Budapesti Hírlap, 1859. október (234-259. szám)
1859-10-04 / 236. szám
együtt tehát 5113-ra létetik, mi jelenleg nagyon is a valóság mögött marad, és mindenesetre több tanonczot föltételez , mint a vasárnapi iskolákban találtatik, tekintetbe sem véve, hogy a gyárosok itt szóba sem jöttek. Hogy mindamellett a vasárnapi iskolák iparosaink részéről nagy örömmel üdvözöltettek és az illetők részéről hőn fel is karoltattak, azon körülményből tűnik ki, hogy 1853 óta, midőn városunk öt részében nyíltak meg a háromosztályú vasárnapi iskolák, a tanulók száma 2500-ról máig 325- re emelődött. A tanodákban a vallásoktatáson, az irás a olvasáson kivül a számtan, föld- és természettan, helyesírás és helylyel-közzel a könyvvezetés első elemei adatnak elő, közőlük ketten tisztán a kereskedői jelöltek kiképeztetésére szolgálnak és részint a 6 városi főiskolával, részint az Iprefliskplárs...egyike s másikával összekapcsolvák, az izraelita község főiskolája mellé is egy vasárnapi folyam lévén csatolva. A fenn kimutatott összes tanulók száma a város lévő tanodákra következőleg oszlik fel: egyes részeiben Ezek közöl 233 a városi keresk. vasárnapi táborára és 320 a keresk. testület vasárnapi iskolájára esvén, a fentebbi számból 555 keresk. és 2704 kézműves növendék volt. Nálunk sem hiányzanak iparosok, kik e tanodák jóltevő voltát fölismerni makacsul vonakodnak, és itt is e mentőőrszellem ellen számos mesterembernél formális ellenszegülés, némileg egy ösztönszerű ellenségeskedési hajlam tapasztalható, jelesen e tekintetben nálunk egy ne... eléggé kárhoztatható gyakorlat fejlődött ki, miszerint t. i. mesterink többjei tanonczokat szegődtetnek, kiket két és több éven át czéhbelileg föl sem vétetnek, és ez idő alatt a jövő iparosa legaljasabb házi szolgálatokra felhasználtatok, semmii oktatásban, semmi hittani nevelésben nem részesittetik,ugy hogy az értelmesb és kivánt előismeretekkel biró ifjak is e szerencsétlen két év alatt testileg lelkileg elbutulnak. A czikkiró öntapasztalásból ismer eseteket, hol hasonló megbocsáthatlan kényuralom által szép tehetségű tanonczok minden szellemi , erkölcsi táp nélkül fetrengnek. A czéheknek egyik legszentebb kötelessége lenne, efféle botrányos visszaéléseknek minden telhető módon útját szegni, és a beszegődött inasoknak a czéhbe való mielőbbi bemutatása és a vasárnapi iskolába küldetése fölött éber szemmel őrködni, nehogy a tanult ifjú két évi lézengés miatt a szerzett ismeretkincstől irgalmatlanul megfosztassék. Hogy vasárnapi iskoláinkban a természettudományok felette szerény szerepet játszanak, említenünk sem kell, pedig épen a természettanok fölvirulásának köszönhetni leginkább legtöbb iparnemnek szerencsés fejlődését. Csak azon mérvben, melyben iparosaink a természet titkaival meg fognak ismerkedni, szűkülend meg azon örvény, mely őket előhaladt külországi társaiktól eddigelé még elválasztja. A természettudományoknak iparosainkkal nagyobb megkedveltetésére czélszerű lenne, hogy a legények, mint az itteni iparkamara már 1852-ben javulta, törvényképen köteleztetnének, legalább egy éven át a népszerű természettani előadásokra szorgalmasan eljárni és ez iránt a remeklésre való bocsátás előtt kellő bizonyítvány által magukat igazolni. Ho ily kötelezettség törvényszerű megállapítása következtében nem