Budapesti Hírlap, 1895. október(15. évfolyam, 268. szám)
1895-10-01 / 268. szám
1895. október 1. BUDAPESTI HTEEAP. (268. sz.) miniszter, a nyomtatványok évi szükséglete pedig kerek számban hetvenezer forintba fog kerülni. Ami a felsorolt kiadások közül a legjelentékenyebbet, az anyakönyvi felügyelők és helyetteseik tiszteletdijait illeti, ezek akként oszlanak meg, hogy Budapest az első tíz évben évi 15.000 írt, Fiume évi 4000 frt segítségben részesül az anyakönyvi hivatalok fentartásáért; a többi városokban egyes tisztviselők nyertek tiszteletdíj mellett megbízást az anyakönyvek vezetésére, a vármegyékben pedig jobbára a községi és körjegyzőkre ruházták ezt a tisztet, egyes megyékben állami segítséggel meg is szaporítván ebből a célból a körjegyzőségek számát. A főrendiház október 3-án, csütörtökön d. e. 11. órakor ülést tart. A főrendiház naplóhitesítő bizottsága október 3-án csütörtökön délelőtt fél 11 órakor ülést tart. A képviselőház bizottságai. A vízügyi bizottság október 2-án, délután 5 órára ülést tart, melyen a Közép-Duna szabályozásáról szóló törvényjavaslatot fogja tárgyalni. A földművelésügyi bizottság ugyancsak október 2-án, délután 5 órakor tart ülést, melyen a szarvasmarha tenyésztés fejlesztése céljából felállítandó alapról és a mezőgazdasági törvényekről szóló törvényjavaslatokat fogja tárgyalás alá előkészíteni. Október 3-án délután 5 órakor a közgazdasági bizottság a vízügyi bizottságnak, a pénzügyi bizottság pedig a földművelésügyi bizottságnak az előző napon hozott határozatával fog foglalkozni. Ugyanekkor a negyedik bíráló bizottság tagjai is össze fognak gyűlni, hogy megállapítsák azt a határnapot, amelyen a nyitrai petíciót tárgyalás alá vehetik. Bizalom Bánffy Rezső bárónak. Pozsony vármegye törvényhatósági bizottsága mai ülésén Trencsén megye átiratát tárgyalván, bizalmat szavazott Bánffy Dezső báró miniszterelnöknek az Agliardi-ügyben tanúsított magatartásáért. — Sopron megye közgyűlése, mint nekünk telegrafálják, szintén ma tárgyalta Trencsén megye átiratát, s azt egyszerűen tudomásul vette. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, szept. 30. Lukács László pénzügyminiszter elmondta az expozéját, s beterjesztette a jövő évi költségvetést ; a képviselőház meghallgatta és azután megszavazta a vallás szabad gyakorlásáról és a zsidó vallás recepciójáról intézkedő törvényjavaslatokat. Ez a mai ülés története. A pénzügyminiszter csöndes hangon beszélt, szinte félő volt, hogy elakad a lélekzete, de azért egy óra hosszat keresztül sorolta fel a százezrek s a milliók rengetek számát. A jövő év pénzügyi életét kifestette színesre, beleírván e képbe ezt a számot: 77, 154, ami az 1896. évre preliminált pluszt jelenti. Megdicsérte a múlt esztendő pénzügyi eredményét s nyilatkozott a bank-, a kvóta-ügyek s a kereskedelmi szerződések tárgyalására vonatkozólag, hangsúlyozván a szükséges lojalitást és őszinteséget. A kormánypárt itt-ott megéljenezte a minisztert és az expozé elmondása után, sokan siettek üdvözölni. A két egyházpolitikai javaslatokhoz Bessenyei, Veszten, Papp Géza előadókon kívül, Wlassics miniszter, Szapáry gróf, Kovács Albert, Vajay, Helsz Ignác és Mezei Mór szólottak. A képviselőház ülése. Elnök : Szilágyi Dezső. Jegyzők : Schober, Perczel, Hévizy. A miniszterek Jósika báró kivételével mindnyájan jelen vannak. Szilágyi Dezső elnök megnyitja az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése után Bdnár Antal jegyző felolvasta azoknak a jobbára vasúti törvényjavaslatoknak a címeit, amelyeket a parlamenti szünet alatt a király szentesített; az elnök bemutatta a budapesti postatisztek