Budapesti Hírlap, 1892. március (12. évfolyam, 61-91. szám)
1892-03-01 / 61. szám
2 Budapest, febr. 29. gy vesztett szippán. Zalaegerszegről jelenti tudósítánk, hogy Zalavármegye főispánjának, Svastics Ilovannek, mint irányadó és jól értesült körök megyeszerte beszélik, meg vannak számlálva napjai s rövid időn menesztik. Svastics öt év óta viseli a főispáni tisztet s ez idő alatt sikerült neki egy időre e híres ellenzéki megye vezérférfiait semlegességre bírni, minek az lett a következése, hogy a múlt cikluson a megye csaknem kivétel nélkül kormánypárti képviselőket küldött az országgyűlésre. A legutóbb lezajlott választásokkor azonban az ellenzék újra összeszedte erejét s visszahódította az elvesztett kerületeket. Svasticsra éppen emiatt neheztel Szapáry gróf s emiatt kell mennie. Emlegetik már utódját is, Bezerédj Viktor miniszteri tanácsos személyében. A képviselőház bizottságai ma a ház ülése után következőleg alakultak meg :Válaszfelirati bizottság: elnök : Tisza Kálmán, jegyző : Bokros Elek ; pénzügyi bizottság: elnök: Wahrmann Mór, jegyző Hegedűs Sándor ; (a költségvetés összes tárcáinak előadói az eddigiek maradtak azzal a kivétellel, hogy két eddigi előadó, Országh és Gajári nem lévén a háznak tagjai, helyettük a közoktatási budget előadójának Hieronymi Károlyt, a belügyi tárca előadójának Pulszky Ágostont választották meg) ; közgazdasági bizottság: elnök : Andrássy Tivadar gr., jegyző : Miklós Ödön; öszeférhetetlenségi bizottság: elnök: Fest Lajos, jegyző: Mohay Sándor; igazságügyi bizottság: elnök: Bokrosa Elek, jegyző: Beksics Gusztáv; közigazgatási bizottság: elnök: Tisza Lajos gr., jegyző : Perczel Dezső ; közoktatási bizottság: elnök: Schwarcz Gyula, jegyző: Fenyvessy Ferenc ; véderőbizottság: elnök : Tisza László, jegyző : Münnich Aurél; mentelmi bizotság: elnök: Chorin Ferenc, jegyző : Konkoly-Thege Sándor ;kérvényi bizottság: elnök : Perczel Dezső, jegyző : Horváth Béla ; zárszámadási bizottság: elnök: Rakovszky István, jegyző : Fest Lajos ; közlekedési bizottság: elnök : Nikolics Fedor báró; jegyző : Neményi Ambrus. A ház gazdasági bizottsága: elnöke a házszabályok szerint a ház elnöke, jegyzője : Fáy Gyula; délmagyarországi ellenzék. Temesvárról jelent nekünk, hogy a délmagyarországi nemzeti párt Falvánszky Elek elnöklete alatt népes gyűlést tartott, melyen egy rezolucióban indignációját fejezte ki a választásoknál előfordult hatósági visszaélések fölött. Továbbá elhatározta, hogy erélyes ellenzéki akciót fejt ki s minden kerületben szervezi a pártot. Végül tántoríthatatlan, ragaszkodásának és bizalmának adott kifejezést Apponyi Albert gróf iránt, nem más, mint Ágai legújabb könyvének ismertetése. Bevezetésképpen a barátai s jó emberei emlékezetére irt könyvhöz a halálról elmélkedik tárcaszerü cikkben. Mottója, melyből kiindul : On entre, on erre : Et c’est la vie. On erre, on sort: Et c’est la mort. „Mentül finomabbra neveltem magam — úgymond — idegszálaimat mentül vékonyabbra sodorítottam, teljesebb kiélvezésére az élet minden gyönyörének: annál keserűbb a tőle való megválás kényszere, annál iszonyúbb lesz adózni a kérlelhetetlen feloszlásnak és beletörődnöm a megszűnés fogalmába, hit és vigasztalás nélkül, — hogy eddig volt és nincs tovább. Nincs tovább — az ég angyalai bár édes zeneszóval várjanak. Eddig volt — habár az örök életet magyarázó tudomány szerint: voltam, vagyok és leszek folyton, minden idők lejártáig , mert csak az anyagváltás az igazi megváltás, az örök életforma és az én halhatatlanságom , parányaimnak meg nem pihenő körforgása. Mind újabb hullámokból telik a folyó, míg maga változatlan egy marad.“ Nem tud kibékülni a halál gondolatával. Vizsgálja, hogy mit tanít a vallás, összeveti, hogy mit mond a tudomány, a filozófia, mérlegeli az okokat, az ellenvetéseket s az eredmény, melyre jut, az, hogy „a halál halál.