Budapesti Hírlap, 1891. március (11. évfolyam, 59-88. szám)

1891-03-01 / 59. szám

1891. március I. BUDAPESTI HÍRLAP.­­59. sz.) tonfalván, Facséten, Gyülevészen, Hidvégen, Fe­­ketemezőn s még nehány községben. Legfontosabb azonban az az intézkedés, hogy a zólyomme­­g­y­e­i hazafias tót lakosság által lakott gyetvai irtványokon kisdedóvókat és iskolákat állíttatnak. A terjedelmes és sűrű népességű irtványokra húsz iskolaterem állíttatik tíz vándort­a­­nít­ósággal. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma Körösi Sándor elnöklete alatt ülést tartott, me­lyen a bírói és ügyészi szervezet módosításáról szóló törvényjavaslat előadójává Jelinek Ar­túrt választotta. Telesz­ky államtitkár tekin­tettel arra, hogy a javaslat főbb rendelkezései hosszabb idő óta ismeretesek s hogy kívánatos lenne, miként a megalkotandó törvény a megosztott ki­. táblák működésének megkezdésével egyidejűleg lépjen életbe, azt az óhajt fejezte ki, hogy mihelyt az előadó elkészül, az igazságügyi kormánynyal egyetértőleg kitüzessék a törvényjavaslat tárgyalá­sának időpontja. A bizottság ily értelmű megbízást adott elnökének. A telekkönyvi betétekről szóló s a ház hétfői ülésében beterjesztendő törvényjavaslat előadójának megválasztását a hétfői képviselőházi ülés után tartandó bizottsági ülésre tűzték ki. Vilmos császár Hannibal hadjáratairól. A párisi XIX. Siécle után az összes lapok közöltek egy beszélgetést, mely az orosz hadjáratok alkalmá­val Vilmos császár és de Boisdeffre francia tábor­nok közt Hannibal olaszországi hadjárata fölött folyt. Az említett lap regényes előadását a Temps most helyreigazítja a tényállás helyes közlése által. A Temps közleménye így hangzik : De Boisdeffre tábornok, régebben vezérkari főnöke a negyedik hadtestnek, most másodfőnöke a nagy vezérkarnak, a múlt évben ki volt küldve az orosz hadgyakorlatokhoz, melyeken Vilmos császár is részt vett. A fiatal uralkodó bemutattatta magának a tábornokot és a stratégiáról beszélgetett vele. A császár az 1806. és 1807. porosz háborúról beszélt, az eylaui és friedbachi heves lovasrohamokról és fejtegette, hogy a nagy hadvezérek miként használ­ták fel a lovasságot. A császár egy kérdésére azt felelte a tábornok, hogy Hannibal volt egyike a legcsodálatosabb embereknek a katonákkal és a lovassággal való bánásmódban. A császár élénk ér­deklődést tanúsított és így szólt: „Én teljesen az ön nézetén vagyok. A porosz háborúkat különösen tanulmányoztam és csakis úgy érthettem meg Hanni­bal csatáit, hogy felrajzoltam a terveket. Ha ezek az iratok még megvannak, elküldöm önnek Pá­­risba.“ Ezzel a beszélgetés be volt fejezve. Több hónap telt, midőn januárban Huene, a párisi nagy­­követség katonai attaséja, visszatérve Berlinből, fel­kereste a nagy vezérkar alfőnökét és átadta neki a császár­i oldalra terjedő, sajátkezűleg írt levelét, a levéllel együtt 107 méter magas papirostekercset küldött. A levél igen tanulságos és érdekes ismer­tetése volt a pun háborúknak, különösen a cannae-i és zamai ütközetnek és a papírtekercsre e csaták tervei, a római és numidai légiók különböző formá­ciói voltak felrajzolva. