Budapesti Hírlap, 1858. október (224-250. szám)

1858-10-01 / 224. szám

maga az egylet, mint a szabályok kitűzik, szer­­veztetett. A tanár - néptanító urak közöl számosan egész készséggel ajánlkoztak a legényeket mind vasár-, mind hétköznapokon, a jó ügy iránti sze­­retetből, ingyen oktatni. A legények mint egyleti tagok nem kötelez­­tetnek az előadásokban részt venni, azonban szívükre köttetik, hogy ezen önképzési alkal­mat el ne hanyagolják, s a tanteremek valóban gyakran kicsinyek voltak az összes tanulni vá­gyók befogadására. " A tanítók nincsenek tanrendszerhez kötve,­ csak azon egyet kell folyvást szem előtt tarta­­niok, hogy a regény a lehető népszerűen tartott előadásból speciális hasznot merítsen. Általában az egyletben minden alkalom föl­­használtatik arra, hogy különböző ismeretek ter­jesztessenek, előítéletek fölvilágosíttassanak stb. így p. ünnepnapokon a honi történet használta­­tik föl népszerű előadásra. Így az új pénzláb­­szerződés annak idején kimerítőleg tárgyalta­tott, s most az új austriai pénzérték magyaráz­­tatik gyakorlatilag a legényeknek. Az egylettel kapcsolatban fönáll egy szálló is utas legények számára. Mint az egyletet, mind a szállót jóltevők tartják fen. A budai asztalos­szék, miután a tisztható­ság részéről felszólíttatott, hogy netán még be nem szolgáltatott hátralékokat legfölebb f. é. jul. végéig a kereskedelmi kamrának beűzesse, ellenkező esetben adó- végrehajtás útján fognak behajtatni, kérelmet intéz, hogy azon czim, mely alatt ezen fizetéseket teljesítenie kell, s azon tör­vény, melyen ezen illetékek kimérése és beszol­gáltatása alapszik, vele közöltessék. — Egyszer­smind pan­aszt emel,hogy az asztalos kontárok igen szaporodnak, s hogy ezek több legénynyel dol­goznak, és hogy sok zsibáros új bútorokkal ke­reskedik az iparrendtartás 58 §- a ellenére, me­lyeket az ő asztalos legényei által készíttet, mi által a czéh nem csak kárt szenved keresetében, hanem hitelét­ is veszti. Minél fogva a keresk.­kamrát kéri e botrány megszüntetéséért, mert csak ekkor lesz oly karba is helyezve, hogy a kamra követeléseinek eleget tehessen. Hasonló kérvényt nyújtott be a budai Szabó czéh. A kamra ezekre válaszul adá, hogy ezen ada­lékok beszolgáltatása egy m. cs. k. keresk. mi­nister rendeletén alapszik, s a kamra nincs hi­vatva,egyest vagy testületet ezen reá a kereset- és jövedelmi adó mértéke szerint eső adalék alól fölmenteni.­­ Az előforduló keresetháborítást illetőleg pedig az első folyamodási politikai iparhatósághoz kell fordulni. Különben a szabó czéhnek egyúttal kijelentetett, miszerint a kamra előtt igen kívánatos lenne tudni, mennyiben óhajtja a czéh keresete javítását, miben látja magát általában sértve és mely indítványokat tesz annak orvoslására. A budai bérkocsis czéh szintén adott be hasonló kérvényt, melyben némely visszaélé­sek megszüntetését kérte, s melyeket némely ko­csi-tulajdonos magának megenged. A kamra e kérvényt a m. cs. k. helytartósági osztályhoz fölterjeszté. KÜLFÖLD. Anglia. A „ Morn. Post“ legközelebb közvetve megerősíté az „Ind. beige“ azon közlését,miszerint az angol kabinet igen szabadelvű reformbillt szán­dékozik a parliament elé terjeszteni, s azt állítja, hogy Derby lord Russell lordhoz fordulván, ta­nácsot kért tőle jelen nehéz helyzetében. Pal­merston lord lapja ezen lépést természetesen fegyverül használja föl a ministerelnök ellen, s azt állítja, hogy