Budapesti Hírlap, 1884. március (4. évfolyam, 60-90. szám)
1884-03-23 / 82. szám
yeleklet * „BUDAPESTI HÍRLAP“ 82-ik tsimálom. „Antiszemita-párt.“ . A mai napság egy proklamáció-félét kaptunk, amely alább olvasható s a mely az országos antiszemita-párt központi végrehajtó bizottságának e hó 18-án a fővárosban tartott üléséből adatott ki s melynek név szerint alája vannak írva a központi végrehajtó bizottság tagjai, szám szerint hatan és a vidéki tagok, szám szerint háromszor hatan. Meg kell jegyeznünk, hogy ami különösen a vidéki bizottságot illeti, a sorozatban találkozunk oly nevekkel, melyek alkalmasak az okmánynak, mely aláírvák, jelentést, tekintélyt adni. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy mind a fővárosi, mind a vidéki listából hiányzik Verhovay Gyula úr neve. Ami magát a proklamációt illeti, az mint politikai okirat nem szerencsés, mint korteslevél pedig nagyon is szerény. Nem mintha azt nem állítaná, hogy Magyarország egész az emancipációig antiszemita politikát folytatott; vagy mintha olyat nem mondana, hogy Lengyelországot a zsidók tették tönkre (pedig azok csak megeszik a földarabolt pecsenyét); nem, ily és ehhez hasonló állításokban a proklamáció elég merész , ellenben igen szerény végső céljainak kitűzésében. Annak a radikalizmusnak, amely e programm mögött rejtőzik, több nyíltsággal, több bátorsággal és világosabb célokkal kell fellépnie. Ha igaz az, hogy a zsidókérdés „a magyar nemzet egyik első rangú létkérdése", akkor az antiszemita párt igen keveset tesz s illetőleg igen kevésre vállalkozik nemzete érdekében. Minden első rangú létkérdése egyegy nemzetnek rásüti a maga bélyegét a maga korára s a nemzet aszerint sorakozik pártokra. 48 előtt konzervatív és liberális, 48-ban Kossuth és anti-Kossuth, 61-ben felirat és határozat, 67-ben Deák-párt és balpárt (közjogi pártalakulás) , ma . . . ? Tiszapárt, mérsékelt ellenzék, függetlenségi párt két árnyalatban és most hozzá jön az antiszemita párt, amely tagjainak megengedi, hogy akármely más párthoz is tartozzanak, mondván: »az antiszemita pártnak szintúgy lesznek függetlenségi antiszemita képviselőjelöltjei, mint a közjogi kiegyezés alapján álló képviselőjelöltjei, akik a zsidókérdésen kívül álló egyéb politikai kérdésekben illető politikai pártjuk elveit követik." Ebben a felfogásban és elrendezkedésben két nagy hiba rejlik. Első, hogy ellensége az egészséges parlamenti életnek, mert beteg, meglazított pártkötelékeket föltételez. Második, hogy egy így alakult párt mint párt nem jöhet komoly számításba. Mért ? Mert a nemzsidó kérdésekben egymás ellen harcolnak tagjai, esetleg egymást ütik és kisebbítik ; a zsidókérdésekben pedig, ha összetartanak is, szemben állanak az összes többi pártokkal. Hol itt a kilátás a szükséges erőre, hol a kilátás a kívánt eredményre ? Egy párt, ha azt hiszi, hogy a hazának szüksége van rá, ha hiszi, hogy hivatva van megóvni az országot a veszedelemtől, amelyet felismerni vélt a közviszonyokban, s amely veszély imminens és elvesztéssel fenyegeti a nemzetet; e pártnak mindent ki kell zárni köréből, amely más célhoz kötné; zászlajára kell írnia jelszavát, meg kell mondania, mit akar inkonkréte tenni és úgy kell a választók csatájába mennie. Ha jön aztán mint többség, akkor megteszi propozícióit; ha jön mint kisebbség, sorakozik és forszírozza a harcot. Egy párt ellenben, amely elosztja, besorozza magát a többi pártok hadosztályaiba, s tagjait e szorosabb pártok állandó befolyása alatt