Budapesti Hírlap, 1883. február (3. évfolyam, 32-59. szám)

1883-02-01 / 32. szám

1888. február 1. OTDAPESra HOUUUP* (32.) retekről megfeledkeztek. A szerbeket még a ne­vüktől is meg akarják fosztani, a cyrill-betűt ki­szorították a szerémi és szlavonországi hivatalok­ból. A bor­átok ellenséges álláspontot foglaltak el a szerbek irányában, a szerb képviselőknek te­hát nincs többé helyük a horvát pártok között: önálló szerb pártot kell­ tehát alkotniok, hogy a szerb nevet s a szerb fajt méltóan képvisel­jék. Közlő szerint Pejacsevich bán az egyetlen, aki szerbek iránt nem elfogult. A magya­rok sokkal lojálisabbak, mint a horvátok, mert ők megadták a szerbek­nek a szerb nemzeti egyházi autonómiát, s biztosí­tották is az 1868. évi IX. törvénycikkel, mig a horvátok nem is akarnak hallani a szerb névről, annál kevésbbé akarnak tudni holmi szerb nemzeti autonómiáról Horvátországban. A szerbek a szerb individualitás elismertetéséért fognak küzdeni Horvátország­ban, s a horvátok kedvéért nem fognak többé sem a magyarokkal szemben a kiegyezés dolgában, sem a bécsi kormány irányában Dalmácia elnyerhe­­téséért s Horvátországhoz való csatoltatása érdeké­ben ellenséges álláspontot elfoglalni. FŐVÁROSI ÜGYEK. Még egyszer a „fővárosi ügyekről.“ (Az utolsó szó.) A napokban jól esett kellőképen méltatnom e becses lapok hasábjain a tekintetes tanács működé­sének egyes oldalait, s a „Veszedelem után“ című apróságok végén megkockáztattam azt az állítást, hogy a tanács a főszámvevő véleménye nélkül egyet­len lépést sem tesz. Amint hallottam, ezen sokan­­ megütköztek, nem bírván felfogni észszel : mikép lehet az, hogy egy alárendelt közeg ve­zesse pórázon a magisztrátus eszejárását. Ez elég furcsa, de úgy van. Mi az oka ennek ? Honnan veszi a főszámvevő a hatalmat, hogy csak úgy lovagolva a tanács fején, befolyásolja annak minden határozatát ? Hát ennek sok oka van. El is mondok egyet mást. A számvevőség feladata az ellenőr­zést gyakorolni , hogy a tanács pénzügyi intéz­kedéseiben tett határozatai a költségvetés kere­tében hajtassanak végre , hogy a kiadási és bevételi tételek a kellő rovatok s téte­lek alatt számoltassanak el, és csakis a na­gyobb pénzügyi műveleteknél hivatása javasla­tait megtenni, terveket készíteni. Semmiféle szerve­zési szabályzatban nincs nyoma annak, hogy mint engedélyező közeg a tanácsra tolja ma­gát, a tanács kezét annyira megkösse, hogy ez még egy 50—60 frtos segélyt se merjen utalványozni a „segélyezések rovata“ alatt fölvett összeg terhére a számvevős­­ég engedélye nélkül. •— Hát a tanács az oka ! — mondhatják né­melyek. Nos, hát a tanács az oka, az igen természetes. S épen ez a bökkenő, hogy miért engedi ezt a ta­nács ? — Miért ? Csak azért, mert teljesen nélkülözi a tanács a pénzügyi szakértelmet s ezért teszi m­a­g­át függővé alárendelt közegétől. — A jegyzők, a­kik a taná­csi határozatokat fogalmazzák, annyira benne van­nak már ebben, hogy minden határozat végére előre odaírják : „Számvevőségi vélemény kikérendő. „Pél­dát is tudunk rá. Egyik magasabb állású hivatalnok betegsége