Budapesti Hírlap, 1885. november (5. évfolyam, 300-329. szám)
1885-11-01 / 300. szám
4 Izt .........................— - . —— ...................——— Gail József a német agrárvámokról; Apponyi Albert gr. 1. a status quo ante értelmezéséről, 2. Szerbia támogatásáról, 3. külpolitikánk netán módosulásáról a Balkán-államokkal szemben s 4. Törökország állásáról a szerb mozgósítással szemben ; — végre Szilágyi Dezső : 1. a német-osztrák-magyar viszonyokról, 2. a bolgár unió netáni elismeréséről, kapcsolatban Szerbia kárpótlásával, 3. a hatalmak egyetértéséről s egyes kormányok rezervátáiról, 4. a status quo ante értelmezéséről s 5. a Szerbia és monarkiánk közti megállapodásokról. Szálnoky Gusztáv gróf közös külügyminiszter a hozzá intézett kérdésekre ezeket válaszolja: Se a monarkia és Németország, se e két hatalom és Oroszország egymás közti viszonyában nem történt a múlt év óta változás. Az előbbi két hatalmat illetőleg nem is volna semmi oka a változásnak, mert tavaly óta semmi egyéb nem történt, mint Kremsierben a találkozás és a Balkánon a zendülés, melyek a viszonyokra semmi alteráló befolyást nem gyakorolhattak. A minister sajnálja, ha e kérdés által a Németországgal való belső viszony évenként gyanusíttatik. E viszony oly alapokon nyugszik, melyek nem máról holnapra szólnak, s a két hatalom tudja, mily szilárdul számíthat egymás megbízhatóságára. Oroszország és köztünk általános nemzetközi szerződéseken kívül más szerződés nem létezik.A baráti viszony tavaly óta ez irányban se változott. Bolgárország és Keletrumélia egyességének bevégzett tény gyanánt tekintéséről egyátalán nem lehet szó. A rumáliai területen bolgár csapatok állnak ugyan, de szerves kapocs köztük még nincs. A bevégzett tény senki által még ilyennek el nem ismertetett, sőt ez kilátásba se helyeztetett egy hatalom által sem, így az előfeltétel hiányozván, JUH lehet szó arról se, hogy más államok területi kárpótlást követelhessenek. Hivatalos lépés még ily irányban se tétetett senki által. A keleti konferencia még nem jött létre, s így a miniszter nem nyilatkozhatik az ott teendő indítványok felől, sem az eszközökről, melyeket a monarkia vagy más hatalom bizonyos körülmények közt alkalmazni kíván. Ily kérdésekre a válasz az állam érdekében csak tartózkodó lehet. (Helyeslés.) Ami a konferencia tárgyát illeti, a porta köriratában a tanácskozást csakugyan a kelet-ruméliai eseményekre korlátozni indítványozta (a miniszter felolvassa a jegyzéket) s a hatalmak a meghívást ily értelemben fogadták el. Ha a megoldás a statia quo ante alapján történnik, ez csak a berlini szerződés szerint értelmezhető. Szerbia függetlenségét a monarkia tiszteletben tartotta és ha, mint jó szomszédnak, tanácsosak szolgált is, elhatározásának szabadságára a háború kérdésében nem igényelte a döntő befolyást, mert a szerb király önálló szuverén s a békeháború felett határozni joga van. A tanácsok olyanok voltak, amineket Görögországnak is adtunk ; Mindkét államot a nagy katonai készülődések alkalmából komolyan figyelmeztettük, de csak általánosságban. Ha mi kijelentjük, hogy Szerbia érdekeit minden körülmények között megóvjuk, azzal fölhatalmaznánk őt mindenféle kockáztatott vállalatra s mi kötve volnánk hozzá. Pedig Szerbiától, mint fejlődésben lévő fiatal államfól, ilyesmi könnyen kitelik, ott még nem mindig az érett megfontolás szabja meg a politikát. A szerb mozgósítással szemben a monarkia kijelenti, hogy : ha saját eltökéléséből kezd akciót, azt a saját kockázatára teszi, a fegyveres beavatkozás pedig szerződésszegést jelentene, mert Bulgária a török birodalomhoz tartozónak tekintendő, bárha talán a posta még nem is jelentette ki, hogy saját területe megsértésének tekintené az odavaló bevonulást. Csak következetesen cselekszik a monarkia, ha a korábbi szerződésekre visszatér, melyek a status quo fentartására vonatkoznak. A filippopoliszi eseményekkel szemben is ez volt a három nagyhatalom álláspontja mindjárt elejétől fogva, bár akkor még senki sem tudta, ami ma világos, hogy az egész csak néhány ember műve. Most annak tudatában még valószínűbbnek tartható, hogy