Budapesti Hírlap, 1859. október (234-259. szám)

1859-10-04 / 236. szám

együtt tehát 5113-ra létetik, mi jelenleg nagyon is a valóság mögött marad, és mindenesetre több tanonczot föltételez , mint a vasárnapi iskolákban találtatik, tekintetbe sem véve, hogy a gyárosok itt szóba sem jöttek. Hogy mindamellett a vasárnapi iskolák iparosaink részéről nagy örömmel üdvözöltettek és az illetők részéről hőn fel is karoltat­­tak, azon körülményből tűnik ki, hogy 1853 óta, midőn városunk öt részében nyíltak meg a háromosztályú vasárnapi iskolák, a tanulók száma 2500-ról máig 325- re emelődött. A tanodákban a vallásoktatáson, az irás a olvasáson kivül a számtan, föld- és természettan, helyesírás és helylyel-közzel a könyv­­vezetés első elemei adatnak elő, közőlük ketten tisztán a kereskedői jelöltek kiképeztetésére szolgálnak és részint a 6 városi főiskolával, részint az Iprefliskplárs...egyike s másikával összekapcsolvák, az izrae­­lita község főiskolája mellé is egy vasárnapi folyam lévén csatolva. A fenn kimutatott összes tanulók száma a város lévő tanodákra következőleg oszlik fel: egyes részeiben Ezek közöl 233 a városi keresk. vasárnapi táborára és 320 a keresk. testület vasárnapi iskolájára esvén, a fentebbi számból 555 ke­resk. és 2704 kézműves növendék volt. Nálunk sem hiányzanak iparosok, kik e tanodák jóltevő voltát fölismerni makacsul vonakodnak, és itt is e mentő­őrszellem ellen szá­mos mesterembernél formális ellenszegülés, némileg egy ösztönszerű ellenségeskedési hajlam tapasztalható, jelesen e tekintetben nálunk egy ne... eléggé kárhoztatható gyakorlat fejlődött ki, miszerint t. i. mesterink többjei tanonczokat szegődtetnek, kiket két és több éven át czéhbelileg föl sem vétetnek, és ez idő alatt a jövő iparosa legaljasabb házi szolgálatokra felhasználtatok, semmii oktatásban, semmi hittani nevelésben nem részesittetik,ugy hogy az értelmesb és kivánt előismere­tekkel biró ifjak is e szerencsétlen két é­v alatt testileg lelkileg elbu­­tulnak. A czikkiró öntapasztalásból ismer eseteket, hol hasonló megbo­­csáthatlan kényuralom által szép tehetségű tanonczok minden szel­lemi , erkölcsi táp nélkül fetrengnek. A czéheknek egyik legszentebb kötelessége lenne, efféle botrányos visszaéléseknek minden telhető módon útját szegni, és a beszegődött inasoknak a czéhbe való mielőbbi bemutatása és a vasárnapi iskolába küldetése fölött éber szemmel őrködni, nehogy a tanult ifjú két évi lézengés miatt a szer­zett ismeretkincstől irgalmatlanul megfosztassék. Hogy vasárnapi iskoláinkban a természettudományok felette szerény szerepet játszanak, említenünk sem kell, pedig épen a termé­szettanok fölvirulásának köszönhetni leginkább legtöbb iparnemnek szerencsés fejlődését. Csak azon mérvben, melyben iparosaink a ter­mészet titkaival meg fognak ismerkedni, szű­külend meg azon örvény, mely őket előhaladt külországi társaiktól eddigelé még elválasztja. A természettudományoknak iparosainkkal nagyobb megkedvel­­tetésére czélszerű lenne, hogy a legények, mint az itteni iparkamara már 1852-ben javulta, törvényképen köteleztetnének, legalább egy éven át a népszerű természettani előadásokra szorgalmasan eljárni és ez iránt a remeklésre való bocsátás előtt kellő bizonyítvány által ma­gukat igazolni. Ho­­ ily kötelezettség törvényszerű megállapítása következté­ben nem hiányzanék alkalom