Budapesti Hírlap, 1890. július (10. évfolyam, 179-209. szám)

1890-07-01 / 179. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP. (179. sz.) 1890 julius 1 többé versenyebédeket a Szapáry ebéd­jeivel , a miniszterelnök ismét egy nagy lépést tett előre. Nyugdíjazta Bibáryt s helyébe egy fiatal erőt, Bezerédj Vik­tort, tette a „közjogi osztály“ főnökévé a belügyminisztériumban, mely a tör­vényjavaslatokat készíteni szokta. Tehát Bezerédj fogja megfogalmazni a köz­­igazgatási reformjavaslatokat. Ha jó munkát végez, nagy érdemeket sze­rezhet. De hogy mily alapelvekből indul ki a kormány : az új miniszteri taná­csos veszprémi beszédéből tudtuk meg. E szerint négy törvényjavaslat készül : egy a községi szervezetről; a másik a törvényhatósági közigazgatásról, vagyis a vármegyék adminisztrációjának álla­ ,­mosításáról; egy harmadik a váro­sokéról ; s egy negyedik a közigazga­tási bíráskodásról. Mindenesetre ezek a sarkpontok, melyek közül a közigazga­tási reform forog. Nincs kifogásunk az ellen, hogy e kérdések vetessenek föl legelőször. Kifogásunk csak a sor­rend ellen volna, ha a kormány az ad­minisztratív reformot a községeken kez­dené, mert tanácsos, hogy mindenek előtt a princípium döntessék el : állami adminisztráció, vagy sem ? Sem a községek, sem a városok, sem a polgári jogok védelme a köz­igazgatási bíróságoknál — bármi fon­tos dolgok legyenek ezek — nem dön­tik el a kérdést, mert nem ezekről, ha­nem első­sorban a magyar állam szer­vezéséről van szó. A magyar államot kell egységesen megteremteni : ez a nagy feladat, a többi ennek következ­ménye. S bár igen szép, a­miket Beze­rédj a valódi önkormányzatról s a me­gyék hivatásáról mondott s az is igaz,­­ hogy a kérdés lényege nem a tisztvi­selők választásában rejlik , mégis ez a punctum saliens, vagy ha tetszik, ez a lapis offensionis, mivelhogy e körül cso­portosulnak az érdekek s a hivatalok osztogatása a vonzerő, mely a munici­­palistákat összetartja. Mihelyt törvénybe iktattatott ez az egy, hogy a közigaz­gatási tisztviselők jövőre kineveztetnek: a csata eldőlt s az adminisztráció rend­szerének, beosztásának, illetékességé­nek, ellenőrzésének, a törvény­hatósá­­gok és községek önkormányzati jogkö­rének stb. meghatározása könnyű munka. Ezért bátran szarvánál kell megfogni a bikát, másként nem boldogulnak vele a legények. A­mit aztán Bezerédj mondott, hogy „főleg nemzeti érdekeink sikeres biztosítása szempontjából a létező ba­jokon csak gyökeres változtatással le­het segíteni s hogy harmonikus terv szerint alapjából kell felemelni azt az épületet, melyen az ország közigazga­tási, kulturális és gazdasági életének fej­lődése nyugszik“ — az igen helyes. Helyes, hogy „különbség teendő a megyei és városi törvényhatóságok kö­­­zött s a városi törvényhatóságokat ille­tőleg szabad fejlődésük biztosítása cél­jából az önkormányzati jogot lehető széles alapokra kell fektetni.“ Igenis, mert a város egyszersmind község s így magában egyesíti a két fórumot, melyet a vármegyében a tisztviselők és a községi orgánumok közt felosztva ta­lálunk, hozzáteszszük, hogy a magyar városok fejlődésében látjuk a magyar nemzet jövőjét. ÉPP Úgy igaz, hogy a „községi autonómia részére oly jogkör biztosí­tandó, melynek megfelelő ellátására képes, de ne hivassanak rá oly funk­ciók, melyek szellemi és anyagi erejét meghaladják“, valamint igaz, hogy „a községek autonómiája a törvényhatósá­gokéval szorosabb kapcsolatba ho­zandó.