Budapesti Hírlap, 1884. február (4. évfolyam, 32-59. szám)

1884-02-01 / 32. szám

1884. február 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (32 sz.)­ ­ SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. (A kolozsvári színház ügyé­ben) a belügyminisztériumban értekezlet fog tar­tatni, melyre a színházigazgató választmányából gr. Eszterházy Kálmán elnök, dr. Groisz Gusztáv és Szász Béla választmányi tagok hivattak meg. Szak­értői körökben átalános a nézet, hogy a jelenlegi választmányi rendnek megszüntetésével a magyar színészet biztosítására nézve sokkal célszerűbb lenne egy intendáns kinevezése, a­ki mellé egy szakérte­lemmel bíró művezető alkalmaztatnék, vagy pedig a színház egy megbízható vállalkozó színigazgatónak adatnék bérbe, a­ki természetesen szintén az inten­dáns felügyelete mellett működnék. Célszerűnek vél­nék többen azt is, hogy a színészet működése nem egész éven keresztül tartana, hanem az évnek pár hónapja alatt Szebenben, Brassóban s más nagyobb erdélyi városokban rendezhetne előadásokat, mely által egyszersmind a magyar nemzetiségi érdekeknek is szolgálat létetnék. Bármint határozzon is a mi­niszteri értekezlet a kolozsvári színház jövője felett, annyi bizonyos, hogyha a jelenlegi tarthatatlan ál­lapotot megszünteti, a jobb sorsra méltó nem­zeti műintézet érdekeinek igen hasznos szolgálatot teend. * (Bécsi színházi tervek.) Egy bécsi lap­ban (Presse) érdekes híreket olvasunk a módokról, amelyek szerint az ismételt bukások révén a bezá­rás sorsára jutott Carl-színháznak újra forgalomba való hozására. A sok terv közül egy minket is kö­zelebbről érdekel s ez egy Jauner-Strausz-féle kon­zorcium egy „harmadikkal“, aki egyelőre nem ne­vezi meg magát Bécsben. Jauner és e harmadik már le is utaztak — írja a nevezett lap — Budapestre abból a célból, hogy szerződtessék­­ B­­­a­h­a Lujza asszonyt. A bécsi lap e hírét kiegészíthetjük azzal, hogy két nap óta Jauner úr csakugyan itt van a magyar fővárosban Schnitzer úr kíséretében, aki annak előtte budapesti újságíró volt, utóbb azonban visszavonult Bécsbe. Ez nyilván a „har­madik“, aki Bécsben egyelőre nem nevezi meg magát. Székely világ Budapesten. (A székely mi­velődési és közgazdasági egyesület nagy gyűlése.) (Saját tudósítónktól.) A postapalota dísztermében 24 székely ember gyűlt egybe ma délután 4 órakor, megtartani a minden évben szokásos nagy­gyűlést, melyre az egyesületnek vidéken lakó tagjai is fel szoktak lőni. A nyolc év óta fennálló egyesület mai gyűlé­sén a szokásos jelentéseken kívül egy-két fontos kérdés is került napirendre, melyek meglehetősen élénk eszmecserére szolgálatának anyagat. A gyűlést Hajós János elölül ő nyitotta meg rövid, de velős beszédben, egy pár vonással jelez­vén az egyesület nagy és fontos misszióját, mely a székelységnek lehető gyámolitásában áll úgy a mű­velődési, mint a közgazdasági s itt is különösen az ipar terén. Utána Nagy Gábor titkáros jelentette, hogy az egyesü­letnek ez időszerint 600 rendes és 70 alapító tagja van. Sorsjátékot is rendeztek, ami az egyesületnek 12.000 irtot jövedelmezett. Jelenleg az egyesületi vagyon (és pedig tényleges) huszonhétezer öt forint. Most szőnyegre került a székely iparosok és kereskedők sérelme, a Romániába szállított iparcik­keknek túlságos és önkényes megvámolása miatt. K­á­l­n­o­k­y Dénes gróf azt szeretné tudni, hogy miben állanak e sérelmek, mire T­u­r­ó­c­z­y Adolf, a budapesti vámhivatal igazgatója ad felvilágosítá­sokat, mint aki nem­régiben járt is Romániában s ez ügyben érintkezett az illetékes körökkel. Az ő közvetítésére egyes sérelmek orvoslást is nyertek, így pl. előfordult, hogy különösen az üvegcikkek­nél a 4 frank vám helyett 20—50 frankot is szedtek, de reméli, hogy ez többet nem fog előfor­dulni, aminthogy értesítették is erről Mikes gr. bikszádi üveges csűréből, hogy az ő fellépése óta nem fordult elő több ily önkényes vámolás. G­y­ő­r­f­f­y Pető orsz. képviselő még egy ke-­­ reskedőnek hozzá intézett leveléből úgy értesült,­­ hogy a ruhaneműeknél szokásos 10 százalék vám helyett 40—50 százalékot