etadványat is kielégíthetni, mondanunk nem kell, főleg itt a fővárosban, hol már jelenleg is mind a reálisko­lák mind a műegyete­m és kereskedelmi akadémia lelkes tanárai hasonló népszerű fölolvasásokkal mindnyájuknak, kiváltképen pedig iparo­soknak és legényeknek kedves alkalmat nyújtanak a vegy-,erő- és ter­mészettan titkaival megismerkedni, mind pedig az egyetemi tanárok részéről is hasonirányban gondoskodva van , hiszen az idei leczke­­rend szerint úgy a vegytanból, mint az ásvány- és földismetanból nép­szerű fölolvasások fognak tartatni, melyek minden rendű nem egye­temi hallgatókra nézve hirdették. Ily körülmények közt igen sajnos, hogy annyi szép alkalom az illetők által nem azon bő részvéttel ragadtatok meg, mely saját érde­kükben méltán várható lenne, sőt még sajnos abb, hogy például az it­teni kereskedelmi akadémiánál nagy áldozatokkal létre­hozott esti tanfolyamok eddigele legalább nem találkoztak ama közméltánylás-­sal, mely a fokozottabb képzettségre szorult kereskedői jelöltektől méltán leendett várható, így a legközelebb majt, 1858/6-ki tanévben az itteni kereske­delmi akadémián az esti tanfolyamra nem több mint 61 hallgató volt bejegyezve, és ezeknek szorgalma iránt sem a legkecsegtetőbb hírek keringnek. Igaz ugyan, hogy e visszás eredmény nagyobbrészt a kül­földről fényes feltételek mellett meghívott, időközben azonban hivata­lából kitett igazgató tanárnak megbocsáthatlan kötelességmulasztá­saiban keresendő, és hogy ezen akadály megszűntével jövőre nagyobb lendület várható, de tagadhatlan másrészt, hogy iparosainkban még nagyon is hiányzik mélyebb tanulmányozás iránti fogékonyság. Ipar és kereskedésünk érdekében kívánjuk, hogy a vasár­napi tanodák ügye, jelesen pedig a fölolvasások a már gyakorlati al­kalmazásban lévők részéről melegebben, karoltassanak föl mint eddi­­gelé, hogy a műtani kiképezésre fönnálló és minden tekintetben helye­sen fölszerelt tanintézetek, a népszerű előadások és egyéb tantörek­vések a táplált reményeket jövőre magasabb mérvben valósíthassák, mint ez az érdekelteknek megfoghatatlan közönyössége folytán ed­­digelé történhetett. Perbete, sept. VI. (Néptanítói tanácskozmány.) Komárom megyei P­e­r­b­e­t­e helységében e hó 19-kén épületes eseménynek valánk szemtanúi, midőn az u­d­v­a­r­d­i esperesi kerület néptanítói itt a felső intézmények értelmében tani­tó-tan­ács kozmányt tartanak. Egybegyült 14 iskolamester, 6 segédtanító, s a tiszti elnökön kesse­­leökeöi Majthényi Adolf kerületi alesperesen és udvardi lelké­iben kivül a kerületnek összes plébánosai (két beteget kivéve) és káplánjai. Sőt a kerületnek buzgalmától vontatván, azt két irodalom­bajnok is, u. m. Lonkay Antal a „Tanodai lapok“ szerkesztője Pestről, és R­e­n­d­e­k József Gatta mezőváros derék plébánosa is meg­jelenésükkel diszesítették. Az ily tanácskozmányokat dicséretes szo­kásként isteni szolgálattal kezdék meg, mely alatt az áhítatot a taní­tók műénekükkel emelték. Majd az illően elkészített néptanodába vo­nultunk, hol a fönntisztelt elnök úr lelke mélyéből patakzott láng­­nyelvű szónoklatával a tanácskozmányt megnyitván, hozzá és a nép­nevelés szent ügyéhezi kedvet annyira fölfokozta, hogy mindannyian a legjobb kedvvel és kitartással részt v­ennének. Miután a múltévi ta­­­­nácskozmány jegyzőkönyve fölolvastatott volna, — a díszes kötésű s jegyzőkönyv