hiányzanék alkalom etadványat is kielégíthetni, mondanunk nem kell, főleg itt a fővárosban, hol már jelenleg is mind a reáliskolák mind a műegyetem és kereskedelmi akadémia lelkes tanárai hasonló népszerű fölolvasásokkal mindnyájuknak, kiváltképen pedig iparosoknak és legényeknek kedves alkalmat nyújtanak a vegy-,erő- és természettan titkaival megismerkedni, mind pedig az egyetemi tanárok részéről is hasonirányban gondoskodva van , hiszen az idei leczkerend szerint úgy a vegytanból, mint az ásvány- és földismetanból népszerű fölolvasások fognak tartatni, melyek minden rendű nem egyetemi hallgatókra nézve hirdették. Ily körülmények közt igen sajnos, hogy annyi szép alkalom az illetők által nem azon bő részvéttel ragadtatok meg, mely saját érdekükben méltán várható lenne, sőt még sajnos abb, hogy például az itteni kereskedelmi akadémiánál nagy áldozatokkal létrehozott esti tanfolyamok eddigele legalább nem találkoztak ama közméltánylás-sal, mely a fokozottabb képzettségre szorult kereskedői jelöltektől méltán leendett várható, így a legközelebb majt, 1858/6-ki tanévben az itteni kereskedelmi akadémián az esti tanfolyamra nem több mint 61 hallgató volt bejegyezve, és ezeknek szorgalma iránt sem a legkecsegtetőbb hírek keringnek. Igaz ugyan, hogy e visszás eredmény nagyobbrészt a külföldről fényes feltételek mellett meghívott, időközben azonban hivatalából kitett igazgató tanárnak megbocsáthatlan kötelességmulasztásaiban keresendő, és hogy ezen akadály megszűntével jövőre nagyobb lendület várható, de tagadhatlan másrészt, hogy iparosainkban még nagyon is hiányzik mélyebb tanulmányozás iránti fogékonyság. Ipar és kereskedésünk érdekében kívánjuk, hogy a vasárnapi tanodák ügye, jelesen pedig a fölolvasások a már gyakorlati alkalmazásban lévők részéről melegebben, karoltassanak föl mint eddigelé, hogy a műtani kiképezésre fönnálló és minden tekintetben helyesen fölszerelt tanintézetek, a népszerű előadások és egyéb tantörekvések a táplált reményeket jövőre magasabb mérvben valósíthassák, mint ez az érdekelteknek megfoghatatlan közönyössége folytán eddigelé történhetett. Perbete, sept. VI. (Néptanítói tanácskozmány.) Komárom megyei Perbete helységében e hó 19-kén épületes eseménynek valánk szemtanúi, midőn az udvardi esperesi kerület néptanítói itt a felső intézmények értelmében tanitó-tanács kozmányt tartanak. Egybegyült 14 iskolamester, 6 segédtanító, s a tiszti elnökön kesseleökeöi Majthényi Adolf kerületi alesperesen és udvardi lelkéiben kivül a kerületnek összes plébánosai (két beteget kivéve) és káplánjai. Sőt a kerületnek buzgalmától vontatván, azt két irodalombajnok is, u. m. Lonkay Antal a „Tanodai lapok“ szerkesztője Pestről, és Rendek József Gatta mezőváros derék plébánosa is megjelenésükkel diszesítették. Az ily tanácskozmányokat dicséretes szokásként isteni szolgálattal kezdék meg, mely alatt az áhítatot a tanítók műénekükkel emelték. Majd az illően elkészített néptanodába vonultunk, hol a fönntisztelt elnök úr lelke mélyéből patakzott lángnyelvű szónoklatával a tanácskozmányt megnyitván, hozzá és a népnevelés szent ügyéhezi kedvet annyira fölfokozta, hogy mindannyian a legjobb kedvvel és kitartással részt vennének. Miután a múltévi tanácskozmány jegyzőkönyve fölolvastatott volna, — a díszes kötésű s jegyzőkönyv