Budapesti Hírlap, 1894. május (14. évfolyam, 120-149. szám)

1894-05-01 / 120. szám

é­ les hatáskörrel felruházott tizuj elöljáró­ságot nyert kvalifikált főnökök veze­tése alatt. A polgárok magánügyeit s a helyi közigazgatás több teendőit át­helyezték ez elüljáróságokba, melyek hivatva lesznek jövőre kevésbbé büro­kratikusan, gyorsan, a helyszínen s a személyek és ügyek alaposabb ismere­tével szolgálni a köznek és a magán­feleknek. Meg fognak-e felelni a várakozás­nak az új elöljáróságok, nagyrészt attól függ, kiket fognak megválasztani elöl­járókká. Nem fogunk személyekről nyi­latkozni, senki mellett, vagy ellen. A hivatalnok körök érdeke, hogy csupa hivatalnok választassák meg, nemcsak a szakképzettség okáért, de főleg az előléptetésért. A polgári körök felfo­gása, hogy az ő bizalmi embereiket állítsák ama hivatalok élére, melyek az önkormányzati teendők sokaságát s a polgárok ügyes-bajos dolgát intézni fogják. Mindkét felfogás jogos s kizá­rólag mértékadó egyik sem lehet. A hivatal nem jogcím a bizalomra s a bürokratikus gyakorlat nem biztosí­téka a képességnek; viszont a bizalom, mely zártkörű társaságok pajtáskodá­sából, vagy politikai pártcélokból ered s a választásoknál korteskedéssel ér célt, a jó adminisztráció mértékének nem tekinthető. De mivel az önkor­mányzat igen becses s a polgáreré­nyek kifejtésére nélkülözhetetlen, sza­bad választás nélkül pedig önkormány­zat nincs, következőleg a polgárok be­látására kell bíznunk, hogy akár a vá­rosi hivatalnokok közül, akár más kva­lifikált egyének köréből csak becsületes tehetséges, munkaképes s a kormányt vezetni tudó tekintélyes férfiakat fog a közgyűlés elöljáróknak megválasztani. Lelkiismeretes választás a jelsza­vunk. A személy magában hordja te­hetségét, jelöltek személyiségét kell­­e­gyanús nevet talált: Horváthék! Talán bizony a Kálmán Horváthjai? — Az ugyan meglehet, mondta Géza kedvetlenül. — De tulajdonképpen mi közünk hozzájuk ? — Persze! semmi közünk hozzájuk! Vacsoránál az anya már felfedezte Hor­vát­hékat a verandán. — Látod, fiam, ők azok, a hosszú asz­talnál ! A hosszú asztalnál egy tigrifüles kis leány tartotta szóval féltucat gavallérját. A haja bodros volt, az arca fitos, a szeme meg sziporkázott a jókedvtől. Ha falatozott is, akkor is ficánkodott, mint a­ki sehogy sem bir magával. Az özvegy asszony őszinte meg­­botránykozással nézte a kis leány visel­kedését. — Terem­tő Istenem, és ilyen leányt akart a házamba hozni az a Kálmán! Másnap is látták a kis leányt, harmad­napra is. Egész nap a parkban bomlott, jókora feltűnést keltve. Géza most már biztosan tudta, hogy ez a Kálmán választottja. Harmadnapra Darzaynét a fia elvitte a vízeséshez. Csendes beszélgetésbe merülve értek oda, aztán letelepedtek egy padra. A padon egy magányos nő ült. Karcsú termetű, kissé sápadt arcú leány volt, igénytelen, de csinos ruhában. Kézi munkával foglalkozott, közbe hallgatta a víz zúgását. Mikor Dorzay Géza engedelmet kért tőle, hogy letelepedhes­senek melléje, a leány lángvörös arccal dado­gott valamit. Dorzaynénak fölötte megtetszett a leány zavara. Halkan súgta oda a fiának : — Bezzeg, nem jön zavarba az a Horváth leány ! Estebédnél Géza egy meglepő hírt közölt az anyjával: hát megbírálni s összehasonlítva a leg­jobbakat megválasztani. Azután pedig hozzá kell látni az elüljárósági hivata­lok szervezéséhez, hogy jövő évben már teljes működésben legyenek. Ha pedig őszszel a közgyűlés fele új választás alá kerül, akkor tessék igazán megrostálni a polgároknak a fórumon, hogy kiket akarnak Budapest szenátusába ültetni. Mert e szenátus fogja választani a