Budapesti Hírlap, 1894. október(14. évfolyam, 271-301. szám)
1894-10-01 / 271. szám
13_______________________________________ változtatása mai napság már úgyszólva a levegőben van. S ime a messzi keletről, Ázsia széléről jön az első hír, hogy a Korea körül lefolyt tengeri csaták az úszó várak rendszerét teljesen elavulttá tették s ehhez képest a marina-reformnak minden nagy tengeri hatalmasságnál elő kell mihamarabb készíttetnie. Úgy Kína, mint Japán érzékeny veszteségeket szenvedett hajósereg dolgában, de a pusztulást mindkét részen nem az úszó várak, hanem ezek előretolt úszó sáncművei, a fürge avitó-hajók és torpedó-naszádok idézték elő. A fordulat érthető : a régi közelítő harc helyébe fejlett távolsági harcban az úszó várak mérkőzhetnek ugyan egymással, de nem ez apró vízi Pakkokkal. Minden hajóóriás a messzeségből is világos célpont ezek számára, ezek pedig a messzeségben észrevehetetlenek a hajóóriás számára s az utóbbi úszó vár összeomlik, mielőtt ellenfelét meglátta volna. Nem csudálnók, ha e tapasztalás az európai admiralitások körében a harci szellem revolucióját idézné elő s megdöbbentené ama kormányokat, melyek 40 év óta milliárdokat költöttek négy óceánon ugró váraik építésére s fölszerelésére. Mi nem vagyunk elsőrendű tengeri hatalom, haditengerészetünk csak a dalmát partvédelemre van a vizi homlokzaton hivatva és sorsunk háború esetén nem az Adriánál fog eldőlni, hol országalakulásunk legkevésbbé sebhető, ezért minket ama revolució csak másodsorban érdekel. Nyugodtan bevárhatjuk lefolyását és átveendő eredményeit abban a reménységben, hogy A gróf arcán gyors, kicsinylő mosoly röpült át s azután folytatva az olvasást, vonásai mind csudálkozóbb kifejezést nyertek, tekintete komor lett. — Valami kellemetlen újságot kapott? — A legkellemetlenebbet, mi csak jöhetett. — Úgy nem zavarom, tűnődjék felette, én megyek, a nap eltűnt, kellemes és gyönyörű utam lesz haza felé az erdőn keresztül. — Ellenkezőleg, kérem, hogy maradjon, — kiáltott fel Artur — s hallgassa meg azt a levelet, mely egy oly embertől jön, ki sok részben önhöz hasonlóan gondolkozott és cselekedett s e miatt hosszú évek során nem láttuk egymást. A tábornok önkéntelen érdek és kiváncsisággal ült vissza helyére, mialatt mosolyogva monda: — Remélem, nálunk nem fog ez az eset a véleménykülönbség miatt beállani. — Sőt, meg vagyok győződve az ellenkezőről — viszonzá hévvel Artur, — mi már annyira megszoktuk egymás társaságát, hogy nem nélkülözhetnénk. De hallgassa meg ezt a váratlan levelet. A tábornok újra szivarra gyújtott. — Kedves Artúr! — kezdé a levél tartalmát gyorsan olvasni a háziúr, s hangja annyira izgatott volt, hogy koronkint majdnem érthetetlenné váltak szavai. — Meg lesz lepetve e sorokat olvasva, s tudom, hogy azon kérdés merül föl benned: hogy jövök ahoz, hogy téged valami szivességre kérjelek? És igazad van! Sok év előtt haraggal váltunk el egymástól, s azt hittük, soha sem fogunk találkozni többé az életben. Az események azonban kiszámíthatatlanok, s most, midőn a múltakért bocsánatot kérnék tőled, tudatom, hogy sok hányódás, vetődés után végre biztos révbe jutottam. Vőlegény vagyok s menyasszonyom egy amerikai többszörös milliomos leánya, kinek legfőbb vágya, hogy grófné lehessen .. . (Folyt. köv.) BUDAPESTI HÍRLAP. (271. sz.) 1894. október 1. a marina jövőre sok apró hajóból fog állni s kiállítása olcsóbb, haszna kiadósabb lesz. Budapest, szept. 