Budapesti Hírlap, 1857. október (223-249. szám)
1857-10-14 / 234. szám
Pest Szerda, 334. Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre :félévre: 10 frt, évnegyedre:1 frt. Helyben : félévre 8 frt, évnegyedre: 4 frt. A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 0 kr, többszöriért pedig 4 kr. szám mutatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetem utcza 1-ső u. a. 2-ik emeleten. BUDAPESTI HÍRLAP. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában.^ Egyetem-u . 3-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalná . Előfizetést tartalmazó levelek a czim, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasitandók. Kiadó hivatal van: Egyetem-utóiéban, t-ik szám alatt, fffldsiint. NEMHIVATALOS RÉSZ Pest, october 13. (Politikai napi szemle.) Megvan, megvan ! Micsoda ? Azon jegyzék, melyet a porta a r Dunafejedelemségek ügyében a küludvarok mellett hitelesített követjeihez intézett! A nyájas olvasó tán túlzásnak veszi, hogy ily roppant lármát ütünk ezen, magában véve nem is oly nagy fontosságú okmány körül, hanem úgy vagyunk mint a hajós, ki örömében felujjong, ha soknapi utazás után végre partot lát, vájjon kies liget vagy zord szikla , ama part, az neki mindegy , csak egy kis helye legyen, hol lába bizton megállhat, hol néhány perczre megpihenhet. Néhány hét óta mi is oly kegyetlenül hányattunk a gyanítások, sejditések, combinatiók ingadozó árján, hogy hivatalos okmány látásától már teljesen elszoktunk s egy ilyennek megpillantására könnyen magyarázható örömre fakadunk ! Tehát ama török jegyzék valósággal létezik, sőt szövege már nyilvánosságra is jutott. Olvasóink tán emlékeznek még, miszerint e napokban azt mondtuk, hogy a portának nem lehet a Clarendonféle „közigazgatási unió“ tervét elfogadnia, ha csak előbb utóbb a politikai uniót nem akarja innen keletkezni látni, s hogy ennek következtében a Clarendonféle javaslatnak igen tetemes változásokon kellene még keresztülesnie. Ezen nézetünket a török jegyzék fényesen igazolja; az angol tervnek alig egy két vonása található fel benne, s a porta, úgy látszik, nem is annyira azt akarta fejtegetni, minő administratív uniót akar , mint inkább azt, hogy a politikai uniót egyátalában nem akarja. A párta annyival inkább szükségesnek véli, ebbeli nézetét egyenesen kimondani, miután a „moldvai választások megsemmisítése óta azon párt, mely a statusquo fentartatását kívánja, minden bátorságát elvesztette.“ A jelen körülmények közt keletkezett divánok semmi biztosítékot nem nyújtván arra nézve, miszerint a porta jogai csoportatlanul fen fognak tartatni, ez utóbbi már előre is tiltakozik minden uniós javaslat ellen, mely e divánoktól kiindulhatna s az ügy végeldöntetését a martiusi szerződés aláíróival, egyenes értekezés útján kívánja létrehozni; bizonyos közigazgatási törvények mindazáltal a két fejedelemségekben azonosak lehetnek------ez a török jegyzék lényeges tartalma ! Ezek után valóban nem tudjuk, várjon bár csak említésre is méltónak tartjuk-e azon tényt, hogy a moldvai díván e hó 6n a metropolita lelkesült beszédével s a lakosság örömkiáltásai közt megnyittatott. A porta ellenállása már egymaga is tetemes akadályt képez, hátha még hozzá veszszük azt, hogy Austria is mindeddig tántorítatlanul ragaszkodik unió-ellenes politikájához. Azon hírt,hogy az austriai és angol követ a másodszori választások megsemmisítését kívánta, több tekintélyes bécsi lap alaptalannak mondja. E lapok egyike — teljes egyetértésben minap kimondott nézetünkkel — arra figyelmeztet, miszerint a két követnek, ha ilyesmit kívánnának, egyszermind szükség esetén a legvégsőig kellene menniök, s hogy nem képzelhető, miszerint e két hatalom most újra előidézze azon viszályt, melynek kiegyenlítésére épen ők nem rég oly készséggel még áldozatot is hoztak, hanem, és ez szintén a mi véleményünk is való, a választások végre mégis (legroszabb esetben csak tettleg, habár nem névleg) érvényteleneknek fognak tekintetni s az eldöntés Párisban a zöld asztal mellett hozatni. Ha ily körülmények közt mindazáltal már is arról hallunk, hogy az új „Duna-alföld“ (ez a fejedelemségek legújabb czíme Párisban) trónját a fiatal Murat fogja elfoglalni, nem lehet nem mosolyognunk azon gyermekes naivságon, mely már is azon töri a fejét, minő szinüi teteje lesz azon háznak, mely még nem is létezik. A második jegyzék — Francziaország nyilatkozata a stuttgati találkozás ügyében — szintén létezik, csakhogy ennek szövegét a lapok még nem köztik. E jegyzék t. i. nem is jegyzék, hanem csak magánutasítás Francziaország követei számára, kiknek e forrásból a császár politikájának legbensőbb titkaival kell megismerkedniök.