és szolgáknak Hentaller Lajos által beadott kérvényét s jelentette, hogy Bániéi Ernő lemondott a torontáli alispánságról. Bölönyi Ödön az igazoló választmány részéről jelentette Bániéi Lászlót, Légrády Károlyt és Kola Jánost végleg, Vörös Lászlót, Hegedűs Károlyt és Schmidt Károlyt pedig a 30 napi idő fentartásával igazolták; míg a kormány részéről Bánffy Dezső báró miniszterelnök bemutatta az állami számszék jelentését az 1894-ik zárószámadásról s a Vaskapu-szabályozás kiadásairól ; és ezután következett az 1836. évi költségvetés előterjesztése. A jövő évi előirányzat összeállításánál nem lehetett figyelmen kívül hagynia a kormánynak azt a körülményt, hogy az utóbbi időben alkotott törvények, országos határozatok, mint pl. a millenium megünneplésére, a kiállítás megtartására vonatkozók stb., amelyek az 1896. évre már előzetesen bizonyos kiadásokat róttak és ennek következtében az állami bevételek természetes emelkedéséből származó többleteknek egy részét már előzetesen lefoglalták, s mintegy bizonyos célokra dezignáltak. Ezzel szemben, a kormánynak kötelessége volt gondoskodni arról, hogy az állami élet természetes fejlődésével karöltve járó nagyobb igények és szükségletek a lehetőségig kielégítést nyerjenek, nehogy az állami intézmények és az állami üzemek örvendetes fejlődésükben a dotációnak netalán nem kellő mérték megállapítása következtében, visszafejlődésre legyenek szorítva. Mindezeket az igényeket lehetőleg ki kellett elégíteni; mindezeket a különböző szempontokat össze kellett egyeztetni és bizonyos mértékig alá kellett rendelni a legfőbb szempontnak, amely minden körülmények között megóvandó, t. i. az államháztartási egyensúly föntartása és biztosítása szempontjából. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A költségvetés kiadási részéről elmondja a miniszter, hogy a közösügyi kiadásoknál 831.000 forinttal emelkedett a kiadás, a nyugdíjaknál 210.000 forinttal, az államadóságoknál 2.037.000 forinttal, amiből másfél millió az erdélyrészi dézsmakárpótlásra esik ; a vaskapu szabályozás tételénél 724.000 frt évi annuitás mutatkozik. A miniszterelnökségnél 549.000 írttal emelkedett a kiadás, (Mozgás a szélsőbalollalon.) a mi összeköttetésben van a millenáris ünnepségekkel. A belügyminiszteri tárca keretében a vármegyék közigazgatási kiadásai 150.000 írttal emelkednek, amire személyszaporítás szempontjából van szükség. Az állami anyakönyvek 878.000 frt több kiadást idéztek elő. (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! — a jobboldalon.) A közbiztonsági kiadások 442.000 frttal emelkednek a csendőrség szaporítása folytán. Ellenben 150.000 frtal kevesbülnek az átmeneti kiadások. A pénzügyminiszteri tárca kiadása 10.358.000 frttal. Iunkács László pénzügyminiszter : Beterjeszti a jövő évi költségvetést s legelsőbbet az 1894. évi zárószámadásokkal foglalkozik, mert ezzel akar mértéket szolgáltatni az 1896. évi költségvetés megítéléséhez. Az 1894. évi költségvetésben 20.668.000 frt oly kiadásra volt fölhatalmazva a kormány, amelynek nem volt speciális fedezete, tehát a pénztári készletből kellett födözni. Más szóval : ez törvényileg előirányzott 20 millió deficit volt. Minthogy pedig a pénztári készletből csak 5 milliót kellett fedezni , az eredmény 16 millióval kedvezőbb. (Helyeslés jobbfelől.) Ha pedig figyelembe vesszük, hogy az 1893. évi kezelésből 20 millió kiadást nem az 1893., hanem az 1894. évi zárószámadásban könyveltek el , akkor az eredmény 34—35 millióval kedvezőbb s ha csupán a tényleges kezelést és a közigazgatási előírást vesszük figyelembe , akkor a végeredmény 43,704.000 frt pluszt