Budapesti Hírlap, 1889. szeptember (9. évfolyam, 240-269. szám)

1889-09-09 / 248. szám

1889. szeptember 9. BUDAPESTI HÍRLAP. (248 sz.) hozószobái pedig tudományos munkálatra teljesen elégtelenek. Nem kevésbbé hátrányos az egyetemi könyvtár szegénysége is, a mennyiben abban az újabb irodalom gyakran kiváló termékei sem szerez­hetők meg. Már pedig hogy milyen szükséges volna ezt az egyetemet is a külföldiekkel egyenlő színvo­nalra emelni, bizonyítja az a körülmény, hogy most is vagy 800 magyar fia van, a­ki a bécsi egyetemet látogatja.­­ (Honvédemlék Pákozdon.) A pákozdi csatatér sem lesz már soká jeltelen : itt is emelnek honvédemléket. Közadakozás útján elkészült már az emlék, melyet Pákozd község felső részén, a buda­pesti országút mellett fognak fölállítani, ott, a­hol a csata legnagyobb része lezajlott. Az emlékkő obeliszk sóskúti kőből. Felső részén kifaragott ka­tonai jelvények, alább vörös márványtáblán a kö­vetkező fölirás olvasható : „Az 1848. évi szeptember hó 29-én a jogtala­nul megtámadott ország és nemzet védelmében, e község határában szerencsésen vívott csata emlékére kegyeletes hazafiak közadakozásból emelték. 1889.“ A leleplezési ünnep a csata évforduló napján vagyis e hó 29 én lesz. Az ünnep intézésére Fejér megye főispánját fogják fölkérni.­­ (Szigetvár emlékünnepe.) Szigetvár lelkes közönsége — mint lapunknak írják — az idén is megünnepelte szeptember 7 én Zrínyi Miklós hősi halálának évfordulóját. Már az ünnep előestéjén mozsarak durrogtak a vár fokán, a házak­ról hosszú zászlók lengtek alá, a belváros ablakait kivilágították és a frissen koszorúzott, lampionokkal megrakott Zrinyi-emlék körül, a kedvezőtlen esős­ödőben is mindinkább szaporodott a nép. Miután esti 9 órakor a helybeli zenekar rázendítette a Rákóczyt és Himnuszt, Farkas Gyula mondott beszédet. Miután beszédében Kossuth Lajosról is megemléke­zett, az éljenzéssel fogadott beszéd után a Kossuth- Dóta hangja mellett oszlott szét a közönség. Egy része az olvasóegyesületbe ment, hol táncvigalmat rendeztek. Másnap, szeptember 7-én a zsúfolásig tömött belvárosi plébánia templomban díszes ravatal előtt ünnepélyes gyászmisét tartottak. Ezután Réz­­b­á­n­y­a­i dr. pécsi teológiai tanár mondott hazafias szellemű egyházi beszédet. A gyászmisére, melyet az emléknapon minden évben elmondanak, egy ala­pítvány van Szigetvárott. Néhai J­u­r­a­n i­­­s pécsi kanonok, Zrínyi Miklós hasonnevű zászlótartójának késő utóda, mintegy 60 évvel ezelőtt tett kegyeletes alapítványt arra nézve, hogy a vértanuk halálának évfordulóján örök időkre hazafias egyházi szónoku­lattal egybekötött rekviem tartassák.­­ (A londoni füst számokban.) C h a n d- r e r Róbert tanár kiszámította az angol világvárost borító füst súlyát és azt a kárt, melyet ez okoz. Számításaival arra az eredményre jutott, hogy a London fölé naponkint boruló füst 6000 méter mázsa Súlyú s annak a kőszénnek értéke, melynek elége­téséből ez a füst származik, évente 45 millió már­kára rúg. Ehhez számít még hat milliót tisztogatási költségre és 40 millió márkát, mint annak a kárnak ekvivalensét, melyet ez a füsttömeg egy év alatt okoz. Kerek számban tehát London kéményei egy M*V alatt 90 milliócskát füstölnek el.