—Ezen okirat tehát a követségi levéltár „privatissima“ rovatja alatt fog megőriztetni és soha nyilvánosságra nem kerülni, ha csak oly indiseret és a sacrosanctum érintésétől vissza nem riadó kezek nem nyúlnak hozzá, mint a minek a potsdami sürgönylopást okozták, vagy Vogo-Frideség egész levelezését egy brüsseli hírlapszerkesztőség kezébe szolgáltatták. Egyébiránt mind a franczia mind az orosz diplomaták sűrűen és mindig nagy megelégedéssel szólnak a stuttgarti eseményről—Írják a „Nord“nak : meghiszszük! az ember nem csak azt szereti emlegetni , amivel bír, hanem azt is, amit kíván. A dán-holsteini ügy nem sokára alkalmasint adacta fog tétetni, a német nagyhatalmak jobbnak találván e tárgyban egyelőre semmit sem tenni, kár hogy ezt előbb nem tudták Dániában, tán megkímélhették volna azon költséget, melylyel épen most Jütlandban a király utazása alkalmával vastag németfaló demonstratiókat idéznek elő. Pápa ő szentsége haza tért s első allocutiojában elősorolja mindazon tisztelgéseket, miknek e tárgya volt, csak a Szardinia részéröli üdvözöltetésről nincs szó. Vagy ez tán jók akar lenni Piemont irányában, miután a közbeszéd szerint, a legjobb nő s a legjobb állam az , melyről senki sem szól ? — Úgy látszik Róma még mindig elég messze esik Turintól. IGÉNYTELEN JAVASLATOK A KÖZELGŐ NÉPSZÁMLÁLÁS SIKERES FOGANATOSÍTÁSÁRA. I. K—k Mindinkább közeledik az időpont, melyben a népszámlálásnak fontos ügye az egész birodalomban a legújabb törvényrendeletek értelmében foganatba veendő. Minél nagyobb az erőfeszítés , minél nagyobb a költség, melylyel egy pontosan s lelkiismeretesen teljesítendő népösszeírás jár , annál magasabbra emelkednek azon közsegek iránti közigények is , melyek ezen ép oly nagyszerű mint költséges vállalatnak a tudomány s gyakorlati élet kívánalmait teljesen kielégítő módon létesítésére hivatvák. De nemcsak a bureaukratiától, nemcsak az államhatalomnak a népszámlálás szerencsés eszközlésére a törvény által közvetlenül kijelölt hivatalos képviselőitől várja teljes bizalommal a közönség, hogy e reájok ruházott működés teljesítésében lelkiismeretes pontossággal s kellő óvatossággal járjanak el, hanem a tudomány embereitől is méltán s jogosan követeli, hogy habár a törvény által nincsenek is meghíva közvetlenül erre befolyással lenni, legalább közvetítve a népszámlálásnak sikeres foganatosításához annyiból járuljanak , miszerint attól szakértő közreműködésüket el ne vonják. Ha valamely államigazgatási cselekvénynél, bizonyosan a népszámlálás eszközlésénél szükséges , hogy a theoria gyámolítsa a praxist, miszerint ez jövőben amazt termékenyíthesse. Ezen szabad, önkénytes közremunkálás főleg kisebb körökben, jelesen a birodalom fővárosaiban , valamint nagyobb joggal igényelhető, úgy könnyebben s szerencsésebb sikerrel eszközölhet. Mert főbb városokban rendesen nagyobb számmal találhatók azon férfiak, kik statistikai tanulmányokkal elméletileg s gyakorlatilag tüzetesen foglalkoznak, nagyobb városok rendszerint székhelyei ipar és kereskedelmi kamráinknak, ezen gyakorlatilag kiképezett statistikusok növeldésének. A fővárosok népessége közönségesen, eltérőleg a népmozgalom rendes törvényeitől , abnormis állapotokat, szabálytalan életfolyamot s rendkívüli mozzanatokat tüntet föl, és épen ez oknál fogva a nép létszámának kipuhatolásánál gondosabb eljárást, fokozottabb óvatosságot tételez föl. Épen ezen a fővárosbeli lakosság számára követeltetni szokott kivételes szabályok , a különböző életviszonyokban itt mutatkozó sajátlagos nyilvánulatok az általános népszám kitudásánál kettős figyelmet, lelkiismeretes é s szakértőbb eljárást méltán igényelnek, annál is inkább, minthogy a lakosoknak