Budapesti Hírlap, 1897. január (17. évfolyam, 1-31. szám)

1897-01-01 / 1. szám

1897. január 1. BUDAPESTI HIRLAP,­­1. sz.) dolog érdeméről, az egyetlen a maga nemé­ben az egész világon, hogy Magyarországon, a­hol a katolikusok miséznek ószláv, miséz­nek oláh, miséznek örmény nyelven, ezen a Magyarországon mindenkinek a nyelve tem­plom­képes legyen, csak a magyaré nem. Ez az az elnyomás, ez az a magyarosítás, amely­nek hírével telehazudják Európát. A­ki még hiszi, hogy a görög katolikus egyházat latinizálni lehet, az ám iparkodjék föntartani a mostani állapotot, mert annak az álláspontjában van észszerűség. De XIII. Leó, a­ki a horvát katolikusoknak most engedte meg, hogy a latin nyelvet fölcseréljék a gla­­golit liturgiával: nincsen arra hivatva, hogy kiközösítse a magyar nyelvet a jognak oly mértékéből, a­minőt minden nemzetiség nyelve élvez ebben a hazában. Vaszary Kolos prímás­., hoz egy atyai szeretettől sugárzó levelet inté­zett a pápa az év fordulása­ alkalmából, s benne áldását küldi nekünk. Vaszary Kolos, a­ki a szív jegyében ural­kodik egyházán, hivatott tolmácsa lesz a ma­gyar nemzetnek abban, hogy mi ennek a nem­zetnek az áldás és mi nem áldás. És Bánffy Dezső báró miniszterelnök re­mélhetőleg hova hamarabb alkalmat nyer arra, hogy e kérdésről nyilatkozzék s eldöntöttnek ne tekintse, a­mi csak a magyar nyelv és a nemzet nagy sérelmével dönthető el eképpen. Budapest, dec. 31. A főispán­ fizetések, melyeket tudva­levőleg az illető vármegyék lakosságának szám­arányához képest állapítanak meg, az 1897-iki esztendőre ekként vannak előirányozva. Ötezer forintos fizetést fognak kapni Arad, Bács-Bod­­rog, Baranya, Bereg, Bihar, Hont, Jász-Nagy­kun, Szolnok, Krassó-Szörény, Nyitra, Pest- Pilis-Solt-Kis-Kun, Pozsony, Somogy, Szatmár, Tem­es, Torontál, Vas, Zala és Zemplén vár­megyék főispánjai. A többi vármegyei főispá­nok fizetése négyezer forint. Mindenik főispán­nak, a­mennyiben nincs természetben lakása, h­atszáz forint szálláspénz jár. Ezenfölül Békés, Mármaros, Trencsén és Vasmegyék főispánjai bér, kötelességtudó katona, a Tuileriákban nem ten szert hitelre, gyanúsnak látták, gya­nús módjára bántak el vele. Az udvari tanács­ban nem hallgatták meg, Palikao hadügymi­niszter meghallgatása nélkül intézkedett. A fő­városban tehát nem különbek a viszonyok, mint a táborban; itt is villongás, intrigya, ve­télkedés, bizalmatlanság mindenfelé. Azonban Párist mind a mellett is nyakra-főre erősítik; hihetetlen gyorsasággal emelnek védelmére ki­lencvennégy rondellát. A sietség nem volt hiábavaló. Szédületes gyorsaságban közeled­nek : Szedán, a császárság bukása, Páris, körülzárolása. A háború kezdetétől szá­mítva, hat hét alatt megbukott a császárság, megszületett a harmadik francia köztársaság, két hónap alatt körül van zárva, el van vágva a világtól Páris. A­midőn a császárság a sze­­dáni vereség hírére szeptember 4-én meg­bukott, bár mint mentegetőzzék is Trochu, nem exponálta magát érdekében és legalább is kö­zömbösen viselkedett. Valószínűen okosan cse­lekvők, ha számítani akart a jövőben, ha szol­gálni akart Franciaországnak. Nyilván ez a közöny, a mellőzés emelte őt a royalizmus gyanújában állót, a nemzeti védelem fejévé. A csecsemő respublika, bár születése alkalmá­val a legbuzgóbban Jules Favre, Ferry, Gam­­betta, Jules Simon forgolódtak körülötte, Tro­­chut bízta meg a védelem és az ideiglenes kormány vezetésével. Ilyen példátlanul súlyos, végzetes körül­mények között tette a francia nemzet sorsát egy férfi kezébe, a­ki erejének még nem ad­hatta próbáját, a­kit erre a nehéz állásra csu­pán katona­ talentumának hite és becsületes­sége ajánlott. Ez a bizalom volt aztán ok és ürügy, hogy a császárság hívei a császárság árulójának kiáltsák ki. Meglehetősen a Pilátus módjára jutott a krédóba, minthogy a császár­ságért soha sem exponálta magát, megalapítá­sakor ellene szavazott s mint Páris helyparancs­részére ezer-ezer forint pótlék van preliminálva. A városi főispánok kategóriájában Budapest főpolgármestere ötezer forint fizetést és három­ezer forint pótlékot, a többi négy városi fő­ispán közül három — Szabadka, Baja, Versec és Szeged, Hódmezővásárhely főispánja — ötezer, Újvidék főispánja pedig négyezer forint fize­tést kap s hozzá valamennyi lakáspénz fejében hatszáz forintot. A főispáni fizetések, pótlékok és szálláspénzek együttvéve nem kevesebb, mint 322.600 forintra rugó összeget fognak az 1897-ik esztendőben igénybe venni. A balkáni fejedelmek tanácsa. A bolgár főváros diplomáciai köreiben, mint a Kel. Ért.