Budapesti Hírlap, 1892. május (12. évfolyam, 121-151. szám)

1892-05-01 / 121. szám

1892. május 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (121. sz.) Ez az egész nagy reformnak vázlata. Tehát a tananyag nem változik semmit, mert a szakoktatás szempontjából azt változásnak nem te­­kinthetjük, hogy ezentúl hit- és erkölcstant is fog­nak tanítani, valamint, hogy azokat a kereskedelmi törvényeket is tanítani fogják, melyek 1875 óta al­kottattak, hisz jó tanár ezekre reform nélkül is ki­terjeszti tanítását. A címbeli konfúzió nem változik meg; a jöven­dőbeli kereskedelmi akadémiák három alsó osztá­lyának elvégzése után a növendékek olyan végbi­zonyítványt fognak kapni, hogy az akadémia harma­dik osztályát lefejezték — vagyis, hogy akadémiát végeztek; míg kik ugyanazon tananyagból ugyan­azon tanfelügyelő előtt egy közép kereskedelmi is­kola helyiségében teszik le a vizsgálatot, csupán közép kereskedelmi iskolai bizonyítványt nyernek. Ez kézzel fogható képtelenség. A kereskedelmi tanoktatás reformja szüksé­ges ; szükség van arra is, hogy kétféle, alacsonyabb és magasabb fokú tanintézeteink legyenek, de ezek között a különbséget az elvégzendő tananyag s a különböző nevelési irány adja meg. Szükségünk van egy alsó kereskedelmi iskolára, melynek növendékei a praktikus kereskedelmi élet számára legyenek ne­velve s ha onnan kikerülnek, tudjanak jól köny­velni és hiba nélkül csinosan levelezni. Szükségünk van aztán egy felsőbb kereskedelmi iskolára, hová amannak abszolválása után lehessen feljutni s a­hol mindazt el lehessen sajátítani, a mire a közgazdaság terén vezérkedőknek szükségük van. A reform ezt a célt elejti. Szóbeliség a sommás eljárásban. — A képviselőház igazságügyi bizottságából. — Budapest, ápr. 30. A képviselőház igazságügyi bizottsága B­ökrös­ Elek elnöklete alatt tartott mai ülésében folytatta a sommás eljárásról szóló törvényjavaslatnak általá­nosságban való tárgyalását. Fading Teofil elismeri, hogy nehézségekkel fog járni a rendszerváltoztatás, de bármikor történ­nék ez, a nehézségek mindenképp előállanak s annak folytán, hogy egyelőre az egyes bíróságoknál hozzák be a szóbeliséget, mindenesetre kisebbek lesznek a nehézségek. A javaslatot elfogadja. Polónyi Géza általánosságban sem fogadja el a javaslatot, mivel a kadatolásai részben általánosak, részben személyesek. Legfőbb megokolása az, hogy parciális processzuális reformot sohasem hajlandó elfogadni. Csak a teljes szóbeliség s nem az ily szur­rogátumok képesek igazságszolgáltatásunkat reformálni. A miniszter iránt, midőn állását elfoglalta, nagy várakozással volt az ország. s benne e ja­vaslat bizonyos keserű csalódást keltett, ő a minisztertől nem ily sporadikus javaslatokat hanem nagy alkotásokat vár. E javaslattal szemeiben kisebbedik a miniszter, mert nem vállalkozott arra, a­mit tőle joggal lehetett várni. Neumann Ármin elfogadja általánosságban a javaslatot. Szükségesnek tartja, hogy bizonyos elő­­iskolán menjen át a bírói kar, hogy képes legyen a teljes szóbeliség igényeinek megfelelni. Kapocssy Jenő általánosságban sem fogadja el a javaslatot. Elismeri, hogy a múlt évben alkotott törvény nagy előmenetelt jelent, de ma még nincse­nek meg a bírói szervezetben azok a kellékek, me­lyek alkalmassá tennék a parciális ugyan, de mégis nagyon széles körű reform kielégítő végrehaj­­tására. Moh­ay Sándor szerint igaz, hogy a járásbíró­ságok hatáskörének kiterjesztése folytán ezek sok­kal több munkával lesznek megterhelve, mint eddig voltak , de éppen a járásbíróságok azok, a­hol leg­inkább lehet a létszám szaporításával segíteni, a­nélkül, hogy az állam pénzereje túlságosan igénybe vétetnék. Elfogadja a javaslatot. Chorin Ferenc végzettszerű lépésnek tartaná, ha a szóbeliség behozatalára vonatkozó ez első lépés nem részesülne a bizottság által erőteljes támoga­tásban. Gyökeres, a végleges perrendbe beilleszt­hető, helyes elveken nyugvó, a valódi szóbeliséget behozó javaslat fekszik előttünk s mely egyfelől mentesíti a felső bíróságot azon ügyektől, melyek oda nem valók s lehetővé