­­ (Magyar kisdevóvó Besztercén.) Besz­tercéről írják nekünk : Midőn B­á­n­f­f­y Dezső báró főispán Beszterce-Naszódmegye kormányzatát 1884-ben átvette, sajnosan tapasztalta, hogy a 10,000 lakossal és 10 népiskolával biró városban csak egy­­ben tanítják a magyar nyelvet és magyar tannyelvű népiskola egy sincs. Azonnal hozzáfogott egy állami elemi iskola, majd a rá következő évben egy pol­gári iskola és ezekkel kapcsolatban magyar kisded, óvó létesítéséhez. Az első két intézet nagy küzdel­mek árán már korábban létesült, a kisdedóvóra — minden törekvés dacára — mostig kellett várni, m­íg az Emke bőkezű támogatásával létesülhetett. Az óvóintézet saját házzal rendelkezik, mely szép ü­n­nepségek közt aug. 4-én adatott át hazafias, kultu­­rális céljainak. Az ünnepségen az Iümkét négy kiküldött képviselte, kiket nagyszámú közön­­ségnek élén az egyesület beszterce-naszódvár­­megyei választmánya elnöke, Havas Gyula dr. kir. tanfelügyelő fogadott. A vendégek nevében Sándor József, az Emke főtitkára, mondott kö­szönetet a szives fogadtatásért. A kisdedóvó átadá­sánál Sándor József, Havas Gyula és K­e­­n­y­e­r­e­s Adolf kir. törvényszéki elnök mondtak beszédet. A hivatalos aktus után 100 terítékű ban­ker volt, melyen B­á­n­f­f­y Dezső báró főispán, továbbá Sándor József, Kenyeres Adolf, Havas Gyula, Kőpataky Gyula, Kell­ner Ignác,­­ V­á­­­y­i Elek és Kellner Ignác kir. közjegyző frisseire mintánk felköszönik. — (Tűz az operaházban.) A múlt éjszaka ismét tűz támadt az operaházban, mely az idén ne­gyedszer jutott most ilyen veszedelembe. Két ízben a rosszul elszigetelt villámvezeték okozta a bajt, az­után egy véka­forgács gyuladt meg, most pedig azt gyanítja a rendőrség, hogy gyújtogató járt a színpadon. A tegnapi tüzet éjféli szemleútja alatt vette észre Nagy Sándor tűzoltó. A harmadik emelet zsinórpadlásán erős füstszag csapott feléje, mely a színpad deszkái közül, a sülyesztőből tódult fölfelé. Rögtön jelt adott az operaházbeli tűzoltóság­nak és a VI. kerületi tüzérségnek. Néhány tűzoltó lement a sülyesztőbe, melynek balsarkában, egy ru­­haszekrény tetején, egy pár ócska munkásruha és rongy égett roppant füsttel, fojtó bűzt terjesztve. A tűz azonban még addig sem a szekrény tetejébe, sem a színpad aljába bele nem kapott s így egy­két dézsa vízzel hamar eloltották. Ha később veszik észre, elégett volna az egész színpad. A rendőrség képviselője azonnal kutatni kezdte, hogy a tűz ho­gyan keletkezhetett. A sülyesztőből az utolsó munkás tegnap este hat órakor ment el, de a színház másik felén levő asztalos­műhelyben éjfélig dolgoztak a munkások, egy tűzoltó felügyelete alatt. Éjszaka pe­dig a házbeli személyzeten kívül senki sem volt az operában. A sülyesztőben esti hat órától kezdve állítólag senki sem fordult meg s így annál feltű­nőbb, hogy ott éjfélkor tűz keletkezett. A tűzoltó­­parancsnokság képviselője azt a véleményét fejezte ki, hogy a délutáni órákban valamelyik munkás, nem­hogy észrevegyék, elrejtette égő szivarját, mely az­után lassan emésztődve csak éjfélkor lobbantotta lángra a rongyokat. A rendőrség ezzel szemben azt hiszi, hogy gyújtogató járt a sülyesztőben, a­ki a rongyok alá még egy darabka fát is tett. A vizsgá­latot S­é 11 - i rendőrtanácsos és Karácsonyi kapitány vezeti, kik ma délelőtt megjelentek az operaházban s a tűzoltók és munkások közül többe­ket kihallgattak.­­ (Háziarak figyelmébe.) A fővárosi tanács, az adófelügyelőség átirata folytán, figyelmezteti a budapesti háztulajdonosokat, hogy az adóbevallási íveket sajátkezüleg töltsék ki és írják alá, a mennyi­ben pedig erre valakit, meghatalmaznak, annak szá­mára 50 kros bélyeggel ellátott bizonyítványt állít­sanak ki. A meghatalmazást az írekkel együtt be kell nyújtani.