Budapesti Hirlap, 1896. január (16. évfolyam, 1-30. szám)

1896-01-01 / 1. szám

1896. január 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (1. sz.) térve a törvényes institúciók­ logikájának ma­gyarázatára, igy folytatja: A törvény érdeke épp úgy megköveteli a végrehajtó hatalmat, mint az állam érdeke a törvényt. S e tárgyról gondolkozva, nekem úgy látszik, sokkal kívánatosabb, hogy jó kezekben legyen a rész törvény, mint rész kezek­ben a legjobb. Mert a­kiben a hatalom jó szándék­kal párosul, ha a törvényt alkalmazza, kizárólag csak az igazságot és méltányosságot tartja szem előtt; s ha tán a törvény kétes, oly értelemben veszi azt, mely a magán- és közjónak inkább meg­felel. De a kikben hiányzik a becsületes jó szán­dék, kik a közhatalomban csak önhatalmuk és aka­ratuk erősödésének eszközét látják, a törvény sza­vára nem hajtanak, mindenben a maguk tetszése, kénye-kedve szerint döntenek. Ez eljárás mellett az államnak, melynek alapja a jog,­­nemcsak tényeik­­kel, de még inkább példájukkal csak romlására vannak. Mert a példa könnyen vonz és követője bőven akad. Ezért a közhatóságok megválasztásá­nál a legéberebb óvatosság szükséges. Hazánk al­kotmányos szervezetében mély bölcseséget s mint­egy magasabb kéz intézkedését lehet látnunk ab­ban, hogy az államhatalom kezelői időről-időre vál­toznak, mi az állam fönnállásának, tartós fönmara­­dásának legerősebb biztosítéka ; és hogy egyetlen kézben nem pontosul össze korlátlanul minden ha­talom, hogy kivételes jogosultsággal kiemelkedve bűn nélkül veszélyeztethetné a közszabadságot, a köznyugalmat. E­ szervezet mellett vált lehetővé, hogy honfoglalásunk után ezer­­ évre hazánk nemcsak fönnáll, de fönnáll aképp, hogy min­den létező államnál régibb s a letünteket túlélte. A törvények e megkívánt tiszteletével szemben igy szól az érseki pásztorlevél: A hol pedig e törvény ereje a lelkeket át nem hatja, ott az erkölcsök is Lányaiknak, az egyetértés felbomlik, mert a hír­vágy kerekedik fölül. S a­hol ez beette magát, fe­gyelem, tudomány, ész hatálytalan. A hol a jók azt kénytelenek látni, hogy a vagyon erény és érdem nélkül is emel: a­hol a gazdagságnak a nép sze­mét elkápráztató álfényébe a tisztesség mindinkább belevész, az erény szeretetét kiöli az anyag szere­­tete , ott az élvezetvágy az igazságtól elvonja, el­­szédíti a lelkeket. Hol a gazdagság minden: hűség, becsület, szabadság, a lélek e nagy kincsei, elvesz­tik értéküket, mert az erénynek csak egy útja van —•, és tövises útja, de a pénzvágy eszközeiben nem válogat, útját, jóval-roszszal nem törődve, szabad kénye szerint szabja meg. És mivel az emberek sze­mében minden dolognak becset és értéket amaz előny ad, melyet nyújt, igy a gonoszságot is a vele járó haszon szüli és neveli, mert jutalom nél­kül senki sem lesz roszszá. Samaraa dr. érsek pásztorlevelét Vizkereszt ünnepén hirdetik ki a templomokban. Uj főispánok. A hivatalos lap mai száma a következő legfelsőbb kéziratokat közli: Magyar belügyminiszterem előterjesztésére Horváth Béla országgyűlési képviselőt Hont vár­megye, valamint Selmec- és Bélabánya szabad királyi városok főispánjává kinevezem. Kelt Bécs­ben, 1895. évi december hó 29-én, Ferenc József, s. k. Veresei Dezső, s. k. Magyar belügyminiszterem előterjesztésére Válffy Elemér országgyűlési képviselőt Versec tör­vényhatósági joggal felruházott város főispánjává kinevezem. Kelt Bécsben, 1895. évi december 29-én. Ferenc József, s. k. Veresei Dezső, s. k. Horváth