Budapesti Hírlap, 1893. szeptember (13. évfolyam, 241-270. szám)

1893-09-01 / 241. szám

s BUDAPESTI HÍRLAP. (241. sz) 1893. szeptember U hatjuk tehát, hogy oláhjaink nem érik be a magyar állam területi egysége ellen való izgatással, hanem odáig me­részkednek, hogy megtámadják magát, ezt az egységet megalapító törvények­nek érvényét is. Ha izgatásaikból ezt a jogi érvet kihagynák s csupán poli­tikai argumentumokra támaszkodnának, a­melyek alapján külön nemzetiségi területek kihasítását követelik : a ma­gyar büntető törvény nem is nyújtana módot a megfenyítésükre, ha csak arra nem szolgáltatnának alkalmat, hogy a nemzetiség elleni gyűlöletre izgatás kurta kelepcéjében foghassuk meg őket. Fölöslegesnek tartjuk ezek után kijelenteni, hogy mi szükségesnek tart­­tj­­uk a büntető törvény II. fejezete­­i­nek revízióját oly értelemben, hogy az által a magyar állam területi egy­sége hatályosabban legyen védve a kü­lönböző nemzetiségi aspirációk föléb­resztésére irányzott törekvésektől. A közvetetten cselekményektől, melyek államunk integritása ellen irányozvák, meg tudjuk magunkat védelmezni tör­vénynyel is valahogyan, de még inkább azzal az erőhatalommal, mely ez idő szerint még a mi kezünkben van. De Isten mentsen, hogy ide kerüljön a do­log. S éppen azért szükséges, hogy a magunk állami és nemzeti egységét a kézzel való cselekedeteket előkészítő izgatások ellen is épp oly részletes és sza­batos rendelkezésekkel megoltalmazzuk, mint a­hogy megoltalmazzuk p. o. az 1867-iki államjogi rendezk­edést. A Popovics Aurél négy esztendőre szóló megmarasztaltását különben fog­lalónak tekintjük igazságszolgáltatási gyakorlatunk egy jobb fordulatára.­­Bí­rói represszáriók nem nyújtanak ugyan teljes orvosságot, de mégis többet ér­nek, mintha semmi sem történik. Négy esztendei fogság nem tréfa s megszep­pentheti kissé azokat az urakat, a kik­nek az izgatás a szó szoros értelmében és eitera mesterét, irigy és szívtelen hajós­nép a tengerbe vetette ; de a eitera bá­jos hangjaitól megbúvott delfin a hátára vette a mestert és partra vitte. Mit szólna ön, tisztelt szerkesztő úr, hozzá, ha ezt a legendát használná fel egy művész és Erkel Ferenc arcát adná Arionnak ? Minden forrásnak megvannak nymfái, a­melyek lágy dalokat zümmögnek a fakadó vi­zek csobogásához. Egy ily csoport a kút hulló vize és felettük a geniális zenész ihlett hall­gató alakja. Még egy sereg megtermékenyítő motívum zsong a fejemben a mi világunkat betöltő vizekről, melyek az életet adják, egyen­súlyban s harmóniában tartják. Az égre szökő — eget kérő — géniuszról és vízsugárról, az aratólányról, a ki dalolva megy a kútra s szeme rajta felejtkezik a költő alakján, mialatt a Lehullott a rezgő nyárfa (Erkel) édes hangjai el­halnak édes ajakán. De mind­ez a művész dolga, a ki az esz­mének formát keres, a formába gondolatot ejt. Én ebben kontár vagyok, de kontár létemre is foganóképes az imaginációm és munkára serkent, a­mint a tervről értesülök. Hozzá kecsegtet a gondolat is, hogy új tere kínálkozik biztatóan fölzsendült szobrász­­gárdánknak. Hogy ez mily fontos, arról még éppen annyit írhatnék, mint a­mennyit már is írtam, de sok is lenne és szorosan nem is tar­toznék már a kérdéshez. Azért befejezem so­raimat, a hazai művészet, az ízlés, a nemzeti kegyelet nevében örvendvén a gyulaiak ter­vének s megköszönvén Önnek, tisztelt Barátom, azt, hogy engemet is belevont a dologba. Ha lesz belőle valami, tán el fogom mondhatni, hogy én is járultam valamicskét a sikeréhez. Kollegiális tisztelettel kenyerük. A fanatikusokkal pedig, a­kik, hála Istennek, nem sokan vannak, köny­­nyen és szebb szerrel is elbánhatunk. Csak azt sajnáljuk, hogy Popovics urat, az anti-magyar piszokszóró iroda főin­tézőjét, szabadon