az elnök ur szives ajándéka lévén ugyan a m. évi jegyzőkönyvre a felsőség,jelesen bibornok prímás ő eminentiája s cs.k. pozsonyi helytartósági osztálynak leiratjok olvastata fel, és ugyan ő eminentiája f. é. máj. 30-kán 2330. sz. azon leirata, melyben a cs. k. helytartóság ugyanez évi máj. 22-ki 12466. sz. iratában a kerület elnök-alperese által különösen tudtára adatni kívánta, hogy a pozsoni kerület valamennyi tanácskozmányai közt az udvardi , körültekintés , ügyesség és bölcseség tekintetéből magát különösen kitüntette, mely felsőbb elismerés örömmel nyilváníttatik. Ily nyilvánítások valóban alkalmasak a buzgalmat nevelni és a tanácskozmnyok üdvös sikerét biztosítani. Prímás ő emin.e leirata így hangzik : 2330 bz. A pozsonyi cs. k. helytartótanácsi osztály, a tanítói tanácskozmányokról, melyek múlt évben helytartósági kerületében megtartottak, szóló jegyzőkönyveknek I. évi május 22-kén 12466. szám alatt történt visszaküldése alkalmával örömmel jelenti, hogy 39 alesperességében, mindannyi felügyelők, 107 lelkész és 729 világi tanító jelenlétében megtartatott tanácskozmányok alkalmával ezek az iskolai ügy előmozdításában jeles buzgalmuknak tanúbizonyságát adák ; — továbbá, hogy többnyire fölötte alkalmas tárgyak választottak megvitatásra ; —és oda igyekeztek, hogy a tanítók pedagógiai képezésük öregbedjék, hogy a czélhoz vezető tanítási rendszer és azon eszközök, melyek további hivatásuk követésére szükségesek, szemeik elé állíttassanak ; a végtére, hogy buzgalomteljes tevékenység őbennük ébresztésség, és megerősödjék. Úgyhogy valóban, az említett helytartósági osztálylyal magam is, film alap nélkül, azon reményt táplálom, hogy eme tanácskormányok időről időre rendeltetésüknek mind inkább meg fognak felelni, és a mi ezek által elévetni czéloztatik, a közös jót elömeznltandjak. Mi hogy annál bizonyosabban és hatályobban elértethessék ; —azokon kivül, melyket a tanácskozmányok mikénti tartása körül 1857 . évi dec 27-kén 5409 ksz alatt nektek meghagytam, különösen arra ügyeljetek , nehogy sok tárgy a megvitatásra ugyan egy tanácskozmányba tüzet tessék ki; továbbá a mi jónak és üdvösnek elismerve volt, az az iskolákban is foganatosíttassák; hogy a tanácskozókigyekezete leginkább a jó tanításmód előmozdítására, az iskolai fegyelem fönntartására, és a tanítóknak öszhangzása közreműködésére irányoztassék, hogy haszontalan kérdések, melyekiszalkodásokra, vagy eltérésekre a tanácskozmányok főezéljától, mely abban áll, hogy a tanítók egymást oktassák és sz. hivatásuk buzgó teljesítésére serkentsék, okot adhatnának, szorgalmasan mellőztessenek. Végre, mindazon hiányok és visszaélések, melyek a katholikus növendékek műveltségének ártalmasak, vagy a tanodák és tanítók jó hír nevére árnyat vetnének, — de mégis az illetők megszégyenítése nélkül, — gondosan kijavíttassanak. Ami továbbá a kidolgozásra adandó tárgyakat illeti: azok a múlt év fekete vasárnapján 1291 k sz. alatt kiadott rendeletnek értelmében a tanácskozmányban ki fognak jeleltetni; a dolgozatok elkészülvén, azonnal az iskolai felügyelőnek általadatnak, ki azokat egy szakértő bírálóval észrevételének meg- s tétele végett közrendi, vagy maga birálja meg ; a dolgozatok azután az észrevéösszesen . . .3179 3259. 