Budapesti Hírlap, 1895. február (15. évfolyam, 32-58. szám)

1895-02-01 / 32. szám

l vegye a dúló háborút? A miniszterek bukásáig­­• már­mint a kerületeikben való bukásukig ? Ha meglehetősen elszomorító és re­ménytelen nem lenne, nem volna komi­kum nélkül ez a mi állapotunk. Ott künn a kerületekben a papok tüzelik a népet a keresztény társada­lom nevében harcra, itt benn pedig a kultuszminiszter feláll, megsimítja für­tös fejét, kifeszíti a mellét és fogadko­­zik, hogy a papnevelés államosításával n­em fogja felidézni a kultúrharcot. Valóban nem, ezzel nem, ez már oktalan pleonazmus is volna. Hiszen felidézte már bőven egyébbel. Hanem hogy mivel fogja vissza leidézni: azt kellene tudni s azon volna üdvös, ha egy kissé törné gondba borult miniszteri fejét ő excellenciája, nem meri föltenni, hogy az uj pártnak oly irányt adnak, hogy abban a nemzetiségek is követhessék. Mindez tehát a végleges programtól függ. „De — igy folytatja — habár mi most még nem sokat várhatunk az új párttól, mégis minden jel arra mutat, hogy eg­zike lesz a parlament legnépe­sebb pártjainak. Már az a tény is, hogy volt bá­torsága szakítani az eddigi pártokkal s új zászlót kitűzni a küzdelemre, nagyban hozzájárul népszerű­ségének emeléséhez.“ A nemzeti párt holnap délután 5 órakor ét­­kezletet tart. Budapest, jan. 31. Miniszteri tanácskozás. Ma délután hosszabb miniszteri tanácskozás volt. A néppárt és az oláhok. A hazai román újságok örömmel vesznek tudomást az új néppárt megalakulásáról. Nagy jövőt jósolnak az új párt­nak, mely ha olyan programot tűz ki és oly irányt követ, hogy abban a nem magyar nemzetiségek is érdekeik megsértése nélkül segíthetik, hivatva van az igazi alkotmányosságot Magyarországon vissza­állítani. A Dreptatea többek közt így ír róla: „Mi ránk nemzetiségekre nem lehet közömbös az a pro­gram, melyet a párt kitűz. Mert vallás- és nemze­tiségi különbség nélkül, a jogegyenlőséget tartva szem előtt, nincs kizárva a lehetőség, hogy a nemzeti­ségei­ az uj párttal együttműködjenek. Igen sok függ az iránytól, melyet az uj párt venni fog. Nem áll­hatunk tétlenül s ha az új párt korrekt ala­pokra helyezkedik, az sem lehetetlen, h­ogy a nemzetiségek az új párttal fuzionálnak. Egy pont van a programban, a­mi az együttműködést meghiúsí­taná. S ez az, h­ogy az alakuló gyűlés a tranzakciót, mint az új párt közjogi alapját, elfogadta. Már­pe­dig a nemzetiségek a közjog kérdésében más állás­pontot nem foglalhatnak el, mint azt, hogy a tranzakciót nyílt kérdésnek tekintik.“ A Gazeta Transilvaniei nem bízik a párt je­­lenlegi vezetőiben, kiket régóta ismer s kikről még népet? Helyes. De ezzel a szocialistáknak csi­nálják a publikumot. — Nem. Mi ellenkezőleg meg akarjuk hagyni a népnek a hitét és az egyházát. Uram, az egyház az az évezredes dajka, a­ki a népek­nek az altató bölcsődalt énekeli. Vegyük el tőle a papot, az egyházat, a nagy gyermek fölébred és mindent összerombol. Jön a nagy krach, a debacle, a világfelfordulás. Ha mi vezetjük a népet, nagy dolgokat lehet vele csinálni ... ha paraszt vezeti a parasztot, Dózsa György lesz belőle. — A játék veszedelmes, de ez az alakulás előrelátható volt Az ordító liberalizmushoz címzett vállalat túltengése óta. A véglet meg­szülte a végletet. Vagy Mohács lesz ebből a milleniumi felfordulásból, vagy valami nagy disznóval kimászunk belőle. A népvezér rám nézett és mosolyogva így szólt: — Egyet már is tanultam a néptől. Úgy lesz, a­hogy lesz, majd valahogy csak lesz. úgy még sohse volt, hogy valahogy ne lett volna. Az ő állomására érkeztünk. Leugrott a vonatról, felszállt egy orosz módra befogott elegáns szánba és elrobogott. Az után, talán hogy kőbe ne üsse a lábát, parasztok álltak végig, levett kalappal, égő fáklyával s világí­tottak a nagy urnák. A­mint utána néztem, a kápráztató vörös fénybe, mintha édesanyánk, édes hazánk szét­darabolt testét láttam volna a véres havon heverni. Istenem, de szét is vagyunk mi hasogatva ebben a boldogtalan országban . . . Mikor ezer év előtt bejöttünk Ázsiából, mindnyájan magyarok és pogányok voltunk. A teremté­sét! De jól meg is csináltuk ezt az országot ezer év alatt! Simulusz. BUDAPESTI