Budapesti Hírlap, 1886. március (6. évfolyam, 60-90. szám)
1886-03-01 / 60. szám
BUDAPESTI HÍRLAP. (60. sz) 1886. áárcius 1. »■». .«WT II W ~ ..I .... ................................... TÁVIRATOK. Főhercegi nász. Bécs, febr. 28. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Igazi fejedelmi pompával tartatott meg ma délben, az udvari plébánia templomban Károly István főherceg esküvője Mária Terézia főhercegnővel, Károly Salvator főherceg leányával. A templom oldalfalait Vörös damaszttal vonták be az oltárt pedig növényzettel díszítették föl. A főoltár előtt állott a mátkapár ima zsámolya, az oltártól jobbra pedig sárga damaszt-mennyezet ő fenségeik részére. Pontban 12 órakor a fényes menet harsonák zengése és dobok pergése mellett elindult a burg belső termeiből, a nagykövetek lépcsőjén át, a templomba. Udvari és kamarai furrok nyitották meg a menetet, kiket követtek a cs. és k. asztalnokok és kamarások, azután a közös és aztrák miniszterek, valamint Orczy báró ő felsége személye körüli miniszter végre pedig a titkos tanácsosok. Ezután Hohenloherg főudvarmester vezetése mellett megjelent az udvar a következő sorban: a főhercegek, a vőlegény Károly István főherceg, követve Albrecht főherceg és a toszkánai nagyherceg által; ezután a király és a királyné (a királyasszony ezüstszürke toilettben), ő felségeik után a menyasszony Mária Terézia főhercegnő, vezetve Erzsébet főhercegnő a vőlegény anyja és Mária Immakuláta főhercegnő a menyasszony anyja által, utánuk Stefánia trónörökösné (arany virágokkal áttört világos kék ruhában), Mária Valéria főhercegnő (világos kék toillerben rózsadíszszel), Mária Terézia főhercegnő (cseresznyepiros atlaszruhában), Alice toszkánai nagyhercegné és Mária főhercegaszszony. A menetet, melynek két oldalán arciera- és magyar testőrök haladtak kivont karddal, palotahölgyek zárták be. A papság, Gangbauer bíboros-érsekkel élükön, az udvart a templom bejáratánál várta. A bíboros-érsek összeeskette a fiatal párt, az udvari zenekar diószsolozsmát énekelt el. Következett a Te Deum és végül a püspöki áldás, mely után ő felségeik az udvarral és a kísérettelelhagyták a templomot, hol nem volt a legkisebb zavar, csak a ruhatárban, a hol olyan ostrom folyt a téli öltönyökért, a minőt Budavár bevétele óta nem látott a főváros. Különben a lépcsőkön semmi tolongás és a folyosókon — mert a termeket elsötétítették és elzárták — még éjfél után egy órakor is behatolt báli ruhás és álarcos alakokat látni , akik várták, hogy mi lesz a szenzáció vége. „Kalikotródjunk!“ terjedt a börze-vicc és ez jellemzi legjobban, hogy az egész dolog nem volt komoly. Különben éjfél után fél óra múlva már el volt a tűz oltva és még az esetben sem lehetett volna veszedelem, ha a lángok jobban elharapóznak. Hogy a vigadó padlásán tűz támadt, azt a házmesterné vette észre, aki tizenkettedfél órakor, mint minden bál alkalmával, fölment a hatodik emelet magasságába a födél alá, hogy a nagy terem négy sarkában lévő ventillációkat kinyissa. Mikor belépett a padlásfülkébe, ahol a nagy terem északkeleti sarkának a szellőztetője van, óriási füst csapta szembe. Rögtön bezárta maga után az ajtót és szaladt jelentést tenni Éberling