Budapesti Hírlap, 1889. szeptember (9. évfolyam, 240-269. szám)
1889-09-09 / 248. szám
1889. szeptember 9. BUDAPESTI HÍRLAP. (248 sz.) hozószobái pedig tudományos munkálatra teljesen elégtelenek. Nem kevésbbé hátrányos az egyetemi könyvtár szegénysége is, a mennyiben abban az újabb irodalom gyakran kiváló termékei sem szerezhetők meg. Már pedig hogy milyen szükséges volna ezt az egyetemet is a külföldiekkel egyenlő színvonalra emelni, bizonyítja az a körülmény, hogy most is vagy 800 magyar fia van, aki a bécsi egyetemet látogatja. (Honvédemlék Pákozdon.) A pákozdi csatatér sem lesz már soká jeltelen : itt is emelnek honvédemléket. Közadakozás útján elkészült már az emlék, melyet Pákozd község felső részén, a budapesti országút mellett fognak fölállítani, ott, ahol a csata legnagyobb része lezajlott. Az emlékkő obeliszk sóskúti kőből. Felső részén kifaragott katonai jelvények, alább vörös márványtáblán a következő fölirás olvasható : „Az 1848. évi szeptember hó 29-én a jogtalanul megtámadott ország és nemzet védelmében, e község határában szerencsésen vívott csata emlékére kegyeletes hazafiak közadakozásból emelték. 1889.“ A leleplezési ünnep a csata évforduló napján vagyis e hó 29 én lesz. Az ünnep intézésére Fejér megye főispánját fogják fölkérni. (Szigetvár emlékünnepe.) Szigetvár lelkes közönsége — mint lapunknak írják — az idén is megünnepelte szeptember 7 én Zrínyi Miklós hősi halálának évfordulóját. Már az ünnep előestéjén mozsarak durrogtak a vár fokán, a házakról hosszú zászlók lengtek alá, a belváros ablakait kivilágították és a frissen koszorúzott, lampionokkal megrakott Zrinyi-emlék körül, a kedvezőtlen esősödőben is mindinkább szaporodott a nép. Miután esti 9 órakor a helybeli zenekar rázendítette a Rákóczyt és Himnuszt, Farkas Gyula mondott beszédet. Miután beszédében Kossuth Lajosról is megemlékezett, az éljenzéssel fogadott beszéd után a Kossuth- Dóta hangja mellett oszlott szét a közönség. Egy része az olvasóegyesületbe ment, hol táncvigalmat rendeztek. Másnap, szeptember 7-én a zsúfolásig tömött belvárosi plébánia templomban díszes ravatal előtt ünnepélyes gyászmisét tartottak. Ezután Rézbányai dr. pécsi teológiai tanár mondott hazafias szellemű egyházi beszédet. A gyászmisére, melyet az emléknapon minden évben elmondanak, egy alapítvány van Szigetvárott. Néhai Juran is pécsi kanonok, Zrínyi Miklós hasonnevű zászlótartójának késő utóda, mintegy 60 évvel ezelőtt tett kegyeletes alapítványt arra nézve, hogy a vértanuk halálának évfordulóján örök időkre hazafias egyházi szónokulattal egybekötött rekviem tartassák. (A londoni füst számokban.) C h a n d- r e r Róbert tanár kiszámította az angol világvárost borító füst súlyát és azt a kárt, melyet ez okoz. Számításaival arra az eredményre jutott, hogy a London fölé naponkint boruló füst 6000 méter mázsa Súlyú s annak a kőszénnek értéke, melynek elégetéséből ez a füst származik, évente 45 millió márkára rúg. Ehhez számít még hat milliót tisztogatási költségre és 40 millió márkát, mint annak a kárnak ekvivalensét, melyet ez a füsttömeg egy év alatt okoz. Kerek számban tehát London kéményei egy M*V alatt 90 milliócskát füstölnek el. (Magyar kisdevóvó Besztercén.) Besztercéről írják nekünk : Midőn Bánffy Dezső báró főispán Beszterce-Naszódmegye kormányzatát 1884-ben átvette, sajnosan tapasztalta, hogy a 10,000 lakossal és 10 népiskolával biró