Budapesti Hírlap, 1890. június(10. évfolyam, 149-178. szám)
1890-06-01 / 149. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP. (149. sz.) 1890. június 1. függésbe hozzák maguktól a magyar érzelmű úri osztályt is, melynek mindig van szüksége pénzre s megbénítják s végre tervszerűen kipusztitják, földbirtokától megfosztják s ezt, ha lehet, idegeneknek adják el. Olvasó, tűzoltó, gazdasági s egyéb egyesületeket szerveznek, melyeknek tagjai a hazaellenes törekvések besorozott katonáinak tekintik magukat, a kik öntudatos vezetés alatt készek fölkelni a haza ellen, a mint annak ideje megérkezik. S mindez, ha csendesen és zaj nélkül is, de mindenki szeme láttára történik s csak a vak nem látja. Ellenségeinknek e szervezete pedig évről-évre erősödik, hatalma terjeszkedik, a mienk pedig az állam összes eszközeivel kezünkben összezsugorodik, szűkebb körre szorul s a még két évtizeddel ezelőtt gyönge ellenfelektől szenvedjük a legmegszégyenitőbb vereségeket. S ezt nevezi a politikai szemfényvesztés vagy tudatlanság a magyar állameszme diadalának ? S mi az oka ennek a megdöbbentő jelenségnek ? Az, hogy ellenfeleink el vannak telve nemzeti lelkesedéssel s eszményi törekvéseiknek alárendelnek mindent s egész erejüket céljaik elérésére koncentrálják s igy nagy eredményeket voltak képesek elérni csekély eszközökkel is ; ellenben mi, mert a nemzeti politika eszméjéig ma sem euT(fikedtiiuig_.TrSmár a legnyomorultabb érdeket is föléje helyezzük a nemzeti érdelffiSfergrert- a mai nap apró sikeréért s nyugalmáért feláldozzuk a jövőt, tehetetlenek vagyunk s vereségeket kell szenvednünk, habár az állam óriási hatalmi eszközeivel rendelkezünk is. Alig bizonyítja ezt meggyőzőbben valami, mint a hazafias párt veresége az evangélikus egyház körében a dunáninneni kerület püspökválasztásánál. Ha már ennyire jutottunk a felvidéken. — Hibázik valami belőle. — Mi? — Azt nem tudom és az öl meg, mert én azt a szégyent ki nem állom, hogy a világ legnagyobb írója azt mondja rólam, hogy egy blagueur vagyok. — Azt nem fogja mondani, a székely nemzetet, a gens bellicosissimát nem fogja benned megsérteni. Tudod mit? Kelj útra órástól, vidd Londonba a majszteredhez, eszkábáljátok össze s hozd vissza dicsőségesen és maradjon mélységes titok a rekonstrukció genezise. Balázs barátom ragyogó arccal jött vissza Londonból, szeme fénylett az örömtől s távolról kiáltotta felém : — Könnyű volt nekem az órát össze nem állítani. — Hogyan ? kérdem. — Hiányzott belőle egy sróf. Egy politikai nyilatkozat miatt, melyet Hugo Viktor irt s melyet közzétettünk negyvenkettőnk aláírásával, — távoznunk kellett Jerseyből s mint a nyilatkozat írója mondta : „Jersey szigetét az a szégyen érte, hogy száműzte a száműzötteket.“ A szomszéd Guernesey szigetre menekültünk, onnét Londonba, mert a L’honmie lapnak munkatársa lévén, az ott nyomatott a jerseyi száműzetés után. Az angol kormány akkora biztosítékot követelt, hogy nem voltunk képesek azt előteremteni, a Napoleon-ellenes lapot ez által megbuktatták. Balázs barátom, ki mindenütt hűségesen követett, felhagyott az órás — mint ő mondá — művészettel; én Londont, mint Sátoralja-Ujhely a németet, nem állhattam ; elhatároztuk, hogy Konstantinápolyba telepszünk, melynek jámbor, hazafias érzületű tót népét eddig az ország határa hű őrének tartottuk, milyen állapot lehet még az oláhok és szerbek között ? S várjon mit mond a kormány mindehhez, s a mi fő, mit akar tenni? Mert tennie