Béla Felső-Túron, Hontmegyében szü­letett 1859-ben. Elvégezvén a jogot a budapesti egyetemen, Majthényi László főispán titkára lett, 1884-ben pedig az ipolysági kerület egyhangúlag főszolgabirájává választotta. Horváth csak három­­évig viselte ezt az állást, mert 1887-ben az ipoly­sági kerület képviselőjévé választotta. A képviselő­­házban a felirati és kérvényi bizottság, majd pedig, a mikor 1892-ben újra megválasztották, a VII. iga­zoló szakosztály előadója, a VI. igazságügyi ,­s felirati és kérvényi bizottság tagja volt. Pálffy Elemér 1856-ban született Aradon. Itt végezte a gimnáziumot is s azután Budapestre jött jogot hallgatni. Volt egyévi önkéntes s leszolgál­­ván az egy esztendőt, tartalékos hadnagygyá ne­vezték ki a 61-ik gyalogezredbe. Közigazgatási pályáját 1879-ben kezdette meg, a mikor Temes­­megye főispánja tiszteletbeli aljegyzővé nevezte ki. A rákövetkező esztendőben árvaszéki ülnök lett, ISSS-ban pedig a fehértemplomi kerület főszolga­­birájává választotta, mely állását 1892-ig viselte, a mikor az említett kerület liberális programmal meg­választotta képviselőnek. A Házban a IV. igazság­ügyi bizottságnak, az összeférhetetlenségi és záró­­számadási bizottság tagja volt. A német kancellár Bécsben, Hohenlohe her­ceg, német birodalmi kancellár és neje ma reggel 8 órakor Bécsből visszautazott Berlinbe. A pálya­udvarra Golovsstdi gróf külügyminiszter, Eulenburg gróf német nagykövet és a német nagykövetség tagjai ideérték ki a hercegi párt, Apponyi és Ugrón. Az Egyetértés mai szá­mában Ugrón Gáborral való beszélgetést közölt. Az Egyetértés e közlése szerint Ugrón Gábor állítólag a következő nyilatkozatokat is tette: „Apponyi békeajánlata engem nem lepett meg. Tudomásom van arról, hogy valami készülő­ben van. Jó ezt tudni és­ jó résen lenni. Ám bé­­küljenek a nemzeti párt és kormánypárt ! A függet­lenségi párt azonban soha sem békélhet meg a 67-es alapon álló pártokkal és küzdenie kell mind­­azok ellenében, a­kik alkalmat nyújtanak Magyar­­országon arra, hogy a közszellem meghamisíttassék. Ezt­ is csak a mai kormányzati rendszerben rejlő abszurditások idézhetik elő. Ismételem, ám békül­­jenek azok, a­kinek ez ingélere van. Mi nem­­kötünk békét, nem is köthetünk azokkal, a­kik­nek irányzatával és felfogásával az alapkérdések­ben sem érthetünk egyet. Arra a kérdésére, hogy miért nem írtam én cikkelyemet (a­mely a Nemzeti Hírlap­ban jelent meg) a Magyarországba, csak azt, felelhetem: abba a lapba nem írok, nem is írhatok. Az a lap, a­mely a függetlenségi párt elveit han­goztatja, csak teret nyújt annak a fogalomzavar­nak, a­mely már­is dúl a közfelfogásban — hogy csak egy példát említsek — megteszik Apponyit a nemzet vezérének! Ki vagy kik jogosították föl arra ? A függetlenségi párt talán, a­melynek orgá­numául vallja e lap magát? Vagy a függetlenségi ártnak valamely frakciója, nagy embere ? Tekint­ettük-e mi, a függetlenségi párt tagjai — Appo­nyit a nemzet vezérének. Ezt nem vallottam sem én, sem más, a ki párthívünk. A Magyarország ka­rácsonyi vezércikke nem más, mint dicsőítése az Apponyistáknak, Apponyiékkal vacsorálnak s az ott telitett szellemmel hirdetnek olyan fölfogást, a­mi ellenzéki lehet, de nem egyeztethető össze a füg­getlenségi párt elveivel.