konzulokat is. Budapest, ápr. 30. fognak állani azok a hivatalos közegek, a­kik az anyakönyveket vezetni fogják. Részletesen ismer­teti azután az állami anyakönyvezés szervezésének kidolgozott előzetes tervezetét s a szervezet előre­látható kiadási szükségletét, kimutatván, hogy a költségek minden valószínűség szerint nem fogják, legalább jelentékenyen, túlhaladni a 800.000 frtot. Fülle Miksa: Ha a kivitel abban a keretben fog mozogni, melyet a miniszter ismertetett, min­den aggodalom nélkül megszavazza pénzügyi szem­pontból is a javaslatot. Hélig azt tartja, hogy a külön anyakönyvi felügyelők mellőzhetők. A tör­vényjavaslatot különben készséggel elfogadja. A bizottság ezek után általánosságban s az igazságügyi bizottság módosításával részleteiben is elfogadta a javaslatot. BUDAPESTI HÍRLAP, (120. ms.) 1894. május 1. A főrendiház május 5-én, szombaton, dél­előtt 10 órakor ülést tart, a melyben tárgyalás alá veszi a kereskedelmi szerződésekről szóló törvény­javaslatokat.­­ A főrendiház bizottságai közül a naplóbíráló bizottság május hó 5-én, szombaton, dél­előtt háromnegyed 11 órakor, az igazoló bizottság pedig ugyancsak szombaton délelőtt fél 11 órakor tart ülést. Tanácskozásának tárgyai : A főrendek jegyzékének folytatólagos kiigazítása és Széchenyi Bertalan gróf vagyoni képesítését szorgalmazó kér­vényének elintézése. A nemzeti párt ma esti értekezletén az örökösödési eljárásról szóló törvényjavaslatot álta­lánosságban elfogadta. Holnap délután fél 7 órakor a párt ismét értekezletet tart. Az állami anyakönyvek. A K­épviselőh­áz pénzügyi bizottsága Széll Kálmán elnöklete alatt tar­tott mai ü­lésében tárgyalás alá vette az állami anyakönyvekről szóló törvényjavaslatot. Az elnök fölemlíti, hogy a javaslat a Háznak még két bizottságához, a közigazgatásihoz és igazságügyi­hez is utasítva lévén, a Ház intenciója kétségkívül az volt, hogy a pénzügyi bizottság leginkább a pénzügyi terhek szempontjából vegye a javaslatot bírálat alá. Pulszky Ágost előadó ismertetvén a javaslatnak pénzügyi jellegű rendelkezéseit, kiemeli, hogy az állami anyakönyvezés összes költségeit rész­letesen kidolgozott tervek alapján körülbelül 840.000 forintban számították ki. Hieronymi miniszter utal arra, hogy a javaslat lényeges átdolgozását az tette szükségessé, hogy időközben a házasságjogi törvényjavaslat a képvi­selőinkk elé terjesztetett s a Ház által elfogadtatott. A költségek legnagyobb részben átmeneti jellegűek, mert az adminisztráció reformjának, jelesül a köz­ségi reformnak keresztülvitele után rendelkezésre — Tudja, édes­anyám, hogy ki volt az a szelidkapű­ leány a vízesésnél ? Ő is Horváth leány. Flórának hívják, testvérnénje annak a kis lármás Klárának ! — Ugyancsak kiütött a családból ! — A barátaim mondják, hogy Flóra a hamupipőke szerepét játsza a családban. Nem szívesen viszik emberek közé, mert csendes és igénytelen leány, a­ki jobban ért a szakács­kodáshoz, mint a tánchoz és egyéb léha­sághoz . . . Egy párszor még összetalálkoztak Horváth Flórával a vízesés partján, a­hová délután rendesen kisétáltak. Darzayné barátságosan megszólította a leányt és egyszer, mikor Flóra igen értelmesen beszélt a baracklekvár készí­tésének titkáról, Darzayné szeretettel meg is veregette hamvas arcát. — Igazán nem értem a férfiak ízlését, mondta később az özvegyasszony fiához. Mula­tós leányok tetszenek nekik, a­kikből aztán léha asszonyok lesznek . . . — Bizony, mondta Géza, — ha Kálmán­nak egy csepp esze volna, akkor beleszeretett volna Flórába és nem Klárába . . . — Csakhogy Kálmánnak egy csepp esze sincsen . .. Egy pár nap múlva az ügyvéd