Budapesti Hírlap, 1857. február (26-48. szám)

1857-02-05 / 28. szám

Pest. Csütörtök: Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre :félévre: 10 frt, évnegyedre:5 frt. Helyben : félévre: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért ü kr, többszöriért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. alső emeleten. Kiadó hivatal van : Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. Előfizethetni helyben: nap kiadó hivatalában. Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál.---Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhelye utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasitandók. HIVATALOS RÉSZ. Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. január 27-ki legfelsőbb határozata által báró niederbergi Schütter, Károly vezérőrnagyot a hadsegédi testületben, Ő Felsége katonai központiirodájábani ernyedetlen, kitűnő siker által követett szolgálatteljesítése elismeréséül, a Sz. István rend középkeresztjével legkegyelmesebben földiszíteni méltóztatott. Továbbá a csász. kir. Apostoli Felsége ugyanazon határozata által, dicséretes alkalmaztatásuk tekintetéből Wieser Lipót első osztályú főhadbiztost a Lipótrend kiskeresztjével; Damaschka Vilmos első osztályú főhadbiztost a harmadosztályú vaskorona rendjellel; Lamla Gusztáv másod osztályú főhadbiztost, a Ferencz József rend kiskeresztjével, és Lambert Tivadar másod osztályú főhadi biztost, a koronás arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszíeni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. jan. 15-ki legfelsőbb határozata által Köhler Ede ministeri titkárt a pénzügyministeriumnál, egyszersmind osztálytanácsosi czím és ranggali felruházás mellett a Marmaros számára Szigetben ujan felállított fbánya- só- erdő- és jószágigazgatóság főnökévé, és adlersbergi nemes Kántz Zsigmond ministeri titkárt a pénzügyministeriumnál , főnöki helyettessé a nevezett igazgatóságnál főbánya- és erdésztanácsosi czimmel legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége vásonkői gróf Zichy Imre cs. k. századost a 7. sz. Keuszeg cs. k. vác. huszárezrednél, és gróf Thurn Valsassina Hugo helytartósági fogalmazót Laibachban, kamarási méltóságra legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. Ó cs. k. Apostoli Felsége f. é. jan. 9-n kelt legfelsőbb határozata által az igazgató-bányatanácsos és bányaügyi főfelügyelő állására Nagybányán az annak ellátásával eddig megbízott Szakmáry Sámuelt véglegesen legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A belügyminiszer egyetértésben az igazságügyminiszerrel Királyfalvi Gábor és Lehoczki Tivadar törvényszéki segédeket, segédekké vegyes szolgabiróhivatalokhoz a kassai közigazgatási területen, kinevezte. Változások a cs. k. hadseregben. Előléptettek: A 12. sz. Ferdinánd két Sicilia királya dzsidás ezredben báró Limbschen Jenő őrnagy alezredessé, és Wagner József százados őrnagygyá; továbbá : Bartl Ferencz százados a hadsereg létszámában őrnagygyá a katonai irodas ágban, és dr Hb . Rudolf törzsorvos, helyőrségi főnökorvos Milanóban, másodosztályú főtörzsorvossá. Nyugalmaztatott: dr. Neuhold Ferencz másodosztályú főtörzsorvos. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, febr. 4. (Franczia szemrehányások.) Amit e napokban a porosz követelések valószínű sorsára nézve elég hiteles forrásból közöltünk, azt egyenes berni tudósítások megerősítik, melyek szerint — ámbár ama követelések hivatalosan még nem közöltettek — azon utasítások , miket dr. Kern magával vitt Párisba, e követelések mindegyikének viszszautasítását rendelik. A „neuchateli fejedelem“ czíme a porosz királynak oda nem engedhető, mert független állam idegen uralkodót még névleg sem ismerhet el fejedelemül. A polgárközségek visszaállítása még nem egyeztethető Neuenburg teljes függetlenségével. — Az államjószágok soha nem voltak s igy most sem lehetnek a porosz király magánvagyona. — A jótékonysági intézetek semminemű idegen pártfogás alá nem helyezhetők. — A radikál párt törekvései ellen a conservativ vagy royalista pártnak semmi új kezességet nem nyújthatni, mert e kezesség vagy a szövetségi és cantoni alkotmányban úgyis