Budapesti Hírlap, 1884. március (4. évfolyam, 60-90. szám)

1884-03-23 / 82. szám

2 birtokos, Galsai Polgár József, R­ii­h­m­a­n Boldizsár r. kath. áldozár, S­z­i­t­á­r Dénes ügyvéd, Tinát­­i József földbirtokos, id. Z­a­á­r­y József ügyvéd, Z­i­m­á­n­d­y Ignác plébános.11 ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőházból. (*) Rövid, közömbös hangulatú ülés volt a mai. A napirend hamar kimerült. Fiume szá­mára egy új középület, tengerészeti palota költ­ségvetésének jóváhagyását kérte a kormány. A javaslat vita nélkül megszavaztatott volna, ha az öreg Halász Géza fel nem veti a fiumei kér­dést. Az ő provokációjára Tisza miniszterel­nök azt a választ adta, hogy a regnikoláris bi­zottság mielőbb beterjeszti jelentését, a fiumei kérdés azonban ez ülésszak alatt nem fog megoldatni. E­z megnyugtató a tudósításra, annak idején, bizonynyal reflektál majd az ellenzék, ma a ház nem volt nyilatkozó kedvében s a fiumei kérdést nem akarta a tengerészeti épület mal­terkeverése alkalmából fölvetni. A kérvények sorában Gyergyóvidék tago­­sítási panaszát Dobránszky Péter adta elő. A ház ezután kimondá, hogy az ipar­javaslatot csütörtökön veszi tárgyalás alá, a húsvéti szünet pedig vagy ennek befejezése után, vagy pedig virágvasárnap kezdődik s­tart 15 napig. Végül P­o­k­o­n­y­i Géza a szolnoki szol­­dateszka-affair tárgyában, és Krisztink­o­­vich Ede Győr város védelme s a Rába-szabá­­lyozás érdekében interpellált. A legközelebbi ülés szerdán lesz. Napirend­jére a győr-ebenfurti s a mostar-mirkovitzi vas­útról szóló javaslatok tűzettek ki. Az elnökség bejelenti a folyó ügyeket. A ház első­sorban megszavazta saját költ­ségvetését a folyó hóra, azután tárgyalás alá vette a fiumei tengerészeti palota építéséről szóló javaslatot. Hegedűs Sándor előadó kifejti, hogy az új épület építése által az eddig fizetett bérletösszegek megtakarittatnak s a tengerészeti hatóság célszerű elhelyezést nyer. A költség aránylag nem nagy, s ajánlja a javaslatot elfogadásra. (Helyeslés jobbról.) Halász Géza : Ez alkalomból megsürgeti a fiumei kérdés megoldását. Csodálja, hogy a túloldal belenyugszik a késedelembe, holott a választók párt­különbség nélkül várják már a megoldást. A mi­nisztériumnak nem sikerült e téren semmi, múlt legyen rosszakaratán vagy tehetetlenségén. Akár­­mely más kormány áll az ügyek élén, a fiumei kérdést bizonynyal elintézte volna. (Helyeslés a szélső­balon.) Tisza Kálmán : A képviselő úr, úgy látszik, azt akarja megtudni, hogy a fiumei országos kül­döttség mikor terjeszti elő jelentését s a kérdés meg fog-e ez ülésszak alatt oldatni. A jelentés mi­előbb be fog terjesztetni, a megoldás azonban bi­­zonynyal más ülésszakra marad. Az iránt különben nem kell a törvényhozásnak intézkedni, hogy Fiume közjogilag hová tartozik, mert a magyar koronához tartozandóságát nem vonhatja soha senki alaposan kétségbe. (Helyeslés jobbról.) A javaslat erre általánosságban s részleteiben egyaránt elfogadtatott. Következett a kérvények legújabb sorjegyzéke. Gyergyó-Szt.