Budapesti Hírlap, 1856. november (254-278. szám)

1856-11-04 / 255. szám

Pest. Kedd. Megjelenik e lapi vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Előfizetési díj: V­idékre : f­é­l é­v­r­e : 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben :félévre: 8 frt, évne­gyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri be­iktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4kr számíttatok.— Egyes szám 20 pk*r. Szerkesztői Iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a­­l­só emeleten Kiadó hivatal van : Egyetem­-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivat­al, 4ben, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidd ken minden es. kir. postahivatalnál. — Előfize­tést tartalmazó levelek a czim. lakhely 8 utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bé mentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. A „Budapesti Hírlap előfizetési ára: (1 Budapesten évnegyedre 4 pft. félévre ... 8 — Vidéken évnegyedre ... 5 — félévre...... 10 — Pesten előfizethetni a Z u­­­i r­t kiadóhiva­talában. Ír egyetérni utcza 2-ik sz. a takarék­pénztár-é­pületben­, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Az előfizetési díj bérmente­sen beküldetése kéretik. Emich Gusztáv, a „Budapesti Hírlap“ kiadója. HIVATALOS RÉSZ. Ó cs. k. Apostoli Felsége sajátkezüleg aláirt okmány által Dürr Sebestény cs. k. őrna­gyot a katonai szekerészeti testnél, az austriai cs. birodalom nemesi rangjára „nemes“ disz - és „d­ü­r­r­e­n t­h­a­­­i“ melléknévvel legkegyelmeseb­ben fölemelni méltóztatott. Ö cs. k. A­p­o­s­t­oli Fe­l­s­ége f. é. oct.21-ki legfelsőbb határozata által H­e­c­h­e­r Mártont, a heiligenkreutzhofi e.­ községi fötanoda fötanárát Bécsben, hosszú évi és dicséretes működése elis­meréséül, arany érdemkereszttel legkegyelmeseb­ben földiszíteni méltóztatott. Ö cs. b. Apostoli Felsége f. é. octoberhó 8-ki legfelsőbb határozata által az éjszakamerikai unió által Bécs számára consullá kinevezett S­­­i- 1 e­s E. C. kinevezési okmányának a cs. exequatur! legkegyelmesebben megadni méltóztatott. F. é. oct. 25-ki 23,366. sz a. kelt igazságügyminisz­teri kibocsátvány által az ügyvédség ideiglenes gya­korlására a pozsonyi­­orsz. főtörvényszék területén Blaskovich Antal kineveztetett. A nagyváradi cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály a debreczenkerületi pénzügy-igazgatósági hi­vatallisztet R­o­b­e­r Lipótot ideiglenes segédnek 800 ft évi fizetéssel a nagyváradi cs. k. fiókpénztárhoz kinevezte. Miután már f. é. nov. 25-diki legfelsőbb hatá­rozat által a dohánylevélbeváltásnak Magyar, Hor­­vát- és Tótországban, a Szerb vajdaságban a Te­­mesibánsággal együtt és Erdély számára Pesten fen­­álló ideiglenes főigazgatás megszüntetése és ennek folytán ügyeinek a dohánygyárak és beváltó hiva­talok központi igazgatóságára átruházása kimondatott, ennélfogva most a határidő, melyen a nevezett főigaz­­gatásnak hatáskörét meg kell szüntetnie, i. é. oct. utolsó napjára állapíttatik meg. F. é. oct. 31-én a bécsi cs. k. udvari és állami nyomdában megjelent és szétküldetett a birodalmi törvénylap L. darabja. Tartalma: 200. sz. Rendelete az igazságügyministernek 1856. oct. 24-ről, mely által a szolnoki megyetörvényszék hatályba léptének a pesti orsz. főtörvényszék terüle­tén határnapja meghatároztatik. 201. sz. Kibocsátványa a pénz- és kereskedelmi ministeriumoknak 1856. oct. 25-től — hatályos a közös vámegylet országaira nézve — több növények és növényrészek vámkezelése iránt. 202. sz. Rendelete az igazságügyministeriumnak 1856. oct. 27-ről — hatályos az összes koronaor­szágokban a határőrvidék kivételével — a cs. k. első folyamodásu törvényszékek s a cs. k. törökországi consuli hivatalok közti ügyletközlekedésre­ bűnvádi ügyekben. 