ez utóbbi nem sok hasznot veeni azon kitűnő egyén tanácsaiból, kihez saját kor­mánya meghosszabbításának reményében for­dult. Szerinte a parl­amenti kormány elmélete abban áll, miszerint a miniszerek maguk le­gyenek szerzői a kamrák elé terjesztett min­den fontos javaslatnak, s Derby lord a jelen alkalommal példátlan magaviseletet követ, mi­vel még soha egy kabinet főnöke sem kért taná­csot az ellenzék legbefolyásosabb tagjaitól a közügyek kezelésének módja­irót. A „Post“ azt állítja továbbá, hogy Derby lord hihetőleg oly egyezményt ajnálott Russell J.-nak, melynél fogva ez utóbbi megnyerné az általa óhajtott reformo­kat azon föltétel alatt, hogy az előbbi megtartsa állomását. Ezen kitűnő politikai egyénekre nézve sértő föltevés igen kedvező alkalmat nyújt a „Post“-nak arra, hogy a ministereket emlékez­tesse, miszerint ha ők nem képesek az ország ügyeit kezelni, mások teljesítni tudandják ezen feladatot. A „Times“ épen nem érez nagy aggo­dalmat a villafrancai ügy miatt, s az európai continensnek szemére veti, hogy politikusai túlsá­gosan gyanakvók s nagy a hajlandóságuk arra, hogy mindenben versenyzési alkalmakat s há­borúra szolgáló okokat fedezzenek föl. Kár, hogy több angol lap azon hiedelemre szolgáltat alkal­mat, mintha maga Angolország is ily veszekedő kedvű volna. Pedig ez nem áll. Angolország, az való, nem tűrheti, hogy a hódítási szellem E­u­­rópa területén lábra kapjon s a nemzetek függetlenségét megsértse; azt azonban, hogy a nagy hatalmasságok Európán kívül igye­­keznek terjeszkedni s gyarmatokat alapítani, azt szívesen látja. „Mi mind Francziaországnak mind Hollandiának“ —úgymond — „a nagy bá­bom után visszaadták gyarmataikat, s öröm­mel látnék , ha Austria, Poroszország, Bel­gium s az olasz államok — csak úgy mint Oroszország is — az óc­eánon túl terüle­tekkel bírnának. Valóban nem is ismerünk hathatósb biztosítékot az egyetemes béke fenn­tartására nézve, mint, hogy az európai szá­razföld államainak legyenek távoleső gyarma­taik, melyek háború esetén brit lobogó alá jut­hatnak. Nemhogy rémülködnénk, hogy Oroszor­szág egy szép kikörőt szerez magának néhány óra járásnyira a mi máltai hajórajunktól , sőt inkább nagyon is örvendenénk­ rajta, látván, hogy a czár, jövendőbeli jó magaviseletére néz­ve , ily szép záloggal biztosit bennünket. — Az éjszaki teknősbékának végre mégis lenne oly tagja, melyet többé nem húzhatna vissza men­­helyet szolgáltató teknőse alá.“ Francziaország. A legfontosb napi esemény, Napoleon hgnek Varsóba utazása, mint a „K. Z.“ újabban is erősíti, Párisban nagy sen­­satiót tett. A herczeg úgymond azért utazott Var­sóba, hogy az orosz császárt Francziaországba teendő útra meghívja. Ily meghívás már tavat is intéztetett a czárhoz, ez azonban mentegetődzve azon szándékát fejezé ki, hogy ez utat majd ké­sőbb teendi meg. — A jelen pillanatban, a most uralkodó hangulat mellett, a herczeg küldetése bizonyosan nagy figyelmet gerjesztene. Még nem gőzölgött el az angoloknak Villafranca miatti ha­ragja, s már ismét elő­fordul egy esemény, mely az angolok érzékenységét sérten­i. Itt Páris­ban különben sohasem titkolák azon baráti érzületet, melyet Oroszország iránt táplál­nak. Az angol szövetséges féltékenységének, mely semmi más barátság fölcsirádzását sem akará megengedni, Párisban soha sem akar­tak engedni. Anglia megjegyzette magának a franczia rendszert, s a franczia szövetség mellett