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, febr. 28. A Lukácsy-jubileum. A népszínház ma ünnepelte meg 40-ik évfor­dulóját annak, hogy főrendezője, L­u­k­á­c­s­y Sán­dor, a színpadon működik, mint színész, író és ren­dező. Hogy Lukácsy milyen érdemes férfiú, azt mai lapunk tárcájában elmondtuk. Legnagyobb szeren­cséje az volt, hogy tizenöt év előtt a népszínházhoz került s a vidéken való kóborlás, erőmegfeszítést kívánó kapkodás és kárbavesző leleményességek helyett (a­miből a vidéki rendezés legtöbbnyire áll) egy szilárdan álló műintézetnél rendes mederben folyó szolid munkásságnak élhetett, hanem azt már az ő tehetségeinek köszönheti, hogy itt is megállta a helyét s ama fényhez és díszhez juthatott, melyet a mai nap nyújtott neki. A népszínház jubileuma csinos, festői és meleg volt. A Lukácsy rendezői szobájához vezető folyo­sókat zászlókkal és szőnyegekkel díszítették; a fa­lakról nemzeti színű táblák hirdették Lukácsy szín­darabjainak címeit. A szobáját szintén virágok dí­szítették. Este fél 7-kor küldöttség ment Lukácsyért, a szobájába s lehozta a színpadra, hol az egész sze­mélyzet együtt volt, a leeresztett vasfüggöny mö­gött. A kar a Hurmuszt énekelte, melyet a pajkos, dévas had mély áhítattal hallgatott. Ezután E­v­v­a Lajos igazgató üdvözölte őt, mint írót, rendezőt és színészt, átnyújtva neki egy aranygyűrűt, melybe ez volt bevésve: A hű sáfár­nak. Szirmai Imre a népszínház személyzete nevében köszöntötte s átadott egy ezüstalbumot és ezüstkoszorút, a mai dátummal. Kaffka László az orsz. szinészegyesület nevében babérkoszorút és albumot nyújtott Lukácsynak ; az album a szinész­egyesület irodájának és igazgatótanácsának tagjait foglalja magában. Zilahi a nemzeti színház nevé­ben tett Lukácsy elé babérkoszorút, Feld Zsig­­mond, a városligeti színkör igazgatója, Kassai Vidor (Margó Célia nevében), Solymossy (Makó szegedi igazgató nevében) babérkoszorút nyújtottak. Feld ezenkívül még egy asztalkészlettel, Erödi Ernő tintatartóval, Pálmay Ilka aranytollal lepte meg a jubilánst. A népszínház műszaki sze­mélyzetének babérkoszorúját és iróasztalkészletét Biró Jenő nyújtotta át. Meghatottan állt Lukácsy az ajándékok kö­zepette s mikor végre arra került a sor, hogy a kitüntetéseket megköszönje, a sírás több ízben el­fojtotta a hangját. A zenekar tust húzott s az egész személyzet Lukácsyhoz tódult, a ki mindenkit meg­csókolt. Ezzel az ünnep véget ért. Az ajándékokat felhordották Lukácsy szobájába s megkezdődött az előadás. A Ver­eshetmelynek már sok színpadi si­kerben volt része, alig adták meg oly tüntető, lel­kesült közönség előtt, mint ma este. Mindjárt a da­rab kezdetén percekig tartó, zugó tapssal fogadták Szathmárynét, a nemzeti színház érdemes tagját, ki a Sajgó Andrásné szerepében lépett föl vendégképp, a jubiláns iránt való tiszteletből és sze­retetből. Az öreg művésznő kényezve, meghatottan hajlongott jó ideig, míg végre szóhoz juthatott, s azontúl az egész estén gyönyörködve szemlélte a publikum az ő igaz és művészi játékát. B­­­a­h­a Lujza asszony csupa jókedv és vidámság volt, s mű­vészete, éneke egyaránt gyújtó hatással voltak a közönségre. Réthy Laura szerepét Vidorné vette át, mert Réthy hirtelen megbetegedett. A többi szereplő : Vidor, Lukács Juliska, Szirmai szintén nagyon tetszettek, nemkülönben T­o 11­a­g­i és Csongor Mariska is ; utóbbi ma kiváló ügyes­séggel játszotta a békítő kis leány szerepét. Az ünnepelt szerzőt az első