Budapesti Hírlap, 1889. február (9. évfolyam, 37-58. szám)
1889-02-06 / 37. szám
Budapest, 1889. IX. évfolyam 37. sz. Szerda, február 6. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után mló napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kalap utca 16. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. ez. Átmenet. Budapest, febr. 5. A holnapi nappal elmúlik időnkből az, ami gyásznak van szentelve foglalatosságunkból, csütörtökön kezdődnek ismét a dologtévő napok. A hatóságokon marad a gyászruha három hónapig, a családon egy évig, a szívekben szent emléke marad a reményteljes királyfinak mindazok részéről, kik e szomorú napok szemtanúi valának mindaddig, amig dobogni fognak. De a holnapon túl meg kell szűnnie annak, hogy a borzalmas esemény érzelmei tiltó befolyást gyakoroljanak az élet további fejlődésére. Valóban, ritkán látnak az emberek olyat, mint Magyarországon esett ez utolsó napokban. A halál és a feltámadás vágtak egymásmunkájába s keresztezték egymást az érzelmekben. A közszellem, a nemzeti közérzület csodás feltámadásának órájában jött a halál, learatni azt, akihez az ország jövendőbeli szép reményeinek egy része kötve juil. Mikor a nemzet meglelte magát egy nagyszerű ébredésben, abban a percben elvesztette hatalmának örökösét. Az ujongást a de profundis váltotta fel s az érzelmek meghasonlása a feltörekvő egyetértést. A nemzeten áll, hogy azzal az impozáns méltósággal, amelylyel egy nagy nemzeti érdek védelmét vitte egyfelül, s ahogy a közgyászt viselte másfelül, a kibontakozást megtalálja s épen, egész erővel álljon ismét a nemzeti munka szolgálatába. Nem szabad, hogy a halál többet is elvegyen tőlünk, mint a mihez joga és hatalma van. Nem szabad, hogy a közgyász megzavarja az elméket s a sziveket s elrabolván azt, a kihez hozzá fért, oly javakban is dúljon, a melyeket tőle megvédeni van erő, van hatalom a férfiakban. Nem is lehetetlen, hogy valamely oldalról kísérlettétessék oly irányban, hogy a megrendülés órái kiaknázhassanak a katonai javaslat érdekében. Frivol, több mint frivol a föltevés, hogy a hatalom kezet fogni kész a végzetesen közénk lépett halállal, szövetségre lép a pusztulás szellemével, hogy diadalra juttasson egy ügyet, amely a múlt hetekben felkorbácsolta nemzeti véde lemre a közlelkiismeretet. Frivol e föltevés, de már is látjuk jeleit kicsiben és nagyban, s a frivolitás nem a föltevésben van, hanem a törekvésben, amely immár felütötte a fejét. Látjuk példának okáért, hogy Somogymegye főispánja a közgyűlést, a Tnely_§ T^erdest tárgyalni ^ készült, a közgyász ürügye alatt elnapolta — egy hónapra. Semmi törvényhatóság, se az országgyűlés, semmi magán- és nyilvános testület ily értelem nélkül való túlzással nem tette nevetségessé a halottas hangulat komor ünnepét. Ennek egészen világos a profán és gyűlöletes tendenciája. Másfelől látjuk, hogy a szünet, melyet a nagy nemzeti tusába a meyerlingi katasztrófa csempészett, arra buzgón felhasználtatott, hogy a katonai javaslatról a legellentétesebb hírek hozassanak forgalomba, megzavarni az elméket, megingatni az eltökéléseket, megosztani a meggyőződések erejét, most kecsegtetéssel, majd kétségekkel s igy kifárasztani, ellankasztani a felbuzdult erőt. A királyi család Budapestre készül. Készült már a véres eset előtt, most annál szívesebben jó, mert itt távolabb lesz bánata emlékeitől, egy borzalmas csapás színterétől. Budapest és Magyarország ama törhetetlen hűséggel és homálytalan szeretettel üdvözli földjén a lesújtott királyt és családját, amelylyel öt húsz év óta körülveszi megtántorodás nélkül. A királyt ittléte alatt vigasztalni fogja a látván, mily lelkesedéssel küzd a magyar nemzet amaz alkotmánynak töredékeiért is, a mely alkotmánynak alapján ő a mi királyunk s a mely alkotmány ereje egyszersmind ereje és állandósága az ő királyi jogának és trónja érdekeinek. Az ő fülként személyéhez a törvényes hűségen kívül A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Ferenc Ferdinánd főherceg. (A Budapesti Hírlap eredeti tárcája.) Apostoli magyar királyunk testvéröcscsének, Károly Lajos főhercegnek, udvarában álló nyolc esztendeig