Budapesti Hírlap, 1894. szeptember (14. évfolyam, 241-270. szám)

1894-09-14 / 254. szám

á roly ev. ref. lelkészt választották meg. A gyűlést ma folytatták, minthogy azonban Szilágyi Dezső még tegnap elutazott, azon Dányi Gábor esperes, kis­­csányi lelkész elnökölt.* — A beregmegyei kultuegyesületnek tegnapelőtt volt rendes közgyűlése. J Berg-Rákoson a hatvan kocsiból álló menetet a környék lakossága diadalkapu alatt bandériummal fogadta. Puza György esperes lelkes szónoklással üdvözölte Lónyay főispánt, a kulturegyesület elnökét, a­ki melegen megköszönte az ovációt és biztosította a megjelenteket jóakaratáról. A közgyűlésben, mely a község uj tanácsházában folyt le, Varga elnök beszédet mondott. A­ római kat. és ref. lelkészi kar a kulturális ünnepen nagy számmal volt kép­viselve. A gyűlés után lakoma következett. NYI­ÍT-TÉR. Az e rovatban foglaltakért nem vállal felelő­séget a szerkesztőség. H­en­es!fe©rof| Felesi kis zsinór, paszomány és gombkötő gyártmányainak helyiségét (eddig VI.,Vörösmarthy­ u. 67.) V., Gizella-tér 4. szám alá helyezte át. 31832 Van szerencsém tisztelt vevőim becses tudomá­sára hozni, hogy a telefon-összeköttetés fűszer- és csemege-üzletemmel (Kishid-utca 7.) is létesittetett. Bátorkodom ennélfogva­­. vevőimet figyelmeztetni, hogy kívánalmaihoz képest a megfelelő összeköttetést vagy „Lőwenstein, Eskütér*“ vagy pedig „Lő­­we­nstein, Kishid-utca“ cím alatt kérjék. Tisztelettel sadio cs. és kit*, unv. szállító IV., Eskü-tér és IV., Kigh­id-utca 9. sz., ©. ■va.d Lá­szls'S.rd­a.i Sas. Regény-Csarnok. IjINZNS-JSinBI AMA a. Toeh­a­tások: f. 15-én a. Ise 55.a.cél.:ia.e 3s. «U ismerttes. felvétetett Zborén, 1894. évi augusztus 30-án déli 1 ó. Tár­gy: A Moisé László és Tassi Károly urak közt fel­merült lovagias ügy. Alulírottak Móré László ur által folyó hó 29-én fel­kérettünk arra, hogy a Toszt Károly ur által irt, i. é. augusztus 28-án Zborán kelt és a következő nap déli óráiban kézbesített levélben foglalt következő sértő ki­fejezésért: „Willst du wissen­ wer du bist? Schau wer deine Gesellschaft ist!“­­— felvilágosító magyarázatot, illetve lovagias elégtételt kérjünk. Ezen megbízás foly­tán mink alólkrottak megjelentünk Zborón, Toszt Ká­roly urnái, s vele megbízásunk, célját közölvén, tőle azon választ nyertük, hogy ő ez ügyben Móré László urnak semmiféle felvilágosítást, illetve elégtételt adni nem hajlandó. Ezzel megbízásunk bevégezve lévén, eljárásunk­ról felünk Móré László urnak jelen jegyzőkönyvét kiadtuk. Fekete István s. k. m- *• Arányi Dezső s. k. A midőn Toszt Károly urnák emez eljárását tartal­mazó fenti jegyzőkönyvet — a magam megnyugtatása és sokaknak teljesítendő szolgálat végett, — a közön­ségnek ez után tudomására hozom, ezúttal egyszers­mind kijelentem, hogy vele épen fenti magaviselete után semmiféle hírlapi polémiába nem bocsátkozom, az ügyet­ teljesen befejezettnek nyilvánítom, s az egész eljárásról való ítéletet a közönségre bízom. Kelt Zborón, 1894. szeptember hó 2-án. 32022 Móré László, nyilatkozat. Vonatkozással a f. hó 13-án megjelent napi­lapoknak azon közleményére, mely a Szel és Kis budapesti cég tagjai közt a bpesti tek. kir. tör­vényszék büntető osztályainál jelenleg folyamatban levő vizsgálati ügyre vonatkozik, a következőt nyi­latkozom : A bűnvádi feljelentés Kis Jenő úr budapesti oki. mérnök és Fejér Márton budapesti ügyvéd úr által adatott be ellenem. Ezen feljelentés tartalmát valótlannak jelen­tem ki. A büntető bíróságnak ez ügyben hozandó ér­demleges határozatát a helybeli lapokban annak idejében híven közzé fogom tenni. Kelt Budapesten, 1894. szept. 