Austriához közeledett.Egyébiránt azt is állítják, hogy Napoleon hynek föladata egyszersmind a porosz herczeget is Párisban teendő látogatásra meghívni.Napoleon hg igen örvend ez útja felett s még inkább azon fogadtatásán, melyben Biar­­ritzban részesült. Párisban tudni akarnák, miszerint a portának a dunahalózati kérdésre nézve új tervei vannak. Fuad pasának utasítása volna, itt és Londonban javaslatokat tenni, melyekről Konstantinápoly­ban azt hiszik, miszerint azok a nyugati hatal­maknak tetszeni fognak és Austria sem fogja azokat elfogadhatlanoknak tartani. A török biz­tos, mint hiszik, Párisba fog menni, ott az austriai kormánynyal e tárgyról közvetlen értekezvén. Belgium. Brüsselből hallomás után írják, hogy a brabanti herczegnő oly állapotban van, mely nem csak a kir. családot, hanem az egész országot érdekli. Németország: Berlinben a kor­mányzósági ügy még folyvást a lapok legélén­kebb vitatárgyát teszi. A „V. Z.“ szerint a porosz herczeget kegyelet tartja vissza, hogy az alkotmány által rászabott kötelességet teljesíteni késik; ellenben a ministeriumnak feladata: szem előtt tartani az állam javát, mi e czélra hasznos, azt indítványozni. A ministerium ren­desen a nép házasságára hivatkozik, ezúttal a nép az, mely tőle hazafias tettet vár. E tárgyban a „P. L.“ következő magánlevelet közöl: „Tel­jes hitelességül vegye ön , miszerint egy ka­binetirat, mely a porosz herczeget az ország kor­mányának saját belátása szerint átvételére r­é­­gens czím alatt fölhatalmazza, a ministerium által a herczeg beleegyezésével készen van a királyi megerősítés végett Sanssouciba el is kül­detett. Ha ezen okmányt a király a herczegnek Baden-Badenből leendő visszaérkezéséig (oct. 2.) nem erősítené meg, akkor mint határzottan je­lenthetni, az országgyűlés rövid idő alatt össze­­hivatik s a régensség alkotmányos módon életbe lép. A király nem hajlandó ezen okmányt meg­erősíteni, legalább a királyné Manteuffel minis­­ternek Saussouciban létekor ilyen választ adott." Olaszország, Turin, sept. 28. Itteni lapok szerint La­n­z­a gyaníthatólag megtartandja a pénzügyi tárczát, miután D­y­­­a­n­a,­ki egy ideig arra ki volt jelölve , azt nem akarja elfogadni, míg Cadornának folyvást az oktatásügyi tár­­cra van szánva. A követkamra elnökéül Cas­sini ügyvédet emlegetik. Nizzából jelentik, hogy az ott mulató Bagdagoff orosz tábornok, Lamarmora tábornoknak átnyújta az orosz gőzhajózási társulat kérvényét egy Villafran­cától, Colle di Tendán át Cenesig építendő vasút engedélyezése iránt. A „Courrier du Dimanche“, melynek a diplo­matiai körökkel összeköttetései vannak, egy hosszú czikket közöl, melyben taglalat alá ve­szi az olasz ügy kiegyenlítésének alapját, a­mint azt némely államférfiú egyedül lehetőnek tartja. A „Köl. Ztg.“ levelezője nem véleményez e do­logról , közli mindazáltal, mert tudja, hogy jó forrásból van véve. E tervből kiemeljük az Austriát illető pontot. Austria, úgymond, meg­tartaná lombard velenczei tartományait, mert ezek elvesztése mind a régi mind az új iskola­beli austriai államférfiak előtt a császárság lé­telét fenyegetné. — Austriának meg kell tar­tani tovább is­ olaszországi államait, még pedig azon okból is, mivel az olaszok az európai dip­lomaták véleménye szerint örömestebb veszik az austriai uralmat, mint a szárd kormány jármát. Törökország. A „Schl. Z.