203. sz. Kibocsátványa a pénzügyministeriumnak 1856. oct. 27-ről, azon határidőről, melyen a do­hánylevél, beváltás ideiglenes főigazgatása Pesten megszűnik. E darabbal egyszersmind a birodalmi törvénylap October hóban kiadott darabjainak jegyzéke is megjelent. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest , nov. 3. NI. (Politikai szemle.) Az „Oestr. Cor.“ kö­vetkező felvilágosító nyilatkozatot hoz: „Itt az ideje, hogy bővebben indokoljuk azon ellenmondást melyet a franczia lapok amaz adatának , hogy a m. porta a cs. k. austriai csapatok jelenléte ellen a dunai fejedelemségekben tiltakozik, ellenszegez­tünk. Ellenmondásunkkal szemben újólag megjegyzi egy nagy párisi lap: „Habár a porta részéről e tekintetben tett lépés nem forma szerinti tiltakozás de mégis legalább egy legvilágosabb szavakban kifejezett óhajtás jellemével bír. Ez egyetlen fentartással tökéletesen megmaradunk a korábbi tudósítás mellett.“ Hahogy a franczia főváros lap­jai csak még egy további engedményt tesznek, ha­hogy a m. porta ezen kifejezett óhajtását helyesen és elfogulatlanul magyarázzák , akkor — de csak akkor — állnak jó, tényleges alapon. Ha a párisi lapok azt mondották volna, mikép azon határidő közeledtével, melyen a párisi békekötés határozmá­­nyainak (összes határozmányainak) valósítva kell lenniök, a m. porta azon óhajtását nyilvá­nította, hogy Austria és Angliával az austriai csa­patoknak a fejedelemségekben s az angol hajóhad­nak a feketetengeren jelenléte iránt kiegyez­zék, úgy mi semmiesetre sem leendettünk képe­sek, ezen állítás ellen föllépni. Most kellemetes feladatunk, a korábbi vita e felvilágosításához azon biztosítást csatolhatni, mikép a portának óhajtott kiegyezése Austria és Angliával a legjobb folya­matban van. A „Journé des Débats“ melynek nyilatkozatára az Ö. C. fennebbi sorai vonatkoznak, a ministerkri­­sis lefolyását más verzióktól eltérőleg röviden így adja elő : A török kormány azon elhatározása következtében, minélfogva lépéseket volt teendő Austria és Angolország kabineteinél, az elsőt a dunai fejedelemségekbeli kivonulásra, az utolsót hajóinak a feketetengerről visszahívására kérvén föl, e két hatalom képviselői e tárgyban előterjesz­tést tenek, minélfogva a ministerium, mely a fen­nebbi, s a két kormány által nem helyeselt határo­zatot indítványozó, úgy vélte, hogy felelőssége alól magát feloldani nine« i»^ ",ízi, mint a lelépés. E kicsis azonban nem soká tartható!», mon­dj­umni tu­zjog van, a szultán a lemondást el nem fogadta. Meg­tartván a szultán a maga ministériumát, ebből az tűnik ki, hogy a rendszabály, mely a kicsist elői­dézte, szintén fenntartatott, s a török kabinet poli­tikájában semmi változás nem történt. Mi már ma­gát az Ö. C. részérőli ellenmondásra okul szolgált állítást illeti, erre nézve a fennidézett lap így nyi­latkozik : „Habár a porta által e tárgyban tett lépés nem bir is formaszerinti tiltakozás jellemével (s ez az, mit az Ö. C. tagadott), legalább világos óhajtás kifejezésével igenis.“ S mint a fennebbi czikkből látjuk, ez ellen, t. i. az egyezkedés óhajtása ellen az Ö. C-nek nincs is ellenszava. Mi az angol kormány nézetét a török terü­let további megszállva tartására nézve illeti, az a török portréval teljesen ellenkező, s Anglia a maga hajóit tovább is a feketetengeren szeretné hagyni, mint ezt a „Morn­ Post“ elég határozottan kijelentette. Megerősíti a „M. Post“ e határozott nyilatkozatát egy Triestbe érkezett konstanti­nápolyi tudósítás, mely jelenti, mikép egy Bou­te­n­­­e­ff orosz követ által tett kérdésre Lyons admirál kinyilatkoztatá , hogy az angol hajóhad mindaddig a feketengeren marad , míg a