az elnök ur szives ajándéka lévén ugyan a m. évi jegy­­­­zőkönyvre a felsőség,jelesen bibornok prímás ő eminentiája s cs.k. po­­­­zsonyi helytartósági osztálynak leiratjok olvastata fel, és ugyan ő eminentiája f. é. máj. 30-kán 2330. sz. azon leirata, melyben a cs. k. helytartóság ugyanez évi máj. 22-ki 12466. sz. iratában a kerület elnök-alperese által különösen tudtára adatni kívánta, hogy a pozsoni­­ kerület valamennyi tanácskozmányai közt az udvardi , körülte­­­­kintés , ügyesség és bölcseség tekintetéből magát különösen ki­tüntette, mely felsőbb elismerés örömmel nyilváníttatik. Ily nyilvá­nítások valóban alkalmasak a buzgalmat nevelni és a tanácskozm­­­nyok üdvös sikerét biztosítani. Prímás ő emin.­e leirata így hangzik : 2330 bz. A pozsonyi cs. k. helytartótanácsi osztály, a tanítói tanácskoz­mányokról, melyek múlt évben helytartósági kerületében megtartottak, szóló jegyzőkönyveknek I. évi május 22-kén 12466. szám alatt történt visszaküldése alkalmával örömmel jelenti, hogy 39 alesperességében, mind­annyi felügye­lők, 107 lelkész és 729 világi tanító jelenlétében megtartatott tanácskozmá­­nyok alkalmával ezek az iskolai ügy előmozdításában jeles buzgalmuknak tanú­bizonyságát adák ; — továbbá, hogy többnyire fölötte alkalmas tárgyak válasz­tottak megvitatásra ; —és oda igyekeztek, hogy a tanítók pedagógiai képezésük öregbedjék, hogy a czélhoz vezető tanítási rendszer és azon eszközök, melyek további hivatásuk követésére szükségesek, szemeik elé állíttassanak ; a vég­tére, hogy buzgalomteljes tevékenység őbennük ébresztésség, és megerősöd­jék. Úgy­hogy valóban, az említett hely­tartósági osztálylyal magam is, fi­lm alap nélkül, azon reményt táplálom, hogy eme tanácskormányok időről időre rendel­tetésüknek mind inkább meg fognak felelni, és a mi ezek által elévetni czéloztatik, a közös jót elömeznltandjak. Mi hogy annál bizonyosabban és hatályo­­bban elértethessék ; —azokon kivül, mel­yket a tanácskozmányok mikénti tartása körül 1857 . évi dec 27-kén 5409 k­sz alatt nektek meghagytam, különösen arra ügyeljetek , nehogy sok tárgy a megvitatásra ugyan egy tanácskozmányba tüzet tessék ki; továbbá a mi jónak és üdvösnek elismerve volt, az az iskolákban is foganatosíttassák; hogy a tanácskozók­­igyekezete leginkább a jó tanítás­mód­­ előmozdítására, az iskolai fegyelem fönntartására, és a tanítóknak öszhangzása közreműködésére irányoztassék, hogy haszontalan kérdések, melyek­­iszalkodá­­sokra, vagy eltérésekr­e a tanácskozmány­ok főezéljától, mely abban áll, hogy a tanítók egymást oktassák és sz. hivatásuk buzgó teljesítésére serkentsék, okot adhatnának, szorgalmasan mellőztessenek. Végre, mindazon hiányok és visszaélések, melyek a katholikus növendé­kek műveltségének ártalmasak, vagy a tanodák és tanítók jó hír­ nevére árnyat vetnének, — de mégis az illetők megszégyenítése nélkül, — gondosan kijavít­tassanak. A­mi továbbá a kidolgozásra adandó tárgyakat illeti: azok a múlt év fe­kete vasárnapján 1291­ k sz. alatt kiadott rendeletnek értelmében a tanácskoz­mányban ki fognak jeleltetni; a dolgozatok elkészülvén, azonnal az iskolai fel­ügyelőnek általadatnak, ki azokat egy szakértő bírálóval észrevételének meg- s tétele végett közrendi, vagy maga birálja meg ; a dolgozatok azután az észrevé­összesen . . .3179 3259. 