Budapesti Hírlap, 1857. október (223-249. szám)

1857-10-14 / 234. szám

Pest Szerda, 334. Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre :félévre: 10 frt, évnegyedre:1 frt. Hely­ben : félévre 8 frt, évnegyedre: 4 frt.­­ A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 0 kr, többszöriért pedig 4 kr. szám mu­tatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetem utcza 1-ső u. a. 2-ik emeleten. BUDAPESTI HÍRLAP. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában.^ Egyetem-u . 3-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivata­ln­á . Előfizetést tartalmazó levelek a czim, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­­talhoz utasitandók. Kiadó hivatal van: Egyetem-utóiéban, t-ik szám alatt, fffldsiint. NEMHIVATALOS RÉSZ Pest, october 13.­ ­ (Politikai napi­ szemle.) Megvan,­­ megvan ! Micsoda ? Azon jegyzék, melyet a porta a r Dunafejedelemségek ügyében a küludvarok mellett hitelesített követjeihez intézett! A nyá­jas olvasó tán túlzásnak veszi, hogy ily roppant lármát ütünk ezen, magában véve nem is oly nagy fontosságú okmány körül, hanem úgy va­gyunk mint a hajós, ki örömében fel­ujjong, ha soknapi utazás után végre partot lát, vájjon kies liget vagy zord szikla , ama part, az neki mind­egy , csak egy kis helye legyen, hol lába bizton megállhat, hol néhány perczre megpihenhet. Néhány hét óta mi is oly kegyetlenül hányat­tunk a gyanítások, sejditések, combinatiók in­gadozó árján, hogy hivatalos okmány látásától már teljesen elszoktunk s egy ilyennek megpil­lantására könnyen magyarázható örömre fa­kadunk ! Tehát ama török jegyzék valósággal létezik, sőt szövege már nyilvánosságra is jutott. Olva­sóink tán emlékeznek még, miszerint e napok­ban azt mondtuk, hogy a portának nem lehet a Clarendonféle „közigazgatási unió“ ter­vét elfogadnia, ha csak előbb utóbb a politi­kai uniót nem akarja innen keletkezni látni, s hogy ennek következtében a Clarendonféle ja­vaslatnak igen tetemes változásokon kellene még keresztülesnie. Ezen nézetünket a török jegyzék fényesen igazolja; az angol tervnek alig egy két vonása található fel benne, s a porta, úgy látszik, nem is annyira azt akarta fejtegetni, minő administratív uniót akar , mint inkább azt, hogy a politikai uniót egyátalában nem akarja. A párta annyival inkább szükségesnek véli, ebbeli nézetét egyenesen kimondani, miu­tán a „moldvai választások megsemmisítése óta azon párt, mely a statusquo fentartatását kívánja, minden bátorságát elvesztette.“ A jelen körülmé­nyek közt keletkezett divánok semmi biztosíté­kot nem nyújtván arra nézve, miszerint a porta jogai csoportatlanul fen fognak tartatni, ez utóbbi már előre is tiltakozik minden uniós javaslat el­len, mely e divánoktól kiindulhatna s az ügy végeldöntetését a martiusi szerződés aláíróival, egyenes értekezés útján kívánja létrehozni; bi­zonyos közigazgatási törvények mindazáltal a két fejedelemségekben azonosak lehetnek------­ez a török jegyzék lényeges tartalma ! Ezek után valóban nem tudjuk, várjon bár csak említésre is méltónak tartjuk-e azon tényt, hogy a moldvai díván e hó 6­n a metropolita lel­kesült beszédével s a lakosság örömkiáltásai közt megnyittatott. A porta ellenállása már egy­maga is tetemes akadályt képez, hátha még hozzá veszszük azt, hogy Austria is mindeddig tántorít­atlanul ragaszkodik unió-ellenes politi­kájához. Azon hírt,hogy az austriai és