Budapesti Hírlap, 1886. szeptember (6. évfolyam, 242-271. szám)
1886-09-01 / 242. szám
886. szeptember I. BUDAPESTI HÍRLAP. (242. sz.- ben Felsőt Magyarországot évi 40.000 tallérért Tököly Imrének adta hűbérül. A 11. számú teremben leginkább érdekelte az a rézbuzogány, melylyel állítólag Esterházy László grófnak zúzták be a fejét a nagy vezekényi csatában. E teremben találkozott a király Andrássy Gyula gróffal, ki elkésett a fogadtatásról. A király a mint meglátta a grófot oda lépett hozzá, kezet fogott vele s tudakozódott hogyléte után. Nagy érdeklődéssel nézte a király a kiállított török zászlókat is. A mint a nagy vérzászlót megpillantotta, rögtön ráismert, hogy ez Bécs városáé. Jó emlékező tehetségének különben többször adta jelét a király. Sok tárgyra ráismert s meg is nevezte azoknak a tulajdonosát. Csak az ő tulajdonát képező gobelineket nem ismerte meg s nem habozott kijelenteni, hogy azokat sohasem látta. Miután mindent apróra megnézett, megköszönte Majáth Bélának a kalauzolást mondván : Nagyon szép és érdekes amit láttam, valóban meglepett a kiállítás.“ Ezután a király a közönség éljenzése közt távozott. A szerdai nap programmja : D. u. 5-kor diszilóg a király jelenlétében a vigadó nagy termében. * Kolozs megye, Zágráb város, a kolozsvári egyetem, Dulánszky Nándor pécsi püspök és Mihajlovics zágrábi érsek is bejelentették az ünnepen való részvételüket.* a Budavára bevételében résztvettek utódai közül Újaban megérkeztek :Nils Bielke gróf Svédországból, Meschke Hermann porosz alezredes, Stiesen Severin, nápolyi francia konzul, de Plagius A. Sándor Olaszországból, Oldenkott Gyula Norvégiából, Marais L. a francia hadsereg 17. lovas ütegének századosa, Moravecz Henrik bécsi ügyvéd.* Az ünnepségekre egyre érkeznek az idegenek Francia-, Angol-, Svéd-Norvég, Olasz- és Németországból, sőt Amerikából is. Anusza 1651. 5. „Üdvözlégy szent test, szűztől ki születtél“ 1651-ből. A régi énekeket vegyes karra átírta Bogisich Mihály prépost-plébános. Az isteni tisztelet végén „Te Detun“ nagy zene és énekkarra,* Budavár visszafoglalásának ünnepeihez. Fölkéretnek a meghívott urak és hölgyek, hogy: 1. meghívójukat mindenkor magukkal hozni s azt a rendezőségnek felmutatni, 2. szeptember 1-én délután 4 órától fél 5-ig a vigadó dísztermében gyülekezni, 3. a vigadónak a Deák Ferenc utca felé eső kapuján felmenni, és 4. szeptember 2-án a helyőrségi templomban reggel 8 órától 3/49-ig gyülekezni szíveskedjenek. Egyúttal fölszólitatnak a rendfentartó bizottság tagjai, hogy : 1. szeptember hó 1-én a vigadó dísztermében fél 3 órától háromnegyed 4-ig, 2. szept. 2-án a várban s különösen a helyőrségi templomban fél 8 órától 8-ig helyeskéit múlhatatlanul elfoglalni, és végre 3. jelvényeiket mindenkor feltűzni szíveskedjenek. A jelvények szept. 1-én délután fél 3 órától fél 4-ig a vigadó előcsarnokában az utalványok fölmutatása vagy az előzetes följegyeztetés igazolása mellett vehetők át. Melly Béla, a rendfentartó bizottság elnöke.* A történelmi kiállítást tegnap a többek közt meglátogatta: Széchenyi Pál grófkeresk. miniszter és Türr István tábornok. Mindkettőt Majláth Béla kalauzolta és több mint egy órán át magyarázgatta a tárgyakat. A tegnapi napon 1069-en nézték meg a kiállítást és befolyt 198 frt 70 kr. A kiállítás megnyitása óta 17.353 látogatója volt a kiállításnak s eddig befolyt 3931 frt 50 kr.* A magyar nyugoti vasút állomásairól a budapesti történelmi kiállítás alkalmából, szept. 4-én (a szept. 5-én tartandó népünnepre való tekintetből) és okt. 2-án valamennyi menetrendszerű személy- és másodrendű vonatunkhoz Budapestre szóló és 5 napi érvényességgel bíró rendkívüli mérsékelt menetjövet jegyek fognak kiadatni. Budavár visszavételének 200-os évfordulóján, ez év szept. 2-án, csütörtökön d. e. 9 órakor a budavári helyőrségi templomban az ünnepies isteni tisztelet alatt következő zeneművek adatnak elő: Zsasskovszky Endre „Szent István napi miséjét. A magánrészeket Farkas Ilona k. a., Benza Anna asszony, Dalfi Lőrinc és Bodor Lajos éneklik. Továbbá: 1. „Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga“, régi ének szt. István királyról. 