Budapesti Hirlap, 1896. január (16. évfolyam, 1-30. szám)
1896-01-01 / 1. szám
1896. január 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (1. sz.) térve a törvényes institúciók logikájának magyarázatára, igy folytatja: A törvény érdeke épp úgy megköveteli a végrehajtó hatalmat, mint az állam érdeke a törvényt. S e tárgyról gondolkozva, nekem úgy látszik, sokkal kívánatosabb, hogy jó kezekben legyen a rész törvény, mint rész kezekben a legjobb. Mert akiben a hatalom jó szándékkal párosul, ha a törvényt alkalmazza, kizárólag csak az igazságot és méltányosságot tartja szem előtt; s ha tán a törvény kétes, oly értelemben veszi azt, mely a magán- és közjónak inkább megfelel. De a kikben hiányzik a becsületes jó szándék, kik a közhatalomban csak önhatalmuk és akaratuk erősödésének eszközét látják, a törvény szavára nem hajtanak, mindenben a maguk tetszése, kénye-kedve szerint döntenek. Ez eljárás mellett az államnak, melynek alapja a jog,nemcsak tényeikkel, de még inkább példájukkal csak romlására vannak. Mert a példa könnyen vonz és követője bőven akad. Ezért a közhatóságok megválasztásánál a legéberebb óvatosság szükséges. Hazánk alkotmányos szervezetében mély bölcseséget s mintegy magasabb kéz intézkedését lehet látnunk abban, hogy az államhatalom kezelői időről-időre változnak, mi az állam fönnállásának, tartós fönmaradásának legerősebb biztosítéka ; és hogy egyetlen kézben nem pontosul össze korlátlanul minden hatalom, hogy kivételes jogosultsággal kiemelkedve bűn nélkül veszélyeztethetné a közszabadságot, a köznyugalmat. E szervezet mellett vált lehetővé, hogy honfoglalásunk után ezer évre hazánk nemcsak fönnáll, de fönnáll aképp, hogy minden létező államnál régibb s a letünteket túlélte. A törvények e megkívánt tiszteletével szemben igy szól az érseki pásztorlevél: A hol pedig e törvény ereje a lelkeket át nem hatja, ott az erkölcsök is Lányaiknak, az egyetértés felbomlik, mert a hírvágy kerekedik fölül. S ahol ez beette magát, fegyelem, tudomány, ész hatálytalan. A hol a jók azt kénytelenek látni, hogy a vagyon erény és érdem nélkül is emel: ahol a gazdagságnak a nép szemét elkápráztató álfényébe a tisztesség mindinkább belevész, az erény szeretetét kiöli az anyag szeretete , ott az élvezetvágy az igazságtól elvonja, elszédíti a lelkeket. Hol a gazdagság minden: hűség, becsület, szabadság, a lélek e nagy kincsei, elvesztik értéküket, mert az erénynek csak egy útja van —•, és tövises útja, de a pénzvágy eszközeiben nem válogat, útját, jóval-roszszal nem törődve, szabad kénye szerint szabja meg. És mivel az emberek szemében minden dolognak becset és értéket amaz előny ad, melyet nyújt, igy a gonoszságot is a vele járó haszon szüli és neveli, mert jutalom nélkül senki sem lesz roszszá. Samaraa dr. érsek pásztorlevelét Vizkereszt ünnepén hirdetik ki a templomokban. Uj főispánok. A hivatalos lap mai száma a következő legfelsőbb kéziratokat közli: Magyar belügyminiszterem előterjesztésére Horváth Béla országgyűlési képviselőt Hont vármegye, valamint Selmec- és Bélabánya szabad királyi városok főispánjává kinevezem. Kelt Bécsben, 1895. évi december hó 29-én, Ferenc József, s. k. Veresei Dezső, s. k. Magyar belügyminiszterem előterjesztésére Válffy Elemér országgyűlési képviselőt Versec törvényhatósági joggal felruházott város főispánjává kinevezem. Kelt Bécsben, 1895. évi december 29-én. Ferenc József, s. k. Veresei