Budapesti Hírlap, 1897. április (17. évfolyam, 92-120. szám)

1897-04-01 / 92. szám

3­ ­ BUDAPESTI BIREAP. (92. sz.)­ ­ 1897. április 2. Akkor ez a rész papír igen jó pa­pír lesz. Most Andrássy gondolkozott egy kicsit és aztán ezt mondta : — Lehet, de hiszen akkor az a magyar kormány — mi leszünk. — Lehet, de az is lehet, hogy nem lesz kiegyezés. Ez a rizikó. Andrássy Gyula gróf mégsem vett lánchidrészvényt. A kiegyezés meglett, a lánchid­­részvény fölment, ők kormány lettek, a hidat megváltották és a tanácsadó az első golyózáport az ellenzéktől lánc­­hidrészvényből gyűrt fojtással kapta. Pedig semmi tiltott dolgot nem csinált, illetéktelen hasznot nem húzott, a be­váltásba be nem folyt, részvényei dol­gát az országnak akkori, egyik első gavallérjára bízta. Mégis halálosan meg­sebesült. Az Andrássyak nem vesznek lánc­hídrészvényt. Nem mintha törvény til­taná , nem mintha inkompatibilis volna, csak nem vesznek. És a dolgoknak ab­ban a fejlődésében, a­mikor az embe­rek tartózkodás nélkül vesznek lánc­­h­ídrészvényeket, ime elérkezünk egy ponthoz, a­mikor az Andrássyak szük­ségesnek látják, hogy a közéletben az eddigi kultuszt fölváltsa az ő puritá­nabb hagyományuk. Az ország pedig föllélegzik és re­ménykedve üdvözli a szellőt, a­mely erről a tájékról feléje fujdogál. Budapest, ápr. 1. A kvóta emelése. A terézvárosiak tiltakozása. A terézvárosi polgárság egy része ma a Vigadó nagytermében gyűlést tartott, hogy a főváros köz­gyűlésének a kvóta-ügyben való magatartása ellen tiltakozzék. A megjelent polgárság, mely a nagy terem összes széksorait elfoglalta, elnökül Dezsényi Józsefet és Vázsonyi Vilmost, a két összehívó kör (a terézvárosi társaskör és a demokrata kör) elnökét választotta meg. Dezsényi József, a­ki a gyűlést megnyitotta, kiemelte, hogy az a határozat, mely­­lyel Heves megye átiratát 12 szótöbbséggel­­ egy­szerűen félretették (Zugás : Le velük !), szégyen­folt, de sajnos, nem az első, melyet a fő­város polgárságának anéz­etén ejtettek.­­ És minden ily megalázó lépés a Terézvárosból indul ki, ezért a Terézváros polgárságának kell első­sor­ban tiltakozni ellene. Azt a terézvárosi matadort, a­ki a megalázó indítványt tette, hősként ünnepük, pedig az ő eljárása nem hősiesség, hanem vakmerő merénylet. (Igaz ! Úgy van !) — Ezután határozati javaslatot fogadtak el, melyben a gyűlés kimondja, hogy rosszalja ama terézvárosi bizottsági tagok el­járását, a­kik a hevesi átirat ellen szavaztak és kijelenti, hogy ők nem képviselték a polgárságot. — Pollacsek Sándor dr. jegyző tetszés közt fejtette ki, hogy addig, a­míg a virilisek, a kiket sze­rencse, kapzsiság vagy zsebelés juttat befolyásra és a klikkek, bankok választottjai, kik kész zsebe­­lési rendszerrel mennek a főváros törvényhatósági bizottságába, dominálják a főváros közgyűlését, egyéb határozatokat várni nem lehet. Vázsonyi Vilmos szintén a klikk-uralom ellen szólt. Azokat a klikk-főnököket, a­kik a közgyű­lésben dominálnak, soha sem vezette egyéb saját érdeküknél. Ezek a klikk-főnökük lenézik Luegert, a bécsi antisemiták vezérét, de nem elég azt le­nézni, mert az az ember minden aberrációja mellett tiszteletreméltóbb náluk, mert körömszakadtig védi hazája gazdasági érdekeit, míg ők a szabadelvűség álarca alatt odadobják az osztráknak nemzetük ér­dekeit. Nagy tetszéssel fogadott beszédét ezzel végezte: Le a klikkekkel! Budapest legyen Buda­pesté! Ez legyen a jelszó a választáson! Föl Bu­dapest szabadságharcára! — Végül Sümegi Vilmos indítványára elhatározták, hogy fölszólítják a ke­rület képviselőjét, Radócza Jánost, hogy a kvóta emelése ellen szavazzon. Ezzel a gyűlés, melyen a függetlenségi és 48-as szövetkezetet Szederkényi Nándor elnök, Förster Aurél, Várady Károly, Cs­ódéi Jenő és Várossy Gyule­ képviselték, véget ért. A kőbányaiak tiltakozása. A kőbányai kereske­dők, iparosok és gazdák körének választmánya március 29-én tartott népes gyűlésében egyhangú határozattal megbotránkozását és rosszulását nyilvá­nította. A X. kerület ama bizottsági tagjainak eljá­rásán, kik a legutóbbi törvényhatósági közgyűlésen az Ausztriával való