Budapesti Hírlap, 1859. december (285-309. szám)
1859-12-01 / 285. szám
nk szerint e közvetlen bizottmány december közepén kezdendi meg működését. E késedelmet a tárgy fontossága igényli, hogy az illetők teljesen ügyhöz készülve foghassanak tanácskozásaikhoz. A Zürichben nüűcilt békeokmányok. A villafrancai előzetes kötés. Ő Felsége az austriai Császár, és ő felsége a francziák császára közt a következő egyezmény köttetett: „A két uralkodó elő fogja mozdítani egy olasz szövetség megalakulását. Ezen szövetség a szentatya tiszteletbeli elnöksége alatt álland Az austriai Császár Lombardiához való jogait, a manthai és peschierai várak kivételével, a francziák császárára ruházza oly módon, hogy az osztrák birtok határa a peschierai vár legszélső vonalából indulván ki, egyenes vonalban menend a Minco hosszában Le Grazie-ig, innen Scorzarolo-ig és Scazzaráig egészen a Pó-ig, amelytől kezdve az osztrák határok maradnak mint eddig. A francziák császára a ráruházott területet a szardiniai királynak fogja átadni. A velenczei terület az olasz confoederatio egy részét képezendi, míg ugyanaz egyszersmind továbbra is az austriai Császár koronájánál marad. A toskánai nagyherczeg és a modenai herczeg visszatérnek államaikba s amnestiát adnak. A két császár a szent atyát föl fogja szólítani, hogy államaiba nélkülözhetlen reformokat vigye be. Teljes és tökéletes bocsánat adatik mindkét részről azon személyeknek, akik a legutóbbi események indításából a hadfolytató felek területén magukat compromisttálták. Kelt Villafrancában, júl. 11. 1859. (aláirva:) Ferencz József m. k. Napoleon m. k. II. A Francziaország és Szardinia közötti szerződés, Lombardia átengedését illetőleg. Ezen okirat a bevezetésben azt mondja, hogy a francziák császárának és a szardiniai királynak meghatalmazottai közt Zürichben nov. 10-n egy szerződés íratott alá, melynek czélja a köztük létező szövetséget erősbíteni, s a legközelebbi háborúban való részvétüknek eredményeit végleges megállapodással rendezni, — és hogy e végre Desambrois lovag, Jochean lovag, Bourqueney báró és Banneville marquis neveztettek ki. Ezen szerződés igy hangzik : 1-be ez. Miután egy, a mai napon kiállított szerződésben austriai Császár Ő Felsége maga és utódjai nevében Lombardiához való jogairól és jogczimeiről ő felsége a francziák császára javára lemondott, a franczia császár ő felsége a szardiniai királyra ruházza azon jogokat és jogczimeket, melyeket azon szerződés 4-ik czikkének erejénél fogva ilyetén szavakkal nyert: „Austriai Császár Ő Felsége maga és minden maradékai és utódai nevében, ő felsége a francziák császára javára lemond Lombardiához való jogairól és jogczimeiről, kivévén a manthai és peschierai várakat, s azon területeket, melyek az uj határvonal által határoztatnak meg, és a melyek a cs. k. austriai Felsége birtokában maradnak. „Ezen határ Tirol déli határától a Garda-tónak megy; keresztülvágja a tó közepét Bardolinoig és Manerbiáig, a honnan egyenes vonalban húzódik azon pontig, a hol a peschierai vár védelmi zónája a Garda-tavat keresztülmetszi. Ezen zónát olyan kör határozza meg, melynek a vár közepéből kimenő Bugára 3500 méterre van szabva, melyhez járul a mondott középponttól való távolság a legmesszebb előretolt erőd glacis-jáig. Esen egy kijelölt körnek a Mincio általi átszegésétől kezdve, a határ a folyam völgyi útját követendi egészen La Grazie-ig. La Graziétól egyenes vonalban nyúlik Scorzaroloig, azután a Pó völgyi útját követi Luzzaráig, mely ponton kezdve a mostani határokon, amint azok a háború előtt valának, nem történik semmi változás. „Egy az érdeklett hatalmak által kinevezett katonai bizottmány fog