Budapesti Hírlap, 1859. április (74-98. szám)

1859-04-07 / 79. szám

Meló-Túr, mart. 31. (Folytatás. Jótékony táncz vigalom. Földesúri szívesség. Tűzkárok. Kutak.) Az előadott földesúri jóté­konyság által örömre hevillt lakosság, polgárság, egy tánczvigalmat is rendezett a ref. iskolák részére, melynek tiszta jövedelme 84 frt 68 kr a. é. lett, mely összegből — noha a tánczvigalom kizárólag a ref. iskolák javára volt hirdetve, 24 frt 20 kr. a r. kath. egyháznak adatot­ át, 60 frt 48 kr maradván a ref. iskolák javára, mely össze­get egyházunk ez idő szerinti főgondnoka Pap Ferencz orvostudor ur egy arany hozzáadásával sziveskedett szaporítani. Nem lehet nyilvánosság előtt meg nem említeni a felsőrészi volt földesuraság a nagykállói Kállay család azon kegyességét sem volt jobbágyai iránt, hogy noha az 1846-dik évben novemb. 2-án megkö­tött örökváltsági szerződés szerint 1850 és 1853-ik évi jan. 2-ik nap­ján fizetendőnek kikötött részösszegekhez, az 1853-ik évi mart. 2-ki nyilt parancs értelmében tiszta joga volt, és mégis érte majd öt évig 1858-ik év végéig kellett volt jobbágyaival perlekedni, akkor pedig a legfőbb és semmítő törvényszék által részére hozott kedvező íté­let folytán törvényes joga lett volna a majd 200 ezer frtra menő fize­tetten tőkék s késedelmi kamatokat végrehajtás útján beszedni volt jobbágyai, M.-Túr felső része lakosaitól, mégis ezek kérelmére szives volt a lakosságnak a múlt évi szűk termés miatti tehetetlenségét és a jelenlegi pénzetlenséget tekintetbe véve — másfél évi időt adni a fi­zetésre, és részletes fizetéseket elfogadni. Lássunk most már pár szóval egyébről is valamit. Martins hó folytán két tűzi szerencsétlenség volt városunkban. Az első mart. 6-án esti 7 óra után, midőn egy udvaron levő 2 épület esett a lángok martalékául s daczára a dühöngött nagy szélnek, mely az égő épülethez csak egy ölnyire levő szomszéd nádas ház te­tejére csapkodva a lángokat, a korán s ügyesen alkalmazott vizfecs­­kendezők által a továbbterjedés meggátoltatott, s a nagy rémületben volt lakosság megnyugtattatott, másik mart. 11-én reggeli 7 óra után, midőn egy jó módú gazda minden épületei s udvarán volt malma lett semmivé, s a háta mögött volt szomszédoknak két kisebbszerü épüle­tei is elégtek, az első biztosítva volt, de a később elégettek közöl egyik sem. Múlt évben gyakori volt nálunk a tűzveszély, mit növelt az, hogy a kutakból nálunk is kiapadván a víz, e miatt az oltás nehezen ment, víz nélkül álltak gyakran a fecskendők. Ennek folytán a városi elöljáróság azon czélszerű intézkedés által igyekezett a bajon segí­teni , hogy a város külön részein közköltségen nyílt térre 12 nagy kutat ásatott, melyek épen a föld árja apadásakor ásatván, remélni lehet, hogy vizük soha ki nem apad s szerencsétlenség idején nagy hasznuk fog lenni. A fecskendők pedig hatra szaporíttattak. — Jó volna most már a lapokban ajánlott s kevésbe kerülő tört timpót is kellő mennyiségben készen tartani, hogy ha csakugyan történik me­gint szerencsétlenség, azonnal alkalmazható lenne. 1. 