2. „Angyaloknál, nagyságos asszonya“, 1908. évből. 3. „Oh dicső szép kincs, kiben semmi gyarlóság nincs“ régi ének a boldogságos szűz Máriáról, 1651-ből. 4. „Imádlak Téged elrejtett Istenség“, aquinói sz. Tamás hymgondolni sem lehete, hogy egy csapással a második falat is elfoglalják. A jul. 27-iki drága győzelem nagy ember áldozatot követelt. Keresztyén részről összesen négy és fél ezer német és 600 magyar halott és sebesült jön a roham áldozata, köztük közel 300 tiszt és előkelő vitéz; török részről valami 2500 volt a veszteség halottakban és sebesültekben. A sikeres roham után az ostromlók ismételve felszólították az utolsó budai basát a vár feladására. Budát nem, de más várat igen — a békéért! volt a válasz, végre Budát is hajlandó lett volna feladni, ha a császár tüstént békét köt a portával. Erre nem volt felhatalmazásuk az ostromlóknak, a kocka tehát el volt vetve, hogy vívni és védni mindhalálig. Kezdődött az aknaharc a föld alatt s az ostromágyuk munkája a föld felett a vár belső falai ellen. De újabb munkát adott egy nehény nap múlva a felmentő török sereg megérkezése Buda alá, a mely ellen most már az ostromló seregnek kellett védelmi állásba helyezkednie, sáncokkal, szekértáborral, erősíteni hadállásukat. Augusztus 8-án tűntek fel a fehérvári utón a hatalmas sereggel közelgő szeraszkij fölmentő seregének előfutárjai Promontor felől. Batthyány Ádám huszárjai Vágtak először neki s űzték vissza a fürge spáhikat a 3 mérföldnyire táborozó nagyvezér és tatár kán seregei felé. A csatározás a következő napokon is mindig diadalmasan a magyar huszárságra, akik Petneházy 800 huszárból álló ezredével s Bercsényi, Koháry István, Balassa Gábor és Csáky István mintegy 2200 huszárjával szaporodtak. Az erősítésre szükség volt, mert a nagyvezér aug. 14-én a kamarai erdő hátán (Promontor —Először a népszínházban aug. 31-én.— A 200 éves ünnep egyik pontja igy hangzott : színházi díszelőadások. A népszínház ma este vette ki részét az ünnepségből, Rákosi Jenő alkalmi darabjával, mely nagy és szép közönség előtt került színre. Egy prolog előzi meg a darabot, melyet Fodor Fruzina kisasszony sok bensőséggel szavalt, sűrű tapsot aratva. E prolog mai mellékletünk élén olvasható, a darab egy anya történetét adja az ostrom keretében. A török elhurcolja Kalotainét, kinek gyermekei az ostromló táborhoz csatlakoznak, és sok kaland után más vitézek segedelmével visszaszerzik anyjukat, s egyéb bonyundalmaik is részint ágyuszó mellett kellemesen megoldódnak. Az első fölvonás egy falu sorsát felé, csatarendbe állitá hadseregét s az ostromlókat mindenünnen háborgató, hogy a várba segítséget vethessen. De az ostromló sereg nem várta be a támadást, a fürge huszárok heves ütközet után visszavonulásra kényszerítik Szolimán vert seregét. A nagyvezír nyilt csatát elfogadni 60— 70,000 emberével nem volt hajlandó, de alig volt nap, hogy pár ezer török lovas csapat itt vagy amott, hol a Gellért felől, hol megkerülve a hegyeket a Városmajor és Lipótmező, vagy egészen Ó-Buda felől meg ne próbálják áttörni az ostromlók védővonalát, segélyt viendők a csüggedő s a hosszas ostromban kimerült várbelieknek. Legnevezetesebb volt ezek között az augusztus 29-iki meglépés, midőn a török spáhik nagy kerülővel Ó-Buda felől rontottak elő, hogy a Vízivároson át bejussanak a várba, majd a nem várt ellenállásra oldalt csaptak a vérmezőre és a városmajor felé, de itt a szekérsáncoknál megszorítja őket a huszárság s egy szálig lekaszaszabolja, úgy hogy egy sem juthatott be a várba. Így folyt a küzdelem hat héten át, vitézül és elszántan mindkét részről. A legnagyobb erőfeszítéssel készült mind a két fél az utolsó nagy összecsapásra, amely dönteni fog ott, hogy a félhold ragyogjon-e továbbra is Buda karcsú minarettjein avagy a kereszt kerüljön vissza sudár tornyaira. A szept. 2-iki utolsó általános nagy roham visszaadta a hazátlan magyarnak fővárosát. Azóta is mindig méltó kegyelettel nézünk és Budavárára s nemzeti önbizalommal gondoljuk, ha a tisztes falakra tekintünk: És magyar, áll Buda még! Szádeczky Lajos. „Budavár megvétele.