Budapesti Hírlap, 1893. április (13. évfolyam, 90-118. szám)

1893-04-01 / 90. szám

2 lenne a szkupstinában elintézni a legégetőbb kérdéseket : a régensválasztást, a költségve­tést, a kereskedelmi szerződéseket. Azután pe­dig ismét feloszlatnák a szkupstinát s ugyan a minisztérium vezetése alatt elrendelnék, szep­tember 26-ára, az új választásokat. A Videlo jelenti, hogy a szkupszina a belgrádi várban fogja tartani üléseit, a­mi nem alkotmányellenes rendszabály, mert a vár Bel­grád főváros területéhez tartozik. Az ellenzék ott nem lenne vakmerő, de sokan távol is ma­radnának.­­ A radikális párt még nem hatá­rozott, hogy milyen magatartást kövessen eme kényes ügyben. A párt ezt akkor akarja elin­tézni, ha az összes párthívek Belgrádban lesz­nek és pedig a klub teljes plénumában. Ennek folytán már számos radikális képviselő Bel­­grádba érkezett. Budapest, márc. 31. A zágrábi érseki szék betöltése. A bécsi N. Fr. Presse-nek azt telegrafálják Hó­méból, hogy a zágrábi érseki szék betöltése ügyében a magyar kormány és a szentszék közt megegyezés jött létre. Az új érseket nem­sokára kinevezik. Az ism­er. egyházi alkotmány. A magyar­­országi ágostai hitvallású evangélikus egyház orszá­gos zsinata az általa alkotott egyházi alkotmányt a vallás- és közoktatásügyi miniszter útján a király elé terjesztette. Ő felsége, mint a hivatalos lap mai száma közli, az egyházi alkotmányt a következő leg­felsőbb jóváhagyási és megerősítési záradékkal erő-­sítette meg: A magyarországi ágostai hitvallású evan­gélikusoknak legfelsőbb királyi engedelmünk­­kel az 1891. évi december hó 5-én és foly­tatólag az 1893. évi február hó 7-én és kö­vetkező napjain Budapest fő- és székváro­sunkban tartott országos zsinata által alko­tott és vallás- és közoktatásügyi magyar mi­niszterünk utján legfelsőbb jóváhagyásunk és királyi megerősítésünk alá hódolattal fel­terjesztett jelen egyházi alkotmányt ezennel jóváhagyjuk és megerősítjük. Kelt Bécsben, 1893. évi március hó 18-án. Ferenc József, s. k. Gr. Csáky Albin, s. k. Egy bécsi lap (a N. W. Tagblatt ma esti szá­ma) fölemlítvén a legfelsőbb kéziratot, a következő megjegyzést teszi: „Ez alkotmány alapján érvényes a protestánsok és a zsidók közt való vegyes házasság, ha azt protestáns pap előtt kötik meg.“ A bécsi lap elfelejtette idézni az alkotmánynak azt a paragrafu­sát, a­melyre ezt az okoskodását alapítja. Bécs, Burg: döntöttek. A horvát országgyűlés legközelebbi ülés­szakában ez az ügy valószínűleg viharos vitát tá­maszt. Új egyenruhák. A Pester Lloyd, a hadsereg ruhareformjának kérdésével foglalkozván, konsta­tálja, hogy az erre vonatkozó hírek még koraiak. A közös hadügyminisztériumban tényleg folynak a ta­nácskozások, az egyes fegyvernemek egyenruhájának lényeges megváltoztatása tárgyában, miután azonban a király még nem határozott végleg, egyelőre csak javaslatokról lehet szó. A home-rule és horvátjaink. Olvasóink emlékezni fognak arra, hogy a horvát tartomány­­gyűlés tárgyalásainál ellenzéki részről fölvetett kér­désre a bán elmondotta, hogy annak idején egy előkelő angol politikus részletes tanulmány tárgyává tette Horvátországnak közjogi helyzetét Magyaror­szághoz és hogy ennek köszönhető, ha úgy az 1886 diki, valamint a jelenleg tárgyalás alatt levő home-rule billben sok emlékeztet azokra az intézke­désekre, melyekkel a Dráván­ túli országrész auto­nómiája körvonalazva van. Most Crawford Donald, az érdekelt angol politikus, a Contemporary Re­view márciusi számában közli tapasztalásait, és azokból levont véleményét. Ez teljesen a bánnak ad igazat. Crawford kijelenti ugyan, hogy az ellenzék helyzete Horvátországban reménytelen, mert többségre, tehát hatalomra nem juthat. De ezzel szemben a magyar törvényhozásnak sincsen vétő­joga, mert nem szuve­rén a