1. Napi újdonságok. * Ajándék. Dr. Sturm Eduárd ügyvéd ur a Hildegard Főher­­czegnő , cs. Fensége magas pártfogása alatt álló pesti bölcsődének egy sa­ját épület szerzése végett 60 a. értékű forintot ajándékozott. * Kath­. legényegylet. Bibornok-hg-primás ő eminentiája a szath­­mári püspöki székére távozott dr Haas Mihály ur helyett a pesti kath. legényegylet elnökévé annak eddigi érdemdús alelnökét dr Szabóky Adolf urat nevezte ki. * Szász komikus. Räder úr (tegnapi tárczánkban ezen még itt meg nem fordult művész neve hibásan áll Rährernek) tegnap kezdé meg ven­dégjátékait. Drezdában a kaczaj és ő rendesen együtt jelennek meg a színházban. * Zenekari hangverseny. Mint a „Peleskei nótárius“ mondja, hogy Normában előbb csak gazdálkodásból jelennek meg az énekesek egyenkint s aztán tömegben egyszerre (a kardalokat értvén) úgy vagyunk az egyes hangszerek hangversenyével is. Miután egyenkint már hallottuk, most egész zenekarban fognak megjelenni. A jövő héten t. i. D­u­x Adolf ur úr egy felvonásos vígjátékával K­é­t­e­r Béla úr többször dicséretesen említett zenekara fogja magát színpadunkon bemutatni. * Naptár. E­m­i­c­h Gusztáv ur a jövő 1860-ik évre egy nevét viselő magyar és erdélyországi nagy képes naptárt fog kiadni V­a­h­o­t Imre ur szerkesztése alatt, ki több éven át 3 nagy s ugyanannyi kisebb népies naptárt szerkesztett már és e téren hivatottságát tanúsította A naptár külső kiállítását is igen diszesnek ígéri. Terjedelme 26—30 iv leend számos fametszettel. Az aláírók, a­kik csak a naptár átvétele után fogják annak árát (1 új forint) letenni, külön kedvezményekben is része­sülnek ; a kiadó t. i. 20 kis könyvtárat és vagy 100 darab képet tűz ki számukra nyereményül. A kis könyvtár Petőfi, Csokonai, Arany és Ke­mény munkáit foglalja magában. * Budai nyári színkör. A budai aréna épülete, melynek telkét Buda városa a Horváth-családtól tulajdoni joggal szerezte meg, a f. hó 4-dikén tartott törvényes árverés alkalmával, mint legtöbbet ígérőnek Michel Já­nos urnak adatott el 5010 a. é. forintért. Hozzá legközelebb állt Buda vá­rosának képviselője 5001 fttal. * Lótenyész­­ési verseny-egyesület. Erdélyben gr. B­é­­­d­i Ferencz T A R C Z A. Szent István és neje Gizela viszonya korukhoz. Fölolvasás Rotter Rikhárd tudortól. (Folytatás.) A császár részéről gyámolított leánykérés bajor III. Henrik által kedvezően fogadtatott, mert a magyar herczeg kitűnő szellemi adományai s erényes gondolkozásmódja kedvező benyomást tettek rá. E mellett politikai okok is indíték a bajor uralkodót arra, hogy a császár kívánságának engedjen. Azt remélé tudniillik, hogy a ter­vezett sógorság által saját súlyosan látogatott népének békés jö­vőt szerzend és Németországot legrettentőbb ellenségével kiengesz­telendő Gizela testvére nézeteit alaposaknak és nemeseknek találá ugyan, de nem volt-e az, ki kezét kéré, pogány? A fejedelmi szűz soha nem osztotta volna sorsát nemkeresztény férfival! Megkéré tehát fivérét, hogy az ajánlatot fogadja el ugyan, de ahhoz azon mellőzhet­­len föltételt kösse, hogy Vajk előbb a pogány bálványokról ünnepé­lyesen mondjon le, s az egyház községébe vétessék föl. Minthogy Géza maga már ekkor a keresztény hitet vallotta és nejével, Saroltával egyetemben, ki az evangeliomnak szintén lángoló hive volt, fiát is az egyház tanításaiban oktatá, ennélfogva Henrik kívánatában semmi sem volt, mi a szándékolt egybeköttetésnek gát­­lólag lépett volna útjába. 