“ Vádolja a természetet, hogy a faj neki minden, ha patkány is. Az egyén neki semmi, ha Michel Angelo, ha Shakespeare, Petőfi, vagy Mozart is. Majd összeveti az apa fájdalmát az anyáéval gyermekük halála fölött. „Az anyának jó — úgymond — ő hiszi a jövő életet, a midőn ismét együtt lesz a lelkéről lelkedzett gyermekeivel, ott, az üdvösség honában. Biztatja s melléje szegődik a költő, a ki vigasztalja. Mit siratja azt a magzatkát ? Hiszen kiélvezte a legédesebbet, a mit nyújt a földi lét: a nap sugarait s az anya csókjait. A szkeptikus apa néma bánatban áll meg a halmocska előtt, mert ő tudja, hogy nincs viszontlátás. Egy teljes, örökkön tartó veszteséget sirat és nem remél találkozást soha többé. Sajgó szívét meg nem nyugasztalja az anyagváltás elmélete, hogy valamikor, tán tízezer év múltán, parti tűz alakjában oltalmazó sátorát egy kis virágra fogja lebocsátani, mely hajdan az ő Mariskája volt.“ A haláltól való rettegés, a lemondás keserűsége és vigasztalansága mindvégig. Bizonyára sokan lesznek, akiktől idegen ez a felfogás, de az erő, mely benne kifejezésre jut, mély hatással lesz mindenkire. Az a rész, melyben az öngyilkosok pszichológiájával foglalkozik, továbbá az, melyben arról elmélkedik, hogy vájjon fájdalmas-e a halál (bizonyítja, hogy nem az) , hogy milyen temetés, illetőleg eltakarítás az előnyösebb, a föld, a tűz, vagy ha érccel futtatják be a holtat, e részek nagy sokoldalúsággal vannak megvilágítva. A cikk végén az író szólal meg, a kinek oly sok írását rótták ólombetűkkel sorrendben egymás mellé. Ha érccel futtatnák körül halála után, az a kívánsága, hogy takarják ólomba, a mibe öntik a betűt — „a becsületes ércbe“, mely átsegítette az életen s megvitte barátainak jó hírnevét. —ik. BUDAPESTI HÍRLAP, (61. sz.) 1892. március 1. Abányai aagodátum. Újbányáról kapjuk a körenyező távirásol: Karvints Géza dr. a választók meghívására e hó 28-án Újbányán, a kerület székhelyén megjelenvén, a választóközönség ovációban részesítette és fáklyásmenettel tisztelte meg. Oly általános irányában a lelkesedés, hogy Tisza István jelölése tarthatatlan. Máldfy János a kerület szabadelvű pártjának jegyzője, Tisza Lajos gróf beszéda. A félhivatalos OrfJrrt. nyomán mi is tévesen közöltük Tisza Iajos grófnak a szabadelvü párt lakomáján mondott beszédének egyik passzusát. E téves tudósítás szerint Tisza Lajos gróf azt mondta volna: „nem mondom véletlenből, cselből vagy meglepetés folytán egy-egy csatát el nem fogunk veszteni, de a hadsereget elveszíteni nem fogjuk.“ Ez a passzus következőleg hangzott: „nem mondom, hogy egyszeregyszer meglepetés vagy csel folytán, vagy egy apróbb csatát elveszíthetünk, de a hadjáratot e párt elveszíteni nem fogja soha.“ A függetlenségi és 48-as párt felirati bizottsága március 1-én délután 6 órakor értekezletet tart. A képviselőház válaszfelirati bizottsága tagjainak tédsorából Széll Kálmán neve tévedésből kimaradt. Az elhomályosult fölség. — Saját tudósítónktól. — Belgrád, febr. 28. Milán király lemondása összes jogairól, beleértve a szerb állampolgárságot is, még mindig nem jön a szkupstina elé. A halogatás okát titokban tartják ugyan, de biztosra vehető, hogy a szkupstina még ebben az ülésszakban át fog esni a takovai gróf tragikomédiájának utolsó kínos jelenetén, mert a hadügyminiszter az idei katonai sematizmusból már ki is hagyatta Obrenovics Milán tábornok nevét. A volt király alattvalói őszinte örömmel fogadták ugyan a hírt, hogy a jövőben meg lesznek kímélve Milán költséges látogatásaitól, de azért az egész sajtó mégis elítéli mint lelkiismeretlen apát. A sajtó különben azon kérdés feszegetésével van elfoglalva, hogy vájjon mi az ára Milán lemondásának? Mert hogy Szerbia tékozló fia ingyen tudna lemondani valami jogáról, azt kötve se hiszik. Dnevni liszt, Tajszics Ranko orgánuma és Novi Usd, a pozsarevaci fogházban hűsölő Sztojanojevics Dragisa lapja, egyet értenek abban, hogy a vog a kamai bank által Milánnak kölcsönzött két milliót a szerb állam fogja kifizetni. Malenovine vonatkozással De Bange, Krupp és Cannel ágyugyárainak konkurrenciájára, a következő világos pikantériát tálalja fel olvasóinak : „Párisban él egy nagy úr, aki egymás után elkótyavetyélte mindenét, amije volt, végül azt az emberi jogát is, hogy egy állam polgára lehessen. Mondják, hogy a ravasz De Range valahogyan kisütötte, hogy az említett nagy urnák, aki jelenleg a hold polgára, jogainak végeladása után is maradt némi befolyása Szerbiában, különösen a hadseregben. Ezen embernek a protekcióját megszerezte De Bange és mondják, hogy ez értékes valami, amely neki sok ajtót fog nyitni Belgrádban.