Budapesti Hírlap, 1894. október(14. évfolyam, 271-301. szám)

1894-10-01 / 271. szám

13_______________________________________ változtatása mai napság már úgyszólva a levegőben van. S ime a messzi keletről, Ázsia széléről jön az első hír, hogy a Korea körül lefolyt tengeri csaták az úszó várak rendszerét teljesen elavulttá tet­ték s ehhez képest a marina-reformnak minden nagy tengeri hatalmasságnál elő kell mihamarabb készíttetnie. Úgy Kína, mint Japán érzékeny vesztesége­ket szenvedett hajósereg dolgában, de a pusztulást mindkét részen nem az úszó várak, hanem ezek előretolt úszó sáncművei, a fürge avitó-hajók és tor­pedó-naszádok idézték elő. A fordulat érthető : a régi közelítő harc helyébe fejlett távolsági harcban az úszó várak mérkőzhetnek ugyan egymással, de nem ez apró vízi Pakkokkal. Minden hajóóriás a messzeségből is világos cél­pont ezek számára, ezek pedig a messzeségben észrevehetetlenek a hajó­óriás számára s az utóbbi úszó vár összeomlik, mielőtt ellenfelét meglátta volna. Nem csudálnók, ha e tapasztalás az európai admiralitások körében a harci szellem revolucióját idézné elő s megdöbbentené ama kormányokat, me­lyek 40 év óta milliárdokat költöttek négy óceánon ugró váraik építésére s fölszerelésére. Mi nem vagyunk elsőrendű ten­geri hatalom, haditengerészetünk csak a dalmát partvédelemre van a vizi homlokzaton hivatva és sorsunk há­ború esetén nem az Adriánál fog el­dőlni, hol országalakulásunk legkevésbbé sebhető, ezért minket ama revolució csak másodsorban érdekel. Nyugodtan bevárhatjuk lefolyását és átveendő ered­ményeit abban a reménységben, hogy A gróf arcán gyors, kicsinylő mosoly rö­pült át s azután folytatva az olvasást, vonásai mind csudálkozóbb kifejezést nyertek, tekintete komor lett. — Valami kellemetlen újságot kapott? — A legkellemetlenebbet, mi csak jö­hetett. — Úgy nem zavarom, tűnődjék felette, én megyek, a nap eltűnt, kellemes és gyö­nyörű utam lesz haza felé az erdőn ke­resztül. — Ellenkezőleg, kérem, hogy maradjon, — kiáltott fel Artur — s hallgassa meg azt a levelet, mely egy oly embertől jön, ki sok részben önhöz hasonlóan gondolkozott és cse­lekedett s e miatt hosszú évek során nem lát­tuk egymást. A tábornok önkéntelen érdek és kiváncsi­­sággal ült vissza helyére, mialatt mosolyogva monda: — Remélem, nálunk nem fog ez az eset a véleménykülönbség miatt beállani. — Sőt, meg vagyok győződve az ellen­kezőről — viszonzá hévvel Artur, — mi már annyira megszoktuk egymás társaságát, hogy nem nélkülözhetnénk. De hallgassa meg ezt a váratlan levelet. A tábornok újra szivarra gyújtott. — Kedves Artúr! — kezdé a levél tar­talmát gyorsan olvasni a háziúr, s hangja annyira izgatott volt, hogy koronkint majdnem érthetetlenné váltak szavai. — Meg lesz lepetve e sorokat olvasva, s tudom, hogy azon kér­dés merül föl benned: hogy jövök ahoz, hogy téged valami szivességre kérjelek? És igazad van! Sok év előtt haraggal váltunk el egy­mástól, s azt hittük, soha sem fogunk talál­kozni többé az életben. Az események azonban kiszámíthatatlanok, s most, midőn a múltakért bocsánatot kérnék tőled, tudatom, hogy sok hányódás, vetődés után végre biztos révbe jutottam. Vőlegény vagyok s menyasszonyom egy amerikai többszörös milliomos leánya, kinek legfőbb vágya, hogy grófné lehessen .. . (Folyt. köv.) BUDAPESTI HÍRLAP. (271. sz.) 1894. október 1. a marina jövőre sok apró hajóból fog állni s kiállítása olcsóbb, haszna kiadó­­sabb lesz. Budapest, szept. 