HÍRLAP. (3­. sz.) 1895. február 1. ORSZÁGGYŰLÉS. Budapest, jan. 31. Szenzációt ígért a manapi képviselőházi ülés. Maga a kormány is számolt azzal, erre vall az a tény is, hogy a kormánypárt lapjai­ban megjelent a fölhívás : a szabadelvű párt tagjai kéretnek, hogy­ a január 31-iki ülésnek már az elején teljes számmal jelenjenek meg. És a folyosón reggeli 10 órakor már zsi­bongó élet volt s itt is, ott is kérdezgették a függetlenségi pártiakat: — Nos, ki szólal fel a napirend előtt ? Arról volt ugyanis szó, hogy a Kossuth­­relikviáknak a lapokban szellőztetett dolga miatt a közjogi ellenzék a mai ülés napi­rendje előtt heves vitát fog provokálni és sa­rokba szorítja a gyermekkorát élő kormányt. Még az öreg Pulszky Ferenc is elcsoszogott a parlamentbe ennek a készülő viharnak a meg­nézésére. A középkorzat egyik szögletülésén letelepedett, fejét lehajtotta a karjára és el­­szundított. A vihar azonban elmaradt. Folytatták a közoktatásügyi költségvetés általános tárgyalá­sát, a­melyet a Ház ma be is fejezett. Még a vita bezárása előtt Wlassics miniszter mondott polemikus beszédet, a­melyben többek közt egy szerfölött meglepő s mindenek fölött jel­­illemző kijelentést tett. Azt mondta Wlassics miniszter, hogy az egyházpolitikai törvényal­kotások terén a főrendi tárgyalásra váró ja­vaslatokon csak oly módosításokat fogad el és támogat, a­melyeket az eltávozott Wekerle-kabinet nagyjai is elfogadnak. Ebből a kijelentésből most már lehetet­lenség mást következteti, mint hogy Wlassics Gyula és társai voltaképp nem is a korona ki­nevezése folytán, hanem mint az eltávozott ka­binetnek a miniszteri székekbe ültetett exponensei csinálják a magyar kultúrpolitikát. Különben a vitát Márkus József nyitotta meg, a ki a népoktatásügy széles földjét járta meg s a merre ment, mindenütt rámutatott a törvény s a kultúrpolitika hibáira s azoknak az eszközöknek az elégtelenségére, a­melyek­kel az uj miniszter a bajokat orvosolni akarja. Régen Gusztáv a kormánypárt padjairól bizal­mát fejezte ki a miniszterrel szemben, po­lemizált az ellenzéki szónokokkal s védte a püspöki kart a Hock János támadásai ellen. Közbe pedig udvariasan honorálta a Budapesti Hírlap mai vezércikkét, de hangsúlyozta, hogy a vitának szemmel látható haszna lesz, mert a miniszter képes megmérni az elhangzott be­szédek értékét. Dégen reflexióira itt csupán azzal a szíves válaszadással vagyunk, hogy a vitából aligha származhatik valami túlságosan nagy haszon a közoktatás kormányzására, mert hisz az új miniszter nem csak azzal nincs tisz­tában, minek kell történni a magyar nemzeti kultúra javára, de azt sem tudja, mi történik most a minisztériumában ? Ha ugyan történik valami, mert a hosszú vita alatt rendszerint 4-5 miniszteri tanácsos úr a képviselőházban kénytelen tartózkodni, hogy az új miniszter úrnak a vita során fölhozottakra nézvést föl­­világosítást adjanak. Most következett Wlassics miniszter, a­ki a föntebb már jelzett nyilatkozatán kívül még azt a fontos kijelentést tette, hogy a kor­mány egyáltalán nem gondol a papnevelés államosítására és hogy igyekezni fog mind­azokon a helyeken, a­hol a felekezeteknek nincs állami szempontból is megfelelő isko­lájuk, állami iskolákat létesíteni. Egyéb­iránt ügyesen polemizált az ellenzék szónokai­val s a kormánypárt a beszédet megtapsolta. Kovács Albert személyes ügyben válaszolt a miniszternek. Ezután az elnök az ülést öt percre felfüggesztette. Szünet után Brakulics Pál támadta a kormányt s fölemlítette a A képviselőház ülése. Elnök: Szilágyi Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, Bartók Lajos, Hock János. A kormány részéről jelen vannak: Bánffy Dezső b. miniszterelnök, Perczel Dezső, Lukács László, Wlassics Azyula, Josipovich Imre. A­­ múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök bemutatja Hegedűs Sándor és Ester­házy Kálmán gr. képviselőknek a kolozsvári nemzeti színház államosítása iránt beadott kérvényét, a­me­lyet a kérvényi bizottságnak adtak ki. Következett a napirend: a közoktatásügy költségvetése. Márkus József: Az 1867—68-as törvényho­zásról annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a bölcsnek nevezett törvényhozás