“ egy bécsi levele­zője is megerősíti azon hírt, hogy D­a­n­i­­­o fe­jedelem Mamula trigynak bizonyos ajánlatokat tett, melyek mutatják, miszerint szándéka ismét Austriához közeledni. Mennyiben alapos ez adat, nem lehet meghatározni. Az azonban tény, hogy a fejdelem csak nem rég parancsot intézett alatt­valóihoz , melyben ezeknek halálos büntetés mellett megtiltja, hogy az austriai határhatósá­goknak alkalmat adjanak panaszra. Másrészt Páriából jel­ezik, hogy Franczia­ és Oroszország még folyvást megmaradnak Montenegrót illető követeléseik mellett; ha immár Danilo fejedelem­nek valóban szándéka Austriához közeledni, úgy e határozata bizonyságul szolgál arra nézve, hogy kikötő átengedése iránti reményeiről le­mondott. Más oldalról tudni akarják, mikép a porta ! A lég azon tartalma 0—10. reg. 6 ó. 0. est. 10 ó. 1. megkereste Austriát, hogy a* fegyverkivitelt 1 Duna vízálló* : sept. 30 estve: 5' 4'0" itt. Szerbiában tiltsa el. Ennek oka azon lázongó mesterkedésekben rejlik, melyek Szerbiában egy idő óta fölmerülnek. A „Temesv. Ztg“ most a szerb viszonyokról egy szemendriai levélben következő tájékozó közlést nyújt. Folyó hó 25-dikén a belgrádi székesegyházban gyász­isteni tisztelet tartatott. Raja Damjanovicsért, melynél az összes miniszerek, a senatus elnöke, az ismeretes fejedelem elleni merényletben comprosi mittálva volt senatorok és számos hivatalnokok voltak jelen. Requiem után Miksa őrnagynál 340 személyre halotti tor tartatott. És ki ezen Raja Damjanovic? Egyike azon senktoroknak, kik a fejedelem élete elleni összeesküvés miatt ha­lálra ítéltettek, és a fejedelem által élethosszig tartó fogságra kegyelmeztettek , és ki e fog­ság alatt meghalt; továbbá ő veje volt azon gaz­dag fóbérlő Misha őrnagynak, kinek aranya Ethem pasa Belgrádion léte alatt oly súlyos nyomaték volt a mérlegben. Ez világot vet e gyász isteni tiszteletre és annak rendezőire. Ázsia. A tienzsini békekötéshez állítólag egy egyezvény van csatolva, mely szerint Fran­­cziaország és Anglia jogot nyernének Kantonban telepítést létesíteni. Az e hatalmaknak átenge­dendő területnek a biztos kiszállás lehetőségét kell nyújtania és 8ll6 kilométrenyi kiterjedé­sűnek lennie, mást, ha valamelyikük előlmenni hagyja a má­sikat, ez az oroszlán leend, mely útközben test­vérét s egyszersmind urát látszik üdvözölni. Léptek hallatszanak, ez a benszülött őrjárat, melyet az arab iroda küld ki, hogy éjjel egész csendben őrködjék állomásán a rablók meglépése végett. A rabló égő s merev tekintettel hagyja azt elhaladni. Erre midőn az eltűnt, visszafor­dul s ellenkező irányban halad előre. A nap folytában, midőn — mint láttuk­­? nyu­­gott s gondtalan tekintettel sétált, befutott a duárokba, választást tett, s egy a törzsek közt hires szép kanczára vetette szemét, melynek selyemszerü s fényes szőre, finom s könnyű láb­szára , nyílt orrlyukai s égő szeme nemes faját s nagy értékét tanúsítják. Ezen ló még ma éjjel a rabló sajátja leend. Fölülend annak hajlékony s erős határa, a határszélre jutand el, s erre Marokkó­ vagy Tunisban eladandja a szép álla­tot. Ezután visszatérend s kissé távolabb újra kezdendi ugyanazon műtéteit. íme itt van a duár; ez Bátrak s gurbi­k cso­­portozata. Sehol sincs világ, minden álomba van merülve; ez a kedvező perez. Először is az ebek finom szaglását kell tévútra vezetni, mely­­ kí­vüle bárki másra nézve lehetetlen feladat lenne; mivel a duár fölött őrködő ebek azokhoz tartoz­nak, melyeket a tartományban