kiegyezés- és kvóta-ügyben Heves- és Fehér vármegyék hazafias javaslatát sza­vazatukkal megbuktatni segítettek. A választmány már most idején levőnek látja a nyilvánosság előtt abbeli hitét nyilvánítani, hogy úgy a kör tagjai, mint a kerület többi önérzetes választópolgára is az illető bizottsági tagok ismeretes tényéből levon­ják a konzekvenciát, melynek a legközelebbi köz­néhányat fölakasztottak volna, ez a példa bizony hatott volna a gyilkos tömegre. A mészárlás alig ismétlődött volna 1896-ban. De heteken át semmi sem történt, a kormány, a rendőrség, a csőcselék vérszemet kapott és így gondolkozott: „Ha az örmények csak moccanni mernek, agyonütjük őket, mint a kutyát, az urak a portán majd eligazítják a dolgot úgy, hogy semmi bajunk ne legyen.“ S ez az okoskodás tökéletesen helyes volt. A midőn 1896 augusztus hónapjában megér­keztek az idegen agitátorok Londonból s betörtek az Ottomán-bankba, akkor ezeket a jövevénye­ket a nagyhatalmak közbenjárására sértetlenül szállították el Törökországból, de sok ezer ör­mény életével lakolt a merényletért: úgy bunkóz­­ták le őket az utcán, még vonagló tetemüket a szemétkocsikra rakták és bedobták a Bosz­poruszba. Három napig tartott az őrjöngő gyilko­lás, akkor megjelent egy császári i­oda és helyreállt a béke. Mert a török csőcselék ki­tűnően van fegyelmezve ... A nagykövetek ismét írták a jegyzékeket, de egyetlen egy gyilkost sem végeztek ki. S ha a csőcselék ma kapja a parancsot, hogy újra kezdje a mészárlást, teljesíteni fogja a parancsot. A nagykövetek majd konstatálják a vérengzést, a porta letagadja és minden marad a régiben. Valóban igaza van a német császárnak : Európa igazán nevetséges. Az erzsébetvárosi választás. A választási küldöttségek tagjai — azok kivételével, a­kik a központi választmánynak is tagjai — április 6-ikén, hétfőn, délelőtt 11 órakor teszik le az esküt Márkus József polgármester kezébe. — Krivácsi Géza dr. államvasúti titkár annak kijelentésére kér ben­nünket, hogy ő a hetedik kerü­let fölajánlott jelölt­ségét a szabadelvű párt egységére való tekintettel ezúttal sem fogadta el. Híveit arra kérte, hogy támogassák Csernátony Lajos jelöltségét, kinek érdekében működik ő is.­­ Mai számunkban egy kőnyomatos révén azt írtuk, hogy a Braun-párt teg­nap a kültelki kaszinóban értekezletet tartott. A kaszinó titkára hozzánk intézett levelében azt írja, hogy a Braun-párt nem a polgári kaszinóban tar­totta meg értekezletét, mert a kaszinó politikával egyáltalában nem foglalkozik.­­ A kerületi kor­néhány tisztjét megölték. Erre a rendőrséget, csendőröket és az utcai csőcseléket rászabadí­tották a tüntető örményekre és ötvenet, vagy százat megöltek közülök. Akkor mindenki he­lyeselte a török kormány eljárását. Zendüléskor az a dolog rendje Európában is. Az örmények megöltek néhány tisztet és százszorosan kel­lett vérükkel bűnhődniük a kiontott vérért — végre is, a kormány nem tehetett másként. De mi történt aztán? Ha a kormány ostromállapotot hirdet, összefogdossa az örmé­nyeket és fölakasztatja mindazokat, a­kik csak némiképp is részt vettek a zendülésben, hagy­­ján! De midőn az örménylakta városrészben napokon át úgy ütötték agyon az ártatlan lakosságot, mint a­hogy a kutyát szokás le­­bunkózni: ez már olyan borzalom, a­melyet tűrni emberileg lehetetlen. Asszonyok és gyer­mekek a templomba menekültek és csak a nagykövetek biztatására merték elhagyni me­nedéküket, de azért Európa mit sem tett, hogy egyszer és mindenkorra lehetetlenné tegye az embertelen barbárságot Törökországban. Jegy­zéket küldöttek eleget, protestáltak, rekla­máltak és fenyegetőztek, de ezzel aztán be is érték. A Keleten azonban csakis a kíméletlen­ségnek van hatása, az engedékenységet gyön­­geségnek nézik, a­melyet nem vesznek komolyan. A nagyköveteknek követelniük kel­lett volna a gyilkosok kipuhatolását — a­mi nem lett volna nehéz, hiszen a rendőrség jól ismerte őket — és a bűnösöknek 24 órán belül való szigorú, példás megbüntetését. Ho­mánypárt egyik csoportja ma délután Gonda Dezső ügyvédet jelölte, Légi választás alkalmával minden választo­tt kellő érvényt meg