megbizatni, hogy a határ fölvételét a helyszínén a legrövidebb idő alatt végrehajtsa.1 2-ik ez. Ő felsége a szardiniai király, midőn a franczia császár ő felsége által reá ruházott területeket birtokába veszi, magára vállalja azon terheket és föltételeket is, melyek ezen engedményezéssel együttjárnak, a mint azok ki lőnek kötve a francziák császára és az austriai Császár . Felségeik közt a mai napon kötött szerződésnek 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15 és 16 csikkeiben. E feltételek így hangzanak : a) A lombardiai új kormány átveszi a Monte lombardo-veneto adósságának három ötödrészét, átveszi ezenkívül az 1854-ki nemzeti kölcsönnek is egy részét, mely a magas szerződő felek közt 40 millió conventios értékű forintban állapíttatott meg. b) Egy nemzetközi bizottmány fog azonnal kineveztetni, mely a Monte értéktisztázásához látand (következik a szöveg, úgy, mint az a következő szerződés 7, 8, 9, 12, 13, 14, 15 és 16 csikkeiben foglaltatik, azon különbséggel, hogy Szardinia helyett mindig a lombardiai új kormány van téve, és csupán a magas szerződő felekről van szó.) 3. cs. A mai napon a francziák császára és az austriai Császár ö Felségeik közt kötött szerződés pótlóczikkének erejénél fogva, a franczia kormány az osztrák kormány irányában arra kötelezte magát, hogy az új lombardiai kormány helyett az említett szerződés 7-ik czikkében kikötött 40 millió forint összeget le fogja fizetni. Ő felsége a szárd király a megelőző cikkben elvállalt kötelezettségei folytán arra kötelezte le magát, hogy ezen sommát Francziaországnak a következő módon fizetendi vissza: A szárd kormány a franczia császári kormánynak 100 millió frank értékű 5 száztollas szárd rente kötvényeket ad át, melyek au porteur szólnak. A franczia kormány azokat az 1859. October 29-iki börzei középárfolyam szerint veszi át. Ezen renték kamatai Francziországnak azon naptól kezdve járnak, melyen a kötvények átadatnak, ami a jelen szerződés ratificatioja után fog megtörténni. 4. ez. Azon terhek könnyebbítése tekintetéből, melyeket a franczia kormány a legközelebbi háború által magára vett, a szardiniai király kormánya kötelezi magát, hogy a franczia császári kormánynak 60 millió francot fizetene, melynek fejébe részére Szardinia nagy adóssági könyvébe 5 száztollas rente iratik be. Az erről szóló kötvények a franczia kormánynak át fognak adatni, melyeket az alpari fogad el. Ezen rentetól a kamatok Francziaország részére azon naptól fogva járnak, midőn a papirosok neki átadatnak, a mi a ratificatiók kicserélése után egy hónappal történik. 5. ez. Ezen szerződés ratificáltatik és a ratificatiók 15 nap alatt, vagy ha lehetséges még előbb, fognak kicseréltetni Zürichben. Kelt Zürichben, nov. 10. 1859. (Következnek az aláírások.) Arc Jean de la Roche, m. (Folytatás.)) Fürkészni kezdtem az okát e türelmes elégültségnek a létes s emberiséggel, midőn egy körülmény föltárta azt előttem. A házi ur beszéd közben hirtelen megállttá lovát, s engedelmet kérve tőlem, leszállóit s fölemelve egy, a gyepszélen rejtekező füvet, futólag vizsgálni látszik azt, s azután oda tűzte szalmakalapja pántlikája mellé. A másik perezben lován ülve folytatta a félbeszakasztott társalgást. — Ön nemde kedveli a füvészetet ? szólok hozzá, mihelyt a társalgás más térre jön átvive. — Egy kicsit, feleség szerényen. — S ön ? Én is mondhattam volna „egy kevéssé,“ de minél inkább érzem, hogy e gazdag polgárban megvan az igaz méltóság érzete, annál inkább szükséges volt önméltóságom érzetét is életre szólítani, s eltökélve, hogy ez őszinte ember előtt távoltartom magamtól a kérkedtség látszatát is, röviden feleltem: — Nekem az a