városban csak egyben tanítják a magyar nyelvet és magyar tannyelvű népiskola egy sincs. Azonnal hozzáfogott egy állami elemi iskola, majd a rá következő évben egy polgári iskola és ezekkel kapcsolatban magyar kisded, óvó létesítéséhez. Az első két intézet nagy küzdelmek árán már korábban létesült, a kisdedóvóra — minden törekvés dacára — mostig kellett várni, míg az Emke bőkezű támogatásával létesülhetett. Az óvóintézet saját házzal rendelkezik, mely szép ünnepségek közt aug. 4-én adatott át hazafias, kulturális céljainak. Az ünnepségen az Iümkét négy kiküldött képviselte, kiket nagyszámú közönségnek élén az egyesület beszterce-naszódvármegyei választmánya elnöke, Havas Gyula dr. kir. tanfelügyelő fogadott. A vendégek nevében Sándor József, az Emke főtitkára, mondott köszönetet a szives fogadtatásért. A kisdedóvó átadásánál Sándor József, Havas Gyula és Kenyeres Adolf kir. törvényszéki elnök mondtak beszédet. A hivatalos aktus után 100 terítékű banker volt, melyen Bánffy Dezső báró főispán, továbbá Sándor József, Kenyeres Adolf, Havas Gyula, Kőpataky Gyula, Kellner Ignác, Váyi Elek és Kellner Ignác kir. közjegyző frisseire mintánk felköszönik. — (Tűz az operaházban.) A múlt éjszaka ismét tűz támadt az operaházban, mely az idén negyedszer jutott most ilyen veszedelembe. Két ízben a rosszul elszigetelt villámvezeték okozta a bajt, azután egy vékaforgács gyuladt meg, most pedig azt gyanítja a rendőrség, hogy gyújtogató járt a színpadon. A tegnapi tüzet éjféli szemleútja alatt vette észre Nagy Sándor tűzoltó. A harmadik emelet zsinórpadlásán erős füstszag csapott feléje, mely a színpad deszkái közül, a sülyesztőből tódult fölfelé. Rögtön jelt adott az operaházbeli tűzoltóságnak és a VI. kerületi tüzérségnek. Néhány tűzoltó lement a sülyesztőbe, melynek balsarkában, egy ruhaszekrény tetején, egy pár ócska munkásruha és rongy égett roppant füsttel, fojtó bűzt terjesztve. A tűz azonban még addig sem a szekrény tetejébe, sem a színpad aljába bele nem kapott s így egykét dézsa vízzel hamar eloltották. Ha később veszik észre, elégett volna az egész színpad. A rendőrség képviselője azonnal kutatni kezdte, hogy a tűz hogyan keletkezhetett. A sülyesztőből az utolsó munkás tegnap este hat órakor ment el, de a színház másik felén levő asztalosműhelyben éjfélig dolgoztak a munkások, egy tűzoltó felügyelete alatt. Éjszaka pedig a házbeli személyzeten kívül senki sem volt az operában. A sülyesztőben esti hat órától kezdve állítólag senki sem fordult meg s így annál feltűnőbb, hogy ott éjfélkor tűz keletkezett. A tűzoltóparancsnokság képviselője azt a véleményét fejezte ki, hogy a délutáni órákban valamelyik munkás, nemhogy észrevegyék, elrejtette égő szivarját, mely azután lassan emésztődve csak éjfélkor lobbantotta lángra a rongyokat. A rendőrség ezzel szemben azt hiszi, hogy gyújtogató járt a sülyesztőben, aki a rongyok alá még egy darabka fát is tett. A vizsgálatot Sé 11 - i rendőrtanácsos és Karácsonyi kapitány vezeti, kik ma délelőtt megjelentek az operaházban s a tűzoltók és munkások közül többeket kihallgattak. (Háziarak figyelmébe.) A fővárosi tanács, az adófelügyelőség átirata folytán, figyelmezteti a budapesti háztulajdonosokat, hogy az adóbevallási íveket sajátkezüleg töltsék ki és írják alá, a mennyiben pedig erre valakit, meghatalmaznak, annak számára 50 kros bélyeggel ellátott bizonyítványt állítsanak