tüntet föl. De ezzel szemben rámutat az 1894. évi túlkiadásokra is : 18 millió a konverziónál, 20 millió az állami üzemeknél, V-1 millió a telepes kölcsönöknél stb. A túlkiadások összege 459 millió, a bevétel többletének összege pedig 60,930.000 frt, amelyből 2 millió esik az átmeneti kezelésre. Ezekből konstatálja a miniszter, hogy az 1894. évi zárószámadás méltán sorakozik a megelőző évek kedvező zárószámadásai mellé. (Élénk helyeslés.) E bevezető után áttér az 1896. évi költségelőirányzat ismertetésére és itt megjegyzi, hogy kisebb, mint a megelőző évben. Elsorolja ezután e tárca költségvetésében előforduló változásokat s itt megjegyzi, hogy a pénzügyigazgatóságok számát szaporítani kívánja s már 1896-ban legalább részben keresztül akarja vinni a tisztviselőknek magasabb fizetési fokozatba való előléptetését. Az adóhivatalok számát 10-zel óhajtja szaporítani. A pénzügyi tárca átmeneti kiadásainak 12 milliós apadása arra vezethető vissza, hogy a valutarendezéssel kapcsolatos aranybeszerzés most már megszűnt, miután az aranyat beszereztük és így az ezzel járó kiadás elesik ; természetesen elesik ennek következtében a megfelelő átmeneti bevétel is. Egy új tétellel találkozunk az átmeneti kiadásoknál, mely 120.000 irtot tesz ki és amelyet azért vettem föl a költségvetésbe, hogy a jövő évben a fővárosban mutatkozó drágaságra tekintettel, az alsóbb rendű családos vagy nős tisztviselők némi segélyben részesíttessenek. (Helyeslés.) A keresdelmi tárca átmeneti kiadásai nettó 7.700.000 írttal emelkednek, habár a beruházásokra fordítandó összeget 300.000 írttal kissebbítették. A vasúti beruházásokra 6 milliót, a leltár szaporításra s kiegészítési munkálatokra másfél milliót prelimináltak. Itt elmondja a miniszter, hogy a kereskedelmi kormánynyal együtt tanulmányozzák azt a kérdést : váljon az eddigi eljárás a vasutak beruházásának fedezése körül, hogy t. i. ezek a beruházások állandóan az állam rendes bevételeiről fedeztessenek, fenntartandók-e a jövőre, váljon helyes-e ez budgetális szempontból és a vasutak jövedelmezősége szempontjából ? A kérdés úgy áll (Halljuk! Halljuk!) hogy ha megtekintjük a múlt évek zárószámadási eredményeit, arra az eredményre jutunk, hogy azok az összegek, amelyek e címeken a költségvetésben prelimináltattak, mondhatni egyik évben sem fedezték teljesen a szükségletet, hanem ezeken kiinl póthitel vagy utólagos felhatalmazások kérése alapján kisebb-nagyobb öszszegek voltak szükségesek a beruházások céljaira. Ha számításba veszszük az utolsó 5 évnek vagyis 1890—1894. évi zárószámadási eredményeket, azt látjuk, hogy előirányoztatott az államvasuti beruházásokra 26 és fél millió forint, tényleg pedig kiadatott póthitel törvények igénybevételével 60 és fél millió forint, tehát 4 millió forinttal volt nagyobb ez az összeg az előirányzott összegnél és mégis ezzel nem fedeztünk minden szükségletet, hanem csak a legégetőbb és a legsürgősebb szükségleteket. Márpedig az államvasúti hálózat, habár nem olyan rohamosan, mint a nagy vasúti államosítások idejében, mindazonáltal folytonosan emelkedik, a forgalom is folytonosan terjed és így nagyon természetesen nem lehetünk abban a reményben, hogy az állami vasutaknál jövőre több beruházási szükségletek nem fognak felmerülni, sőt ellenkezőleg el kell készülve lennünk arra, hogy évek hosszú során át jelentékeny igényekkel fogunk szembe állni. (Igaz ! Úgy van !) Abban a kérdésben, hogy az összes beruházásokat folytonosan közvetetlenül az állam bevételeiből, vagy a vasutak tiszta bevételéből fedezzük — úgymond a miniszter — célt elérni nem lehet, mert a vasutaknak az a nettó