Budapesti Hírlap, 1893. szeptember (13. évfolyam, 241-270. szám)
1893-09-01 / 241. szám
s BUDAPESTI HÍRLAP. (241. sz) 1893. szeptember U hatjuk tehát, hogy oláhjaink nem érik be a magyar állam területi egysége ellen való izgatással, hanem odáig merészkednek, hogy megtámadják magát, ezt az egységet megalapító törvényeknek érvényét is. Ha izgatásaikból ezt a jogi érvet kihagynák s csupán politikai argumentumokra támaszkodnának, amelyek alapján külön nemzetiségi területek kihasítását követelik : a magyar büntető törvény nem is nyújtana módot a megfenyítésükre, ha csak arra nem szolgáltatnának alkalmat, hogy a nemzetiség elleni gyűlöletre izgatás kurta kelepcéjében foghassuk meg őket. Fölöslegesnek tartjuk ezek után kijelenteni, hogy mi szükségesnek tarttjuk a büntető törvény II. fejezeteinek revízióját oly értelemben, hogy az által a magyar állam területi egysége hatályosabban legyen védve a különböző nemzetiségi aspirációk fölébresztésére irányzott törekvésektől. A közvetetten cselekményektől, melyek államunk integritása ellen irányozvák, meg tudjuk magunkat védelmezni törvénynyel is valahogyan, de még inkább azzal az erőhatalommal, mely ez idő szerint még a mi kezünkben van. De Isten mentsen, hogy ide kerüljön a dolog. S éppen azért szükséges, hogy a magunk állami és nemzeti egységét a kézzel való cselekedeteket előkészítő izgatások ellen is épp oly részletes és szabatos rendelkezésekkel megoltalmazzuk, mint ahogy megoltalmazzuk p. o. az 1867-iki államjogi rendezkedést. A Popovics Aurél négy esztendőre szóló megmarasztaltását különben foglalónak tekintjük igazságszolgáltatási gyakorlatunk egy jobb fordulatára.Bírói represszáriók nem nyújtanak ugyan teljes orvosságot, de mégis többet érnek, mintha semmi sem történik. Négy esztendei fogság nem tréfa s megszeppentheti kissé azokat az urakat, a kiknek az izgatás a szó szoros értelmében és eitera mesterét, irigy és szívtelen hajósnép a tengerbe vetette ; de a eitera bájos hangjaitól megbúvott delfin a hátára vette a mestert és partra vitte. Mit szólna ön, tisztelt szerkesztő úr, hozzá, ha ezt a legendát használná fel egy művész és Erkel Ferenc arcát adná Arionnak ? Minden forrásnak megvannak nymfái, amelyek lágy dalokat zümmögnek a fakadó vizek csobogásához. Egy ily csoport a kút hulló vize és felettük a geniális zenész ihlett hallgató alakja. Még egy sereg megtermékenyítő motívum zsong a fejemben a mi világunkat betöltő vizekről, melyek az életet adják, egyensúlyban s harmóniában tartják. Az égre szökő — eget kérő — géniuszról és vízsugárról, az aratólányról, a ki dalolva megy a kútra s szeme rajta felejtkezik a költő alakján, mialatt a Lehullott a rezgő nyárfa (Erkel) édes hangjai elhalnak édes ajakán. De mindez a művész dolga, a ki az eszmének formát keres, a formába gondolatot ejt. Én ebben kontár vagyok, de kontár létemre is foganóképes az imaginációm és munkára serkent, amint a tervről értesülök. Hozzá kecsegtet a gondolat is, hogy új tere kínálkozik biztatóan fölzsendült szobrászgárdánknak. Hogy ez mily fontos, arról még éppen annyit írhatnék, mint amennyit már is írtam, de sok is lenne és szorosan nem is tartoznék már a kérdéshez. Azért befejezem soraimat, a hazai művészet, az ízlés, a nemzeti kegyelet nevében örvendvén a gyulaiak tervének s megköszönvén Önnek, tisztelt Barátom, azt, hogy engemet is belevont a dologba. Ha lesz belőle valami, tán el fogom mondhatni, hogy én is járultam valamicskét a sikeréhez. Kollegiális tisztelettel kenyerük. A fanatikusokkal pedig, akik, hála Istennek, nem sokan vannak, könynyen és szebb szerrel is elbánhatunk. Csak azt sajnáljuk, hogy Popovics urat, az anti-magyar piszokszóró iroda főintézőjét, szabadon