Budapesti Hírlap, 1884. február (4. évfolyam, 32-59. szám)
1884-02-01 / 32. szám
1884. február 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (32 sz.) SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. (A kolozsvári színház ügyében) a belügyminisztériumban értekezlet fog tartatni, melyre a színházigazgató választmányából gr. Eszterházy Kálmán elnök, dr. Groisz Gusztáv és Szász Béla választmányi tagok hivattak meg. Szakértői körökben átalános a nézet, hogy a jelenlegi választmányi rendnek megszüntetésével a magyar színészet biztosítására nézve sokkal célszerűbb lenne egy intendáns kinevezése, aki mellé egy szakértelemmel bíró művezető alkalmaztatnék, vagy pedig a színház egy megbízható vállalkozó színigazgatónak adatnék bérbe, aki természetesen szintén az intendáns felügyelete mellett működnék. Célszerűnek vélnék többen azt is, hogy a színészet működése nem egész éven keresztül tartana, hanem az évnek pár hónapja alatt Szebenben, Brassóban s más nagyobb erdélyi városokban rendezhetne előadásokat, mely által egyszersmind a magyar nemzetiségi érdekeknek is szolgálat létetnék. Bármint határozzon is a miniszteri értekezlet a kolozsvári színház jövője felett, annyi bizonyos, hogyha a jelenlegi tarthatatlan állapotot megszünteti, a jobb sorsra méltó nemzeti műintézet érdekeinek igen hasznos szolgálatot teend. * (Bécsi színházi tervek.) Egy bécsi lapban (Presse) érdekes híreket olvasunk a módokról, amelyek szerint az ismételt bukások révén a bezárás sorsára jutott Carl-színháznak újra forgalomba való hozására. A sok terv közül egy minket is közelebbről érdekel s ez egy Jauner-Strausz-féle konzorcium egy „harmadikkal“, aki egyelőre nem nevezi meg magát Bécsben. Jauner és e harmadik már le is utaztak — írja a nevezett lap — Budapestre abból a célból, hogy szerződtessék Baha Lujza asszonyt. A bécsi lap e hírét kiegészíthetjük azzal, hogy két nap óta Jauner úr csakugyan itt van a magyar fővárosban Schnitzer úr kíséretében, aki annak előtte budapesti újságíró volt, utóbb azonban visszavonult Bécsbe. Ez nyilván a „harmadik“, aki Bécsben egyelőre nem nevezi meg magát. Székely világ Budapesten. (A székely mivelődési és közgazdasági egyesület nagy gyűlése.) (Saját tudósítónktól.) A postapalota dísztermében 24 székely ember gyűlt egybe ma délután 4 órakor, megtartani a minden évben szokásos nagygyűlést, melyre az egyesületnek vidéken lakó tagjai is fel szoktak lőni. A nyolc év óta fennálló egyesület mai gyűlésén a szokásos jelentéseken kívül egy-két fontos kérdés is került napirendre, melyek meglehetősen élénk eszmecserére szolgálatának anyagat. A gyűlést Hajós János elölül ő nyitotta meg rövid, de velős beszédben, egy pár vonással jelezvén az egyesület nagy és fontos misszióját, mely a székelységnek lehető gyámolitásában áll úgy a művelődési, mint a közgazdasági s itt is különösen az ipar terén. Utána Nagy Gábor titkáros jelentette, hogy az egyesületnek ez időszerint 600 rendes és 70 alapító tagja van. Sorsjátékot is rendeztek, ami az egyesületnek 12.000 irtot jövedelmezett. Jelenleg az egyesületi vagyon (és pedig tényleges) huszonhétezer öt forint. Most szőnyegre került a székely iparosok és kereskedők sérelme, a Romániába szállított iparcikkeknek túlságos és önkényes megvámolása miatt. Kálnoky Dénes gróf azt szeretné tudni, hogy miben állanak e sérelmek, mire Turóczy Adolf, a budapesti vámhivatal igazgatója ad felvilágosításokat, mint aki nemrégiben járt is Romániában s ez ügyben érintkezett az illetékes körökkel. Az ő közvetítésére egyes sérelmek orvoslást is nyertek, így pl. előfordult, hogy különösen az üvegcikkeknél a 4 frank vám helyett 20—50 frankot is szedtek, de reméli, hogy ez többet nem fog előfordulni, aminthogy értesítették is erről Mikes gr. bikszádi üveges csűréből, hogy az ő fellépése óta nem fordult elő több ily önkényes vámolás. Győrffy Pető orsz. képviselő még egy ke- reskedőnek hozzá intézett leveléből úgy értesült, hogy a ruhaneműeknél szokásos 10 százalék vám helyett 