bevétele, amely különben más állami célokra volna fordítandó, rendkívüli beruházások folytán annyira igénybe vétetnék, hogy a fenmaradó valódi nettó bevétel egy minimális összegre csökkenne, így, ha tekintetbe vesszük az 1894. évi zárszámadás eredményét, azt látjuk, hogy az említett évben az államvasutak öszszes bevétele 85.800.000 frtot tett ki, az összes kiadás pedig — a beruházásokat is ideszámítva — 69.000.500 frt volt, úgy, hogy a nettó átmeneti eredmény 16.300.000 forintra rúgott. Ha már most ez összeget összehasonlítjuk kívül-belül azzal a 800 millióval és ha a kibocsátási költségeket is figyelembe vesszük, a majdnem 1000 milliót megközelítő vagyonnal, amely az államvasutak beruházására fordíttatott, azt hiszem, hogy 16,5 millió forint csak minimális jövedelmezőségnek felel meg, így ezek sem félreértésekre, sem pedig az államháztartásunk teljesen kielégítő állapota iránt aggályokra nem adhat okot a kormánynak az az intézkedése, hogy tanulmány tárgyává tette azt a kérdést, nem volna-e célszerű az említett szempontokból az államvasutaknál is olyképp oldani meg a beruházási kérdést, mint ez más hasontermészetű intézeteknél, sőt más állami vasutaknál is történni szokott, hogy t. i. a beruházások nem közvetetlenül az illető intézmény jövedelméből, hanem más módon, hitelművelet útján beszerzett összegekből fedeztessenek, és a kölcsönnek csakis annuitása helyeztessék a költségvetésbe ? Amit ezen a tényen túlmenőleg híreszteltek a lapok, az már messze túl megy a valóságon. A jövő pénzügyi politikáról általában véve az a meggyőződése, hogy törekedni kell állami kiadásaink körében a mennyire csak lehet, megtakarításokat eszközölni, törekednünk kell, hogy oly öszszegek, amelyek költségvetésünkben ma bizonyos célokra le van kötve, amennyiben fölszabadíthatók, fölszabadíthassanak ; törekednünk kell, hogy az új kiadásokkal szemben magában a költségvetésben keressük meg a fedezetet, mert, ha nincs is kétségem az iránt, hogy normális viszonyok közt az állami bevételek mérsékelten és fokozatosan tovább is emelkedni fognak, de arra, hogy évtizedeken keresztül óriási mértékben emelkedjenek, a dolog természeténél fogva számítani nem lehet. Viszont más részről nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy kiadásaink tekintetében még nem értük el a tetőpontot, még azok növekedni fognak. Még sok ilyen jelentékeny kérdés vár megoldásra, hogy többet ne említsek az adminisztráció reformjának kérdése, ami mindenesetre igen jelentékeny kiadásszaporulattal fog járni. Ezért elutasíthatatlan kötelessége a kormánynak, hogy a budget keretén belül igyekezzék oly fedezeti forrásokat keresni, melyekkel ez új terheket az állampolgárok újabb igénybevétele nélkül lehessen fedezni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) E kitérés után folytatja a miniszter a földmivelésügyi tárca költségvetésének ismertetését. E tárca kiadásai mindössze 751.000 frttal emelkednek, amiből 50.000 frt jut az erdőőri szakiskolákra, amelyeket idáig az országos erdei alapból finanszíroztak, 254.000 frt a gazdasági ismeretek terjesztésére. E tárca politikáját illetőleg megjegyzi a pénzügyminiszter, hogy a kormány behatóan foglalkozik a közgazdaság és mezőgazdaság más fontos kérdéseivel, amint erről a földmivelésügyi miniszter úr által már részben beterjesztett, részben pedig beterjesztendő törvényjavaslatok tanúskodnak. Foglalkozik a kormány a mezőgazdasági hitel kérdésének szabályozásával, foglalkozik a fillokszerű által elpusztított szőlővidékek rekonstrukciójával. Erre vonatkozólag legközelebb a földmivelésügyi miniszter be fogja terjeszteni a törvényjavaslatot. 3