fogja szerezni. A nemzeti párt ma este Horánszky Nándor elnöklésével tartott értekezletén az esküdt bíróságról és a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló tör­vényjavaslatokat tárgyalta. Az elsőre vonatkozólag a törvényjavaslat 35. §-a ellen, mely az esküdtbíró­­ságok működésének a minisztérium által való fel­­fü­ggesztéséről szól, határozott álláspont elfoglalásá­ban állapodott meg az értekezlet és megállapított álláspontjának érvényesítése érdekében a leghatha­­tósabb erőkifejtésnek szükségességét mondotta ki. A másodikra vonatkozólag az értekezlet a nyom­tatványok útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétségére, valamint az esküdtszék ítéletével már súj­tott írott mű­nek újból való közlése vagy árulása által elkövetett bűntettekre és vétségekre nézve, továbbá is az esküdtbírósági folyó tárgyalásnak föntar­­tásában és így a 12. §. 2. és 3. pontjának elejtésé­ben, valamint a 15. §. II. pontjának ehhez képest való módosításában állapodott meg. Az állami bevételek. Az orsz. statisztikai hivatal jelentése szerint februárban az egyenes adókból való bevétel 14.506 millió forint volt (a múlt év február hónapjával szemben 620.000 forint­tal több), míg a fogyasztási és italadók 6.166 (— 329.000 frt) millió, a bélyegilletékek 1.145 (— 7000 frt), a jogilletékek 1­ 806 (— 29.000 frt), a dohányeladás 3-545 (— 89.000 frt), a vasművek pe­dig 1-134 (— 160.000 frt) millió forintnyi bevételt szolgáltattak. A kereskedelemügyi tárca üzemei kö­zül a posta, táviró és telefon 1-332 (— 24.000), az államvasutak pedig 6-485 millió (— 88.000 frt) bevételt eredményeztek. A földmivelésügyi minisz­térium kezelésében levő állami erdők bevételei 1­751 milliót (4­­284.000 frt) tettek. Az összes, föl­sorolt főbb bevételi ágak 40975 millió forintot szolgáltattak, 18.000 frttal többet, mint a múlt év februárjában, a­miből azonban a helyzet javulását következtetni még éppen nem lehet. A főrendiház pénzügyi bizottsága holnap, pénteken délelőt 11 órakor ülés tart. Az inkompatibilitás. Budapest, ápr. 1. A mai ülés. — A vidám triumfátor! — ezzel a két szóval aposztrofálták Bánffy dr. miniszterelnö­köt, a­mikor a felirati vita alatt, háta mö­gött háromszáz lelkesülő hívével, elmondta az ő Plátó-citátumát. A vidámság a miniszterelnökkel kapcso­­csolatosan szálló igévé lett és Bánffy báró kezdte megszokni, hogy ő valójában igen jó kedvű vezetője a kormánypártnak, a nagynak, hatalmasnak és egységesnek. Ám, a vidámság­nak is van határa. Derűs arca a miniszterel­nöknek az utóbbi napokban nagyon is komorrá, víg tekintete nagyon is sötétté változott. Ma, a­mikor az ülés kezdete előtt a folyosón végig sietett, egyetlen vidám hang nem zendült meg a nyomában, egyetlen nyájas arc nem fordult feléje. Valami borongós, gonosz sejtelmekkel teli kedv nehezült a tisztelt Házra, s a győzedelmes párt a megadás fájdalmának ki­fejezésével üldöző a szivarfüstös levegőben. — Hallottad ? Igaz volna ? Andrássy csak­ugyan bevezeti a maga véleményét a bizottság jelentésébe? Ilyen még nem történt, hogy az elnök agyoncáfolja a bizottságának többségét. Micsoda értéke lesz most már annak a fölmen­tésnek? Puszta formális többség. Az ilyen többségnél az Andrássy gróf különvéleménye erősebb hatású, különösen azokra, a­kik a gavallérságot az érzékeny­ség szerint kvalifikál­ják ... Ez a sok mágnás, meglássátok, bajt csinál még. Szapáryt is a mágnások buktatták meg , a­kik vele tartottak. Bánffy azoktól tarthat, a­kik elfordulnak tőle . . . Ilyen és efajta beszélgetések hangzottak a folyosókon, a hírvivők pedig jártak-keltek s percről-percre riadtabban jelentették: — Nem is három, de négy iv lesz az Andrássy gróf különvéleménye. És mennyire erős! Meddig fog még ez a bizottság tana­kodni? Reggeli 9 órától együtt van, már VIH óra és még mindig tanácskozik! Talán már be sem is nyújtják a mai ülésre a jelentést? Szilágyi és Bánffy báró is ez iránt érdek­lődött. A hír megjött, hogy a bizottság 12 óra előtt nem készül el. Erre a hírre aztán Szilágyi összecsöngette elnöki trónusán a híveket és megnyitotta az ülést. Az ellenzék kevésbbé i­

Next