40—50 százalékot is szelnek, s a kereskedőknek alkudozniuk kell, hogy 50 százalékról 40-re leszállítsák a vámot. Arra figyelmezteti tehát Turóczyt, hogy nem egyedül arra kell fektetni a súlyt, hogy egyes esetekben visszaadják-e az önkényesen kizsarolt vámot, hanem hogy ilyesmi egyáltalán többé elő ne fordulhasson. Kálnoky gróf szükségesnek tartja, hogy az egyesület figyelmeztesse az országgyűlést e sérelmekre. Hajós elnök helyesli ezt az indítványt s ő maga azt indítványozza, hogy adatokkal illusztrált felhívást kell intézni a kormányhoz. Ez indítványt helyesléssel elfogadják. A komoly dologra most egy kis mulatságos epizód következett. Nagy Gábor feláll, hogy jelentést tegyen az 1884-iki költségelőirányzatról s bemutatja a múlt évi hitelesített zárszámadást, de minden részletezés nélkül. Kánoky grófnak azonban aggályai támadtak — nem a számaáds pontosságára nézt, hanem, ha nincs-e valami veszedelemnek kitéve az egyesület készpénze, milyen zár alatt tartják stb. Mire aztán Hajós elnök aprójára megmagyarázta a nemes grófnak, hogy milyen az egyesület Wertheim szekrénye s hány rejteke és hány kulcsa van annak. Mondanunk se kell, hogy a nemes grófot a részletes leirás teljesen megnyugtató. Ez epizód után Borszéky Soma indítványozta, hogy szemben a brassói kereskedelmi kamarával, melyhez a székely iparosok nehezen férhetnek, az egyesület tegyen lépéseket egy másik kereskedelmi kamara felállítására, Csík-, Udvarhely- és Maros-Torda megye iparosainak számára. Ennek az eszmének maga a brassói kereskedelmi kamara a legnagyobb ellenzője, azt állítván, hogy nincs egy külön kereskedelmi kamarához elégséges intelligens iparos. Ezt könnyen meg lehetne cáfolni azzal, ha az egyesület valakit megbízna a székely iparosok összeírásával. Hajós elnök kijelenti hogy már három év előtt tettek lépéseket a kereskedelmi minisztériumnál, de akkor azt válaszolták, hogy a Székelyföld nem bízna meg egy kereskedelmi kamarát. Az ő véleménye az, hogy az egyesület ne hagyjon fel ezzel az eszmével és haladjon tovább a megkezdett után. Végül abban állapodnak meg, hogy egyelőre a szolgabírákhoz és polgármesterekhez forduljanak az iparosok névsorának az egyesülethez való beküldéséért. Az egyesület múlt évi működésének vázlatos illusztrálásául megemlítjük, hogy a héjjasfalva-udvarhelyi vasút ügyében felhívást adott ki, továbbá kiadott egy naptárt s hozzájárult a csángó telepítés költségeihez. Ezenkívül több iparos-inast taníttatott, meg ösztöndíjakat is osztogatott. Az ez évi vándorgyűlés Marosvásárhelyt lesz. Az elnök kapott is egy meghívó táviratot Marosvásárhely polgármesterétől, a gyűlés egyhangúlag köszönettel fogadta el a meghívást. Nagy szerencsétlenség Ó Budán. — Saját tudósítónktól. — Ma korán reggel az a rémhír járta be Ó-Budá s riasztotta fel a lakosokat, hogy a Sz.Endre utcai 31-ik és 38-ik számú házakban 8 egyén mérgezés folytán elhalt. Már reggel 7 órakor óriási néptömeg lepte el s állta körül az említett házakat, de a már ekkor a helyszínen megjelent Engelbach III. ker. kapitány rendőrökkel záratta el a kapukat s tartotta vissza a bekivánkozó izgatott közönséget. A rémületes hir a maga szivet rázó valóságában — fájdalom — igaznak bizonyult. Tudósítónk a szörnyű esetről a következő hit és kimerítő jelentést hozta. A holttestek feltalálása. A Sz.Endre utcai 31-ik számú házban Polák Frigyes szatócs utcai szobájában Polák Frigyesné az ágyban, Turnik Teréz cseléd az ágy mellett a földön, Mohay Julia, Poláknénak 61 éves anyja pedig a konyhában a földön elterülve halva találtattak. Maga Polák Frigyes pedig 3 és fél éves kisfiával valamint Pabits Erzsébet rokonok is részint eszméletlen állapotban, részint görcsös fuldoklás között haldokló állapotban találtattak. A szerencsétlenséget Lutz Mátyás a háziúr és ennek fia vették észre, akik reggel 4 órakor az istállóból előre jőve valami nyöszörgés félét véltek hallani Polák lakásában. Miután Polák és neje már 2 nappal előbb gyengélkedtek, sőt tegnap már anynyira rosszul