Budapesti Hírlap, 1886. március (6. évfolyam, 60-90. szám)

1886-03-01 / 60. szám

­ BUDAPESTI HÍRLAP. (60. sz) 1886. áárcius 1. »■». .­­«WT II W ~ ..I .... ................................... TÁVIRATOK. Főhercegi nász. Bécs, febr. 28. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Igazi fejedelmi pompával tarta­tott meg ma délben, az udvari plébánia tem­plomban Károly István főherceg esküvője Mária Terézia főhercegnővel, Károly S­a­­­­lvator főherceg leányával. A templom oldalfalait Vörös dam­aszttal vonták be az oltárt pedig növény­zettel díszítették föl. A főoltár előtt állott a mátkapár ima­ zsámolya, az oltártól jobbra pedig sárga damaszt-mennyezet ő fenségeik részére. Pont­ban 12 órakor a fényes menet harsonák zengése és dobok pergése mellett elindult a burg belső termei­ből, a nagykövetek lépcsőjén át, a templomba. Ud­vari és kamarai fur­rok nyitották meg a menetet, kiket követtek a cs. és k. asztalnokok és kamará­sok, azután a közös és aztrák miniszterek, valamint Orczy báró ő felsége személye körüli miniszter végre pedig a titkos tanácsosok. Ezután Hohenlohe­rg főudvarmester vezetése mellett megjelent az udvar a következő sorban: a főhercegek, a vőlegény Károly István főherceg, követve Albrecht főherceg és a toszkánai nagyherceg által; ezután a király és a királyné (a királyasszony ezüst­szürke toilettben), ő felségeik után a menyasszony Mária Terézia főhercegnő, vezetve Erzsébet főhercegnő a vőlegény anyja és Mária Immakuláta főhercegnő a menyasszony anyja által, utánuk Ste­fánia trónörökösné (arany virágokkal áttört világos kék ruhában), Mária Valéria főhercegnő (világos kék toillerben rózsadíszszel), Mária Te­rézia főhercegnő (cseresznyepiros atlaszruhában), Alice toszkánai nagyhercegné és Mária főhercegasz­­szony. A menetet, melynek két oldalán arciera- és magyar testőrök haladtak kivont karddal, palota­hölgyek zárták be. A papság, Gangb­auer bíboros-érsekkel élükön, az udvart a templom bejá­ratánál várta. A bíboros-érsek összeeskette a fiatal párt, az udvari zenekar diószsolozsmát énekelt el. Következett a Te Deum­ és végül a püspöki áldás, mely után ő felségeik az udvarral és a kísérettel­­elhagyták a templomot, hol nem volt a legkisebb zavar, csak a ruhatárban, a hol olyan ostrom folyt a téli öltönyökért, a minőt Budavár bevétele óta nem látott a főváros. Külön­ben a lépcsőkön semmi tolongás és a folyo­sókon — mert a termeket elsötétítették és el­zárták — még éjfél után egy órakor is beha­tolt báli ruhás és álarcos alakokat látni , a­kik várták, hogy mi lesz a szenzáció vége. „Kali­­kotródjunk!“ terjedt a börze-vicc és ez jellemzi legjobban, hogy az egész dolog nem volt komoly. Különben éjfél után fél óra múlva már el volt a tűz oltva és még az esetben sem lehetett volna ve­­­­szedelem, ha a lángok jobban elharapóznak. Hogy a vigadó padlásán tűz támadt, azt a házmesterné vette észre, a­ki tizenkettedfél órakor, mint minden bál alkalmával, fölment a hatodik emelet magasságába a födél alá, hogy a nagy terem négy sarkában lévő ventillációkat kinyissa. Mikor belépett a padlásfülkébe, a­hol a nagy terem észak­keleti sarkának a szellőztetője van, óriási füst csapta szembe. Rögtön bezárta maga után az ajtót és sza­ladt jelentést tenni Éber­ling István