szerencsétlenségem, hogy semmivel sem foglalkozom. — De ha ön azt érzi, hogy az szerencsétlenség, mondám a meglepetés egy mozdulatával, hisz annak igen könnyű az orvoslása. — Nem ép annyira, mint ön hinni látszik. Vagy én nem vagyok eléggé értelmes, vagy neveltetésem nem volt eléggé értelmes. Úgy tetszik nekem, mintha csak azért születtem volna, hogy szeressek, s mégis nem tudom, hogy mit szeressek. — S minthogy őszinteségem meglepte őt, s én is féltem, nehogy önmagamról látszassam beszélni, mosolyogva tevém hozzá: — Nemde a fűrészét igen mulatságos ? — De .. igen, feleség; mihelyt az ember észlelni, s érteni kezd valamit, rögtön mulatságossá lesz az. A társalgás iránya ki lön jelölve. Jól esett nekem, hogy róla beszélhettem, s oly dolgok fölött halmozhattam el őt kérdésekkel, melyek iránt a tadvágyat nem tiltja az illem. Mihamar nyomára jöttem, hogy szenvedéllyel űzi a természeti tudományokat, s hogy jelentékeny gyűjteményei is vannak. Fölkértem őt, engedje meg megláthatnom e becses műgyűjteményeket, mialatt magamban legalább is hathónapi időköz után szándékoztam a második látogatást megtenni. Bizonyos derültséggel vágott szavamba; éreztem, hogy a gyengéd oldal meg van érintve. — Ma mindjárt láthatja kegyed; társalgásomnál bizonyára érdekesebb lesz, a természet jobban beszél mint én. — S midőn ellenvetném, hogy itt lenne az idő a hazaindulásra, élénken közbevágott: — Csak nem akar ma reggel bennünket elhagyni. Ha már az ember nyolcz mértföldet utazik egy látogatásért, csak illő is, hogy kinyugodja magát, s azokkal ebédeljen, kiknek ismeretségéért kitevé magát az út fáradalmainak. Különben tudom, hogy Francziaországban ez szokás is, minthogy hiányzik a vasúti közlekedés, s a jó utak. Midőn az ön anyját meglátogattam, ő is megmarasztott, s én nem vetem vissza a marasztást. Ön sem teend különben. Az ellenkezésről szó sem lehetett többé. — Menjünk a kastély felé. Az ön lova is szomjas, s én sem vagyok fáradhatlan lovag. Az egész világot csaknem gyalog jártam be.. ., de hát hova lettek a gyermekek. — Messze előrehaladtak, felesém, megpillantván miss Lövet s testvérét mint két sötétlő pontot a gazdagon begyepesedett hegylejtő túlsó végén. — Eh!hagyjuk őket kényükre. A gyakorlásra úgyis szükségük van. De hátha keresni találnának .. . Lássa csak .. . Kegyed úgyis fiatal s bátor, egy perez alatt náluk terem. Legyen oly szives, lovagoljon hozzájok, s mondja meg nekik, hogy még egy teljes óráig száguldozhatnak ide stova. Lássa csak mily atyailag bánok én önnel. IV. Mohón engedelmeskedtem; mialatt azonban az erdőpark nyilatán átnyargaltam, egész fölizgatva érzem magamat az atyailag szó által. Mit jelentsen az ? Úgy tekintsem-e e bizalmat, mint egy jóakaratú ember szokásait, kinek nagy örömet okoztam, az által, hogy műgyűjteményeinek gazdagságáról előre beszéltem ? Hátha egy természetiesen gondolkozó atyának előzékenysége, kinek már eladó leánya van ? De hisz ez angolban nem hiányzik a büszkeség sem a finomság: hátha egy ártatlan kedélyű ember csintréfája az egész, ki sejti jövetelem okát, „mert hisz ez eljárásnak oka előre megállapított szándék volt, mondom magamhoz. Hiába akartam elhitetni magammal, hogy hibás nem vagyok, mert hisz átgondoltam ama helyzet kényelmetlenségét, midőn egy szegény ismeretlen fiatalember beállít egy gazdag családatyához. Miss Love igen hamisan tud mosolyogni. — Talán már nevet is rajtam magában, s íme most nekem itt az előre kikosarazott leánykérő szerepét kell játszanom. — Megbeszulom magamat — csak egy év elteltével látogatván meg ismét szomszédunkat. De hisz ez talán sok idő is — jobb lesz még most véget vetni csalképzetének.