Budapesti Hírlap, 1859. október (234-259. szám)

1859-10-04 / 236. szám

Előfizetési árak austriai értékben. BUDA­PEst^II. A Hivatalos Értesítővel eg­yött. fr. kr. V *­ fr. kr-Egdss évre 15 — Fél ávra 8 — Évnegyedre 4 50 Egy nőnapra 1 75 P 1 (A házhozhordásért havon. Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. i . fr. kr. vre 10 — I Évnegyedre 3 — re 5 25 | Egy hónapra 1 25 .5 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban. Egyes szám ára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr.­­ nélkül . 10 . SZERKESZTŐ-HIVATAL: Barátoktere 7-ik szám 1-ső emelet. KIADÓ-HIVATAL: Barátoktere 7. szám föld­szint. asm Kedd, October 4. Előfizetési árak austriai értékben. VIDÉKRE. (Naponkint! postai küldéssel.) A[Hivatalos Értesítővel együtt. | A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. , fr. kr. 1 fr. kr. I . fr. kr. Egész évre 19 — | Évnegyedre 5 50 | Egész évre 14 — | Évnegyedre 4 — Fél évre 10 —­­ Egy hónapra 2 10 | Fél évre 7 — | Egy hónapra 1 60 Vidéken bérmentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál. Igtatványok. Egy hatodhasábos petlisor egyszeri beiktatásnál 8 ujkrajczárjával, kétszeri­nél 7 és háromszorinál 6 ujkrajczárj­ával számittatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A be­­igtatási bélyegdij mindanny­iszor­ 30 ujkr. Mindennemű hirdetések a kiadó­hivatal­ban vétetnek föl A külföld számára a hír- i­detményeket H. Hübner könyvkereske­dése Lipcsében veszi át. iíü mBíéIÍuÍbb ■iouiiTn i niMiiTííriiiMfi essiiliíii^in^á^arüiiMMrninsVisTiiiiiiwkii^iBiii^iiTinfiiiiMiri in írni rnnsiT í 1859. — 236. szám. HIVATALOS RÉSZ. ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 27-től kelt legfelsőbb hatá­rozatával V i­l c h i m József kerületi törvényszéki elnöknek Jicinben, érdemlett állandó nyugalomba helyeztetése alkalmával, sokévi buzgó s tökéletesen megfelelő szolgálataival­ legmagasb megelégedését leg­kegyelmesebben tudtára adatni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége Schönbrunnból f. évi sept. 19-től kelt legfelsőbb határozatával a cenedai székes­ káptalannál, a d­i­r. M­a­t­­teo Evangelista kanonokságra kanonokká Roved­a Antal lelkészt ugyanazon székes-templomnál legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. ö cs. k. Apostoli Felsége gróf Walderdorfft Edvard Wil­­derich századost a hadseregben cs. k. kamarási méltósággal legke­gyelmesebben fölruházni méltóztatott. ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 28-tól kelt legfelsőbb ha­tározatával nemes Orazio Trevisan Jánost, a segélyhivata­lok igazgatóját a velenczei országos főtörvényszéknél állandó nyuga­­lomba helyeztetése alkalmával, sokévi kitűnő szolgálatainak elisme­réséül, császári tanácsosi czimmel s ranggal hitelengedés mellett leg­­kegyelmes­ebben fölruházni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 19-től kelt legfelsőbb ha­tározatával K­ör­ner Gyula carlsteini esperest, az egyház s állam körül 50 évi papi működése alatt szerzett érdemeinek elismeréséül, koronás arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földisziini mél­tóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 22-től kelt legfelsőbb ha­tározatával C­s­i­k­y Imre főpapot s erzsébetvárosi örmény-katholikus lelkészt, a károlyfehérvári székes­egyháznál tiszteletbeli kanonokká legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. • Változások a cs. k. hadseregben. Szolgálatból kilépett: herczeg Schwarzenberg Adolf őrnagy a hadsegédi karnál s ő cs. k. Apostoli Felségének had­segéde, rangja megtartásával. Áthelyeztetett:Wölfel Sándor ezredes s az 5. Csendőr­­ezred parancsnoka, hasonló minőségben áll. csendőrezredhez. A nagyváradi cs. k. orsz. pénzügy igazgatóság osztálya, — Beim Jánosi és Lichtenwallne­r Gotfried dijnokokat Ill­ach osztályú adószámla segé­dekké véglegesen kinevezte. 