kabyl ebeknek neveznek; azok ébrebben alszanak, mint egy csendőr, egy falevél leesésére, s a denevér zaj­talan röpülésére is ugatnak. De a rabló szél el­lenében halad, lefekszik, földön csúszik, humu­sza összevegyül a földdel. A legkisebb neszre mozdulatlanul megáll; ő többé nem ember, ha­­cei, élettelen anyag, szikla, fa­törzs, kő a gyepen. A nesz megszűnik, ő folytatja tek érvényes útját. Íme már ama gurbi bejárásánál van, melyben a kancza alszik. Ő mentve van ; az ebek nem fog­nak többé ugatni, te zsákmányával együtt megy ki. Azt hiendik, hogy a duárnak valamelyik la­kójával van dolguk, s őt elhagyandják menni, restül emelve föl fejüket. De még nem haladt ennyire, az állat lábszárai közé lopózkodik, egy régi élű tőrt von ki hüvelyéből, s elvágja a kö­telet, mely arab szokás szerint a nyugvó ló­nak két első lábát körülfogja. Lépésről-lépésre kivezeti a gurbiból a kanczát, melyet meg tudott bűvölni; mivel az legkevesebb ellenállást sem fejt ki, azt a duártól ötven lépésnyire tolja hát­rafelé ; erre rögtön a reszkető állat hátára veti magát, azt tőrével megszúrja, s elvágtat vele. A ló patkójának zaja menydörgésként hangzik az éj csendjében, fölébrednek, utána futnak, már késő; a rabló s a kancza eltűntek. Ha az elrablásra kiszemelt ló, — már az akár a francziák, akár pedig a bennszülött katonaság sajátja legyen, — mint gyakra történik, sík­­földön van, a műtét még egyszerűbb. A rabló óvatosan egészen a ló közelébe megy, azt egy hosszú s erős zsineggel, melylyel mindig el van látva, megköti, s erre csöndesen egy sürü bokor alá vonul, hogy az őrök figyelmét kikerülje, a zsineg segélyével szeb­­den magához vonja az állatot, mely saját szeszélyének látszik engedni, s frisebb gyepet keresni. Mihelyt a rablónak sikerült azt megragadni, minden eszélyt félre­tesz, sőt szándékosan nagy zajjal vágtat tova, bizonyos lévén a­felől, hogy az éj homálya őt eléggé oltalmazandja, s nyomát elrejtendi. Néha merészsége még tovább is megy. A ha­társzélen egy spahikból álló smalak van. Ezen bennszülött katonák családjaikkal, fegyvereik­kel, lovaikkal, különösen lovaikkal vannak ott, melyekre a rabló­ vágyik, melyek azonban egy bordj, vagy erődített ház szilárd kőfalai közé vannak zárva. A bordj kapui vassal vannak be­­pánczélozva, mint valamely középkori lovag; ágyúval is nehezen lehetne azokat betörni, a spahik vitézek, ébren vannak, a tetőtől talpig fölfegyverkezvek. Mit használ­ a rabló, a határ­szélek ezen Froteusa, egy vagy más alakban bejutand az istállóba. Másnap az álmélkodó spa­hik megszámlálván lovaikat észreveendik, hogy legjobb s legszebb lovaikat ellopták. A rabló finom műértő és sohasem csalatkozik. Néha nem lovak, hanem ökrök megszerzésére határozza el magát. Ez kevesebb értékű, s e mel­lett mégis nehezebb hódítmány. Az ökör a­he­lyett, hogy könnyítse a megszökést, azt inkább gátolja. Ezért gyakran vér is foly; kivált ha a tulajdonos szerencsétlenségére fölébred. Ekkor a rabló fegyverét használja, s nem hibázza el czélját; még mielőtt ellenfele kitudhatta volna, ha váljon párduczczal, oroszlánnal, vagy rabló­val áll-e szemben. 