabb nemes­­szivü alapítványokról értesít, melyeket a magasztos czélú áldozataiban ,kifogyhatlan összes magyar ka­­tholikus clerusnak e püspöki városban székelő tagjai különféle czélokra tőnek, így Bartakovich­ Yerovó-mk, B­e­z­e­g­h András kanonok ugyanazt 1000 frtal s az angol kisasszonyok nönevelőintézetét szintén 1000 forinttal ugyanoly kötelezvényekben . S­c­h­e­c­h­o­­vics Ferencz kanonok külön 4—400 forinttal kész­pénzben a papi nyugdíjintézetet, a gyöngyösi kórhá­zat s a szuhogyi templomot (egy oltárkép szerzé­sére) ; Németh Mihály kanonok a nyugdíjalapot 400, a nőnöveldét 4250 fttal (kötelezvényekben); V­e­z­e­r­­­e Gáspár kanonok a nyugdíjalapot 400 frtal; S­t­i­p­u­l­a József kanonok ugyanazt 400 frtal; Lengyel Miklós kanonok a nyugdíjalapot 500, a nőnevelőintézetet 450 frtal (államkötelezvények­ben) gazdagították. M­e­z­ő - T­e­r­e­g­d­ről f. hó­­7-ről Írják, misze­rint a boroslelki erdőben e napon 5 lőfegyverekkel ellátott rablót vettek észre, és jelentéstétel után tete­mes számú lakosok egész a szurdok­­erdőig üldöz­ték. Ott a lakosok a rablókkal összecsaptak, mely al­kalommal D­o­n­c­z­e János lakos megsebesíttetett. Sebe daczára azonban Doncze egy rudat kapott ke­zébe, a rablókra rohant, és azok egyikét, Petri ne­vűt, egy annak fejére intézett ütéssel földre töm­te. Petri halállal küzdve, egy egycsövű fegyverrel, 3 go­lyó, 3 töltény, néhány lögyászó s egy a megfutamo­dott rablók által hátrahagyott, keményen töltött pisz­tollyal együtt, Borostelekre vitetett. Oda érkezve azt vallotta, hogy ő és rablótársai már két év óta folytatják csavargó rablóéletüket. ** Nagy-Kanizsán f. hó 7-n tétetett le alapköve ,­o­g­y a­­ cs. k. megye főnök ur és az izraelita cul­­tusközség elöljáróságának jelenlétében egy épület alapköve, melybe a néhány hónap­­óta fennálló kis­­dedóvóintézet fog elszállásoltatni. Ez intézet rövid létezése mellett is már szép látogatásnak örvend,­­ az illető szülők megelégedését megnyervén, megszi­lárdulása s üdvös virágzása bizton remélhető. A Napóleon császár atyai örömeinek üdvözlésére nem kevesebb mint 1727 alkalmi költő ült fel a pe­­gasusra. A beadott művek fölött Musset Alfréd elölülése alatt egy bizottmány fog itélni. A legjobbak meg fognak jutalmaztatni. AUSTRIA! BIRODALOM. B­é­c­s. A vasutak sok száz mértfölddel hozták a né­peket egymáshoz közelebb; a távírda eszközli, hogy a milliónyi nép szive egy napon majdnem egy órában dobbanhat össze a közös fájdalomban és mit Isten sokszor adjon­­ a közös örömben. Császárné Ő Fel­sége birodalmunk anyja szerencsés szülésének hite is szinte egy órában hatotta­ át nagy birodalmunk hii alattvalóinak szivét s készlete mindenütt Éghez emelt lélekkel ünnepélyes Tedeumokban hálát rebegni a Mindenhatónak. De nem csak imaáldozatban nyilat­kozott a birodalom lakosainak kegyeletes érzete, ha­nem min­t a koronaországok fő­városaibó­l s más helyek­ről érkezett tudósítások jelentik, honatyánk Császá­runk példájára az egész monarchiában a felebaráti szeretet és humanitás nagylelkű gyakorlásában is nyilatkozott, s költséges ünnepélyek helyett, a szen­­­védők kényeinek letörlése volt sokaknak szívsu­­gallta feladatuk, így B­r­ü­n­n város ezer pártot ado­mányozott jótékony czélokra, a szükséget látó be­­tegágyasnők, szenvedők s a néptanodák szegény ta­nulói közti kiosztás végett.­­Az Ennsen felüli orsz. collegium a halli Erzsébet kórodában három 300 frtos kórágyat alapitványozott, mely ala­pítványnak G­­­z­e­­­a főherczegnő nevével megtisz­­telhetésére engedély fog kéretni. Gratz városának aviiovgruii«v.„ — 0j. .«TM,nHtórhnnna!i 500, 8 KlSflGCJO“ vódáknak 200, a bölcsődéknek 100, és 500 ftot azon gyermekekkel bíró szegények közti kiosztásra ado­mányozott, kik a szegényesületről segélyt nem húz­nak., Albert Főherczeg Ő­rs, Fensége Pest, Buda és Ó-Buda szegényeinek 1000 pftot ajándékozni kegyeskedett. Sok tartományi városban a lelkese­dés a színházak kivilágítása, ünnepi játékok, esti zenékben is stb. nyilatkozott, és számos po­litikai testületek hódolati feliratokat jelentett­

Next