István inspekciós fővárosi mérnöknek, aki szintén fölsietett a padlásra, ahol már lángok vöröslőttek a födélpad gerendái alól. A tűz minden valószínűség szerint a vendéglő egy erősen fűtött vaskéményéből támadt. Mások azt állítják, hogy a kéményben ma égették ki a kormot és igy fogott tüzet a gerendázat. Eberling értesítő a dologról Paupera és Gyalokay napos rendőrkapitányokat s ezek föllármázták a tüzőrséget és katonaságot. Mikor a tűzoltók készsége a vigadóhoz érkezett, a közönségnek még legalább is fele fönt volt a termekben. A tűzoltók a hat emelet magasságába tömlőket vontak föl és lent az utcán négy-öt fecskendővel kezdődött a szivattyúzás, mert a vízvezeték nyomása nem elég erős, hogy a vigadó tetejéig vihesse föl a vizet. A tűzoltók mellett báliruhás urak, dominók és harlekinek kapaszkodtak a fecskendők rúdjaiba. De a víz így is elég gyéren szivárgott föl a padlásra. — Szerencse, hogy nem volt szükség többre. A néhány égő gerendát csakhamar sikerült ellocsolni. Később kivonult a Károly-kaszárnyából a 68-ik gyalogezred első százada, amely egyrészt kordont vont, másrészt pedig a szivattyúknál dolgozott.. Éjfél után negyven perccel megérkezett a vigadóba Török János főkapitány is, aki meggyőződve arról, hogy a termek el vannak zárva és a közönség teljes rendben oszlik el, Éberling mérnök, Kuntner redout-bérlő, a rendőrtisztek és lapunk tudódósítója kíséretében fölment az égő padlásra. A hely, ahol a baj történt, tűzfalak által körülvett, cinklemezekkel födött térség, ahova csak lépcsők és létrák útvesztőjén lehet jutni. A füst még mindig fojtó volt és a vízzel elárasztott égő gerendák javában sisteregtek ; de hogy a tűz elhatalmasodhassék, arról többé nincs szó, annyival inkább sem, mert erős tűzfalak veszik körül a cella-rendszerben épült padlás zugot, sőt a nagyterem stukkatúráját is téglaréteg védi. Mikor leértünk az első emeletre, a főkapitány látni kívánta a termeket. A sötét nagyterem viaszkolt padlatát viztócsák borítják, mert az oltáshoz fölszivattyúzott viz nagyrészt lecsurgott a ventilláló nyilasokon. Egy óra volt, mikor a rendőrség elvonult s a főkapitány a katonákat is visszarendelte a kaszárnyába. Eberling mérnök és a tűzoltók mindazáltal reggelig fognak őrködni a tűz helyén. Közgazdasági táviratok. Kereskedelmi politika Kínával. Berlin, fstbr. 28. (Saját tudósítónk távirata.) Bryce angol alállamtitkárnak az angol alsóháziban tett ama kijelentésére vonatkozólag, mely szerint Anglia Pekingben a francia-kínai szerződésbe a legtöbb kedvezményben részesülő nemzetek közé az angolnak is fölvételét követelte, illetékes helyről nyert információ alapján tudathatom, hogy a legtöbb kedvezményt biztosító általános szerződés minden szerződő hatalomnak egyenlő előnyöket biztosit. — Franciaország külön kedvezményekben nem részesült s nem is részesülhetett, legfölebb a tong- king -kínai határszerződés alapján, e határ forgalmának keretei közt, de e szerződés még nincs szentesítve s az alkudozások tovább elhúzódhatnak, mint a francia kabinet kívánná. Tűz a vigadóban. — Saját tudósítónktól. — A kalikó-álarcosbál ma a fővárosi vigadóban váratlan véget ért. Éjfél előtt fél órával, mikor a tarka sokaság javában