angol követ a másodszori választások megsemmisítését kívánta, több tekintélyes bécsi lap alaptalannak mondja. E lapok egyike — teljes egyetértésben minap kimondott nézetünkkel — arra figyelmeztet, mi­szerint a két követnek, ha ilyesmit kívánnának, egyszermind szükség esetén a legvégsőig kellene menniök, s hogy nem képzelhető, misze­rint e két hatalom most újra előidézze azon viszályt, melynek kiegyenlítésére épen ők nem rég oly készséggel még áldozatot is hoztak, hanem, és ez szintén a mi véleményünk is való, a választások végre mégis (legroszabb esetben csak tettleg, habár nem névleg) érvénytelenek­nek fognak tekintetni s az eldöntés Párisban a zöld asztal mellett hozatni. Ha ily körülmények közt mindazáltal már is arról hallunk, hogy az új „Duna-alföld“ (ez a fejedelemségek legújabb czíme Párisban) trónját a fiatal Murat fogja el­foglalni, nem lehet nem mosolyognunk azon gyer­mekes naivságon, mely már is azon töri a fejét, minő szinüi teteje lesz azon háznak, mely még nem is létezik. A második jegyzék — Francziaország nyilat­kozata a stuttgati találkozás ügyében — szintén létezik, csakhogy ennek szövegét a lapok még nem köztik. E jegyzék t. i. nem is jegyzék, ha­nem csak magánutasítás Francziaország köve­tei számára, kiknek e forrásból a császár poli­tikájának legbensőbb titkaival kell megismer­­kedniök.—Ezen okirat tehát a követségi levéltár „privatissima“ rovatja alatt fog megőriztetni és soha nyilvánosságra nem kerülni, ha csak oly indiseret és a sacrosanctum érintésétől vissza nem riadó kezek nem nyúlnak hozzá, mint a minek a potsdami sürgönylopást okozták, vagy Vogo-F­rides­ég egész levelezését egy brüsseli hírlap­­szerkesztőség kezébe szolgáltatták. Egyébiránt mind a franczia mind az orosz diplomaták sű­rűen és mindig nagy megelégedéssel szólnak a stuttgarti eseményről—Írják a „Nord“nak : meg­­hiszszük! az ember nem csak azt szereti emle­getni , a­mivel bír, hanem azt is, a­mit kíván. A dán-holsteini ügy nem sokára alkalmasint adacta fog tétetni, a német nagyhatalmak jobb­nak találván e tárgyban egyelőre semmit sem tenni, kár hogy ezt előbb nem tudták Dániában, tán megkímélhették volna azon költséget, mely­­lyel épen most Jütlandban a király utazása al­kalmával vastag németfaló demonstratiókat idéz­nek elő. Pápa ő szentsége haza tért s első allocutio­­jában elősorolja mindazon tisztelgéseket, miknek e tárgya volt, csak a Szardinia részéröli ü­dvö­­zöltetésről nincs szó. Vagy ez tán jók akar lenni Piemont irányában, miután a közbeszéd szerint, a legjobb nő s a legjobb állam az , melyről senki sem szól ? — Úgy látszik Róma még min­dig elég messze esik Turintól. IGÉNYTELEN JAVASLATOK A KÖZELGŐ NÉPSZÁMLÁLÁS SIKERES­ FOGANA­TOSÍTÁSÁRA. I. K—k Mindinkább közeledik az időpont, mely­ben a népszámlálásnak fontos ügye az egész bi­rodalomban a legújabb törvényrendeletek értel­mében foganatba veendő. Minél nagyobb az erőfeszítés , minél nagyobb a költség, melylyel egy pontosan s lelkiismeretesen teljesítendő nép­­összeírás jár , annál magasabbra emelkednek azon közsegek iránti közigények is , melyek ezen ép oly nagyszerű mint költséges vállalat­nak a tudomány s gyakorlati élet kívánalmait teljesen kielégítő módon létesítésére hivatvák. De nemcsak a bureaukratiától, nemcsak az ál­lamhatalomnak a népszámlálás szerencsés eszköz­lésére a törvény által közvetlenül kijelölt hivata­los képviselőitől várja teljes