80. Herman Ottó beszámolója. Herman Ottó, Miskolc város déli kerületének országgyűlési képviselője, ma tartotta nagyhatású beszámoló beszédét sok százra menő választópolgárság előtt. Hosszabban foglalkozott az egyházpolitikai kérdésekkel. Megszavazta — úgymond — a polgári házasságot, mert okvetetlenül szükségesnek és üdvösnek tartja, megszavazta a zsidók recepcióját, nem megalkuvásból, de erős meggyőződésből. Régen tartozik evvel a magyarság a hazai izraelitának. Ő a teljes szabadságot és teljes jogegyenlőséget óhajtja, azért szavazta meg az egyházpolitikai program többi pontjait is, az anyakönyvezés államosítását és a gyermekek vallásáról szóló törvényjavaslatot. A küszöbön lévő közigazgatási reformnak ellensége, nem is fogja megszavazni, bár a közigazgatás igen rossz, de azért az, mert meg van hamisítva. Ő híve marad a tiszta választási rendszernek, de ellenezni fogja a kinevezésit. Nálunk nem az érdem és az alkotás jó tekintetbe, így p főispánságra elég egy kis párbajozás, egy kis rakoncátlankodás, egy kis pártcserebere. A gazdasági viszonyok is elszomorítók. Utal az alföldi szocializmusra és a tömeges kivándorlásra. Mindezek a bajok onnan erednek, mert nincsen önálló nemzeti bank, oka a közös ügyesítmény. A pártokról szólva, a nemzeti pártról azt mondja, hogy a nemzeti programban hiába keresi a nemzeti elvet, nem találja meg. Általában kiengesztelhetetlen ellensége az 1867-iki kiegyezés alapján álló minden pártnak. Fájdalommal beszél a függetlenségi pártban történt szakadásokról, de reméli, hogy jönni fog egy oly ember, kinek imponáló ereje újra egyesíteni fogja az elszakadt árnyalatokat. Meghatóan méltatta hazánk nagy fiának, Kossuthnak életét és működését. Nem halt meg — mondá — ő megdicsőült. Lelkes hévvel buzditá a hallgatóságot, hogy buzduljon fel a megdicsőült példáján és küzdjön mindenkor a függetlenség eszméiért. Utána még beszéltek : Hentaller Lajos, Horváth Ádám és Szurmán György. A választók nevében Németh Imre dr. a Szabadság szerkesztője mondott köszönetet a képviselőnek. Beszámolók: Rónay János, a törökkanizsai választókerület képviselője, ma számolt be választóinak. A rossz időben is rendkívül nagy számban jelentek meg a választók, kik — mint az O. É. jelenti — a beszédet, különösen pedig azt a részét, melyben az egyházpolitikai javaslatokkal foglalkozott, nagy lelkesedéssel fogadták. Mihály Kálmán orsz. képviselő Pozsonyból, hol Kossuth Lajos őseiről nagyérdekű történelmi tanulmányt irt, holnapután Debrecenbe megy választói közé, a kiknek beszámolót tart, ház építésének tömbrendszer szerint való kivitele ügyében érkezett belügyminiszteri leiratra. — Előterjesztés egy történelmi vonatkozású nagyobb képgyűjteménynek megvétele tárgyában. — Segélyezések. — Nyugdíjazások. — A pénzügyi és gazdasági bizottság hétfőn délelőtt tartandó ülésének napirendjére az újonan fölmerült kiadásokra vonatkozó költségfedezeti kimutatások vannak tűzve. — Előléptetett városi szolgák. Ma délelőtt ötvenkét olyan városi szolga tette le az esküt Kamermayer Károly polgármester előtt, akiket kézbesítőkké, vagy adóbiztosokká neveztek ki. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, szept. 30. — A főváros közgyűlése. Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága október 3-ikán — szerdán — közgyűlést tart. A napirendre tűzött tárgysorozatból fölemlítjük a következőket : A közigazgatási bizottságban megüresedett egy tagsági helynek választás útján való betöltése. — Előterjesztés a budai lövőtér kibővítéséhez szükséges 2325 négyszögméternyi területnek a cs. és kir. katonai kincstár részére leendő átengedése tárgyában. — A X. ker. uj köztemető bejárata előtt levő menedékház és a vendéglő épületeinek bérbeadása. — A X. ker. Korvin-téren létesítendő Vigadó-épület költségeinek fedezete. — Több jótékony intézet és testület részére segély megszavazása. — A maglódi ut kiszélesítése. — Több, ujonan fölmerült kiadásra a költségösszegek kimutatása. — A budapesti földalatti villamos közúti vasútra vonatkozó szerződésnek az uj részvénytársaságra leendő átruházása és az uj részvénytársaság alapszabályainak fölülvizsgálása. — A