“ Mialatt elmémben e kesernyés gondolatok egymást fizták, lovam sebesen ügetett föl patkóinak zengő hangjaival az Öregdús halom lejtőjén, midőn a gyermekekhez értem, arczom hideg s fönnhéjázó,kifejezést nyert, úgy hogy legalább is műveit embernek kellett látszanom, mialatt követi mondókámat bevégezem. Mindazáltal ma maradtam önmagamnak, a hosszabb száguldás nem melegített föl s ép oly jó lovasnak tűnhettem föl mint hason alkalommal bárki más. Ekkor láttam egészen a fiatal angol nő arczát, mint hogy fölemelte a fekete szegélycsipkét, közeledni látva engemet, sőt finom, kerek kis fejét is fölemelé, mintha előre számot akarna adni önmagának, az általam mondandókról. Tekintetében ép annyi szárazság s hidegség tükröződik vissza, mint az egyimben. Mégis, midőn beszédemet elvégeztem, udvariasan köszönetet mondott a fáradságért, melyet miattuk kiállottam. Sötét szemei kedvesek, hangja elragadólag öszhangos volt. Úgy tetszett nekem, hogy ellenszenvet ébresztett nála tartékony viseletem, de nem nevetett többé fölöttem, s én nekem nem kellett több. Csaknem oly sebesen száguldottam vissza Butlerhez, mint tőle jöttem. Csendesen haladt a kastély felé, ábrándokba merülve, mert midőn oldala mellett termettem, önkénytelen összerezzent. — Ah! kiába meglepetve, ön már itt van ?! Bocsánatot kérek s köszönöm szívességét ! Beszélt velük ? — Tudtukra adtam az engedélyt,felelém; de önt nem aggasztja, hogy gyermekei egyedül lovagolnak keresztül-kasul e nagy parkban. — Nem, felelém. Lovaik biztosak, s jól ülnek rajtuk. Továbbá midőn leányom fivérével van, igen eszélyes s őrködő, míg fiam igen engedelmes. Nagyon szeretik egymást. E perezben kérdezősködhettem volna, a nélkül hogy gyanút ébreszszen, mert mint látszék, eszméivel igen el volt foglalva ; de leányáról egyáltalán semmit nem akartam tudni, s igy beértünk a kastélyudvarba, anélkül, hogy a háziúr szelleme elfogulatlanságát visszanyerte volna. De hát mi lelte volt ? Midőn leszállott a lóról, azonnal észrevettem. Egy különös fűszálat fedezett föl, melyet e vidéken soha sem látott még. Sietett átadni azt egy fehérbe öltözött s fehér nyakkendős indákos házszolgának, ki elénk jött s egész komolysággal átvette a füvészeti hódítmányt, mialatt Butler ur visszanyervén előbbi vidorságát, megparancsolta a házgondnoknak — ez volt foglalkozása az említett személynek — hogy nyissa föl; a múzeum megnézése két óránál tovább tartott, s még akkor is csak felét láttam az állattani, növénytani és ásványtani gyűjteményeknek, midőn ebédre csengettek. A könyvtárban s műhelyeken nem is voltunk, az őrtorony egy egész napot igénybe vett volna, míg a régiségtár megmutatását a jövő hétre kérte mulasztani, minthogy az addig becses tárgyakkal fog gyarapodni. Egész ki voltam merülve, de nem azért, hogy a valódilag becses tárgyakat oly sokáig kellett szemlélnem, vagy hogy meguntam volna Buttlernek szabatos s szakügyességet eláruló tudományos magyarázgatásait, melyekbe figyelemébresztőleg utazásainak egyes részleteit beszőtte, de mert bántott, a muzeumgondnok kellemetlen arcza, s bárgyusága mellett is lenéző modora. Black Gyula szép ficzkó volt, s mint tudós, elég tiszta s fiatal; de úgy látszott, mintha engem ostobának találna, s mosolygott urának fáradozásán, melylyel az ily magamféle gyönge koponyájú embert akar a természettudományba bevezetni, s fölnyitva a szekrényeket, a becses mintadarabokat oly képpel vette ki, mintha gyöngyöt hintene a disznók elé. Végre egészen megundorodtam tőle. A legértékesebb tárgyak előtt is megnémított ez ember tartása, s midőn leginkább kellett volna bámulatomat nyilatkoztatni, ajkaimra akkor jöttek a legfonákabb megjegyzések s legbadarabb elmélkedések. Ezután