Budapesti Hírlap, 1891. augusztus (11. évfolyam, 209-238. szám)

1891-08-01 / 209. szám

és ügye forog csak szó­ban, a minisztériumra való minden vonatkozás nélkül. Ezzel nem azt mondjuk, hogy a házszabályok értelmében a miniszterek­nek nincs joga a mentelmi bizottság ülésein megjelenni és beszélni, hanem állítjuk azt,hogy a mentelmi bizottság tagjainak kötelessége az ügyet nem a kormánypolitika szempontjából és a f­aj­elníciativáj­áb­ól, nem pedig minisz­teri utasítás szerint intézni el, mert a minisztérium beavatkozását a ház szu­verén jogainak miként gyakorlásába illetéktelennek, vagy mondjuk, illetlen­nek kell tartanunk. Nálunk a parla­ment soha nem is lehet eléggé félté­keny jogaira. A­mi már most illeti az elintézés­nek azt a módját, melyet a kormány óhajtani látszik, ez a kormánypárti kö­rök kijelentése szerint nem volna egyéb, mint a következő: „Mondja ki a mentelmi bizottság, hogy Ugronnak Uzselác által történt kihívásában a ház immunitását meg­sértve nem látja.“ Alapítják pedig ez ítéletet arra, hogy az immunitás törvényesen azokra az esetekre van megállapítva, a­hol képviselőket bűnpörbe idéznek mint vádlottakat, vagy elítélve szabadságuk­tól megfosztandók stb. De a párbajra kihívás zaklatásnak nem vehető és ma­gánügynek tekintendő az eddigi gya­korlat szerint is, tehát sem törvényes, sem szokásjog nem létezik, mely az Uzselác kihívását a képviselői immuni­tás megsértésének kvalifikálná. Ez egész okoskodás tetszetős ugyan, de felettébb sántít, ha nem maradunk az általánosságoknál, hanem magát az esetet teszszük bírálatunk tárgyává. Ugyanis nem mellőzhető az az ellen­vetés, hogy Ugrón nem magánszemé­lyek magánbecsületét hurcolta a ház elé, hogy az immunitás védelme alá bújva, másokat, egyest, vagy testületet nyilvánosan sértsen,­hanem Ugrón kép­viselői tiszte szerint a kormány hivata­los okmányai alapján oly eljárást rótt meg, mely kétségkívül erős megrovást érdemel, ha igaz. Ugrón tehát mintegy hivatalos funkciót végzett és ezért fe­lelősségre másként, mint hivatalosan, tehát a ház elnöke, vagy maga a ház által nem vonható. Ezért elégtétel­­adásra a házon kívül nem kötelezhető és a ház nem tűrheti, hogy a szabad szólásnak jogát a parlamenten kívü­l álló egyének, pártok, vagy testületek fegyveresen inzultálják és terrorizálják. Ezt így és helyesen fogták fel Ugrón Gábor segédei és mindazok, kiket e se­gédek az értekezletre meghívtak. Ketten ezek közül, Horánszky Nándor és Pong­­rácz Károly gróf a párbaj mellett vol­tak ugyan és a párbaj után az ügynek mint parlamenti sérelemnek a képvi­selőház elé hozatalát vélték a helyes eljárásnak, a nagy többség azonban megengedhetetlennek találta a párbajt az ügyből kifolyólag a képviselőház immunitása szerint, mert ha van immu­nitás, úgy ez nem a párbaj után, ha­nem a párbaj előtt való jogvédelem.­­ Ha pedig most Fej­ér­váry báró és társa, Uzselác kedvéért a mentelmi bi­zottság akként ítélne, hogy a mentelmi jog esete fenn nem forog, ez nem volna egyéb, mint Ugrónnak kiszolgáltatása. Természetesen ennél nagyobb elégté­telt Uzselác úr akkor sem kaphatott volna, ha Ugrón azonnal megverek­­szik, mert ez ítéletben Ugrón eljárásá­nak helytelenítése és Ugrón szavainak elítélése benne van. Mehet-e a magyar képviselőház mentelmi bizottsága ennyire egy Fejér­­váry b­áró kedvé­ért ? Ezt majd még meglássuk. De mielőtt egyáltalán még a tárgy megbírálásába bocsátkoznék, okvetle­nül a fiumei történtekről az összes ügy­­iratoknak beterjesztését kell a bizott­ságnak követelnie. A mentelmi bizottság kormánypárti tagjai ezek : Chorin Ferenc elnök, Konkoli Thege Sándor jegyző, Dániel Gábor, Hannibal József, Harsányi Jó­zsef, Janicsáry Sándor, Jelinek Arthur, Karuch József, Mikó Árpád, Piukovich Jó­zsef, Sulyovszky Ignác, Varasdy Károly. Ellenzéki tagjai pedig: Balogh Géza, Kudlovich Imre, Szádovszky József és Szalay Károly. Különben a mentelmi bizottság vé­teményes jelentését a képviselőház napi­rendjére tárgyalásra kitűzik és róla a parlament határoz. BUDAPESTI HÍRLAP, (209. m.) 1891. augusztus 1. Budapest, jul. 31. Törvény a katonai kémkedés ellen. Az osztrák kormány a JP. Ll. értesülése szerint törvény,­javaslatot készit elő a katonai kémkedés ellen, a melyet a parlament őszi ülésszakában szándékszik beterjeszteni. Valószínűleg a magyar kor­mány hasonló javaslatot fog készíttetni, mert te­kintettel az utóbbi időben szaporodó árulási és kémkedési esetre, a fennálló büntető törvényi intéz­kedések nem eléggé elriasztók. Az osztrák kormány azonban ezzel nem elégszik meg, hanem az által is igyekszik a bajt orvosolni, hogy szigorúbbá teszi a rendőri eljárást az idegenekkel szemben Galiciában és Bukovinában. Az erre, valamint a határ szigorúbb őrzésére vonatkozó utasításokat már elküldték a politikai hatóságoknak. Pártértekezletek a helyzetről. — Saját tudósítóinktól. — Budapest, iul. 31. I. A szabadelvű klubból. A kormánypárt ma igen látogatott értekezletet tartott, melyen a miniszterelnök és kereskedelmi miniszter általános érdeklődés mellett terjesztették elő a negyedik fővárosi magyar színház ügyében Kaas Ivor báró s a német színház ügyében ugyan­csak Kaas Ivor báró és Ugron Gábor által tett in­terpellációkra adandó válaszukat. A miniszterelnök előrebocsátá, hogy ezúttal csak röviden kívánja érinteni válaszának tartalmát. A negyedik színház kérdésében álláspontja az, hogy nem tekintheti állami feladatnak, hogy e színház iniciálásár­a s létesítésére a kormány tegyen lépéseket, de viszont, ha ez intézet akár magán­­vállalkozás útján, akár törvényhatósági úton, akár magánadakozásokból létrejö, hajlandó azt le­hető jóindulatú támogatásban részesíteni, nem vezéreltetve magát a konkurenciát illető szűk­keblű felfogás által. A­mi a német szi­n­­ház kérdését illeti, különválasztja a szin­ház engedélyezését a főváros által s egyesek fel­­ségfelfolyamodását, mely utóbbi úgy sem lévén a kormány beavatkozásának tárgya, arra nézve a házban fog röviden nyilatkozni. A főváros koncesz­­sziójára nézve a törvényből bárki megadhatja ma­gának a választ. Az engedélyezés ugyanis teljesen a főváros hatáskörébe van a törvény által utalva s nem igényli a kormány jóváhagyását. S miután még felebbezés nem adatott be ez ügyben, szóló nincs abban a helyzetben, hogy arra ingerenciát gyakorolhasson. Kaas Ivor báró a kereskedelmi mi­niszterhez is kérdést intézvén az iránt, fog-e oda hatni, hogy a fővárosi kereskedelmi tes­tületek oly vezetést kapjanak, mely jövőre a keres­kedelmi osztálynak a nemzettel nyelvben s lélekben teljes egyesítésére törekszik, Boross miniszter kije­lente, hogy e kérdésre azt szándítj­zik válaszolni, miként eddig is az volt, jövőre is az lesz törekvése, hogy a kérdéses testületek feladatukat hazafias szellemben teljesítsék. Jó testületek autonóm hatás­körben választják meg vezetésüket s a­mennyiben a megerősítés joga a kormányt illeti, gyakorlásánál súlyt fektet arra, hogy oly egyének álljanak e tes­tületek élén, a­kik feladatukat hazafias szellemben teljesíthetik. Mindkét miniszter válaszát általános helyeslés­­sel fogadták s vették tudomásul. A miniszterelnök jelentést tett arról a