biztosan megállapított általános létszáma egyedüli mérve a népesedés terén előforduló bárminemű tüneménynek. Mi itt jelesen az ikerváros Buda-Pestet tartjuk szem előtt, s nem akarjuk elszalasztani a fontos perczet,melyben az itt létező erőknek kölcsönös közre munkálása a legközelebb megindítandó népszámlálási ügyet hatalmasan gyámolithatná, s a község csekély költséggel még sokkal több fölötte érdekes adatnak birtokába juthatna, mintsem a törvény ez után el akar érezni, igen, nem akarjuk ezen alkalmat elmulasztani, hogy ez ügy érdekében föl ne szólaljunk. Vannak társadalmi adatok, melyek kisebb körökben könnyen és fáradsággal szerezhetők, de nagyobb országokban és társulati körökben csak tetemes, a netalántán elérhető czéllal viszszás arányban álló áldozatok mellett nyerhetők, ez némileg államigazgatásunk igazolására szolgálhat, mely a népösszeírási lajstromokban kevesebb rovatokkal beérni szükségesnek találta, habár másrészt hasonló, ha mindjárt szükség szülte takarékosság közügyekben gyakran nem könynyen kipótolható hátrányokat szülhet, s ennél fogva a tudomány szempontjából nem mindig teljesen igazolható. Buda-Pest népességének általános létszáma, köztudomás szerint, eddigelé még hozzávetőleg sem állapítható meg olyképen, hogy a keringő számadatokat teljes megnyugvással elfogadhatnék. Hol az egyes közleményekben még 10 és 20 százalék közt ingadozó eltérések is tapasztalhatók , ott a statistikus vajmi csekély vigasztalást lel, pedig mily mostohául foly be e körülmény minden tanulmányra, mely népességünk mozgalmai körül foly, mennyire zsibbasztólag hat ez mindazokra, kik társas életünk mindennapi viszonyaival foglalkozva, azokból csak némi bizonyossággal is kívánnak következtetéseket vonni, és nem puszta phantasmagóriákkal beérni, mennyire döntik még ezen az általános népszámbani habozások a puszta valószínűség és conjecturák sikamlós alapjára fektetett állítmányokat, ki ki tudja, ki csak felületesen is statistikai műveletekkel foglalkozni szokott. Valóban leverő, hogy külföldön is hírnevet szerzett fáradhatlan statistikusaink mindenesetre dicséretet érdemlő dolgozatai ezen nem az ő akaratuktól függő, tehát nekik föl sem róható baj miatt t. i. a tökéletlen s hitelt nem érdemlő népszámlálásból származott adatok hiányosságánál fogva többé kevesbbé szépen hangzó phrasisokká fajulnak el, melyek a valóságtól talán egészen elütnek, mindenesetre pedig maguk ellen alapos gyanút gerjesztenek, hogy merő koholmányok, merő hamisságok. Kinek lehet ily körülmények közt kedve oly téren folytatni tanulmányait, hol előbb ezen meg- szégyenítő vélelmet kell leküzdenie, és minden törekvés, minden lelkiismeretes eljárás mellett ha mindjárt vétlen is, hazugság gyanújába keveredhetik. Mindezen bajokon jelenleg segíteni lehet. Most itt az idő, hogy népesedési tanulmányaink számára az eddigi hibás, vagy csak mint hasznavehetlen gyanúsítgatott mérv helyett egy tökéletesen igaz , semminemű gyanúsításoknak rést nem engedő mértéket nyerjünk. Itt az idő közös erővel oda működni, hogy az új népszámlálás ne azon modorban , mint elődei, vétessék foganatba és nagy költség, erő- és időpazarlás mellett semmi eredményre ne vezessen. Rajtunk áll mindnyájunkon, kik az új népösszeirás iránt csak némi érdekkel is viseltetünk, ha nem kívánjuk, hogy ezen költséges vállalatnak szüleménye vállvonitva kétes mosolylyal fogadtassék a nagyközönség részéről , közös erővel oda hatni, hogy a kormány által új törvényes intézkedéseivel eléretni kívánt czél, t. i. népességi viszonyainknak lehető legpontosabb meghatározása telhetőképen minél tökéletesebben eléressék. Itt végre az idő, midőn Buda-Pest városának községe még a törvény előző adatokon kívül egyéb szintén érdekes és tudnivaló mozzanatok tudomására is könnyű szerrel juthasson. Használjuk föl ez időpontot min magunk javára és a közjó hasznára. Mikép és mi módon történhetnék, az ez ügyben nem hivatalos községekként hanem szakértők gyanánt érdekeltek részéről, mikép és mi után tágíthatná községünk a felveendők körözetét tetemes költség nélkül a tudomány s gyakorlati élet érdekében, erről legközelebbi czikkünkben. Előfizetés! felhívás a „BUDAPESTI HÍRLAP“ október — december negyedévi folyamára. Pest - Budán naponkinti házhozhordással......................................... . 