felvonás végén viharosan hívta a közönség s mikor a Lukácsy csillogó szem­üvegje megjelent a lámpák előtt, szűnni nem akaró, hatalmas taps töltötte be a ház minden részét, mely még növekedett, mikor a jubiláns boldog iz­gatottsággal s kedves ügyetlenséggel hajlongott a függöny elől. A zenekarból egy egész sereg koszo­rút s egy szép viráglantot nyújtottak föl neki, a pályatársak, a tisztelők elismeréseképp. A népszínház nézőtere zsúfolásig megtelt s gyönyörű látvány volt ez a mozgó, fekete embertömeg, mely zsi­bongva vált ki a piros háttérből, a karzat mitholó­­giai szoborasszonyai közül. Valóságos díszelőadás volt s a publikum nagy része frakkosan, fehér nyakkendősen jelent meg a nézőtéren. A színpadon kiállított ajándékokat is nagy tömegek szemlélték az egész előadás alatt. Előadás után a népszínház tagjai és Lukácsy egyéb tisztelői vidám vacsorára gyűltek a VII. ker. kör dísztermében. A hosszú, de keskeny teremben mintegy 150-en voltak összezsúfolva. Ott vol­tak : Lukácsy Sándor és neje, Paulay Ede, a nemzeti színház igazgatója és neje, Evva La­jos és neje, Splényi Ödön és Blaha Lujza, Nádai Ferenc és neje, Kaffka László és neje Hegyesi Mari, Piussich Lajos és neje, Feld Zsig­­mond és neje, Rákosi Szidi, Nagy Ibolyka, Szath­­máryné, Klárné, Lukács Juliska, Vidorné, Csongori Mariska, továbbá Lukács Gyula, Hentaller Lajos és Krajcsik Ferenc országgyűlési képviselők, Rá­kosi Jenő, Vízvári Gyula, Gyenes, Hadsics Antal, az újvidéki szerb színház igazgatója, Bényei István stb. a kitűnő hangulatú banketten az első felköszöntőt Evva Lajos mondta Lukácsyra. Lu­kácsy Rákosi Jenőt (a régi népszínházi igazgatót) és Evva Lajost köszöntötte fel; Szirmai Lukácsy ösz­­szes darabjainak címéből csinálta meg felköszöntőjét Lukácsyra ; Follinusz a nemzeti színház igazgatóját és tagjait éltette; Lukácsy Blaháné egészségére ivott. A vigalmat tánc fejezte be. * (Színházi műsorok.) A nemzeti szín­házban hétfőn Az új cég, kedden Constantin abbé, szerdán A peterdi csata, csütörtökön Elektra, pénteken A nagymama, Csiky Gergely vígjátéka, először, szombaton A nagymama másodszor, vasár­nap A nagymama harmadszor (bérletszünetben.) — A várszínházban csütörtökön Az attaché, vasárnap Egy szegény ifjú története. — Az ope­rában hétfőn nincs előadás, kedden a Hebridák, Loreley (másodszor), Parasztbecsület és Babatündér. A hét többi napjaira nézve még nincs megállapodás. — A népszínházban hétfőn A vereshajú, kedden és szerdán A chalmii skótok és Fredmar bű­vész fölléptei, csütörtökön A denevér, pénteken Lukácsy Sándor új népszínműve, Zsuzsika először, szombaton és vasárnap ugyanaz. * (Opera.) Hanfstanglné Schröde Mária asszony, az ismert Wagner-énekesnő, ma kezdte meg vendégszereplését. Stílszerűbben ritkán halljuk Erzsébetet Tannhäuser­ben, mint azt ma a vendég énekelte. A negyedszázados színpadi hasz­nálat eléggé megkímélte terjedelmes érzelmes hang­ját, mely valaha alkalmasint egyenletesebb volt. Énekének művészeti becsét legkivált a diszkrét át­menetekben találjuk, a­melyekkel a regiszterek vál­takoznak. A telt ház nagy megelégedéssel fogadta a vendéget mai szerepében. Kevesebb gyönyörűsé­get találhatott a közönség az összelőadásban, fő­ként a zilált együttesekben, melyekben ma feltű­nően grasszáltak a kellemetlen torokhangok.