1859. sept. 13-n adatott ki s küldetett szét a cs. k. bécsi udvari- s állam­nyomdában a birodalmi törvény lap XLVIII-ik darabja. Tartalma : 161 sz. a. a cultus- s oktatásügyi ministernek 1859. sept. 2-ról kelt rende­lete, melylyel az 1859 sept. l-ről kelt legfelsőbb nyiltparancs (bir. törvénylap 160. sz.) létesítéséül, ideiglenes határozatok tétetnek közzé, a Magyar-, Horvát­­i Tótország, a szerb vajdaság­, temesi bánságban s a katonai határvidéken levő mindkét hitvallású ev­angelicusok egyházi ügyeinek kép­viselésére s kezelésére vonatkozólag. 1859. sept. 16-n adatott ki s küldetett szét a cs. k. bécsi udvari s állam­nyomdában a birodalmi törvénylap XIIX. darabja. Tartalma : 162. sz. a. a pénzügyministeriumnak 1859. sept. 2-től kelt s az általános vámterület koronaországaira nézve érvényes kibocsátványa, a friss tengeri halak s héjas állatiknak a vámterületbe bevitelnél­ vámmentességére vo­natkozólag. 163. sz. a. az igazságügy mi­nisteriumnak 1859. sept., 6-röl kelt s a katonai határvidék kivételével, minden koronaorsz­gra nézve érvényes kibocsátványa, melylyel a büntetőtörvény 503. § a magyaráztatik. 164. sz. a. az igazságügyministerumnak 1859. sept. - ról kelt rendelete, a jegyzőségi rendtartás életbelépésének a szerb vajdaság- s temesi bánságbani kezdete iránt. 165.­­ sz. a. a pénzügyministeriumnak 1859. sept 7-ről kelt kibocsátványa, a gabna- s hüvelyes vetemények,továbbá liszt- s liszttermékekkel a Lombardiá­ból Tirolba bevitetnék­ vámbánásmód iránt. 166. sz. a. az igazság s pénzügyministeriumoknak 1859. sept 9-től kelt s Krakkó városára s hajdani területére nézve érvényes rendelete, a Krakkó vá­rosa hajdani területéni bányákról vezetett bányakönyv szabályzására vonatko­zó lag. 167. sz. a. a pénzügyministeriumnak 1859. sept. 9-éről kelt s a monarchia minden koronaországára nézve érvényes rendelete, a welsi pénzügy-kerületi igazgatóság megszüntetése s hivatalos ügyeinek a linzi s riedi pénzügykerületi igazgatóságokhoz utasitása iránt. 168. sz. a. a pénzügyministeriumnak 1859. sept. 11-től kelt s az általános vám-terület koronaországaira nézve érvényes kibocsátványa, a peschierai, vero­nai, vicenzai, paduai, trevisói fővámhivatalok, s Velenczében a s­­luciai fővám­­hivatalnak, a bemondási jegy-eljárásnak vasúti küldeményekre alka­lmazására s fölhatalmaztatása iránt. 169. sz. a. a pénzügyministeriumnak 1859. sept. 15-től kelt s minden ko­­ronaországra nézve érvényes kibocsátványa, melylyel a nemzeti­ kölcsönnek 1859. october , november, s december hónapokban lefizetendő kamatjait illető­leg a ráfizetés megállapíttatik. 1859. sept. 18-n adatott ki s küldetett szét a cg. k. bécsi udvari s állam­nyomdában a birodalmi törvénylap L.-dik darabja. Tartalma : 170. sz. a. a legfelsőbb számadási-ellenőrségi hatóságnak 1859. augustus 24-n kelt kibocsátványa, melylyel Kassán az összeszámítási isme számára egy birálati bizottmány behozatala tétetik közzé. 171. sz. a. az összes ministeriumok s központi hatóságoknak 1859. sept. 5-től kelt kibocsátványa, melylyel az 1859. jun. 13-ról kelt­ legfelsőbb határozat a cs. k. államhivatalnokoknál a degradatio büntetésének megszüntetése iránt, közzé tétetik 172. sz. a a bel-, igazság- s pénzügyministeriumoknak 1859. sept. 11-től volt le a bukovinai herczegségre nézve érvényes ren­delete, melylyel az 1859. sept. 5-ki legfelsőbb határozat következtében a földtehermentesítési tőkék oda­­siélésének­ eljárásra vonatkozólag, némely különös határozatok adatnak ki. 173. sz. a. a hadseregi főparancsnokság s a bel- s pénzügyi ministeriumok­­nak 1859. sept. 12-ről kelt s a katonai határvidék kivételével, azonban a határ­községeket beleszámítva, minden koronaországra nézve érvényes rendelete, az 1860. évre a katonai szolgálat alóli fölmentési dij megállapítására vonatkozólag. 