Budapesti Hírlap, 1894. december (14. évfolyam, 332-361. szám)
1894-12-01 / 332. szám
n den régit kivet a sarkából, egy keveredés, elegyedés indult meg, a melyből hivatva van mint a nemzeti nagyság alaptőkéje kikerülni a nemzeti polgárság, az uj elem, mely korlátolt szellemi helyzetéből, idegenes németségéből kibontakozva, vállára venni van hivatva, fölvéve magába a régi Magyarország oszlopos elemeit, az új ezerév Magyarországát. És nekünk nincsen sürgősebb dolgunk ma, mint állami segítséggel viszszahonosítani a német múzsát, hogy, a mi rombolást rajtunk, szellemünkön, nyelvünkön, társadalmunkon az erőszakos németesítés eddig is tett, azt megerősítse, a kibontakozást hátráltassa, a magyar művészettel egy szomszéd idegen versenyezzen itt helyben, államilag istápolva, a saját verejtékes adópéniünkön ? De Jókai Mór, mikor baráti szolgálatot tesz azoknak, akik a nyakára mentek és kész üt a saját múltjába, nem is helyesen állítja föl a kérdést. Nem arról van szó, hogy minden nyelven lehessen-e, csak németül ne lehessen-e itt nálunk játszani. Hanem arról van a szó, hogy még meg is fizessük-e országos pénzből a német színészet visszatelepítését ? Tudom, hogy vannak gazemberek, akik a hármas szövetséges barátunkhoz kiszaladnak, segítségért kiáltva, mert hogy mi soviniszták ide üldözzük a német művészetet és műveltséget. Mert ezeknek a gazoknak üldözés az is, hogyha nem adunk szubvenciót a német művészetnek, amiről ma szó van. Hegedűs Sándor úr leteszi nagylelkűen vígszínházi részvényeinek a jövedelmét a haza oltárára, hogy háborútlan lelkiismerettel megszavazhassa a hospiciumot a német színészetnek. Van — Kata, — hát nagyon szereted? — Nagyon szeretem! — Mondd meg, milyen az, ha az ember szerelmes ? — Én Istenem, hát különös ... Az ember mindig ő rrá gondol, aztán olyan édes szédülést érez és éjjel nem tud aludni . . . Olyan szomorú boldogság ez, hogy az ember szeretne sírni örömében . . . — És mikor ismerted meg? Hogy kezdődött? Tudni akarok mindent! Kata hven elmondott mindent. Egy erdei kiránduláson ismerte meg, aztán a hivatalnokok bálján látta megint. Aztán az erdőben látták egymást, majd a kertben . . . — Irtatok egymásnak? — Irtunk egymásnak. — Szerelmes leveleket? — Hát persze — szerelmes leveleket.. . a hercegnő sokáig elgondolkozott, majd halkan mondta : — Kata, most valami nagy dolgot kérdezek, — de füllentened nem szabad . . . Megcsókolt ? Kata ajkaival némán szorongatta a hercegnő kezét. A hercegnő pedig csillogó szemmel hajolt hozzá: — Mindent el fogsz nekem mondani! Megcsókolt ? A homály bátorságot adott Katának. Bevallott mindent. Megcsókolták egymást, — egyszer, tízszer, százszor ... Ki tudná azt számon tartani ? Az erdőben, a kertben. A két leány még fél óráig együtt volt, némán és mozdulatlanul egymáshoz simulva. A tükör színes rózsái sötét tűzben csillogtak, de a szobát nem tudták megvilágítani. Katát egészen elkábította a boldogsága, Katalin hercegnőt pedig valami édes, bánatos sejtelem fogta el. Jogunk 400 írtnak ezt a kamatját a nemzet nevében visszautasítani. Magyarország magyarságáért családok vérzettek el a haza oltárán. Mit keres ott azon a szent helyen Hegedűs úr évi 8—10 forintja? Sokkal több ízlést és valamivel nagyobb áldozatkészséget vártunk volna a részvényes úrtól. Magyarország egy óriási erőfeszítéssel kimenekült H. József