Dezső, s. k. Horváth Béla Felső-Túron, Hontmegyében született 1859-ben. Elvégezvén a jogot a budapesti egyetemen, Majthényi László főispán titkára lett, 1884-ben pedig az ipolysági kerület egyhangúlag főszolgabirájává választotta. Horváth csak háromévig viselte ezt az állást, mert 1887-ben az ipolysági kerület képviselőjévé választotta. A képviselőházban a felirati és kérvényi bizottság, majd pedig, a mikor 1892-ben újra megválasztották, a VII. igazoló szakosztály előadója, a VI. igazságügyi ,s felirati és kérvényi bizottság tagja volt. Pálffy Elemér 1856-ban született Aradon. Itt végezte a gimnáziumot is s azután Budapestre jött jogot hallgatni. Volt egyévi önkéntes s leszolgálván az egy esztendőt, tartalékos hadnagygyá nevezték ki a 61-ik gyalogezredbe. Közigazgatási pályáját 1879-ben kezdette meg, a mikor Temesmegye főispánja tiszteletbeli aljegyzővé nevezte ki. A rákövetkező esztendőben árvaszéki ülnök lett, ISSS-ban pedig a fehértemplomi kerület főszolgabirájává választotta, mely állását 1892-ig viselte, a mikor az említett kerület liberális programmal megválasztotta képviselőnek. A Házban a IV. igazságügyi bizottságnak, az összeférhetetlenségi és zárószámadási bizottság tagja volt. A német kancellár Bécsben, Hohenlohe herceg, német birodalmi kancellár és neje ma reggel 8 órakor Bécsből visszautazott Berlinbe. A pályaudvarra Golovsstdi gróf külügyminiszter, Eulenburg gróf német nagykövet és a német nagykövetség tagjai ideérték ki a hercegi párt, Apponyi és Ugrón. Az Egyetértés mai számában Ugrón Gáborral való beszélgetést közölt. Az Egyetértés e közlése szerint Ugrón Gábor állítólag a következő nyilatkozatokat is tette: „Apponyi békeajánlata engem nem lepett meg. Tudomásom van arról, hogy valami készülőben van. Jó ezt tudni és jó résen lenni. Ám béküljenek a nemzeti párt és kormánypárt ! A függetlenségi párt azonban soha sem békélhet meg a 67-es alapon álló pártokkal és küzdenie kell mindazok ellenében, akik alkalmat nyújtanak Magyarországon arra, hogy a közszellem meghamisíttassék. Ezt is csak a mai kormányzati rendszerben rejlő abszurditások idézhetik elő. Ismételem, ám béküljenek azok, akinek ez ingélere van. Mi nemkötünk békét, nem is köthetünk azokkal, akiknek irányzatával és felfogásával az alapkérdésekben sem érthetünk egyet. Arra a kérdésére, hogy miért nem írtam én cikkelyemet (amely a Nemzeti Hírlapban jelent meg) a Magyarországba, csak azt, felelhetem: abba a lapba nem írok, nem is írhatok. Az a lap, amely a függetlenségi párt elveit hangoztatja, csak teret nyújt annak a fogalomzavarnak, amely máris dúl a közfelfogásban — hogy csak egy példát említsek — megteszik Apponyit a nemzet vezérének! Ki vagy kik jogosították föl arra ? A függetlenségi párt talán, amelynek orgánumául vallja e lap magát? Vagy a függetlenségi ártnak valamely frakciója, nagy embere ? Tekintettük-e mi, a függetlenségi párt tagjai — Apponyit a nemzet vezérének. Ezt nem vallottam sem én, sem más, a ki párthívünk. A Magyarország karácsonyi vezércikke nem más, mint dicsőítése az Apponyistáknak, Apponyiékkal vacsorálnak s az ott telitett szellemmel hirdetnek olyan fölfogást, ami ellenzéki lehet, de nem egyeztethető össze a függetlenségi párt elveivel.