bizalommal a kö­zönség, hogy e reájok ruházott működés telje­sítésében lelkiismeretes pontossággal s kellő óva­tossággal járjanak el, hanem a tudomány embe­reitől is méltán s jogosan követeli, hogy habár a törvény által nincsenek is meghíva közvetle­nül erre befolyással lenni, legalább közvetítve a népszámlálásnak sikeres foganatosításához annyi­ból járuljanak , miszerint attól szakértő közre­működésüket el ne vonják. Ha valamely állam­­igazgatási cselekvénynél, bizonyosan a népszám­lálás eszközlésénél szükséges , hogy a theoria gyámolítsa a praxist, miszerint ez jövőben amazt termékenyíthesse. Ezen szabad, önkénytes közremunkálás főleg kisebb körökben, jelesen a birodalom fővárosai­ban , valamint nagyobb joggal igényelhető, úgy könnyebben s szerencsésebb sikerrel eszközöl­­he­t. Mert főbb városokban rendesen nagyobb számmal találhatók azon férfiak, kik statistikai tanulmányokkal elméletileg s gyakorlatilag tü­zetesen foglalkoznak, nagyobb városok rendsze­rint székhelyei ipar és kereskedelmi kamráink­nak, ezen gyakorlatilag kiképezett statistikusok növeldésének. A fővárosok népessége közön­ségesen, eltérőleg a népmozgalom rendes törvé­nyeitől , abnormis állapotokat, szabálytalan életfolyamot s rendkívüli mozzanatokat tüntet föl, és épen ez oknál fogva a nép létszámának kipuhatolásánál gondosabb eljárást, fokozottabb óvatosságot tételez föl. Épen ezen a fővárosbeli lakosság számára követeltetni szokott kivételes szabályok , a különböző életviszonyokban itt mutatkozó sajátlagos nyilvánulatok az általános népszám kitudásánál kettős figyelmet, lelkiisme­­retes é s szakértőbb eljárást méltán igényelnek, annál is inkább, minthogy a lakosoknak bizto­san megállapított általános létszáma egyedüli mérve a népesedés terén előforduló bárminemű tüneménynek. Mi it­t jelesen az ikerváros Buda-Pestet tart­juk szem előtt, s nem akarjuk elszalasztani a fon­tos perczet,melyben az itt létező erőknek kölcsö­nös közre munkál­ása a legközelebb megindí­tandó népszámlálási ügyet hatalmasan gyámo­­lithatná, s a község csekély költséggel még sok­kal több fölötte érdekes adatnak birtokába juthatna, mintsem a törvény ez után el akar érezni, igen, nem akarjuk ezen alkalmat elmu­lasztani, hogy ez ügy érdekében föl ne szólal­junk. Vannak társadalmi adatok, melyek kisebb körökben könnyen és fáradsággal szerezhetők, de nagyobb országokban és társulati körökben csak tetemes, a netalántán elérhető czéllal visz­­szás arányban álló áldozatok mellett nyerhetők, ez némileg államigazgatásunk igazolására szol­gálhat, mely a népösszeírási lajstromokban keve­sebb rovatokkal beérni szükségesnek találta, ha­bár másrészt hasonló, ha mindjárt szükség szülte takarékosság közügyekben gyakran nem köny­­nyen kipótolható hátrányokat szülhet, s ennél fogva a tudomány szempontjából nem mindig tel­jesen igazolható. Buda-Pest népességének általános létszáma, köztudomás szerint, eddigelé még hozzávetőleg sem állapítható meg olyképen, hogy a keringő számadatokat teljes megnyugvással elfogad­hatnék. Hol az egyes közleményekben még 10 és 20 százalék közt ingadozó eltérések is ta­pasztalhatók , ott a statistikus vajmi csekély vi­gasztalást lel, pedig mily mostohául foly be e körülmény minden tanulmányra, mely népessé­günk mozgalmai körül foly, mennyire zsibbasz­­tólag hat ez mindazokra, kik társas életünk mindennapi viszonyaival foglalkozva, azokból csak némi