995-ik évben ment végbe Valkon Esz­tergomban az ünnepélyes keresztelési szertartás bajor III. Henrik és nagyszámú országnagyok jelenlétében. III. Otto császár és apuliai gr. San Severino Deodat, a megtérített herczeg nevelője, mint ta­nuk jelen voltak ugyan, de se vallástételük, se kezességükre nem volt szükség; ő maga, az egyház tanítványa, e pillanatban egyszersmind egyházi tanítója volt népének. Kimerítőleg, határozottan és mindenki által megérthetőleg vallá ő be hitét és a keresztény hit ismeretét; ezután István névvel szent Adalbert kezéből véve magához a lelki újjászületés szentségét. Mit Adalbert Istvánon végrehajtott, ugyanazt végzék társai ugyanakkor a többi magyarokon, kiket a pütspök taní­tása megtérített. Gizelát fivére Bruno még azon napon eljegyzé az ifjú herczegnek és e történetileg emlékezetes ténynek csupán egyik alap­föltétele : egy egészen egyházi birodalom megalapítása, mire magát Vajk kötelező, tartalék a kereszténység és pogányság között ingadozó nép előtt titokban. Nemsokára ez események után István fényes kísérettel Bajor­országba ment, ott arájával egybekelendő. Az egybekelés Scheyernben ment véghez, ama hasonnevű grófok ősi várában, kik későbben, miután e várat kolostorrá alakították s székhelyüket Wittelsbachba tevék át, Wittelsbach gróf nevet vevének föl. Azon elhatározással, hogy egész életét az isteni gondviselés ál­tal reá ruházott küldetésének szentelendi, tért vissza István Magyar­­országba hitvese oldalán, kinek keblében hasonló vágyak égtek. Mindketten érezék, hogy úgy kell cselekedniük, miként cselekedni Is­tennek és önmaguknak fogadták, hogy a magyar népben nemesebb érzületet ébreszszenek. A kereszténység gyújtó gondolata ugyan már a nagyrészt még pogányhitű országban a prágai érsek buzgó törekvései által is el volt már terjedve , azonban még eddig hiányzottak oly szilárd akaratú, szünetlenül ösztönző szellemek, kik oda működjenek, hogy az egész nemzet, a véghetetlen lényrőli sejtelemtől áthatva, azon sö­tétséget, melyhez gyermekkorától fogva szoktattatott, sötétségnek va­lósággal is elismerje, s a minden világosság és kútfejéhezi vágytól eltelve, szemeit s szivét ég felé emelje. Nemsokára nyilvánvalóvá leendett, hogy az, mit a kor követel, okvetetlen életbe lép, mert azt, valamint a fa növését vagy a szél fú­­vását, haladásában semmi ellentörekvés meg nem gátolhatja. Hogy a hitnek és jó erkölcsnek nagyobb érvényt vívjon ki,Gizela hű szolgáját Kaalt és a próbált Hermannt Nürnbergitől,­­ még sok más bajorokat ho­zott magával új hazájába. Ezek csatlakozának azon nemesekhez, kik már előbb Géza kormányzása alatt jöttek Magyarországba, kik között Wolfgang és Hederich testvérek, a Wasserburgi Wenzelin gróf. Kupa meggyőzője, továbbá Hunt és Fázmán, mint első rangú csillagok tündöklenek. Nem silány udvaron ezek valának ezek, kik a jelenték­telenséggel tanulmány s a hiábavalóval üzlet gyanánt foglalkoztak; nem oly hadvezérek, kik a kardhüvelyt magasbra tárták, mint a kardot, hanem mindannyian derék, ügyes és próbált fér­fiak, kik szellemi s testi épségüket megérzék s a kor követeléseit személyükkel fizeték le; férfiak, kik még ma is, mert jellemek valá­nak, a középszerűség uralmát lerontanák, s azon árnynagyságoknak, kik minden lelkesedést őrült kicsapongásnak