megvan; ha pedig ott nincs meg, ugyanezen alkotmány tiltja, hogy a lakosság bizonyos osztályára kiváltságok s előjogok ruháztassanak. E szerint komor kilátásaink lehetnének a még meg sem nyitott londoni vagy párisi conferentia kimenetelére nézve, s majdnem attól kellene tartanunk, hogy Schweiz alig elbocsátott csapatait tüstént vissza fogja hívni, a Kreuzzeitung pedig újra syllabizálandja, a toledói kardpengék ama feliratát: „non me traquez sin razon, non m’emboynez sin honor (ne vonj ki ok nélkül, ne dugj be becsület nélkül) , hanem azért még sem vonandja ki se toledói, se másnemű kardját, hanem a hüvelyben hagyandja. Ezen reményt azon tapasztalásra alapítjuk, miszerint Európa néhány év óta több ízben tanusítá, hogy elméleti kérdések miatt egyátalában nincs kedve háborút viselni, s hogy kardját ki nem vonja a hüvelyből, ha csak a gyakorlati térenn túlkapást, a kézzelfogható bitorlást, az anyagi erőszakot nem kell visszautasítnia. Innen van az, hogy Mencsikoff szambuli missiója háborút eredményezett, a belgrádi, kigyószigeti, nápolyi, neuchateli ügy pedig — nem! Innen következtetjük azt is, hogy az angol háborúk Ázsiában nem egyhamar fognak véget érni, mert ott valódi megtámadásról, anyagi terjeszkedésről van szó, s ily irány az ellenfél részéről egyedül fegyveres erővel utasítható vissza. A neuchateli ügy tehát, Európa túlnyomó békeszereteténél fogva nem vezetett háborúhoz. Ezen békeszeretetet századunkra, s a jelen nemzedékre nézve se szégyennek nem tartjuk, se a gyávaság jelét nem látjuk benne; ha két férfi közt viszály támad, s végre párbajra vezet, ezen eljárást „lovagiasnak“ szokták nevezni ; meglehet, hogy az, sőt nem tagadjuk, miszerint az eldöntés ezen neme sokszor az egyedül lehetségesnek látszik, hanem azért mégis szabad ezen eldöntési mód észszerűségén kétkedni s azt állítani, miszerint sokkal ildomosabb, ily esetben a vitát kölcsönös felvilágosítás, engedékenység és higgadt értekezés által elhárítani. Mive 11 századunkkal a kiegyenlítés eleme sokkal jobban megegyező, mint az ököljog újbóli fölélesztése, mint a nyers anyagi küzdelem, és amint mondjuk, ez irány valósággal máris mindinkább túlsúlyra vergődik. Ha pedig ily irány egyszer túlnyomó, akkor természetes, hogy minden közbenjárás, mely a békeutnak követését könnyíti, örömmel fogadtatik a perlekedő felek által, s hogy e közbenjárás nem csak hálás, hanem egyszersmind könnyű munka is, mivel mind a két fél titkos óhajával t. i. a kibékülés óhajával találkozik. A mondottak után bátran azt állíthatjuk, miszerint nevezetesen a neuchateli ügyben bármely európai hatalom is magára vállalhatta volna azon közbenjárói szerepet, mely a franczia császárnak jutott, s hogy ennek érdeme nem magában a közbenjárásban, hanem inkább azon gyorsaságban és ügyességben keresendő, melylyel ezen fejedelem a kínálkozó alkalmat meg tudja ragadni s minden körülményt felhasználni, mely által a franczia korona külfényét és tekintélyét gyarapíthatja. Ha tehát a franczia „Constitutionnel“ legújabb száma Benée úr tollából eredő czikket hoz (mi e lapnál ugyanannyit tesz, mintha valaki gálafrakkját ölti fel) s e czikkben az austriai sajtót lehordja, mivel nem csak nem ismeri el a franczia közbenjárás nagyszerűségét, hanem még azt is meri állítani, miszerint e közbenjárás Poroszországra nézve némi tekintetben megalázó volt: az „inspirált“ publicista nyilván összezavarja Európa összes irányát a franczia császár külön irányával, s innennek véli köszönhetni azt, amit csak amaz átalános irány következményének lehet és kell mondanunk. A Constitutionnelt az austriai lapok azon állítása is boszantja, miszerint Poroszország jobban tette volna, ha a schweizi viszályban a franczia közbenjárás helyett Austriáét elfogadja. Pedig ezt az austriai sajtó egyedül Poroszország érdekében kívánta volna, sokszor igen „rangirozott“ emberen is megeshetik, hogy 10 fára szorul, melyet akárki is örömest fog neki kölcsönözni , hanem ily esetben mégis rendesen a legközelebbi szomszédhoz szoktunk fordulni, nem pedig ahhoz, ki nem csak idegen irányunkban , hanem itt ott ellenünknek is bizonyult és a ki maholnap ily csekély szolgálatért roppant „contót“ nyújthatna át a megdöbbent adósnak. A franczia félhivatalos lap — mellesleg mondva — ez alkalommal tetemes ingerültséget tanúsít Austria ellenében , mi kettősen föltűnő, miután a franczia császár egy ideig különös szívélyességet tanúsított ugyanezen hatalom irányában. Most alkalmasint rész néven veszi tőle, hogy — bizonyos új vagy állítólag készülőben levő szövetségekre nézve — Göthe Faustjával azt mondja a fiatal franczia dynastiának : „Eb bat mir recht vom Herzen weh, dasz ich dich in solcher Gesellschaft seh ?