budapesti ev. ref. egyházközség kérvénye, a terhére rótt 326 frt. vízvezetéki csőáthelyezés költségeinek elengedése tárgyában. — Fleischmann Antal és Majorossy Géza társvállalkozóknak az általános csatornázás munkájában végzett költségszámlájukból törölt öszszegnek kiutalványozása ügyében hozott határozat ellen beadott fölebbezése. — A tanács előterjesztése a Rókus-kórház lebontása és helyette más két kór A mai Szerbia. (Beszélgetés Nikolajevics dr. szerb miniszterelnökkel.) — Saját tudósítónktól. — Temesvár, október 1. Nikolajevics Velimir dr. szerb miniszterelnök, aki bányai látogatására tegnap itt időzött, fogadta Barát Ármin urat, a Budapesti Hírlap levelezőjét s látogatója előtt másfél órai beszélgetés keretében fölöttéb érdekes nyilatkozatokat tett. A szerb kormányelnök éppen családja körében időzött. Neje, ki Szalonikiból való görög eredetű, egyformán kitünően beszél franciául és németül, míg leánykái, kik a látogatás napjára kijöhettek a józsefvárosi apácák internátusából, pompásan ropogtatják a magyar szót s anyjukkal egyetemben szívből osztják édesapjuknak Magyarország iránt való ismert rokonszenvét. Levelezőnk elsősorban az uj keletű délvidéki túlzó oláh propagandát érintette s ennek ellenében a szerb intelligencia lojális magatartását dicsérte ; a miniszterelnök igy szólt: — Mint tanár és mint politikus a szomszéd államok elleni irredentisztikus áramlatokat egyáltalán mindig határozottan elítéltem. Nemzeti nagyhatalmi ábrándok, amelyeknek az etnográfián kívül már egyéb alapja nincsen, a külpolitikában mindig csak ok- és célnélküli izgalom csíráit képezik. Nem tagadom : Szerbiának itt vannak nemzeti aspirációi, de szomorú volna, ha ezek is mind csupán etnográfiára volnának alapítva, márpedig Magyarországgal szemben egyéb jogalapot bajos volna találni — téve hozzá mosolyogva. Szerbia, bárha kis ország, elég gonddal küzd és éppen Ausztria Magyarországhoz való viszonyának zavartalanságára rendkivül nagy súlyt fektet. Csakhamar Szerbia belpolitikai helyzetére került a szó s ekkor Nikolajevics dr. ekként nyilatkozott : — A mit leginkább irigylek Magyarországtól — úgymond — az, más egyebek közt, pártéletének elvi alapja. Itt több hatalmas párt, mely az ország legjobbjait foglalja magában, nem tekintve a hatalmi érdekeket, egy eszme megvalósításáért, a haladás érdekeiért küzd, ellenben a mi „szabadelvűink“ valóságos szatíráját szolgáltatják a pártjuk nevének. Szerencsére ez a párt, mely Mihály metropolitával egyetértve, az oroszbarát áramlat főtámasza, mindinkább leszorul a közélet teréről. Midőn én az 1869-diki alkotmánymánynak Sándor király által történt váratlan visszaállítása után a kormány élére állottam, akkoriban első gondunk még a radikálok elnyomására irányult; ezeket kellett minden aktív politikai kalkulusból kirekeszteni. Ez a párt ugyanis, mikor hatalomra jutott, kormányképtelenségét olyan drasztikusan bebizonyította, hogy minden szerb államférfiú hazafias kötelességéül ismerte a radikális elemeket a kormányzati apparátustól eltávolítani. Ellenben akkor még egyforma lojálisan állottunk szemközt a liberálisokkal és a haladópártiakkal s úgy kalkuláltunk, hogy e két párt emberei a jövő skupstinában a választások teljes szabadságát föltételezve — körülbelül egyforma számban fognak belekerülni. Hozzávéve a törvény szerint kinevezendő ötvennégy képviselőt, bármely neutrális kormánynak a helyzete, mint az enyémnek is, biztosítottnak látszott. Mintegy négy hó óta azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. A liberálisok átcsaptak ellenzéknek s ezt a szerepüket mind féktelenebbül és veszedelmesebben játszák, sőt olykor a leghazafiatlanabb és legelvetendőbb eszközökhöz nyúlnak. Újabban — hogy példát hozzak fel — leginkább a pozsareváci és uzsi