szeretnek nevezni, elfú­­nák fejükről az áldics fénykörét. És ily férfiakra volt szüksége Istvánnak messzeható tervei ki­vitelére , és Magyarország büszkén tekinthet vissza legnemesebb csa­­ládai ezen őseire, és sugárzó szemmel mutathat Pázmánra, ősére azon hasonnevű bíbornoknak, ki a magyarok kimenese jön! És e férfiak, kik azon helyektől, hol gyermekkoruk rózsás álmainak emléke min­den követ megeleveníte, nemes lemondással elszakaszták magukat, hogy egy idegen országba meghivatásnak engedjenek, — ezen fér­fiak valóban a legritkább nemű kedvezményekre szereztek érdemet maguknak! István és Gizela azonban igen jól át is látták, mennyit áldoz­­­nak híveik, és hálájuk és elismerésük érzéseit tettekkel is bebizonyítni annál kevésbbé késlekedtek, miután Gézának az ország legkülönbö­zőbb részeiben látható példája nekik ösztönül szolgált, ha lehet még nagyobbszerűt mívelni. A megkezdett telepítés további folyamatot von, miután nemcsak Kaal a neki ajándékozott jószágokat leggondosabban mívelteti, hanem egész községek költöztek be Gizela által fölszólít­­tatva, Bajorországból, és részint az őserdők áthatlan sötétségét ritkí­­ták, részint az eddig parlagon hevert földet fogták mivelés alá. Szath­­már-Németi, Solmár és más helységek valának az első telepitvények Magyarországban, melyek a kegyes fejedelemnő ösztönzése s a né­met szorgalom kitartása által alapíttattak. A magyar nemzet uj uralkodónőjét lelkesedett örömzajjal fogadó. Nem egy elröppenő mámor volt az, mely feléje hangzott, hanem egy a kebel legmélyéből fölbuzgó érzés kitörése, mely, miután azt a meg­szokás mérséklő, csöndes és tartós tiszteletté változott. Gizela az egyháznak a pogányság fölötti tökéletes győzelmét tekinté életfeladatának, és mióta Németország határát túllépte, min­den vállalata oda volt irányozva, és III. Otto büszke örömmel balla a jelentéseket, melyek a márkakérés alkalmával általa kifejezett remé­nyek valósulásáról beszéltek. Gizela buzgalmán megerősödik szent István működése is, mert valahol csak alkalom nyílott, a hitetlenség és bálvány­imádás eltávolítására, szelíden rábeszélő ékesszólásával lépett föl, és mi a szónak nem sikerült, azt az élő erénygyakorlat ha­talma által vívta ki. A Koppány fölötti győzelem kivívatott. E győzelem a kereszténységnek a pogány világ fölötti diadala volt, az élet győzelme a halál fölött ! És ki vívta azt ki ? Talán ama kis b. Wesselényi Ferencz és b. B­ánffy Béla a múlt napok folytán engedélyt nyertek egy „ erdélyi lótenyész és verseny-egylet“ alapítására, s most a kolozsvári lapokban fölhívják az erdélyi földbirtokosokat, hogy az egyesületbe lépésük által annak kijelölt czélját előmozdítani segítsék. Alapszabályilag minden tag évenkint 10 a. é.­ftot fog fizetni. Az egylet első közgyűlése f. hó 20-ára van kitűzve Kolozsvártt. * Nyilván­ossági jog. A pozsoni rabbinatus iskolája magas bocsát­­ványnál fogva nyilvános intézeti jogot nyert és egyszersmind utasítva van, mikép gondoskodhazik az erre alapított katonaságtóli fölmentés visszaélései ellen. Felügyelő-biztosul a pozsoni polgármester és cs. k. tanácsos Kampfmüller jelölteték ki, és ő az intézetet vezető fő­rabbinok­­kal a katona­ szolgálat korába eső intézeti tanulók közöl csak azoknak bizonyítványait fogja