“ A bolgár válság. Sándor fejedelem Szisztovón át bevonult a régi Balkán-cárok székvárosába , Tirnovóba. Az út tegnap reggel 9 órától esti 6-ig tartott. Az egész vonalon folytonos tüntetések fogadták a fejedelmet. Általán most már konstatálni lehet, hogy az aug. 21-ei merénylet óriási mérvben növelte a fejedelem népszerűségét úgy a tulajdonképeni Bolgárországban, mint Kelet-Ruméliában. Ahol csak szerét ejte a környékbeli lakosság, mindenütt kivonult a tirnovói országútra, gyalogszerrel a szegény osztály, kocsikon az úri nép, szekereken a parasztság. A papok vezették a népet, községenkint ; egyházi lobogók, szent képek tarkiták a falusi nép e zarándok menetét. Tirnovó előtt 60.000 főnyi tömeg fogadta a fejedelmet. S a loyalitás e lelkes kitörése naprólnapra nő. Bolgár Sándor Tirnovóból Filippopoliszba megy. * A fejedelem kiáltványt intézett a bolgár néphez, melyben a trón újból elfoglalását bejelenti s a régensség által kinevezett kormányt jóváhagyja, a Karavelov-féle szófiai külön kormányt pedig leteszi állásából. A törvényes minisztérium e szerint Radoslavov, Nacsevics, Joncsev, Zsivkov és Nikolajev ezredesből áll.if. Milán király, mint már jeleztük, táviratilag üdvözlé a bolgár fejedelmet. Bolgár Sándor — mint mai sürgönyök jelentik — azonnal felelt táviratilag, megköszönte a szerb király rokonszenvét s reményét, fejezte ki, hogy a barátság a két szomszéd állam s testvérfaj közt mielőbb helyreáll.* Zichy Jenő grófról több lap azt jelenti, hogy öt társával nem csupán udvariassági aktusból ment a bolgár fejedelem üdvözlésére, hanem politikai küldetést vállalt magára félhivatalosan, hogy egyengesse a teljes kibékülést Szerbia és Bolgárország közt. Ez alkalomból a budapest-belvárosi választók Zichy Jenő grófhoz, mint a IV. főv. ker. képviselőjéhez a következő táviratot intézték : , „Budapest belváros választói örömmel értesültek, hogy ön több más úrral a nemes bolgár nemzet hőslelkű fejedelmének üdvözlésére Szófiába sietett. Minden magyar s az egész műveit Európa önnel érez. Szívünkből kívánjuk, hogy Bolgárország és Szerbia, e szabadságukért küzdő két ország többé ne fenyegettethessék idegen deszpotizmus által.“ Konstantinápolyból jelentik. Pár nappal az éjjeli merénylet előtt bolgár Sándor kihallgatáson fogadta Gadban effendit, a kelet-ruméliai statútumok ügyében kiküldött török biztost, s előtte kijelenté, hogy a helyzet nehézségeit egyszerűsítendő, kész a bolgár csapatok egy részét szabadságra küldeni. A török biztos, ki orosz zsoldban áll, erről nyomban értesíti a szófiai orosz ügynököt. Ez attól tartott, hogy a csapatok hazaküldése esetén az ő embereit is elveszítheti keze ügyéből, — nyomban hozzá fogott a merénylet kitervezéséhez és végrehajtásához.* Érdekes, hogy a porta Oroszország szája íza szerint járt el a dráma egész lefolyása alatt. Az t mutatja a török hódoltság idejéből, a második az ostromló tábor tarka életét, a harmadik az ostromot magát, mely rendkívül élénk és hatásos, miben festőnek, diszítőmesternek és rendezőnek van egyenlő része. A főszereplők különösen Blaha L., Fodor Fr., Párthényiné, Vidor, Németh, Szirmai kitűnő kedvvel és művészettel harcoltak a sikerért, és nem is siker nélkül. Deklamáció, dal és játék versenyzett egymással ez este s úgy a szereplőket mint az alkalmi mű szerzőjét sokszoros kihíváshoz juttatá. Különös szint és érdekességet adott a darabnak a muzsika, melyet Erkel Elek csupa régi — múlt századi és még régebbi — művekből szerkesztett. És nem csak szépek, de színpadilag hatásosak is voltak a zenei részek. Blahána egy dal és oly szellemes mint édes előadásával egész vihart indított. Németh egy kupléval kavarta fel a közönséget. Különösen zajosan fogadtatott a következő vers: Bolgár ember vándorol, két napig nem tudni hol. Éjféltájban leteszik, Hajnalra visszateszik : Lemberg, Ruszcsuk, Csernovitz, Diadalútja arra visz, Mert a hősnek jelszava Bogdaszpaszi Bulgária! Az egész est szerencsés volt, hatása nemcsak alkalmiságából került ki, ami tán hosszabb életet is ígér az újdonságnak, mely különben a legközelebbi napokban a repertoár fődarabja lesz.