császár rendszerének kegyetlen vaskapcsaiból ; kimenekült ez évszáz elejének letargikus aléltságából ; kimenekült az ötvenes évek német abszolutizmusának ember- és családirtó körmeiből. De hát már a tanulságait is elfelejtette ? Elfelejtette, hogy nem néhány részvény kamataira van a nemzetnek szüksége, hanem fiai nemzeti érzületének, gondolkozásának r épségére és öntudatosságára sorsa irányításában kicsi és nagy dolgok közül egyaránt. Mert vannak idők, midőn a nagy dolog elveszti jelentőségét és nem érvényesül, és vannak idők, mikor az apró dolognak nagy hatása van. Sürgetjük a nemzeti szempontok érvényesülését az állami intézményekben. A hadsereg nyelvében, az udvartartásban, a katonai nevelésben. Ti a kiegyezés betűjére hivatkoztok. Jó, ne kockáztassuk a kiegyezést. — Mire hivatkoztok most ? A katonaságot, az udvart nem magyarosítjátok meg , ellenben pajtásságból megszavaztok kétszer százezerét, hogy a társadalmat visszanémetesítsétek. é és odadobtok váltságul büszkén a nemzet lába elé 8 írt 50 kv részvényjövedelmet. Nem fogjuk-e joggal mondani, hogy részvénytársaság már a hazafiságtok is? És nem fogunk megszűnniezt mondani és ismételni és segítségül hívni ellenetek mindazokat, a kiknek nincsen részvényük, hogy kábét esztendő múlt el azóta. Farkas Sándor erdész ur egész nap künn veszekedett az erdőkerülőkkel és mikor alkonyatkor hazaért a csetei erdészlakba, maga mondta, hogy fáradt, mint a kutya és éhes, mint a farkas. Kata — aki időközben szépen néfelgömbölyödött — csinos szabású háziruhában jött eléje. — Fült, de elegántos vagy! mondta az erdész, megcsókolva felesége fehér nyakát. Kata előkelő tartózkodással fogadta a férje konfidenciáját. — Délután itt volt a fenség, — mondta később. — Ördögöt? — csodálkozott az erdész. — Azért vagy ma olyan finom? — Azért jött, hogy megcsókolja a keresztfiát és hogy elbúcsúzzék tőlem. Képzeld, engem is megcsókolt! — Be, kár, hogy nem voltam itthon! Ha már benne volt a csókolózásban, talán nekem is kijutott volna . . . Kata, aki az udvarnál nevelkedett, lojális megbotránykozással hallgattatta el a férjét. — Igazán szemtelen vagy ! Az erdész időközben elnyúlt karosszékében és egy erélyes perdítéssel a térdére ültette feleségét. — Aztán miért búcsúzik a kis fenség? Kata most már végleg kilépett előkelő tartózkodásából és kényelmesen elhelyezkedett az ura ölében. — A jövő héten elviszik a Fridolin herceg székvárosába . . . Ott tartják meg a lakodalmat . . . — Hát mégis elveszi a herceg ? Hiszen egy fél évig azt beszélték, hogy felbomlott az eljegyzésük . . . — Bolond beszéd ! Hogy bomlott volna fel ? Csak akadályok merültek fel, amelyeket útból kellett hárítani . . . m ásáikból kifizessék a nemzetet,ha rúgtak egyet legszentebbjén, drága kincsén, nemzeti nyelvének szent ügyén. Budapest, nov. 80. Szilágyi és Csáky Pozsonyban. Szilágyi Dezső igazságügy miniszter és Csáky Albin gróf volt közoktatásügyi miniszter — mint levelezőnk jelenti — december 8-án Pozsonyba érkeznek a polgári kaszinó évi ünnepére. Csáky gróf azért megy, hogy megköszönje díszpolgárrá való megválasztását. A dunáninneni ág. h. ev. egyházkerület szervezése. A Nemzet jelenti: A dunáninneni ág. h. ev. egyházkerület szervezkedik. A zsinaton alkotott s a király által szentesitett törvény a volt dunáninneni egyházkerületet régi alakjában feloszlatta. A minden