minden egyes elém helyezett tárgynál csak jobban meggyőződtem Buttler vagyoni állásáról. E férfin ugyanis nemcsak egy kevéssé gazdag ember volt, ki annyi pénzt tőkésíthetett be e maritkaságokba, de dúsgazdag földbirtokos volt, ki műszeretetének roppant költekezései daczára is szerényen élt. Kérőnek lépni föl e háznál, annyi lett volna reám nézve, mint tarisznyán koldusként esedezni alamizsnáért. (Folyt. köv.) ül. A békeszerződés igy hangzik: 1. ez. A jelen okmány szentesítése s kicserélése napjától kezdve ő felsége a szardiniai király és austriai Császár Ő Felsége közt, örököseik, utódaik s illetőleg alattvalók közt örök időkre béke és barátság lesz. 2. ez. Az austriai és szárd hadifoglyok mindkét részről azonnal visszabocsáttatnak. 3. ez. Egyfelől austriai Császár Ő Felsége és ő felsége a francziák császára közt, másfelől ő felsége a szardiniai király és ő felsége a francziák császára közt történt birtokátengedési egyezmény szerint Austria olasz tartományai és Szardinia közt jövőre nézve a határvonal következőleg kijelölve: „Austriai Császár Ő Felsége maga és minden maradékai és utódai nevében ő felsége a francziák császára javára lemond Lombardiához való jogairól és jogczimeiről, kivévén a mantnai és peschierai várakat s azon területeket, melyek az uj határvonal által határoztatnak meg, és a melyek a cs. k. austriai Felsége birtokában maradnak. „Ezen határ Tirol déli határától a Garda-tónak megy; keresztül vágja a tó közepét Bardolinoig és Manerbiáig, ahonnan egyenes vonalban húzódik azon pontig, ahol a peschierai vár védelmi zónája a Garda-tavat keresztül metszi. Ezen zónát olyan kör határozza meg, melynek a vár közepéből kimenő sugara 3500 méterre van szabva, melyhez járul a mondott középponttól való távolság a legmesszebb előretolt erőd glacisáig. Ezen egy kijelölt körnek a Mincio általi átszegésétől kezdve, a határ a folyam völgyi útját követendi egészen La Grazieig, La Grazietől egyenes vonalban nyúlik Scorzaroloig, azután a Póvölgyi útját követi Luzzaráig, mely ponton kezdve a mostani határokon, amint azok a háború előtt valának, nem történik semmi változás. „Egy az érdeklett hatalmak által kinevezett katonai bizottmány fog megbizatni, hogy a határ fölvételét a helyszínen a legrövidebb idő alatt végrehajtsa.“ 4. ez. A jelen év jul. 8-án kötött fegyverszünet kötelességénél fogva a még megszállva tartott területekről mind a szárd, mind az austriai katonák el fognak távolittatni, s az előbbi czikkben kiírt határok mögé vonulnak. 5. ez. Király ő felsége kormánya a Monte Lombardo-Veneto adósságának három ötödét magára vállalja, s ezenkívül hordozni fogja egyszersmind a magas egyezkedő felek közt 40 millió ezüst forintban megállapittatott részét az 1854-ki nemzeti kölcsönnek. 6. ez. A félebbi czikkben kikötött 40 millió ezüst forintra nézve ő felsége a francziák császára megújítja azon kötelezettségét, melyet augtriai Császár ő Felsége irányában magára vállalt volt, hogy ennek kifizetését végrehajtja oly módon, a miként az a magas egyezkedő felek által mai napon aláirt egyezmény pótczikkében meg van állapítva. Másfelől szárdiniai király ő felségének kormánya a Szárdinia és Francziaország közt szintén mai napon aláírt egyezmény értelmében magára vállalt kötelezettség szerint ez összeget Ő felsége a francziák császára kormányának az említett egyezmény 3 czikkében megállapított módon vissza fogja fizetni. 