inspekciós fővárosi mérnöknek, a­ki szintén fölsietett a pad­lásra, a­hol már lángok vöröslőttek a födélpad ge­rendái alól. A tűz minden valószínűség szerint a vendéglő egy erősen fűtött vaskéményéből támadt. Mások azt ál­­lítják, hogy a kéményben ma égették ki a kormot és igy fogott tüzet a gerendázat. Eberling értesítő a dologról Paupera és Gyalokay napos rendőrkapitányokat s ezek föllármázták a tü­zőrséget és katonaságot. Mikor a tűzoltók készsége a vi­gadóhoz érkezett, a közönségnek még legalább is fele fönt volt a termekben. A tűzoltók a hat emelet magasságába tömlőket vontak föl és lent az utcán négy-öt fecskendővel kezdődött a szi­­vat­tyúzás, mert a vízvezeték nyomása nem elég erős, hogy a vigadó tetejéig vihesse föl a vizet. A tűzoltók mellett báliruhás urak, dominók és harle­­kinek kapaszkodtak a fecskendők rúdjaiba. De a víz így is elég gyéren szivárgott föl a padlásra. — Szerencse, hogy nem volt szükség többre. A néhány égő gerendát csakhamar sikerült ellocsolni. Később kivonult a Károly-kaszárnyából a 68-ik gyalogezred első százada, a­mely egyrészt kor­dont vont, másrészt pedig a szivattyúknál dol­gozott.. Éjfél után negyven perccel megérkezett a vi­gadóba Török János főkapitány is, a­ki meggyő­ződve arról, hogy a termek el vannak zárva és a közönség teljes rendben oszlik el, Éberling mérnök, Kuntner redout-bérlő, a rendőrtisztek és lapunk tudó­­dósítója kíséretében fölment az égő padlásra. A hely, a­hol a baj tör­tént, tűzfalak által körülvett, cink­lemezekkel födött térség, a­hova csak lépcsők és létrák útvesztőjén lehet jutni. A füst még mindig fojtó volt és a vízzel elárasztott égő gerendák ja­vában sisteregtek ; de hogy a tűz elhatalmasodhas­­sék, arról többé nincs szó, annyival inkább sem, mert erős tűzfalak veszik körül a cella-rendszerben épült padlás zugot, sőt a nagyterem stukkatúráját is tégla­­réteg védi. Mikor leértünk az első emeletre, a főkapitány látni kívánta a termeket. A sötét nagyterem viasz­­kolt padlatát viztócsák borítják, mert az oltáshoz fölszivattyúzott viz nagyrészt lecsurgott a ventilláló nyilasokon. Egy óra volt, mikor a rendőrség elvo­nult s a főkapitány a katonákat is visszarendelte a kaszárnyába. Eberling mérnök és a tűzoltók mind­­azáltal reggelig fognak őrködni a tűz helyén. Közgazdasági táviratok. Kereskedelmi politika Kínával. Berlin, fstbr. 28. (Saját tudósítónk t­á­virata.) Bryce angol alállamtitkárnak az angol alsóháziban tett ama kijelentésére vonatkozó­lag, mely szerint Anglia Pekingben a francia-kínai szerződésbe a legtöbb kedvezményben részesülő nem­zetek közé az angolnak is fölvételét követelte, illetékes helyről nyert információ alapján tudathatom, hogy a leg­­több kedvezményt biztosító általános szerződés min­den szerződő hatalomnak egyenlő előn­y­ök­e­t biztosit. — Franciaország külön kedvez­ményekben nem részesült s nem is részesülhetett, legfölebb a ton­g- king -kínai határszerződés alapján, e határ forgalmának keretei közt, de e szerződés még nincs szentesítve s az alkudo­zások tovább elhúzódhatnak, mint a francia kabinet kívánná. Tűz a vigadóban. — Saját tudósítónktól. — A kalikó-álarcosbál ma a fővárosi vigadóban váratlan véget ért. Éjfél előtt fél órával, mikor a tarka sokaság javában hullámzott a