láttamozni, kik már 6 évig járnak az intézetbe és eredménynyel végzik tanulmányaikat. * Érdekes festvény. A bécsi műtárlatba egy érdekes festvény érke­zett kiállítás végett. Tárgya egyike a legmegindítóbb vonásoknak Mária Terézia életéből. A Császárné egyszer a schönbrunni erdőben sétálgatott csupán József fia, dajkája és egy udvari hölgy kíséretében. Az erdőösvény szélén egy szegény asszonyt pillant meg, karján egy kis gyermekkel. A császárné néhány pénzdarabot adatott neki s tovább akart haladni. Ekkor a nő az éghez emelve kezeit igy szólt: „Ó Isten ! bár Csak ez az arany tejjé változhatnék szegény gyermekem számára.“ A magas érzelmű csá­szárné saját gyermekére gondolva, annyira megindult, hogy a szegény asszony gyermekét saját mellére vette. A művész e tárgyat legnagyobb finomérzettel s azon elegantiával dolgozta föl, melyhez Boutibonne képein már szokva vagyunk. Boutibonne született austriai. Helyi esetek. F. hó 5-n d. e. az öt­ pacsirta-utcza 4. sz. házában kandalló-tűz támadt, mely mielőtt kárt okozott volna szerencsésen elol­­taték. 1­6-án reggel egy 79 éves öreg napszámos a Józsefvárosban egy kert sövényén kötéllel fölakasztva találtatott. Gyógyíthattak köszvény és nyomorult sorsa lettek tettének indokai. A nemzeti színház igazgatósága részéről tisztelettel fölszólíttatik a a Teleki pályadíjt nyert „Telivér“ vígjáték ismeretlen írója, hogy azon esetben, ha művét a nemzeti színpadon adatni kívánja, az iránti nyilatko­zatát, valamint a szerepkiosztás felőli véleményét az igazgatósággal minél hamarább közölni szíveskedjék. Pesten, április 6. 1859. C­sepr­egi La­jos, a nemzeti színház titkára. Tudomány, művészet és közélet. Magyar tudományos Akadémia. (A philos. törv. és törté­nelmi osztály ápr. 4-i ülése.) A mai ülést két székfoglaló be­széd töltötte ki. Egyiket Szil­as­y János ur nevében, ki közelebb a böl­csészeti osztály tiszteleti tagjává lön megválasztva, a titoknok ur olvasá föl. Tárgyául a nemzeti és egyéni fejlődés kérdése szolgált, melynek azonban ezúttal csak a nemzeti fejlődésre vonatkozó része olvastatott el. — Ezután Konek L. usán választott levelező tag, akadé­miai tanár s e lapok egyik tisztelt munkatársa foglaló el akadémiai szé­két egy nagy szakavatottságot, önálló gondolkodást s a statistikai tudo­mány fölött teljes uralmat tanúsító értekezéssel, melynek tárgyát M­a­­gyarország 1855, 1856 és 1857. évi bűnvádi statisti­­áj­a képezé, szólván értekező — ki művét nem olvasá, hanem azt eleven folyé­konysággal emlékéből adá elő — ezúttal csak a büntettek miatt el­ítéltek személyes viszonyairól, a vétségek és kihágások vizsgá­latát máskorra halasztván. A jeles értekezésből (Cs. A. ur kivonatos össze­állítása szerint) a következőket közöljük : A büntettek miatt perbefogott személyek száma Magyar­­országon 1855-ben 12,691, 1856-ban 12,606, 1857-ben 13,689-re ment. Az utolsó évben tehát 10.,,0, „ szaporodás. A büntettek miatt valósággal elitélt személyek száma pedig: 1855-ben 8701, 1856-ban 8919, 1857-ben 9785. Az utóbbi évben 9,­% szaporodás, mi azonban nem csu­pán a büntettek emelkedésének, hanem egyrészt a hatóságok gyorsabb eljárásának eredménye. Ez adat szerint Magyarország öt helytartósági osztálya 8 millió 746.992 lakosát véve számítási alapul, nálunk 