7. ez. A magas egyezkedő felek küldötteiből azonnal egy bizottmány fog alakíttatni, mely a Monte lombardo veneto tisztábahozására nézve intézkedik. Ez intézet activái és passivái megosztásában három ötödre nézve, Szardiniát két ötödre nézve Austriát veszi alapul. A Monte és letét pénztárai tőketörlesztési nyilvános értékben álló activáiból Szardinia három ötödet, Ausztria két ötödet fog kapni. Az activák fekvő birtoki és biztosított adóssági részét illetőleg a bizottmány megteendi az elosztást és ügyelni fog rá, hogy a fekvők mindkét résznek saját területén fekvő darabokból adassanak ki. Ami a különböző adóssági categoriákat illeti, melyek 1859. jun. 4-dikig a Monte lombardo-venetora irvák, s azon tőkéket, melyek a törlesztési alap letét-pénztáraiban kamatra vannak betéve, az jelenleg is érvényes szabályokkal öszhangzólag három ötödre nézve Szardinia, két ötödre nézve pedig Austria vállalja magára a kamatfizetést, vagy a tőke lefizetését. Az osztrák alattvalók igénye Austria részére fog átíratni, mely ez egyezmény kicserélése után három hó, vagy ha lehet, még rövidebb idő alatt az ily igények részletezett kimutatását a szárd kormánynak megküldi. 8. sz. Szárdiniai király ő felsége kormányára átszállnak mindazon jogok és kötelezettségek, melyek a szabályszerűleg megállapított egyezményben kijelölvék, mit az osztrák kormány közérdekű tárgyak , főként az átengedett területet illetőleg kötött. 9. sz. Az osztrák kormány köteles visszafizetni mindazon összegeket, melyek lombard alattvalóktól, községektől, nyilvános intézetektől s vallási testületektől biztosíték, letét vagy consignatio czime alatt austriai nyilvános pénztárakba befolytak. Az osztrák alattvalók, községek, nyilvános intézetek, vallási testületek, biztosíték, letét vagy consignatio czime alatt lombard pénztárakba befolyt pénzeit a szárd kormány hason pontossággal fogja visszafizetni. 10. sz. Ő felsége a szárd király kormánya az osztrák kormány által az átengedett területen adott vaspályás engedményeket minden intézkedéseiben és egész tartósságára elismeri és megerősíti és nevezetesen azon engedményeket, melyek az 1856-ik évi mart. 14-ki, 1857. évi ápril 8-ai és az 1859-ik évi sept. 23-ai szerződéseken alapulnak. Amint a jelenlegi szerződés megerősítései kicseréltetnek, a szárd kormány mindazon jogába és kötelezettségébe lép, melyek az austriai kormányra nézve, a feljebb említett engedményekből az átengedett területen létező vaspályavonalakra nézve erednek. E szerint azon örökösödési jog is, melyet az austriai kormány a vaspályákra nézve bírt, a szárd kormányra ruháztatik át. Azon összeg után járuló fizetések, melyekkel az engedményesek az 1826-ik évi mart. 14-ei szerződés alapján, mint a nevezett vaspályák aequivelense gyanánt tartoznak, minden hiány nélkül az austriai kincstárba tétessenek. Az építészi vállalkozók és szállítók, mint szintén a terület kisajátításáérti kárpótlások, melyek azon időszakra esnek, midőn a kérdéses vaspályák az állam rovására kezeltettek, és amelyek még el nem törlesztettek, az austriai kormány által fizettessenek ki, éspedig az engedményesek által, az austriai kormány nevében elfogadott engedményi okirat mértéke szerint. A nemzetközi vasútforgalmat Szardínia és Austria közt egy részletes szerződvény fogja a lehető legrövidebb idő alatt szabályozni. 11. sz. Magától értetik, hogy azon követelmények fizetése, melyek az 1856. márt. 14-ki szerződés 12, 13, 14, 15. és 16. szakaiból erednek, Austriának semmi jogot sem ad az ellenőrzésre és felügyeletre a vaspályák építése és kihasználásánál az átengedett területen. A szárd kormány maga részéről, kötelezi magát minden fölvilágosítást, melyet e tekintetben az austriai kormány kívánhatna. 12. sz. Az átengedett területen lakó lombardiai alattvalóknak az erősítvény kicserélés napjától fogva egy év tartama alatt s ha előbb arról az illetékes hatóságnak jelentést tesznek, teljes és korlátozatlan joguk .