13-án. C/19­32.030 vállalkozó. Egyesületek. Beszámoló az egyetemen. Az egyetemi kör ta­valyi elnöke, Parcsetich László, holnap, péntek, dél­után 4 órakor beszámoló beszédet mond az ifjúság­nak az új városháza nagy termében. Parcsetich be­számol amaz intézkedésekről, melyeket a diákasztal és kongresszus érdekében tett. * Az országos rabbiképző-intézet önképző és önse­gélyző köre szept. 18-iki alakuló közgyűlésében a következő tisztviselőket választották meg : Elnök : Kecskeméti Ármin. Alelnök: Klein Dezső. Titkár: Pleischmann Illés. Altitkár: Kaiser Manó. Pénztá­ros : Edelstein Bertalan. Könyvtáros: Friedmann Gyula. Ellenőr: Scherf Izrael. * A magyar testgyakorlók köre az idén szeptem­ber 15-én kezdi meg a rendszeres tornázást a Markó­ utcai gimnázium épület tornacsarnokában. A kör művezetője Bockelberg Ernő tornatanár. * A nemzeti nőegyesületnek szeptember 16-án dél­után 5 órakor a megyeház dísztermében közgyűlése lesz, melyen végleg megalakul az egyesület, elfo­gadják a belügyminiszter által jóváhagyott alapsza­bályokat és megválasztják a tisztikart. KÖZGAZDASÁG. Budapest, szept. 13. Kereskedelmi szakoktatás. (K. Ö.) Néhány hét előtt közölte egyik fél­­hivatalos a hirt, hogy „hiteles értesülésünk szerint a közoktatási miniszter elhatározta, hogy a keres­kedelmi szakoktatásunkon s így a szakiskolákon az 1894—95. tanévben semmi változtatást sem fognak eszközölni“. Ez a hir a maga egyszerűségében igen érde­kes. Eredménye egy sereg kongresszusnak, tanács- Az elhagyott fogadó. Amerikai regény A. K. Gtreen-től. 24 Harmadik rész. A megtorlás. Ennek különben talán a szobaváltoz­tatás is oka. Igen ragaszkodom minden régi holmimhoz, megrögzött szokásaimhoz s rendes környezetemhez. Ebben a kicsiny, nyomott levegőjű, szegényes szobában nem éreztem magam otthonosan. Azt sem tudtam elfelejteni, hogy milyen szomszédságban va­gyok. Különösen éjjel gyakran borzongott a hátam, ha elgondoltam, hogy csak egy kicsiny közfal választ el a rejtek-kamarától. Minden rettenetes emlékem és érzésem új életre ébredt. Álmatlanul hevertem, a­mikor egyszerre valami mágneses erő az ablakhoz vitt. Elsőbben semmi szokatlant nem láttam s visszaléptem az ablaktól, mikor azonban má­sodszor is kinéztem, láttam, hogy a fák árnyé­kában valami mozog. Nem ismertem meg, hogy kicsoda, mert igen sötét volt. Közelebb­ről kellett megvizsgálnom a dolgot s ezért lesiettem a csarnokira, megnézendő, be van-e zárva minden ajtó és ablak. Világot nem vittem magammal, mert a sötétben is jól ismertem a járást. A bátorsá­gom azonban nem volt valami nagy, mert az utolsó napok különös eseményei nagyon föl­izgattak. Félni kezdtem, nem a saját árnyé­komtól, hanem a sűrű sötétségtől, mely előt­tem terpeszkedett. Mégsem ijedtem vissza és nem reszket­tem. Először is a főajtóhoz siettem, a­melyet zárva találtam, aztán a déli kapuhoz és végre a konyhaajtóhoz. Az utóbbi csak kilincscsel volt becsukva, ez mindent megmagyarázott. Ő nagysága az utóbbi időben igen gyakran