Budapesti Hírlap, 1892. február (12. évfolyam, 32-60. szám)
1892-02-01 / 32. szám
m foglaljanak helyet, nem egy tanult és tehetséges szegény embernek kiszorításával. Ha ebben csalódnánk, ha a magyar arisztokrácia is részben miniszteri szubvencióval választatná meg magát népképviselőnek, ez a demoralizációnak oly foka lenne a legmagasabb körök társaságában, melytől elszörnyednénk. Midőn Szapáry mágnás-jelöltjeire -cé-, hózva monda, hogy „Apponyi pártjában nem lesz tisztességes ember“, — ezt csak* így érthette, hogy a kormánypárti mágnások mind tisztességes választással, tehát semmi esetre sem kormánypénzen nyerik el mandátumaikat. Fölteszszük, hogy a főúri jelöltek maguk viselték választási költségeiket, de azt már nem hiszszük, hogy a "kölni áffy p"a Ttól "kaszszálta ők ez oig áttatták a százezreket. Költöttek azonkívül a hivatalos jelöltekre a főpapok, apátságok és káptalanok, ha nem is valamennyi. Költöttek az uradalmak nagy mértékben. Költöttek a nagy iparvállalatok, melyek kormánynyal viszonyban vannak: bányák, cukorgyárak, szeszgyárak stb. Mindezek hozzájárultak a hivatalos jelöltek megválasztásához ama kerületben, melyben vannak. Nem hisztzük, hogy ezek azonfölül a pártkasszába a százezreket szolgáltatták volna. Nem hiszszük, hogy rendjelek és nemességek elárusításával szerzett volna a kormány pénzt a választásokra, mert ennek megadta az árát Tisza s az ily visszaélésekre, miután kitudódtak, a korona tiltakozással telelt. Nem hiszszük, hogy a civilistából kaptír vonal—k'o'f m'TnT'"aT pon*z £. Hzárja ezt a feltevést alkotmányos lojalitásunk. Nem hiszszük, hogy a minisztérium a kezelése alatt álló állami pénzekhez, vagy alapítványokhoz nyúlt volna, mert ez sikkasztás lenne. Kizártnak tartjuk ennek lehetőségét, annyira tiszteljük minisztereink egyéni Hiedsületességét... - Honnét vette a Szapáry Minisztérium a pénztávári riasztásokra? §. Nem tudjuk. Annyit hallottunk, hogy az országgyűlés feloszlatásakor kevés pénze volt. Négyszázezer forintról beszéltek, hogy van a pártkasszában. Pletykabeszéd lehetett, hogy ez összeget az osztrák-magyar államvasút államosítása alkalmával adták a minisztérium rendelkezésére. A kormánypárti körök állítása szerint Szapáry a nyáron azért nem oszlatta föl az országgyűlést az obstrukció okából, mert akkor még semmi pénze nem volt. Most rengeteg volt. Soha még kormánynak ennyi. Ezt az utolsó hetekben szerezte be. De hoppét, azt nem tudja senki. Haber ezek tények . Balross" Gabor programmbeszédjében igy szólt: ,,A duna gőzhajózási társulat ügyeinek rendezése foganatba vétetett és halad előre. Hiszem és várom, hogy e nagy társaság ismét biztosítani fogja a maga számára azt a helyet, melyet hajózás tekintetében elsősorban megérdemel.“ Az osztrák dunagőzhajózási társaságról van szó, melylyel évek óta a kereskedelmi, minisztérium nem tudott megegyezni s mely most minden látható ok és szükség nélkül s a feltételek nem ismerése) mellett ígéretet kap a magyar kormánytól, hogy a magyar állam szerződést köt vele. Szilágyi Dezső programbeszédében kijelenté, hogy bár Magyarországnak joga van egy önálló jegybankra, a forgalom közös érdekei megkövetelik, nemcsak hogy az osztrák-magyar bank privilégiuma lejártáig jogaiban megtartassák, hanem a valuta helyre-állítása után is az osztrák-magyar jegybank közössége fentartassék. Ez ígéretet az osztrák bankrészvény tablafiájának ,a minisztr.’vilim "a választások alattijátfiától? éS SBWEség nélkül tette." ‘ január fil8-án Bécsben járt, hol a ATUhitűi-szabályozás iránt Rotschild Albert báróval és Hansemann berlini bankárral értekezett s mint félhivatalosan jelentették, úgy az osztrák pénzügyminiszterrel, mint a bankárokkal „elvileg teljes egyetértésre jutott, megvitatták a részleteket, úgy mint az alkotmányjogi, pénzügyi és banktechnikai kérdéseket is.“ Több száz millió áll árujegynek bevonására több száz millió kölcsönnek felvétele szükséges, tehát ennek kibocsátását s egyúttal a bankkérdést határozták el. Mi indította a magyar pénzügyminisztert, hogy most, éppen a választások alatt, midőn senki sem tudhatta ezek eredményét, az osztrák kormánynyal és bankárokkal százmilliós üzletekbe bocsátkozzék és az osztrák finánckörökre oly lényeges bankkérdésben a magyar kormányt lekösse ? Nagy osztrák kereskedelmi és finánpolitikai kérdéseket érintettünk, melyekben a Szapáry kormány a választások alatt kötelező nyilatkozatokat tett.* Nem volna első eset, hogy osztrák finánckörök adják a magyar kormánynak a pénzt a képviselőválasztásokra. Nem hazafiságból adják s nem teszik ingyen. Nem tudjuk a Szapáry-kormány honnan vette a választásokra a milliókat, nem tudjuk, Bécsben szerezte-e ? Ha Magyarország pénzügyi és gazdasági érdekeinek és önállóságának rovására osztrák bankárok adakozásából kerültek volna azok az összesek, mel y budapesti hírlap tárcája. Az uj emberek. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — IV. Zmertich Iván. — Szénié városának képviselője. — Nyolc év előtt azt az érdekes sporthírt közölték az újságok, hogy egy fiatal ember Párisba és vissza velocipében, Londonból pedig gyalog jött haza. E fiatal ember nem volt senki más, mint Zmertich Iván, Szenic városának most egyhangúlag megválasztott képviselője. Akkoriban mindenki kalandszomjas ifjúnak tudta a rettenthetetlen előnévre érdemes Ivánt, s jó barátai siettek megjósolni, hogy legalább is valamelyik indiai tigrisvadászaton fogja életét és jogait hagyni. Erről azonban most már szó sem lehet. Zmertich Iván azóta sokkal jobban változott meg, mint a körülötte forgó világ. Csöndes, otthon ülő ember lett, ki rozsdafoltokkal ellepett kerékpárját legföljebb arra használja, hogy csácsói kastélyából Szenioré beránduljon, ami jó háromnegyed kilométernyi út. A Zmertich név különben a Fehér-hegységen túl a Morva mentén a legismertebbek közé tartozik. Az ott lakó pánszlávok sápadt félelemmel és sárga gyűlölettel említik azt ma is, mert soha sem tudják elfelejteni, hogy Zmertich Simon, Ivánnak nagybátyja, már 1848-ban nemcsak hatalmukat, de nimbuszukat is tönkre tette. Ő volt ugyanis az, ki kormánybiztosi minőségében, Hurbánt nem mint hazaárulót, hanem mint birkatolvajt vette üldözőbe, a mennyiben Hurbán csordái Schmertzing báró juhnyáját elhajtották. A gyűlölködést e két ember, kik alig egy órajárásnyira laktak egymástól, egész haláluk órájáig folytatta s mikor a mozgalmas időszaknak vége szakadt, sajtópörökkel vexálták egymást. Zmertich Iván ifjúkori sportszenvedélyének az lett a következése, hogy minden egyéb tanulmányt elhanyagolt. Édesatyja, Zmertich Károly, a pozsonyi diétának egykori jegyzője, e fölötti elbusulásában Angliába küldötte fiát, hogy egy ottani farmernél a mezőgazdaságot gyakorlatilag tanulja meg. Iván csakugyan megtanult Angliában boxolni. Két egymásután való ökölvívási versenyen lett champion, mit azonnal sietett megtelegrafálni édes atyjának, ki viszont rögtön sürgönyzött a farmernek, hogy pakkolja össze fiának cók-mókját s küldje azt haza hastól együtt. Így került a jeles bajvívó ismét szülővárosába, melynek korlátolt társadalmi pezsdülésében sportszenvedélye is hülni kezdett, esannyira, hogy a közigazgatási pályára lépett. Szenben ugyanis szokás minden jó családból való fiatal embert megválasztani főszolgabírónak s ha mint ilyen beválik, akkor nyomban megválasztják kormánypárti képviselőnek. Az utóbbit leginkább azok forszirozzák, akiknek szükségük van egy üresedésbe jövő főszolgabírói székre. Ennélfogva Zmertich Iván sem kerülhette el sorsát. Mikor először szóba hozták előtte kandidálását, nagyon mulatságosnak találta a tervet, később azonban hozzáfűződött, sőt az utóbbi időben annyira komolyan vette a leendő honatyaságot, hogy némileg sajnálni kezdte, hogy Londonban való tartózkodása alatt legalább egyszer meg nem tekintette az angol alsóházat. Hanem persze nagyon messze esik a boxoló helyiségektől. Egyébként családjának a pánszlávok iránti gyűlöletét ő is örökölte. Mint főszolgabíró ennek igen emlékezetesen adott kifejezést. Egy szénnéi polgár ugyanis azzal a panaszszal lépett hivatalába, hogy őt egy másik polgár borozás közben pánszlávnak becsmérelte. Zmertich ezt becsületsértésnek minősítette s tiz forint pénzbírságra ítélte a pánszláv címezéssel dobálózót. Ez ítéletet a belügyminisztérium is helybenhagyta. Zmertich Iván még alig harminckét éves s így valószínűleg ő lesz a megalakuló háznak egyik körjegyzője. Beszédet aligha fogunk tőle hallani, mert ösmeretes felőle, hogy csak női társaságban tud szpicselni. Hanem ott aztán ellenállhatatlan hévvel, minthogy Nyitra megyében őt tartják a legszebb embernek, ki férfias bájaival hivatva van elhomályosítani Könyvessy Ferencet és atléta izmaival Szilágyi Dezsőt. A szeniciek csak az iránt nincsenek tisztában, hogy vájjon az új képviselő biciklin, gyalog, vagy pedig mere patkolóházon fog-e beállítani a Sándor utcába ? Az azonban több mint bizonyos, hogy Baross alkalmatosságainak egyikét sem fogja igénybe venni. Zmertich megválasztása leginkább a budapesti sportkörök érdeklődését keltette föl, de az is bizonyos, hogy ugyanoly mérvű lehangoltságot idézett elő Felső-Nyitramegye hölgyköreiben. Ha jól vagyunk értesülve, számos epedő teremtés aggatta hárfáját távozásának hírére s gyászának jeléül a Morva vize mellett tenyésző fűzfákra. BUDAPESTI HÍRLAP, (32. sz.) 1892. február 1.