horvát tartománygyűlés fölött. A horvát al­kotmány minden hiánya mellett is jobban bevált, mint bármely hasonló kísérlet. Egy magyar politikus sem akarja Horvátországot beolvasztani. A nemzeti érzület igen erős. A kormányt támogató nemesség a néppel együtt kelne az alkotmány védelmére. Mi jobbat tud az ellenzék ajánlani ? Határozatlan tö­­­rekvés fogja el őket, a déli szláv tartományok ösz­­szeolvasztására. Ez Oroszország hegemóniáját jelen­tené, a­mi talán nem lenne a nemzeti szabadságnak legjobb biztosítéka. Vannak más, sokkal inkább poz­isitív dolgok, melyeket öröm kiemelni. Az ország nyugodt, a katonaság száma — a­kik egyébként bennszülöttek — csak 20.000. Az ország alsó része gazdag és termékeny. A szegényebb felső rész is a javulás jeleit mutatja. Az iskolák s a községi auto­nómia fokozatosan fejtik ki civilizáló hatásukat. Kedvező földrajzi helyzete mellett az ország keres­kedelmi tekintetben is nagy jövőre van hivatva, így Cramflord. Véleménye tehát nem a horvát ultráknak ad igazat és nem azt bizonyítja, hogy ki­zsákmányolnék Horvátországot. A nemzeti párt április 4-én, kedden, 5 óra­kor tartandó értekezletén a honvédelmi tárca költ­ségvetését tárgyalja. Ez a titokban ellett, nevetséges kis ló. Hiszen csak meg kell nézni mellette a Queen-t. De hát neki is élni kell. Megvárja, míg a gróf leszállítja az egyik és fölemeli a másik lova jegyzését és akkor fogad a Queen-re, magának tartva a titkot, hogy melyik az igazi. Azaz nem éppen magának. A kis Alice, az orfeumból, szintén ismerős a viszonyokkal. Egypár jó estét szerzett az öreg borotváltnak, a­ki pezsgő közben hamar elérzékenyedik. Egyszer a boxban a lovak között mulattak hármasban: a trainer, Alice és a szegődéses jockey. Akkor puffantotta ki Cox, hogy: — Kettőtöket szeretlek csak a világon, Alice, téged, meg a Queent. De a Queent mégis jobban szeretem. Mert te megcsalsz, az pedig nem fog megcsalni. Hej, Troll, adj egy kis pezsgőt a Queennek. Ebből aztán Troll is, Alice is megér­tik, hogy a Queen fogja megnyerni a tavaszi nagy díjat. És nemsokára eltűnnek a kis san­zonért gyémántjai : bankóalakban lapulnak m­eg apró plüss-tárcájában, maguk mellé várva a társaikat. Trolinak egy kissé szomorú a dolog. Ő, tudniillik, már a télen elkötelezte magát néhány száz forinttal a Sólyomra. De mit tegyen sze­gény. Egypár megtakarított ezreséért telegra­­fál Angliába az otthonhagyott feleségének, hiszen Cux mondja, a nagy Cux, a­ki sohasem csalódik, de annál többet csal. És a Londoner et Comp. cég kicsipett le-Császári és apostoli királyi fölség ! A veszélyeztetett jogaik védelmére már­cius 21-én Besztercén összegyűlt beszterce­­naszódmegyei román választók, elődeikhez híven, a­kiket felséged „a hűség esküjéhez az 1848-ik évben való szilárd ragaszkodásukért“ kegyelmesen kitüntetni kegyeskedett, felsé­ged legmagasabb trónjának lépcsői elé he­lyezik rendületlen hűségüket és lojális alá­zatosságukat. Isten tartsa meg cs. és kir. apostoli felségedet és a legmagasabb ural­kodó házat. A fiumei h­orvát gimnázium elhelyezése. Zágrábból jövő telegram szerint a h­orvát gimnázium­nak Fiuméból való elhelyezése bizonyos. Az elhelye­zendő gimnáziumra három horvát város pályázik : az egyik a közvetlen Fiume mellett levő, de már Horvátországhoz tartozó Süsük, a másik kettő Zengg és Ogulin. A gimnázium új helye ügyében még nem velezője is készül. Stift Aladár úr, a kinek az arcképét (választékos haj és szegfű a gomb­lyukban) a kis Alice a necessaire-jében tartja s a ki az arckép révén néha tipeket kap a félvilági sport ladytől. Legalább a tellkése erősen működik a Londoner­­ Comp. főköny­vében. És a Móric is készül. A kis lóti-full praktikáim, a­kit a nagyságos Stift­er ide-oda­­ küldöz, valahogy megorrontotta a Queen, a dicsőséges, nagy