“ A Magyarország távirati után kérdezte meg Ugron Gábort az interview valódisága miatt, mire Ugron Gábor Székelyudvarhelyről ezt telegrafálta: Bihari Imre, az Egyetértés munkatársa üldözött, hogy a passzív resistenciáról írt cikkelyem tárgyában engem megintervieváljon. Én ezt az Egyetértésnek megtagadtam. Az Egyetértés mai közleménye, melyet velem táviratilag közöltök, valótlan, mert én Biharit kérdezősködéseivel elutasítottam. Ugron Gábor: A közönség ezekből láthatja, hogy egyes lapok csupa versenygésből mi mindenre képesek egy újév tájékán. — Ami külömben Bihari Imre urat illeti, ő késő éjjel nyilatkozatot küldött be hozzánk, melyben kijelenti, hogy ő beszélt Ugronnal s tudósítása megtele Ugrón szavainak. A nemzeti párt holnap d. e. 10 órakor összegyűl a kör helyiségeiben, hogy a párt vezérét, Apponyi Albert grófot az újév alkalmával üdvözölje. Uj főkapitány. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király december 29-ikén kelt legfelsőbb elhatározásával Rudnay Béla Hont vármegye, Selmec- és Bélabánya szabad királyi városok, valamint Nógrád vármegye főispánját, ettől az állásától való fölmentése mellett, az 1881. évi XXI. törvénycikk 43. §-a alapján Budapest fő- és székváros rendőrségi főkapitányává kinevezte. Az új főkapitány néhai rudnai és divaldfalvi Rudnay István földbirtokosnak és ügyvédnek a fia, most tölti be 39-ik életévét. Jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, s 1878-ban Nyitramegye tiszteletbeli aljegyzőjévé választották, de állását jóformán el sem foglalta, amikor mint tartalékos tisztet levitték Boszniába. Itt részt vett Bilincs megszállásában és több kisebb ütközetben. Hazatérve, a nyitrazsámbokréti kerületben szolgabíró, majd az érsekújvári kerületben főszolgabíró lett. 1882-ben feleségül vette Birly Ilonát. 1884-ben Nyitrába került főkönyvvezetőnek. Két évvel később az árvaszék alelnöke, 1887-ben pedig megyei főjegyző lett s ebben az állásban megmaradt 1892-ig, mikor országgyűlési képviselővé választották. Mint képviselő a kormánypártnak volt tagja ; körülbelül másfél évvel ezelőtt nevezték ki Hontmegyének, később Nyitramegyének is főispánjává. Rudnay társadalmi téren is élénk tevékenységet fejtett ki; 1885-ben titkára, 1888-ban alelnöke lett a felvidéki kulturegyesületnek. A kérvények. A képviselőhöz még mielőtt karácsonyi vakációra szétoszlott volna, elhatározta, hogy az újra összegyűlését követő legelső szombaton, tehát január u-én folytatja a Házhoz intézett feliratok és kérvények huszonegyedik sorjegyzékének a tárgyalását. Változatos története van ennek a sorjegyzéknek. Három ülésében foglalkozott vele a Ház és még mindig csak a derekáig jutott el a sorjegyzéknek. Tanácskozás közben ki- Társalgási leckék. Budapest, dec. 31. A minap egy kis zöldboritékos füzet jelent meg, ezzel a címmel: Társalgási leckék. írta Mikszáth Kálmán. A füzet a Lógrády-testvérek kiadásában jelent meg és a vallás- és közoktatásügyi minisztérium az elemi népiskoláknak ajánlja. A néhány lapra terjedő könyvecske kulos akar lenni a német nyelv megtanulásához s nem egyéb, mint 112 olyan német mondatnak magyarra fordítása, melyet útközben, a faluban és a városban gyakran használnak. A könyv egészen egyszerű, primitív kis munka, a magyar nyelv terjesztése a célja, noha különösnek találjuk, hogy az elemi iskolásoknak ajánlt legszükségesebb szavak egyikének a szerző a pálinkát tartja, mert ennek a rovatnak mindjárt a második szava az. A könyv megjelenésével feltűnő hírek terjedtek el. A Nemzeti iskola című iskolaügyi lap azt írta, hogy a kormány ezért a füzetért Mikszáthnak 3000 forint tiszteletdíjat adott, a Hazánk