párisi szerződés pontjai teljesítve nem lesznek. Egyéb­iránt e lap elismeri, hogy Törökország a kivonu­lást kívonja, s más tudósítás jelenti, miszerint a porta a hatalmak képviselőit figyelmeztette, hogy oktober hó 28-kán Törökország szerződés szerinti odahagyásának határideje lejárt, s azontúl a Dar­danellák be fognak záratni, kivéve oly hadihajó­kat, melyeknek a feketetengerre menni szerződés szerinti joguk van. Azonban, az U. C. fennebbi sorai, a porta értekezletei kedvező folyamát Angliára is ki­terjeszti, mi­által a „Morning Post“ állításának alaposságát megingatva látjuk. A „Times“ köze­lebb egy czikkében Franczia é­s Oroszország ellen kikelvén, ez utóbbira hárítja a felelősséget a­miatt, hogy az angol flotta a feketetengert el nem hagyhatja,mivel nemcsak hogy a békepontokat nem teljesítő, hanem új hajóhaddal akar a Bosporusba be­menetelre a töröktől engedélyt kérni. Egyébiránt Oroszországnak, hogy hadihajóival a feketeten­gerre bemenjen, se az angol példára hivatkoz­nia, se a portától arra külön engedélyt kérnie nem szükség, miután a párisi békekötés B. csatolványá­nál fogva az orosznak úgy mint a töröknek joga van 6 nagyobb és 4 kisebb hadigőzöst a feketeten­ger vizein tartani. Egyébiránt ez egész konstanti­nápolyi eset mutatja azon mély szakadást, mely az angol-franczia eddigi jóbarátsági viszonyokban már­is megnyílott, s mutatja, hogy a túlnyomó befolyás végetti harc­ot a keleti háború által előidézett új és sajátszerű­ viszonyok csak háttérbe szoríták, de nem olták ki. Eléggé nyilatkozik ez a Franczia­ és Oroszország közt mind határozottabban feltűnő szö­vetkezésben , melynek lehető következései komo­lyan kezdik foglalkoztatni a lapokat, melyek egyike jól emeli ki az orosz politika belső indokát e lépés­ben.Ugyanazon gondolat,mely Napoleon császárt arra birta, hogy Austria barátságát keresse, ugyanazon gondolat vezeti Oroszországot midőn Francziaor­­szágnak frigyre nyújt kezet. III. Napóleon poli­tikája volt a régi szent szövetséget megsemmisítni. II. S­á­n­d­o­r császár feladata az új coalitiót, a dec. 2-diki hármas szövetséget szétrobbantani, s a fran­czia császárnak nem kellene felednie egy államférfi ítéletét e szövetségről, ki azt Napóleon császár legnagyobb hódítmányának s a krími győzelmeknél fontosabb diadalnak nevezi. E helyzet daczára a „M. Post“ azt állítja, mikép az Angol-­s Francziaország közt a dunai fejede­lemségek tárgyában létező véleménykülönbség se a brit kabinet kölcsönös bizalmát meg nem ingatandja, se ama két hatalmasság szövetségében bármely meghidegülést nem idézend elő. Levelező szerint eleinte az angol s franczia kabinetek nem ugyan­azon nézetben voltak, Oroszországnak a párisi szer­ződés feltételei pontos teljesítésétek­ vonakodása iránt. Azonban az események folyama a vélemények megváltoztatását idézte elő, s a franczia politika az angollal közösen minden nagy kérdésben Európa nyugalmának fenntartására fog törekedni. Az angol sajtó modorára vonatkozólag adatott felvilágosítá­sok kielégítőknek találtattak. N­á­p­o­l­y­ból a nyugati követek elutazásán kívül semmi hír, mint hogy az előrendszabályok minden történhetőségre erélyes folyamatban vannak. A had­sereg szilárd magatartása egyfelől előléptetések másfelől elmozdítások által biztosíttatik, Gaeta má­sodik megvíhatlan Trójává erősíttetik stb. Ez elő­készületek a római állambeli schweizi zsoldosokra sem maradtak hatás nélkül, kik újabb tudósítás sze­rint, a­mint szolgálatidejök Rómában letelik, szá­zankint sietnek nápolyi zászló alá. Legújabban szorgos és sürgős levelezésről beszélnek a nápoly király és az orosz császár közt. Az „Ind.­b.