táviratot kapott, mely fontos ügyben felszólította a fő­városba. Géza tehát útra készült, Kálmán pe­dig eljött az édesanyjáért a fürdőbe. Az özvegy beszámolt nagyobbik fiának eddigi élményeikről. — Tudod-e, hogy Horváthék is itt van­nak? A te Horváthjaid ! — Hallottam már . . . — Eddig is elleneztem a dolgot, de most, hogy ismerem a leányt, hallani sem akarok róla ... — Bizony, mondta a fiskális, nem is vagy A jelentés, melylyel a főrendiház hármas bi­zottsága a házassági jogról szóló törvényjavaslatot a plénumnak elfogadásra ajánlja s a melyet Czorda Bódog, a kir. kúria másodelnöke szerkesztett, igy szól : Jelentése a főrendiház közjogi és törvénykezési, pénzügyi s közgazdasági és közlekedésügyi bizottságának a „házassági jogról“ szóló törvényjavaslatra. A házassági jog egyik kiegészítő része a pol­gári anyagi törvénykönyvnek, a­melynek kidolgo­zására és előterjesztésére már az 1848: XV. t.-c. utasította a minisztériumot. Kiváló fontossággal bir az anyagi magánjog­nak eme része annálfogva, mert a házasság intéz­ménye alapját, forrását képezi a családnak s ennek körében a családtagok kölcsönös jogainak és köte­lezettségeinek, a személyi állapotnak, a törvényes örökösödésnek és a személyi s dologi jogviszonyok egész sorozatának. Szabványai szükségképp kihat­nak a társadalom és az állam életének tágas te­rére, még a közjogra is. A házasság intézménye e szerint a társadalmi és állami jogrendnek intézménye s annak, mint ilyennek, rendezésére csak az állam törvényhozó hatalma van hivatva. Hogy pedig ez a jogi intézmény rendelteté­sének — az egész társadalomra és államra kihatóan — megfelelhessen : kell, hogy minden állampolgárt egyaránt kötelező egységes állami jogképp szabá­­lyoztassék, tekintet nélkül osztály- és vallásfele­kezeti különbségre. Ez posztulátuma a jogegyenlő­ségnek és a vallásfelekezetek egyenjogúságá­nak is. De nem elég, hogy a jogegység csak a tör­vényben nyerjen kifejezést: érvényesülni kell annak a jogéletben is, érvényesülni pedig csak ak­kor fog, ha házassági jogügyekben a birásko­zó okos ember, Kálmán. Ha okos ember vol­nál, akkor Flórába szerettél volna és nem Klárába. Nem úgy van, édesanyám ? — De­hogy is nem! Darzaynénak semmi kifogása nincs Horváthék ellenében . . . Lehet­nek azok igen rendes emberek . . . Csak a Klá­rát találja kiállhatatlannak ... A nénikéje már egészen más.. . . Flóra! És túlozva kezdte ma­gasztalni, a Horváthék hamupipőkéjét, csak­hogy közbe kissé lecsepülhesse Klárit. — Látod, mondta Géza, édesanyánk bol­dog volna, ha ilyen leányt hoznál a házába . . — Magam se tudnék neked jobbat ta­lálni, erősködött Darzayné. Hanem neked nincs eszed és te megkötötted magadat Kláriban. Oh, hallottam én már ilyet,­­ vagy senki más ! — Teremtőm! fakadt ki Kálmán. Hát ki beszél itt Kláráról? Hiszen én Flórát szeretem és őt akarom feleségül venni. . . Kell is nekem az az éretlen iskolás leány! — Soha ilyet! csodálkozott Géza. Mi meg azt hittük, hogy a kisebbiket akarod . . . Hallja, édes­anyám, ő Flórát akarja ! Darzayné meghökkenve nézte a fiát. — Igen, mi azt hittük, hogy Klárát akarod ! Az ügyvéd másnap elutazott megint a fő­városba. Kálmán délben alázatosan megkérte az édesanyját, hogy jönne vele meglátogatni Hor­­váthékat. Azok már égnek a vágytól, hogy megismerhessék Dorzaynét. Dorzayné könyek közt vette magára a fe­kete selyemruháját. Aztán megindultan ölelte meg a nagyobbik fiát. — Jó fiam vagy, Kálmán. Becsületes és őszinte vagy. Hanem az a gaz fiskális megint kifogott rajtam ! Herczeg Ferenc: A főrendiház és a polgári házasság. — A bizottság jelentése. — Budapest, ápr. 30.

Next