894 lélekre jőne egy elítélt bűnös, holott az összes austriai birodalomban 1210 lélekre esik ; itt 23,7%, nálunk 29%. Csak a két austriai főhgség, Salz­burggal, mutat mostohább arányt, hol 726 lélekre esik egy bűntettes, mi a birodalmi székváros tetemes­ jutalékából könnyen magya­­­rázható. Az olasz tartományokban már 2393 lélekre jő 1 bűntettes. Még kedvezőbb az arány Galicziában és Bukovinában, mely körülményt, ha csak az ottani hatóságok eljárásában nem lel magyarázatot, a szláv ajkúaknak a bűntettek iránti csekélyebb vonzódásából is indokol­hatni. Értekező nem ereszkedett annak fejtegetésébe, mi lehet e csekélyebb vonzalom alapja: tunyább vérmérséklet-e, vagy félelem a büntetéstől; erősebb erkölcsi érzés, mint a­minő van a magyarban és németben, bizo­nyára nem. Mi a külföldi államokat illeti: azokkal a bűntetteknek a különböző törvényhozások szerint különböző értelmezése nem enged töké­­­­letes összehasonlítást, így például a tolvajság bűntetti fogalma nálunk sokkal tágasabb, mint Francziaországban. Pedig épen az apróbb lopások nagy száma okozza viszonyaink mostohább voltát. Francziaország bűn­tetti statistikájában csak 5051 lélekre esik egy bűntettes. Mennyivel más­kép áll ez arány, ha a „tribunaux correction­ets“ előtt folyó bűnvádi ese­teket is beszámítjuk: ekkor 140 lélekre esik egy vétkes. Hasonló körül­mények forognak fönn, ha Anglia, Belgium, Németalföld, stb. bűnügyi statistikáját akarnék a miénkkel egybevetni. A bűntettek személyes viszonyára nézve különös fontosságú a n,® m * K® 1 ö n b­s­é­g. A női kebel már a természettől gyöngédebb, ér­­.0­-6?- b) kevesbbé fogékony a bűntettre. Függőbb helyzete és a csa­­ládi kor, mely távol tartja az élet zajától, alkalmat is kevesebbet enged büntettek elkövetésére. Hazánkban különösen kedvező e részben az arány a nőnemre nézve. A három évi átalag szerint az elitéltek közöl csak 12.09 százalék esik a nőnemre, holott a birod. többi tartományaiban 19%, a két ausz. fegségben 23.53, Morvában 23.0­ °, Csehországban épen 24.11­ 0 e®ik. Kedvezőleg áll viszonyunk más államokhoz mérve is. Poroszországban (1854—57) 15, Angliában 19, Francziaországban 18, Németalföldön 21—22%-tel jelenik meg a nőnem a vádlottak sorában. Megfontolandó azonban, hogy nálunk a nőnem számaránya a férfiakhoz képest kevesebb, mint Európa északi és nyugati államaiban. Általános ethnographiai tapasz­talás, hogy a két nem közötti számkülönbség kelet és dél felé mindinkább elenyészik, s a déli és keleti vidékeken rendszerint az ellenkező tünemény áll be, t. i. a fi nem számbeli túlsúlya, így a birodalom havasi tartomá­nyaiban 7—9, Morva-Sziléziában 11, sőt Csehországban 13°­0-tel múlja fölül a nőnem a fi nemet, midőn hazánkban csak 2%-tel több a nő, mint a férfi. Dalmátországban már egyensúlyozza a két nem magát, s a nők csak 10.76%-tel szerepelnek a bűntettesek közt. A Bánságban a nőnem 1%­­tel kisebbségben van a fi­ lakók irányában, s 9 %-tel vesz részt az elitél­tek létszámában. Még kedvezőbb az arány Lombardiában, hol a nőnem két százalékkal marad a férfi népesség mögött.­­ Különösen sújtják a magyarországi bűnös nőket a súlyos bűntettek. Szomorú tapasztalás, hogy a gyöngédebb jelleméből kivetkőzött nő mélyebben sülyed s a bűnös cse­lekvőség hamar második természetévé válik. 