“ Hogy a megyéket nem eltörölni s az önkormányzatot nem megsemmisí­teni, hanem mindkettőt fenntartani s csak a jó közigazgatást az államosítás­sal biztosítani kívánja a kormány. Be­zerédj hosszasan fejtegeti, nyilván, hogy a municipalistákat megnyugtassa, mi azonban neki aligha fog sikerülni. Kü­lönben a kérdésnek ez a része annyi­szor meg volt vitatva, hogy annak elvi fejtegetése fölösleges. Lássuk inkább a gyakorlati megoldást minél hamarább. Ezeket kívántuk Bezerédj beszéde alkalmából elmondani, mert jelentőséget tulajdonítunk szavainak amaz általa is megerősített hitben, hogy nem magáról beszélt, hanem minden szó, a­mit ki­ejtett, a miniszterelnök tudtával s elő­zetesen megfogalmazva mondatott ki. Ha következetesen halad tovább Szapáry ezen az uton, a sikerre bizton számíthat. Mehetned Murád, az u­­tca elején levő nyerges. Ennél szebb munkát ebben a szakmában soha sem láttam. De az egész kis Berkovica úgy tűnt fel, mint a méhkas, tele szorgos, dolgos méhekkel. Ama kivételes keleti városok közé tartozik, melyben mindenki tesz-vesz valamit és melyben nem henyél senki. Most visszatértem a házba, hol ma várt rám egy tisztességes öreg úriember. Áron Benjámin Herkija volt ez, a helységben lakó spanyol zsidó. Külsőleg ó­testamentumbeli pátriárka­­alak volt, abból a fajtából, melylyel a Balkán félszigeten a spanyol zsidók között oly sűrűn találkozunk. Elmondta, hogy viddini rokona értesítette jövetelemről és készségesen felaján­lotta szolgálatait arra az időre, melyben B­er­­kovicán tartózkodom. Megköszöntem szívessé­gét, elmondván neki az eddigi látottakat, meg­jegyeztem, hogy alig hiszem annak szükségét őt e miatt fárasztani, mikor mindent ilyen ké­nyelmesen, úgyszólván az utcáról láthatok és figyelhetek meg. Mosolygott a jó öreg, azután hozzátette, hogy "­n véletlenül Berkovicának előnyös jó tulajék­­"ait láthattam. Van ennek a bulgár városimnak még rut oldala is, s ez a hamisítás. Látja,uram, a b­ántól jobbra, abban öt-hat utcában,csupa piróti szőnyegeket hamisítanak. Mióta Pirót a szerbeké lett, azóta a berkovicai Planina összes falvai a pirótihoz hasonló sző­nyegeket készítenek, s mint pirocsanszki csili­miket messze földre szállítják nagy csomagok­ban. Berkovicán vannak a főraktárak, ügynö­keik pedig az egész Balkánon. A szőnyegek nem érnek semmit, anilinnal leszik s rövid időre mind megfakul, szinetlenné válik. Amott a másik két utcán csupa rózsa­olajat hamisítanak. Egy görög ember hozta be ezt a divatot, valami Agoi Kaprielián. Ezeknek van Konstantinápolyban, Smirnában, Berutban, Bruszszában raktáruk, az európai városokban ügynökségeik, csináltatnak olyan hosszú, vé­kony aranyozott üvegcséket, a­milyenekben I Kazanlikban szokás az olajat szétküldeni, s ők azután ezt a töméntelen hamisítást mint való­ságos kazanliki rózsaolajat árulják mindenfelé. Az a másik utca borostyánt hamisít, de nem árulják azokat, hanem mihelyt elkészül egy szállítmányra való, már viszik más vá­rosba, idegenbe, a­hol mint igazit vesztegetik. Ezt a szép mesterséget egy örmény honosí­totta meg itt. Ugyanennek az utcának, a két kis ke­resztutcájában ókori kardokat, pénzeket hami­sítanak és küldik a szent földre, Konstantiná­polyira, Athénébe meg Rómába. No, én ugyancsak elbámultam ezen a beszéden. Szentül meg voltam győződve, hogy én most egy olyan iparos városban vagyok, melynek mesterei, munkásai puritán jellemű és példányszerű­ becsületes emberek és ime az öreg Áron Benjámin miket beszél róluk. De még hozzá tette, hogy azért sietett el a bánba hozzám s azért mondja mindezt el, mert