1851« 1868/9 a belváros 3 vasárnapi iskolájában volt . . ■716 634 a Lipótváros 3 „ n n ' • 703 712 a terézváros 4 „ n n • •1133 1145 a józsefváros 3 „ n n 409 544 a ferenczváros 1 „ n n 218 224 T A E 0 7 A. Adatok a délszlávok irodalmi viszonyaihoz. ii. Az újabb szerb nemzeti irodalom. Említők Obradovicsot, mint ki az ószláv egyházi nyelv mellőzésével első tört utat a szerb-horvát népnyelvnek az irodalomba. Ő egész Európát beutazott, irodalmait ismerő, de mindenek fölött gyakorlati ember volt, ki a nép erkölcsi s szellemi szükségeit sokkal élesebben belátta, semhogy elődeinek eszményi irányát követhette volna. Iratai tehát főleg a néperkölcsök nemesítésére voltak irányozva; előítéletek legyőzésére; az élet és világróli helyes fogalmak terjesztésére. Aesop meséinek átdolgozata első ízben jelent meg tőle 1788-ban Lipcsében ; egyéb etnikai művei részint Budán, részint Bécsben, összes kiadásuk (9 kötet) 1833-ban s levelei 1845-beni Belgrádban. Ő megállapitá a nemzeti irályt s czélját — a nemzeti nyelvnek az irodalomba átvitelét — elérte. De az ó conservativ ellenzék ellen még utódainak is kemény harcrokat kelle vnni, mert ez a vallást is fenyegetve vélte az újítás által. De a jó ügy, a nemzeti fejlődés ügye végre győzött. Obradovics annyiban is üdvös hatást gyakorolt a szerb írófra, hogy ezek is a nép szükségeinek megfelelő hasznos tárgyakkal foglalkozának , és e törekvés jellemzi a jelen század első évtizedét. A népszerű iratok egész sora került a nyilvánosságra: földirati, egésségtani, gazdászati művek stb. Lassankint a regény, aszinhalom is emelkedni kezdett. Az írók meglepő termékenységet fejtenek ki. Vidakovics (1779—1841) mint regényíró tárgyait a nemzeti életből merítvén — nagy érdemmel bír az olvasó körnek terjesztésében. Művei nagy buzgalommal olvastattak ; legkedveltebbek : „Az ifjú a magányban“ és „Ljnbomir az Elysiumban“. Versekben is irt elbeszéléseket. Kákics sok vallási művet irt, de népszerűségét egy eposza által szerző : „Nemanics szerb király élete.“ Berics irt első szerb nevelés- és módszertant. De a próza mellett egyúttal a költészet is miveltetett, melyre a szerbek, kivált az eposzra, méltán büszkék. De népszerűvé csak azóta vált a költészet, mióta ott is mint nálunk a nemzeti, a népi elemet karolta föl. A szerb népdalok kiadatása (1814-ben, két kötetben) nyita meg a költészet valódi forrását. Mint a magyar, úgy a szerb nép dalai is nagyrészt régi homályos eredetű hagyományok, és a nép ajkarn sínek. Ez idő óta nem írattak többé költemények, miknek sorsa könyvekbe temettetni, ha nem olyanok, mik a népet nemzeti s hazafias érzelmekre ébresztették. A népdalok kiadója Vuk Stefanovics, Karadzsics neve, mióta azok német nyelvre is lefordítván, európaszerte ismeretes. Érdemei a szerb irodalom körül a népdalok kiadásán kívül is nagyok. A népnyelv irodalmi nyelvvé emelése nem volt nehézségektől ment. Az ószláv szavak oly tömege tódult az irodalomba, hogy ez által népi nyelvkeverék keletkezett. Vuk Karadzsics vetett az anarchiának véget. Ő ada ki a nyelvtant, melyet később a tudós Grimm németre fordított, ő tehát munkássága által új irányt adott a szerb irodalomnak. Obradovics a nemzeti nyelven írni tanított, de Vuk Karadzsics mutatta ki, mi a szerb nemzeti nyelv s melyek törvényei , elvei? Vuk több ízben beutazta Szerbiát, Boszniát, Dalmátiát, Montenegrót, Horvát- és Szlavonországokat a népnyelv tanulmányozása végett. 