1851« 1868/9 a belváros 3 vasárnapi iskolájában volt . . ■716 634 a Lipótváros 3 „ n n ' • 703 712 a terézváros 4 „ n n • •1133 1145 a józsefváros 3 „ n n 409 544 a ferenczváros 1 „ n n 218 224 T A E 0 7 A. Adatok a délszlávok irodalmi viszonyaihoz. ii. Az újabb szerb nemzeti irodalom. Említők Obradovicsot, mint ki az ó­szláv egyházi nyelv mellőzésével első tört utat a szerb-horvát népnyelvnek az irodalomba. Ő egész Európát beutazott, irodalmait ismerő, de mindenek fölött gya­korlati ember volt, ki a nép erkölcsi s szellemi szükségeit sokkal éle­sebben belátta, semhogy elődeinek eszményi irányát követhette volna. Iratai tehát főleg a néperkölcsök nemesítésére voltak irányozva; elő­ítéletek legyőzésére; az élet és világróli helyes fogalmak terjesztésére. Aesop meséinek átdolgozata első ízben jelent meg tőle 1788-b­an Lip­csében ; egyéb etnikai művei részint Budán, részint Bécsben­­, összes kiadásuk (9 kötet) 1833-ban s levelei 1845-beni­ Belgrádban. Ő meg­­állapitá a nemzeti irályt s czélját — a n­emzeti nyelvnek az iroda­lomba átvitelét — elérte. De az ó conservativ ellenzék ellen még utó­dainak is kemény harcrokat kelle vnni, mert ez a vallást is fenye­getve vélte az újítás által. De a jó ügy, a nemzeti fejlődés ügye végre győzött.­­ Obradovics annyiban is üdvös hatást gyakorolt a szerb írófra, hogy ezek is a nép szükségeinek megfelelő­ hasznos tárgyakkal fog­­lalkozának , és e törekvés jellemzi a jelen század első évtizedét. A népszerű iratok egész sora került a nyilvánosságra: földirati, egésség­­tani, gazdászati művek stb. Lassankint a regény­, aszinh­alom is emel­kedni kezdett. Az írók meglepő termékenységet fejtenek ki. V­i­d­a­­k­ovi­cs (1779—1841) mint regényíró tárgyait a nemzeti életből merítvén — nagy érdemmel bír az olvasó körnek terjesztésében. Mű­vei nagy buzgalommal olvastattak ; legkedveltebbek : „Az ifjú a ma­gányban“ és „Ljnbomir az Elysiumban“. Versekben is irt elbeszé­léseket. Kákics sok vallási művet irt, de népszerűségét egy eposza által szerző : „Nemanics szerb király élete.“ Berics irt első szerb nevelés- és módszertant. De a próza mellett egyúttal a költészet is miveltetett, melyre a szerbek, kivált az eposzra, méltán büszkék. De népszerűvé csak azóta vált a költészet, mióta ott is mint nálunk a nemzeti, a népi elemet karolta föl. A szerb népdalok kiadatása (1814-ben, két kötetben) nyita meg a költészet valódi forrását. Mint a magyar, úgy a szerb nép da­lai is nagyrészt régi homályos eredetű hagyomány­ok, és a nép ajkarn sínek. Ez idő óta nem írattak többé költemények, miknek sorsa köny­vekbe temettetni, ha nem olyanok, mik a népet nemzeti s hazafias ér­zelmekre ébresztették. A népdalok kiadója Vuk Stefanovics, Karadzsics neve, mióta azok német nyelvre is lefordítván, európaszerte ismeretes. Érdemei a szerb irodalom körül a népdalok kiadásán kívül is nagyok. A népnyelv irodalmi nyelvvé emelése nem volt nehézségektől ment. Az ó­szláv szavak oly tömege tódult az irodalomba, hogy ez által népi nyelvkeverék keletkezett. Vuk Karadzsics vetett az anarchiának vé­get. Ő ada ki a nyelvtant, melyet később a tudós Grimm németre fordított, ő tehát munkássága által új irányt adott a szerb iroda­lomnak. Obradovics a nemzeti nyelven írni tanított, de Vuk Karad­zsics mutatta ki, mi a szerb nemzeti nyelv s melyek törvényei , el­vei? Vuk több ízben beutazta Szerbiát, Boszniát, Dalmátiát, Monte­negrót, Horvát- és Szlavonországokat a népnyelv tanulmányozása végett. 