Budapesti Hírlap, 1897. április (17. évfolyam, 92-120. szám)
1897-04-01 / 92. szám
1897. április 2. BUDAPESTI HÍRLAP. (92. sz.) volt értesülve s a szélsőbaloldali szakaszon ülő honatyák izgatottan forgatták a házszabályok könyvecskéjét. Ez volt a keletkező vihar előkészülete. — Öklelő támadás less! — hangzott a szélsőbalról az újságírók karzata felé, — hegyezhetik a ceruzát két végűibe ! — Bemutatom Debrecen föliratát magyar görög katolikus püspökség fölállítása iránt ! — hirdette elüljáróban az elnök. Máskor az ilyen tartalmú jelentést meg szokták éljenezni. Ma csupán nyugtalanul mozogtak az emberek s fordultak a néppárt felé, ahol fölemelkedett a zengő hangú pap, Kálmán Károly s valami olvadozó lágysággal szólott. — Tisza István gróf fölszólított engem, hogy ha valamely képviselő parlamenten kívüli állásában inkompatibilitást látok, jelentsem be: ezennel bejelentem, hogy Rosenberg Gyula képképviselő ur az Adria-tengerhajós-társaság igazgatóságának tagja. Csönd. — Szilágyi a széles vállára hajtja fejét s félarccal a jobboldali jegyzőkhöz fordulva, enunciálja. — Az összeférhetetlenségi bizottsághoz utasittatik. Ez után megszavazta a Ház a szolnoki és egyházi, a nagybecskerek-zsombolyai, a tiszalök-büd-szentmihályi, a kisküköllővölgyi és az észak-nyugati helyi érdekű vasutak javaslatait, aztán elfogadta az állami számszék jelentését az 1896. évi negyedik negyedben történt túl kiadásokról s végül megválasztotta a kvótabizottság képviselőházi tagjait ilyképp: Apponyi Albert gróf, Fálk Miksa, Hegedűs Sándor, Holánszkij Nándor, Josipovich Géza, Láng Lajos, Mallekovics Sándor, Pulszky Ágost, Széll Kálmán és Tisza Kálmán. Szilágyi a szavazásnak ezt az eredményét nem hirdette ki. Mielőtt a szavazatokat összeszámolták volna, zsebre tette a szemüvegét s jelentette : — Az ülést bezárom. — Pardon, kegyelmes uram, suttogta az elnök háta mögött Várossy Gyula, egy bejelentésem volna. — Már késő. — Ejnye, ejnye — sopánkodott Várossy —• csak új összeférhetetlenségi eseteket akartam bejelenteni Sámuel Lázárról és három társáról. — Ugyan ? — A Budapesti Takarékpénztárra bizta az állam az országos kézizálog kizárólagos birtoklását, az állam kormánybiztossal ellenőrzi ezt s a bonifikációt is az állam állapítja meg. Világos tehát az inkompatibilitás! — Hm! Hát majd holnap. — Igen, kegyelmes uram! Szilágyi erre fölkelt és sietve sietett az elnöki szobájába. Arról értesült ugyanis, hogy az ellenzéki pártok az ügy holnapra maradt bejelentésénél nagyobb vitát akarnak provokálni, azok vezérférfiait bizalmas beszélgetésre magához kérte, hogy a felszólalások és határozati javaslatok beadásának módját és terjedelmét velők megállapítsa s ezzel a házszabályok sérelmét a kölcsönös megegyezés útján ki lehessen kerülni. Storánszky Nándor, Juszhi Gyula és Polónyi Géza értekezett a dologban az elnökkel s a megállapodás létre is jött. A kormánypártiak közül pedig Rohonyi Gyulával és Palssky Ágosttal beszélgetett az elnök s velük is megegyezésre jutott. A holnapi ülés mindazáltal zajosnak és hevesnek ígérkezik s más tárgya e napirend előtt való ügyön kívül alig is lesz. Az ellenzék alkalmasint név szerint való szavazást is fog kérni, hanem ezt, értesülésünk szerint, az elnök nem tartja megengedhetőnek s ennek nincs is értelme, mert sértené az inkompatibilitás bírói jellegét, ha a meghozott ítéletről, mint felebbező fórum, a Pláz plénuma másodfokúlag döntene szavazással. Azt hiszszük, az ellenzék is erre az álláspontra fog helyezkedni. Az összeférhetetlenségi bizottság — amint mai számunkban előre jeleztük — már reggeli 9 órakor tanácskozásra gyűlt Andrássy Tivadar gróf elnöklésével, hogy a Sántáéi Lázár és három társa inkompatibilitási ügyében meghozott ítéletet, annak részletes megokolását, a tanácskozásról szóló jegyzőkönyvet és a képviselőház elé terjesztendő jelentést hitelesítsék, valamint a különvéleményeket fölolvassák. Ez ülés felé irányult ma a képviselőház érdeklődése és minthogy a bizottság tanácskozását nem fejezte be a Ház ülésének végére, egész csapat képviselő és újságíró maradt a folyosón, hogy megvárja a bizottsági