kell. Nézze meg az ország nem magyarok lakta vidékeit s meg fogja látni a veszélyeket, melyek a magyar fajt fenyegetik. Ne várja be, míg egész népfajok ellenségeivé válnak a magyar államnak s mint egy évről-évre összébb szoruló óriási abroncs, megfojtják a nemzetet. A kormány új korszakot ígért. Mi fogja ezt megkülönböztetni az elmúlt Tisza-korszaktól. Semmi egyéb, mint az, hogy a kormány a pártérdek wiit a ZJZ-ék a nettiSTe'íi érdekek orgánumává. Ennek az átváltozásnak nyilvánulnia kell az intézményekben s ama személyek megválasztásában, kikre a nemzeti érdekek védelme a veszélyeztetett vidékeken bízva van. Nemzeti politikát nem lehet csinálni szóval, — láttuk, hova vitt ez Tisza alatt, — hanem kellenek hozzá intézmények s emberek, a kik ennek alkalmas eszközei. Amíg e jeleket nem látjuk, nem hiszünk az új korszakban, ha még oly nagy hangon ígérik is a miniszterek. Amíg e jeleket nem látjuk, nem hiszszük el, hogy a kormány nemzeti politikát követ, mert nincsenek meg a hozzávaló eszközei s mindaddig nem tekinthetjük egyébnek, mint a Tisza-kormány folytatásának s épp oly dicstelen lesz élete és kimúlása, mint a Tiszáé. Az uj belügyi államtitkár ma tette le az esküt Szapáry Gyula gróf miniszterelnök kezébe. Az államtitkár holnap Nyitra megyébe utazik, hogy hivatalos teendőit mint főispán elintézze. A fővárosba 8-án tér vissza és 9-én veszi át hivatalát. A delegációk s a czeix kiegyezés. Küszöbön van a delegációk ülésszaka s félő, hogy a cseh tartományszvülés addig nem készül el a kiegyezési javaslatokkal. Illetékes helyett most azt határozták, hogy a két tanácskozó testület működését megpróbálják összeegyeztetni : a közös kormány előterjesztéseit ezúttal elsősorban a magyar orsz. bizottság venné tárgyalás alá s a Prágában érdeklett osztrák delegátusoknak ily módon idejük volna a királyi megnyitó beszéd meghallgatása után a cseh tartománygyűlésbe visszatérni s ott a legfontosabb kiegyezési kérdéseket elintézni. Hir szerint az utolsó osztrák minisztertanács ő felsége elnöklete alatt foglalkozott e kérdéssel s ott hozták ezt a határozatot. Kérvények. A képviselőház kérvényt bizottsága ma elintézte a 19-ik sorjegyzékben foglalt kérvényeket, köztük a délmagyarországi szesztermelők egyesületének és a temesvári kereskedelmi és iparkamarának az italmérési jövedékről szóló 1888 . 35. t.-c. módosítása tárgyában beadott törvényjavaslat ellen irányuló kérvényeit. Bismarck Herbert gróf Parisban. A volt német külügyminiszternek már londoni útja is nagy feltűnést keltett. Annál nagyobb a szenzáció most, hogy Párisba érkezett. A francia sajtó megbízottai seregestül tisztelegtek nála s egyiknek — hir szerint — ezt mondta : „Nem vagyok többé hivatalos egyén. Lehet, hogy a közéletből végleg visszavonultam, mint az atyám, kinek joga van a pihenésre, bár ez nehezére esik. Meghajoltunk a császár akarata előtt, ki azt hiszi, hogy a birodalom érdekében cselekedett. Visszavonultunk a színfalak mögé, mint a színész, ki elmondta szerepét. De ha eljön a nap, mikor a császár ismét igénybe akarja venni hűségünket, számíthat reánk.