eresztette, holott ő állandóan nem is Magyarországon la­kik. Most, rágalmazó írásait a világ összes megvásárolható hírlapjaiba szét­küldözni, visszamegy szépen Grácba, osztrák területre, melynek az integritá­sát a magyar állam a maga haderejé­vel s a maga törvényeivel épp ugy védi, vagy még erősebben védi, mint a magáét. Rákosi Jenő, Budapest, aug. 31. Vissza. A miskolci Genie-Direktion Heves me­gye alispáni hivatalához német nyelvű átiratot kül­dött, a­mely azonban — mint nekünk írják — teg­nap elintézetlenül visszaérkezett. — A győri kereskedelmi és iparkamara már régebben értesítette volt a pozso­nyi hadtestparancsnokságot, hogy német nyelvű meg­kereséseket többé nem fogad el. Aug. 29-én ehhez képest magyar átiratot küldött a parancsnokság, vagy igazabban : magyar fordítást, mellékelvén ah­hoz az eredeti német szöveget is, így csinálják azt a bizonyos munkakevesbítést, a­melyre a magyar átiratok megtagadásának igazolása végett katonai részről annyiszor hivatkoznak. Eötvösék nyilatkozata. A függetlenségi pártkörből kilépett képviselők, mint az O. É. je­lenti, újból elhalasztották a közzétételét annak a nyilatkozatnak, melylyel Polónyi Géza beszámolójára akarnak megfelelni. Ítélet a „Rejis­ka“ perében. — Saját tudósítónk távirata. — Kolozsvár, aug. 31. A hazaáruló oláhok sajtópere reggel négy óra­kor végződött. Ekkor hirdette ki a bíróság az es­küdtszéknek egyhangúlag marasztaló verdiktje alap­ján az ítéletet, mely megérdemelt szigorú büntetést szab a vádlottakra. A sajtóper a legcsúfosabb vereség a nemzeti­ségi izgatókra, kik fényes manifesztációt akartak rendezni, de felsültek vele. Védőügyvédjeik, a híres tót fiskálisok, nevetség tárgyaivá lettek. Petrovics­­nak, a­ki noha szerb, oláhnak vallja magát, maga Jeszenszky dr. közvádló replikájában szemére lob­­bantotta készületlenségét. A hírhedt agitátor azt ál­lította, hogy nem az oláhok, hanem a magyarok szoktak forradalmat csinálni. A közvádló, a hallgató­ság tüntető tetszése mellett, azt felelte neki, hogy a magyar 48-ban nem csinált forradalmat. Tiltakozott Mudronynak amaz állítása ellen is, hogy itt magya­rok ülnek törvényt oláhok felett. Itt, úgymond, ma­gyar honpolgárok ülnek törvényt magyar honpolgá­rok fölött. Ez különben — folytatta az ügyész, nem politikai per, a­minek a vádlottak szeretnék feltün­tetni. A magyar állam a vádlottak padja előtt nem politizál, de büntet. Petrovicsnak megmagyarázta a közvádló, hogy más a románok ligája s más a mi erdélyrészi kul­­turegyesületünk. Az támadás, ez védelem. Erősza­kos magyarosítás itt nem folyt soha, sem a múltban sem a jelenben. Ha folyna, akkor ezek az urak (a románokra mutat) most nagyon csöndes emberek volnának, akkor meglátszanék annak a nyoma a románokon. A mi célunk az, hogy ennek az ország­nak, mely 900 éves magyar királyság, jellege le­gyen magyar. Más elem nem tudja összetartani ezt a sok nemzetiségű országot. Hogy pedig össze­­tartassék és szét ne hulljon, az érdeke nemcsak ennek az országnak, hanem Európának is. Történt allúzió a nemzetiségi küzdelemre s a politikai elnyo­másra is. Hát van ott politikai elnyomás, a­hol szabad nagy­szebeni országgyűlést tartani, a­hol szabad, mint éppen a védő úr tette, Nagyszebenben a magyar államhatalom képviselője előtt azt mon­dani, hogy a románság az a szikla, melyen a ma­gyarság és a magyar nemzet meg fog törni ? A tordai, nagyváradi és szilágycsehi esetekre hivat­koznak ? Hisz azokat elítélte ebben az országban minden komoly ember. Nem a magyar nemzet lett türelmetlenebb, hanem az oláhok lettek kihívóbbak. A Replikára azt mondják, hogy az igazság. Hát igaz­ság-e az, hogy üldözzük a román egyházat a múlt­ban és üldözzük a jelenben? Petrovics: Igen. A közvádló: Hét igazság az, hogy mi