az előbbi törvényes állapot visszaállíttatik, annál inkább most remény van rá, hogy a népesség a visszaállításnak nem fog ellenszegülni. Különben, ha a két Bulgária egyesítésének további következményei a Balkánon nem lennének, mi beleegyezhetnénk, de így nem nem egyezhetünk, s azért a korábbi állapot visszaállítása az egyedül helyes álláspont. A többi állam ugyanis a nagy Bulgáriától való féltében területnagyobbodást követelne s ez török területfoglalást jelent. Ezáltal újra napirendre kerülni az egész keleti kérdés. A háború azonban azokban az országokban ránk nézve nem bírna semmi előnynyel. Végül a miniszter reményének ad kifejezést, hogy a hatalmak egyetértőség fognak eljárni. Olv kérdések — úgymond — nem oldhatók meg egyes kabinetek által, hanem együttesen — kivéve ha valamely hatalom a beavatkozásra el van tökélve. Az pedig egyik részről se kívántatik, hogy valamely hatalom beavatkozzék. A kabinetek közt ez idő szerint a konferencia határozatainak végrehajtása dolgában fenforgó nézetekről a miniszter nem nyilatkozik. Ezután hosszabb vita következett, melyben Apponyi, Fálk, Csernátony és Szilágyi Dezső vettek részt. Végül még egyszer felszólalt Bálnoky gróf, és többek közt Oroszországról ezeket monda : Szóba hozatott Oroszországnak a monarkia iránti viszonya, úgyszintén az érdekek bizonyos külömbözősége, mely a hatalom és köztünk fennáll. Ezek olyan tényezők, melyekkel számolni kell. Ezek nem rejlenek a jóakaratnak egyik vagy másik részről való hiányban, hanem a dolgok természetéből keletkezett viszonyokban, melyeknek békés legyőzése mindig nagy feladata lesz minden osztrák-magyar miniszternek. Minthogy tehát már Oroszország földrajzi helyzeténél fogva is oly sok és fontos vonatkozásunk van ez állammal: arra kell iparkodnunk és azt kell óhajtanunk mindkét fél érdekében, hogy azzal mindig a lehető legjobb lábon álljunk. Csak kívánatos lehet ránk nézve, vele együtt más nehézségeket megoldani, melyek a békét veszélyeztethetik. Minden osztrák-magyar miniszter kénytelen lesz azon lenni, hogy Oroszországgal, mely egyike legfontosabb és leghatalmasabb szomszédainknak, egyetért erre és jó viszonyra jusjon és minden osztrákmagyar miniszter eme fontos politikai tényezővel számolt is. Ha sikerül Oroszországhoz való viszonyainknak, melyek épen most nagyon kielégítők és bizalomteljesek, mindenesetre biztosított és erős alapokon nyugvó jelleget adni, ez a monarkia részére és kétségtelenül Oroszország részére is mindenkor csak igen örvendetes eseménynek lem nevezhető. BUDAPESTI HÍRLAP. (300. sz.) 1885. november 11 — Éjjel érkezett táviratok. — Konstantinápoly, okt. 30. (A „Bp.H.“ eredeti távirata.) A nagykövetek a porta küldötteivel tartott mai előértekezletükön azt határozták el, hogy a konferenciát holnap nyitják meg. Belgrád, okt. 31. (Külön tudósitónk távirata.) Bolgárországból menekült szerb alattvalók tegnap Nyegotinban a kerületi főnök előtt a következő jelentést ............ ....................... — "■*"! ■ ........■iÍV'i' ■ ' ■ fii*»*, A forrongó Balkán. Külön tudósitónktól késő éjjel érkezett táviratok egy véres harcról szóltak, mely bolgár lovasság és a szerb csapatok közt folyt le. Egyik sürgöny hetven ágyulövésről is tesz említést, melyek a bolgár lovasságot szerte ugraszták. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ez ütközet vagy összeütközés felől bármelyes kommentárt írhassunk, mert tudósítónk se a harc színhelyét nem említi, se újabb részleteket ma estig nem közölt. Laptársaink az ütközetről nem kaptak értesítést, s be kell várnunk, míg újabb jelentések a szerb-bolgár határokon történtek mibenlétét felderítik. Egy ma érkezett sürgönyünk mindössze megerősíti azt a hírt, hogy a szerb alattvalók bolgár területen nagy üldöztetést szenvednek. Százával fogatja el őket a bolgár rendőrség, köztük számosan kínoztatnak, ütlegeltetnek, s a szófiai, lom-palankai sírai középületek pincéi tele vannak szerb politikai foglyokkal. A hangulat Szerbiában ez okból persze a lehető legingerültebb. A konferenciáról vajmi kevés jelentés jön, annál több kombinációval vannak tele a lapok a különböző hatalmak