“ Budapest, máj. 31. Az új belügyi államtitkár. A hivatalos lap mai száma közli a legfelsőbb kéziratot, mely S Zalavszky Gyula nyitrai főispánt ez állás alól felmenti és belügyminiszteri államtitkárrá kinevezi. Balázs, mint Romeo a bánat embere, úgy ő az olcsóság embere volt. A lapok kis hirdetéseiből kitanulmányozta, hogyan mehetünk legolcsóbban Szambulba ; egy új gőzös, mely Ausztrália és London közt fog közlekedni , próbautat tesz Konstantinápolyba, az ellátási költségeket fizetve, a vitelbér majdnem ingyen. Potom áron jegyet váltottunk, időnk volt elég s a biszkájai tengeröböl nem feszélyezett, akár a világot körülhajókázhattuk volna. Május elsején elindultunk a londoni kikötőből. A Powerful hatalmas háromárbocos hajó volt, gőzre és vitorlázásra építve , kedvező szélijén a gőzt nélkülözhette, mint minden újdonatúj hajó, első útján sok javítást igényelt, mi is gyakran meg-megállapodtunk a kikötőkben, kedvező szelünk lévén, gyorsan eveztünk s biztosan haladtunk. Közeledtünk a gibraltári szoroshoz, a tenger szűk, mindkét oldalát láttuk, gyönyörű időben a fedélzeten reggeliztünk a kormánykerék mellett, egyszerre a gépkamarában iszonyú zajjal egy rémitő robbanást hallunk, füst gőzzel vegyesen ellepi a hajót, mely reszketni kezd s elejével fölemelkedik a tengerből s hátuljával silyed a tengerbe, a kormánykerék fennakad s mi mozdulatlanul helyt állunk, a hajó egyik gőzkatlanja szétrobbant s baloldalán léket hasitott, melyen viz omlott be ; a gépészmérnöknek fejét szétzúzta s két fűtőt a gőz összeégetett s két matrózt a fedélzeten súlyosan megsebesített. A hajón mindenki fejét veszítette, szaladtak fel és alá fordították: végünk van! A kapitány hidegvérűen lement kabinjába, de rögtön visszatért, égjük kezében iratok voltak, a másikban revolver, felállt a két kerék közti hidra, parancsoló hangon kiáltá : — Plébános-jelölés. A III. kerületi fővárosi bizottsági tagok mai értekezletükön az újlaki plébánosi állásra Ott Ádám dr. józsefvárosi káplánt jelölték ki egyhangúlag, mint a ki erre a díszes állásra a leghivatottabb és a ki részére — mint értesülünk — a túlnyomó többség minden körülmények közt biztosítva van. — A fővárosi közmunkák tanácsa e hó 29-én tartott ülésén a köztemetői vasút — Figyelj ! aki rögtön nem engedelmeskedik, lelövöm — s felhúzta revolverét. Két csapatba sorakozni! Mindenki engedelmeskedett. — Első csapat utánam, második készletben ! Lementek a gépkamarába, kevés vártatva visszajött, revolverét folyton jobbkezében tartva, felém közeledett s udvariasan mondta : — Kérem egy szóra — s félrevezetett a kormánykerék mellé. — Uram ! ne veszítse el hidegvérét, a hajó veszélyben van, a szétpattant katlan felgyújtotta a hajó belsejét még. A harmadik rekesztékben több mázsa puskapor van, ki vagyunk téve a felrobbanásnak, én önöket rögtön csónakra tetetem, a partra eveznek, igy önökre nézve nincsen veszély. — És önök ? — Mi maradunk s csak is az utolsó pillanatban szállíttatom a legénységet partra, de én hajómat nem hagyom el. E pillanatban az őr a végső árboc tetejéről kiáltotta: Hadi fregatta a láthatáron! A kapitány felszaladt parancsnoki álló helyére s vezényelte : ■— Csolnakot tengerbe pasasiroknak ! Vészt jelzeni! Vészjelt adni ágyúval! A menekülő csolnakokat leeresztették, mi beleszálltunk. Lajos, az én hűséges, legényem, visszaszaladt a csolnakból, majom-ügyességgel mászva föl a kötéllajtorján, egy pillanat alatt visszajött, úti táskámat hozván magával, költői kiejtéssel mondván : a pénzt csak nem hagyom ott! A mentő csolnakon négy ember evezett, az ötödik kormányozta, mi utazók heten válunk, a spanyol partok felé evezünk. Az egyik utazót, ahogy a csolnakba szálltunk, mikor Lajos visszaugrott, a rémület elfogta, elkezdett sírni, orditni, bőgni, haját tépte, azt hittük. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, máj. 31.