pedig hozzáteszi, hogy a Lógrády-testvérek nyomdájának a közoktatásügyi miniszter a füzet kinyomatásáért 10.000 forintot fizetett. Félhivatalosan most erről az ügyről a következőket írják: Némely lap irányzatos színezéssel említi Wlassics Gyula dr. közoktatási miniszter azt az intézkedését, hogy a magyar nyelvtanítás sikerének biztosítása céljából „Társalgási leckéket“ íratott. Pedig a minisztert ebben az intézkedésében a legjobb intenció és az a tapasztalat vezérelte, hogy a nem magyar anyanyelvű tankötelesek, az iskolában elsajátított magyar beszédkészséget künn az életben csakhamar elfeledik. Egy oly könyvecske felől akart tehát a miniszter gondoskodni, amely a gyakorlati életből merített eszmekörben a gyermeknél öregbítse a magyar beszédképességet, szt a szülei háznál is kedvet ébreszszen a magyar társalgás iránt. Ily célzatból írattak a „Társalgási leckék“, s osztattak szét ingyen, 100 ezer példányban az iskolák tanulói között, jellegkülünbség nélkül. Teljesen téves a lapok amaz állítása, hogy Mikszáth Kálmán a füzetke megírásáért háromezer forint tiszteletdíjat kapott volna, mert ennél sokkal kevesebb és semmi esetre sem annyi díjban részesült a szerző, mint a mennyivel az ő munkáját különben is honorálni szokták; — megbízta pedig a miniszter Mikszáthot a füzetke megírásával azért, mert azt egyik legnagyobb íróval akarta meghatni, ily módon biztosítani kívánta annak belbecsét és rokonszenves fogadását. A társalgási leckék nem csak német, hanem azonkívül még román, tót, szerb, rutén és horvát fordításban is megjelentek. A fordítást, nyomtatást, szétküldést, szóval az előállítással járó összes teendőket a kiadó cég teljesítette, még pedig nem tízezer forintért, hanem ennél kevesebb összegért és annyira előnyös föltételek mellett, hogy egy-egy füzetnek előállítása mindössze néhány krba került s e költség jó három év alatt minden időközi kamat nélkül törlesztetik. Egyébiránt a „Társalgási leckék“ megjelenése nem titokban történt.. Jelezve volt az a cég és író nevének megemlítésével a hivatalos lapban és ismertetve van a közoktatás állapotáról az országgyűlés elé terjesztett 24-ik miniszteri jelentésben. 3 tűnt, hogy a kérvényi bizottság több feliratról téves javaslatot terjesztett a Ház elé, amennyiben nem tárgyalatoknak jelölte azokat meg azon az alapon, hogy a mostani ülésszakban ily tárgyú petíciók már voltak napirenden, holott az a tárgyalás, melyre a bizottság utal, egy nappal az ülésszak megnyitása előtt történt. A sorjegyzékben foglalt — a mezőgazdasági szakba vágó — kérvény tárgyalásakor még Festetich Andor gróf állott a földmivelési tárca élén; a tanácskozás további folyamán már Darányi Ignác vett részt mint miniszter, a somogy-vármegyei ismeretes agrárkérvény tárgyalásában. A sorjegyzék előadója az eddigi tanácskozások rendjén Horváth Béla volt, akinek főispánná való kinevezését éppen ma közli a hivatalos lap. A kérvényi bizottságnak most új előadót kell választania a sorjegyzék még el nem intézett része számára. Ez a rész magában foglalja negyvenhat törvényhatóságnak az iránt való kérvényét is, hogy a véderő törvény 25-ik §-a a második önkénytesi szolgálati év megszüntetésével módosíttassák. Úgy értesülünk, hogy eme petícióknak a tárgyalása keretébe bele fogják vonni a Házban azokat a dolgokat is, melyekkel a honvédelmi minisztériumnak egyik ideiglenesen nyugdíjazott tanácsosa a napi sajtó terén éppen most foglalkozik.