teszi, hogy tulajdonkép­peni feladatuknak szentelhessék tevékenységüket s másfelől behozva a szóbeliséget a törvényszékeknél, legalább is annyi garanciát nyújt az illető ügyekre nézve, mint a­mennyivel eddig bírtak. Megengedi, hogy a járásbíróságokhoz utalt ügyek növelni fogják azok tevékenységi körét s ez esetben kétségkívül szaporítandó lesz a személyzet, de a bírói szerve­zeten változtaztatást tenni nem lesz szükséges. Nyerni fogunk e javaslat által jobb eljárást, jobb bizonyítási rendszert s azt, hogy az ügyeket jobban fogják tárgyalni, mint a­hogy eddig történhetett. A Kúriának az lesz a befolyása, hogy a nagy ügyek­ben hozott határozatai által befolyásolja a bíróságok joggyakorlatát; kisebb ügyekben egy állam sem volt képes annyira szaporítani bírói karát, hogy minden ügy hozzá legyen felvihető s erről nekünk is le kell mondanunk. A miniszter figyelmébe ajánlja azt, várjon szükséges-e birtokpereket s örökösödési pereket 300 órtig anyagi törvények meghozataláig a járásbiróságokhoz utalni ? Továbbá a felebbviteli eljárásra vonatkozó dispoziciók tekintetében is azt az aggodalmat fejezi ki szóló, hogy azok könnyen megronthatják a szóbeliség jó hatását s hogy kí­vánatos lenne, miként itt is a tiszta szóbeliség al­kalmaztassák. Bármiként döntessenek is azonban el e részletkérdések, szóló a javaslatot őszinte öröm­mel üdvözli s általánosságban elfogadja. Veszter Imre azt kérdi, vájjon nem lenne-e helyes a vegyes rendszerrel szakítani, s az elsőfokú bíráskodást tisztán egyes bíróságokra ruházni ? Azt hiszi, hogy a szóbeliség behozatalával megszűnnek azok az okok, melyek az eddigi vegyes rendszert motiválták. Jó juszticiánk csak úgy lehet, ha az összes polgári perekben az első fokon egyes bírák ítélnek. Nem tartja helyesnek a bifurkáció további fentartását s a reformnak az egész vonalon való be­hozatala mellett foglal állást. Csak akkor fogadja el a javaslatot, ha a szükséges szervezeti változtatáso­kat beleillesztik. Matuska szerint igen könnyen életbe lesz lép­tethető a rendes perekre nézve is a szóbeli eljárás. Elfogadja általánosságban a javaslatot. Komjáthy Bélának bár aggodalmai vannak a javaslat elfogadását illetőleg, mégis kész belemenni a részletes tárgyalásba, de annak eredményétől teszi függővé végleges szavazatát. Görgey Béla általánosságban elfogadja a javas­latot, mert oly dispozíciókat talál benne, melyek ha­zai talajon nőttek. Karuch általánosságban hozzájárul a javas­lathoz. Bölönyi Ödön a mostani reformot mint egy al­kotandó nagy mű­nek kiegészítő részét ítéli meg s igy reá nézve Polónyi személyes érve sem lehet indító ok arra, hogy a javaslatot el ne fogadja. A törvényjavaslatot átalánosságban elfogadták s részletes tárgyalásának megkezdését a kedden d. u. fél 5 órakor tartandó ülésre tűzték ki. Különben minek állunk meg a földi kémiánál ? Ki bizonyítja be, hogy az elemek csakugyan egyszerű testek ? Hogy a hidrogén, a kar­bó­­nium, az oxigénium, a kén nem összetettek, holott fajsúlyuk a hidrogéniumnak 16-szorosa, 8-szorosa, 14-szerese és 82-szerese ? És vájjon maga a hidrogénium is a legegyszerűbb elem volna ? Hiszen minden egyes molekulája ato­mokból vagyon. És ne lenne olyan valóban egyszerű atom, melynek geometriai csoporto­sulásai, különböző rendezkedései alkotják az egyszerűeknek vélt elemek molekuláit? Csak az bizonyos, hogy a színképbontás csodálatos fölfedezései nem tesznek tanúságot, mint annyian állítják, az égi­testek kémiai al­kotásának egyneműsége és teljes azonossága mellett. Épp ellenkezőleg. Naprendszerünk bolygói között igen fontos különbségeket derí­tett ki a vizsgálat. Például Jupiter színképén egy ismeretlen test hatása mutatkozik bizo­nyos vörös vonalak erős fölszívódásában. Ez a gáz, mely a földön nincs meg, még világosab­ban mutatkozik a Szaturnusz és az Uránusz levegőjében. Ez utóbbi csillag levegője, kivéve az egy vízgőzt, semmiben sem azonos a miénk­kel. Egyébaránt magában a nap színképében is látni egy ismeretlen testet, mely a földön nem fordul elő s melyet héliumnak neveznek. A bolygók egymáshoz való