bizonyossággal is kívánnak következte­téseket vonni, és nem puszta phantasmagóriák­­kal beérni, mennyire döntik még ezen az általá­nos népszámbani habozások a puszta valószínű­­ség és conjecturák sikamlós alapjára fektetett állítmányokat, ki ki tudja, ki csak felületesen is statistikai műveletekkel foglalkozni szokott. Va­lóban leverő, hogy külföldön is hírnevet szerzett fáradhatlan statistikusaink mindenesetre dicsé­retet érdemlő dolgozatai ezen nem az ő akara­tuktól függő, tehát nekik föl sem róható baj miatt t. i. a tökéletlen s hitelt nem érdemlő népszámlá­lásból származott adatok hiányosságánál fogva többé kevesbbé szépen hangzó phrasisokká fa­julnak el, melyek a valóságtól talán egészen el­ütnek, mindenesetre pedig maguk ellen alapos gyanút gerjesztenek, hogy merő koholmányok, merő hamisságok. Kinek lehet ily körülmények közt kedve oly téren folytatni tanulmányait, hol előbb ezen meg- szégyenítő vélelmet kell leküzdenie, és minden törekvés, minden lelkiismeretes eljárás mellett ha mindjárt vétlen is, hazugság gyanújába keve­redhetik. Mindezen bajokon jelenleg segíteni lehet. Most itt az idő, hogy népesedési tanulmányaink számára az eddigi hibás, vagy csak mint hasz­navehetlen gyanúsítgatott mérv helyett egy tö­kéletesen igaz , semminemű gyanúsításoknak rést nem engedő mértéket nyerjünk. Itt az idő közös erővel oda működni, hogy az új népszám­­lálás ne azon modorban , mint elődei, vétessék foganatba és nagy költség, erő- és időpazarlás mellett semmi eredményre ne vezessen. Rajtunk áll mindnyájunkon, kik az új népösszeirás iránt csak némi érdekkel is viseltetünk, ha nem kíván­juk, hogy ezen költséges vállalatnak szüleménye vállvonitva kétes mosolylyal fogadtassék a nagy­közönség részéről , közös erővel oda hatni, hogy a kormány által új törvényes intézkedé­seivel eléretni kívánt czél, t. i. népességi viszo­nyainknak lehető legpontosabb meghatározása telhetőképen minél tökéletesebben eléressék. Itt végre az idő, midőn Buda-Pest városának köz­sége még a tör­vény­­ elő­ző adatokon kívül egyéb szintén érdekes és tudnivaló mozzanatok tudo­mására is könnyű szerrel juthasson. Használjuk föl ez időpontot min magunk javára és a közjó hasznára. Mikép és mi módon történhetnék, az ez ügyben nem hivatalos községekként hanem szakértők gyanánt érdekeltek részéről, mikép és mi után tágíthatná községünk a felveendők körözetét tetemes költség nélkül a tudomány s gyakorlati élet érdekében, erről legközelebbi czikkünkben. Előfizetés! felhívás a „BUDAPESTI HÍRLAP“ október — december negyedévi folyamára. Pest - Budán naponkinti házhozhor­­dással......................................... . 4 ft Postán naponkinti szétküldéssel . 5 ft E lap nagy elterjedettségénél, s azon körülménynél fogva, miszerint a h­i­v­a­t­a­­los lapokbani igtatványok külö­nös figyelemmel olvastatnak, s igy azok a beigtatóra nézve igen hasz­nosak, bátorkodunk azt igtatványokral minél gyakoribb használatra ajánlani: a beigtatási díj egy petit sortól egyszeri be­­igtatásnál 6 pkrral, többszöri ismétlésnél pedig csak 4 pkrral számittatik. A Budapesti Hírlap kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. Apostoli Felsége sajátkezüleg aláirt okmány által Oelser József ezredest a mérnöki testületben az austriai birodalom ne­mesi rangjára „nemes“ disznévvel legkegyel­mesebben fölemelni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége i. e. 28-ki legfelsőbb határozata által M­e­z­e­y János pénz­ügyi tanácsost az erdélyi orsz. pénzügyigazga­tóságnál, érdemei elismeréséül a vaskorona rend harmadik osztályú felével legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. A cultus- és oktatásügyi minister Veszély Fe­­rencz selmeczi főiskolai tanítót, alreáltanoda tanító­jává Pécsett kinevezte. October 14.1851. A pénzpiacz helyzete. E­nzim alatt a „P. C. Z.