is szelnek, s a kereske­dőknek alkudozniuk kell, hogy 50 százalékról 40-re leszállítsák a vámot. Arra figyelmezteti tehát Tu­­­­róczyt, hogy nem egyedül arra kell fektetni a súlyt,­­ hogy egyes esetekben visszaadják-e az önkényesen kizsarolt vámot, hanem hogy ilyesmi egyáltalán többé elő ne fordulhasson. K­á­l­n­o­k­y gróf szük­ségesnek tartja, hogy az egyesület figyelmeztesse az országgyűlést e sérelmekre. Hajós elnök helyesli ezt az indítványt s ő maga azt indítványozza, hogy adatokkal illusztrált felhívást kell intézni a kor­mányhoz. Ez indítványt helyesléssel elfogadják. A komoly dologra most egy kis mulatságos epizód következett. Nagy Gábor feláll, hogy je­lentést tegyen az 1884-iki költségelőirányzatról s bemutatja a múlt évi hitelesített zárszámadást, de minden részletezés nélkül. K­á­­­n­o­k­y grófnak azonban aggályai támadtak — nem a számaáds pon­tosságára nézt, hanem, ha nincs-e valami veszede­lemnek kitéve az egyesület készpénze, milyen zár alatt tartják stb. Mire aztán Hajós elnök aprójára megmagyarázta a nemes grófnak, hogy mi­lyen az egyesület Wertheim szekrénye s hány rej­­teke és hány kulcsa van annak. Mondanunk se kell, hogy a nemes grófot a részletes leirás teljesen meg­nyugtató. Ez epizód után Borszéky Soma indítvá­nyozta, hogy szemben a brassói kereske­delmi kamarával, melyhez a székely ipa­rosok nehezen férhetnek, az egyesület tegyen lépése­ket egy másik kereskedelmi kamara felállítására, Csík-, Udvarhely- és Maros-Torda megye iparosainak számára. Ennek az eszmének maga a brassói keres­kedelmi kamara a legnagyobb ellenzője, azt állítván, hogy nincs egy külön kereskedelmi kamarához elég­séges intelligens iparos. Ezt könnyen meg lehetne cá­folni azzal, ha az egyesület valakit megbízna a szé­kely iparosok összeírásával. Hajós elnök kijelenti hogy már három év előtt tettek lépéseket a keres­kedelmi minisztériumnál, de akkor azt válaszolták, hogy a Székelyföld nem bízna meg egy kereskedelmi kamarát. Az ő véleménye az, hogy az egyesület ne hagyjon fel ezzel az eszmével és haladjon tovább a megkezdett után. Végül abban állapodnak meg, hogy egyelőre a szolgabírákhoz és polgármesterekhez forduljanak az iparosok névsorának az egyesülethez való be­küldéséért. Az egyesület múlt évi működésének vázlatos illusztrálásául megemlítjük, hogy a héjjasfalva-ud­­varhelyi vasút ügyében felhívást adott ki, továbbá kiadott egy naptárt s hozzájárult a csángó telepítés költségeihez. Ezenkívül több iparos-inast taníttatott, meg ösztöndíjakat is osztogatott. Az ez évi vándorgyűlés Marosvásárhelyt lesz. Az elnök kapott is egy meghívó táviratot Maros­­vásárhely polgármesterétől, a gyűlés egyhangúlag köszönettel fogadta el a meghívást. Nagy szerencsétlenség Ó Budán. — Saját tudósítónktól. — Ma korán reggel az a rémhír járta be Ó-B­u­­d­á­­ s riasztotta fel a lakosokat, hogy a Sz.­Endre utcai 31-i­k és 38-i­k számú házakban 8 egyén mérgezés folytán elhalt. Már reggel 7 órakor óriási néptömeg lepte el s állta körül az említett házakat, de a már ekkor a hely­színen megjelent Engelbach III. ker. kapitány rendőrökkel záratta el a kapukat s tartotta vissza a bekivánkozó izgatott közönséget. A rémü­letes hir a maga szivet rázó valósá­gában — fájdalom — igaznak bizonyult. Tudósítónk a szörnyű esetről a következő hit és kimerítő jelentést hozta. A holttestek feltalálása. A Sz.­Endre utcai 31-ik számú házban P­o­l­á­k Frigyes szatócs utcai szobájában Polák Frigyesné az ágyban, T­u­r­n­i­k Teréz cseléd az ágy mellett a földön, M­o­h­a­y Julia, Polák­­nénak 61 éves anyja pedig a konyhában a földön elterülve halva találtattak. Maga Polák Frigyes pedig 3 és fél éves kis­fiával valamint Pabits Er­zsébet rokonok is részint eszméletlen állapotban, ré­szint görcsös fuldoklás között haldokló állapotban ta­láltattak. A szerencsétlenséget Lutz Mátyás a háziúr és ennek fia vették észre, akik reggel 4 órakor az istállóból előre jőve valami nyöszörgés félét véltek hallani Polák lakásában. Miután Polák és neje már 2 nappal előbb gyengélkedtek, sőt tegnap már any­nyira rosszul is voltak, hogy