ülés befejezését. Különösen a Budapesti Hírlapnak az a jelentése csigázta föl az érdeklődést, hogy Andrássy Tivadar gróf elnök beleveteti a jegyzőkönyvbe az ő véleményét, a melylyel állást foglal a bizottság látszólagos többségének ítélete ellen. A mikor az ülés elvégződött, a teremből kijövő képviselőket megrohanták kérdésekkel. — Belevették a jegyzőkönyvbe Andrássy gróf véleményét ? — Belevették. — És milyen? — Gyönyörű. Ez volt László Mihálynak és Ráttcay Lászlónak, a bizottság két ellenzéki tagjának a véleménye. De a bizottság kormánypárti tagjai sem titkolhatták, hogy nagy szabású és súlyosan argumentáló nehéz munka az. A majdnem három és fél órán át tartó ülés szenzációsan érdekes volt. Nagyon érdekes volt már Rudnyánszky Bélának, a nemrég még ellenzéki képviselőnek az ítéletet megokoló munkájának fölolvasása. Körmönfont ügyvédi rabulisztikával védi az ítéletet, minden lehetetlen és lecáfolt argumentum fölsorolásával. Megdöbbentő volt azután az az ellentét, mely a bizottság elnökének és előadójának véleménye közt volt. Andrássy Tivadar gróf véleménye, mely egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe kerül, vagy tiz nagy lapra terjed és megcáfolhatatlan argumentumokkal pontról-pontra megdönti az előadó ítélet okolását. A vélemény sokkal élesebb, mint ahogy kire járt. Feszült figyelemmel hallgatták és biztosra vették, hogy holnap, amikor a Ház ülésén fölolvassák, a hatás olyan lesz, hogy teljesen megsemmisíti az ítélet értékét. Schmidt Károly dr., a bizottságnak az a kormánypárti tagja, aki az összeférhetetlenség kimondása mellett szavazott, lemondott a különvéleményről és csatlakozott Andrássy gróf véleményéhez. Az ellenzéki tagokra is oly hatást tett az elnök véleménye, hogy ha Rátkay Lászlót párthatározat nem kötötte volna, ők is lemondottak volna a különvéleményről. Atttmy László és László Mihály különvéleménye szintén részletes cáfolata az előadó megokolásának. A jegyzőkönyvek, jelentések, az abban foglalt ítélet s a két különvélemény aláírása után, értesítette Andrássy gróf elnök a bizottságot a Ház elnökének átiratáról, amelyben megküldötte a bizottságnak a Kálmán Károly bejelentését Tisza István, Hieronymi Károly és Enyedy Lukács inkompatibilitásáról. A bizottság — a tagok elfoglaltságának figyelembe vételével, elhatározta, hogy az Enyedy és a Hieronymi ügyét május 3-án, a Tisza Istvánét pedig május 4-én veszi tárgyalás alá. A holnapi ülés. A holnapi ülésre természetesen a kormánypárt is nagyban készül. Erre vall ez a szétküldött hivatalos fölhívás is. A szabadelvű párt tagjai kéretnek, hogy a holnapi ülésen 10 órakor megjelenni szíveskedjenek. A függetlenségi és 48-as párt Kossuth-csoportja ma este bizalmas értekezletet tartott, melyen az összeférhetetlenségi esetekkel s a pártnak ez irányban való állásfoglalásával foglalkozott. A holnapi ülés lesz az utolsó nagy ülés a húsvéti vakáció előtt. Szombaton a Ház nem tart ülést, a jövő kedden pedig letárgyalja a párisi kiállítási költségekre és a szentpétervári és washingtoni követségi paloták megszerzésére vonatkozó előterjesztéseket, aminek megtörténtével körülbelül három hétig tartó szünidőre oszlanak szét a képviselők. Összeférhetetlenségi kérdések lesznek a sajátképpeni tárgyai a Ház holnapi ülésének. Vámossy Gyula újra be fogja jelenteni az inkompatibilitás fenforgását Tolnay Lajos, Benke Gyula, Sámuel Lázár és Neumann Ármin képviselőkre nézve ama körülmény folytán, hogy az állam országos zálogkölcsönzési üzletet engedélyezett a terézvárosi takarékpénztárnak, amely intézetnél a nevezettek elítélti, igazgatói és jogtanácsosi tisztet viselnek. Ugyancsak az említett képviselőkre nézve elő fogja terjeszteni Andrássy Tivadar gróf az összeférhetetlenségi bizottság által hozott ítéletet. Körülbelül másfél óráig fog tartani az ítélet és megokolás, a tárgyalási jegyzőkönyv és két különvélemény megokolása. Az ellenzék részéről Polónyi Géza és Justh Gyula fogják szóvá tenni az ítéletnek a szabályok megsértésével történt meghozatalát, a kormánypárt tagjai közül pedig Pulszky Ágost fog oly értelmű javaslatot tenni, hogy a Ház vegye