elnyom­juk, kiszipolyozzuk a román népet, földjétől meg­fosztjuk ? Petrovics: Igen. A közvádló: No, ha mindez igazság önnek, ügyvéd úr, úgy ön önnel nem vitatkozom. Végül a közvádló az esküdtekhez fordul s egyhangú verdiktet kér. Beszédét zajosan megélje­nezték. Petrovics és Mudrony védők újabb felszólalása után az elnök a vitát bezárja s összefoglalván a tárgyalás anyagát, az esküdtszék elé a következő 8 kérdést terjeszti: 1. Meg vannak-e az esküdtek győződve arról, hogy a nyomtatványban előforduló kifejezések magukban foglalják a btk. 173. § ába ü­tközőleg a törvény kötelező erejének megtámadását, igen, vagy nem ? 2. A megjelölt kifejezések foglalnak-e maguk­ban a btk. 172. §-ának 2. kikezdésében meghatá­rozott nemzetiségi gyűlöletre való izgatást, igen, vagy nem? 3. Meg vannak-e az esküdtek győződve ar­ról, hogy az első kérdésben jelzett nyomtatvány­nak terjesztője Popovics Aurél, igen, vagy nem ? 14. A vádlott Popovics Aurél vétkes-e az első pontban körülírt és a közvádló vádlevelében meg­jelölt kifejezéseket magában foglaló nyomtatvá­nyoknak a btk. 171. §. szerint tiltott terjesztése által elkövetett a btk. 173. §-ba ütköző, a tör­vény kötelező erejének megtámadásában, igen, vagy nem ? 5. Vétkes-e Popovics a nemzetiségi gyűlöletre való izgatásban, igen, vagy nem ? 6. Terjesztője-e a nyomtatványnak Románul Miklós, igen, vagy nem ? 7. Vétkes-e Románul Miklós a törvény köte­lező erejének megtámadásában, igen, vagy nem ? 8. Vétkes-e Románul Miklós a nemzetiség el­leni izgatásban, igen, vagy nem ? Az esküdtek visszavonultak s egy órai tanács­­kozás után újra megjelenvén a tárgyalási teremben, elnökük, Lechner Károly dr. kihirdette a Verbiictet, mely szerint az esküdtek az első hat kérdésre egyhan­gúlag igennel, az utolsó két kérdésre pedig tiz igennel s két nemmel feleltek. E verdikt alapján a bíróság Popovics Aurélt 4 évi államfogházra és 500 forint pénzbünte­tésre, Románus Miklóst pedig egy évi államfog­házra és 200 forint pénzbüntetésre ítélte. Elren­delte továbbá, hogy a Replika példányait elkobozzák és megsemmisítsék. Az ítéletnek ez a rendelkező része a kö­vetkező : Popovisc C. Aurél és Románus Miklós az esküdtszéknek, az elsőre vonatkozólag 12 igenlő szavazatával, a másodikra vonatkozólag 10 igenlő szavazatával két nemleges ellen, a Replika című nyomtatványban foglalt s a bün­tető törvénykönyv 172. és 173. paragrafusai­ban körülirt nemzetiség elleni gyűlöletre izga­tásnak és a törvény kötelező ereje megtáma­dásának vétségében vétkesnek nyilváníttatván, ezennel biróilag is vétkesnek nyilváníttatnak és ezért a btkv. 172. és 173. paragrafusai alap­ján, a bttkv. 96. és 97. paragrafusaira való te­kintettel és a bttkv. 91. paragrafusa alkalma­zásával Popovics C. Aurél ezen ítélet jogerőre emelése után foganatosítandó 4 évi államfog­­házra és 500 forint pénzbírságra, Románus Miklós 6­­ évi államfogházra és 200 forint pénz­­tra ítéltetnek el. E pénzbüntetés behajt­hatatlanság esetén Popovicsra nézve további 50 napi, Romanusra nézve pedig további 20 napi államfogházra lesz átváltoztatandó. Továbbá mindketten egyetemlegesen kö­­teleztetnek az 520 forintra rugó és ezután föl­­merülendő költségek hordozására. Popovics még külön köteleztetik a letartóztatásával járó 18 frt 94 kr. költségek hordozására is (Eny­­nyibe került a nagyszebeni szökés. Szerke.) Mindketten szintén személyesen köteleztetnek a rabtartási költségek hordozására, a­mennyi­ben arról sajátjukból gondoskodni képesek nem volnának. Elrendeltetik továbbá jelen íté­letnek egész terjedelmében az állam hivatalos nyelvén , az ítélet jogerőre emelkedését követő napon megjelenő lapokban : Tribuna, Gazetta Transilvaniei, Telegrafus, Siebenbürger Tage­­blatt, Kolozsvár, Ellenzék, Erdélyi Híradó, Buda-

Next