174. sz. a. a pénzügyministeriumnak 1859. sept. 17-től kelt s Dalmatia, a velenczei királyság s a katonai határvidék kivételével, a birodalom egész terü­letére nézve érvényes kibocsátványa, a bor- s húsfogyasztás megadóztatása iránti uj törvényes határozatok életbeléptetésének 1860. máj. 1-ig elhalasztására vo­natkozólag. 1859. sept. 20-án adatott ki s küldetett szét a cs. k. bécsi udvari s állam­nyomdában a birodalmi törvénylap LI. darabja. Tartalma : 175. sz. a. a bel-, igazság- s rendőrministeriumoknak s a hadseregi főpa­rancsnokságnak 1859. sept. 18-ról kelt rendelete, a kivételes állapotnak a velen­czei közigazgatási területek megszüntetésére unatkozólag. 1859. sept. 29-én adatott ki s küldetett szét a cs. k. bécsi udvari s állam­nyomdában a i­rodalmi törvénylap LII. s LIH. darabja. Az ill-ik darab tartalma .­176. sz. a. a belügyministeriumnak 1859. sept. 23-ról kelt rendelete, mely­lyel Bécs cs. k. birodalmi fő- s székváros számára egy építési rend adatik ki. Az Lib­­­k darab tartalma : 177. sz. a. az 1859. sept. 27-ről kelt s a birodalom egész területére érvé­nyes császári nyiltparancs, az 1860. közigazgatási évrel közvetlen adók kivetése iránt. NEMHI­TALOS RÉSZ. Mint a „Wiener Zig“ jelenti, oct. 1-én a külügyministeriumban gróf Rechberg ministerelnök ur ő excjának elnöklete alatt ministen értekezlet tartatott. Mármaros megye técsői járásából sebesült harczosok és se­gélyteten rokonaik számára 287 ft 22 kr készöszlet, továbbá állam­kötelezvényben 20 fő pp., ezenkívül a homonnai járás lakóitól Zemp­­lén megyében 34 ft 21 kr. a. é. gyűlt be hadi czélokra. A „Budapesti Hírlap“ távirata. Róma, oct. 3. Miután a válasz, melyet a szardiniai király a romagnai küldöttségnek adott, tudva jön, az itteni szárd kö­vet­ők­ szerint azonnal kikapta útleveleit. Pest, oct. 3.­­ (Politikai szemle). Míg Párisból még mindig csak kósza híreket veszünk az olasz ügy helyzetére nézve, tekintélyes személy szivességéből egy középolaszhoni magánlevélbe vethettünk egy pil­lantást s ez után nem egy érdekes felvilágosítás birtokába jutunk. Még mielőtt a „Moniteur“ minapi jegyzéke megjelent, Olaszhonban senki sem hitt abban, hogy Napóleon herczeg az ottani trónra jut­hatna; ellenben általánosan el volt terjedve azon hir,­­ miszerint a Mo­denai herczeg — a toscanai nagyherczeg IV. Ferdinánd javára le fogna mondani és ekként a toscanai nép, birtokszaporodás előnye ál­tal, régi dynastiájával kibékíttetni, egyszersmind pedig a kormány­­rendszer őszintén alkotmányos színezetet nyerne. E hirek daczára az ideiglenes kormány épen nem ejti el az annexió valósítására irány­zott reményét. Ricasoli báró egész határozottsággal kinyilatkoztatta, miszerint az annexió soha nem volt oly kevéssé veszélyeztetve, mint e pillanatban és hogy Anglia soha nem gyámolítá erélyesebben az olasz nemzet kívonatait, mint jelenleg. Az i­deiglenes kormány te­hát minden habozás nélkül folytatja eddigi útját, ámbár szemét be nem hunyja azon tény elöl, miszerint a reactió hatalmas előmenete­leket tesz. A restauratió pártja Romával szakadatlan összeköttetésben, hol főtámaszát képezi az ottani toscanai követ Bargagli. Az ideigle­nes kormány a követet visszahiván, meghagyd neki, hogy — miután ő a nagyherczegi kormány képviselője, e kormány pedig nincs többé — a követségi palotát odahagyja. A követ azt feleli, miszerint Európa a nagyherczegben még mindig Toscana törvényes urát látja s igy ő is csak ettől fogadhat el parancsot. Már most be kell várni, minő lé­péseket teend az ideiglenes kormány ez ellenszegülés megbünteté­sére. A katonai készületek a herczegségekben erélyesen folytattalak; Modena nem egyéb mint nagy tábor és idegenek nehezen kapnak ott szállást; a védelmi készületek leginkább az anconai határ és az alsó tó felé irányoztatnak és e két ponton minden perezben várják az összekocc­anást. Ezek valóban