-nek jelentik, teljes határozottsággal híre jár, hogy ápri­lisban a Balkán­ félsziget valamennyi fejedelme Szófiá­ban tanácskozásra gyűl össze, a­melynek célja az, hogy megállapodásra jussanak aspirációiknálls kölcsö­nös egyetértéssel való érvényesítése érdekében. E ta­lálkozásnak már szeptemberben kellett volna meg­történni, akkor azonban a Keleten fölmerült nehéz­ségek miatt elhalasztották. „A nemzetiségi kérdésről.“ Dózsa Endre orsz. képviselőnek a minap a fenti címmel megjelent füzete érdekes adatokat tartalmaz­ az erdélyi oláhság terjesz­kedéséről. Érinti a múltat, bővebben foglalkozik a jelennel. Rámutat a magyar állam elleni izgatás eredményeire, az elhintett és szívósan táplált áb­rándokra, a padlásokon elrejtett román zászlókra, melyek kitűzésének idejét a memorandumper ide­jében a vérmesebbek már közeledni látták. A ro­mánok teremtettek­ maguknak külön történetet, sa­ját pénzintézeteket, egyházi autonómiájuk nagyrészt politikai törekvéseik eszköze. Megalakulóban van az erdélyi külön román társadalom. A román nyelv túl a Királyhágón a nemzetiségek közti érintkezés eszköze. Ellenben a román ifjúság, sőt a papok és tanítók nagy része, 17 évvel az 1879. XVIII. t. c. után mit sem tud magyarul, mig a gör. kath­. szé­kelyek Szovátán, Erdőszentgyörgyön és számos más helyen a vallás révén eloláhosulnak. Ennek oka jórészt az erdélyi arisztokrácia és gentry, mely elzárkózik az oláhságtól. Ha az oláh­­ság a törvény alapján igyekeznék jogait érvénye­­sítni és nem lenne passzív, bizonyára megértenék egymást. Az állam egységének és magyar jellegé­nek megőrzése mellett utat lehetne nyitni a nem­zetiségek kulturális fejlődésének. Az erdélyi főis­kolákban a német mellett kellene tanítani a ro­mánt is. Paptól, tanítótól viszont megkövetelni nyelvünk tudását. Okos mezőgazdasági és birtok­­politikával enyhíteni a föld népén. A társadalmi életben pedig közeledni egymáshoz kölcsönösen. nohának is meg van az a mentsége, hogy mellőzték, hogy sértegették, hogy a föltétlen bizalmat élvező hadügyminiszter hite és tudta nélkül hatáskörébe ártotta magát. Azonban Trochu a köztársaságnak tett szolgálataival sem szerencsésebb. Igaz, hogy Parisról a meg­próbáltatást, az ötödfél hónapon át tartó ostromzárt nem háríthatta el, de hát nem állott módjában. Szinte csak tanulatlan úl­onc és önkéntes polgárőrséggel tartotta magát a mondott hosz­­szú időn keresztül egy roppant világvárosban, a­melyet nemcsak a győztes és gőgös ellenség ostromolt, de az éhség, a betegség, a forrada­lom is. Bizonyára nem pusztán az ő érdeme az az őrült heroizmus, a­melylyel a Parisba szorult francia nemzet védte magát. Egyálta­lán kérdés, hogy bármekkora zsenialitás is olyan ellenséges viszonyok között tehetett volna-e többet a Trochu becsületes és őszinte szándékánál ? Republikánus érzületét lehet gyanúsítani, nem sokat tartott a respublikáról, még kevesebbet­ a váltig dikciózó politikusok­ról, holott ő is közéjük tartozott, de igaz francia szivét nem. Páris és a francia nemzet a veszedelem, a nyomorúság legsivárabb nap­jaiban sem akart hallani arról, hogy területé­ből csak egy­­ talpalatnyit is átengedjen a győztes ellenségnek. Az annyira oktalannak látszó dolognak, a minő Páris megostromlása volt, ez adott értelmet.