hullámzott a termekben, egyszerre megharsant az a bizonyos trombita, amelynek a recsegésénél elveszett tárgyakat szokás kihirdetni. Ez egyszer azonban azt kiáltották ki a fanfarád után, hogy a padláson tűz támadt, s ezért jó lesz, ha a közönség csöndesen kivonul. Az álarcosok és a sétálók között nagy riadal támadt. Mindenki kezdett kifelé rohanni, úgy, hogy az őrséget tartó rendőrtisztek jónak látták megszólaltatni a zenekart. A vígan fölcsengő polkahangokra a közönségnek viszszatért a bátorsága , sőt túlságosan is visszatért. Míg egy rész a ruhatárban kezdett harcot vívni a fölöltésért, a nagyobb szám nem akart tágítani a termekből, úgy, hogy a rendőrségnek ismét távozásra kellett inteni a publikumot. Ekkor aztán csöndesen, minden izgatottság nélkül, sőt élcelődve kezdett oszladozni a farsangi népség. Se „Budapesti Hírlap“. Március hó 1-ével új előfizetést nyitunk. Kérjük azokat a t. c. vidéki előfizetőket, kiknek előfizetésük febr. végével lejár, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. Az előfizetési árak lapunk homlokán olvashatók. Az előfizetés megújítására a beküldött postautalvány leginkább alkalmas. Különösen figyelmeztetjük tisztelt előfizetőinket, hogy úgy az előfizetés megújításánál, valamint minden reklamáció, lakhelyváltozás és a lap szétküldésére vonatkozó egyéb fölszólalásnál, egy címszalagot mellékelni szíveskedjenek. N A P I H I R E K. — (Gyűjtés.) K o ntz Viktória gyűjtése egy kedélyes batyubálon felerészben az „Erdélyi magyar közművelődési egyesület“, felerészben pedig a bukovinai „Istensegit s“beliek magyar egyháza és iskolája részére Budapesten 1886. febr. 27-én és pedig: Késmárky 8 frt, Balla Béla 1 frt, Rátfay 1 frt, Nerelda Antal 1 frt, Szabó István 1 frt, Hager József 1 frt, Szepessy 1 frt, Wolf Róbert 1 frt, Binden 1 frt, H. J. 1 frt, N. N. 50 kr, Schaffer 40 kr, Stelka Károly 1 frt, Gabos1 forint. Nagy 40 krajcár. Erős Antal 50 kr, N. N. 1 frt, Laczy bácsi 1 frt, Preszter 1 frt, Kállay Imre 50 kr, Schmutzer Antal 1 frt, Zsitvay Artur 1 frt, N. N. 1 frt, Nerolda Károly 1 frt, N. N. 10 kr, N. N. 1 frt, N. N. 40 kr, Walter 1 frt, Bucsánszky Bertalan 1 forint, Haltzel 1 frt, Illés Ferenc 1 frt, Klivényi Ferenc 1 frt, Sándor János 1 frt, Rajcsics Jenő 50 kr, Okkenfusz 50 kr, Habada Mihály 1 frt, Burkus 40 kr, Süveges 40 kr, Pászty 40 kr, Fabinyi Eduárd 40 kr, Stanics József 40 kr, Szladeky Ignác 1 frt, N. N. 20 kr, Tauber Antal 1 frt, Walaschek János 1 frt, öszesen 88 frt. A gyűjtés főszege ezzel együtt tehát az E. M. K. E. részére 1701 frt 03 kr, az „Istensegíts11-beliek részére pedig 3257 frt 81 kr. — (A trónörököspár), mint a fiumei „Bilancia“ értesül, Lacroma szigetéről április közepén Fiumén át fog visszatérni a szárazföldre.. A trónörököspár kíséretét Bonibelles gróf, Sylva Tarouca grófné és Achenthaler dr. főorvos fogják képezni. Az egész utazáson a „Fantasie“ udvari yacht szolgál és nem, mint eddig írták, a „Greil.