Queen-nevet. Szegény anyja ebben a hónapban nem kapott tőle egy kraj­cárt sem : kell a pénz a Queennek. Pedig lehet, hogy az öreg Dox is csalat­kozik. Elszámítja magát, öregszik. A készülő­dés, a várakozások hónapjában, minden fényes és ragyogó. De jön az április, a valóság, a döntés hónapja. S majd akkor nézzük meg az urakat, a­mikor csöngetnek a Tavaszi-díj elé. Csöngetnek .... A távoszlopnál elül rohan a Queen. Mögötte a Sólyom a forga­tag élén. A méltóságosnak mintha egy kicsit resz­ketne a keze, a­mikor a gukkerját megtörik Erősen szívja a cigarettáját és föláll a he­lyéből. A trainer a bírói páholy mellett áll egy szében : arca, homloka csupa ránc. — Öreg ez a Dox már, mondja, a­kinek van érkezése a lovakról ránézni. A Londoner­s Comp. levelezője nagyon sápadt és verejtékes. Még a kis Alice vörös napernyője sem tud színt adni az arcának. A sanzonett a legnyugodtabb. Rózsás ajakéval (Lantheric, Paris) csendesen fütyörész, s alig néz a lovakra, melyek száguldva közelednek. — Üsd a t­ólyomot, kutya, nyöszörgi a méltóságos ur, Puszta-Asszónak immár csak névleges ura. Bizony a Sólyom lemaradt, és vele az 5000 hold is. De elül van a Queen. Formás feje vezeti a többit. Mellette konokul fut egy sötétpej. A Queen le akarja rázni magáról, Troll előveszi az ostort. — Le az ostorral, Troll! ordít a pokoli zajban rekedten a vén Dux. A korbácsra a Queen fölkapja a fejét és megtorpan. Mint a nyíl suhan el mellette Fantom, ez az ismeretlen, sötét ló, a­melyet pehelykönnyű súlya miatt lovászgyerek lo­vagol. Csöngetnek. A tavaszi díjat elvitte Fan­tom. A nagy Queent és a kis Sólyomot vezetik utána. És az áprilisi fantom elvitte a díjjal a március reményét, a március várakozását. Elvitte az ötezer holdat, elvitte az öreg Dox jó hírét, elvitte az Alice gyémántjait, egy öregasszony garaskáit, a Londoner et Comp. pénzét, Stift­er becsületét és sok egyebet. De hát most még, a­mikor ezt írjuk, március utolsó napja van: a reménységek, a készülődés és a várakozás hónapjában vagyunk. Thylasz. BUDAPESTI HÍRLAP, (90. sz.) 1893. április A horvát osztálytanácsosok. A hivatalos lap ma a következő legfelsőbb kéziratot közli: Walterthali Walter Rikárd­ osztály­tanácsosi címmel és jelleggel felruházott titkárt, továbbá Bo­­sanac Mátyás titkárt, valamint Miljan József ország­gyűlési képviselőt és a zágrábi nemesi konviktus igazgatóját, a horvát-szlavon országos kormánynál osztálytanácsosokká nevezem ki. Kelt Bécsben, 1893. évi március hó 25-én. Ferenc József s. k. Josipovich Imre s. k. Gróf Khren-Tiéderváry Károly s. k. Eötvös Károly turini útja, melyről a Budapest nyomán már megemlékeztünk, halasz­tást szenvedett. Értesülésünk szerint a függet­lenségi párt elnöke Károlyi Gábor gróffal tényleg Kossuthhoz készül, de csak a budget­­vita utánra. Most következik ugyanis a honvé­delmi tárca tárgyalása, mely a szélső ellenzék­nek jó alkalmat ad bebizonyítni, hogy a kor­mánynyal semmi transzakciót nem kezdett. Forrásunk arról biztosít, hogy e vitában a pártot Eötvös Károly erélyesen akarja vezetni, a­mit nem tehetne, ha az ünnepeket Turinban töltené, mert a nagy utat oda-vissza ehe 5-ig, mikor a képviselőház újra megnyílik, nem jár­hatná be. A negyvennyolcas románok. Mint az erdé­lyi szász lapokban olvassuk, a besztercei román­­gyűlésen, mely az egyházpolitikai reformok ellen tiltakozott, a legnagyobb hatást Tripon dr. ügyvéd érte el, a­ki azt fejtegette, hogy a fiatal jegyespár ezentúl nem Isten oltára előtt esküszik meg, hanem a községi irodában, a­hol a cselédeket írják össze és a marhaleveleket állítják ki. A gyermeket ezen­túl nem Juonnak vagy Onunak írják be az anya­könyvbe, hanem Jánosnak, Paraskivát pedig Piros­kának. A királyhoz intézett telegram szövege a következő : 0 cs. és kir. apostoli felségének

Next