Budapesti Hírlap, 1891. július (11. évfolyam, 178-208. szám)

1891-07-01 / 178. szám

2 BUDAPESTI HIRLAP. (178. sz.) 1891. julius 1. képviselőházban. A radikálisok, kik gyű­lölik Ausztriát s elérkezettnek hitték az időt,, hogy ennek szövetségétől sza­badulhatnak, reményeikben csalatkozva, teljesen kikeltek magukból s egy két­ségbeesett utolsó kísérletet tettek arra nézve, hogy még az aláírás előtt for­radalmi rémítéssel megijeszszék a ki­rályt, vagy megbuktassák Rudinit. Azonban bár jól voltak értesülve, hogy az aláírás most történik, lázadásuk a minap nem akadályozta a szerződések kicserélését s újabb s utolsó támadásuk már csak a befejezett tényt érhette. Rudini az óriási zsivaj dacára módot talált egy rövid kijelentésre s ez elég volt, hogy a kormányt támogató óriási többség a hármas­ szövetség mellett de­monstráljon. Bizalmi szavazatot azon­ban e miatt a kormánynak nem adha­tott, mert ezt az olasz szélsőbal vere­kedéssel gátolta meg az ülésterem közepén, a miniszteri emelvény és asztal előtt oly­ pofozkodással és birkózással, mely az európai par­lamentek történetében a legritkább esetek közé tartozik, mert tíz percig verekedtek a pártok a földön fetrengve, míg a teremőröknek sikerült a rendet helyreállítani. Ezzel a jelenettel zárta be az olasz képviselőház üléseit, nem nagy dicsőségére Olaszországnak. A fe­lelősség ezért az előre tervezett ve­rekedésért kizárólag Cavallottit, a radi­kális párt vezérét terheli, ki ezzel nem csak boszút akart állani, hanem egy­szersmind jelt adni az irredentistáknak az országban, hogy ők is zavarogjanak és zendüléseket támaszszanak . Így véli a kormányt megbuktathatni, s a forra­dalommal tépni szét a hármas szövet­séget is. Meg vagyunk róla győződve, hogy ez a terve sem fog sikerülni, mert az olasz nép örül a békének s belátja a szövetség szükségét. Az a tüntetés is elkésett, melyet Prágában rendeztek a hármas­ szövetség ellen, csinálván nagy tornaünnepélyt, melyen az összes ausztriai szlávság tor­nászai megjelentek s a francia torná­szok küldöttsége is s a­hol Prága pol- TBii tssü- - irr—íü Tjüi—üüs gármestere a szlávok és franciák szö­vetségét köszönte fel s a csehek a Marseillaiset és a cári himnuszt játszat­ták. Ily tüntetések, történjenek akár Olaszországban, akár Ausztriában, tehe­tetlenek változtatni a politikai helyze­ten és a bevégzett tényeken. A feje­delmek, a kormányok és a népek a békeszövetség megújítását örömmel üd­­vözlik és szeretik, hogy nyugodtan dol­gozhatnak. Oroszország pedig és Fran­ciaország kénytelenek lesznek a status quo-t Európában — keleten és nyuga­ton — további hat esztendeig tűrni s a szerződéseket tiszteletben tartani, szállhat az ember a bércek és a tenger legha­talmasabb szárnyasaival. Hogy mely sebességgel fog szállani? A Beaufort-féle szélmérő-skála 12-ik foka, az or­kán, másodpercenkint 30 méter gyorsasággal halad. Ez a szél legnagyobb sebessége: per­cenként 1800 méter, vagyis annyi, mint a mai leggy­orsabb vonatoké. A madárrepülés maxi­muma másodpercenként 15—20 méter, tehát az angol és amerikai expressz-vonatok megelőzik a postagalambot is. Vájjon a repülő­gépnek lesz-e valaha olyan ereje, mint az orkánnak, mely egy négyszögméterre közel 100 kilogramm nyomást gyakorol? Mindez attól függ, hogy mennyi erőt bírnak majd összehalmozni a re­pülőgépben és mennyi munkát tudnak vele végeztetni a legrövidebb idő alatt. Azt hiszem, csakis ezen fordul meg a földi és levegőbeli utazás kérdése. A mai pozitív, józan természettudomány abban a legnagyobb, hogy meg tudja vonni a lehetőségek határait. Ismervén a sarkalatos tör­vényeket, képtelenségekkel nem foglalkozik többé. Volt egy idő, nem is oly rég, mikor nyugtalan elmék arra törekedtek, hogy le­győzzék a nehézkedés törvényeit. Ez a botor­ság franciák agyában termett. Indiában utazók látták, hogy fakk­ok megszüntetik testük súlyát és a magasban lebegnek, mint a pehely. Hát ez