Budapesti Hírlap, 1891. augusztus (11. évfolyam, 209-238. szám)
1891-08-01 / 209. szám
és ügye forog csak szóban, a minisztériumra való minden vonatkozás nélkül. Ezzel nem azt mondjuk, hogy a házszabályok értelmében a minisztereknek nincs joga a mentelmi bizottság ülésein megjelenni és beszélni, hanem állítjuk azt,hogy a mentelmi bizottság tagjainak kötelessége az ügyet nem a kormánypolitika szempontjából és a fajelníciativájából, nem pedig miniszteri utasítás szerint intézni el, mert a minisztérium beavatkozását a ház szuverén jogainak miként gyakorlásába illetéktelennek, vagy mondjuk, illetlennek kell tartanunk. Nálunk a parlament soha nem is lehet eléggé féltékeny jogaira. Ami már most illeti az elintézésnek azt a módját, melyet a kormány óhajtani látszik, ez a kormánypárti körök kijelentése szerint nem volna egyéb, mint a következő: „Mondja ki a mentelmi bizottság, hogy Ugronnak Uzselác által történt kihívásában a ház immunitását megsértve nem látja.“ Alapítják pedig ez ítéletet arra, hogy az immunitás törvényesen azokra az esetekre van megállapítva, ahol képviselőket bűnpörbe idéznek mint vádlottakat, vagy elítélve szabadságuktól megfosztandók stb. De a párbajra kihívás zaklatásnak nem vehető és magánügynek tekintendő az eddigi gyakorlat szerint is, tehát sem törvényes, sem szokásjog nem létezik, mely az Uzselác kihívását a képviselői immunitás megsértésének kvalifikálná. Ez egész okoskodás tetszetős ugyan, de felettébb sántít, ha nem maradunk az általánosságoknál, hanem magát az esetet teszszük bírálatunk tárgyává. Ugyanis nem mellőzhető az az ellenvetés, hogy Ugrón nem magánszemélyek magánbecsületét hurcolta a ház elé, hogy az immunitás védelme alá bújva, másokat, egyest, vagy testületet nyilvánosan sértsen,hanem Ugrón képviselői tiszte szerint a kormány hivatalos okmányai alapján oly eljárást rótt meg, mely kétségkívül erős megrovást érdemel, ha igaz. Ugrón tehát mintegy hivatalos funkciót végzett és ezért felelősségre másként, mint hivatalosan, tehát a ház elnöke, vagy maga a ház által nem vonható. Ezért elégtételadásra a házon kívül nem kötelezhető és a ház nem tűrheti, hogy a szabad szólásnak jogát a parlamenten kívül álló egyének, pártok, vagy testületek fegyveresen inzultálják és terrorizálják. Ezt így és helyesen fogták fel Ugrón Gábor segédei és mindazok, kiket e segédek az értekezletre meghívtak. Ketten ezek közül, Horánszky Nándor és Pongrácz Károly gróf a párbaj mellett voltak ugyan és a párbaj után az ügynek mint parlamenti sérelemnek a képviselőház elé hozatalát vélték a helyes eljárásnak, a nagy többség azonban megengedhetetlennek találta a párbajt az ügyből kifolyólag a képviselőház immunitása szerint, mert ha van immunitás, úgy ez nem a párbaj után, hanem a párbaj előtt való jogvédelem. Ha pedig most Fejérváry báró és társa, Uzselác kedvéért a mentelmi bizottság akként ítélne, hogy a mentelmi jog esete fenn nem forog, ez nem volna egyéb, mint Ugrónnak kiszolgáltatása. Természetesen ennél nagyobb elégtételt Uzselác úr akkor sem kaphatott volna, ha Ugrón azonnal megverekszik, mert ez ítéletben Ugrón eljárásának helytelenítése és Ugrón szavainak elítélése benne van. Mehet-e a magyar képviselőház mentelmi bizottsága ennyire egy Fejérváry báró kedvéért ? Ezt majd még meglássuk. De mielőtt egyáltalán még a tárgy megbírálásába bocsátkoznék, okvetlenül a fiumei történtekről az összes ügyiratoknak beterjesztését kell a bizottságnak követelnie. A mentelmi bizottság kormánypárti tagjai ezek : Chorin