­­ (Az elöljáróság őrültje.) Szegeden napok óta közbeszéd tárgyát képezi egy szanádi (Toron­tóim ) szegény ember ügye, a­kivel, úgy látszik, nagy jogtalanságok történtek. A szerencsétlent a minap hozták be Szanádról Szegedre az ottani elöl­járóság egy bizonyítványával, mely azt mondja, hogy a beküldött ember — L­e­s­z­­ Péter — örü­­lési rohamokban szenved s mint közveszélyes em­bert nem lehet megtartani a faluban. A közkórház­ban megvizsgálták őt s az orvosok úgy találták, hogy egyáltalán semmi baja sincsen. Ennek folytán ma kibocsátották a kórházból s Leszl hazautazott, hogy panaszt emeljen a szanádi elöljáróság ellen. Azt állítja, hogy az elöljáróság csak azért akarta őt becsukatni az őrültek házába, mert súlyos vissza­éléseknek jött nyomára a szanádi népbank ügyeinek vezetésénél, a­melyben az elöljáróság kiválóan ér­dekelve van. úgy látszik, hogy ennek a torontáli községnek sok a szennyese. A Szegedi Napló értesülése szerint vannak Sza­­nádon Leszlen kívül még többen, kik szintén gyak­ran fölléptek az elöljáróság hatalmi túlkapásai, kü­lönösen , a szanádi népbank rendetlen üzletvitele ellen. És nemcsak Leszl Péterrel, de másokkal is követtek el felháborító brutalitást.Ezek közül Már­to­n­f­f­y György, 48-as honvédtiszt, esetét közül­jük. Mártonffy Györgyöt, ki pár év óta szanádi la­kos, valamely ügyben a községházára hívták, de nem jöhetett el. Ezért őt erőszakkal a községházára hurcolták s ott a volt biró, M­i­h­á­l­y é­s Ráda, megkinoztatta, véresre verette. Mártonffy e végett be is pörölte a bírót. A királyi tábla M­i­­hályovot el is ítélte négy évi börtönre. A bíró azonban a kúriára appellált, mely még­­ nem döntött. Hasonló módon jártak még Leszl állí­­­­tása szerint: Kelschov József mészáros, T­i- I­k­a­s­c­h Gyurica, Makszimov Milós birkás, O­n­ó­d­i Lőrinc, M­i­l­o­s­c­h Zwetyo és Bocs­­k­­­­­a György. Ezek, a­miért Leszl-lel együtt ipar­kodtak a népet fölvilágosítani, szintén barbár bán­talmazásnak voltak kitéve. Különféle ürügyek alatt bevitték őket a községházára, némelyiket ok nélkül börtönbe vetették, több esetben pedig kegyetlenül el is verték, úgy látszik tehát, hogy Szanádott her­­kulesi munkát kell végeznie a megyei hatóságnak.­­ (A legényegyesület ünnepe.) Az orsz. központi katolikus legényegyesület ma ünnnepelte fennállásának 34-ik évforrm­jáit»­re,trek­u­r. 10 órakor hálaadó istentisztelet volt az Erzsébet­városi plébá­nia­templomban, a­melyen a misét Sc­hi­ffer Ferenc, pápai kamarás s az ifjúsági kör elnöke mon­dotta. Mise után ugyancsak Schiffer tar­tott emelkedett szellemű beszédet a kör nagytermé­ben, intve az ifjúságot a rend- és munkaszeretetre s egymás kölcsönös gyámolítására. A beszéd végével megnyitottnak jelentette ki az ez alkalomra rendezett ifjúsági kézimunkakiállítást, a­melyet a felnevoltak megtekintettek.­­ (A meggyilkolt katonatisztek.) A jarosz­­lavi utonállás második áldozata Schubert ulánus főhadnagy is meghalt sebeiben. A tettes, valamint a gyilkosság okainak kinyomozását lénye­gesen megnehezíti az a körülmény, hogy most már mind a két áldozat halott, anélkül, hogy valami val­lomást tehetett volna. Az eddigi nyomozások ered­ménye, úgy látszik, azt bizonyítja, hogy mind a két gyilkosságot egy ember követte el, még­pedig rab­­lási szándékból, csakhogy az elesiető emberek elöl menekülni volt kénytelen, s így áldozatainak kifosz­tására már nem volt ideje.