hagyja: mint párt komolyan nem létezik, nem imponál, tekintélyre, tekintetbevételre nem számíthat; egy párt, melynek tagjai nyilván más pártok klubjaiba járnak tanácskozni, nem tényező a parlamentben és mindig megosztható, csak fondorlatokra, alkukra, a pártok erkölcstelenítésére alkalmas. Hányan fogják magukat antiszemita kortesjelszókkal megválasztatni, akik egyszer belül lévén, úgy tesznek az antiszemitasággal, mint tettek annak idején Boszniával. Agyon szidták a választáson s aztán úgy megszavazták, mintha lelkük üdvössége lett volna. Nem lesz, vagy csak alig, az antiszemita párt ilyetén harcba menetelének más eredménye, mint hogy a révén bejut a törvényhozásba néhány ambíció, amely előtt enélkül e sorompók tán meg nem nyíltak volna. Ez pedig nem elég a nagy általánosságokban kitűzött célok elérésére. Ezzel se zsidók, se Tiszák, se németek ellen hazát megmenteni nem lehet. H. Az antiszemita párt proklamációja így szól: Magyarország választópolgáraihoz ! Közeledvén az általános képviselőválasztások ideje, az országos antiszemita-párt is sorakozásra hívja fel az elvbarátokat. A pártszövetkezet (koalíció) útján múlt évi október hóban megalakult országos antiszemita-párt, programmjában célul tűzte ki a zsidóhatalom megtörését és a zsidó befolyás ellensúlyozását a politikai, társadalmi s közgazdasági téren, nevezetesen a sajtó, a pénz- és hitelügy, a kereskedelem s közlekedésügy, az ipar s a földbirtokviszonyok terén. Ez alapelvből kifolyólag az antiszemita párt sürgeti mindamaz intézmények létesítését s támogatja mindama törvényes mozgalmakat, melyek a most kitűzött cél megvalósítására alkalmasak. E kitűzött cél elérésére szolgáló eszközök fölött — amelyeknek néhánya a párt programaiban részletezve is van, — eltérhetnek ugyan a vélemények, de minden antiszemita párti egyetért abban, hogy ez eszközök csak törvényes eszközök lehetnek, s hogy a párt céljainak megvalósítását csak alkotmányos és törvényes úton akarja elérni. S ugyanazért mint alkotmányos és szabad állam polgárai megkövetelhetjük s meg is követeljük az alkotmányos magyar kormánytól azt, hogy az antiszemita párt törvényes eszközökkel folytatott választási agitációja elé alkotmány- és törvényellenes akadályokat ne gördítsen. — A keresztény-magyar nép minden osztálya velünk érez; mi kifejezői vagyunk a nemzet hamisatlan közvéleményének a zsidókérdésben, amely a magyar nemzet egyik elsőrangú létkérdése: a kormány tehát és közegei tartózkodjanak a nemzet közvéleményének törvényes nyilvánulását hatalmi eszközökkel elfojtani, s az antiszemita választókat alkotmányadta joguk gyakorlatában akadályozni. Mi antiszemiták, letéteményesei vagyunk ama politikának, amelyet őseink a zsidósággal szemben egy ezredéven át követtek, amely politika egy ezredéven át a magyar közjog és magánjog kiegészítő részét képezte, s amely ezredéves bölcs politika ellenében az emancipáció behozatala óta lefolyt 17 rövid évnek balul kiütött szomorú tapasztalatai ha valamit bizonyítanak , úgy az nem más, mint az antiszemitapárt álláspontjának helyessége és megtámadhatlansága. Az antiszemita pártszövetkezet szükségszerű folyománya volt a többi országos pártkörök amaz eljárásának, amelylyel ezek az antiszemitizmust saját kebelükből száműzték, s valamennyien zsidóbarát politikát követnek nemcsak, de sőt az antiszemitizmus ellen tényleges szövetkezetben (koalícióban) egyesülnek is. Mi tehát a minden pártbeli zsidók és zsidóbarátok szövetkezetével szemben az antiszemita pártszövetkezetet szerveztük. S épen ezért pártszövetkezetünk felöleli a valamennyi fennálló országos politikai párthoz tartozó antiszemita elemeket. Ehhez képest az antiszemita pártnak szintúgy lesznek függetlenségi antiszemita képviselőjelöltjei, mint a közjogi kiegyezés alapján álló képviselőjelöltjei, akik a zsidókérdésen kívül álló egyéb politikai kérdésekben illető politikai pártjuk elveit követik. Mindama választópolgárokat tehát, akik a hazát a szégyenletes zsidó uralomtól megszabadítani akarják, akik a ker.