eresztette, holott ő állandóan nem is Magyarországon lakik. Most, rágalmazó írásait a világ összes megvásárolható hírlapjaiba szétküldözni, visszamegy szépen Grácba, osztrák területre, melynek az integritását a magyar állam a maga haderejével s a maga törvényeivel épp ugy védi, vagy még erősebben védi, mint a magáét. Rákosi Jenő, Budapest, aug. 31. Vissza. A miskolci Genie-Direktion Heves megye alispáni hivatalához német nyelvű átiratot küldött, amely azonban — mint nekünk írják — tegnap elintézetlenül visszaérkezett. — A győri kereskedelmi és iparkamara már régebben értesítette volt a pozsonyi hadtestparancsnokságot, hogy német nyelvű megkereséseket többé nem fogad el. Aug. 29-én ehhez képest magyar átiratot küldött a parancsnokság, vagy igazabban : magyar fordítást, mellékelvén ahhoz az eredeti német szöveget is, így csinálják azt a bizonyos munkakevesbítést, amelyre a magyar átiratok megtagadásának igazolása végett katonai részről annyiszor hivatkoznak. Eötvösék nyilatkozata. A függetlenségi pártkörből kilépett képviselők, mint az O. É. jelenti, újból elhalasztották a közzétételét annak a nyilatkozatnak, melylyel Polónyi Géza beszámolójára akarnak megfelelni. Ítélet a „Rejiska“ perében. — Saját tudósítónk távirata. — Kolozsvár, aug. 31. A hazaáruló oláhok sajtópere reggel négy órakor végződött. Ekkor hirdette ki a bíróság az esküdtszéknek egyhangúlag marasztaló verdiktje alapján az ítéletet, mely megérdemelt szigorú büntetést szab a vádlottakra. A sajtóper a legcsúfosabb vereség a nemzetiségi izgatókra, kik fényes manifesztációt akartak rendezni, de felsültek vele. Védőügyvédjeik, a híres tót fiskálisok, nevetség tárgyaivá lettek. Petrovicsnak, aki noha szerb, oláhnak vallja magát, maga Jeszenszky dr. közvádló replikájában szemére lobbantotta készületlenségét. A hírhedt agitátor azt állította, hogy nem az oláhok, hanem a magyarok szoktak forradalmat csinálni. A közvádló, a hallgatóság tüntető tetszése mellett, azt felelte neki, hogy a magyar 48-ban nem csinált forradalmat. Tiltakozott Mudronynak amaz állítása ellen is, hogy itt magyarok ülnek törvényt oláhok felett. Itt, úgymond, magyar honpolgárok ülnek törvényt magyar honpolgárok fölött. Ez különben — folytatta az ügyész, nem politikai per, aminek a vádlottak szeretnék feltüntetni. A magyar állam a vádlottak padja előtt nem politizál, de büntet. Petrovicsnak megmagyarázta a közvádló, hogy más a románok ligája s más a mi erdélyrészi kulturegyesületünk. Az támadás, ez védelem. Erőszakos magyarosítás itt nem folyt soha, sem a múltban sem a jelenben. Ha folyna, akkor ezek az urak (a románokra mutat) most nagyon csöndes emberek volnának, akkor meglátszanék annak a nyoma a románokon. A mi célunk az, hogy ennek az országnak, mely 900 éves magyar királyság, jellege legyen magyar. Más elem nem tudja összetartani ezt a sok nemzetiségű országot. Hogy pedig összetartassék és szét ne hulljon, az érdeke nemcsak ennek az országnak, hanem Európának is. Történt allúzió a nemzetiségi küzdelemre s a politikai elnyomásra is. Hát van ott politikai elnyomás, ahol szabad nagyszebeni országgyűlést tartani, ahol szabad, mint éppen a védő úr tette, Nagyszebenben a magyar államhatalom képviselője előtt azt mondani, hogy a románság az a szikla, melyen a magyarság és a magyar nemzet meg fog törni ? A tordai, nagyváradi és szilágycsehi esetekre hivatkoznak ? Hisz azokat elítélte ebben az országban minden komoly ember. Nem a magyar nemzet lett türelmetlenebb, hanem az oláhok lettek kihívóbbak. A Replikára azt mondják, hogy az igazság. Hát igazság-e az, hogy üldözzük a román egyházat a múltban és üldözzük a jelenben? Petrovics: Igen. A közvádló: Hét igazság az, hogy mi