­Miklós kérvénye az arány­osítási törvénynek az ő vidékére nem al­kalmazása iránt rövid vitát keltett. Dobronszky Péter abban a reményben, hogy Gyergyó vidékére nézve az ottani viszonyoknak megfelelő intézkedések fognak tétezni, elfogadja a kérvényi bizottság javaslatát, mely szerint a kérvé­nyek az igazságügyminiszternek adatnak ki jelentés­­tétel végett. Győrffy Gyula a következő határozati javas­latot nyújtja be: A kérvényi bizottságnak a Gyer­gyóvidék kérvénye tárgyában hozott határozatának elfogadása mellett mondja ki a képviselőház, hogy utasíttatik az igazságügyminiszter, hogy az 1872. május 6-án kiadott és a kényszerarányosítást elren­delő 20.846. sz. igazságügyminiszteri rendeletet he­lyezze hatályon kívül és a folyamatban levő ará­­nyosítási pereket a törvényhozás további intézkedé­séig fü­ggeszsze fel. Pauler Tivadar igazságügyminiszter kijelenti, hogy a szóban forgó ügyet tanulmányozás tárgyává fogja tenni, tehát a most beadott határozati javasla­tot nem fogadja el. A ház a kérvényi bizottság javaslatát fogadja el, mely szerint e figyelemreméltó kérvény ta­nulmányozás és a netalán szükséges törvényhozási intézkedések kezdeményezése végett az igazságügy­­miniszternek adatik ki. A többi kérvény a kérvényi bizottság javaslata szerint intéztetett el. A ház munkarendje. Elnök: Javaslatba hozza, hogy az ipartörvény revíziója a csütörtöki ülés napirendjére tűzessék ki s hogy a képviselők a tárgyalásra elkészülhessenek, szerdáig ne tartassák ülés. Szerdán a győr-sopron­­ebenfurti és a mostar-metkovici vasútról szóló javas­lat fogna tárgyaltatni. A húsvéti szünidő, úgy hiszi, az iparos vita után közvetlen kezdődhetnék. (He­lyeslés.) Madarász József: Elfogadja az elnök ajánla­tát az iránt, hogy a vita csütörtökön kezdessék meg, de felszólítja a kormányt nyilatkozásra, mikorra ter­vezi a parlament húsvéti szünetét? Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! (Hall­juk! Halljuk!) Abban a szerencsés helyzetben va­gyok, hogy egyfelől osztozom az előttem szólott t. képviselő úr óhajtásában, másfelől pozitív kérdésére is felelhetek. (Halljuk!) Osztozom én is abbeli óhaj­tásában, hogy a legközelebbi általános választások a magyar földmíves nép legnagyobb munkaidejével össze ne essenek. (Helyeslés) de ez persze ma csak óhajtás, mert pozitívumot erre nézve ma mondani nem lehet. Ami a képviselő úrnak kérdését illeti, a a kormánynak szándéka — és erre úgy is fel akar­tuk kérni a t. házat — az, hogyha ama három törvényjavaslatnak, amelyeket a t. elnök úr az imént kijelölt, tárgyalása befejeztetik, húsvét előtt újabb tárgy föl ne vétessék és tartson azután a hús­véti, szünidő húsvét másodnapjához egy hétig. Ha a tárgyalás ennél hamarabb befejeztetnék, a szünet is hamarabb kezdődik. Részemről óhajtom, hogy az utolsó tárgyalási nap virág vasárnap előtti szombat legyen s a szünidő ezután 15 napig tartson. (He­lyeslés.) Steinacker Ödön: kevesli ama fontos javas­lat tanulmányozására adott 2—3 napi időt s a tár­gyalás kezdetét hétfőhöz egy hétre kéri kitüzetni. (Helyeslés a szélső halon.) Elnök a kérdést szavazásra bocsátja. A ház többsége elfogadja az elnök s a miniszterelnök ja­vaslatát. Végül két interpelláció terjesztetett elő. A szolnoki Drisztu­, Polonyi Géza előadja, hogy Szolnokon köze­lebb egy ottani polgár egy közös hadseregbeli tiszt­­helyettes által bántalmaztatot Fájdalmát fejezi ki afölött, hogy a közös hadsereg kötelékébe jutva, még magyar ember is meg tud feledkezni a törvé­nyek tiszteletéről. Interpellációja így hangzik : 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy Szolnokon 1. évi március havában Ernst Miksa szolnoki polgár a Rodich-ezredhez tartozó közös hadseregbeli tiszthelyettesekkel egy korcsmában összeszólalkozván, ezek egyike Ernst Miksára kardot rántott és kardjával egy másik pol­gárt, aki a vágást felfogta, meg is sebesített? 