is voltak, hogy dr. Krautsrieder és dr. Unterberg orvosok gyógykezelését kellett igénybe venniök , gyanúsnak tetszett a fájdalmas nyöszörgésszerü hang Lutzék előtt s besiettek Polák lakásába, ahol már Poláknét s cselédjét halva, Mohaynét pedig görcsös vonaglás között a szobaajtóban találták s midőn a kövér asszonyt a földről felemelték, hogy ágyában helyezzék el , egy fájdalmas utolsó sóhajjal ez is megszűnt élni. Lutzék különben ijedtekben tehetetlenné váltak s a még életben levő Polák, ennek kis fia 03 Pavis Erzsébet megmentése helyett kiabálni kezdtek, mire az utcáról berohant Pátz, szeszgyári portás, s ezek átvitték a még élni látszó említett 3 egyént Lutzék lakásába. Úfjabb holttestek. Míg ezek itt történtek, addig az épen szemben levő 38 -ik számú ház utcai lakásán, ahol Genszky Antal 70 éves magánzó, a ház tulajdonosa lakott 69 éves nejével Genszkyné szül. Schlosszer Terézzel, Thaler Mátyás, Genszkynek a veje megzörgette a konyhaablakot, hogy mint rendesen ilyen időben tenni szokta, felköltse őket. Zörgetett 2-szer, zörgetett többször is, hiába, a cseléd csak nem jó, hogy mint rendesen, ma is kinyissa az ajtót. Thaler rosszat sejtve, elszen Birkl István sógorához, hogy siessen hozzá, mert baj van. Birkl ijedten megjelent, a konyha ajtót feltörve, behatolnak a lakásba, ahol Genszkynét ágyában, úgy ahogy lefeküdt a fal felé fordulva holtan, Genszky Antalt pedig mozdulatlanul a másik ágyban még élve találták, azonban mire a rögtön oda hozott dr. Krautsieder orvos az ágyához lépett, már a halált konstatálta. A szobában volt egy 3-ik ágy is azon Benyó Erzsébet 18 éves cseléd feküdt félig felöltözve keresztbe az ágyon. Mellette a széken egy ujjnyira elfogyott égő gyertya és egy edény. Ő még élt, de teljesen eszméletlen állapotban találtatott. A rendőrség és a vizsgálóbíró. E közben érkezett meg Engelbach rendőrkapitány, dr. Dumitrianu rendőrorvos és dr. Unterburg Adolf, kik a 31-ik számú házban talált 3 élet-halál közt levő egyént a III. ker. fiók-kórházba szállították, hol dr. Tatay Adolf kér. orvos vette kezelés alá őket. Benyó Erzsébetet pedig a ház egyik hátsó lakásába vive, ők maguk igyekeztek dörzsöléssel s ergotin injekciókkal életre hozni. Reggel 8 órakor érkezett meg Máry Gyula vizsgálóbíró, Engelbach rendőrkapitány hívására! Máry azonnal helyszíni szemlét tartott s az ott jelen volt orvosok egybehangzó véleménye alapján széngáz-mérgezést konstatált. Engelbach rendőrkapitánynyal egyetértve intézkedést tett rögtön arra nézve, hogy a gáztársulat, a főv.mérnöki hivatal s a kir. ügyészség értesittessenek az esetről s a törvényszéki helyszíni vizsgálat jegyzőkönyvének felvételénél küldötteik által képviseltessék magukat. Délelőtt 10 és fél óra lett, mire Máry vizsgálóbíró Károssy József kir. alügyész, Krátky János főv. segédmérnök, dr. Tatay Adolf ker. orvos, Engelbach Károly rendőrkapitány, Ormicsay László rendőrfogalmazó, dr. Dumitrián rendőrorvos, Grotz György gáztársulati mérnök jelenlétében a jegyzőkönyv felvételét megkezdhette a 38. számú ház egyik hátsó lakásában. A vizsgálat. Míg idebent a jegyzőkönyvet szerkesztették, addig az utcán a két ház között hozzá láttak a gázcső kiásásához, mert bár sem a 31-ik, sem a 38-ik számú házba a légszesz nincs bevezetve, mégis az életben maradtak halálküzdésekből következtetve az orvosi szakértők gázmérgezést konstatáltak. E véleménynyel szemben a Hl-ik két lakosságnak az volt a hite, hogy nem gáz , hanem Polák boltjából kikerült konyhasó lett volna a halált hozó méreg. Mások meg pestisről beszéltek s kezdetben a rendőrorvos abbeli intézkedésének is ellent szegültek, hogy a szomszédos házak ablakait szellőztetés végett nyissák ki Sőt a szerencsétlenség színhelyétől jó távol lakó egy valaki a 38-ik házból kikerült beteg rokonát csak rendőri kényszer folytán fogadta be lakásába. Félt a pestistől. A gázmérgezés ellen szólt egyébként a helyszíni szemlén jelen voltaknak egy nagyobb része is nemcsak a laikus közönség 90 százaléka. — E hit ?