Budapesti Hírlap, 1886. március (6. évfolyam, 60-90. szám)
1886-03-01 / 60. szám
1886. március T. BUDAPESTI HÍRLAP. (60. sz.) FŐVÁROSI ÜGYEK. — A főváros közgyűlése szerdán a választásokon kívül a következő fontosabb ügyeket intézi el: előterjesztések a szabadságszobor ügyében ; a „Főváros“ címü lap szubvenciójának kérdése; a társaskocsi-közlekedés újabb rendezéses társaskocsi-engedélyek ; a József fiárvaház kápolnájának fölhagyása ; a Takácsfyalapítványok ; bizalmi férfiak leküldése az adókivető bizottságokhoz stb. — Általános föltűnést kelt, hogy a kiállítási terület, még most is olyan, mintha a nyáron újra kezdődnék a mulatság. A pavillonok legeslegnagyobb része érintetlenül áll, a terület bekerítve, mintha már nem volna itt a március, mikor a helyreállítási munkáknak kellene folyamatba jönni. A város a pavillonok elhordására január 20-dikát tűzte ki határidőül, mikor látta, hogy senki se mozdul, a határidőt meghosszabbította február 15-ig — most már 8 napos terminusokat adnak. Félő, hogy a kiállítási terület ez indokolhatatlan huzavona miatt a nyáron se lesz használható a közönség által. — A fővárosi egyesület e hó 2-án, azaz kedden d. u. 5 órakor a régi városház tanácstermében értekezletet tart. — A főváros 2—2*, millió forintra tervezett függő kölcsönét a kormány a maga egészében nem hagyta jóvá, hanem csak 11, millió forintos függő kölcsönhöz adta hozzájárulását, mivel az iskolaépítések nem ily természetű kölcsönből létesítendők s a Hunyady-téri vásárcsarnok ebből szándékolt építése sem engedélyezhető, mert a részletcsarnokok központi árucsarnok nélkül céljuknak alig felelhetnek meg. — Tisztujítás. A IX. ker.. bizottsági tagok a II. osztályú tanácsjegyzői és árvaszéki jegyzői állásra Vasziljevics Jánost és Stankovics Györgyöt, a Hl. oszt. tanácsjegyzői és árvaszéki jegyzői állásra Radnay Jenőt és Mészáros Jánost jelölték ki. A kertészeti kiállításra, mely ápril 25-től május 20-áig tartozik, a tanács a főváros részéről három díjat fog kitűzni. Az iparügyi bizottság javaslata szerint lesz egy 20 db aranyos díj a diszkertészetre és 10—10 db arany a konyha- és gyümölcskertészetre. s helyeken, hol az nem személyes, vagy legfőbb hegyi kijelölés vagy főpapi szabad kinevezéstől függ s a hol nem ritkán azon visszás állapottal állunk szemben, hogy a katolikus lelkésznek megválasztására nem katolikus választók is folynak be, hanem épen ők képezik azt a többséget, melytől egyikmásik pályázó óhajának teljesülését várja. Remélem, nagyméltóságod az eddigiekből bölcsen méltóztatott észre venni, hogy szemem előtt bizonyos helyi „autonómia“, a helyi hitközségi szervezetnek egy neme lebeg, minő, hogy nagyobb városokat említsek. Pozsony és Sopron városaiban már régibb idők óta közmegelégedésre működik s mint számos kisebb hitközségek számára, az illető egyházi főhatósággal és a nm. m. kir. belügyminisztériummal egyetértve, az évek folytán megerősítettem, jeléül annak, hogy e helyek kát. hivei, amint hitközségük ezen ügyei iránt érdeklődnek, úgy az ezekre ily keretben nekik megadott befolyással beérve, szívesen hajlandók egyházuk érdekében tőlük telhetőleg közreműködni. Tiszteletteljes nézetem szerint, az ekként mutatkozó csirákat gondos ápolás által netalán vészessé válható elfajulástól megóva, oda kellene törekedni, hogy az eddig csak szórványosan fennálló helyi autonómiák intézménye általánossá, országossá, s az erre el hivatottak közreműködése által törvényes erejűvé és kötelezővé tétessék. Midőn tehát jelen, az ország valamennyi rom. kát. főpapjaihoz intézett tisztetteljes fölhívásom által e tekintetben a kezdeményezés terére lépnék, fölkérem nagyméltóságodat, hogy az eként megpendített eszmére vonatkozólag nagybecsű nézeteit, különös tekintettel a megye viszonyaira, s a gyakorlati keresztülvitel módozataira Velem közölni méltóztassék, meg lévén győződve arról, hogy e lépésre egyedül azon jól megfontolt óhaj késztet; a katolikus hitéletnek fölvirágoztatásához s ekként magának az egyháznak eddigi állásában való újbóli megerősítéséhez ez után is tőlem telhetőleg járulhatni hozzá. Fogadja nagyméltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapesten 1886. febr. 17. Trefort m. p. A porosz urak lengyel vitája. A lengyelek ellen Bismarck kemény harcot kezdett, s visszahatása a porosz országgyűlésen, hol lengyelek is ülnek, már a múlt héten észrevehető volt. A kancellárt nemcsak a lengyel mandatáriusok, hanem az egész liberális iskola tagjai is erősen megtámadták. Az ideges Bismarck e támadások elől igyekezett menekülni: betegnek jelenté magát. A képviselőház ellensúlyozására Mo 11 - e gróf nyújtott be az urak házához egy határozati javaslatot, mely tegnap tárgyaltatott, s a lengyel főnemesség részéről hevesen ostromoltatott. Bismarck, sőt Moltke is abszentálták magukat a vitából, melynek lefolyásáról a következőket adjuk: Bornin, febr. 27. A berlini urak házában ma tárgyalták Moltke határozati javaslatát, mely helyesli a Bismarck herceg lengyel politikáját. Bismarck herceg betegsége miatt nem jelenhetett meg az ülésen, úgy a ház, mint a karzatok tömve voltak. Stolberg Udo gróf szerepelt mint előadó. „Határozott ellentétbe kerülünk a birodalmi gyűléssel, monda Stolberg gróf, de mellettünk van a nagy állampolitika önzése. A német nemzeti érzék most itt erősebb, mint a birodalmi gyűlésben. A kiutasíttatások éle nem volt vallási és nem irányzódott a katolikusok ellen, és a mi bizalmi szavazatunk nem lesz föltétlen meghatalmazás a kormány jövendő tényeire nézve. (Kételkedő hangok a lengyelek padjain.) Az akció súlypontjának mindig a közigazgatásban kell lennie még a közoktatásban. A lengyeleknek bele kell nyugodniok abba is, hogy távolabb tartományokban szolgálják le katonakötelezettségüket. A kisebb vidéki városok helyőrségei pedig megerősítendők. A németségnek ennnél nincsenek különb krisztalizáló pontjai. A szónok hangsúlyozza az urak házának és a képviselőhöz egyetértését, amely viszony előbb nem valami jó volt. (Helyeslés.) Dernburg tanár (a javaslat egyik aláírója): A lengyelek szerencsétlensége az ő hamis ideáljuk, hogy az 1772-iki Lengyelország még valaha visszaállíttassák. A nemzetiségi eszmék nem képezik az európai állami szervezet alapját. A nemzetiségi eszme a lengyelekre nézve különben is ellentmondás, mert régi országukban nem voltak az egyetlen nemzetiség. Reméljük, az idő gyógyítani fog. Germanizálni mi nem akarjuk a lengyeleket, ez lehetetlen gondolat és csak a lengyel propaganda malmára hajtaná a vizet; de németül meg kell tanulnia minden lengyelnek, amint hogy minden poseni német hivatalnoktól meg lehet kivánni, hogy lengyelül is értsen. Esztelenség a lengyelek aggodalma, hogy mi őket meg akarjuk semmisíteni. Ez politika nélkül való és erkölcstelen eljárás volna egyaránt. Radziwill herceg a lengyelek határozati javaslata mellett emelt szót, a napirendre térés mellett. „Mi lengyelek, mondó, értjük a porosz állameszméket és tudunk is azokkal rokonszenvezni. Tudjuk, milyen szükséges a lengyeleldnek németül tudni, e tekintetben azonban adminisztratív után már megtörtént minden intézkedés. Van-e hát szükség a kormány és tartománygyűlés ily ünnepies nyilatkozataira ? A kultúrára és a közművelődésre nem lehet a védővámok és a prohibitív rendszer elveit alkalmazni. Mi tagadjuk, hogy a lengyelek kiszorítanák a németséget, hiszen Lucius miniszter maga elismerte, hogyan hanyatlik a lengyel birtokosság. A kormány lengyel politikája szoros összefüggésben van a kultúrharccal. A Demburg-Moltke javaslat zászlója alatt ismét csak a kulturharcosok rontanak elő. E javaslat szakítás a konzervativizmussal. Társadalmi uton kell hatni. A birodalmi kancellár nem rég azt mondta a politikáról, hogy az művészet; itt a vandalizmus tör bee a művészetbe (mozgás) , vétkeznek a morál ellen. Mi nem ismerjük b e azt az elvet, hogy az alkotmány kizárólag a németek számára van csinálva, mert ahol joga van a lengyeleknek is. A szónok, aki eddig nyugodtan beszólt, most indulatosan kezdi döngetni az asztalt. Tudja meg a kancellár, folytatja, hogy a lengyelek közvéleményében fordulat állott be az ő hivatalba lépésekor, de fönn fog maradni a Wielopolski nagy elve, hogy a lengyelek újjászületésükért csakis saját országuk törvényei alapján küzdhetnek. És ha a lengyelek e békés konzervatív téren örvendetesen haladtak, joga van önöknek (a miniszterekhez fordulva) megakadályozólag közbelépni ? Figyelmeztetem önöket, hogy nem-konzervatív elvekkel ne merészkedjenek a lengyel kérdéshez nyúlni.