Ferenc elnök, Konkoli Thege Sándor jegyző, Dániel Gábor, Hannibal József, Harsányi József, Janicsáry Sándor, Jelinek Arthur, Karuch József, Mikó Árpád, Piukovich József, Sulyovszky Ignác, Varasdy Károly. Ellenzéki tagjai pedig: Balogh Géza, Kudlovich Imre, Szádovszky József és Szalay Károly. Különben a mentelmi bizottság véteményes jelentését a képviselőház napirendjére tárgyalásra kitűzik és róla a parlament határoz. BUDAPESTI HÍRLAP, (209. m.) 1891. augusztus 1. Budapest, jul. 31. Törvény a katonai kémkedés ellen. Az osztrák kormány a JP. Ll. értesülése szerint törvény,javaslatot készit elő a katonai kémkedés ellen, a melyet a parlament őszi ülésszakában szándékszik beterjeszteni. Valószínűleg a magyar kormány hasonló javaslatot fog készíttetni, mert tekintettel az utóbbi időben szaporodó árulási és kémkedési esetre, a fennálló büntető törvényi intézkedések nem eléggé elriasztók. Az osztrák kormány azonban ezzel nem elégszik meg, hanem az által is igyekszik a bajt orvosolni, hogy szigorúbbá teszi a rendőri eljárást az idegenekkel szemben Galiciában és Bukovinában. Az erre, valamint a határ szigorúbb őrzésére vonatkozó utasításokat már elküldték a politikai hatóságoknak. Pártértekezletek a helyzetről. — Saját tudósítóinktól. — Budapest, iul. 31. I. A szabadelvű klubból. A kormánypárt ma igen látogatott értekezletet tartott, melyen a miniszterelnök és kereskedelmi miniszter általános érdeklődés mellett terjesztették elő a negyedik fővárosi magyar színház ügyében Kaas Ivor báró s a német színház ügyében ugyancsak Kaas Ivor báró és Ugron Gábor által tett interpellációkra adandó válaszukat. A miniszterelnök előrebocsátá, hogy ezúttal csak röviden kívánja érinteni válaszának tartalmát. A negyedik színház kérdésében álláspontja az, hogy nem tekintheti állami feladatnak, hogy e színház iniciálására s létesítésére a kormány tegyen lépéseket, de viszont, ha ez intézet akár magánvállalkozás útján, akár törvényhatósági úton, akár magánadakozásokból létrejö, hajlandó azt lehető jóindulatú támogatásban részesíteni, nem vezéreltetve magát a konkurenciát illető szűkkeblű felfogás által. Ami a német szinház kérdését illeti, különválasztja a szinház engedélyezését a főváros által s egyesek felségfelfolyamodását, mely utóbbi úgy sem lévén a kormány beavatkozásának tárgya, arra nézve a házban fog röviden nyilatkozni. A főváros konceszsziójára nézve a törvényből bárki megadhatja magának a választ. Az engedélyezés ugyanis teljesen a főváros hatáskörébe van a törvény által utalva s nem igényli a kormány jóváhagyását. S miután még felebbezés nem adatott be ez ügyben, szóló nincs abban a helyzetben, hogy arra ingerenciát gyakorolhasson. Kaas Ivor báró a kereskedelmi miniszterhez is kérdést intézvén az iránt, fog-e oda hatni, hogy a fővárosi kereskedelmi testületek oly vezetést kapjanak, mely jövőre a kereskedelmi osztálynak a nemzettel nyelvben s lélekben teljes egyesítésére törekszik, Boross miniszter kijelente, hogy e kérdésre azt szándítjzik válaszolni, miként eddig is az volt, jövőre is az lesz törekvése, hogy a kérdéses testületek feladatukat hazafias szellemben teljesítsék. Jó testületek autonóm hatáskörben választják meg vezetésüket s amennyiben a megerősítés joga a kormányt illeti, gyakorlásánál súlyt fektet arra, hogy oly egyének álljanak e testületek élén, akik feladatukat hazafias szellemben teljesíthetik. Mindkét miniszter válaszát általános helyesléssel fogadták s vették tudomásul. A miniszterelnök jelentést tett arról a