ki. A meghatalmazást az írekkel együtt be kell nyújtani. (Az elöljáróság őrültje.) Szegeden napok óta közbeszéd tárgyát képezi egy szanádi (Torontóim ) szegény ember ügye, akivel, úgy látszik, nagy jogtalanságok történtek. A szerencsétlent a minap hozták be Szanádról Szegedre az ottani elöljáróság egy bizonyítványával, mely azt mondja, hogy a beküldött ember — Lesz Péter — örülési rohamokban szenved s mint közveszélyes embert nem lehet megtartani a faluban. A közkórházban megvizsgálták őt s az orvosok úgy találták, hogy egyáltalán semmi baja sincsen. Ennek folytán ma kibocsátották a kórházból s Leszl hazautazott, hogy panaszt emeljen a szanádi elöljáróság ellen. Azt állítja, hogy az elöljáróság csak azért akarta őt becsukatni az őrültek házába, mert súlyos visszaéléseknek jött nyomára a szanádi népbank ügyeinek vezetésénél, amelyben az elöljáróság kiválóan érdekelve van. úgy látszik, hogy ennek a torontáli községnek sok a szennyese. A Szegedi Napló értesülése szerint vannak Szanádon Leszlen kívül még többen, kik szintén gyakran fölléptek az elöljáróság hatalmi túlkapásai, különösen , a szanádi népbank rendetlen üzletvitele ellen. És nemcsak Leszl Péterrel, de másokkal is követtek el felháborító brutalitást.Ezek közül Mártonffy György, 48-as honvédtiszt, esetét közüljük. Mártonffy Györgyöt, ki pár év óta szanádi lakos, valamely ügyben a községházára hívták, de nem jöhetett el. Ezért őt erőszakkal a községházára hurcolták s ott a volt biró, Mihály és Ráda, megkinoztatta, véresre verette. Mártonffy e végett be is pörölte a bírót. A királyi tábla Mihályovot el is ítélte négy évi börtönre. A bíró azonban a kúriára appellált, mely még nem döntött. Hasonló módon jártak még Leszl állítása szerint: Kelschov József mészáros, Ti- Ikasch Gyurica, Makszimov Milós birkás, Onódi Lőrinc, Milosch Zwetyo és Bocska György. Ezek, amiért Leszl-lel együtt iparkodtak a népet fölvilágosítani, szintén barbár bántalmazásnak voltak kitéve. Különféle ürügyek alatt bevitték őket a községházára, némelyiket ok nélkül börtönbe vetették, több esetben pedig kegyetlenül el is verték, úgy látszik tehát, hogy Szanádott herkulesi munkát kell végeznie a megyei hatóságnak. (A legényegyesület ünnepe.) Az orsz. központi katolikus legényegyesület ma ünnnepelte fennállásának 34-ik évforrmjáit»re,trekur. 10 órakor hálaadó istentisztelet volt az Erzsébetvárosi plébániatemplomban, amelyen a misét Schiffer Ferenc, pápai kamarás s az ifjúsági kör elnöke mondotta. Mise után ugyancsak Schiffer tartott emelkedett szellemű beszédet a kör nagytermében, intve az ifjúságot a rend- és munkaszeretetre s egymás kölcsönös gyámolítására. A beszéd végével megnyitottnak jelentette ki az ez alkalomra rendezett ifjúsági kézimunkakiállítást, amelyet a felnevoltak megtekintettek. (A meggyilkolt katonatisztek.) A jaroszlavi utonállás második áldozata Schubert ulánus főhadnagy is meghalt sebeiben. A tettes, valamint a gyilkosság okainak kinyomozását lényegesen megnehezíti az a körülmény, hogy most már mind a két áldozat halott, anélkül, hogy valami vallomást tehetett volna. Az eddigi nyomozások eredménye, úgy látszik, azt bizonyítja, hogy mind a két gyilkosságot egy ember követte el, mégpedig rablási szándékból, csakhogy az elesiető emberek elöl menekülni volt kénytelen, s így áldozatainak kifosztására már nem volt ideje. (A bedült szegedi rakodópart) most már nem