80. Herman Ottó beszámolója. Herman Ottó, Miskolc város déli kerületének országgyűlési képviselője, ma tartotta nagyhatású beszámoló beszédét sok százra menő választópolgár­ság előtt. Hosszabban foglalkozott az egyházpoli­tikai kérdésekkel. Megszavazta — úgymond — a polgári házasságot, mert okvetetlenül szükségesnek és üdvösnek tartja, megszavazta a zsidók recepcióját, nem megalkuvásból, de erős meggyőződésből. Régen tartozik evvel a magyarság a hazai izraelitának. Ő a teljes szabadságot és teljes jogegyenlőséget óhajtja, azért szavazta meg az egyházpolitikai pro­gram többi pontjait is, az anyakönyvezés államosí­tását és a gyermekek vallásáról szóló törvényjavas­latot. A küszöbön lévő közigazgatási reformnak ellensége, nem is fogja megszavazni, bár a közigaz­gatás igen rossz, de azért az, mert meg van hami­sítva. Ő híve marad a tiszta választási rendszernek, de ellenezni fogja a kinevezésit. Nálunk nem az érdem és az alkotás jó tekintetbe, így p­ fő­­ispánságra elég egy kis párbajozás, egy kis rakoncátlankodás, egy kis pártcserebere. A gaz­dasági viszonyok is elszomorítók. Utal az al­földi szocializmusra és a tömeges kivándor­lásra. Mind­ezek a bajok onnan erednek, mert nincsen önálló nemzeti bank, oka a közös ügyes­ít­­mény. A pártokról szólva, a nemzeti pártról azt mondja, hogy a nemzeti programban hiába keresi a nemzeti elvet, nem találja meg. Általában kiengesz­­telhetetlen ellensége az 1867-iki kiegyezés alapján álló minden pártnak. Fájdalommal beszél a függet­lenségi pártban történt szakadásokról, de reméli, hogy jönni fog egy oly ember, kinek imponáló ereje újra egyesíteni fogja az elszakadt árnyala­tokat. Meghatóan méltatta hazánk nagy fiának, Kossuthnak életét és működését. Nem halt­­ meg — mondá — ő megdicsőült. Lelkes hévvel buzditá a hallgatóságot, hogy buzduljon fel a megdicsőült példáján és küzdjön mindenkor a függetlenség eszméiért. Utána még beszéltek : Hentaller Lajos, Horváth Ádám és Szurmán György. A választók nevében Németh Imre dr. a Szabadság szerkesztője mondott köszönetet a képviselőnek. Beszámolók: Rónay János, a török­kanizsai választókerület képviselője, ma számolt be válasz­tóinak. A rossz időben is rendkívül nagy számban jelentek meg a választók, kik — mint az O. É. je­lenti — a beszédet, különösen pedig azt a részét, melyben az egyházpolitikai javaslatokkal foglalko­zott, nagy lelkesedéssel fogadták. M­ihály Kálmán orsz. képviselő Pozsonyból, hol Kossuth Lajos ősei­ről nagyérdekű történelmi tanulmányt irt, holnap­után Debrecenbe megy választói közé, a kiknek be­számolót tart, ház építésének tömb­rendszer szerint való kivitele ügyében érkezett belügyminiszteri leiratra. — Elő­terjesztés egy történelmi vonatkozású nagyobb kép­gyűjteménynek megvétele tárgyában. — Segélyezések. — Nyugdíjazások. — A pénzügyi és gazdasági bizottság hétfőn délelőtt tartandó ülésének napirendjére az újonan fölmerült kiadásokra vonatkozó költség­­fedezeti kimutatások vannak tűzve. — Előléptetett városi szolgák. Ma délelőtt ötvenkét olyan városi szolga tette le az esküt Kamermayer Károly polgármester előtt­, a­kiket kézbesítőkké, vagy adóbiztosokká neveztek ki. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, szept. 30. — A főváros közgyűlése. Budapest székes­főváros törvényhatósági bizottsága október 3-ikán — szerdán — közgyűlést tart. A napirendre tű­zött tárgysorozatból fölemlítjük a következőket : A kö­zigazgatási bizottságban megüresedett egy tagsági helynek választás útján való betöltése. — Előterjesztés a budai lövő­tér kibővítéséhez szükséges 2325 négyszögméternyi területnek a cs. és kir. katonai kincstár részére leendő átengedése tárgyában. — A X. ker. uj köztemető bejárata előtt levő menedékház és a vendéglő épületeinek bérbeadása. — A X. ker. Korvin-téren létesítendő Vigadó-épület költségeinek fedezete. — Több jóté­kony intézet és testület részére segély megszava­zása. — A maglódi ut kiszélesítése. — Több, ujonan fölmerült kiadásra a költségösszegek kimu­tatása. — A budapesti földalatti villamos közúti vasútra vonatkozó szerződésnek az uj részvénytár­saságra leendő átruházása és az uj részvénytársaság alapszabályainak fölülvizsgálása. — A