“ meg­erősíti azon hirt, miszerint a nápolyi kü­lügy”»1­^ £.kSdb­ ifV ° - -t P j c*g f yI íf eTíl tetT^m e I ye t *oc 31. Carafa ura franczia és angol képviselőktől kapott, mint a „Nord“ irja, azok se ultimátum jellemével nem bírtak, se nem egyforma szellemben írvák, mert a franczia jegyzék sokkal mérsékeltebb hangú. Lord Clarendon sürgönye, a közlés szerint, nem oly udvarias és békülékeny, mint a Wa­le­w­s­k­i grófé , minden panaszpontot fölszá­mol, s végre kijelenti, hogy a barátsági viszonyok a királynő és a király kormányai közt visszaállít­tatni nem fognak.— Brenner egyelőre Romá­ban tölten­i idejét. A berlini Correspondenzbureau értesít, miszerint azon körsürgönyre, melyet a porosz kormány N­e­u­­c­h­a­t­e­­ ügyébeni nézeteit illetőleg a német szö­vetség összes államaihoz intézett, most beleegyező nyilatkozatok érkeznek Berlinbe , azon egybe­hangzó tartalommal, miszerint a jogi szempontnak a szövetséggyűlés általi egyértelmű elismerése egy részről sem fog elleneztetni. Az eltérések, melyek a különböző nyilatkozatokban találtatnak, lényege­sen csak a berlini sürgönyben magában sem teljes bizonyossággal kimondott esetlegekre vonatkoznak melyek, ha a berlini kormány önálló lépései nem si­kerülnének , a szövetség közrehatását kívánhatnák Azonban a porosz kormánynak nincs szándékában a szövetséget ez említett esetlegekre már most for­­ma szerint lekötelezni. Mint az alábbi távirati sür­göny jelenti, az October 30-n tartott német szövet­­séggyülésben a Neuchatelt illető porosz indítvány előterjesztetett, választmányhoz utasíttatott s ez már a porosz indítvány mellett nyilatkozott. A holstein-lauenburgi ügy „valódi“ ál­lását a „N. Pr. Z.“ így adja : F. évi májusban Po­rosz­ország az új kabinetet fölszólította, az úgy­ne­vezett lauenburgi államjószág kérdésében közös jegyzéket intézni a dán kormányhoz. Gróf Budl ebbe beleegyezett. Ekkor Poroszország egyedül küldött jegyzéket Kopenhágába. Erre Austria küldött egyet, de egyszersmind Berlinben panaszt emelt az egyoldalú eljárás miatt. Most Poroszország és Austria a kérdésre nézve általában egyértelmű­ben vannak. Poroszország óhajtja, hogy Dánia leg­újabb elutasító válasza után az ügy a német szö­vetség elé terjesztessék, azonban Austria különö­sen a kopenhágai ministerkrisis tekintetéből azt akarja, hogy előbb még egy előterjesztés intéztes­­sék a dán kabinethez, így áll az ügy jelenleg. A berlini „Corr. bureau“ szerint újra szándék­ban van minden német államokat közösen kötelező sajtóhatározmányoknak szövetséggyűlés útjáni meg­állapítása. A Persia elleni expeditió nem 10,000, hanem csak 5000 főnyi szárazi csapatból fogna állani és Stal­ker dandárnok, egy ily vállalatra igen öreg ember, fogná vezényleni. A hajók Karrack szigetnél fognak találkozni. Ez expeditio czéljául folyvást Doszt Mo­hamed támogatását s a persáknak Heratból elűzését mondják. De hogy vájjon ezek csakugyan Heratban sz. November 4.1856. vannak-e, egy indiai lap sem meri határozottan ál­lítani. Azonban az újabb tudósítások e részben egy­mással ellenkeznek. Míg egyfelől folytonos hadiké­születekről beszélnek, másfelől a „Triest. Ztg“ ar­ról értesít, miszerint a persa sah Anglia kivonatai­­nak engedni kész, s így a persa öbölben tervezett angol expeditio nem fog megtartatni. A c­h­i­n­a­i felkelők dolga jól megy. A lázadók Hong-Kongban felgyújtották a császári flottát. A cs.