“ A Magyarország távirati után kérdezte meg Ugron Gábort az interview valódisága miatt, mire Ugron Gábor Székelyudvarhelyről ezt telegrafálta: Bihari Imre, az Egyetértés munkatársa üldö­zött, hogy a passzív resistenciáról írt cikkelyem tár­gyában engem megintervieváljon. Én ezt az Egyet­értésnek megtagadtam. Az Egyetértés mai közle­ménye, melyet velem táviratilag közöltök, valótlan, mert én Biharit kérdezősködéseivel elutasítottam. Ugron Gábor: A közönség ezekből láthatja, hogy egyes la­pok csupa versenygésből mi mindenre képesek egy újév tájékán. — A­mi külömben Bihari Imre urat illeti, ő késő éjjel nyilatkozatot küldött be hozzánk, melyben kijelenti, hogy ő beszélt Ugronnal s tudósítása megtele Ugrón szavainak. A nemzeti párt holnap d. e. 10 órakor össze­gyűl a kör helyiségeiben, hogy a párt vezérét, Apponyi Albert grófot az újév alkalmával üd­vözölje. Uj főkapitány. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király december 29-ikén kelt legfel­sőbb elhatározásával Rudnay Béla Hont vármegye, Selmec- és Bélabánya szabad királyi városok, vala­mint Nógrád vármegye főispánját, ettől az állásától való fölmentése mellett, az 1881. évi XXI. törvény­cikk 43. §-a alapján Budapest fő- és székváros rendőrségi főkapitányává kinevezte. Az új főkapitány néhai rudnai és divaldfalvi Rudnay István földbirtokosnak és ügyvédnek a fia, most tölti be 39-ik életévét. Jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, s 1878-ban Nyitra­­m­egye tiszteletbeli aljegyzőjévé választották, de ál­lását jóformán el sem foglalta, a­mikor mint tarta­lékos tisztet levitték Boszniába. Itt részt vett Bi­lincs megszállásában és több kisebb ütközetben. Hazatérve, a nyitrazsámb­okréti kerületben szolga­­bíró, majd az érsekúj­vári kerületben főszolgabíró lett. 1882-ben feleségül vette Birly Ilonát. 1884-ben Nyitrába került főkönyvvezetőnek. Két évvel később az árvaszék alelnöke, 1887-ben pedig megyei fő­­jegyző lett s ebben az állásban megmaradt 1892-ig, mikor országgyűlési képviselővé választották. Mint képviselő a kormánypártnak volt tagja ; körülbelül másfél évvel ezelőtt nevezték ki Hontmegyének, később Nyitramegyének is főispánjává. Rudnay tár­sadalmi téren is élénk tevékenységet fejtett ki; 1885-ben titkára, 1888-ban alelnöke lett a felvidéki kulturegy­esületnek. A kérvények. A képviselőhöz még mielőtt karácsonyi vakációra szétoszlott volna, elhatározta, hogy az újra összegyűlését követő legelső szom­baton, tehát január u­-én folytatja a Házhoz inté­zett feliratok és kérvények huszonegyedik sorjegy­­zékének a tárgyalását. Változatos története van ennek a sorjegyzéknek. Három ülésében foglalko­zott vele a Ház és még mindig csak a derekáig jutott el a sorjegyzéknek. Tanácskozás közben ki-­­ Társalgási leckék. Budapest, dec. 31. A minap egy kis zöldboritékos füzet jelent meg, ezzel a címmel: Társalgási leckék. írta Mikszáth Kál­mán. A füzet a Lógrády-testvérek kiadásában jelent meg és a vallás- és közoktatásügyi minisztérium az ele­mi népiskoláknak ajánlja. A néhány lapra terjedő köny­vecske kulos akar lenni a német nyelv megtanulá­­sához s nem egyéb, mint 112 olyan német mondat­nak magyarra fordítása, melyet útközben, a faluban és a városban gyakran használnak. A könyv egé­szen egyszerű, primitív kis munka, a magyar nyelv terjesztése a célja, noha különösnek találjuk, hogy az elemi iskolásoknak ajánlt legszükségesebb szavak egyikének a szerző a pálinkát tartja, mert ennek a rovatnak mindjárt a második szava az. A könyv megjelenésével feltűnő hírek terjedtek el. A Nem­zeti iskola című iskolaügyi lap azt írta, hogy a kor­mány ezért a füzetért Mikszáthnak 3000 forint tiszteletdíjat adott, a Hazánk