“ A Pozsarevacon megjelenő radikális Gragyanin a következőket írja: „Milánnak, az elhomályosult fölségnek, kedve telik benne, hogy különböző lemondásokkal foglalkoztassa a közvéleményt. Ez mulatság számba mehetne, ha nem járulna hozzá az a sajnos körülmény, hogy e lemondások készpénz árát Szerbia adja meg...“ Aztán : „Képviselőinknek a szkupstinában mondhatjuk, hogy nem azért küldtük oda őket, hogy folytonosan az exkirály financiáival és az exkirályné személyeivel foglalkozzanak. A nemzetnek sok ügyes-bajos dolga van, amelyre gondolniok kell. Az elhomályosult felségek maradjanak nyugton a külföldön, nehogy elveszítsék azt a parányi tiszteletet is, melyet a nép irántuk még táplál. Senki számláit nem akarjuk kifizetni. Aki élni akar, ám dolgozzék. A tizenkilencedik század végén nem lehet különb tanácsot adni még az elhomályosult felségnek sem. A perzsa lovasságnak nincs tábornoka, Perzsia pedig gazdag ország, amelyet Isten az élvezni szeretők számára teremtett. Menjen oda ! Ha a volt király kijelenti a szkupstinának lemondását összes még megmaradt jogairól, a képviselők vegyék azt tudomásul és pedig egyszerűen, minden motiválás nélkül. Ha pedig pénzt keresne, térjenek kívánsága fölött napirendre. Ne tulajdonítson a szkupstina semmi fontosságot oly embernek, aki arra úgy sem tarthat számot. Ez a nép szava!“ És csakugyan, ebben a kicsinylő, megvető hangban, amelylyel a szerb kormánysajtó koronás királyának atyjáról szól, a nép szava nyilatkozik. Egyelőre a szkupstina nem hajlandó Milán kedvéért újabb áldozatokat hozni. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, febr. 29. — A főváros villamos világítása. A középítési bizottság világítási albizottsága, a közmunkatanács és m.á. vasutak küldöttei ma értekezletet tartottak. Mivel a vállalkozóknak a villámvilágításra vonatkozólag tett ajánlata szerint, ezek kötelező nyilatkozata holnap, március elsején érvényét veszti, a bizottság kijelenti, hogy az ajánlatok érdemleges tárgyalásába csak akkor bocsátkozik, ha az ajánlattevő cégek Nagy Lajos dr. tanácsosnál kijelentik, hogy az eddigi feltételeiket továbbra is föntartják. Felkérte a bizottság az elnöklő tanácsost, hogy a vállalkozó cégektől az idevonatkozó nyilatkozatot 8 napi határidőn belül kérje be. Az ülés ezzel véget ért. A főváros közoktatásügyi bizottsága ma délután Rózsavölgyi tanácsos elnöklete alatt ülést tartott. Első tárgya az elemi iskolai tandíjmentességnek még mindig megoldatlan kérdése volt. A belügyminiszter tudvalevőleg már kétszer utasította vissza a töv. közgyűlésének azt a határozatát, hogy a beiratásnál a szülök egyszerű bemondására elengedendő a tandíj. Legutóbb a miniszter csak mintegy kényszerhelyzetben, az idő rövidsége miatt nyugodott bele, hogy egy évi próbaidőre az egyszerű bejelentés is alapul vétessék a tandíj elengedésére, de egyúttal utasította a törvényhatóságot, hogy olyan módokról gondoskodjék, amelyek alapján csakis olyan szülők részesüljenek tandíjmentességben, akik arra igazán rászorulnak. A most folyamatban lévő elemi iskolai félévre tehát kísérletképpen az egyszerű bemondás vétetett alapul a tandíjmentességre s most már konstatálható, hogy az első félévben tandíjból csak 6054 írttal folyt be kevesebb, mint az előző évben, tehát a csökkenés alig 17 százaléknyi, sokkal kevesebb, mintsem a tandíjelengedés e módjánál várni lehetett. De minthogy a miniszter minden áron kívánja valamiképen biztos