érintkezett Chloevel s a jó négerasszony, a hí­zelgésektől levéve lábáról, megmutatja, hogyan nyitik a konyhaajtó zavarja. Holnap megkér­dem Chloet, de ebben a pillanatban a nagysá­gát kellett követni. De ugyan miért? Hiszen tudtam, hogy mit tesz ő a kertben, úgy, mintha a saját szememmel látnám: bizonyosan a sír körül kóborol. Sőt kiteszem magam annak, hogy észreveszi gyanúmat, ha látja, hogy kémkedem utána. Nem, itt a konyha sötét sarkában vá­rom meg, a­míg visszajön. Valószínűleg nem fog a dolog soká tartani, mert odakünn hi­deg volt. Csakhamar csakugyan meghallottam lé­pését a kavicsos után és hallottam, hogyan nyitja és csukja az ajtót. Aztán láttam sötét alakját elsiklani előttem és eltűnni a csar­nokban. — Erre az éjjelre megnyugodott nyug­talan lelke — gondoltam — de holnap újra fogja kínozni magát. Először éreztem akkor szánalmat iránta. Vájjon félelme és nyugtalansága egy már végrehajtott gaztettből származik-e, vagy csak egy ilyennek terve izgatja, nem tudom — mindenesetre súlyosan nehezedik rá. Azonban érti a módját, hogyan rejtse el szorongását az emberek pillantása elöl. Oly behálózóan nevet, annyi ingerlő bájjal mozog, hogy a legtöbb vendéget megigézte. Még varázsosabb volt egész mivolta, mint a leányáé. Mit mondanának azonban ezek az emberek, ha, mint én, látnák őt éjjelenkint fölkelni fekvőhelyéről, körülbo­­lyongani a névtelen sírt, melynek köve egy, rá nézve megfejthetetlen titkot rejteget. 1791. október 18. Ma napkelte előtt fölkeltem, lementem a kertbe, arra a helyre, a melyet az éjjel madame Letellier fölkeresett. A fű le volt taposva, a­mi azonban érdeklődésemet még jobban fölkeltette, az a körülmény volt, hogy a kövön fehér viasz­pecsétek voltak. Ez volt tehát az éjféli látogatás magya­rázata. Lenyomatot akart venni a kőnek arról a részéről, a­hol fölírást gyanított. Igazán, csodálatos asszony! Milyen agya­fúrt, milyen hallgatag és milyen türelmes. Ha célját egyféleképpen nem érheti el, megpróbálja más módon. Minden irtózatom és félelmem mellett is tiszteletet éreztem éleslátása és el­szántsága iránt, mely minden cselekedetéből kitűnt. 1791. október 19. Utolsó sejtésem megerősödött. Ő nagy­sága azóta az éjjel óta alig volt egy félóráig a kertben. Figyelmét megint a fatáblás szoba felé fordította s ebben az irányban csakhamar elhatározó lépést várok. XXI. FEJEZET. A fatáblás szobában. A lépés, melyet olyan régen vártam, végre megtörtént. Reggel megkérdezte tőlem, hogy a mostani szobájuk helyett nem tudnék-e egy földszintes szobát adni. Leányának nehezére van a lépcsőjárás és félt, hogy egészségének megárt. Először elutasító feleletet adtam. Aztán BUDAPESTI HÍRLAP. (254. sz.) 1894. szeptember 14. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Budapest, szept. 13. — Esküdtszéki tárgyalások. A budapesti sajtóbiróságnál a nyári szünet után a jövő héten kezdődnek újra az esküdtszéki tárgyalások. E hó 15-én, szombaton, lesz az első tárgyalás, a­mikor Schreier Béla asztaloslegény, a szociáldemokrata­­párt egyik vezető embere felett fognak törvényt ülni a Népszava című munkáslapban megjelent cikke miatt. — E hó 20-án ismét szociáldemokraták fog­nak az esküdtek előtt állani, még­pedig Prockl Já­nos, mint panaszos és Gion János, a fővárosból nemrég kiutasított izgató, mint vádlott.

Next