rokonsága tagadhatatlan, mert hiszen mind egy atyának gyermekei. De azért mégis külömböznek, nem csupán helyzet, állás, nagyság, tömérdekség, sűrűség, hőmérséklet és levegő dolgában, fa­nem­ fizikai és kémiai alkotásra nézve is. És a­mire mi most a figyelmet felhívjuk, az, hogy e külömbözőség nem lehet akadálya az élet jelenségeinek, sőt új tért nyit az anyatermé­szet végtelen termékenységének. ❖ Midőn tehát gondolatunk elszáll nem csu­pán szomszédaink : a hold, a Vénus, a Mars, a Jupiter vagy a Szaturnusz felé, de a nap­­ körül keringő ismeretlen világok millióihoz ,­­ semmi elfogadható okunk nincs azt képzelni, hogy ez égbeli földek lakói akár alakra, akár organikus alkotásra hasonlók mihozzánk. A földi ember teste a mi bolygónk ele­meiből, főképpen karbóniumból áll. A földi ember alakja az ősállatok formáiból keletke­zett, fokonként fejlődvén a folytonos átalaku­lásban. Igen jól tudjuk, hogy fejünknek, szí­vünknek, két tüdőnknek, két lábunknak és két kezünknek kell lenni. Pedig ez sem bebizo­nyított dolog. Ha alkotásunk olyan, a­milyen, az csak azért van, mert az ősmajmoknak is volt feje, szíve, tüdeje, keze, lába ; persze ke­­vésbbé elegáns, mint az öné, nagyság, de hiába csak tulajdon­a szerint az anatómia szerint való. És ma már a paleontológia segítségével könnyű visszamennünk egész az élet eredetéig. A­mily bizonyos, hogy a madár organikus evo­lúció révén a csúszó-mászó állatból ered, épp oly bizonyos, hogy a földi emberiség legteteje a roppant családjának, melynek minden ága testvér s melynek töve a legelemibb organiz­musok kezdődésében gyökerezik. A világok sokaságát szükségképpen min­den elképzelhető és elképzelhetetlen alakok népesítik be. A földi embernek öt, vagyis job­ban mondva hat érzéke van . . . Vájjon miért állott volna meg a természet ennél ? Miért ne lehetne például némely teremtésnek elektro­mos érzéke ? Vagy­­ mágneses érzéke ? Vagy tájékozó érzéke ? Avagy olyan érzéke, mely megérzi az infra­vörös és az ultra-ibolyaszin éteri rezgéseit ? Miért ne hallhatna nagy mesz­­szeségről, miért ne láthatna át a falon ? Mi úgy eszünk és emésztünk, mint az oktalan állat; vájjon ne lenne olyan világ, a­hol a tápláló levegő fölmenti a boldog lako­sokat e nevetséges robot alól ? A hitvány veréb, sőt még a csúnya denevér is kü­lömb­­ nálunk abban, hogy repülni tud. Nemde sok- s­kai csekélyebb világ lenne a mienknél az olyan, a­hol a legfényesebb elméjű férfiak, a leggyönyörűbb nők a földhöz szegzetten mász­kálnának, mint a hernyók. És ugyan kellemet­len dolog lenne olyan világon lakni, a­hol az ember elszállhat oda, a­hova akar ? A hol minden illat, minden kéj és a virágok elevenek ? A hol a szelek soha nem bírnak viharrá össze­­kavarodni és több, mindenféle szinűi nap süt éjjel-nappal: gyémánt a rubint mellett, gyémánt a smaragd vagy a zafír mellet; a hol az éjszakák kékek, a nappalok skarlátpirosak s örök tavasz dicsőségében színes holdak hin­tik fényüket a vizek tükrére, a csillámló hegy­ségekre; a­hol a férfiak, nők vagy talán más­nemű emberek is a levegőben laknak, alakra nézve tökéletesek, sokszoros érzékekkel fognak föl mindent, tetszésük szerint világítani bírnak, eléghetetlenek, mint az azbeszt s tán halhatat­lanok is, h­a ugyan nem ölik meg magukat csupa kíváncsiságból! Mi törpe parányiságok, győződjünk meg egyszers mindenkorra, hogy minden képzeletünk csupa meddőség a végte­lenségnek közepette, melyet még a messze­­látóval is alig sejtünk. És mikor az éjfél magányosságában a csillagos ég fenséges képét nézve az ismeret­len világokra gondolunk, melyek benépesítik a tért, győződjünk meg, hogy ott is vannak, vagy lesznek élő teremtések. Mert a csillagok­­beli élet nem szükségképpen egyidejű a mi föl­dünkével; oly véghetetlen sokféleség uralko­dik az égen, mint a mi kertjeinkben. Vannak ott emberiségek, a­melyek hasonlíthatatlanul előbbre haladtak a tökéletes sülésben, mint mi. A mi földünk egész politikai, szociális és val­lási történetével együtt csak egy szegény kis hangyaboly, csak egy tiszavirág röppenése a a napsugárban. 3

Next