szemfényvesztés, az bizonyos. A módját nem tudjuk, valamint hogy nem tudjuk, miképpen használja szabadon a kezét az összekötözött ezermester Mert az ilyen titkokat féltékenyen őrzi az olyan ember, a­kinek ez a kenyere. De azt megtudjuk ítélni, hogyy mindennek meg­Kaszárnya építés Galíciában. A közös mi­nisztertanácsnak a galíciai kaszárnyaépítés dolgában hozott határozatára vonatkozólag a Reichswehr jól értesült forrásból a következőket jelenti: A négy-öt év előtt Galíciában épített b­ara­kok szerkezetüknél fogva nem tarthatnak soká s gazdasági szempont­ból nem volna helyes új barakokat építeni. Ugyan­azért elvben elhatározták, hogy lassan kint k­a­­szárnyákat építenek a barakok helyébe s minthogy Galicia az elszállásolási törvény ellenére a költségeket nem fedezheti, a minisztertanács beleegyezett, hogy a költség a delegációtól keressék. Határozott elő­irányzat még nincs. A terv az, hogy az ezredállo­­másokon ezred- vagy zászlóalj-kaszárnyákat építe­nek, és pedig megkezdve a 11-ik, aztán a 10-ik s végül az 1-ső hadtest kerületében. Így tehát előre­láthatólag Lembergben s Przemislben kezdik meg az építést. A költség t­ö­b­b millió forintra fog rúgni, mely évi részletekben fog folyóvá tétetni. Az építkezés, évi 2 vagy 3 százezer forint évi részletek mellett, körülbelül tíz év alatt befe­jeztetnék. Új ember, Ádám Sándor, a mezőtúri kerü­let új országos képviselője, kijelentette választói előtt, hogy az Ugron Gábor elnöklete alatt szervezkedett árnyalathoz csatlakozik. Az aradi függetlenségi párt Péter-Pál napján tartotta tisztújító közgyűlését. Elnökké: Müller Károly, alelnökökké : Barabás Béla, Vizer Péter, Vizer Lajos, Korotny Lajos, Nikolics Péter, Huzó István, Telecsán Sándor, jegyzőkké : Ke­resztes Gyula, Avarfy Géza, Lux Ubald, pénztá­rossá : Gyulai István, ellenőrzé : Tovesz Ede választottak. A gyűlés nagy lelkesedéssel határozta el a jövő képviselő-választáson indítandó erős akciót. Az angol sajtó a hármas szövetségről. Vilmos német császárnak az Elbe partján ejtett szavai és Rudini márki olasz kormányelnök parla­menti nyilatkozatai alapján méltán foglalkozik most van a maga nyitja, mert természetfölötti dol­gok nincsenek a világon. És a föld vonzóere­jének legyőzésén mégis sokan törték már a fejüket. A hetvenes években valóságos járvány volt ez a kába ábránd s egyszer igazán lázba hozta az egész világot. Németország legkomolyabb folyóirata, a Gegenwart, 1877 nyarán azzal állt elő, hogy a föld vonzóerejét sikerült a minimumra redu­kálni. És le is irta az egész dolgot részletesen. 1885 október havában (igy mesélte a tekinté­lyes német revue) egy este ínséges ábrázatu, rongyos fiatalember állított be Krupp esseni gyárába és az igazgatóval kívánt beszélni. Nagy nehezen bebocsátották ehhez a hatalmas úrhoz s a jövevény elmondta, hogy ő kitalálta a föld vonzásának legyőzését. Az igazgató azt hitte, hogy őrülttel van dolga, a fiatalember azonban elővett a zsebéből egy vékony, ezüstfényű dró­tot, ráhurkolta egy néhány száz kilogramm súlyú vasöntvényre, mely a terem közepén he­vert, aztán egy ujjával felemelte a nagy terhet. „Ez szemfényvesztés!“ kiáltott az ámuló igaz­gató. „Megmutatom, hogy nem az“, mosolygott a feltaláló, azzal levette a drótot a vasöntvény­ről, mely tüstént óriás robajjal zuhant a földre. A fiatalember ezután elmondta, hogy találmá­nya oly világos és egyszerű, hogy rájöhetne akár egy hatéves gyermek is. A jövendőben a német hajóhad legnagyobb vértes fregattáit fél kézzel lehet szárazra vonni, egy-egy vashidat a vállán vihet odébb az ember, az ezermázsás ágyu­kat pedig egy kis kutya húzhatja. Az igazgató faggatni kezdte a rejtelmes jövevényt, de hiába. A­ fiatalember csak annyit mondott még, Budapest, jan. 30. A képviselőházban megint megindult a köz­igazgatási reformjavaslat fölött az általános vita mikor ér véget s mikor lesz a mindenesetre , na-í­gyon érdekesnek ígérkező és sok