termekben, egy­szerre megharsant az a bizonyos trombita, a­mely­nek a recsegésénél elveszett tárgyakat szokás kihir­detni. Ez egyszer azonban azt kiáltották ki a fan­­farád után, hogy a padláson tűz támadt, s ezért jó lesz, ha a közönség csöndesen kivonul. Az álarcosok és a sétálók között nagy riadal támadt. Mindenki kezdett kifelé rohanni, úgy, hogy az őrséget tartó rendőr­tisztek jónak látták megszólaltatni a zenekart. A vígan fölcsengő polkahangokra a közönségnek visz­­szatért a bátorsága , sőt túlságosan is visszatért. Míg egy rész a ruhatárban kezdett harcot vívni a fölöltésért, a nagyobb szám nem akart tágítani a termekből, úgy, hogy a rendőrségnek ismét távozásra kellett inteni a publikumot. Ekkor aztán csöndesen, minden izgatottság nélkül, sőt él­­­celődve kezdett oszladozni a farsangi népség. Se­ „Budapesti Hírlap“. Március hó 1-ével új előfizetést nyi­tunk. Kérjük azokat a t. c. vidéki előfizetőket, kiknek előfizetésük febr. végével lejár, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek, ne­hogy a lap szétküldésében fennakadás történ­jék. Az előfizetési árak lapunk homlokán ol­vashatók. Az előfizetés megújítására a beküldött postautalvány leginkább alkalmas. Különösen figyelmeztetjük tisztelt előfi­zetőinket, hogy úgy az előfizetés megújításá­nál, valamint minden reklamáció, lakhelyvál­tozás és a lap szétküldésére vonatkozó egyéb fölszólalásnál, egy címszalagot mellékelni szí­veskedjenek. N A P I H I R E K. — (Gyűjtés.) K o n­t­z Viktória gyűjtése egy kedélyes batyubálon felerészben az „Erdélyi magyar közművelődési egyesüle­t“, felerészben pedig a bukovinai „Istensegit s“­­beliek magyar egyháza és iskolája részére Budapes­ten 1886. febr. 27-én és pedig: Késmárky 8 frt, Balla Béla 1 frt, Rátfay 1 frt, Nerelda Antal 1 frt, Szabó István 1 frt, Hager József 1 frt, Szepessy 1 frt, Wolf Róbert 1 frt, Binden 1 frt, H. J. 1 frt, N. N. 50 kr, Schaffer 40 kr, Stelka Ká­roly 1 frt, Gabos­­1 forint. Nagy 40 krajcár. Erős Antal 50 kr, N. N. 1 frt, Laczy bácsi 1 frt, Preszter 1 frt, Kállay Imre 50 kr, Schmutzer Antal 1 frt, Zsitvay Artur 1 frt, N. N. 1 frt, Nerolda Ká­roly 1 frt, N. N. 10 kr, N. N. 1 frt, N. N. 40 kr, Walter 1 frt, Bucsánszky Bertalan 1 forint, Haltzel 1 frt, Illés Ferenc 1 frt, Klivényi Ferenc 1 frt, Sándor János 1 frt, Rajcsics Jenő 50 kr, Okkenfusz 50 kr, Habada Mihály 1 frt, Burkus 40 kr, Süveges 40 kr, Pászty 40 kr, Fabinyi Eduárd 40 kr, Stanics József 40 kr, Szladeky Ignác 1 frt, N. N. 20 kr, Tauber Antal 1 frt, Walaschek János 1 frt, öszesen 88 frt. A gyűjtés fő­szege ezzel együtt­ tehát az E. M. K. E. részére 1701 frt 03 kr, az „Istensegíts11-beliek részére pedig 3257 frt 81 kr. — (A trónörököspár), mint a fiumei „Bilan­­cia“ értesül, Lacroma szigetéről április közepén Fiumén át fog visszatérni a szárazföldre.. A trónörököspár kíséretét Bonibelles gróf, Sylva Ta­­rouca grófné és Achenthaler dr. főorvos fogják ké­pezni. Az egész utazáson a „Fantasie“ udvari yacht szolgál és nem, mint eddig írták, a „Greil.