1818 ban adá ki szerb lexiconát, mely 1852-ben jelent meg második bővített kiadásban. A szerb népdalok is több kiadást értek. 1826—29-ben adá ki a Daniczát, melynek jelentőssége a szerb tör­ténészeire nézve nagy; 1834-ben jelent meg tőle a szerb közmondá­sok, 1833-ban a szerb regék gyűjteménye; 1847-ben az uj testamen­­tom fordítása; 1849-ben jeles adalékai a szerbek történetéhez, nyelve­s szokásaihoz. Számos apró iratait s hirlapi czikkeit emlitten hagyva kiemelendő, hogy ő a szerb orthographia egyszerűsítése által annak reformátora lön, s iratai épen ezen orthographiai újítások miatt til­tatak el újabb időben Szerbiában. (!) Vukkal egy időben kezdé hatályos irodalmi munkásságát Di­mitri Davidovics. (Született Zimonyban 1789-ben , 1821-ben Milos­ky titkára volt, ő kezde meg 1814-ben az első szerb hírlap kiadását 1821-ig. Ezenkívül több éveken át Almanachokat adott ki. Az akkori szerb irodalmi tevékenység ama lapban volt öszpontosulva, s Davi­dovics körül magasb törekvésű férfiak gyűjtenek, kik közös költői hi­vatásra nézve Muzsiczky Luczián, és Svetics Milos tűntek ki. Mu­­zsiczky különösen ódái által hatott nemzetére; később lépett föl Svetics (ügyvéd Újvidéken), kinek költői fellengése magasztalta­­tik. Összes műveit 1855-ben kezdé kiadni. Az olvasó kör terjedésével szaporodtak az irodalmi termékek is; a történészet fölkaroltatott, fordított s eredeti művek jelentek meg; azonban a főczél, a szerb nép felvilágosítása, mivelése szem elől nem tévesztetett. Végre 1825-ben keletkezett a Szerb Maticza Pesten; egy az egyetemes szláv irodalom fejlődésében hatályosan szerepelt intézet. A Szerb Maticza mintájára alakultak ugyanis később a hor­vát, cseh s­vend matizszák. A Maticza sirbska néhány tudós fáradozásai által hozatott létre, kiknek élén Had­vics (Svetics) Muzsiczky, Magarasevics, Safarik, Petro­­vics és mások. Czélja volt a népet kis öszvegű pénzadakozásra birni, h­ogy azt rendszeresen az irodalomnak meghódítani, mi­által az írók díjazása, a munkák kiadása lehetségessé­gön. Ez utóbbi sok nehéz­séggel járt, mert a bécsi és budai szabadalmas nyomdákon kivül nem lehetett szerb könyvet nyomatni, e helyek pedig a szerbek lakhelyei­től távol, a könyvkereskedői viszonyok pedig teljes fejletlenségben voltak. A Maticza srbska tehát ez irányban igen jótékonyan hatott s közelismerést vívott ki: keletkezése első évében alig ezer fzót tevő alaptőkéje idővel 120,000 ftra emelkedett, a mi oly kis nemzetnél , valóban dicséretes szellemi érdekeltséget tanusitó összeg. A Maticza azonnal újból megkezdé a szerb évkönyvek ki­­­­adását, miket Magarasevics szerkesztett, később Svetics és Szta­­matovics.­­ De már 1834-dik évben megszűnt az évkönyvek ki­adatása. Személyes viszálkodások gyengíték az intézet működését; az 1837 ben újólag megindított évkönyvek, forrásunk szerint, azon könyvekhez tartoznak, miknek jobb lett volna meg nem jelenniök. A Vojvodjanka — egy szerb szépirodalmi lap — 1851-ben ezt írá: „Kétségtelen, hogy a szerbeknek a Maticzáért többet lehetne s kellene tenniök; de még is többet tőnek, mint a Maticza tevékenysége után megérdemelne. Az adakozások elég nagyok voltak; a Maticza keve­sebbet ten a népért, mint ez érte.