“ B e th m ann-Hollweg báró (a többség tagja): A lengyelek vezetői soha sem mondtak le az 1772-iki Lengyelország helyreállításáról. A lengyel mozgalom tehát nem nemzetiségi, hanem territoriális. Harminc éves tapasztalat után egyebet nem mondhatok, mint hogy Posenben a németség pusztul. Hogy a német nagybirtok gyarapodott, az nem változtat a dolgon semmit. Mi poleniek a latifundium-gazdaság bajai alatt nyögünk , még a parasztgazdálkodás is latifundiumokra van darabolva. A polonizmus azért gyarapszik, mert azok a lengyelek, akik még a lengyel nemesség üzelmeit ismerték, már kihaltak. Az ifjabb generációt könnyen vezethetik félre az agitátorok, a papság és a németség gyöngesége. Mi nem akarjuk a lengyeleket germanizálni, de jó poroszoknak kell lenniök. Zoltowski (lengyel) szenvedélyesen támad a kormány ellen, mint amely szerződést szegett. Péterváron tudják, hogy a poroszországi lengyelektől nem kell tartani. Bizonyítja ezt a szkiernyevicei találkozás. Az az államférfin, aki a berlini kongresszuson szabadságot adott a Balkán-félsziget összes népeinek, a lengyelek elől elzárkózik. De én azt mondom: „Victrix causa diis piacuit, sed victa Catoni“. Kleist-Retzow: Nem igaz, hogy e javaslat nem egyéb, mint a kultúrharc újra kezdete. Én, ki a kultúrharcot következetesen elleneztem, különben nem irtam volna alá a javaslatot. A kormány nem tehetett egyebet, az orosz-galiciai lengyel határokról beözönlő tömegek ellen. Kopp katolikus püspök, kit nem rég hívtak meg az urak házába, általános figyelem között emelt szót. „Elfogadhatnám, mondá, a Dernburg-féle ja............................................—- javaslatot, amennyiben az a haza biztosságának és méltóságának érdekében van. Radziwill herceg arról beszélt, hogy a lengyel politikai és a kultúrharc közt összefüggés van, és engem elszomorít, hogy az ilyet hallom. Sajnálom a tizenhárom éven át folyt kultúrharcot úgy az egyház, mint az állam miatt, ha, remélem, hogy nem sokára módunkban lesz az egyháznak kárpótlást nyújtani. Nem félek attól, hogy a kormány ismét elkezdje a kultúrharcot. Remélem, meg fogja őrizni a vallásegyenlőség elvét és ha az előttem szóló azt kívánja, hogy Posen protestánssá tétessék, remélem, hogy jobb útra fog térni és a törvényhozásnak sikerülni fog oly törvényeket szerezni, amelyekre én is rászavazhatok. A szónok békéltető szavakkal fejezte be beszédét és kijelenté, hogy nem fog szavazni. (Élénk helyeslés.) Néhány jelentéktelenebb fölszólalás után Dernburg javaslata 108 szóval 13 ellenében elfogadtatott. Több ultramontán és konzervatív képviselő, így Croy herceg és Schulenburg-Betzendorf gróf ellene szavazott. A templomos lutri. A vallás-és közoktatási ügyi miniszter és a leszámítoló, a kereskedelmi és az országos bankok képviselői közt jelenleg tárgyalások folynak a bazilika- sors jegyek átvételére és kibocsátására vonatkozó szerződés megállapítása iránt. E tárgyalások hosszabb időt fognak igénybe venni, minthogy a szerződésbe az egész sorsolási tervet és a sorsjegyek szövegét is föl kell venni. A „Magyar Állam“ azon híte, mely szerint a kormány azt kívánta volna, hogy a vallásalapok és alapítványok ellenőrzésére kiküldött bizottság e kölcsön alapjaira nézve külön kezességet vállaljon, — amint értesülünk — helytelen, minthogy elvégre ez is csak az állami kezesség egy neme lenne. Az érintett bizottság ma nem is tartotta meg előre hirdetett ülését; ülés van ugyan a legközelebbi vasárnapra kitűzve, ez ülésen azonban csak folyó ügyek fognak elintéztetni s a bizottság értesittetni fog a bazilika-sorjegyek megtörtént átengedése felől. A kultuszminiszter és a bankok képviselői közt folytatott tárgyalások valószínűleg a legközelebbi napokban befejeztetnek. A bankok a 800,000 drb sorsjegyet a legrövidebb idő alatt szándékoznak kibocsátani.