tekintetben a knal­izált politikai helyzetet is jobban feltüntető, név sze­­­rinti szavazás, azt a képviselőház semmiféle Fallja» meg nem mondhatja. Az körülbelül bizonyosra ve­hető, hogy julius 8-ka előtt szavazás nem lesz. Ha mi lesz azután ? Erről nem a házban, hanem a fő­fo­­lyosón, a pártklubokban s mindenhol, a­hol hiva­to­tottak s nem hivatottak az ország sorsát megirányí­t­ják, megvetik, foly a beszéd már hetek óta. A sok­­kat emlegetett fúzió, meg a képviselőház föloszla­­tása — a többi között mind e sok diskurzusnak a szüleménye. Hogy az olvasóközönség tudomást szer­­rezhessen politikai pártjaink ziláltságáról, megemlé­kezünk az egyes pártok hangulatáról, mely a tü­körnél is biztosabban mutatja azt a nyomorúságos helyzetet, melyben úgy­szólván kivétel nélkül le­ledzenek, hogy hajlandó találmányát szakemberek előtti is bemutatni, aztán határidőt kért az igazgató­tól és elment. A kitűzött napon pontosan meg­jelent és technikusok, földmérők, képviselők előtt csodadolgokat mivelt: lokomotivokat­­ emelt a levegőbe és megszüntette saját testé­nek súlyát is; derekára kötvén a drótot, a magas-­í­ban lebegett. Még csak annyit mondott, hogy" titkáért száz millió márkát kér, „bár kérdés“ tette hozzá mosolyogva, „hogy lesz-e még ér­téke a pénznek, ha találmányom felforgatta az egész világ rendjét.“ Az újra meghatározott­ találkozón nem jelent meg, a nyomozások ki­derítették, hogy 1875. december 11-én a bre­­merhaveni pokolgép-katasztrófa alkalmával ő is elveszett. Titka azonban állítólag le van téve; egy brémai bankban s a pecsétes levelet csak 1900-ban szabad felbontani. Eddig Németország legelőkelőbb folyóira-­ tának közlése; rettentő képtelenség, ha karak-­­terizálja azokat az alkhimiánál is balgább tö­rekvéseket, melyekkel még tizenöt év előtt is bíbelődtek az emberek. Ma örökre tönkre men­ne az olyan lap hitele, mely ily dolgokat ko­molyan merne feltálalni. Mert a természettudo­mányos gondolkozás nagy változásokon ment át; épp a legnagyobb, legcsodálatosabb vívmá­nyok tanították meg arra, hogy minden a tör­vények rendje szerint mozog égen és földön. És azért lehet remélnünk hatalmas, meglepő haladást a természettudományokban, mert már reménykedésünk is józanul fontolja meg a le­hetőségeket, megszabván eként a vizsgálódás igaz útját. H. Budapest, jan. 30. az európai sajtó a hármasszövetség megújításával. Anglia lapjai, mely hatalmat eddig a szövetségesek hallgatag negyedikénél­ volt szokás, tartani, meglehe­tős tartózkodólag szólnak e nagyjelentőségű diplo­máciai aktusról. A Standard, tehát a kormány köz­­löny­e, annyit jelez hogy Salisbury lordnak volt róla tudomása, de a változtatott szövegű szerződés tartalmát nem ismeri, bár szívesen közöltetett volna vele is, ha kívánta volna. Azt is jelenti e lap, hogy a szövetséghez csatla­kozásra Anglia a felek egyikétől sem kapott fel­szólítást, valamint a szerződés megújításához tanév­­­csát sem kérték ki. Egyébként e lap hű történetét­ adja a szövetséges politika első keletkezésének és konstatálja, hogy az mindig békés irányt követett, kizárva minden hódítási törekvést. Érdekes ez a tüntetőleg tartózkodó magatartás, ez a nyilvános mosása az angol politika „szabad kezének” s ma­gyarázatát csak abban leli, hogy az ellenzék e bi­­­rodalomban, a polgárság zömére támaszkodva, per-­ horreszkál minden szövetségi kötelezettséget, mely­ Angliát esetleg bábomba sodorhatná. Ezt jelzi­ Gladstone lapja, a D. News is, midőn kijelenti, hogy Anglia ugy­an fölötte örül a békét garantirozói három hatalom frigyének, de ettől a, negyed szövetségig még nagy a távolság. A D. Telegr. meg­ éppen börzekérdésnek fogja fel az eseményt s red­ményét fejezi ki, hogy a szövetség megújulása meg­ fogja nyugtatni a spekulációt s véget vet az árfo­lyamok ingadozásainak. . r. r... ^-------------------------------- jw.-rnc.i "■■nn-i Zűrzavar a pártokban. —­ Alkalmi tudósítónktól. —

Next