“ Eleinte, mint mondók, a Maticza szép tevékenységet fejtett ki. A központot nyert irók száma növekedett, valamint az évkönyvek­hez hasonló irodalmi vállalatok is; almanachok, mint Stojkics „Heli­­kona,“ a „Szerb méh,“ melyet Stamatovics adott ki 1831—1841; „Golubicza“ Belgrádban 1833—1844; Svetics által, s a „Szer­b hajnalcsillag“ Gruics által szerkesztve álb. Az e korszakbeli költők élén említtetik Milutinovics Simon (Glajkovics) született Bosz­niában 1791 ben. Első költeménye „Serbianka“ 1826-ban jelent meg s nagy tetszést aratott. A lyrai, hős és szinköltemény terén Pacsics, Popovics, Lazarevics említendők. (Forrásunk nem említi S­z­u­b­b­o­­tics tudort, kinek nem egy szép dala hangzik a nép ajkain, s egy eposza tudtunkra jutalmat is nyert.) Megszűnvén 1834-ben az évlapok, 1837-ben Pavlovics Tivadar ügy­véd egy hetilapot indított meg „Szerb nemzeti lap“ cziui alatt. 1835-ben átvéve az ismét kiadatni kezdett évkönyvek szerkesztését is. Ezen­kívül 1838-ban kiadni kezdett egy p­olitikai lapot is a „Szerb nem­zeti újságot“, s e szerint a szerb irodalom főközlönyei kezében voltak. De működése nem látszik köztetszést kivivottnak. Szemére vetik birá­­lói, hogy lapjait haszontalan recensiókkal töltötte be, és sértő polé­miákkal a szer­b és illyr nevezetek fölött, melyekben a horvát s illyr írókat illetlenül legyalázta. Ennek következtében hosszú harcz * keletkezett a szerbek és illyrek közt, mely a szerb irodalomra s egye­temes fejlődésre kártékonyan hatott. Ezóta gyérültek az irodalmi jelenségek; 1838-ban egy második hetilap keletkezett ugyan, mely azonban a második éven túl nem tarthatá magát. Hasonlókép az 1842-ben kezdett „Budapesti futár.“ Pavlovics 1847-ben még egy szépirodalmi művet adatott ki „Dra­­goljuk.“ Hét év múlva meghalt. Életirását Pejcsics tudor adá ki 1857-ben Újvidéken. K. A. telekkel együtt a mesteri tanácskozmány alkalmával, a­­tett .észrevételeknek kellő használata végett, az iskolai felügyelő által az illetőknek kézbesíttessenek, azután pedig az iskolai könyvtárba, úgy mint a tanítók szorgalma, és előmene­telének tanúi, tétessenek. Magától értetődik, hogy azon dolgozmányok, melyek a bírálatot kiállják, nyilván tanácskormányban elolvastassanak, azok pedig, me­lyek minden tekintetben kitűnők, mások használatára és ébresztésére az iskolai közlönyök által közhírré teendők. Esztergom, 1859-k évi máj. 30. János m. k. Bibornok érsek. Ezután a tanítói könyvtár szerzeményei bemutattatván, elnök esperes úr a tanítótestület iránti részvétét újra feltünteté, midőn könyvtáruk számára egy szelvényt ígérni szíveskedett. A tanítók felsőbb intézmény értelmében e két tárgy fölött ké­szítettek tárgyalásokat: 1) Egy jó kath. népiskolának rajza. 2) Kell-e és milyen házi fölad­ványokat szabni az elemi tanonczoknak ?— Vala­mennyi dolgozat hozzáértők által ■ megbiráltatván, egyáltalán vala­mennyin az előmenet félreismerhetlen volt; mégis 5 dolgozat különö­sen felolvasásra méltónak találtatván, ezek ezúttal középülésre fel is olvastattak s mindannyian a bírálatokkal együtt a tanítók közt köröz­tetni, s majdan bekötve a kerületi levéltárban megőriztetni fog. Erre M­aj­er István kürthi plébános a köz­hajtásnak szívesen engedve egy másfél óráig tartó módszertani értekezést tartott ily tárgy fölött: „A szemléleti tanmód az első oktatásnál.