budapesti ev. ref. egyházközség kérvénye, a terhére rótt 326 frt. vízvezetéki csőáthelyezés költségeinek elengedése tárgyában. — Fleischmann Antal és Majorossy Géza társvállalkozóknak az általános csatornázás munkájában végzett költségszámlájukból törölt ösz­­szegnek kiutalványozása ügyében hozott határozat ellen beadott f­ölebbezése. — A tanács előterjesz­tése a Rókus-kórház lebontása és helyette más két kór­ A mai Szerbia. (Beszélgetés Nikolajevics dr. szerb miniszterelnökkel.) — Saját tudósítónktól. — Temesvár, október 1. Nikolajevics Velimir dr. szerb miniszterelnök, a­ki b­ányai látogatására tegnap itt időzött, fogadta Barát Ármin urat, a Budapesti Hírlap levelezőjét s látogatója előtt másfél órai beszélgetés keretében fölöttéb érdekes nyilatkozatokat tett. A szerb kormányelnök éppen családja körében időzött. Neje, ki Szalonikiból való görög eredetű, egyformán kitünően beszél franciául és németül, míg leánykái, kik a látogatás napjára kijöhettek a józsefvárosi apácák internátusából, pompásan ropog­tatják a magyar szót s anyjukkal egyetemben szív­ből osztják édes­apjuknak Magyarország iránt való ismert rokonszenvét. Levelezőnk első­sorban az uj keletű dél­vidéki túlzó oláh propagandát érintette s ennek ellenében a szerb intelligencia lojális magatartását dicsérte ; a miniszterelnök igy szólt: — Mint tanár és mint politikus a szomszéd államok elleni irredentisztikus áramlatokat egyálta­lán mindig határozottan elítéltem. Nemzeti nagyhatalmi ábrándok, a­melyeknek az etnográfián kívül már egyéb alapja nincsen, a külpolitikában mindig csak ok- és célnélküli izgalom csíráit képezik. Nem taga­dom : Szerbiának itt vannak nemzeti aspirációi, de szo­morú volna, ha ezek­ is mind csupán etnográfiára volnának alapítva, már­pedig Magyarországgal szemben egyéb jogalapot bajos volna találni — téve hozzá mosolyogva. Szerbia, bárha kis ország, elég gonddal küzd és éppen Ausztria­ Magyarország­­hoz való viszonyának zavartalanságára rendkivül nagy súlyt fektet. Csakhamar Szerbia belpolitikai helyzetére ke­rült a szó s ekkor Nikolajevics dr. ekként nyilat­kozott : — A mit leginkább irigylek Magyarország­tól — úgymond — az, más egyebek közt, párt­életének elvi alapja. Itt több hatalmas párt, mely az ország legjobbjait foglalja magában, nem te­kintve a hatalmi érdekeket, egy eszme megvalósí­tásáért, a haladás érdekeiért küzd, ellenben a mi „szabadelvűink“ valóságos szatíráját szolgáltat­ják a pártjuk nevének. Szerencsére ez a párt, mely Mihály metropolitával egyetértve, az oroszbarát áramlat főtámasza,­­ mindinkább leszorul a közélet teréről. Midőn én az 1869-diki alkotmány­­mánynak Sándor király által történt váratlan vissza­állítása után a kormány élére állottam, akkoriban első gondunk még a radikálok elnyomására irányult; ezeket kellett minden aktív politikai kalkulusból kirekeszteni.­­ Ez a párt ugyanis, mikor hatalomra jutott, kormányképtelenségét olyan drasztikusan bebizonyította, hogy minden szerb ál­­lamférfiú hazafias kötelességéül ismerte a radikális elemeket a kormányzati apparátustól eltávolítani. Ellenben akkor még egyforma lojálisan állottunk szemközt a liberálisokkal és a haladópártiakkal s úgy kalkuláltunk, hogy e két párt emberei a jövő skupstinába­n a választások teljes szabadságát föltételezve — körülbelül egyforma számban fognak belekerülni. Hozzávéve a törvény sze­rint kinevezendő ötvennégy képviselőt, bármely neutrális kormánynak a helyzete, mint az enyémnek is, biztosítottnak látszott. Mintegy négy hó óta azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. A liberálisok átcsaptak ellenzéknek s ezt a szerepüket mind féktelenebbül és veszedelmesebben játszák, sőt olykor a leghazafiatlanabb és legelvetendőbb esz­közökhöz nyúlnak. Újabban — hogy példát hoz­zak fel — leginkább a pozsareváci és uzsi­

Next