1818 ban adá ki szerb lexiconát, mely 1852-ben jelent meg második bővített kiadásban. A szerb népdalok is több kiadást értek. 1826—29-ben adá ki a Daniczát, melynek jelentőssége a szerb történészeire nézve nagy; 1834-ben jelent meg tőle a szerb közmondások, 1833-ban a szerb regék gyűjteménye; 1847-ben az uj testamentom fordítása; 1849-ben jeles adalékai a szerbek történetéhez, nyelves szokásaihoz. Számos apró iratait s hirlapi czikkeit emlitten hagyva kiemelendő, hogy ő a szerb orthographia egyszerűsítése által annak reformátora lön, s iratai épen ezen orthographiai újítások miatt tiltatak el újabb időben Szerbiában. (!) Vukkal egy időben kezdé hatályos irodalmi munkásságát Dimitri Davidovics. (Született Zimonyban 1789-ben , 1821-ben Milosky titkára volt, ő kezde meg 1814-ben az első szerb hírlap kiadását 1821-ig. Ezenkívül több éveken át Almanachokat adott ki. Az akkori szerb irodalmi tevékenység ama lapban volt öszpontosulva, s Davidovics körül magasb törekvésű férfiak gyűjtenek, kik közös költői hivatásra nézve Muzsiczky Luczián, és Svetics Milos tűntek ki. Muzsiczky különösen ódái által hatott nemzetére; később lépett föl Svetics (ügyvéd Újvidéken), kinek költői fellengése magasztaltatik. Összes műveit 1855-ben kezdé kiadni. Az olvasó kör terjedésével szaporodtak az irodalmi termékek is; a történészet fölkaroltatott, fordított s eredeti művek jelentek meg; azonban a főczél, a szerb nép felvilágosítása, mivelése szem elől nem tévesztetett. Végre 1825-ben keletkezett a Szerb Maticza Pesten; egy az egyetemes szláv irodalom fejlődésében hatályosan szerepelt intézet. A Szerb Maticza mintájára alakultak ugyanis később a horvát, cseh svend matizszák. A Maticza sirbska néhány tudós fáradozásai által hozatott létre, kiknek élén Hadvics (Svetics) Muzsiczky, Magarasevics, Safarik, Petrovics és mások. Czélja volt a népet kis öszvegű pénzadakozásra birni, hogy azt rendszeresen az irodalomnak meghódítani, miáltal az írók díjazása, a munkák kiadása lehetségességön. Ez utóbbi sok nehézséggel járt, mert a bécsi és budai szabadalmas nyomdákon kivül nem lehetett szerb könyvet nyomatni, e helyek pedig a szerbek lakhelyeitől távol, a könyvkereskedői viszonyok pedig teljes fejletlenségben voltak. A Maticza srbska tehát ez irányban igen jótékonyan hatott s közelismerést vívott ki: keletkezése első évében alig ezer fzót tevő alaptőkéje idővel 120,000 ftra emelkedett, a mi oly kis nemzetnél , valóban dicséretes szellemi érdekeltséget tanusitó összeg. A Maticza azonnal újból megkezdé a szerb évkönyvek kiadását, miket Magarasevics szerkesztett, később Svetics és Sztamatovics. De már 1834-dik évben megszűnt az évkönyvek kiadatása. Személyes viszálkodások gyengíték az intézet működését; az 1837 ben újólag megindított évkönyvek, forrásunk szerint, azon könyvekhez tartoznak, miknek jobb lett volna meg nem jelenniök. A Vojvodjanka — egy szerb szépirodalmi lap — 1851-ben ezt írá: „Kétségtelen, hogy a szerbeknek a Maticzáért többet lehetne s kellene tenniök; de még is többet tőnek, mint a Maticza tevékenysége után megérdemelne. Az adakozások elég nagyok voltak; a Maticza kevesebbet ten a népért, mint ez érte.