Budapesti Hírlap, 1897. április (17. évfolyam, 92-120. szám)

1897-04-01 / 92. szám

1897. április 2. BUDAPESTI HÍRLAP. (92. sz.) volt értesülve s a szélsőbaloldali szakaszon ülő honatyák izgatottan forgatták a házszabá­lyok könyvecskéjét. Ez volt a keletkező vihar előkészülete. — Öklelő támadás less! — hangzott a szélsőbalról az újságírók karzata felé, — he­gyezhetik a ceruzát két végűibe ! — Bemutatom Debrecen föliratát magyar görög katolikus püspökség fölállítása iránt ! — hirdette elülj­áróban az elnök. Máskor az ilyen tartalmú jelentést meg szokták éljenezni. Ma csupán nyugtalanul mo­zogtak az emberek s fordultak a néppárt felé, a­hol fölemelkedett a zengő hangú pap, Kál­mán Károly s valami olvadozó lágysággal szólott. — Tisza István gróf fölszólított engem, hogy ha valamely képviselő parlamenten kívüli állásában inkompatibilitást látok, jelentsem be: ezennel bejelentem, hogy Rosenberg Gyula kép­­képviselő ur az Adria-tengerhajós-társaság igaz­gatóságának tagja. Csönd. — Szilágyi a széles vállára hajtja fejét s félarccal a jobboldali jegyzőkhöz for­dulva, enunciálja. — Az összeférhetetlenségi bizottsághoz utasittatik. Ez után megszavazta a Ház a szolnok­i és egyházi, a nagybecskerek-zsombolyai, a tiszalök-büd-szentmihályi, a kisküköllővölgyi és az észak-nyugati helyi érdekű vasutak javas­latait, aztán elfogadta az állami számszék je­lentését az 1896. évi negyedik negyedben tör­tént túl kiadásokról s végül megválasztotta a kvótabizottság képviselőházi tagjait ilyképp: Apponyi Albert gróf, Fálk Miksa, Hegedűs Sán­dor, Hol­ánszkij Nándor, Josipovich Géza, Láng Lajos, Mallekovics Sándor, Pulszky Ágost, Széll Kálmán és Tisza Kálmán. Szilágyi a szavazásnak ezt az eredményét nem hirdette ki. Mielőtt a szavazatokat össze­számolták volna, zsebre tette a szemüvegét s jelentette : — Az ülést bezárom. — Pardon, kegyelmes uram, suttogta az elnök háta mögött Várossy Gyula, egy bejelen­tésem volna. — Már késő. — Ejnye, ejnye — sopánkodott Várossy —• csak új összeférhetetlenségi eseteket akar­tam bejelenteni Sámuel Lázárról és három társáról. — Ugyan ? — A Budapesti Takarékpénztárra bizta az állam az országos kézizálog kizárólagos bir­toklását, az állam kormánybiztossal ellenőrzi ezt s a bonifikációt is az állam állapítja meg. Világos tehát az inkompatibilitás! — Hm! Hát majd holnap. — Igen, kegyelmes uram! Szilágyi erre fölkelt és sietve­ sietett az elnöki szobájába. Arról értesült ugyanis, hogy az ellenzéki pártok az ügy holnapra maradt bejelentésénél nagyobb vitát akarnak provo­kálni, azok vezérférfiait bizalmas beszélgetésre magához kérte, hogy a felszólalások és határozati javaslatok beadásának módját és terjedelmét velők megállapítsa s ezzel a házszabályok sé­relmét a kölcsönös megegyezés útján ki lehes­sen kerülni. Storánszky Nándor, Juszhi Gyula és Polónyi Géza értekezett a dologban az elnök­kel s a megállapodás létre is jött. A kormány­­pártiak közül pedig Rohonyi Gyulával és Palssky Ágosttal beszélgetett az elnök s velük is meg­egyezésre jutott. A­ holnapi ülés mindazáltal zajosnak és hevesnek ígérkezik s más tárgya e napirend előtt való ügyön kívül alig is lesz. Az ellen­zék alkalmasint név szerint való szavazást is fog kérni, hanem ezt, értesülésünk szerint, az elnök nem tartja megengedhetőnek s ennek nincs is értelme, mert sértené az inkompatibi­litás bírói jellegét, ha a meghozott ítéletről, mint felebbező fórum, a Pláz plénuma má­­sodfokúlag döntene szavazással. Azt hiszszük, az ellenzék is erre az álláspontra fog helyez­kedni. Az összeférhetetlenségi bizottság — a­mint mai számunkban előre jeleztük — már reggeli 9 órakor tanácskozásra gyűlt Andrássy Tivadar gróf elnöklésével, hogy a Sántáéi Lá­zár és három társa inkompatibilitási ügyében meghozott ítéletet, annak részletes megokolá­­sát, a tanácskozásról szóló jegyzőkönyvet és a képviselőház elé terjesztendő jelentést hitele­sítsék, valamint a különvéleményeket fölolvas­sák. Ez ülés felé irányult ma a képviselőház ér­deklődése és minthogy a bizottság tanácskozását nem fejezte be a Ház ülésének végére, egész csapat képviselő és újságíró maradt a folyosón, hogy megvárja a bizottsági ülés