­­ (A bedült szegedi rakodópart) most már nem inog, annyira lehordták, hogy nem sülyed többé. Most egyelőre ideiglenes rakodópartot fog­nak építeni, mely nem annyira lerakódoul, mint in­kább a víz ellen védelmül szolgálna az esetre, ha a rendes áradásokig nem készülne el az állandó ra­kodópart. A bedült partnak tegnap újra volt minisz­teri vendége , Teleki Géza gróf belügyminiszter, ki a főispán kíséretében nézte meg a romokat. Az építendő uj rakodópartnak majd remélhetőleg az építéskor, nem pedig a bedüléskor lesznek minisz­teri vendégei.­­ (Gyilkos dohányzás.) A szivarok, pipák, cigaretták és eféle füstölő szerszámok kedvelőinek elrettentésére szolgáljon a következő eset. L­a­n­­d­e­c­k­b­e­n egy odavaló jómódú mészáros szivaré­val megégette alsó ajakát. A mészáros oda se né­zett a kis bajnak, rendes szokása szerint tovább szívta szivarjait szopóka nélkül. Néhány nap múlva ajka mód nélkül megdagadt, annyira, hogy a mészá­ros kénytelen volt magát operációnak alávetni. Ez azonban nem használt semmit, s a szegény ember nemsokára meghalt a nikotin okozta vérmérgezésben.­­ (Az „Arany sas“ remetéjét,) Á­­­d­á­s­y Ignácot, ma délután négy órakor temették el. A­hogy érkezett ezelőtt negyvenkilenc évvel, négy­lovas kocsin távozott az eddiginél is örökkévalóbb szállására. Tutora gazdag emberhez illő temetést rendelt számára: üveges hintó, ezüstcsatáros lovak, díszbe öltözött nyolc gyászhuszár volt a halottas pompa. A fényes érckoporsón, melyre a kilenc­ven­­egy év ritka száma volt írva, koszorúk is vol­­tak, de szalagjaikon semmi fölirás. Csak egy rokon kisérte ki végső útjára az Arany sas Dioge­­nesét, özv. Bezerédy M.-né, egy öreg asszony­ság, a­ki az első gyászhintóban foglalt helyet. A temetés előkelő osztályával járó többi hét-nyolc ko­csiban a vendéglő személyzete ült. Ott volt az a nyugalomba vonult ezredeshez hasonló, mély gyászba öltözött, tiszteletgerjesztő öreg úr is, a­ki orvosa által rendelt kocsizásait negyven év óta minden délután temetéseken végzi. Az öreg urat a tömérdek halottas ének, gyász­zene, fáklyafény, a gyásznak egy oly prototí­pusává változtatta, hogy megesik a szívünk, ha lát­juk mtt, azt hiszszü­k, nincs a teremtésben vesztes, csak ő. Gyászos ábrázat, könnybelábadt szem nem is volt a mai temetésen más, csak a gyászhintók e jubikáns törzsvendégéé. A szegény öreg Aldásyt nem siratta senki, mert már nem él egyetlen jó isme­rőse, Bernát Gazsi sem, a­ki a Bach-korszak legszomorúbb napjaiban a magyar alkotmány egyet­len élő föntartójának mondotta az Arany sas-beli remetét, mert ő az az ember ezen a világon, a­ki még­ mindig nem tudja, hogy a szabadságharcot le­­verték. E miatt való tiszteletből gyakran följárt Ald­ásyhoz s mindig ajándékozott neki , néhányat a Rothschild millióiból — (A balatoni hínár), mely pár év óta hihe­tetlen gyorsasággal lepte el a Balaton délnyugoti részét — mint a Zala írja — nagy szeget ütött a par­ti lakók, különösen a keszthelyiek fejébe. Hogyan lehetne a hínárt kiirtani? Ez a kérdés foglalkoz­tatja most a legközelebbről érdekelt feleket. Egyik azt, mondja: le kell kaszálni, a másik kitépetni akarja, a harmadik, legtekintélyesebb rész, kotró­géppel szeretné örökre kiirtani. Legalább 50 ezer forint volna szükséges arra, hogy a Balaton vize végképen megszabaduljon a hinártól.­­ (Az öt utitáré.) Nemrég — írja levelezőnk — valami kisebb vásár volt Hátszegen." P­a­u­e­r Frigyes, az ottani csendőrőrs vezetője, kinn járt a vásárosok között s már távozóban volt, a mikor egy- 5

Next