“ — (Személyi bírák.) I v a n e h i c h­­­iktor Antal dr. orvosnak és törvényes utódainak a király ő felsége a „margitai“ előnevet adományozta. — Dolgorucky hercegnő, II. Sándor cár öz­vegye, Nizzába utaztában néhány napot Bécsben töltött. — (A német császár balesete.) V­i­l­m­o­s császár — mint egy berlini távirat jelenti — a legutóbbi udvari bálon elcsúszott, elesett s a bal csípőjén megsérült. A sérülés különben aggodalomra nem ad okot, csak néhány napi tétlenségre kény­szeríti a tevékeny agg császárt.­­ (A leleplezett Plon-Plon herceg.) Csak nem rég örökítettük meg mi is azt az elégikus hangú proklamációt­, melyet Napoleon Jero­mos herceg a francia törvényhozás mindkét házá­hoz intézett. Antik szabású drámai koturnuszba bur­kolózva állt meg Plon-Plon herceg a francia parla­ment előtt, de a koturnusz elveszítette hatását s ma már megint egész Páris nevet a jámbor herce­gen, a­mint azt már évek óta cselekszi. A szegény Napóleon herceget leleplezték, letépte róla a méltó­ságteljes koturnuszt valaki, a­ki ahoz mindig na­gyon jól értett, s a ki nem más mint Pearl Cora. Mint futó­tűz járta be egész Parist az a hír, hogy Pearl Cora a második császárság leg­­hódítóbb kurtizánja, megírja emlékiratait. Pearl Cora tudvalevőleg korának legindiszkrétebb hölgyei közé tartozott és igy képzelhető, hogy memoirjaiban is lehetőleg indiszkrétül bánik el mindazokkal, a­kikre vissza fog emlékezni. És akkor Plon-Plon herceg méltóságos koturnuszától megfosztva, a legvadabb bohóc-kosztümben fog állani Franciaország színe előtt. A nevető Paris igen jól tudja előre is, hogy ezek az indiszkréciók Plon-Plon herceget fogják legkellemetlenebbül érinteni, mert a volt évek hosszú során keresztül legkitartóbb imádója, leg­hűségesebb rabszolgája a vörös hajú angol leány­nak, a­ki lázba hozta a maga idejében ül. Napóleon egész udvarát. Pearl Cora könyve­­a legközelebbi napokban lát napvilágot. El fogja olvasni egész Paris, kiváncsi rá egész Paris, dacára hogy mindenki előre tudja a tartalmát: egy csomó boudoir-történet a „Gil Blas“ és a „Journal amu­sant“ modorában, a soknál is sokabb zalai papriká­val. Párisi újságok indiszkréciója szerint a kötet egy fényképpel kezdődik. Pearl Cora keresztlevelé­nek a fényképét mutatja be olvasóinak, a­mely sze­rint ő most 44 éves, amit különben a közönség még így sem igen fog elhinni e jeles tehetségű írónőnek, a­ki — mellesleg mondva —■ meglehetős szerény körülmények közt él Parisban. — (Munkások az angol királyné ellen.) Londonban a munkásérdekek parlamenti képviselői tiszteletére fényes bankett volt. A banketten, mint egy londoni távirat jelenti, lord Holhouse föl­­köszöntötte a királynét. Tósztját azonban alig fe­jezte be, a hangos pisszegés és nagy zaj miatt. Igen rossz vért szült, hogy Russel fő­államügyész és Broadhurst igazságügyi al­­államtitkár, kik szintén jelen voltak, nem hagyták el rögtön a botrány kezdetén az asztalt.­­ (Szörnyű vád.) Zala megye Nagy-Pécsel községében a csendőrőrmester a napokban meghal­lotta, hogy a fonókban székében beszélnek egy gyilkosságról, mely még a múlt esztendőben történt a faluban, s máig se tudódott ki, hogy ki követte el. Az őrmester rögtön nyomozni kezdett s meg­tudta, hogy a szóbeszéd egy Bácsi Dani nevű gazda ember halálára vonatkozik, a kit 1885. szep­tember 20-ikán a tulajdon pajtájában halva találták. A járási szolgabiró, kinek az esetről jelentést­ tet­tek, a körorvossal annak idejében megvizsgáltatta a holttestet s a jegyzőkönyvbe azt irta be, hogy azon

Next