inog, annyira lehordták, hogy nem sülyed többé. Most egyelőre ideiglenes rakodópartot fognak építeni, mely nem annyira lerakódoul, mint inkább a víz ellen védelmül szolgálna az esetre, ha a rendes áradásokig nem készülne el az állandó rakodópart. A bedült partnak tegnap újra volt miniszteri vendége , Teleki Géza gróf belügyminiszter, ki a főispán kíséretében nézte meg a romokat. Az építendő uj rakodópartnak majd remélhetőleg az építéskor, nem pedig a bedüléskor lesznek miniszteri vendégei. (Gyilkos dohányzás.) A szivarok, pipák, cigaretták és eféle füstölő szerszámok kedvelőinek elrettentésére szolgáljon a következő eset. Landeckben egy odavaló jómódú mészáros szivaréval megégette alsó ajakát. A mészáros oda se nézett a kis bajnak, rendes szokása szerint tovább szívta szivarjait szopóka nélkül. Néhány nap múlva ajka mód nélkül megdagadt, annyira, hogy a mészáros kénytelen volt magát operációnak alávetni. Ez azonban nem használt semmit, s a szegény ember nemsokára meghalt a nikotin okozta vérmérgezésben. (Az „Arany sas“ remetéjét,) Ádásy Ignácot, ma délután négy órakor temették el. Ahogy érkezett ezelőtt negyvenkilenc évvel, négylovas kocsin távozott az eddiginél is örökkévalóbb szállására. Tutora gazdag emberhez illő temetést rendelt számára: üveges hintó, ezüstcsatáros lovak, díszbe öltözött nyolc gyászhuszár volt a halottas pompa. A fényes érckoporsón, melyre a kilencvenegy év ritka száma volt írva, koszorúk is voltak, de szalagjaikon semmi fölirás. Csak egy rokon kisérte ki végső útjára az Arany sas Diogenesét, özv. Bezerédy M.-né, egy öreg asszonyság, aki az első gyászhintóban foglalt helyet. A temetés előkelő osztályával járó többi hét-nyolc kocsiban a vendéglő személyzete ült. Ott volt az a nyugalomba vonult ezredeshez hasonló, mély gyászba öltözött, tiszteletgerjesztő öreg úr is, aki orvosa által rendelt kocsizásait negyven év óta minden délután temetéseken végzi. Az öreg urat a tömérdek halottas ének, gyászzene, fáklyafény, a gyásznak egy oly prototípusává változtatta, hogy megesik a szívünk, ha látjuk mtt, azt hiszszük, nincs a teremtésben vesztes, csak ő. Gyászos ábrázat, könnybelábadt szem nem is volt a mai temetésen más, csak a gyászhintók e jubikáns törzsvendégéé. A szegény öreg Aldásyt nem siratta senki, mert már nem él egyetlen jó ismerőse, Bernát Gazsi sem, aki a Bach-korszak legszomorúbb napjaiban a magyar alkotmány egyetlen élő föntartójának mondotta az Arany sas-beli remetét, mert ő az az ember ezen a világon, aki még mindig nem tudja, hogy a szabadságharcot leverték. E miatt való tiszteletből gyakran följárt Aldásyhoz s mindig ajándékozott neki , néhányat a Rothschild millióiból — (A balatoni hínár), mely pár év óta hihetetlen gyorsasággal lepte el a Balaton délnyugoti részét — mint a Zala írja — nagy szeget ütött a parti lakók, különösen a keszthelyiek fejébe. Hogyan lehetne a hínárt kiirtani? Ez a kérdés foglalkoztatja most a legközelebbről érdekelt feleket. Egyik azt, mondja: le kell kaszálni, a másik kitépetni akarja, a harmadik, legtekintélyesebb rész, kotrógéppel szeretné örökre kiirtani. Legalább 50 ezer forint volna szükséges arra, hogy a Balaton vize végképen megszabaduljon a hinártól. (Az öt utitáré.) Nemrég — írja levelezőnk — valami kisebb vásár volt Hátszegen." Pauer Frigyes, az ottani csendőrőrs vezetője, kinn járt a vásárosok között s már távozóban volt, a mikor egy- 5