-magyar társadalmat a zsidóság által anyagilag és erkölcsileg való tönkrejuttatástól megóvni akarják, s akik nem akarják, hogy Magyarország a zsidóság által megbuktatott Lengyelország sorsára jusson, mindazokat a választópolgárokat felhívjuk, hogy a közelgő képviselőválasztásoknál csak határozott, nyilt antiszemitapárti képviselőjelöltekre adják szavazatukat. Kelt az országos antiszemitapárt központi végrehajtó bizottságának Budapesten, 1884. március 18 án tartott üléséből. I Bóczy Győző, Ónody Géza, Ráth Ferenc, Széll György, Simonyi Iván, Vadnay Andor, központi végrehajtó bizottsági tagok. Vidéki bizottsági tagok : Andreánszky Gábor br., Chernel Gyula földbirtokos, Duka György br., ifj. Festetics Pál gr., Inkey Sándor cs. k. kamarás, Klebersberg Zdenko gr., dr. Ladányi György, Margitay Gyula földbirtokos, Molnár Zsigmond földbirtokos, dr. Nendtvich Károly kir. tanácsos, Okolicsányi György földbirtokos, Petrovay Ádám föld- Petőfi mint obsitos. E cím alatt dr. Sass István folytatja a „V. U.“ mai számában érdekes Petőfi-cikksorozatát. A mai közleményből átveszszük a következőket : Petőfi az 1840—41. év telén nemcsak hogy bucsuvétel nélkül távozott Sopronból, hanem még ezrede kivonulásának napját is eltitkoló előttünk. Nyomtalan eltávozására megjegyzem, hogy ő mint modorában és műveiben is minden érzékenykedésnek határozott ellensége, úgy az elbucsuzás érzékenységei elől is lehetőleg kitért s hol csak szerét teheté, mély érzések felköltésére nemcsak föl nem hesznált, hanem még színezésétől is anynyira irtózott, hogy készebb volt csak a kapufélfától búcsúzni, mint tán könyök árjába merülni. Elkeseredésében hallgatott mint a hal, vagy nagyot káromkodott; — de olvadozni nem birt soha, legfölebb nevetségessé igyekezett tenni azt, kit ilyennek látott — És hogy mindezt kikerülje, jöttét-mentét röviden szokta jelezni, vagy a mint minden híradás nélkül egészen váratlan volt megérkezése, a szerint hirtelen elhatározással távozott is. Este például elutazását még sejteni se lehetett, már kora reggel sürgős dolgai hajtották, ment feltartóztathatlanul és igen erős oknak, pl. egy Arany vagy Júlia érdekének kellett fenforogni, hogy effélékben terveinek végrehajtásában akadályozza. Azért amily szavatartós ígéretéhez halálig hű volt különben, látogatásai beváltásában, érkezése s távozása idejének megtartásában szintoly megbízhatatlan. Végtelen kisszerű hatások iránt is fogékony lévén, ideje beosztásánál — ha egyátalán nála beosztásról szólni lehetett — szintén ezek határoztak felette s amily zsarnokilag uralkodott elvei és vélemény-nyilvánulásai felett, oly önkényes feltételű volt idejének hova, mire, merre fordítása tekintetében. Mindez pillanatnyi behatások kényétől függvén, szava beváltásának elmulasztása fölött e részben egy picit se töprengett soha, valamint megbízhatóságot nem is követelt. Helyi látogatásai is minden kimértség nélküliek, sokszor meglepők, hogy úgy mondjam rohamosak valónak. Rögtönzött