Budapesti Hírlap, 1884. március (4. évfolyam, 60-90. szám)

1884-03-23 / 82. szám

yeleklet * „BUDAPESTI HÍRLAP“ 82-ik tsimál­om. „Antiszemita-párt.“­ ­. A mai napság egy proklamáció-félét kap­tunk, amely alább olvasható s a mely az orszá­gos antiszemita-párt központi végrehajtó bizott­ságának e hó 18-án a fővárosban tartott ülésé­ből adatott ki s melynek név szerint alája van­nak írva a központi végrehajtó bizottság tagjai, szám szerint hatan és a vidéki tagok, szám szerint háromszor hatan. Meg kell jegyeznünk, hogy ami különösen a vidéki bizottságot illeti, a so­rozatban találkozunk oly nevekkel, melyek alkalmasak az okmánynak, mely alá­írvák, je­lentést, tekintélyt adni. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy mind a fővárosi, mind a vidéki listá­ból hiányzik Verhovay Gyula úr neve. Ami magát a proklamációt illeti, az mint politikai okirat nem szerencsés, mint­­ korteslevél pedig nagyon is szerény. Nem mintha azt nem állí­taná, hogy Magyarország egész az emancipációig antiszemita politikát folytatott; vagy mintha olyat nem mondana, hogy Lengyelországot a zsidók tették tönkre (ped­ig azok csak megeszik a földarabolt pecsenyét); nem, ily és ehhez hasonló állításokban a proklamáció elég merész , ellenben igen szerény végső cél­jainak kitűzésében. Annak a radikalizmusnak, amely e programm mögött rejtőzik, több nyílt­sággal, több bátorsággal és világosabb célokkal kell fellépnie. Ha igaz az, hogy a zsidókérdés „a magyar nemzet egyik első rangú létkér­dése", akkor az antiszemita­ párt­ igen keveset tesz s illetőleg igen kevésre vállalkozik nemzete érdekében. Minden első rangú létkérdése egy­­egy nemzetnek rásüti a maga bélyegét a maga korára s a nemzet aszerint sorakozik pártokra. 48 előtt konzervatív és liberális, 48-ban Kos­suth és anti-Kossuth, 61-ben felirat és határo­zat, 67-ben Deák-párt és balpárt (közjogi párt­alakulás) , ma . . . ? Tiszapárt, mérsékelt ellenzék, függetlenségi párt két árnyalatban és most hozzá jön az anti­szemita­ párt, amely tagjainak megengedi, hogy akármely más párthoz is tartozzanak, mondván: »az antiszemita­ pártnak szintúgy lesznek füg­getlenségi antiszemita képviselőjelöltjei, mint a közjogi kiegyezés alapján álló képviselőjelöltjei, akik a zsidókérdésen kívül álló egyéb politikai kérdésekben illető politikai pártjuk elveit kö­vetik." Ebben a felfogásban és elrendezkedésben két nagy hiba rejlik. Első, hogy ellensége az egészséges parlamenti életnek, mert beteg, meg­lazított pártkötelékeket föltételez. Második, hogy egy így alakult párt mint párt nem jöhet ko­moly számításba. Mért ? Mert a nemzsidó kér­désekben egymás ellen harcolnak tagjai, esetleg egymást ütik és kisebbítik ; a zsidókérdésekben pedig, ha összetartanak is, szemben állanak az összes többi pártokkal. Hol itt a kilátás a szükséges erőre, hol a kilátás a kívánt eredményre ? Egy párt, ha azt hiszi, hogy a hazának szüksége van rá, ha hiszi, hogy hivatva van megóvni az országot a veszedelemtől, amelyet felismerni vélt a közviszonyokban, s amely ve­szély imminens és elvesztéssel fenyegeti a nem­zetet; e pártnak mindent ki kell zárni köréből, amely más célhoz kötné; zászlajára kell írnia jelszavát, meg kell mondania, mit akar in­konk­réte tenni és úgy kell a választók csatájába mennie. Ha jön aztán mint többség, akkor meg­teszi propozícióit; ha jön mint kisebbség, sora­kozik és forszírozza a harcot. Egy párt ellenben, amely elosztja, beso­rozza magát a többi pártok hadosztályaiba, s tagjait e szorosabb pártok állandó befolyása alatt hagyja: mint párt komolyan nem létezik, nem imponál, tekintélyre, tekintetbevételre nem számíthat; egy párt, melynek tagjai nyilván más pártok klubjaiba járnak tanácskozni, nem tényező a parlamentben és mindig megosztható, csak fondorlatokra, alkukra, a pártok erkölcste­­lenítésére alkalmas. Hányan fogják magukat antiszemita kortesjelszókkal megválasztatni, a­kik egyszer belül lévén, úgy tesznek az anti­­szemitasággal, mint tettek annak idején Boszni­ával. Agyon szidták a választáson s aztán úgy megszavazták, mintha lelkük üdvössége lett volna. Nem lesz, vagy csak alig, az antiszemita párt ilyetén harcba menetelének más ered­ménye, mint hogy a révén bejut a törvényho­zásba néhány ambíció, amely előtt enélkül e sorompók tán meg nem nyíltak volna. Ez pedig nem elég a nagy általánosságokban kitűzött cé­lok elérésére. Ezzel se zsidók, se Tiszák, se né­metek ellen hazát megmenteni nem lehet. H. Az antiszemita­ párt proklamációja így szól: Magyarország választó­polgáraihoz ! Közeledvén az általános képviselőválasztások ideje, az országos antiszemita-párt is sorakozásra hívja fel az elvbarátokat. A pártszövetkezet (koalí­ció) útján múlt évi október hóban megalakult or­szágos antiszemita-párt, programmjában célul tűzte ki a zsidóhatalom megtörését és a zsidó befolyás ellensúlyozását a politikai, társadalmi s közgazda­­sági téren, nevezetesen a sajtó, a pénz- és hitelügy, a kereskedelem s közlekedésügy, az ipar s a föld­­birtokviszonyok terén. Ez alapelvből kifolyólag az antiszemita párt sürgeti mindamaz intézmények létesí­tését s támogatja mindama törvényes mozgalmakat, melyek a most kitűzött cél megvalósítására alkalmasak. E kitűzött cél elérésére szolgáló eszközök fölött — amelyeknek néhánya a párt­ programaiban részle­tezve is van, — eltérhetnek ugyan a vélemények, de minden antiszemita­ párti egyetért abban, hogy ez eszközök csak törvényes eszközök lehetnek, s hogy a párt céljainak megvalósítását csak alkotmányos és törvényes úton akarja elérni. S ugyanazért mint al­kotmányos és szabad állam polgárai megkövetelhet­jük s meg is követeljük az alkotmányos magyar kor­mánytól azt, hogy az antiszemita­ párt törvényes esz­közökkel folytatott választási agitációja elé alkot­mány- és törvényellenes akadályokat ne gördít­sen. — A keresztény-magyar nép minden osz­tálya velünk érez; mi kifejezői vagyunk a nemzet hamisatlan közvéleményének a zsidókérdésben, amely a magyar nemzet egyik elsőrangú létkérdése: a kormány tehát és közegei tartózkodjanak a nemzet közvéleményének törvényes nyilvánulását hatalmi eszközökkel elfojtani, s az antiszemita választókat alkotmányadta joguk gyakorlatában akadályozni. Mi antiszemiták, letéteményesei vagyunk ama poli­tikának, amelyet őseink a zsidósággal szemben egy ezredéven át követtek, amely politika egy ezredéven át a magyar közjog és magánjog kiegészítő részét képezte, s amely ezredéves bölcs politika ellenében az emancipáció behozatala óta lefolyt 17 rövid év­nek balul kiütött szomorú tapasztalatai ha valamit bizonyítanak , úgy az nem más, mint az antiszemita­párt álláspontjának helyessége és megtámadhatlan­­sága. Az antiszemita pártszövetkezet szükségszerű fo­lyománya volt a többi országos pártkörök amaz eljá­rásának, amelylyel ezek az antiszemitizmust saját kebelükből száműzték, s valamennyien zsidóbarát po­litikát követnek nemcsak, de sőt az antiszemitizmus ellen tényleges szövetkezetben (koalícióban) egyesül­nek is. Mi tehát a minden pártbeli zsidók és zsidó­barátok szövetkezetével szemben az antiszemita pártszö­­vetkezetet szerveztük. S épen ezért pártszövetkezetünk felöleli a valamennyi fennálló országos politikai párthoz tartozó antiszemita elemeket. Ehhez képest az antiszemita pártnak szintúgy lesznek független­ségi antiszemita képviselőjelöltjei, mint a közjogi kiegyezés alapján álló képviselőjelöltjei, akik a zsidókérdésen kívül álló egyéb politikai kérdések­ben illető politikai pártjuk elveit követik. Mind­ama választó­polgárokat tehát, akik a hazát a szé­gyenletes zsidó uralomtól megszabadítani akarják, akik a ker.