Budapesti Hírlap, 1893. december (13. évfolyam, 332-360. szám)
1893-12-01 / 332. szám
Budapest, 1893. XIII. évfolyam 332. sz. Péntek, december 1. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 írt, félévre 7 frt, negyedévre 8 fit 60 kr., egy hónapra 1 írt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetések, apróhirdetései fölvétetnek feltörni 5. sz. a. utcai helyiségben is. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Bökk Szilárd utca 4. sz. Hirdetések díjszabás szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Előfizetésed, apróhirdetései fölvétetnek József-tört 5. sz. a. utcai helyiségünkben is Püspöki konferencia. Budapest, nov. 30. A püspökök konferenciáznak Budán a prímásnál: szombaton készül jönni a kormány az egyházpolitikai javaslatokkal. Örvendünk, hogy valahára kilép ez a dolog az éji homályból, ki a napvilágra, ahol nem védi titokság és elér sorsa, amely értéke szerint van hivatva, hogy elérje. A konkrét javaslatokkal szemben mindenek szint vallhatnak, kénytelenek lesznek szint vallani. Mert eddig csak elvi kérdésekről volt szó. Ki vallja a liberális, ki vallja az illiberális álláspontot. Kinek kell a polgári házasság vagyis inkább a házassági intézmény szekularizációja, kinek nem kell a modern polgári szabadság ez intézménye. Azt hiszem, az iránt kétség nincsen, hogy elvben minden intelligens ember, amennyiben egyházi állásába vagy születési tradícióiba nem ütközik, a polgári szabadság részén van. Elvben minden műveltebb ember a modern fejlődést pártolja, amely az összes civilizált álladalmakban tökéletesebb és kevésbbé tökéletes formában létesítette a polgári házasságot. Ennek kell nyilván tulajdonítani azt, hogy eddigelé a kormány egyházpolitikai tervei mellett van nemcsak a saját pártjának óriási többsége, de többsége az ellenzékeknek is, amely legalább is nem ellenzi e terveket. így marad-e a dolog a javaslatok előterjesztése után is, azt ma még bajos lenne megmondani. Mert négy szempontból fog különösen megítéltetni a javaslat : 1. Az elvi szempontból, vagyis liberális és konzervatív tekintetekből. Mert furcsa, de vannak még ez összekonfundált fogalmú világban is valóságos liberális és igazi konzervatív emberek. 2. Az egyházi szempontokból. Mert igaz ugyan, hogy elvi ellentétbe csak a katolikus, a görög és a zsidó ortodox egyház helyezkedett vele, a protestáns egyházak ellenben országos érdekekért nem ellenezték ; de immár a februári rendelet visszavonása és az 1868-as törvény módosítása, mely együtt jár apolgári házassággal, oly sérelmesnek könnyen fog találtatni a protestáns egyházakra nézve, hogy ezeket máról holnapra a javaslatok ellenfeleinek táborába viheti. Akkor pedig a törvényhozók oly javaslatokról fognak tanácskozni, amelyeket minden létező magyarországi vallásfelekezet ellenez. Hogy ez mit jelent oly országban, amelynek törvénykönyvébe az van beírva, hogy minden polgárának valamely vallásfelekezethez tartoznia kell, azt nem kell sokat magyarázni. 3. A harmadik szempont a polgári jogbiztosság szempontja, amelyet a javaslatnak az a része dönt el, amely az új intézmény végrehajtásáról intézkedik. Mi ugyan évszázak óta hozzá vagyunk szokva, hogy beleírjuk törvénykönyvünkbe a lehető legtökéletesebb törvényeket, de hogy végrehajtatnak-e, arra már törvényhozásnak is, kormánynak is alig van gondja. Állami teljes függetlenségünk teljesen benne van az 1791 -ki híres törvényben. De hol van a valóságban? A magyar nyelv kötelező tanítása is benne van a törvényben, de hol van meg a iskolákban? Tökéletes a kisdedóvásról szóló törvényünk. De hol vagyunk a végrehajtásával ? Egyebekről nem is beszélek, önkényes végrehajtásáról az adótörvényeknek, az alkotmányos jogok terén való flagráns jogcsonkításokról, melyekre orvoslás nincsen és a többi. De ha mindettől nem dől is össze se a világ, se az ország, már a házasságkötésről, a születések elkönyveléséről, a min polgári jogbiztosságunk fekszik egyén szerint, erről képtelenség