­ • ■ A heroikus • és tiszteletreméltó hóbort azonban nem mentette meg Elzászt és Lota­­ringiát, Metzet és Straszburgot; el kellett sza­­kadniok Franciaország testétől. Páris tiltakozott ellene, a­míg csak módjában állott, a­míg az emberá­ldozat nem volt­ tisztára őrültség, Trochu, a­mikor szükség, volt­ a fanatizálásra, fogadal­mat tett, hogy a párisi hadsereg vezére nem kapitulál s a­mikor már vétek volt tovább harcolni, lemondott a vezérségről, hogy ne álljon útjában a kapitulációnak. Bármennyire komédiázásnak lássék ez a dolog, talán mégsem A főispán­ titkárok szaporítása. A főispá­nok mellett rendszeresített titkári állásokat, mint a M. É. jelenti, a jövő évben szaporítani fogják, de csakis ott, a­hol ugyanaz a főispán két hatóságnak áll az élén, különösen Ugocsa- és Beregvám megyék­­ben, itt a nagy munkát egy főispáni titkár képtelen volt elintézni. Dél Afrika Napóleonja. Éppen egy éve annak, hogy Jameson tranzvaali betörésével újévi meglepe­tést szerzett a politikai világnak. Rhodes Cecil, déli Afrika békéjének fölforgatója, alkalmasnak találta az időt, hogy kalózhadjáratának évfordulóját, messze híressé vált beszédével megünnepelje. Beszéde, melyet Port­ Elizabethben mondott el a minap, talpra állította ismét déli Afrikát, neki pedig ismét nagy hírnevet szerzett. Mindezek a dolgok egy jövőbeli nagy bonyodalomnak a magvát rejtik magukban. Fokvárosban a fölfogás e tekintetben egymástól igen eltérő. A Cap Times nevű újság karácsonyi számában elmondja a Jameson hadjáratának igazi történetét s Rhodes Cecilt minden hibától tisztára mossa, az Ons Land nevű boer-újság ezzel szemben azt az aggodalmát fejezi ki, hogy Rhodes Cecil beszédének és elvének még igen keserű gyü­mölcsei lesznek. Hogy Rhodes Cecil déli Afrikában a békétlenséget jelenti, az kétségtelen; ennek az embernek a dicsvágya örökös nyugtalanságnak a kutforrása. Nincs kizárva, hogy a Becsuana-ország­­ban kitört új fölkelés, nagy bonyodalmakat fog még előidézni. Az osztrák tartományg­yülések rövid elő­zetes ülésszaka bevégződött. Az alsó-ausztriai tar­­tománygyülés kivételével a tartományi képviselete­ket elnapolták s csak január végső napjaiban, vagy február elején fogják ismét ülésre összehívni. A közfigyelem most a reikszrátra irányul, mely a leg­közelebbi héten ismét összeül. Azt hiszik, hogy a reikszrát januárban még körülbelül három hétig fog ülésezni. A katolikus szerzetesek vagyonszerzési joga. Figyelemreméltó elvi jelentőségű határozatot hozott legközelebb a győri kir. tábla egy hagya­téki ügy alkalmából, melyben a kőszegi járásbíróság megtagadta volt a hagyatéknak átadását azzal az indokolással, hogy az örökösök egyike, mint ke­gyesrendi szerzetes, ingatlan vagyon szerzését tiltó törvény hatálya alatt áll. Kimondta t. i., hogy a kát. szerzetesek nincsenek eltiltva attól, hogy ingatlan vagyont szerezhessenek, akár törvényből, akár vég­rendeletből, akár halálesetre szóló szerződésből az, talán kényszerűség volt, erősebb, hatal­masabb az ember akaratánál és bölcsesé­­génél. Trochy azonban rövid félév alatt másodszor keveredett az árulás gyanújába. Most már­ a reszpublikát árulta el, mint előbb elárulta a császárságot. Ez a vád azon­ban nincs támogatva semmivel. Szó sincs itt az árulásról. Trochu föladata lehetetlenség volt. Talán csalódtak talentumában, többet vártak tőle, mint a­mennyit beváltott. Igaz­ságtalanság azonban, a­mivel ellenségei vádol­ják, hogy proklamációkkal védte Párist, hogy proklamációkkal akarta megszalasztani a poro­szokat. Valószínűleg tanultabb katona volt, mint leleményes és szerencsés hadvezér. Nem bírta megmenteni Franciaországnak Elzászt és Lotaringiát, Metzet és Straszburgot, de megmentette becsületét. A Trochu jelentős közpályája tulajdon­képpen hat hónapra terjed. Szülőföldje Mor­­bihán, derék breton testvérei elküldik a nem­zetgyűlésbe, a­hol hasztalan tisztázza magát az árulás vádja alól. A roppant csapás még sokkal élesebben fáj, semhogy a nemzetnek szüksége ne volna kézzelfogható okra. Trophy tehát leteszi a mandátumot és visszavonul Toursba, a­hol elfeledetten haláláig dol­gozik védelmén. Közel huszonöt évnyi munkásság eredménye az a két kö­tet, a­melyet e futólagos vázlatban csak nagy vonásaiban ismertethettünk. Sajnos, hogy Trochát nagyon érdeklik a magára vonatkozó dolgok, hogy védelme kedvéért lemond a história - írásról, így könyve, noha sok érdekes részlettel, tömérdek értékes észrevétellel világítja meg a második császár­ság utolsó és a harmadik köztársaság első esz­tendeit, nem ad teljes képet. Mindazáltal e formátlanságában is becses adalék az ember egészen ki nem kutatható, teljesen meg nem világí­tható természetrajzához. Június. 3

Next