­­ Az operában ma délben volt meg Mendelssohn holnap, vasárnap, színrekerülő operatöredékének, a Loreley­­nak főpróbája, Mahler igazgató vezetése alatt. A fragmentum három számból áll: az Ave Maria női kar, a szüretelők éneke és a nagy végjelenet, mely­ben Leonora a vizek tündéreit idézi fel, hogy se­gítsék őt szerelmi boszujában. Leonora szerepét Szilágyi kisasszony énekli. A töredék előtt, mely­nek előadása alig tart félóráig, a zenekar Mendels­sohn Hebridák című uvertürjét játsza. * (Népszínházi hírek.) Zsuzsika, Lukács­ Sándor új 3 felvonásos népszínműve, pénteken, márc. 6-án, kerül először színre a népszínházban. A főszerepeket Blaha Lujza asszony, Lukács Ju­liska, Csongori Mariska, Klárné, M. Csatai Zsófi, Vidorné, Béni Irma, Horváth V., Szirmai, Szabó A., Hunyadi, Tollagi és Lubinszky játszák. F­r­e­d­­m­á­r bűvész kedden, márc. 3-án, tartja első­ elő­adását a népszínházban. Műsora a következő­­ I. szakasz: Illúzió. Kanári madarak. Átváltozások. Tévedések. A lebegő bot. A teremtés. I II. szakasz : Az engedelmes kártyák. A billiárdgolyó. A fösvény. A vándorló szövet. Gink­a-veszedelem. A balfogás. A bűvészmutatványok előtt a népszínház tagjai A chatoui skótok című egyfelvonásos operettet adják elő. Az előadás bérletszünetben lesz, de a bérlők csak az elővételi díjakat fizetik. Jegyek válthatók mindkét előadásra hétfőn d. e. 10-től 1-ig a jobb­oldali pénztárnál. * (A „Balaton.“) E cím alatt egy vers lát ma napvilágot a Budapesti Hírlap­ban s egy nevet hoz forgalomba, a melyet már mások fényessé és aranycsengésűvé tettek a magyar szellem forgalmá­ban. Talán nem sokat mondunk, annyit mondván, hogy a fiatal Beöthy László, e vers szerzője, nem méltatlan e munkájával azokhoz, kik családjából a Beöthy nevet híressé tették Magyarországon. Óhajt­juk pedig, hogy nyomukba lépvén s gyarapodván a tudás mindennemű fegyvereiben, legyen szerencsés az öröklött nevet öröklött talentumával fényben és becsületben meggyarapíthatni. * (A nagyváradi színkört­ ma a város a nyárra Aradi Gerőnek adta oda, azzal a joggal, hogy júliusban esetleg szünetet tarthasson. * (Beniczkyné Bajza Lenke Aradon.) Az aradi műveit közönség őszinte lelkesedéssel ünnepli Beniczkyné Bajza Lenke asszonyt, a nép­szerű írónőt, ki a Kölcsey-egyesü­let meghívására utazott oda felolvasást tartani. Tegnap érkezett Agota leányával s a perionon a város legelőkelőbb társasága fogadta. Institórisz Kálmán megyei fő­jegyző szép beszéddel köszöntötte, mire a jeles írónő kifejezte azon való örömét, hogy szolgálatot tehet a Kölcsey-egyesületnek s megtekinthet egy olyan érdekes várost, a milyen Arad. A vendégeket Fábián főispán fogata vitte a Fehér kereszt vendég­lőbe, egy órával később pedig Végh Aurél kincs­tári jószágigazgató vendégszerető házába, a­hol fé­nyes soirée volt Beniczkyné asszony tiszteletére. Ma délelőtt a jeles írónő sétakocsizást tett, meg­tekintve a vértanuk szobrát és a város egyéb ne­vezetességeit. Mindenütt lelkes ovációkban része­sült. Ebédre Fábián főispán vendége volt s délután öt órakor felolvasta Sára címü novelláját a Kölcsey­­egyesület előkelő közönsége előtt. Az aradi hölgyek és a kaszinó tagjai koszorúval lepték meg, a Köl­­csey-egyesület pedig szép ajándékkal kedveskedett neki. A hallgatóság zajos tapsokkal hálálta meg a 3

Next