-magyar társadalmat a zsidóság által anyagilag és erkölcsileg való tönkrejuttatástól meg­óvni akarják, s akik nem akarják, hogy Magyar­­ország a zsidóság által megbuktatott Lengyelország sorsára jusson, mindazokat a választó­polgárokat fel­hívjuk, hogy a közelgő képviselőválasztásoknál csak határozott, nyilt antiszemitapárti képviselőjelöltekre adják szavazatukat. Kelt az országos antiszemitapárt központi végrehajtó bizottságának Budapesten, 1884. március 18 án tartott üléséből. I B­­­ó­c­z­y Győző, Ó­n­o­d­y Géza, R­á­t­h Ferenc, Széll György, S­i­m­o­n­y­i Iván, V­a­d­­n­a­y Andor, központi végrehajtó bizottsági tagok. Vidéki bizottsági tagok : Andreánszky Gá­­­bor br., Chernel Gyula földbirtokos, D­u­k­a György br., ifj. Festetics Pál gr., I­n­k­e­y Sándor cs. k. kamarás, Klebersberg Zdenko gr., dr. Ladányi György, Margitay Gyula földbirtokos, Molnár Zsigmond földbirtokos, dr. Nendtvich Károly kir. tanácsos, Okolicsá­­n­y­i György földbirtokos, Petrovay Ádám föld- Petőfi mint obsitos. E cím alatt dr. Sass István folytatja a „V. U.“ mai számában érdekes Petőfi-cikksoro­zatát. A mai közleményből átveszszük a követ­kezőket : Petőfi az 1840—41. év telén nemcsak hogy bucsuvétel nélkül távozott Sopronból, hanem még ezrede kivonulásának napját is eltitkoló előttünk. Nyomtalan eltávozására megjegyzem, hogy ő mint modorában és műveiben is minden érzékeny­kedésnek határozott ellensége, úgy az elbucsuzás érzékenységei elől is lehetőleg kitért s hol csak szerét teheté, mély érzések felköltésére nemcsak föl nem hesznált, hanem még színezésétől is any­­nyira irtózott, hogy készebb volt csak a kapufélfá­tól búcsúzni, mint tán könyök árjába merülni. El­keseredésében hallgatott mint a hal, vagy nagyot káromkodott; — de olvadozni nem birt soha, legfölebb nevetségessé igyekezett tenni azt, kit ilyennek látott — És hogy mindezt kikerülje, jöttét-mentét röviden szokta jelezni, vagy a mint minden híradás nélkül egészen váratlan volt megérkezése, a szerint hirtelen elhatá­rozással távozott is. Este például elutazását még sejteni se lehetett, már kora reggel sürgős dolgai hajtották, ment feltartóztathatlanul és igen erős oknak, pl. egy Arany vagy Júlia érdekének kellett fenforogni, hogy effélékben terveinek végre­hajtásában akadályozza. Azért amily szavatartó­s ígéretéhez halálig hű volt különben, látogatásai be­váltásában, érkezése s távozása idejének megtartá­sában szintoly megbízhatatlan. Végtelen kisszerű hatások iránt is fogékony lévén, ideje beosztásánál — ha egyátalán nála beosztásról szólni lehetett — szintén ezek határoztak felette s amily zsarnokilag uralkodott elvei és vélemény-nyilvánulásai felett, oly önkényes feltételű volt idejének hova, mire, merre fordítása tekintetében. Mindez pillanatnyi behatások kényétől függ­vén, szava beváltásának elmulasztása fölött e rész­ben egy picit se töprengett soha, valamint megbíz­hatóságot nem is követelt. Helyi látogatásai is min­den kimértség nélküliek, sokszor meglepők, hogy úgy mondjam rohamosak valónak. Rögtönzött