alatt őt egy másik magas állású tisztvi­selő helyettesítette. A közgyűlés már régebb meg­alkotta azt a szabályt, hogy ha valaki hiva­talos teendőiben akadályozva van, köteles őt az erre alkalmas alantabb álló tisztviselő díj nélkül helyet­tesíteni ; ha azonban ez a helyettesítés 2 hónapnál tovább tart, hát a helyettesítő megkapja a helyettesített fizetésének a két hónapon túli időre eső hányadát. Ez szabály. A helyettesítő tehát, kérte az őt jogosan megillető pótlékot. A tanács azonban a­helyett, hogy egyszerűen kiutalványoztatta volna a kérdéses ösz­­szeget, hát véleményt kért előbb a fő­­számvevőtől a kiutalványozhatás iránt ! ! — Nem hiszem, hogy Kochinchinában elő­fordulhatna ilyesmi. Voltak továbbá a tanácsnak pénzügyi tévedé­sei, a­melyeket kellőkép felöltöztetni és a közgyűlés meg a közönség előtt elfogadhatóvá tenni csak a számvevőségi szakvélemény kabalisztikus számításai voltak képesek. És ez a szakvélemény igen jó szol­gálatokat tett a magisztrátusnak, a­mely iránt ok­i­vetlen hálásnak kellett lennie, így vált a számvevő­ség a tanács orákulumává. De hát ez kevés volt.­­ Mikor a szervezés késedelmessége miatt a ta­nács oly heves támadásnak volt kitéve, Gerlóczy alpolgármester tudvalevőleg erélyesen visszautasitá a vádat, — de a tanácsban is kijelenté, hogy most már kérni nem lehet. — De ha a főszámvevő késedelmeskedik. — Adja be véleményét a főszámvevő ! volt a rendelet. Cserébe a sietségért elfogadta a tanács azt, hogy a szervezési operátumba felvétetett egy passzus, mely szerint a főszámvevőnek 1000 írttal magasabb, tehát polgármesteri fizetést ad. A polgármester, a­ki mintahivatalnok­a annyira elfoglalja magát teendőivel, hogy magánérdekek ellen nem akar — ideje sincs hozzá — küzdeni, elhallgatta az erre tett javaslatot. Az alpolgármesterek se sokat törőd­tek vele, hisz nekik is mindegy. Igen, de bán­totta ez a tanácsnokokat. Hogyan ? Alantas közege a tanácsnak és m­agasabb fizetésben, mint a tanácsos ? Ez furcsa ? Biztosíthatjuk a t. tanácsos urakat, hogy ezt mi is épen olyan furcsának találtuk. De tény, hogy­­ a fizetés­emelési javaslat keresztül ment, s a­mint­­ már írtuk is, nagy hangon hirdette a számadás,­­ hogy lesz rá fedezet, most ennyi meg ennyi lesz a megtakarítás, t. i. a számtisztek és egy pár számtanácsos fizetésének re­dukálásából. Mert a dolog úgy áll, hogy az egész számvevőséget ú­j alapon akarja szervezni a főszámvevő s így a meglevő fizetések is redukálhatók, bár erre precedenst aligha fog va­lahol találni bárki is. Hanem a nagyszabású terv dugába dőlt. Mint hírlik, a minisz­ter épen azt a két tételt ki­fogásolta az operátumba­n, a­melyekre oly nagy súly volt fektetve: t. i. az 1000 frt fizetési többletet és a személyzet fizetésének re­dukálását. Nagy is e miatt a megszon­­tyolodás egyfelől és az ö­r­ö­m a másik oldalon. (És el lehetünk rá készülve, hogy az egész­­ szervezés ismét hallgatni fog jó ideig, mert hát ki­­­­nek állana érdekében azt most sürgetni.) És ezekkel be is fejezem elmélkedéseimet a­­ tettes tanács és számvevősége közötti viszonyról.