elhatározás látszott jöttén-mentén. Rögtönzött elhatározásának a maga nemében egyetlen példája K. bankárnál leánykérőként föllépése. Pákh akkor Karlovszky hírneves ügyvéd jurátusa volt, s mi nála egy oly teremben valónk a reggeli csöpörgős idő eltöltése végett, mely mászólétrákkal és mindenféle testgyakorló készülékkel volt tele. Mindhárman fönn a kakasülőn himbálóztunk. Petőfi peleskei nótárius-féle öltözékben, sötétzöld prémes zekében s pörge kalapban járt és el lehet képzelni, hogy oly köcsögkalapos világban mennyire feltűnt magyar viselete, kerek kalapja, aranysallangos selyem kendője. Ugyanakkor tájban jelent meg költeményeinek ujjnyi vastag kiadása, melynek egy példánya bő öltönye zsebében volt. Beállít egyszerre egy cipőárus barna menyecske, kínálja áruját. Pákkkal nyugton maradánk. Petőfi mint az evet ugrik le a kötéllétráról, átnyakalja — ez volt szokása — a fekete szemű asszonyt s meg akarja két szép szemét csókolni. A kelepcéből szabadkozó az elpazarolt sok szóra válaszolva, elmondja, hogy mindennél szebb az, mit tegnap este jegyzőjük fölolvasott s melyben „a szerelem, a szerelem sötét verem “-féle vers is írva van. Petőfi meglepetve pillanatra megmerevült, majd izgatottan bizonyítgatni kezdé, hogy annak ő az írója s hogy meggyőzze, előveszi saját példányát és megajándékozza vele, kérvén, hogy mondja el falujában vele való találkozását. Az aszszony elképedve mondá: „Istenem, istenem, soha se gondoltam, hogy ily csintalanur írja ezeket a szép dolgokat é s távozott. Petőfi végtelen örült, hogy költeménye utat talált a nép közé, mi Csokonai óta egészen szokatlan is volt. Majd szegény legény és gazdag leány lett a beszéd tárgya s ennek folytán biztatás arra, hogy ha bátorkodnék ő, mint köztünk leghíresebb, K. leánya kezét megkérni s elnyerné, nemcsak együtt lenne a kettő, hanem hatalmasan is folynának dolgaink — csakhogy ehhez bátorság is kellene. Nem kellett P.-nek több, mint feltenni felőle, hogy nincs hozzá kellő bátorsága. Leugrott a himbáról megint, vette zsinóros öltönyét s indult. Az eredmény szénaszalma jelszóban volt kikötve. Bolond észszel mi, bízva a sikerben, majdnem egy óráig várók visszatértét. Végre beállít szokott rohammal, „se széna, se szalma egészen“ jelszót hangoztatva s elmondja a leánykérési esetet. Bemutatás alkalmával — anya, leány együtt lévén, — a leánynak azon nyilatkozata „van szerencsém hiréből ismerni“, boldoggá tette, de nem annyira az, hogy látogatásainak folytatása az apa engedelmétől jön függővé téve. A becsületes jó öreg földszinti bárója legvégső szobájának üvegrekeszében munka közt ült. Köszöntőjére: „Ich bin Alexander Petőfi“, adott válasza: „Ich habe nicht die Ehre Sie zu kennen __ mit was kann ich denn dienen ?“ amily természetes volt akkori időben egy bankártól, szintoly méltó volt, ha nem is elutasító, de mindenesetre rendreutasító értelme azon válaszának, hogy az ő háza minden mivelt, becsületes fiatalember előtt nyitva áll, de megkívánja, hogy mindegyik ismerőse által mutattassa be magát.“ E válaszra P . . . megint az ő sajátságos modorával azzal vágott vissza: „Uram bocsássa meg, én mindent ott szoktam kezdeni, ahol más ember végez,s ezzel távozott, magával hozva a szép leány kedves szavaira édes visszaemlékezését s azt a nyilatkozatát, hogy az öregnek tán még szive táján is kétszerkettő van. — A jó öreg elgondolhatta: „pictoribus atque poetis“, mi pedig napirendre tértünk az ártatlan felsülés felett a elismerők, hogy Sándor csakugyan bátor ember.