dr. Krautsrie­­der és dr. Unterberg orvosok gyógykezelését kellett igénybe venniök , gyanúsnak tetszett a fáj­dalmas nyöszörgésszerü hang Lutzék előtt s besiet­tek Polák lakásába, ahol már Poláknét s cselédjét halva, Mohaynét pedig görcsös vonaglás között a szobaajtóban találták s midőn a kövér asszonyt a földről felemelték, hogy ágyában helyezzék el , egy fájdalmas utolsó sóhajjal ez is megszűnt élni. Lutzék különben ijedtekben tehetetlenné váltak s a még életben levő Polák, ennek kis fia 03 P­a­v­i­­­s Erzsébet megmentése helyett kiabálni kezdtek, mire az utcáról berohant Pátz, szeszgyári portás, s ezek átvitték a még élni látszó említett 3 egyént Lutzék lakásába. Úfjabb holttestek. Míg ezek itt történtek, addig az épen szem­ben levő 38 -ik számú ház utcai lakásán, ahol G­e­n­s­z­k­y Antal 70 éves magánzó, a ház tulaj­donosa lakott 69 éves nejével Genszkyné szül. Schlosszer Terézzel, Thaler Mátyás, Genszkynek a veje megzörgette a konyhaablakot, hogy mint rendesen ilyen időben tenni szokta, fel­­költse őket. Zörgetett 2-szer, zörgetett többször is­, hiába, a cseléd csak nem jó, hogy mint rendesen, ma is kinyissa az ajtót. Thaler rosszat sejtve, elszen Birkl István sógorához, hogy siessen hozzá, mert baj van. Birkl ijedten megjelent, a konyha ajtót fel­törve, behatolnak a lakásba, ahol Genszkynét ágyá­ban, úgy ahogy lefeküdt a fal felé fordulva hol­tan, Genszky Antalt pedig mozdulatlanul a másik ágyban még élve találták, azonban mire a rögtön oda hozott dr. Krautsieder orvos az ágyához lépett, már a halált konstatálta. A szobában volt egy 3-ik ágy is azon B­e­­n­y­ó Erzsébet 18 éves cseléd feküdt félig felöltözve keresztbe az ágyon. Mellette a széken egy ujjnyira elfogyott égő gyertya és egy edény. Ő még élt, de teljesen eszméletlen állapotban találtatott. A rendőrség és a vizsgálóbíró. E közben érkezett meg Engelbach rendőrkapi­tány, dr. Dumitrianu rendőrorvos és dr. Unterburg Adolf, kik a 31-ik számú házban talált 3 élet-halál közt levő egyént a III. ker. fiók-kórházba szállítot­ták, hol dr. T­a­t­a­y Adolf kér. orvos vette kezelés alá őket. B­e­n­y­ó Erzsébetet pedig a ház egyik hátsó lakásába vive, ők maguk igyekeztek dörzsö­léssel s ergotin injekciókkal életre hozni. Reggel 8 órakor érkezett meg Máry Gyula vizsgáló­bíró, Engelbach rendőrkapitány hívására! Máry azonnal helyszíni szemlét tartott s az ott je­len volt orvosok egybehangzó véleménye alapján széngáz-mérgezést konstatált. Engelbach rendőrkapitánynyal egyetértve in­tézkedést tett rögtön arra nézve, hogy a gáztársu­lat, a főv.­mérnöki hivatal s a kir. ügyészség érte­­sittessenek az esetről s a törvényszéki helyszíni vizsgálat jegyzőkönyvének felvételénél küldötteik által képviseltessék magukat. Délelőtt 10 és fél óra lett, mire Máry vizs­gálóbíró K­á­r­o­s­s­y József kir. alügyész, Krátky János főv. segédmérnök, dr. T­a­t­a­y Adolf ker. or­vos, Engelbach Károly rendőrkapitány, O­r­m­i­­c­s­a­y László rendőrfogalmazó, dr. Dumitrián rendőrorvos, Grotz György gáztársulati mérnök je­lenlétében a jegyzőkönyv felvételét megkezdhette a 38. számú ház egyik hátsó lakásában. A vizsgálat. Míg idebent a jegyzőkönyvet szerkesztették, addig az utcán a két ház között hozzá láttak a gázcső kiásásához, mert bár sem a 31-ik,­­ sem a 38-ik számú házba a légszesz nincs bevezetve, mégis az életben maradtak halálküzdésekből következtetve az orvosi szakértők gázmérgezést konstatáltak. E véleménynyel szemben a Hl-ik két­ lakosság­nak az volt a hite, hogy nem gáz , hanem Polák boltjából kikerült konyhasó lett volna a halált hozó méreg. Mások meg pestisről beszéltek s kezdet­ben a rendőrorvos abbeli intézkedé­sének is ellent szegültek, hogy a szomszédos házak ablakait szellőz­­tetés végett nyissák ki Sőt a szerencsét­lenség színhelyétől jó távol lakó egy valaki a 38-ik házból kikerült beteg rokonát csak rendőri kényszer­­ folytán fogadta be lakásába. Félt a pestistől. A gázmérgezés ellen szólt egyébként a hely­színi szemlén jelen voltaknak egy nagyobb része is nemcsak a laikus közönség 90 százaléka. — E hit­ ?

Next