“ tegnapi számában e kö­vetkező figyelemre méltó bécsi levelezést ol­vassuk : „Egy idő óta aggasztó módon szaporodik a különböző rangú kereskedői c­égek fizetéskép­telensége. A tartományi városokból egyik jób­­posta a másikat követi, s a bécsi piac­on egyik ház a másikat ragadja magával a fizetéstehetlen­­ség zűrzavarába. Legtöbb esetben azt halljuk, hogy túlhajtott bérnetszérkedések okai azon veszteségeknek, melyek a tönköt előidézék; ez által aztán sok ifjabb ház, mely még csak alap­kövének letevésével volt elfoglalva, egészen vá­ratlanul belesodortatott, s a krizis ekkép általá­nossá lett. Kétség kivül köznevetség tárgyává lenne, sőt orvosi gondviselésre megértnek tartatnék az, ki vagyonát a zöld asztalnál eljátszva, kétségbe­esve fel s alá rohanna s a játékházat szeren­csétlensége egyedüli okának akarná nyilvánitni. — „Igen, ha a kő utamban nem áll, nem botlot­tam volna bele.“ Hasonló nézeteket igyekeznek most is felál­lítani, s minthogy magát senki vádolni nem akarja, minden habozás nélkül a pénzügyi új­épület alapját támadják meg s igy okoskodnak . Ha hitelintézetet nem állitnak, vasutakat nem épitnek, iparvállalatokat nem alapitnak, úgy én sohasem keveredem üzérkedésekbe, s most is nyugodtan ülnék a piaczon, mint szilárdhitelű­ kereskedő. — „Igen, ha a kő utamban nem áll —“ Hogy közben tiszteletreméltó czégek is, me­lyek soha egy talpalatnyit sem tértek el a szi­lárd ügyletkezelés teréről, és soha egy fillért sem koczkáztattak hazárdjátékban, mégis meg­­károsodnak, ezt ugyan a valárd kereskedés ér­dekében sajnálhatni, de oka semmi esetre sem a hibás kereskedelmi vagy pénzrendszerben kere­sendő, hanem a valódi üzlet embere egyszerűen csak a mélyen elharapódzott nyerészkedési düh­nek áldozata. A válságnak alapja azonban részben az egész civilizált világnak jelenleg igen feszült pénzvi­szonyaiban is keresendő. Ha már a keleti háború sok milliót elnyelt s a világforgalomra nézve mozdulatlanná tett, úgy most az első iparos- és kereskedő állam, forgalma főtizerének lekötte­­tése mellett, azon ponton áll, hogy előre föl nem számítható öszveggel újólag oly lázadást kell levernie, melyhez terjedelemre hasonló a vi­lágtörténetben alig létezik.­­ India népessége majdnem egész Európáérá egyenlő, s ha meggondoljuk, hogy Anglia min­den háborúban inkább pénzzel mint katonával kénytelen működni, úgy megközelítő fogalmat képezhetünk magun­knak arról, a guineéknek mily roppant tömegével kell támogatnia azon né­hány ezer embert, kik az annyira távoli világ­résznek visszahódítása végett argonautai útjukra elindultak. A világforgalomból kilépő ezen pénztömegek­hez társulnak még azon milliók, melyeket a bör­zéken a teljesen meddő különzéki üzérkedés nyel el; a valárd (reális) kereskedés és forgalom, a hasznos értékeket teremtő munka, kénytelenek ezen tőkéket, melyekre pedig annyi szükségük van, odaadni, s csak ingadozó értékjegyekben s drága hitelres kilátásokban, keresni igen ártal­mas kárpótlást.

Next