“ Eleinte, mint mondók, a Maticza szép tevékenységet fejtett ki. A központot nyert irók száma növekedett, valamint az évkönyvekhez hasonló irodalmi vállalatok is; almanachok, mint Stojkics „Helikona,“ a „Szerb méh,“ melyet Stamatovics adott ki 1831—1841; „Golubicza“ Belgrádban 1833—1844; Svetics által, s a „Szerb hajnalcsillag“ Gruics által szerkesztve álb. Az e korszakbeli költők élén említtetik Milutinovics Simon (Glajkovics) született Boszniában 1791 ben. Első költeménye „Serbianka“ 1826-ban jelent meg s nagy tetszést aratott. A lyrai, hős és szinköltemény terén Pacsics, Popovics, Lazarevics említendők. (Forrásunk nem említi Szubbotics tudort, kinek nem egy szép dala hangzik a nép ajkain, s egy eposza tudtunkra jutalmat is nyert.) Megszűnvén 1834-ben az évlapok, 1837-ben Pavlovics Tivadar ügyvéd egy hetilapot indított meg „Szerb nemzeti lap“ cziui alatt. 1835-ben átvéve az ismét kiadatni kezdett évkönyvek szerkesztését is. Ezenkívül 1838-ban kiadni kezdett egy politikai lapot is a „Szerb nemzeti újságot“, s e szerint a szerb irodalom főközlönyei kezében voltak. De működése nem látszik köztetszést kivivottnak. Szemére vetik birálói, hogy lapjait haszontalan recensiókkal töltötte be, és sértő polémiákkal a szerb és illyr nevezetek fölött, melyekben a horvát s illyr írókat illetlenül legyalázta. Ennek következtében hosszú harcz * keletkezett a szerbek és illyrek közt, mely a szerb irodalomra s egyetemes fejlődésre kártékonyan hatott. Ezóta gyérültek az irodalmi jelenségek; 1838-ban egy második hetilap keletkezett ugyan, mely azonban a második éven túl nem tarthatá magát. Hasonlókép az 1842-ben kezdett „Budapesti futár.“ Pavlovics 1847-ben még egy szépirodalmi művet adatott ki „Dragoljuk.“ Hét év múlva meghalt. Életirását Pejcsics tudor adá ki 1857-ben Újvidéken. K. A. telekkel együtt a mesteri tanácskozmány alkalmával, atett .észrevételeknek kellő használata végett, az iskolai felügyelő által az illetőknek kézbesíttessenek, azután pedig az iskolai könyvtárba, úgy mint a tanítók szorgalma, és előmenetelének tanúi, tétessenek. Magától értetődik, hogy azon dolgozmányok, melyek a bírálatot kiállják, nyilván tanácskormányban elolvastassanak, azok pedig, melyek minden tekintetben kitűnők, mások használatára és ébresztésére az iskolai közlönyök által közhírré teendők. Esztergom, 1859-k évi máj. 30. János m. k. Bibornok érsek. Ezután a tanítói könyvtár szerzeményei bemutattatván, elnök esperes úr a tanítótestület iránti részvétét újra feltünteté, midőn könyvtáruk számára egy szelvényt ígérni szíveskedett. A tanítók felsőbb intézmény értelmében e két tárgy fölött készítettek tárgyalásokat: 1) Egy jó kath. népiskolának rajza. 2) Kell-e és milyen házi föladványokat szabni az elemi tanonczoknak ?— Valamennyi dolgozat hozzáértők által ■ megbiráltatván, egyáltalán valamennyin az előmenet félreismerhetlen volt; mégis 5 dolgozat különösen felolvasásra méltónak találtatván, ezek ezúttal középülésre fel is olvastattak s mindannyian a bírálatokkal együtt a tanítók közt köröztetni, s majdan bekötve a kerületi levéltárban megőriztetni fog. Erre Majer István kürthi plébános a közhajtásnak szívesen engedve egy másfél óráig tartó módszertani értekezést tartott ily tárgy fölött: „A szemléleti tanmód az első oktatásnál.