figyel­meztették, hogy nagyobb összeg pénz van nálam s félt, hogy valaki hamarosan becsap a hamis tárgyaival. De most már kiváncsi voltam, hogy mi­vel kereskedik az én öreg Benjáminom. El­mondta azt is. Harminc év óta selymet termel. Évenkint, mintegy 250 mázsa gubót és három­­négy mázsa tiszta selymet küld el Berkovi­­cáról. Van neki két selyemfonodája is. Egyik itt van e helységben, a másik a baloldali he­gyen túl A rácában van. Barátságosan váltam el új, de öreg barátomtól, azzal a biztosítással, hogy másnapra fölkeresem üzletében. Korán reggel folytattam tegnap félbesza­kadt sétámat — egyedül. Égtem a vágytól, hogy meggyőződést szerezzek mindarról, mi­ket a selyemkereskedő tegnap elmondott. El­mentem a hamisítók közé. Bementem a legna­gyobb vegyes kereskedésbe. Nem volt vásár­lási szándékom, csupán látni akartam, hogy az árucikkek nagyobb része honnan kerül ide. A kereskedő előzékeny, udvarias ember volt, ki készségesen szolgált mindenféle felvilágosí­tással. Beszélgetés közben csakhamar előke­rült az elmaradhatatlan fekete kávé, meg a cigaretta. Egész kényelmesen leültem a sző­nyegre s csakhamar megbarátkoztam a kis Vasili Lievvel, így hittük a barátságos bulgár kereskedőt. Mig a boltban szemlét gyártottam, a kis Vasili a mellékszobába ment, h­onnan néhány pillanat múltán jelentőségteljes arccal tért vissza. Oda ült mellém, s mutatott három da­rab római pénzt. A kertjében találták ásás közben s ő ezeket szívesen átengedi nekem. Megnéztem a pénzeket. Gyönyörés példányok voltak. Éppen kapóra jött ez a dolog, mert még Viddinben kaptam levelet Ormós főispán­tól, a ki égre-földre kért, hogy vásároljam össze neki a régi pénzeket, mikre utazásom alatt bukkanok s olcsón kaphatom. — Uram, én nem szoktam venni régi pénzeket,, de megbíztak a vásárlással. — Örülök, hogy szolgálhatok vele. — Van-e még ilyen pénze ? — Még van néhány darab. Vasili fölkelt a hozott azonnal vagy tizenöt darab római pénzt. Gyönyörű példányok voltak ezek is. De feltűnt, hogy miért nem hozta Vasili ezeket is mindjárt. — Szépek, szépek, de hát nekem több kell. — Oh, szívesen szolgálok vele. — Van önnek még pénze ? — Még akad. Vasili ismét fölkelt s hozott még vagy Budapest,­­un. 30. Soma loputa. A M. Állam a következő római jelentést közli: „A febr. 26-iki rendelet ügyében Rómába ter­jesztett kérdéssel nem foglalkozott a Congregatio Sacri officii, hanem egy másik bíborosi testület. A döntés megtörtént és a szent­atya már helyben­hagyta a határozatot, most készül a hivatalos tudó­sítás ő eminenciása, Magyarország hercegprímása számára, a­melyet ő eminenciája a jövő hét folya­mán fog kézhez venni. Azt hiszem, nem követek el indiskréciót, midőn annyit írok, hogy a hat. magyar papság, a­mely oly szent lelkesedéssel foglalt ál­lást ez ügyben, teljesen meg lesz elégedve Róma válaszával, a szentszék a dologban határozottan fog nyilatkozni.“ FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, jan. 30. — A pénzügyi és gazdasági bizottság ma délelőtt Márkus József tanácsos elnöklete alatt ülést tartott. Az ülés első tárgya a javadalmi díjjegyzék­nek újból való megállapítására vonatkozó javaslat volt. A bizottság elvetette a közgazdasági és köz­­élelmezési bizottság ama javaslatát, hogy a gabo­nára nézve a kövezetvámot az eddigi magasságban tartsák meg és hogy a zsír, az olaj, a halneműek és az ásványvizesére ne vessenek fogyasztási adót s elfoga­dta a javadalmi bizottság javaslatát. E szerint a gabonára nézve a kövezetvámot méternázsánként

Next