­­ Hogy foglalkoztam vele, oka az, mert tudni akar­­j­­am, mi hátráltatja egyes ügyek elintézését s mennyi-­­­ben igaz a közgyűlésben a tanács ellen felhozott­­ rossz akaratú mulasztás vádja? Meggyőződtem, hogy­­ a visszás helyzetek­ olykor abszurdumok egész sorára­­ bukkanhat ott a megfigyelő, a melyek, a­mig fennál-­j lanak, a tettes magisztrátus igen sok napját meg fog- r ják keseríteni. ! «® s — A szabadságharc szobra. A szobor nagybizottsága ma G­e­r­lóczy alpolgármester elnöklete alatt ülést tartott, melyen mind a pénzügyi, mind a művészeti bizottságok munkálatai előterjesztettek. Előbb a gyűjtés szerve­zetét állapították meg, helyeselvén az albizottsági tervezetet. Majd a gyűjtőívekre írandó s kibocsá­tandó felhívás szövegét kezdték bírálni. E­m­i­c­h Gusztáv kir. kamarás indítványára a felhívás újabb szövegezésére albizottság küldetett ki Királyi Pál, dr. Lipthay Béla, Gelléri Szabó János, Halász Géza urakból. Ezután megválasztották a budapesti kerü­leti gyűjtő bizottságok elnökeit. Megválasztották az első kerületbe O­r­s­z­á­g­h Sándort, a II-ikba Ivánka Imrét, a III-ikba V­é­g­h Jánost, a IV-ikbe Királyi Pált, az V-ikbe Gelléri Szabó Jánost, a VI-ikba Török Józsefet, a Vilikbe Morzsányi Károlyt, a VIII-ikba Molnár Endrét, a IXikbe P­r­u­k­­­e­r Lászlót, a X­ikbe Henczler Ignác elöljárót. Az elnökök ma­guk alakítják meg a gyűjtő bizottságokat. Most a mű­vészeti albizottság javaslatait mutatták be és pedig először is a szobor helyét illetőleg. Az albizottság, mint ismeretes, a Gizella-tért ajánlja. Lipthay Béla báró ezen propozicióval szemben alternativ kijelölést kért. Mert ha a művész kezét megkötni semmikép se akarjuk s igy az szobrot is, oszlopot is alkothat, bizonyos pedig, hogy az oszlop csak az oktogon-téren lesz helyén, mig a szobor másutt is jó helyet kaphat, ekként két helyet kellett kijelölni. Igen hosszas esz­ EGYLETEK és INTÉZETEK. — A tizedik felolvasást az iparoskörben R­á­t­h Károly kor­elnök tartandja február 1én csütörtökön este fél 8 óra­kor „A svédekről és a svéd iparról“. — A magyarországi népta­nítók „Eötvös-alap­­ját gyűjtő központi bizott­ság f. é. február 2-án délelőtt 10 órakor a sugár­úti tanítónő-képző intézet zenetermében ünnepélyes gyűlést tart, melyre az ügybarátokat meghívja az elnökség.­­ A nemzeti kaszinó közgyű­lése tudvalevőleg Somssich Pált kérte fel a február 11-én végbemenendő Széchenyi lakomán az alkalmi beszéd tartására. Somssich azonban hivatkozással egész­ségi állapotára, e kitüntetést nem fogadta el s igy az alkalmi szónok valószínűleg a kaszinó igazgatója Károlyi István gróf lesz. — A kereskedő ifjak tár­sulatában ma este Schütz Miksa, nagy­számú közönség előtt felolvasást tartott „Goethe Faustjáról a zenében. Előre bocsátván, hogy e tár­gyat főleg tekintettel a Schuman féle Faust zenének küszöbön álló előadására választotta, előadja Goethe drámájának jelentőségét a zenében és a különböző, 30-an felül levő zenei feldolgozás sorsát. Az előadó ezután bővebben szólt azon Faust-zenékről, melyek csakugyan számbavehetők : az operákról, Spohr, Gounod, Boito műveiről, majd áttért tulajdonképeni tárgyára : Schumann Faust,­zenéjének ismertetésére, egyes részeinek behető elemzésére. 