1857-ben egy bonai alosztálybeli gyarmatos éjfél felé szokatlan zajt hallott istállójában. Azt gondolá, hogy valamely vadállat szomszédsága rémlte meg őket; mindamellett is óvatosan föl­kelt , egy arabot látott, ki egész komolyan ha­­gyá maga előtt elléptetni majorjának összes ökreit. A gyarmatosnál a harag minden higgadt gondolkodást elfojtott; ő párisi lévén azt hívé, hogy elég lesz „tolvaj­­­t kiáltani, s hogy tüstént egy csapat városi hajdú fog segélyére sietni. Ezért házából kirohant s a helyett hogy puská­jának megtöltésére gondolna, a merész tolvajt szidalmakkal s fenyegetésekkel üldözte. A rabló közönyösen folytató munkáját, azonban a gyar­matos kiabálását nem tűrhetvén tovább, öt hat golyót küldött neki. Az arab rabló nem korlátozza működéseit csu­pán marha­s lólopásra. Kétségkívül jobban szeretné az utasok pénzét, de Algírban ritka az éji utas. A katonai hatóság ott naplenyugta után megtiltja a járáskelést, s azt csak napfel­­jöttével lehet újra megkezdeni. Azonban mégis a gyarmatunkban nagyon elszaporodott máltaiak gyakran nyújtanak neki alkalmat egyegy szép háló­kivetésre, vagyis egyegy szép puskalövésre! A máltaiak, hihetőleg a fűszeráruk s italok meg­­hamisításával rendkívüli tehetségük miatt, álta­lában bizonyos megvetést tanúsítnak a francziák s törvényeik irányában. Örömest készek el­hagyni saját terméketlen szigetüket, hogy köz­tünk szerencsét tegyenek, azonban rendeleteink­­nek nem akarnak engedelmeskedni, melyek — mint ők mondják — nagyon megnyirbálják az egyéni szabadságot. Egyik legnagyobb élveze­tük , titokban megsérteni törvényeinket, még azokat is, melyek saját javaikat s értüket oltal­mazzák. Ha utazniok kell, s ha kijátszhatják a franczia vagy benszülött hivatalnokok felügye­letét , ám­ok gyönyörüket találják abban, hogy este induljanak el, ekkor az utazás kétszeresen kellemes lesz rájok nézve ; az éj hűs­­égét élve­­zendik s kijátszandják azon törvényt, melyet nem ők alkottak. (Folytattatik.) Távirati tudósítások. London, sept. 29. (Pótlék a hivatalos indiai p­ostához). Bombay, sept. 7. Multánban három lefegyverzett ezred lázadt fel; 90 lázadó befogatott; a többi részint meg­öletett, részint a folyamba űzetett; az angolok vesztesége csekély volt. P­á­r­i­s, sept. 29. A császár holnap Párisba érkezik, s pénteken Chalonsba menend. Gazdaság, ipar és kereskedelem. —w— Esztergom, sept. 26. Sárguló kopasz szőlőhegyeink bus érzést gerjesztetek a szemlélő lelkében; több évi példátlan szárazság s ez idei fagy itt s környékünkben annyira megviselte a szőlőtőkéket, hogy azok nagyobb részben végkép kivesztek, mi pedig belőlük megmaradt, annyira meg van sanyarítva, hogy alig hoz termést, s mint az itt amott megkezdett szüret tanúsítja, az örülhet, ki a közönséges termésnek tizedrészét kapja, mert legtöbben még kevesebbel kénytelenek beelégedni. Kik szőlőtőkék közé kukoriczát ültettek, ebben némi kárpótláshoz jutnak, mert ez igen jól sikerült. SZÍNHÁZI ELŐADÁSOK. A nemzeti színpadon: „Fox és Pitt.“ Vígjáték 5 felv. A pesti német színpadon: „Ein Wie­ner Kind. “ Volksstük mit Gesang in 3 Abtheil. Bécsi börze. sept. 30. sept. 29. Nemzeti kölcsön % . . 83ViG 834„ Metallique % . . 821/2 82,3/16 Dunagőzhajózási .... 522 524 Államkötelezvény 5% • . 312 310 Cs. k. arany .... 45/s 53/8 Meteorologiai észleletek Budán. September 26. CB "3■a .£, 2 © O •8 I a -a ►»K gO s bo , i* *© I M-t j 1 20 *p •. a I « rej /3 -ffl lg £­­ I U OSP-4 p* *2 a I •cg I © ® 2 Q © s (fi OQ -2 © Cg bt) a *© o © > g ja •§ 3 S © 4d ig • GU > CgCQ _* 2 * ‘C Ph SO hOO •© reJ 6 c.r.337.04+11.214.80910 26.d.336.40-t-20.116.63624 1Oc.e.336.36+15.9­6.20780 Köz.336.60+15.7­5.8777— EK EK EK Felelős szerkesztő : NÁDASKAY LAJOS.

Next