­sereg sorsát szomorúnak festik. E hírek September közepéről szólnak. A forradalomnál közelebbről s közvetlenebbül érdekel bennünket azon hír, miszerint a chinai csá­szár megparancsolta, hogy minden európai pénz, a­mit a chinai kereskedők áruikért kapnak, rudakba olvasztassék be, s csak ily alakban tétethessenek azok törvényes forgalomba. Bécs, oct. 31. Az ügyleti körök csüggetegségéről ítélve, a válságon még nem vagyunk túl, sőt még veszedel­mesebb r­e c i­d i­v­a fenyegeti a látszólagos javu­lást. Az érezpénzhiány még nem szűnt meg, a fran­czia pénzügyministérium eddigi dicséretes maga­tartása daczára még mindig bizonytalan, nem le­­end-e kénytelen a párisi bankjegyek kényszerű for­galmát elhatározni? a londoni bank maga nem fog­ja-e kész fizetését megszüntetni?a német bankok a discontot még tovább fölemelni ? csaknem egy idő­pontra eső temérdek részvény-befizetések mint fog­nak lefutni? nem lesz-e megakadás, mely a kelet­árt újból lenyomni, sőt egynémely ifjú vállalatnak épen nyakát szegni fogná ? A részvény-befizetések iránt teljes vélemény-egység uralkodik, s ez oda megy ki, hogy a befizetések nagyobb részét vagy el kell halasztani, vagy kisebb részletekre szabni. Az első rendszabály mellett szólnak a válságos vi­­­­szonyok, s szól az ősz, melyben a forgalom fen­­segíteAnlPffl^fMfi^hlarl^ne^lfK^ft"^'’fl,■ KteVésztene­­lem pedig a bor, gabona, mindennemű nyerstermék bevásárlására kénytelen fölhasználni készletét s hi­telét. De elhalasztani a befizetések egész tömegét szintén nem lehet; a vasutak, legkivált az úgy is megingatott újabb kertűek teljesen elvesztenék hi­telüket, ha munkálatba vételük el nem kezdetnék; a közönség megerősödnék azon gyanúban, hogy kié­pülésükre nem lévén pénz, nem is fognak évekig, vagy soha kiépülni. De ha elhalasztani nem lehet, bizonyosan lehet sőt kell leszállítani a befizetési részleteket, mik megfoghatlan okból s oknélküli utánzásból igen magasra szabvák. A vasútigazga­­tóságok nem szükségelik azonnal alaptőkéik 30%­­j ét; a munkálatok aránylag lassan haladnak; addig pénz, nehogy egészen meddőn heverjen, a hitel­­intézetnél tétetik le csekély százalék mellett, s a hitelintézet magas százalékot spekulál ki belőle. Nem volna-e jobb a befizetést gyakoribb határidőkre kis részletekre felosztani ? ez által elesnék ugyan az említett csekély százaléktól, de megmentené a vállalatot sok habozástól s tán válságtól. Czélszerű lenne e részben valamennyi vasutigazgatósággal kö­zösen működni, miben a magas pénzügyministerium természetes közvetítő lehetne, mint mely a közérde­ket képviseli s hatalommal is bir beleszólásának súlyt adni. Ellenben teljesen helytelennek tartanók a hitelintézetrel befizetések elhalasztását, vagy csak leszállítását is. A hitelintézet hivatása épen a többi közc­élú vállalat létesítését a befizetés könnyítése által előmozdítaia , neki tehát mie­lőbb egész tőkéjére van szüksége, hogy a vasút­­részvények befizetését foganatosan támogassa, nem egyedül a részvényekre­ előlegezések által, hanem effectiv részvényszerzés, saját számadásra a befize­tés által- Azonban... azon veszszük észre magunkat hogy fényes nappal álmodunk. Úrbéri egyesség Zsámbokon. A Pest-Pilis megyei cs. kir. első birósága úrbé­ri törvényszék küldöttségileg legelőször a gödöl­lői járásban fekvő Zsámbok községben kísértette meg úrbéri egyesség eszközlését, és ez eljárást Isten áldása, s a volt úrbéreseket teljesen meg­nyugtató, s reményen túl kielégítő egyesség kö­vette. Zsámbok helység földesura, a Beniczky család, még 1813-ik évben megkezdette a határ rendbe­szedését, tagosítást és legelőelkülönítést tárgyazó úrbéri pert, és az különösen az úrbéreseknek ki­hasítandó­ legelőmennyiség kérdésében mindké részről némi elkeseredéssel folytattatott égés. 1844-ik évig, a­mikor a rendezés előtti 353 hol közös legelő helyett a földes uraság a jobbágyság kizárólagos használatára saját táblájából 400 hol­dat kihasítani önkényt ajánlkozván, az úrbérese legelőilletősége , úri és megyei törvényszéke által, 400 holdban ítéletileg megállapíttatott, és m­­ egybehangzó ítéletek a volt m. k. helytartó taná

Next