nem igen örvendetes kilátások, ha csak a diplo­matának nem sikerül a fenyegető veszélyt idejekorán megelőzni. A legújabb párisi tudósítások szerint Austria észrevehetőig törekszik Francziaország felé közeledni és egyik levelező már is merész össze­hasonlítást tesz a mostani és a wagrami csata utáni helyzet közt, a­midőn szintén I. Napóleon hatalmában állt volna I. Ferencz császárt mint szövetségest a maga részére hódítani. Azonban e hasonlat — minden egyébtől elnézve — már azért sem áll, mert félszázad óta a viszonyok gyökeresen megváltoztak és a szövetségek már nem két uralkodó akaratján vagy személyes bajlamén, hanem az illető orszá­gok érdekein, az illető kormányok elvein alapulnak. Hogy pedig Austria és a mai Francziaország közt az érdekek és elvek oly szoros öszhangzása létezik, miszerint az egy intim szövetség alapjául szol­gálhatna, arra nézve a tényleges bizonyságok mindeddig hiányzanak. A congressus ugye úgy látszik nem haladt ez utóbbi napokban, csak annyi valószínű, hogy ha a congressus létrejö, Spanyolország is veend benne részt; e mellett már azon körülmény is szól, hogy a biar­­ritzi tanácskozmányra Mon spanyol követ is meghivatott. Spanyolor­szág kettős minőségben, mint az 1815-ki szerződések egyik aláírója és mint a pármai dynastia képviselője fogna a congressusban helyt foglalni. A zürichi conferentia egyebet nem hallat magáról, mint „ego qui­­dem valeo“; ő létezik és úgy a hogy folytatja tanácskozásait — apróbb tárgyak fölött, mert, miként halljuk, azon főokmány, melyet alá kel­lene írnia, Bécsben szerkesztetett, Metternich by által Biarritzba vite­tett, onnan pedig correctia corrigendis és deletis delendis a svájczi városba fog küldetni. Innen magyaráz­ható, hogy, miként egy zürichi levél mondja, az ottani diplomaták még maguk sem tudják, mikor fognak haz­a mehetni; főfeladatuk jelenleg­­ addig várni, mig nevüket egy eléjök terjesztendő okmány alá fogják írhatni, a­mi nem annyira nehéz mint unalmas feladat és csak az által nyer némi vonzalmat, hogy az időjárás a hegyek közt most nagyon szép és hogy a termé­szet most teljes őszi pompájában ragyogván a zürichi tó partjai felé, ezen kissé hosszú villeggiaturát nem épen kellemetlenné teszi. A stambuli összeesküvés fölött szeretnénk valamit mondani, kellene is, mert az esemény nagy fontosságúnak látszik, csak valami­vel biztosabb adataink lennének annak valódi természetére nézve. De e tekintetben a hírek ellenkezők; egyfelől azt mondják, miszerint az összeesküvés az ó-török párt műve és az nyitások ellen valt irányoz­va ; mások ellenben azt állítják, miszerint épen ellenkezőleg czélszerű reformok, takarékosabb közigazgatási mód és a megrögzött visszaélé­sek kiirtása volt a merénylet czélja. A helyes diagnosis tehát igen nehéz, csak annyi bizonyos, hogy a beteg ember újra láztól hányatik és ily gyarló testben ez mindig aggasztó tünemény. Nem lehetetlen, hogy az orvosok, kik e perezben más patienssel bajlódnak, rögtön kénytelenek lehetnének ismét a Bosporis felé fordítani figyelmüket, hol egy hajdan hatalmas birodalom szétmállásában működik a termé­szet, hogy — az öreg Csokonai szavai szerint : „Pontos forgásának örök karikája Egynek elfogytával másikat táplálja.“ Belgrád, sept. 29.­­ (M­­ 1 é­s megnyitó beszéde. Vegyesek.) E lapok olvasói már egész terjedelmében ismerik azon beszédet, a melylyel a herczeg a szkupstinát megnyitotta, valamint azon válaszföliratot is, melyet a szkapszina Milos herczegnek ez alkalommal átnyújtott. A­mint e válaszföliratokból láthatni, az korántsem mérkőzhetik Milos herczeg velős beszédével. Ez utóbbiban annyi tárgy oly sok ta­pintattal vala érintve; a válaszban a herczegi beszédnek egyetlen egy helye emlittetett s pedig azon helye , a melyet leggyöngébbnek lehetne mondani. Azonban annak, hogy e válaszban a herczegi beszéd egyéb részei nem említtettek, semmi fontosságot sem kell tulajdoní­tani ; az illető szkupstinai titoknak, a ki a választ fogalmazta, egysze­rűen elfelejtő a beszéd többi részeiről említést tenni, s azért maradt a válasz oly silány. Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy Milos­iy a szkapstinához ex abrupto, minden előleges készültség nélkül szólott; beszédét senki sem dolgozta ki, s ő nem tanulta azt be, hanem a nép képviselőihez az ő szokásos modora szerint szólott. Beszédéből lát­hatni, hogy vele született ékesszólása, a melylyel egykor tündöklött, még mai napig sem hanyatlott, s hogy e tekintetben mérkőzhetik, sőt fölül is haladja egynémely tanult ember irályát, a mint jelen meg­nyitó beszéde, s a szkupstinai válasz, a melyet tanult ember szerkesz­tett, eléggé bizonyítják. Mikor fog a szkupstina bezáratni, még mindeddig nem tudatik. Hunyadi László gróf, a herczegné testvére már visszatért Kraguje­­váczról, s bal­ám, hogy pár nap múlva Mihály herczeg is itt leend. Szállongó hírek szerint Milos herczeg még sokáig, és talán egész té­len át Kragujeváczon marad, s ez esetben meglehet, hogy a kormány is oda fogja székhelyét áttenni. Azonban e hirt bizonyosnak még most nem lehet tekinteni. Végre hadd említsek valamit Boszniáról is. Az itteni „Szrbszke Novine“ egyik számában egy levelet hoz Boszniából, melyben nagy panaszok létetnek a török hatóságok számos kihágásai ellen. A porta egy biztosát küldé oda, s e biztos megtudván a panaszokat, Bistyén több madirokat és kadiákat befogatott, kik pénzt zsaroltak ki a ra­­jáktól; sőt, a hírek szerint, a nevezett biztos magát Ahmet pasát is befogatta volna számos visszaléses miatt. Mikor lesz vége e szegény, siralmas állapotban levő keresztények sanyargatásának ? A műtani kiképeztetésre való szaktanodák és vasárnapi iskolák. H. K.k. Bár a vasárnapi iskolák, mint már czikkünkben említet­tük, távol sem képesek a szoros értelemben vett és tisztán műtani képzettség eszközlésére szánt szakiskolák helyét pótolni, mégis, a­mennyiben bennük a kereskedelmi és kézműves-inasok, részint a vég­kép hiányzó elemi oktatást megszerezhetik, részint pedig a már maga idején birt, de a gyakorlat ideje alatt mindinkább elhalaványuló alap­ismereteket igen feléleszthetik, egyszersmind alkalom adatvan a raj­zolásban való nagyobb tökéletessé­ge, méltán szellemi menhelyül te­­kii­thetők mindazokra nézve, kikben elég jó akarat és képesség ta­­láltatik, az elmulasztottat h­elyreütni, vagy a megkezdett szellemi épí­tést valamivel tovább vinni. Fest városa 14 vasárnapi iskoláiban a legközelebb lefolyt 185%-ki tanévben összesen 3259 tanuló számíttatott, mi a megelőző 1857/q-ki évhez képest, a midiin összesen 3179 vasárnap iskolai nö­vendék volt, 2,4°/°-k­ növekvést mutat. De e tekintetben egyáltalán épen semmi nevezetes haladás sem vehető észre, mert már évek előtt hason számokkal találkozunk, így például az itteni keresk.- és ipar­kamara az 1854—1856-ik évre vonatkozó tudósításban az iskolák ta­nulói 3232-re becsültétnek, holott az ipar és kereskedés fejlésével, méltán föltehetni, hogy az oktatásra szoruló inasok száma is azóta nö­vekedett. A kézműves­ inasok száma az itteni fővárosban 1853 ban már­­ 3237-re rúgott, és például csak vargainas 600, szabóinas 365, aszta­losinas 299 stb. számíttatott.­­ Ha mindjárt azok közel évenkint több száz fölszabadul is, helyükbe mások szegődnek,és fölötte érdekes lenne biztos összeírás alapján az összes tettleges alkalmazásban, ha mind­járt czékbelileg még föl nem vett iparüzleti tanonczok számát pontosan megállapítani, hogy a tanköteles és a tanodákban valóságosan talált növendékek közti arány kipuhatolható lenne. Elég az hozzá, hogy már az 1852-i kamarai tudósításban épen nem tökéletes összeállítás fonalán a pesti mesteremberek száma 3954-re, a kereskedőké pedig 1159-re.

Next