2. Van e tudomása arról, hogy az első kérdés­ben foglalt támadás után a tiszthelyettesek egyike, név szerint Fehér Miklós, Ernst Miksát a rajta és szomszédján elkövetett bántalmazás kiegyenlítésének ürügye alatt — a korcsmából kihivta, s midőn az roszat nem sejtve, kijött, a tiszthelyettes által idő­közben odarendelt közlegények őt megrohanták, a levegőbe felhajitották s a védtelen polgárt a kaszár­nyába vitték; itt a tiszthelyettes parancsára lefogták, vastisztító veszőkkel és szuronyokkal annyira össze­vissza verték, hogy vértől elborítva, eszméletét el­vesztve, hevert a földön és végül a vitézül végre­hajtott hőstett után az utcára kidobták? 3. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak ar­ról, hogy a nevezett közös hadseregbeli tiszthelyet­tes és társai által katonai rangjuk felhasználásával közembereikkel végrehajtott e személyszabadság elleni merénylet, esetleg önbíráskodás megtorlása iránt, az intézkedések megtétettek, ha igen, miből állanak ezek? 4. Hajlandó-e a miniszterelnök úr azokat az al­kotmányos biztosítékokat megjelölni, amelyek a közös hadseregnek jelenlegi közjogi viszonya mellett a magyar kormánynak lehetővé teszik a személy- és vagyonbiztonságnak megóvását, a közös hadsereg tettleges szolgálatában álló tisztikar és legénységgel szemben ? 5. Hajlandó és egyáltalán képes-e a miniszter­­elnök úr az 1867. évi XII. t. c. által törvénybe ikta­tott kiegyezés keretében olyan garanciákat megje­lölni, amelyek a Magyarországban a jogrendért egye­dül felelős magyar kormánynak akár preventíve, akár utólagosan illetékes hatáskört jelölnének meg, a kö­zös hadsereg tettleges állománybeliei által elkövet­hető vagy elkövetett személy- és vagyonbiztonság elleni merényletekkel szemben. 6. Ha ilyen biztosításokat, amint ezen nem kételkedem, megjelölni nem tud, miként tartja a kép­viseleti rendszerre alapított kormányzás és felelősség elvével megegyeztethetőnek az olyan közjogi viszonyt, amely a felelősséget és a rendelkezési jogot nem egyesíti s ez­által magát a törvényhozás előtti fele­lősséget illuzóriussá teszi? Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! Az in­terpelláció ki fog nekem adatni és én fogok rá fe­lelni. Most csak azt kívánom a ház tudomására hozni, hogy én arról, mi történt, hogyan történt, hivatalos jelentést eddig nem kaptam, de már az interpelláció megtétele előtt intézkedtem, hogy men­tül előbb kapjak. Mihelyt ezt megkaptam, fogok a képviselő úr interpellációjára válaszolni. Kü­lönben meg kell jegyeznem a képviselő úrnak arra az állítására, hogy ez az eset, ha úgy történt, a­mint a képviselő úr monda — amire nézve ma még nem nyilatkozhatom, — csak annak a jele, hogy a közös hadsereg kötelékében magyar emberrel is az lesz, hogy megfeledkezik az alkotmányról és a tör­vényről, hogy nem akarok példát felhozni, de csak nem­régiben tapasztaltuk, hogy magyar emberek­kel, kik sohasem voltak ama hadsereg kötelékében, hasonló történt, és hogy ezekkel szemben a személy­­biztonságot éppen azok a romlott emberek védték meg. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szél­sőbaloldalon.) Polonyi Géza: Bocsánatot kérek, nehogy fél­reértessem, én arra fektetem a fősúlyt és arra mél­­tóztassak majd válaszolni, hogy a szolgálati minő­ség felhasználásával parancsszóra történt a bruta­litás. Az interpelláció kiadatik a miniszterelnöknek. Győr védelme. Krisztinkovich Ede hosszabb indokolással kérdi a közlekedési minisztert, szándékozik-e még a jelen törvényhozás szakaszán beterjesztendő törvény­­javaslat útján is a mélyen t. miniszter ur avagy a t. kormány oly intézkedéseket foganatba venni, hogy a már az 1882. évi március 9-dikén a ma­gas kormány részéről a képviselőházban megígért árvédelmi munkálatok Győrváros és Győrsziget biztosítása végett még a jelen év folyamán múl­hatatlanul létesíttessenek, avagy még minő ala­kulatok vagy feltételek bekövetkezésétől tétezik amat árvédelmi munkálatok foganatosítása a t. mi­niszter úr, illetve a t. kormány részéről függővé ? Ugyanekkor azt is kérdi, hogy szándékozik-e a mi­niszter a Rába szabályozási társulatot veszteglése alól feloldani, a szünetelés költségeit az érdekelt Esterházy herceg által megtéríttetni s a társulat számára a munkák megkezdhetése céljából 50 év alatt törlesztendő kölcsönt nyújtani? Ez interpelláció szintén kiadatik a szakmi­niszternek. Ülés vége déli fél 1 órakor. * A főrendiház mai ülésében tárgyaltatott a hevesi kir. járásbíróság felirata, melyben Borne­misza Fái br. és a budapesti kir. törvényszéknek felirata Splényi Ödön br. ügyeiben, melyben a ne­vezett főrendiházi tagok mentelmi jogának felfüg­gesztését kérik. Mindkét felirat a mentelmi bizott­ságnak adatott ki. A képviselőházban letárgyalt törvényjavasla­tok elfogadása után a szerzői jogról szóló tör­­javaslat tárgyalása a hétfőn d. e. 11 órakor tartandó ülés napirendjére tűzetett ki. BUDAPESTI HIRLAP 1884. március 23. Anarchisták komoly tréfái. — Saját tudósítónktól. — Bécs, márc. 21. Csak nem múlik nap, hogy valamely ancr­­khista-esinyről ne tudnának a mi bécsi sógoraink egyetmást — suttogni, hangosan beszélni e felekről nem tanácsos. Nagyrészt alaptalan e suttogás. A hírla­pok némasága szabad vásárt enged a rémlátó koma­asszonyoknak és ezek minden hangosabb tüsszentést azonnal dinamitrobbanásnak hiresztelnek el a szom­szédságba. Azonban történnek mégis egyes esetek, melyek az anarkhisták életjeléül tekinthetők, habár komolyabb jelentőségre alig tarthatnak számot. Emez esetek sorából csak kettőt akarok felemlíteni, ame­lyek valóságáról volt alkalmam teljesen meg­győződni. . Az egyik a március 13-án szétszórt anarkhista kiáltványokat illeti. Ismeretes, miszerint itt Bécsben, ezelőtt 36 évvel, március 13 án csapott ki az egész világot bejárt forradalom lángja. Azóta a munká­sok, a diákság radikális része, az úgynevezett „48“-asok rendesen megtisztelik ez emléknapot egy kis csendes tüntetéssel. Ki-ki­ járnak kisebb nagyobb csoportok­ban az úgynevezett „smelzi“ temetőbe, búcsúra a „März-Gefallenen“ sírjára. Az ötvenes években még tilos volt e bucsujárat. Hisz’ akkoriban még rendőr­ségiig el is volt takarva a szegény márciusi áldo­zatok eme közös nyugvóhelye, tüzifatárnak szolgált az egész térség. Az alkotmányos világban azonban eltakarítot­ták onnan a tüzrevalót s egy vasrácsozattal bekerí­tett gránit-obeliszk jelöli a forradalom első áldoza­tainak sírját. Az első években élénk volt a búcsú­­járás ide minden március 13 án. Volt koszorú, vi­

Next