tendenciái felől. Legfurcsább ezek közt az, melyet Ratkov moszkvai lapja tulajdonít az orosz hivatalos körök egy részének. Szerinte vannak orosz politikusok, kik a kelet-ruméliai kérdést mellékes dolognak tekintik, a fősúlyt a bosnyák kérdésre fektetik, melyet akként akarnak megoldani, hogy ő felsége Ferenc József császár és király nevezze ki ő felségét Milán királyt Bosznia és Hercegovina főkormányzójává. Denique a moszkoviták nem tudják nekünk megbocsátni, hogy azt a két tartományt Szerbia elől elokkupáltuk s hogy Szerbia ennek dacára velünk baráti viszonyban áll, tették s vétették jegyzőkönyvbe. A bolgár hatóságok úgy Widdinben, mint Lomparankában és Szófiában a szerb alattvalókat te 111eg bán* talmazzák, köztük néhányan életveszé* lyes sérüléseket szenvedtek. E hírekre természetesen rdgy az elkeseredés és izgalom egész Szerbiában. 1 .. Nia, ok*. 30. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Kháid bej a volt szerbiai török követ, ma Nisbe érkezett, hogy Milán királytól elbúcsúzzék. Mi a bej az új követ nemsokára Nisberi lesz, hogy megbízó levelét átadja. Belgrád, okt. 31. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) A kormány folytatja a hadi készülődéseket s nagy mennyiségű eleséget szerez be. A pénzügyminisztérium 10.000 méter mázsa barna liszt szállítására kötött egyességet, s a belgrád városi hatóságot utasította, hogy a 100 bérkocsitulajdonossal az egészségügyi kocsik vontatására szerződést kössön. Magyarországból naponként újabb lószállítányok érkeznek, s volt külföldi tisztek fölajánják szolgálataikat a kormánynak. Szófia, okt. 31. Mint a „Havas“ ügynöksége távirja, Stranszky filippopoliszi fejedelmi biztos, Szófiába megérkezett. Megérkezése a helyzet változását jelenti. Skutari, okt. 31. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Montenegróban a legnagyobb csöndben nagy előkészületeket tettek a háborúra. Egy 24,000 főnyi hadsereget hátultöltővel, hadiszerrel, handsárral, kézifegyverekkel fölszereltek. Ellátták őket ezenkívül téli ruhával, bocskorral s egyéb szükségesekkel. Mindezt feltűnés nélkül csinálják, a Caetinjéből meg is cáfolják, ha hír jön róla. Csakhogy Skutariban jól tudnak mindent s az előkészületeket szintén megteszik. Konstantinápoly, okt. 31. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Bakics, a montenegrói ügyvivő a szultánnál külön kihallgatáson volt s ez alkalommal a fejedelem nevében igen megnyugtató nyilatkozatokat tett. A szultán annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a hatalmak Kelet-Rumeliában a status quo antet vissza fogják állítani. Bakicsnak e lépése dacára a törökök arról vannak meggyőződve, hogy Montenegro is belemegy a háborúba, amint Szerbia és Görögország megkezdik. Athén, okt. 31. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) A zászló alatt álló görög hadserő az állandó hadsereggel együtt ez idő szerint 72 000 főnyi. Larissában és Tirnovában barak tábort állítanak. Hirlik, hogy Janina, Mezzovo és Servia határvárosokban a törökök is készülődnek. Zara, okt. 31. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) A Krivosjéban tegnap egy kis fölkelő csapat mutatkozott. A polgári hatóságok azonban nem törődnek vele. A katonai hatóságok is meg vannak győződve, hogy minden zendülés az egész Krivosjéban — tekintettel az új erődök övére — könnyű szerrel elnyomható. TÁVIRATOK. Haza utazó minisztereink. Béva, okt. 31. Kemény Gábor dr. közlekedési miniszter ma délután visszautazott Budapestre. Szápáry Gyula gróf pénzügyminiszter és Tisza Kálmán miniszterelnök hasonlóképen visszatérnek a magyar fővárosba, mégpedig az előbbi ma este, Tisza pedig holnap reggel. A hadsereg köréből. Béva, október 31. A hadsereg rendeleti lapjának ma megjelent száma jelenti, hogy rechtem lovag Grass Lajos alezredes a nyugállományban a tiszteletbeli ezredes jelleget kapta, és hogy Tim József őrnagy a 69 sz. gyalogezredben a felülvizsgálat alapján mint csapatszolgálatra nem, de helyi szolgálatra képes, nyugállományba helyeztetett. Az 1%-os kulturadó. Marosvásárhely, okt. 31. A városi törvényhatósági bizottság Győrfi polgármesterei