4 ft Postán naponkinti szétküldéssel . 5 ft E lap nagy elterjedettségénél, s azon körülménynél fogva, miszerint a hivatalos lapokbani igtatványok különös figyelemmel olvastatnak, s igy azok a beigtatóra nézve igen hasznosak, bátorkodunk azt igtatványokral minél gyakoribb használatra ajánlani: a beigtatási díj egy petit sortól egyszeri beigtatásnál 6 pkrral, többszöri ismétlésnél pedig csak 4 pkrral számittatik. A Budapesti Hírlap kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. Apostoli Felsége sajátkezüleg aláirt okmány által Oelser József ezredest a mérnöki testületben az austriai birodalom nemesi rangjára „nemes“ disznévvel legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége i. e. 28-ki legfelsőbb határozata által Mezey János pénzügyi tanácsost az erdélyi orsz. pénzügyigazgatóságnál, érdemei elismeréséül a vaskorona rend harmadik osztályú felével legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. A cultus- és oktatásügyi minister Veszély Ferencz selmeczi főiskolai tanítót, alreáltanoda tanítójává Pécsett kinevezte. October 14.1851. A pénzpiacz helyzete. Enzim alatt a „P. C. Z.“ tegnapi számában e következő figyelemre méltó bécsi levelezést olvassuk : „Egy idő óta aggasztó módon szaporodik a különböző rangú kereskedői cégek fizetésképtelensége. A tartományi városokból egyik jóbposta a másikat követi, s a bécsi piacon egyik ház a másikat ragadja magával a fizetéstehetlenség zűrzavarába. Legtöbb esetben azt halljuk, hogy túlhajtott bérnetszérkedések okai azon veszteségeknek, melyek a tönköt előidézék; ez által aztán sok ifjabb ház, mely még csak alapkövének letevésével volt elfoglalva, egészen váratlanul belesodortatott, s a krizis ekkép általánossá lett. Kétség kivül köznevetség tárgyává lenne, sőt orvosi gondviselésre megértnek tartatnék az, ki vagyonát a zöld asztalnál eljátszva, kétségbeesve fel s alá rohanna s a játékházat szerencsétlensége egyedüli okának akarná nyilvánitni. — „Igen, ha a kő utamban nem áll, nem botlottam volna bele.“ Hasonló nézeteket igyekeznek most is felállítani, s minthogy magát senki vádolni nem akarja, minden habozás nélkül a pénzügyi újépület alapját támadják meg s igy okoskodnak . Ha hitelintézetet nem állitnak, vasutakat nem épitnek, iparvállalatokat nem alapitnak, úgy én sohasem keveredem üzérkedésekbe, s most is nyugodtan ülnék a piaczon, mint szilárdhitelű kereskedő. — „Igen, ha a kő utamban nem áll —“ Hogy közben tiszteletreméltó czégek is, melyek soha egy talpalatnyit sem tértek el a szilárd ügyletkezelés teréről, és soha egy fillért sem koczkáztattak hazárdjátékban, mégis megkárosodnak, ezt ugyan a valárd kereskedés érdekében sajnálhatni, de oka semmi esetre sem a hibás kereskedelmi vagy pénzrendszerben keresendő, hanem a valódi üzlet embere egyszerűen csak a mélyen elharapódzott nyerészkedési dühnek áldozata. A válságnak alapja azonban részben az egész civilizált világnak jelenleg igen feszült pénzviszonyaiban is keresendő. Ha már a keleti háború sok milliót elnyelt s a világforgalomra nézve mozdulatlanná tett, úgy most az első iparos- és kereskedő állam, forgalma főtizerének leköttetése mellett, azon ponton áll, hogy előre föl nem számítható öszveggel újólag oly lázadást kell levernie, melyhez terjedelemre hasonló a világtörténetben alig létezik. India népessége majdnem egész Európáérá egyenlő, s ha meggondoljuk, hogy Anglia minden háborúban inkább pénzzel mint katonával kénytelen működni, úgy megközelítő fogalmat képezhetünk magunknak arról, a guineéknek mily roppant tömegével kell támogatnia azon néhány ezer embert, kik az annyira távoli világrésznek visszahódítása végett argonautai útjukra elindultak. A világforgalomból kilépő ezen pénztömegekhez társulnak még azon milliók, melyeket a börzéken a teljesen meddő különzéki üzérkedés nyel el; a valárd (reális) kereskedés és forgalom, a hasznos értékeket teremtő munka, kénytelenek ezen tőkéket, melyekre pedig annyi szükségük van, odaadni, s csak ingadozó értékjegyekben s drága hitelres kilátásokban, keresni igen ártalmas kárpótlást.