3 mecsete fejlett ki most s belehoztak számos teret, igy pl. a Deák-tért s a sugárút városligeti tor­kolatát, — a bizottság a Gizellatér egyedüli kijelölését 9 szóval 8 ellen elejtette, ellenben elfogadta azt, hogy alternative hozassák föl : a Gi­­zellatér, Oktogontér és Deák tér, így három hely adatik a tervező művész rendelkezésére. Egyébiránt a helyet végleg a közgyűlés jelöli ki s még a köz­­­­munkatanács is hozzászól. A pályázati feltételek tár­­­­gyalása során V­i­d­é­k­y János felszólalt azon be­csúszott hiba ellen, hogy a kivontató minták magas­sága 1 méter 1 5 cm. Elhatározták, hogy a minta magassága 1­05 méter legyen. Házmán Ferenc azon indítványt tette, hogy a kiirandó pályázat internacionális jellegű le­gyen. Azonban Halász Géza, Királyi Pál s mások felszólalása után ezen indítványt egyhangúlag elve­tették s csak magyar művészek pályázhatnak. A főv. közoktatásügyi bizottság újjáalakulása alkalmából a fővárosi községi elemi tanítók képviselője is újból lesz vá­lasztandó. E végből felhivatnak az összes községi igazgató-, vezető- és véglegesített osztálytanítók, s h°gy február 4-én délelőtt 10 órakor az új városház­a közgyűlési társalgó termében a választás megejtése céljából jelenjenek meg.­­ A belvárosi (IV. Ker.) t­ö­r­v. hatósági bizottsági tagok fel­­kéretnek, hogy a szakbizottságokba választandó ta­gok kijelölése végett február 2-án pénteken délután 4 órakor a régi városház tanácstermében megjelenni szíveskedjenek.­­ A fő­v. III. ker. uj köztemető tárgyában jan. 29-én esti 7 órakor az ó-budai „Koro­na“ vendéglő nagy termében a III. ker. polgárai elő­­leges értekezletet tartottak. Az értekezleten mintegy 300 ó-budai és buda-ujlaki polgár vett részt s azon egyhangú határozatban állapodott meg , hogy a ka­­vicsdűlő, melyet a fővárosi hatóság ily célra meg­szerezni szándékozik, köztemetőnek el nem fogadható; mivel igen mélyen a várostól és közlekedési utak­­tól távol fekszik, talaja tiszta kavicsból áll, melyben a talajvíz csaknem a föld felszínéig ér s azonfelül valamivel nagyobb záporeső alkalmával a vörösvári patak általi teljes elözönlésnek is kitéve van, tehát mindazon tulajdonságokkal bír, melyekkel a tudo­mány és tapasztalat szerint köztemetőre szánt hely­nek bírnia nem szabad.­­ Alkalmasabb hely kisze­melése s egy újabb kitűzendő értekezleten ide vágó pozitív javaslatok előterjesztése végett egy 14 tagú bizottság lett III. ker. polgárokból kiküldve, mely­nek tagjai : Holtzspach András, dr. Dumitreanu Ágost, Ettl Károly, Behringer Mátyás, Tholt Titusz, Strohberger Károly, Thaler Ignác, Varga András, Kameter Antal, Molnár József, ifj Haszmann Jó­zsef, Stern Mihály, Wodicska Károly és Martin Konrád.­­ Említést érdemel, hogy azon helyek közé, melyek köztemetőre legalkalmasabbaknak látszanak, az ó­budai malomdülő is tartozik, vagyis épen azon hely, hol Fehéregyháza egykor állott s hol a honalapító Árpád fejedelem 907-ik évben elte­metve lett.

Next