befejezését. Külö­­­nösen a Budapesti Hírlap­nak az a jelentése csigázta föl az érdeklődést, hogy Andrássy Tivadar gróf elnök beleveteti a jegyzőkönyvbe az ő véleményét, a melylyel állást foglal a bizottság látszólagos többségének ítélete ellen. A mikor az ülés elvégződött, a teremből ki­jövő képviselőket megrohanták kérdésekkel. — Belevették a jegyzőkönyvbe Andrássy gróf véleményét ? — Belevették. — És milyen? — Gyönyörű. Ez volt László Mihálynak és Ráttcay László­nak, a bizottság két ellenzéki tagjának a véle­ménye. De a bizottság kormánypárti tagjai sem titkolhatták, hogy nagy szabású és súlyo­san argumentáló nehéz munka az. A majdnem három és fél órán át tartó ülés szenzációsan érdekes volt. Nagyon érdekes volt már Rud­­nyánszky Bélának, a nemrég még ellenzéki képviselőnek az ítéletet megokoló munkájának fölolvasása. Körmönfont ügyvédi rabulisztiká­­val védi az ítéletet, minden lehetetlen és lecá­folt argumentum fölsorolásával. Megdöbbentő volt azután az az ellentét, mely a bizottság elnökének és előadójának véleménye közt volt. Andrássy Tivadar gróf véleménye, mely egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe kerül, vagy tiz nagy lapra terjed és megcáfolhatatlan argu­mentumokkal pontról-pontra megdönti az előadó ítélet­ okolását. A vélemény sokkal élesebb, mint a­hogy kire járt. Feszült figye­lemmel hallgatták és biztosra vették, hogy holnap, a­mikor a Ház ülésén fölolvassák, a hatás olyan lesz, hogy teljesen megsemmisíti az ítélet értékét. Schmidt Károly dr., a bizott­ságnak az a kormánypárti tagja, a­ki az összeférhetetlenség kimondása mellett szava­zott, lemondott a különvéleményről és csatla­kozott Andrássy gróf véleményéhez. Az ellen­zéki tagokra is oly hatást tett az elnök véle­ménye, hogy ha Rátkay Lászlót párthatározat nem kötötte volna, ők is lemondottak volna a különvéleményről. Attt­my László és László Mihály különvéleménye szintén részletes cáfo­lata az előadó megokolásának. A jegyzőkönyvek, jelentések, az abban foglalt ítélet s a két különvélemény aláírása után, értesítette Andrássy gróf elnök a bizott­ságot a Ház elnökének átiratáról, a­melyben megküldötte a bizottságnak a Kálmán Károly bejelentését Tisza István, Hieronymi Károly és Enyedy Lukács inkompatibilitásáról. A bizott­ság — a tagok elfoglaltságának figyelembe vételével, elhatározta, hogy az Enyedy és a Hieronymi ügyét május 3-án, a Tisza Istvánét pedig május 4-én veszi tárgyalás alá. A holnapi ülés. A holnapi ülésre természetesen a kor­mánypárt is nagyban készül. Erre vall ez a szétküldött hivatalos fölhívás is. A szabadelvű­ párt tagjai kéretnek, hogy a hol­napi ülésen 10 órakor megjelenni szíveskedjenek. A függetlenségi és 48-as párt Kossuth-cso­­portja ma este bizalmas értekezletet tartott, melyen az összeférhetetlenségi esetekkel s a pártnak ez irányban való­ állásfoglalásával fog­lalkozott. A holnapi ülés lesz az utolsó nagy ülés a húsvéti vakáció előtt. Szombaton a Ház nem tart ülést, a jövő kedden pedig letárgyalja a párisi kiállítási költségekre és a szentpétervári és washingtoni követségi paloták megszerzésére vonatkozó előterjesztéseket, a­minek megtörténtével körülbelül három hétig tartó szünidőre oszlanak szét a képviselők. Összeférhetetlenségi kérdések lesznek a sajátképpeni tárgyai a Ház holnapi ülésének. Vámossy Gyula újra be fogja jelenteni az in­kompatibilitás fenforgását Tolnay Lajos, Benke Gyula, Sámuel Lázár és Neumann Ár­min képviselőkre nézve ama körülmény foly­tán, hogy az állam országos zálogkölcsönzési üzletet engedélyezett a terézvárosi takarék­pénztárnak, a­mely intézetnél a nevezettek el­­ítélti, igazgatói és jogtanácsosi tisztet viselnek. Ugyancsak az említett képviselőkre nézve elő fogja terjeszteni Andrássy Tivadar gróf az összeférhetetlenségi bizottság ál­tal hozott ítéletet. Körülbelül másfél óráig fog tartani az ítélet és megokolás, a tárgya­lási jegyzőkönyv és két különvélemény meg­­okolása. Az ellenzék részéről Polónyi Géza és Justh Gyula fogják szóvá tenni az ítéletnek a szabályok megsértésével történt meghozata­lát, a kormánypárt tagjai közül pedig Pulszky Ágost fog oly értelmű javaslatot tenni, hogy a Ház vegye