tudomásul az ítéletet, mint amely teljesen szabályszerű módon jött létre. Kétségkívül lesz még több fölszólalás is, végezetül pedig a Ház többsége előreláthatólag hozzá fog járulni a Pulszky Ágost javaslatához. Magyarország a párisi kiállításon. Budapest, ápr. 1. A képviselőhöz pénzügyi bizottsága ma délután Farbaky István elnöklete alatt ülést tartott, amelyen több fölszólalás után elfogadták azt a törvényjavaslatot, mely szerint Magyarország az 1900. évi párisi nemzetközi kiállításon részt vesz , ennek költségeit — az egyes minisztertárcák hozzájárulásán kívül — három millió icoronában preliminálják. A vita ekkér folyt le. Keményi Ambrus előadó elmondja, hogy a most igénybe vett 3.000,000 koronával nincsenek kimerítve az állam hivatalos képviseletének a költségei, minthogy az üzemeknek a kiállítási költségeit annak idején külön az illető minisztériumok költségvetésébe állítják be. — Magyarországnak a célja nem az lehet, hogy a kiállított tárgyak tömegével vonja magára a figyelmet, hanem inkább a kiállítandó tárgyaknak a kvalitására kell súlyt fektetni. Előreláthatólag az állami üzemek fogják — a mezőgazdasági csoportot kivéve — mindenütt a magyar kiállításban a főszerepet játszani. Kívánatosnak látja továbbá, hogy ebből az alkalomból, amikor a francia kormánynyal sűrűbb és barátságosabb érintkezésbe lép a kormány, néhány régóta függő kérdés rendezgessék, így például az állatbevitelnek a kérdése, amely részben egészen szünetel részben a legkülönbözőbb és teljesen megokolatlan zaklatásoknak van kitéve. Ausztria igen nagy erőfeszítéseket tesz arra nézve, hogy a párisi kiállításon nagyobb mértékben szerepeljen. Magyarország tehát nem engedhetné, hogy a kevésbbé tájékozott közönség olybá vegye a dolgot, mintha az osztrák kiállításban az egész monarkia közgazdasága reprezentálva volna. A párisi kiállításnak egész berendezése különben lehetővé teszi, hogy Magyarország épp úgy, mint a többi államok, még a külső formákban is egészen önállóan lépjen föl. Ajánlja a törvényjavaslat elfogadását. Kossuth Ferenc nem tesz kifogást az ellen, hogy Magyarország a párisi kiállításon hivatalosan megjelenjen. Rendkívüli súlyt helyez azonban arra, hogy Magyarország, mint önálló állam, szerepeljen. Kérdi: váljon a 3 millió korona előzetes számítások alapján van-e fölvéve ? Ezt az összeget pénzügyi viszonyaink közt igen nagynak tartja, annál is inkább, mert az állami üzemek kiállítási költségei nincsenek benne. Tomcsányi László érdemileg elfogadja a törvényjavaslatot ; kívánatosnak tartja azonban, hogy nemcsak az ez évre szükséges összeget, hanem a további években fölhasználandó összegeket is budgetszerűleg részletesen elszámolják. Matier Róbics Sándor szintén a törvényjavaslat elfogadása mellett nyilatkozik. Dániel Ernő báró miniszter azt tartja, hogy midőn az egész világ készül a párisi kiállításban való résztvevésre, nekünk nem szabad onnan elmaradni. Ha pedig egyszer elhatároztuk magunkat a résztvevésre, ennek olyannak kell lennie, hogy ne valljunk vele szégyent s hogy tanúságot tegyen arról is, hogy megérdemli hazánk azt az érdeklődést, melyet az ezredévi kiállítás alkalmával fölkeltett. A kiállításon Magyarország, mint teljesen önálló állam fog szerepelni. Részletes költségelőirányzat még nincs kidolgozva ; a preliminált összeg fölvételére irányadók voltak egyfelől azok a tapasztalatok, melyeket az ezredévi kiállításon szereztünk, másfelől az, hogy nem mutatkozott kívánatosnak, hogy azok az iparosok, kik a kiállításban részt fognak venni, maguk viseljék az ezzel járó költségeket. A fölhasználandó összegeket évenként föl fogják venni a költségvetésbe, ahol kimerítően megokolják. A bizottság ezek után változtatás nélkül elfogadta a törvényjavaslatot. Itt adjuk még hírül azt is, hogy a pénzügyi bizottság ugyanebben az ülésében elfogadta a washingtoni és szentpétervári osztrák-magyar nagykövetségek elhelyezésére szolgáló épületek megvételi és berendezési költségeiről szóló miniszterelnöki átiratot. A költségeket a közös aktívák jövedelméből fedezik. Kossuth Ferenc pártállásánál fogva nem fogadta el a jelentést. rb 3