elnyomjuk, kiszipolyozzuk a román népet, földjétől megfosztjuk ? Petrovics: Igen. A közvádló: No, ha mindez igazság önnek, ügyvéd úr, úgy ön önnel nem vitatkozom. Végül a közvádló az esküdtekhez fordul s egyhangú verdiktet kér. Beszédét zajosan megéljenezték. Petrovics és Mudrony védők újabb felszólalása után az elnök a vitát bezárja s összefoglalván a tárgyalás anyagát, az esküdtszék elé a következő 8 kérdést terjeszti: 1. Meg vannak-e az esküdtek győződve arról, hogy a nyomtatványban előforduló kifejezések magukban foglalják a btk. 173. § ába ütközőleg a törvény kötelező erejének megtámadását, igen, vagy nem ? 2. A megjelölt kifejezések foglalnak-e magukban a btk. 172. §-ának 2. kikezdésében meghatározott nemzetiségi gyűlöletre való izgatást, igen, vagy nem? 3. Meg vannak-e az esküdtek győződve arról, hogy az első kérdésben jelzett nyomtatványnak terjesztője Popovics Aurél, igen, vagy nem ? 14. A vádlott Popovics Aurél vétkes-e az első pontban körülírt és a közvádló vádlevelében megjelölt kifejezéseket magában foglaló nyomtatványoknak a btk. 171. §. szerint tiltott terjesztése által elkövetett a btk. 173. §-ba ütköző, a törvény kötelező erejének megtámadásában, igen, vagy nem ? 5. Vétkes-e Popovics a nemzetiségi gyűlöletre való izgatásban, igen, vagy nem ? 6. Terjesztője-e a nyomtatványnak Románul Miklós, igen, vagy nem ? 7. Vétkes-e Románul Miklós a törvény kötelező erejének megtámadásában, igen, vagy nem ? 8. Vétkes-e Románul Miklós a nemzetiség elleni izgatásban, igen, vagy nem ? Az esküdtek visszavonultak s egy órai tanácskozás után újra megjelenvén a tárgyalási teremben, elnökük, Lechner Károly dr. kihirdette a Verbiictet, mely szerint az esküdtek az első hat kérdésre egyhangúlag igennel, az utolsó két kérdésre pedig tiz igennel s két nemmel feleltek. E verdikt alapján a bíróság Popovics Aurélt 4 évi államfogházra és 500 forint pénzbüntetésre, Románus Miklóst pedig egy évi államfogházra és 200 forint pénzbüntetésre ítélte. Elrendelte továbbá, hogy a Replika példányait elkobozzák és megsemmisítsék. Az ítéletnek ez a rendelkező része a következő : Popovisc C. Aurél és Románus Miklós az esküdtszéknek, az elsőre vonatkozólag 12 igenlő szavazatával, a másodikra vonatkozólag 10 igenlő szavazatával két nemleges ellen, a Replika című nyomtatványban foglalt s a büntető törvénykönyv 172. és 173. paragrafusaiban körülirt nemzetiség elleni gyűlöletre izgatásnak és a törvény kötelező ereje megtámadásának vétségében vétkesnek nyilváníttatván, ezennel biróilag is vétkesnek nyilváníttatnak és ezért a btkv. 172. és 173. paragrafusai alapján, a bttkv. 96. és 97. paragrafusaira való tekintettel és a bttkv. 91. paragrafusa alkalmazásával Popovics C. Aurél ezen ítélet jogerőre emelése után foganatosítandó 4 évi államfogházra és 500 forint pénzbírságra, Románus Miklós 6 évi államfogházra és 200 forint pénztra ítéltetnek el. E pénzbüntetés behajthatatlanság esetén Popovicsra nézve további 50 napi, Romanusra nézve pedig további 20 napi államfogházra lesz átváltoztatandó. Továbbá mindketten egyetemlegesen köteleztetnek az 520 forintra rugó és ezután fölmerülendő költségek hordozására. Popovics még külön köteleztetik a letartóztatásával járó 18 frt 94 kr. költségek hordozására is (Enynyibe került a nagyszebeni szökés. Szerke.) Mindketten szintén személyesen köteleztetnek a rabtartási költségek hordozására, amennyiben arról sajátjukból gondoskodni képesek nem volnának. Elrendeltetik továbbá jelen ítéletnek egész terjedelmében az állam hivatalos nyelvén , az ítélet jogerőre emelkedését követő napon megjelenő lapokban : Tribuna, Gazetta Transilvaniei, Telegrafus, Siebenbürger Tageblatt, Kolozsvár, Ellenzék, Erdélyi Híradó, Buda-