tudomásul az ítéletet, mint a­mely teljesen szabályszerű módon jött létre. Kétségkívül lesz még több fölszólalás is, vége­zetül pedig a Ház többsége előreláthatólag hozzá fog járulni a Pulszky Ágost javaslatához. Magyarország a párisi kiállításon. Budapest, ápr. 1. A képviselőhöz pénzügyi bizottsága ma dél­után Farbaky István elnöklete alatt ülést tartott, a­melyen több fölszólalás után elfogadták azt a tör­vényjavaslatot, mely szerint Magyarország az 1900. évi párisi nemzetközi kiállításon részt vesz , ennek költségeit — az egyes minisztertárcák hozzájárulá­sán kívül — három millió icoronában preliminálják. A vita ekkér folyt le. Keményi Ambrus előadó elmondja, hogy a most igénybe vett 3.000,000 koronával nincsenek kimerítve az állam hivatalos képviseletének a költ­ségei, minthogy az üzemeknek a kiállítási költsé­geit annak idején külön az illető minisztériumok költségvetésébe állítják be. — Magyarországnak a célja nem az lehet, hogy a kiállított tárgyak töme­gével vonja magára a figyelmet, hanem inkább a kiállítandó tárgyaknak a kvalitására kell súlyt fektetni. Előreláthatólag az állami üzemek fogják — a mezőgazdasági csoportot kivéve — mindenütt a magyar kiállításban a főszerepet játszani. Kívána­tosnak látja továbbá, hogy ebből az alkalomból, a­mikor a francia kormánynyal sűrűbb és barátságo­sabb érintkezésbe lép a kormány, néhány régóta függő kérdés rendezgessék, így például az állat­bevitelnek a kérdése, a­mely részben egészen szü­netel részben a legkülönbözőbb és teljesen meg­­okolatlan zaklatásoknak van kitéve. Ausztria igen nagy erőfeszítéseket tesz arra nézve, hogy a párisi kiállításon nagyobb mértékben szerepeljen. Magyar­­ország tehát nem engedhetné, hogy a kevésbbé tá­jékozott közönség olybá vegye a dolgot, mintha az osztrák kiállításban az egész monarkia közgazda­sága reprezentálva volna. A párisi kiállításnak egész berendezése különben lehetővé teszi, hogy Magyarország épp úgy, mint a többi államok, még a külső formákban is egészen önállóan lépjen föl. Ajánlja a törvényjavaslat elfogadását. Kossuth Ferenc nem tesz kifogást az ellen, hogy Magyarország a párisi kiállításon hivatalosan megjelenjen. Rendkívüli súlyt helyez azonban arra, hogy Magyarország, mint önálló állam, szerepeljen. Kérdi: váljon a 3 millió korona előzetes számítások alapján van-e fölvéve ? Ezt az összeget pénzügyi viszonyaink közt igen nagynak tartja, annál is inkább, mert az állami üzemek kiállítási költségei nincsenek benne. Tomcsányi László érdemileg elfogadja a tör­vényjavaslatot ; kívánatosnak tartja azonban, hogy nemcsak az ez évre szükséges összeget, hanem a további években fölhasználandó összegeket is bud­­getszerűleg részletesen elszámolják. Matier Róbics Sándor szintén a törvényjavaslat elfogadása mellett nyilatkozik. Dániel Ernő báró miniszter azt tartja, hogy midőn az egész világ készül a párisi kiállítás­ban való résztvevésre, nekünk nem szabad onnan elmaradni. Ha pedig egyszer elhatároztuk magunkat a résztvevésre, ennek olyannak kell len­nie, hogy ne valljunk vele szégyent s hogy tanúsá­got tegyen arról is, hogy megérdemli hazánk azt az érdeklődést, melyet az ezredévi kiállítás alkalmával fölkeltett. A kiállításon Magyaror­szág, mint teljesen önálló állam fog szerepelni. Részletes költségelőirányzat még nincs kidol­gozva ; a preliminált összeg fölvételére irány­adók voltak egyfelől azok a tapasztalatok, me­lyeket az ezredévi kiállításon szereztünk, más­felől az, hogy nem mutatkozott kívánatosnak, hogy azok az iparosok, kik a kiállításban részt fognak venni, maguk viseljék az ezzel járó költségeket. A fölhaszná­landó összegeket évenként föl fogják venni a költ­ségvetésbe, a­hol kimerítően megokolják. A bizottság ezek után változtatás nélkül elfo­gadta a törvényjavaslatot. Itt adjuk még hírül azt is, hogy a pénzügyi bizottság ugyanebben az ülésében elfogadta a was­hingtoni és szentpétervári osztrák-magyar nagy­­követségek elhelyezésére szolgáló épületek meg­­vételi és berendezési költségeiről szóló miniszter­­elnöki átiratot. A költségeket a közös aktívák jö­vedelméből fedezik. Kossuth Ferenc pártállásánál fogva nem fogadta el a jelentést. rb­ 3

Next