konfe­renciáról is, melyet az ellenzéki pártok vezéreivel tartott az obstrukciónak abbanhagyása s a közigaz­gatási javaslat első fejezetének letárgyalása után a ház szünetelése tárgyában. Nem sok kilátása van ugyan rá, úgymond, hogy a hely­zet változni fog, de ez esetben az ódium az ország előtt még inkább az obstrukció folytatóira fog há­rulni. Minthogy azonban az ellenzéki pártok vezérei az illető pártok elé terjesztették ajánlatát, helyén lesz bevárni, a­míg ezek határoznak s egy közelebbi érte­kezleten állapodni meg a további teendők iránt, a­mi­dőn erre nézve a kormány is elő fogja terjeszteni álláspontját. Egyelőre kéri szóló ennek tudomásul vételét, a­mit az értekezlet szó nélkül meg is tett. Az igazságügyminiszter ismertette Szalay Ká­roly interpellációjára (a szegedi kft. tábla területén egy bíró állítólagos bűncselekménye tárgyában) adandó válaszát. Végül az elnök jelentette be, hogy S­inger Zsigmond hírlapíró kilépett a pártkörből. II. A függetlenségi és 48-as klubból. A függetlenségi és 48-as párt mai értekezlete igen nagy érdeklődés mellett tárgyalta a minisz­terelnök szüneti ajánlatát. A párt­nak Budapesten időző összes tagjai megjelentek a kör helyiségében s igen nagy figyelemmel hallgat­ták meg Irányi Dániel, a­ki fél 7 órakor meg­nyitva az értekezletet, jelentést tett a miniszterel­nök ismert ajánlatáról. A miniszterelnök — úgymond — tegnap a képviselőházi pártok elnökeit, illetőleg a mérsékelt ellenzék vezérét bizalmas tanácskozásra a miniszteri szobába meghívánt rövid megokolás után, melyben az obstrukciónak esetleg káros következ­ményeire utal, a kormány nevében azt az ajánlatot tette, mely szerint, ha az ellenzék lehetővé teszi a közigazgatási törvényjavaslat első fejezetének, mely harminc szakaszból áll, letárgyalását, akkor több heti szünet következnék." A tanácskozmány egyik tagjának ama kérdésére, hogy a szünet után a szóban forgó törvényjavaslattal mi fog történni, a miniszterelnök azt válaszolta, hogy azt az­után a ház tovább fogja tárgyalni, mire Irányi a saját egyéni véleményének nyilvánítása után a miniszterelnök kívánságával is egyezőleg kijelen­tette, hogy az ajánlatot a pártnak, melynek elnöke, előterjeszteni és annak megállapodását a miniszter­­elnökkel haladéktalanul közölni fogja, miután hasonló nyilatkozatot a 48-as kör elnöke is tett. Iványi ezeket előadván, kifejtette, hogy az ajánlat elfogadhatatlan, mert beleütközik a parlamenti tanácskozás komoly­ságába és sérti a párt méltóságát, s ilyen értelmű határozati javaslatot terjesztett elő. Eötvös Károly szintén elfogadhatatlannak tartja az ajánlatot, de a párt határozatát másképpen, rö­videbben s némileg enyhébben kívánja motiválni. A maga részéről tehát szintén hat­ javaslatot ter­jeszt elő. Helsz Ignác igen fontosnak tartja, hogy e nagyjelentőségű ügyben a párt egyértele­me­ ha­tározzon. Iványi és Eötvös közt különben sincs elvi differencia, indítványozza tehát, hogy a két határo­zati javaslat alapulvételével készíttessék egy harma­dik s a párt azt egyhangúlag fogadja el. Szederkényi Nándor, Pap Elek, Vállyi Árpád stb. és az indítványt tevők ismételt felszólalásai után a párt felyi indítványa értelmében egyhangú­lag a következő határozatot hozta : ,só függetlenségi és 48-as párt sarkalatos elvi kérdésben semmi egyezménybe nem bocsátkozik; a törvényhozási kérdések meg­vitatásának mérvére nézve a képviselők szabad el­határozására befolyást gyakorolni a párt hivatásá­nak s ezt a parlamentarizmussal megegyeztethető­­nek nem tartja. A­mi a nyári szünet kérdését illeti,

Next