elha­tározás látszott jöttén-mentén. Rögtönzött elhatározásának a maga nemében egyetlen példája K. bankárnál leánykérőként föllé­pése. Pákh akkor Karlovszky hírneves ügyvéd jurá­tusa volt, s mi nála egy oly teremben valónk a reg­geli csöpörgős idő eltöltése végett, mely mászólétrák­kal és mindenféle testgyakorló készülékkel volt tele. Mindhárman fönn a kakasülőn himbálóztunk. Petőfi peleskei nótárius-féle öltözékben, sötétzöld prémes zekében s pörge kalapban járt és el lehet képzelni, hogy oly köcsögkalapos világban mennyire feltűnt magyar viselete, kerek kalapja, aranysallangos selyem kendője. Ugyanakkor tájban jelent meg költeményei­nek ujjnyi vastag kiadása, melynek egy példánya bő öltönye zsebében volt. Beállít egyszerre egy cipő­árus barna menyecske, kínálja áruját. Pákkkal nyug­ton maradánk. Petőfi mint az evet ugrik le a kötél­létráról, átnyakalja — ez volt szokása — a fekete szemű asszonyt s meg akarja két szép szemét csó­kolni. A kelepcéből szabadkozó az elpazarolt sok szóra válaszolva, elmondja, hogy mindennél szebb az, mit tegnap este jegyzőjük fölolvasott s mely­ben „a szerelem, a szerelem sötét verem “-féle vers is írva van. Petőfi meglepetve pillanatra megmere­­vült, majd izgatottan bizonyítgatni kezdé, hogy an­nak ő az írója s hogy meggyőzze, előveszi saját példányát és megajándékozza vele, kérvén, hogy mondja el falujában vele való találkozását. Az asz­­szony elképedve mondá: „Istenem, istenem, soha se gondoltam, hogy ily csintalan­ur írja ezeket a szép dolgokat é s távozott. Petőfi végtelen örült, hogy költeménye utat talált a nép közé, mi Csokonai óta egészen szokatlan is volt. Majd szegény legény és gazdag leány lett a beszéd tárgya s ennek folytán biztatás arra, hogy ha bátorkodnék ő, mint köztünk leghíresebb, K. le­ánya kezét megkérni s elnyerné, nemcsak együtt lenne a kettő, hanem hatalmasan is folynának dol­gaink — csakhogy ehhez bátorság is kellene. Nem kellett P.-nek több, mint feltenni felőle, hogy nincs hozzá kellő bátorsága. Leugrott a himbáról megint, vette zsinóros öltönyét s indult. Az eredmény széna­szalma jelszóban volt kikötve. Bolond észszel mi, bízva a sikerben, majdnem egy óráig várók vissza­tértét. Végre beállít szokott rohammal, „se széna, se szalma egészen“ jelszót hangoztatva s elmondja a leánykérési esetet. Bemutatás alkalmával — anya, leány együtt lévén, — a leánynak azon nyilatkozata „van szerencsém hiréből ismerni“, boldoggá tette, de nem annyira az, hogy látogatásainak folytatása az apa engedelmétől jön függővé téve. A becsületes jó öreg földszinti bárója leg­végső szobájának üvegrekeszében munka közt ült. Köszöntőjére: „Ich bin Alexander Petőfi“, adott válasza: „Ich habe nicht die Ehre Sie zu kennen __ mit was kann ich denn dienen ?“ amily természe­tes volt akkori időben egy bankártól, szintoly méltó volt, ha nem is elutasító, de mindenesetre rendre­­utasító értelme azon válaszának, hogy az ő háza minden mivelt, becsületes fiatal­ember előtt nyitva áll, de megkívánja, hogy mindegyik ismerőse által mutattassa be magát.“ E válaszra P . . . megint az ő sajátságos mo­dorával azzal vágott vissza: „Uram bocsássa meg, én mindent ott szoktam kezdeni, ahol más ember végez,s ezzel távozott, magával hozva a szép leány kedves szavaira édes visszaemlékezését s azt a nyi­latkozatát, hogy az öregnek tán még szive táján is kétszerkettő van. — A jó öreg elgondolhatta: „pic­­toribus atque poetis“, mi pedig napirendre tértünk az ártatlan felsülés felett a elismerők, hogy Sándor csakugyan bátor ember.

Next