“ Mely szép figyelemmel kísértetvén, a szerző részéről a tanítói könyvtár javára átengedtetett, miért is sajtó útján nyilváníttatni fog. Úgy van jól, hogy a lelkészek és népnevelők karöltve törjék a népnevelés rögös útját, mert így bizonyosabban czélhoz jutunk. A jövő évre a tanítók által ezen kérdések fognak kidolgoztatni: „Mikép kell egy népiskolában az éneklést tanítani?“ és : „Mikép lehet egy néptanodában a gyermekek bizalmát megnyerni ?“ Mindkét pont a bibornok főpásztor körleveléből szemeltetett ki. A jelen volt lelkes vendégek egyike, Rendek József guttai plé­bános a néptanítók szent feladatáról nagy lelkesedéssel szónokolván, indíttatva érzé magát a könyvtárt saját szerkezetű munkáival szapo­­rítni, egyszersmind­­ cs. k. aranydíjt kitűzni azon tanító számára, ki a jövő évi tanácskozmányon a műbirák ítélete szerint legjobb dolgoza­tokat készíteni. Valamint egyik kerületi pled. Snausz György úr is a tanítói könyvtár számára 5 pártot szentelt. A rokonszenv ily szép nyi­latkozatai a tanítók hivatásszeretetét kell hogy fölvillanyozzák. Elnök úr a tani­ótestületet megnyugtatni sietett, hogy a múlt évi sérelmek felsőbb helyre följelentettek, melyek is bibornok ő emi­nentiája részéről nyert leiratra méltattattak, melyben ő eminentiája tudtul adja, hogy azon sérelmek orvoslására a czélszerü rendeletek kibocsáttattak. Végre esperes elnök úr meleg kebléből szakadt zárszavait arra használta, hogy a felügyelése alatt szép sikerrel fáradozó taní­tókat kötelességük lelkiismeretes teljesítésére, jelesen a faiskolák mű­­velésére, a közösen életbe léptetett vasárnapi tanodák fölvirágoztatá­­sára, a tudományok szeretetére továbbá is buzdítsa. S mi az ily de­rék vezérnek és tényezőknek csak áldást óhajthatunk, miszerint a be­csületes iparnak jutalma s a honnak jól nevelt népe meglegyen , s mind együtt boldoguljunk. ■ 1. 1. Komárommegyéből, s pt. 29. (Termés és busvágás körüli hiányok.) Most, midőn nagy nehezen betakarítottunk, (de ez csak a kisebb gazdákról mond­ható, mert a nagyobb birtokosok és uradalmak a nyomtatást csak most kezdték) termésünkről szólhatunk, mely mindenkép a középsze­rűek közé számítható. Ugyanis a nyári hőség a búzát szerfölött meg­apasztotta s igy a tiszta, jé, súlyos búza szerfölött ritka, az apadt­­­rzemi­ pedig mindig kevéssé becses, úgy hogy a legszebb búza 17 víznál többre nem vergődhetett, bár az áremelkedés itt is valahára mutatkozik. Árpatermelésünk jobb volt, de kapósabb is, az aljasabb 3, a java 4 új forinton kelt szapuja. Ám ennek bizonynyal még na­­­gyobb is lesz az ára, mert a kukoricza rosz termését pótolandja, sőt az igen roszul sikerült borszüretnek is kell hogy helyét állja.­­ A legnagyobb munkaidőben, augustusban a rosz idő­s esőzés miatt 15 napot és a septemberből is 12 napot vesztettünk, és ezért sokan még ma is nyomtatnak és sarjúbehordással vesződnek . Egyáltalában az időjárás igen rendetlen volt, a jövedelem is fölötte hiányos. Ez lehet oka, hogy a marhának nincs nagy becse. A hús dolgában a falusiak egyáltalán igen roszul voltak. Tudva­levőleg a húsvágás regale a községekre esett, s ezek igen roszul gon­doskodnak magukról, mert nem értenek hozzá, és a tudatlan ember sokkal indolensebb, semhogy a jótanácsra hallgatna; hozzájárul, hogy apró marha, mint birka­, borjúhús mérésére bárki nyer enge­délyt ; igy történik, hogy míg a gondatlan községi mészáros rendet­lenül vág, a zsidó is kontárkodik, sok bába közt elvész a gyermek.

Next