1856-ban az összes biroda­lomban gyilkolás miatt elitélt 50 asszony közt 18 magyarországi volt. 1857-ben összesen 1243 magyarországi nő ítéltetett el. Száz elitélt nő közt 7 lakott gyermekgyilkolás, magzatelűzés és kitevés miatt. Ennek oka nyilvános szülő- és lelenczházak hiánya. Lombardiában, mely köztudomás szerint legjobban el van látva ily intézetekkel, egész 1856-ban egy ha­sonló bűntett sem fordult elő. Tapasztaljuk továbbá, hogy a bűntettekbe visszaesés 1856—7-ben 100 elitélt nő közt­el.50-nél fordult elő, míg a férfiak közöl sem volt több megrögzött bűntettes 1856-ban 15, 1857-ben 13%-nál. Itt sem kell azonban felednünk, hogy az idegenkedés, melylyel a közönség az elitélt, bár megjavult bűntettes iránt viseltetik, sokkal na­gyobb a megsikamlott nő iránt, előle jobban elzárvák a kereseti források. Az ily nőket is egyesületeknek kellene támogatni a bűnbe sodratás ellen. Ezek után az életkorok jellemzésére tett által értekező, a szerint, a mint minden korosztály kisebb nagyobb cselekvőségi erélyt fejt ki, mely a jóban és roszban egyaránt nyilvánul. Szólt a zsenge fiatal korról, midőn az érzelem túlnyomó, a kebel az erkölcsi benyomásokra fogékonyabb; to­vábbá a fölserdült korról,melyben a szenvedélyek nehéz küzdelmei állanak be, a meggondolatlanság és fölébredt érzékiség könnyen bűnbe ragad; a teljesen érett korról, mely inkább megfontolva, kiszámítva tesz jót rostat; végre az aggkorról, midőn a vér hanyag, a szenvedélyek lecsillapulnak, a tetterő megtörik. Ezen korosztályokat tekintve Magyar­­ország bűnvádi statistikája következő arányt mutat a szóban forgó három évről: 14—20 évesek 19-62% , 21—30 „ 37.16n 31-45 „ 33.46n 46—60 „ 9.25 1) 60-on fölül­­.17 „ — A fiatal büntetők száma nálunk, fájdalom, nagyobb, mint a birodalom többi tartományaiban, a két austriai főherczegséget (21.s °/­) és Lombardiát (20.9­0­0) kivéve, és az európai államok nagy részében. Az ifjabb korú vétkesek rovatában a tolvajság nálunk a főszereplő. 1856-ban 1823 elitélt (21 éven alul levő) ifjú közt 1537 vagy 84,26 °, 0 volt lopásért büntetve. Azonban más súlyo­sabb büntettek is fordulnak elő : rablás miatt elitélt 329 egyén közt 31 vagyis 9° „ emberölés (agyonütés) .... 107 „ „13 „ 12, gyilkosság ............................. . 92 „ „ 13 „ 14 „ gyújtogatás . ............................. 34 „ „10 „ 29%, ifjú volt 21 éven aluli. A fiatal gyujtogatók nagy száma azon lélektani állítmányt igazolja, mely a másutt is tett hasonló észlelet magyarázatát ösztönszerű hajlamban keresi. Egyébként az ifjú büntetőkre nézve is meg kell jegyeznünk, hogy sajnosan nélkülözzük a mentőházakat, minek több német államban léteznek, vagy az oly egyleteket, mint Francziaországban a „société de patronage“, s a franczia és németalföldi „Metray“-féle intézetek, melyekben az árva, gyámoltalan gyermekek, lézengő suhan­­czok, kiszabadult fiatal vétkesek fölvételt, megfelelő keresetet, oktatást nyernek. — Kedvezőbb az arány hazánkban az aggkorú büntetésekre nézve. Francziaországban és Belgiumban kétszer annyi aggastyán fordul­­ elő az elítéltek közt, mint nálunk. A mi vén bűnöseink nagy része megrög­zött tolvajság. Lássuk most a polgári állapot szerinti különbséget. (Vége következik.)

Next