“ — (Személyi bírák.) I v a n e h i c hiktor Antal dr. orvosnak és törvényes utódainak a király ő felsége a „margitai“ előnevet adományozta. — Dolgorucky hercegnő, II. Sándor cár özvegye, Nizzába utaztában néhány napot Bécsben töltött. — (A német császár balesete.) Vilmos császár — mint egy berlini távirat jelenti — a legutóbbi udvari bálon elcsúszott, elesett s a bal csípőjén megsérült. A sérülés különben aggodalomra nem ad okot, csak néhány napi tétlenségre kényszeríti a tevékeny agg császárt. (A leleplezett Plon-Plon herceg.) Csak nem rég örökítettük meg mi is azt az elégikus hangú proklamációt, melyet Napoleon Jeromos herceg a francia törvényhozás mindkét házához intézett. Antik szabású drámai koturnuszba burkolózva állt meg Plon-Plon herceg a francia parlament előtt, de a koturnusz elveszítette hatását s ma már megint egész Páris nevet a jámbor hercegen, amint azt már évek óta cselekszi. A szegény Napóleon herceget leleplezték, letépte róla a méltóságteljes koturnuszt valaki, aki ahoz mindig nagyon jól értett, s a ki nem más mint Pearl Cora. Mint futótűz járta be egész Parist az a hír, hogy Pearl Cora a második császárság leghódítóbb kurtizánja, megírja emlékiratait. Pearl Cora tudvalevőleg korának legindiszkrétebb hölgyei közé tartozott és igy képzelhető, hogy memoirjaiban is lehetőleg indiszkrétül bánik el mindazokkal, akikre vissza fog emlékezni. És akkor Plon-Plon herceg méltóságos koturnuszától megfosztva, a legvadabb bohóc-kosztümben fog állani Franciaország színe előtt. A nevető Paris igen jól tudja előre is, hogy ezek az indiszkréciók Plon-Plon herceget fogják legkellemetlenebbül érinteni, mert a volt évek hosszú során keresztül legkitartóbb imádója, leghűségesebb rabszolgája a vörös hajú angol leánynak, aki lázba hozta a maga idejében ül. Napóleon egész udvarát. Pearl Cora könyvea legközelebbi napokban lát napvilágot. El fogja olvasni egész Paris, kiváncsi rá egész Paris, dacára hogy mindenki előre tudja a tartalmát: egy csomó boudoir-történet a „Gil Blas“ és a „Journal amusant“ modorában, a soknál is sokabb zalai paprikával. Párisi újságok indiszkréciója szerint a kötet egy fényképpel kezdődik. Pearl Cora keresztlevelének a fényképét mutatja be olvasóinak, amely szerint ő most 44 éves, amit különben a közönség még így sem igen fog elhinni e jeles tehetségű írónőnek, aki — mellesleg mondva —■ meglehetős szerény körülmények közt él Parisban. — (Munkások az angol királyné ellen.) Londonban a munkásérdekek parlamenti képviselői tiszteletére fényes bankett volt. A banketten, mint egy londoni távirat jelenti, lord Holhouse fölköszöntötte a királynét. Tósztját azonban alig fejezte be, a hangos pisszegés és nagy zaj miatt. Igen rossz vért szült, hogy Russel főállamügyész és Broadhurst igazságügyi alállamtitkár, kik szintén jelen voltak, nem hagyták el rögtön a botrány kezdetén az asztalt. (Szörnyű vád.) Zala megye Nagy-Pécsel községében a csendőrőrmester a napokban meghallotta, hogy a fonókban székében beszélnek egy gyilkosságról, mely még a múlt esztendőben történt a faluban, s máig se tudódott ki, hogy ki követte el. Az őrmester rögtön nyomozni kezdett s megtudta, hogy a szóbeszéd egy Bácsi Dani nevű gazda ember halálára vonatkozik, a kit 1885. szeptember 20-ikán a tulajdon pajtájában halva találták. A járási szolgabiró, kinek az esetről jelentést tettek, a körorvossal annak idejében megvizsgáltatta a holttestet s a jegyzőkönyvbe azt irta be, hogy azon