“ SZ. Február 5. 1941. NEMZETGAZDÁSZATI LEVELEK. V. SZABAD KERESKEDÉS. I. Hogy a kereskedelmi gyámrendszer minden államra nézve káros, s mindenütt egyiránt részeredményeket szül, a következőkből láthatjuk : Minden országban , hol e gyámrendszer létezik, a kormány a nemzeti munkának s nemzeti tőkének oly irányt ad, mely nem természetes, s mely a viszonyokból kényszerrel fejlődik ki. Új gyárak és iparágak jönek ugyan létre, de csak azáltal, hogy a kormány az állampolgárok magán gazdasági ügyeibe avatkozik. Az egyesek dolgait nem maguk az illetők intézik saját belátásuk, tehetségük s értelmiségük szerint, hanem a közhatalom. Tapasztalásból tudjuk, miszerint a részvénytársulatok ügymenete is sokkal lassúbb, bonyolódottabb, hatálytalanabb, mintha ugyanazon üzletet egy magánegyén vezetné, s a kormány gazdálkodása még jóval roszabb a részvénytársulati igazgatóságok gazdálkodásánál, mert ez utóbbiak legalább mindenre kiterjesztik figyelmüket, habár a végrehajtás gyakran papiroson marad, de a közhatalom csupán az áruczikkeket szabja meg , melyek az állampolgárok által termelendők, de a termelés módját kinek kinek tetszésére bizza. A kormánynak beavatkozása a magánosok érdekeibe és dolgaiba egyedül rendkívüli és elkerülhetlen esetekben indokolható. Ez érdekek oly különfélék, annyira határozatlanok , s oly nagy számmal vannak, hogy az ezekbe a beavatkozás csak zavart vagy hiányt eredményezhet. Maguk a gyámrendszer védői elismerik, hogy a kormányok beavatkozásai az állampolgárok magándolgaiba rendszerint károsak ; elismerik , hogy vannak országok, melyek nem hivatvák gyártásra , s csak munkát, időt, tőkét pazarolnak , ha gyámrendszer következtében gyárakat állítanak. Maga List,ki nagy buzgalommal ajánlotta a gyámrendszert Németországnak, s az amerikai Egyesült államoknak , és serkentette őket, hogy az angol gyártmányokat zárják ki területeikről, s maguk állítsanak gyárakat a magyar védegyletnek, mely ismét az austriai gyártmányokat akarta kizárni , nagy ellenese volt, mert szerinte Magyarország már fekvésénél, földjénél, népességénél s más viszonyainál fogva is nem gyáriparűző országnak termett. De ki mondja azt meg, hogy melyik ország képes és alkalmas gyártásra?, midőn ezt csalhatlanul csak a szabad verseny és igy a szabad kereskedés határozhatja meg. A gyárak életrevalóságát csak a szabad verseny dönti el. A gyámrendszer által létrehozott gyárak üvegházi növényekhez hasonlíthatók , melyek védve , ápolva élnek ugyan, de szabad levegőre kitéve elhervadnak, s megsemmisülnek. Ha az austriai birodalomban fennálló kereskedelmi és iparkamarák tanácskozásait és fölterjesztéseit olvassuk , ezekből meggyőződhetünk , hogy a régente divatozott szigorú tiltó vámrendszer nemhogy hasznára , hanem igenis nagy ártalmára szolgált a birodalmi gyáriparnak. Számtalan okok és tünemények kétségen kívül teszik azt, miszerint ha tiltóvámrendszer helyett a szabad verseny, a szabad kereskedés elve fogadtatott volna el, jelenleg a birodalmi gyáripar sokkal elterjedtebbnek, tökéletesebbnek , változatosabbnak, s életrevalóbbnak mutatná magát. A tiltórendszer által a birodalmi gyáriparon ejtett sebek oly sokfélék, s oly bonyolódottak, hogy ezeket a szabad kereskedéshez hajló jelen kormányunk csak fokozatosan, lassan és vigyázattal orvosolhatja meg. Igazán „Magyarország a földalatt“ van, a nemes és hasznos érczek kifogyhatlan mennyiségét tartalmazó bányákban, melyek dús ereikkel kínálkoznak az azokat lábbal taposó embernek, hogy ész, munka és szorgalom által a kincset kiemelje, és virágzó jólléte megalapítására használja. Innen, a híres felsőmagyarországi bányavidékről keresik föl önt soraim, hogy