csak teliben, harmadában végrehajtható törvényt hozni. Ez annyit tenne, mint bizonytalanságba dönteni mindama jogviszonyt, mely a hiteles házasságon és a születési bizonyítvány hitelességén nyugszik. Ez a jogállapot vészes anarkiája lenne, a legiszonyúbb zavar és felfordulás. Az egyéni jogbiztosság szempontja a legfontosabb a konkrét javaslat megítélésénél s így kerül elő a 4. szempont, amely azt fogja vizsgálni, hogy közigazgatásunk mai szervezetében tanácsos-e, avagy lehetséges-e a kormány javaslatának végrehajtása. Ha pedig vagy nem tanácsos, vagy nem lehetséges, akkor elfogadása sem tanácsos, tárgyalása sem, mert minek tanácskozni valamin, amit végrehajtani nem lehet. Ránk nézve döntő a javaslattal szemben ez a két utóbbi szempont. E szempont fontossága mellett mind a többi elesik. Természetesen senki józanul nem követelheti a katolikus papságtól, hogy egyháza álláspontját fölcserélje az álladalom szempontjával. Aki ezt követeli tőle, nem kevesebbet követel, mint hogy elhatározásaiban ne engedjen tanácsot a lelkiismeretének. A katolikus papság megszűnik katolikus papságnak lenni, ha álláspontját feladja. Ezért természetes, hogy a püspöki konferencia összeül és tanácskozik és intézkedik a javaslatok előterjesztésének előző napjaiban. De a magyar katolikus egyháznak rendelkezésére áll egy becses tapasztalás, az, hogy sehol a világon, ahol a viszonyok megértek e kérdésre, a házasság szekularizációját megakadályozni nem lehetett. Ez az új fejlődés mindenütt erősebb volt, mint a legrégibb és leghatalmasabb intézmény, mely ellene szegült. Nálunk is így lesz. A bölcseség abban áll, hogy az újítást készületlen ne kapja az ország és hogy mentül simábban, a meglevő intézmények lehető kímélésével s csakis a közérdek határáig terjedve hajtassák végre.Ezért gondoljuk azt, hogy a püspökök konferenciája is, bár egy kissé riadósan látszik indulni, e bölcseség mesgyéin belül marad. Úgyis, bárha csodás többség látszik is ma magát a liberális eszmét portálni, maguknak a javaslatoknak a sorsát nem sorozzuk ama dolgok közé, amelyek sikeréhez kétség ne férne. Várjuk meg a javaslatokat. Mai számunk 20 oldal. A militarizmus Magyarországon. Budapest, nov. 30. A boldogtalan védtörvény óta hazánkban a katonai szellem uralkodik mindenek fölött. Az egész nemzetet aláveti magának és minden fiatalembert vaskényszerrel hozzászoktat a hadseregben uralkodó felfogáshoz. Fölösleges mondanunk, hogy p, szellem nyelvében német, erkölcsében kegyetlen, hazafiságában osztrák császári, vagy legfölebb közös birodalmi, fegyelmében szabadságellenes. A népnevelés, melyet a hadseregben s különösen a közös hadseregben ifjúságunk nyer, évtizedeken át folytatva Magyarországra nézve végzetessé váland. Ezért a hadsereg kérdése a magyar nemzet létkérdései közé tartozik. Hogy mennyire igaz e felfogásunk, bizonyítják a honvédelmi miniszter előterjesztései. A szabadelvű párt örömujongásai között beszélt Fejérváry a magyar parlamentben s vágta az ellenzéket, midőn egyszersmind jelentést tett a kétéves önkéntesekről és a hadsereg öngyilkosairól. Nem több, mint 163 magyar fia oltotta ki életét saját fegyverével. Bizonyára nem azért, mert boldogoknak érezték magukat a katonai szolgálat dicsőségében, hanem mert elviselhetetlennek találták életüket s a sok szenvedést és bántalmat, mit a katonai szolgálatban elszenvedni voltak kénytelenek. A miniszter nem adott felvilágosítást jelentésében a 163 öngyilkosság okairól, sem pedig a 74 öngyilkossági kísérletről, noha az életben maradottakkal jegyzőkönyvek vétettek fel. Szerelmi búbánat nem sok legényt hajtott a halálba, sokkal többet az altisztek és tiszt urak embertelen bánásmódja, a megsértett becsület, vagy elkeseredés az oly életmód felett, melyet három évig sem tartottak elviselhetőnek az áldozatok és félelem a katonai büntetések túlszigorától, melyet egy barbár büntető törvény barbárabb alkalmazása gerjeszt azoknál, akik a hadseregben nem parancsolnak, hanem szolgál-