pedig hozzáteszi, hogy a Lógrády-testvérek nyomdájának a közoktatásügyi miniszter a füzet kinyomatásáért 10.000 forintot fizetett. Félhivatalosan most erről az ügyről a kö­vetkezőket írják: Némely lap irányzatos színezéssel említi Wlassics Gyula dr. közoktatási miniszter azt az in­tézkedését, hogy a magyar nyelvtanítás sikerének biztosítása céljából „Társalgási leckéket“ íratott. Pedig a minisztert ebben az intézkedésében a legjobb intenció és az a tapasztalat vezérelte, hogy a nem magyar anyanyelvű tankötelesek, az iskolában el­sajátított magyar beszédkészséget künn az életben csakhamar elfeledik. Egy oly könyvecske felől akart tehát a miniszter gondoskodni, a­mely a gyakorlati életből merített eszmekörben a gyermek­nél öregbítse a magyar beszédképességet, szt a szülei háznál is kedvet ébreszszen a magyar társal­gás iránt. Ily célzatból írattak a „Társalgási lec­kék“, s osztattak szét ingyen, 100 ezer példányban az iskolák tanulói között, jellegkülünbség nélkül. Teljesen téves a lapok amaz állítása, hogy Mikszáth Kálmán a füzetke megírásáért háromezer forint tiszteletdíjat kapott volna, mert ennél sokkal kevesebb és semmi esetre sem annyi díjban része­sült a szerző, mint a mennyivel az ő munkáját kü­lönben is honorálni szokták; — megbízta pedig a miniszter Mikszáthot a füzetke megírásával azért, mert azt egyik legnagyobb íróval akarta meghatni, ily módon biztosítani kívánta annak belbecsét és rokonszenves fogadását. A társalgási leckék nem csak német, hanem azonkívül még román, tót, szerb, rutén és horvát fordításban is megjelentek. A for­dítást, nyomtatást, szétküldést, szóval az előállítás­sal járó összes teendőket a kiadó cég teljesítette, még pedig nem tízezer forintért, hanem ennél ke­vesebb összegért és annyira előnyös föltételek mellett, hogy egy-egy füzetnek előállítása mind­össze néhány krba került s e költség jó három év alatt minden időközi kamat nélkül törlesztetik. Egyébiránt a „Társalgási leckék“ megjelenése nem titokban történt.. Jelezve volt az a cég és író nevé­nek megemlítésével a hivatalos lapban és ismertetve van a közoktatás állapotáról az országgyűlés elé terjesztett 24-ik miniszteri jelentésben. 3 tűnt, hogy a kérvényi bizottság több feliratról téves javaslatot terjesztett a Ház elé, a­mennyiben nem tárgyalatoknak jelölte azokat meg azon az alapon, hogy a mostani ülésszakban ily tárgyú petíciók már voltak napirenden, holott az a tárgyalás, melyre a bizottság utal, egy nappal az ülésszak megnyitása előtt történt. A sorjegyzékben foglalt — a mezőgazdasági szakba vágó — kérvény tárgya­lásakor még Festetich Andor gróf állott a földmi­­velési tárca élén; a tanácskozás további folyamán már Darányi Ignác vett részt mint miniszter, a somogy-vármegyei ismeretes agrár­kérvény tárgya­lásában. A sorjegyzék előadója az eddigi tanács­kozások rendjén Horváth Béla volt, a­kinek főis­pánná való kinevezését éppen ma közli a hivata­los lap. A kérvényi bizottságnak most új előadót kell választania a sorjegyzék még el nem intézett része számára. Ez a rész magában foglalja negyven­hat törvényhatóságnak az iránt való kérvényét is, hogy a véderő­ törvény 25-ik §-a a második ön­­kénytesi szolgálati év megszüntetésével módosíttas­sák. Úgy értesülünk, hogy eme petícióknak a tár­gyalása keretébe bele fogják vonni a Házban azo­kat a dolgokat is, melyekkel a honvédelmi minisz­tériumnak egyik ideiglenesen nyugdíjazott taná­csosa a napi sajtó terén éppen most foglalkozik.

Next