konferenciáról is, melyet az ellenzéki pártok vezéreivel tartott az obstrukciónak abbanhagyása s a közigazgatási javaslat első fejezetének letárgyalása után a ház szünetelése tárgyában. Nem sok kilátása van ugyan rá, úgymond, hogy a helyzet változni fog, de ez esetben az ódium az ország előtt még inkább az obstrukció folytatóira fog hárulni. Minthogy azonban az ellenzéki pártok vezérei az illető pártok elé terjesztették ajánlatát, helyén lesz bevárni, amíg ezek határoznak s egy közelebbi értekezleten állapodni meg a további teendők iránt, amidőn erre nézve a kormány is elő fogja terjeszteni álláspontját. Egyelőre kéri szóló ennek tudomásul vételét, amit az értekezlet szó nélkül meg is tett. Az igazságügyminiszter ismertette Szalay Károly interpellációjára (a szegedi kft. tábla területén egy bíró állítólagos bűncselekménye tárgyában) adandó válaszát. Végül az elnök jelentette be, hogy Singer Zsigmond hírlapíró kilépett a pártkörből. II. A függetlenségi és 48-as klubból. A függetlenségi és 48-as párt mai értekezlete igen nagy érdeklődés mellett tárgyalta a miniszterelnök szüneti ajánlatát. A pártnak Budapesten időző összes tagjai megjelentek a kör helyiségében s igen nagy figyelemmel hallgatták meg Irányi Dániel, aki fél 7 órakor megnyitva az értekezletet, jelentést tett a miniszterelnök ismert ajánlatáról. A miniszterelnök — úgymond — tegnap a képviselőházi pártok elnökeit, illetőleg a mérsékelt ellenzék vezérét bizalmas tanácskozásra a miniszteri szobába meghívánt rövid megokolás után, melyben az obstrukciónak esetleg káros következményeire utal, a kormány nevében azt az ajánlatot tette, mely szerint, ha az ellenzék lehetővé teszi a közigazgatási törvényjavaslat első fejezetének, mely harminc szakaszból áll, letárgyalását, akkor több heti szünet következnék." A tanácskozmány egyik tagjának ama kérdésére, hogy a szünet után a szóban forgó törvényjavaslattal mi fog történni, a miniszterelnök azt válaszolta, hogy azt azután a ház tovább fogja tárgyalni, mire Irányi a saját egyéni véleményének nyilvánítása után a miniszterelnök kívánságával is egyezőleg kijelentette, hogy az ajánlatot a pártnak, melynek elnöke, előterjeszteni és annak megállapodását a miniszterelnökkel haladéktalanul közölni fogja, miután hasonló nyilatkozatot a 48-as kör elnöke is tett. Iványi ezeket előadván, kifejtette, hogy az ajánlat elfogadhatatlan, mert beleütközik a parlamenti tanácskozás komolyságába és sérti a párt méltóságát, s ilyen értelmű határozati javaslatot terjesztett elő. Eötvös Károly szintén elfogadhatatlannak tartja az ajánlatot, de a párt határozatát másképpen, rövidebben s némileg enyhébben kívánja motiválni. A maga részéről tehát szintén hat javaslatot terjeszt elő. Helsz Ignác igen fontosnak tartja, hogy e nagyjelentőségű ügyben a párt egyérteleme határozzon. Iványi és Eötvös közt különben sincs elvi differencia, indítványozza tehát, hogy a két határozati javaslat alapulvételével készíttessék egy harmadik s a párt azt egyhangúlag fogadja el. Szederkényi Nándor, Pap Elek, Vállyi Árpád stb. és az indítványt tevők ismételt felszólalásai után a párt felyi indítványa értelmében egyhangúlag a következő határozatot hozta : ,só függetlenségi és 48-as párt sarkalatos elvi kérdésben semmi egyezménybe nem bocsátkozik; a törvényhozási kérdések megvitatásának mérvére nézve a képviselők szabad elhatározására befolyást gyakorolni a párt hivatásának s ezt a parlamentarizmussal megegyeztethetőnek nem tartja. Ami a nyári szünet kérdését illeti,