kérdésben, de mindig hazafiatlan irányban hatalmaskodó öt vármegyéből (Nyitra, Trencsén, Turóc, Liptó, Árva) csak Nyitra és Trencsén s egyelőre, mig a püspök Babtik Frigyes liptó-szent-miklósi lelkész, Liptó is hagyatott meg ott; ellenben hozzácsatoltattak Fehér, Komárom, Bars, Hont és Nógrád s azon kivül ott maradtak a régiekből Mosony, a pozsonyvárosi és pozsonymegyei egyházmegye. Árvai idővel Liptó a tiszai, Túróé a bányai kerületbe osztattak be. Az új beosztás szerinti kerületek igazgatását a püspökök nov. 15-én vették át. Az újjáalakított dunáninneni kerület december 19-én s következő napjain Pozsonyban tartja gyűlését, részint, hogy alakuljon, részint, hogy a Turóc-Szent-Mártonban feloszlatott augusztusi gyűlésben elintézetlenül maradt ügyeket elintézze. Az előértekezlet 18-án lesz d. e. 9 órakor. Az érdeklődés a kerületben azt lehet mondani, az egész magyarhoni ev. egyházba új életet bevezető e gyűlés iránt általános s különösen az odacsatolt egyházmegyék tekintélyes számú képviselőket készülnek kiküldeni. Nem azért, mintha a tanácskozás sikeres eredménye kétes és veszélyeztetett lenne, hisz a magyar érzelmű, megbízható egyházmegye áll szemben három hazafiatlan irányu egyházmegyével, hanem azért, hogy a szebb jövő, a már most békés, a haza és egyház javát célzó munka ünnepiesen inauguráltassék. A szabadelvű párt ma este rövid értekezletet tartott, melyen a vallás- és közoktatásügyi tárcának jövő évi költségelőirányzatát vette tanácskozás alá. Mindössze egy felszólalás történt a költségvetéshez, a Prileszky Tádéé, aki arra kérte a minisztert, hogy késedelem nélkül állítson magyar elemi iskolát, amidőn idegen ajkú nép által lakott községek folyamodnak ezért, és hogy a jutalmak és segélyek osztogatásánál különös tekintettel legyen a BUDAPESTI HÍRLAP. (331. sz.) 1894. december 1. Az asszonykán most már erőt vett a pletykázó kedve és töviről-hegyéről elmondott mindent a férjének. — A hercegnek van egy énekesnő szeretője . . . Tavaly megígérte a szüleinek, hogy szakítani fog vele és eljött ide, hogy megkérje a Katalin hercegnő kezét . . . Otthon azonban megint meggondolta magát és visszatért énekesnőjéhez ... A herceg és apja közt akkoriban viharos jelenetek folytak le, de a jó Fridolin makacskodott és nem akart többet tudni a menyasszonyáról .... A két udvar akkor elhatározta, hogy az esküvőt bizonytalan időre elhalasztják, míg a herceg ráunt a kedvesére . . . Most, úgy látszik, ráunt . . . — És ismeri Katalin hercegnő ezt a szép históriát ? — Hogyne ismerné, mikor én is ismerem . . . Az újságok is kiírták már . . . — És mégis hozzámegy Fridolin herceghez ? — Barátom, te kissé ostoba vagy ! Azt hiszed, a hercegeknél is úgy járja, hogy : szeretlek — elveszlek ? Fridolin herceg királyi vérből való és rokonságot tart három nagyhatalommal . . . Az erdész gondolkozni kezdett. — Ugyan melyik az a Fridolin herceg? Tavaly vadászott nálam egy egész csapat nagy úr . . . Volt köztük egy epés képű, hirtelen szőke, egyik cigarettát a másikon gyújtotta meg, a feje pedig olyan furán mozgott, mintha a Vitus-táncot járná . . . — Az, az! — mondta Kata. — És annak odaadják ezt a mi orgonavirágunkat? Kata nem válaszolt. — Mit szólt a hercegnő a porontyunkhoz ?— kérdezte később az erdész. — Mikor megcsókolta, a szeme tele volt a könynyel. Azt mondta: — A keresztfiamat sem