“ Mely szép figyelemmel kísértetvén, a szerző részéről a tanítói könyvtár javára átengedtetett, miért is sajtó útján nyilváníttatni fog. Úgy van jól, hogy a lelkészek és népnevelők karöltve törjék a népnevelés rögös útját, mert így bizonyosabban czélhoz jutunk. A jövő évre a tanítók által ezen kérdések fognak kidolgoztatni: „Mikép kell egy népiskolában az éneklést tanítani?“ és : „Mikép lehet egy néptanodában a gyermekek bizalmát megnyerni ?“ Mindkét pont a bibornok főpásztor körleveléből szemeltetett ki. A jelen volt lelkes vendégek egyike, Rendek József guttai plébános a néptanítók szent feladatáról nagy lelkesedéssel szónokolván, indíttatva érzé magát a könyvtárt saját szerkezetű munkáival szaporítni, egyszersmind cs. k. aranydíjt kitűzni azon tanító számára, ki a jövő évi tanácskozmányon a műbirák ítélete szerint legjobb dolgozatokat készíteni. Valamint egyik kerületi pled. Snausz György úr is a tanítói könyvtár számára 5 pártot szentelt. A rokonszenv ily szép nyilatkozatai a tanítók hivatásszeretetét kell hogy fölvillanyozzák. Elnök úr a taniótestületet megnyugtatni sietett, hogy a múlt évi sérelmek felsőbb helyre följelentettek, melyek is bibornok ő eminentiája részéről nyert leiratra méltattattak, melyben ő eminentiája tudtul adja, hogy azon sérelmek orvoslására a czélszerü rendeletek kibocsáttattak. Végre esperes elnök úr meleg kebléből szakadt zárszavait arra használta, hogy a felügyelése alatt szép sikerrel fáradozó tanítókat kötelességük lelkiismeretes teljesítésére, jelesen a faiskolák művelésére, a közösen életbe léptetett vasárnapi tanodák fölvirágoztatására, a tudományok szeretetére továbbá is buzdítsa. S mi az ily derék vezérnek és tényezőknek csak áldást óhajthatunk, miszerint a becsületes iparnak jutalma s a honnak jól nevelt népe meglegyen , s mind együtt boldoguljunk. ■ 1. 1. Komárommegyéből, s pt. 29. (Termés és busvágás körüli hiányok.) Most, midőn nagy nehezen betakarítottunk, (de ez csak a kisebb gazdákról mondható, mert a nagyobb birtokosok és uradalmak a nyomtatást csak most kezdték) termésünkről szólhatunk, mely mindenkép a középszerűek közé számítható. Ugyanis a nyári hőség a búzát szerfölött megapasztotta s igy a tiszta, jé, súlyos búza szerfölött ritka, az apadtrzemi pedig mindig kevéssé becses, úgy hogy a legszebb búza 17 víznál többre nem vergődhetett, bár az áremelkedés itt is valahára mutatkozik. Árpatermelésünk jobb volt, de kapósabb is, az aljasabb 3, a java 4 új forinton kelt szapuja. Ám ennek bizonynyal még nagyobb is lesz az ára, mert a kukoricza rosz termését pótolandja, sőt az igen roszul sikerült borszüretnek is kell hogy helyét állja. A legnagyobb munkaidőben, augustusban a rosz idős esőzés miatt 15 napot és a septemberből is 12 napot vesztettünk, és ezért sokan még ma is nyomtatnak és sarjúbehordással vesződnek . Egyáltalában az időjárás igen rendetlen volt, a jövedelem is fölötte hiányos. Ez lehet oka, hogy a marhának nincs nagy becse. A hús dolgában a falusiak egyáltalán igen roszul voltak. Tudvalevőleg a húsvágás regale a községekre esett, s ezek igen roszul gondoskodnak magukról, mert nem értenek hozzá, és a tudatlan ember sokkal indolensebb, semhogy a jótanácsra hallgatna; hozzájárul, hogy apró marha, mint birka, borjúhús mérésére bárki nyer engedélyt ; igy történik, hogy míg a gondatlan községi mészáros rendetlenül vág, a zsidó is kontárkodik, sok bába közt elvész a gyermek.