e lapok más vidéki olvasói is értesülve legyenek ama lendületről, melynek, az anyagi téren mondhatni országos eleven mozgalom közepett bányászatunk is indulni kezd, miután atyai kormányunk bölcs törvények és intézményekben egymásután teszi le egy virágzó s gazdag kamatot hajtó bányászat alapját. Bányaüzletünk mibenléte, országgazdászati viszonyainkban, bizonyára kétszeresen igényli a közfigyelmet, mert bizonyos, hogy a műszorgalom ama főkellékei, mint különösen a vas, réz, ólom stb. minél nagyobb mérvű termeléssel, s minél olcsóbb kezelésű üzlettel járnak , annál szembetűnőbb lendületet idéznek elő különösen a gazdászat és mesterségek, építkezések s házi szükségek legkülönfélébb ágaiban; általában a virágzó bányászat korunkban jobbkeze az iparnak, nagy mértékben föltétele az ipar és kereskedés függetlenségének a külföldtől. Ámde ily jelentőséget ama természeti kincsek a lehető legészszerűbb s a bányászati tudomány mai előhaladásának megfelelő művelés által nyerhetnek. Nem lesz tehát érdektelen, ha némely teljes hitelességű kútfőkből merített adatokat szolgáltatok a felső-magyarországi bánya- és hutaüzletről, szabadságot vévén magamnak azokhoz némi tapasztalati észrevételeket is csatolni. Említett adataim a felső magyarországi bánya- és hutaüzlet 1855-i eredményéről szólanak. A felsőmagyarországi bánya- és hutaüzlet terményei 1855-ben ezüst, higany réz, vas, kobalt, dárdány és rézgáliczból álltak, 3,958,375 pf. 33/ kr összértékben. Ez egész érezösszeg 1533 bányaműből került, s előállítására 59 különböző nagyságú kemencze szolgált. Ez ösztörmelék súlymennyiség és érték szerint így oszlik fel : a) Nyers és öntöttvas 725,991l/, mázsa öszsulylyal , 1,839,488 ft 42 V, kr öszértékkel. b) Réz 28,356'/1 m. sulylyal, 1,752,779 ft 50'. 2 kr. értékkel. c) Ezüst 8418 mark 14 lat súly, 150,230 ft 24 V, kr érték. d) Higany 969'/, mázsa, 111,888 ft 4/4 kr érték. e) Kékány és aranyércz (Kobalt-Nickelerz) 3880°/10, mázsa: 90930 ft 26 kr érték. Mi a termeléshelyek területi elosztását illeti, ezüst, réz és higany az iglói, göllniczi bánya, biztossági járásokban s a szomolnoki aljárás egy részében, tehát azon érczhegyvonal északi oldalán találtatik, mely a gömöri ismeretes királyhegytől keletre Kassa felé nyúlik, míg a kékany áranyércztelep az említett hegyvonal déli oldalán, azaz a rozsnyói bányabiztossági járásban terjed el. Vaskőbánya mindkét oldalon van, de azon különbséggel , hogy a nyers és öntött vastermelés az említett hegyvonal déli, vagyis rozsnyói lejtőjén, a szomolnoki aljárással együttvéve 514,057s/,6 mázsát, vagyis az összes vastermeléknek 70%-ját teszi,, s ha a szintén ez oldalon termelt kékany-áranyércz értékét leszámítjuk, 1,339,357 ft 54'/4 krt értéket, vagyis a 3,958,375 ft 33 '/1 krnyi vastermelési összértéknek 33° t-ját teszi. Az összes nyersvastermelék, 725,991' mázsa, 35 olvasztó kemenczére oszlik el, esik tehát egyre 20,742 mázsa , azonban némelyik kemencze alig működhetik egész évben két hónapig. E számadatok két tekintetből érdemelnek figyelmet. Először mert kitűnik azokból ama kölcsönhatás nagyszerűsége, mely a körülírt déli bányászati vidék és a tervben lévő tiszai vasúthálózat közt kifejlődéssel kecsegtet De más észrevétel is tolul itt föl. A felső-magyarországi bányászat régi hírét még egypár évtized előttig, mióta a vastermelés indult nagy lendületnek, kiválólag jelentékeny ezüst-, réz-, higanytermelésének köszöné. Miután már az 1855-diki egész termelés csak 3,958,375 ft. 33% krra megy, a számadatok egybevetéséből az tűnik ki, hogy míg a vasbányászat szemlátomást emelkedik, az ezüst, higany és rézbányászat ellenkezőleg alászáll. Ez arányt, mellőzve a bányászatunk egyetemes fölvirágzásának egyelőre még fennlévő általános akadályait, különböző indokok idézték elő, milyenek: a réz és higany árának leszállása, mi zsibbasztólag hatott a termelési kedv és ösztönre; továbbá a bányaművelésnek a mélység növekedésével szaporodott nehézségei, az erők elforgácsolása , mi onnan származik. FÉNYES ELEK: Gömörből, januárban. Fogadja a t. szerkesztőség kézszoritásomat innen a Kárpátok aljából, hol, mint e lapok egyik tudós vezérczikkezője nem igen rég mondá.