volt alkalmazva az a megbízható emberem, ki be van avatva nevezett főhercegi ház minden családi titkaiba is, és kinek szavahihető elbeszélései után közzéteszem a következő közérdekű adatokat. Károly Lajos már évek előtt egész határozottsággal nyilatkoztatta ki magánkörben, hogy bármi következnék be, ő semmi esetre sem fogadná el a koronát. Amilyen szigorú ő önmaga iránt, épp oly szigorral neveltette gyermekeit. Ezek között valódi katonai fegyelem uralkodik. Azonkívül még igen jellemzetes az a méh vallásosság, amely az egész házirendet és környezetet át meg áthatja. Ennek annyira rabja volt Károly Lajos főherceg, hogy második neje halála után erőnek erejével kolostorba akart lépni, a mitől csak ő felsége határozott tilalma tarthatta vissza. Gyermekeinek nevelői Degenfeld gróf,Brandiss gróf, akinek nagybátyja jezsuita, nagynénje apáca-fejedelemasszony, Corett gr., Marchall, a bécsi fogadalmi templom lelkésze s egy jezsuita voltak. Évrőlévre kitűnő sikerrel tették le a vizsgálatokat, melyeken a bécsi skót bencések apátja volt a vizsgáló. Az udvar, egyházi, katonai s világi főhatóságok képezték a hallgatóságot. Az elsőszülött fiú, Ferenc Ferdinánd főherceg, vanal a katonaságért. Katonai egész jelleme. Magába zárkózott, kimért, kevés beszédű és igen kategorikus. Amilyen kinyúlt, szikár, vézna és száraz a testalkata, épp oly hideg és tartózkodó a másokkal való érintkezésben. A katonásdi mellett legfőbb passziója a természetbuvárkodás és régiséggyűjtés. Szerény szobácskája a bécsi favorit-utcabeli palota második emeletén valóságos múzeum volt. Az ő cellájának tőszomszédságában, mint a többi testvéreié mellett, lakott az egyik tanár, kinek közvetlen felügyelete alatt állott. Már tizenhat éves kora óta részt vett mindama nagy hadgyakorlatokon, melyeken a legfőbb hadúr szemlét tartott vagy vezényelt. Atyja diplomáciai pályára szánta, hogy ez irányban szellemének is utódja legyen ; de ő semmi áron sem volt reábízható, mert nem akart megválni kedvenc eszményétől, a katonaságtól. Mióta tanulmányaival végzett, folyton katonai szolgálatban van és jelenleg a 28 éves ifjú saját magyar ezredének (Este) kapitánya. A három főhercegfiú kifogástalanul beszél magyarul, németül, franciául, angolul, olaszul és csehül. A testvérek nagyon szeretik egymást és bármily különböző a természetük, nem volt példa rá, hogy összevesztek volna. Mivel édes-kevés zsebpénz állott rendelkezésükre, a legnagyobb örömmel és vonakodás nélkül segítették ki egymást pillanatnyi zavarukból. Legélénkebb és legszebb köztük a 21 éves Ottó főherceg, ki rendesen vezetője volt a bécsi palota parkjának szűk keretén belül tartatni szokott játékoknak. Ő sok csintalan ötletével felvillanyozta s felvidította büszkébb és feszesebb testvéreit. Ottó főherceget jószivü fiatal embernek mondják. Olaszországi útjukból vissza jövet megsajnálta a szakadatlan, hosszú uton éllen maradt kíséretét, közbeeső állomásokon le-leszállott, közéjük ment és minduntalan tudakozódott, nem éhesek-e? De — úgymond — nemsokára Bécsújhelyre érünk, ott jó formás virslit lehet kapni, legyenek csak türelemmel! Amint oda érnek, kiszökik, összes hátramaradt zsebpénzén bevásárolt a nevezett specialitásból és bőven ellátta a megbüstültetett személyzetet. Szigorú apja kérdésére, hol jár anynyit, csak azt válaszolta, hogy félreugrott. Ferenc főherceg ilyet már méltóságán alulinak tartana és sokkal kimértebb, hogysem ily kedélyességre ragadtatná magát. S még a legtermészetesebb vonzalom nyilvánításában is igen fukar. E miatt egyszer erélyes atyja büntető kezének súlyát is el kelle viselnie. Károly Lajos főherceg ugyanis egyik hosszabb útjáról visszatérvén, fiait ment nagy örömmel üdvözölni. Amint Ferenc szobácskájába lép, ez annyira bele volt mélyedve kedvenc természettanulmányaiba, hogy az érkező papát fel sem igen vette és midőn ez szemrehányásokat tett a fiúnak ily részvétlen, száraz viselkedése miatt, ez még dacolni mert. Az apa erre rögtön kiparancsolta a kisérő személyzetet és a künn várakozók kénytelenek voltak az apai büntető szigor ugyancsak csattanós nyilvánulásainak fültanúi lenni. 2 mai számunk 12 oldal 7PONTJ