a népoktatás számára óriási fércművet hozott létre. Ennek bizo­nyítására átvizsgálja az egész törvényt és sorra kimutatja hibáit, a­melyek közt nevezetesebb alap­­hiányosságok a következők: kimondja a tör­vény , hogy a felekezeti iskolák fentartásá­­nak költségeit a felekezetek képviseletei zajták be, de arról nem gondoskodtak, hogy min­den iskolaföntartó felekezetnek képviselete legyen. Az 1876 : XXVIII. tc. alapján feljogosították az egyházi főhatóságokat, hogy saját felekezeti iskolá­juk szervezése és fen­tartása tekintetében szabály­rendeletet alkossanak, a­mit a püspöki kar meg is tett. Az általa készített szabályrendeletet a kor­mány jóváhagyta s az életbe lépett. S most látjuk, hogy ez a szabályrendelet korántsem felel meg a viszonyoknak, s végtelen hézagokat hagy kitöltet­lenül. Nem képes oly szervezetet alkotni, mely hat­hatósan működhetnek. A szónok szerint nagyon he­lyes, hogy a törvényhozás megállapította az iskolák fentartására felhasználható költségeket s megjelölte azt a százalékot, melynél többel az ország lakosai semmi körülmények között nem terhelhetők. De mert e rendelkezés pótlásául nem gondoskodtak arról, hogy a­hol az 5°/a-ból az iskolák költsége ki nem telik, ott a kormány tartozzék iskolát állítani, ezzel elej­tette a népoktatás ügyét s ennek köszönhető, hogy népoktatásunk oly állapotban van, a minőben látjuk s hogy arról a miniszter úrnak is oly sújtó kritikát kellett mondani, minőt tőle hallani szerencsétlensé­günk volt. Az 1868 : XXXVII. t.-c. megengedi a feleke­zeteknek, hogy külön hitfelekezeti iskolát állítsanak fel és ott, a­hol a felekezetnek külön képviseleti szervezete nincs és a­hol a törvény életbelépéséig az iskola­fen­tartásra szükséges költségeket a köz­ségtől nyerték, hogy azon túl is annak pénz­tárából húzzák. Nagyon természetes, hogy a­meny­nyiben a népoktatási törvény különböző kate­góriákat és különbségeket állított fel a nép­iskolai tanintézetekre nézve, kénytelen volt a felekezet meg a község szavazás útján dönteni a fö­lött, hogy melyik jellegű iskolát fogadják el, tehát­­szavazni kellett a képviselőtestületeknek és pedig,­­a­hol hitfelekezeti képviseleti testület nem volt, ott tisztán községi képviselőtestület döntött. Itt azon­ban mindjárt egy lényeges hézag állott elő, oly hézag, a­mely azóta számtalanszor kényszerítette a közoktatásügyi kormányt, hogy azzal az ügg­gyel foglalkozzék és a különböző vidékeknek, községek­nek különböző előadásai, vagy pedig politikai jel­lege alapján, vagy a miniszternek sajátságos felfo­gása szerint így vagy amúgy döntetett el az ügy. Ezután Berzeviczy Alberttel polemizál­ó be­széde végén üdvözli a minisztert azért, mert hiszi, hogy a miniszter rövid vagy hosszú minisztersége alatt ha egyebet nem tesz is, legalább mint jogász tisztességesen és igazságosan végrehajtja a tör­vényt. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Dégen Gusztáv , Márkus beszédére tett po­lemikus megjegyzés után kijelentette, hogy elfo­gadja és helyesli a miniszter programját, mert ab­ban a kisdedóvóktól kezdve egészen az egyetemig elmonda a miniszter a szándékát s megjelölte cse­lekvése irányát és eszközeit. Különösen helyesli az oktatásügy konzervatív irányának hangoztatását, a­mely iránynak a szónok barátja. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Azután így­ nyilatkozik : Nem akarom a miniszter úr programjának egész terjedelmét felszólalásom tárgyává tenni; ér­tem azt, hogy az oktatásügyi vita a képviselőház türelmét eddigelé is elég nagy mértékben igénybe vette. Ámbár erre vonatkozólag nem osztom a Budapesti Hírlap — a­mely hírlap Magyarországon tekintélyes lap — mai vezércikkében közölt ama megjegyzést, mely szerint az igen t. lap abban a véleményben van, hogy az itt, az oktatásügy dél- bonyhádi választás kor les­ visszaéléseit, a­melyek­­ről lapunk más helyén szólunk. Utolsó szóno­kul Asbóth János beszélt, a­ki azt hangoztatta, hogy a megelőző kormány azért nem oldotta meg a tanügyi kérdéseket, mert a kultúrharc szervezésével volt elfoglalva. Szilágyi Dezső elnök erre a vitát, bezárta s a Ház a költség­­vetés első tételét, néhány képviselő kivételével, elfogadta.

Next