Budapesti Hírlap, 1897. július (17. évfolyam, 181-211. szám)

1897-07-01 / 181. szám

1897. július 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (181. sz.) sittessék akkor is, ha nincs elegendő ereje, hogy négyezer korona értékű ingatlant vásároljon. Új telepítéseknél a helyzet más. Uj telepítéseknél ugyanis négyezer korona minimum megállapításá­nak célja az, hogy mezőgazdasági proletariátus ne teremtessék. Ez az ok azonban elesik, valahány­szor meglevő község határában történik a telepítés, mert itt ellenkezőleg módot kell nyújtani arra, hogy a proletariátushoz tartozó, vagy attól alig megkülönböztethető, szorgalmas munkás a kisbirto­kosok sorába fölemelkedhessék és hogy a kisbirto­kos ingatlanát esetleg kiegészíthesse. A törvény­­javaslat alapgondolatát különben ez a módosítás nem érinti. A gazdák és a cukoradó. Nyitráról jelenti a hivatalos O. É. : Tekintélyes, előkelő nyitrame­­gyei gazdák, földbirtokosok és bérlők (a­kiknek nevét azonban a félhivatalos gondosan elhallgatja, de valószínűleg ugyan azok, a kiket a minap a gazdasági egyesület közgyűlésén leszavaztak. Szerk.) népes értekezletet tartottak, melyről Bánffy báró miniszterelnökhöz a következő táviratot intézték : „A cukoradóról szóló 1896. évi XIX. törvény­cikk hatályának meghosszabbítása tárgyában be­nyújtott törvényjavaslattal a mai napon értekez­letre egybegyült nyitramegyei földbirtokosok és bérlők is foglalkozván, a répatermelők érdekében levőnek és szükségesnek találták, hogy a benyúj­tott javaslat most a maga idején törvénynyé vál­jék. Mély tisztelettel kérjük Nagyméltóságod utján a magas kormányt, hogy ily irányban az intézke­déseket sürgősen megtenni kegyeskedjék. Az érte­kezlet megbízásából : Bácskády Károly s. k. föld­­birtokos, értekezleti elnök. Hasonló határozatot hoztak a zemplénmegyei termelő gazdák is, kik ma Andrássy Tivadar gróf ülnöklésével Sátoralja-Ujhelyen értekezletet tartot­tak. Pártolásra szólítják föl a magyar gazdasági egyesület holnapi közgyűlését is. Az obstrukció. A Pol. Ért. az ellenzéki vita­rendezőség részéről nyert illetékes információk alapján jelenti . A cukorprémiumról szóló törvény­­javaslat ellen a vitát ugyanaz a vitabizottság ren­dezi, mely a 16. § ellen is rendezte a felszólalások rendjét. A vidékről nap-nap után érkeznek a füg­getlenségi pártkörbe üdvözlő telegramok és levelek pártkülönbség nélkül, a­melyekben minden tekin­tetben helyeslik az ellenzék magatartását s a tör­vényjavaslatokkal szemben tanúsított erélyes föllé­pését. Ez üdvözlő levelekből az ellenzék s a vita­rendező bizottság azt következteti, hogy a vidék pártkülönbség nélkül s Magyarország társadalmának minden rétege rész néven venné, ha az ellenzék félbenhagyná a cukorprémiumról szóló törvényjavas­­lat tárgyalásánál azt a magatartását, a­melyet a 16. feletet követelni? Ön? Tudom, hogy az egész világ nagynak tartja önt és tudósnak és jelle­mesnek, de hát ön meg oly kevéssé felel meg e jó véleménynek, oly kevés józan ítélő­ké­pességgel bír, hogy még tőlem is tiszteletet követel, ki évek óta közvetetten közelből szemlélve önt, látom azt a nyomorult pózolást, melylyel ürességét takarja ? Az ön nagysága a fontoskodás, tudománya a lelkesülés nélkül való szorgalom száraz eredménye és jelleme a szokás. Az ön egész egyénisége a konvenciona­­lizmuson alapul; ön nagyképűsködik, ön nagy­nak akarja magát feltüntetni, s megy lélek nél­kül az egész világ letaposott útján. Elvett en­gem érdekből, mert szüksége volt rám a karierjéhez, s én hozzámentem szerelemből, mert, mint most a világ, én is azt gondoltam, ■hogy ön mély és nagy lélek, s azt gon­doltam, hogy egyformán állunk. S ön oly keveset törődött velem, hogy mind e mai napig azt hitte: korlátolt, buta vagyok. Én­ a­ki csakhamar beláttam, hogy ön oly mélyen áll alattam, hogy sohasem le­szek képes fölemelni magamhoz. Föltettem ekkor, hogy megóvom legalább a békét, mert jobb, ha magam vagyok szerencsétlen, mintha mind a ketten azok vagyunk s lehet-e szeren­csétlenebb egy nő, ki házasságában magasabb örömökre vágyott, mintha üres lelkű férfihoz van láncolva! S hogy megnehezítette ön a helyzetemet, mikor szünetlenül felsőbbségét akarta velem éreztetni s provokálta tőlem a hódolatot. Elnézhetetlen hibái mellett most követte el a legnagyobbat, mikor engem arra kényszerített, hogy mindezeket tudomására hozzam. Szerettem volna megóvni továbbra is az ön képtel­en illúzióit mindkettőnk nyugal­máért, de betelt a pohár most, hogy ön me­részkedett bíróul tolni föl magát női becsüle­temben s hitvány féltékenységét a világ ítéle­tével akarta takarni. Most már tudja, hogy milyen véleményem van ön felől. Tanuljon meg tőlem még ez órában egy — önre nézve — keserű igazságot. Tanulja meg, hogy a kik hallgatnak, nem mindig tudatlanok s a kik engednek, nem mindig gyöngék. Elhallgatott, s reszkető idegekkel, de büszke fejedelmi tartással kiment, magára hagyva a tehetetlenül, szótlanul álló férjet. Künn a tavaszi alkony tisztán, hangtalanul szállt alá. A zápor elállt, s a sötétzöld bokrok körvonalai élesen váltak ki a megtisztult leve­gőben. A fehér bodza mereven tartotta illatos tányérjait, s a kék liliom szeliden húzódott meg a pézsmás jázmin előtt. A nő végig sétált a kavicsos után, s teli tüdővel szívta be az édes hűvös tavaszi leve­gőt, mely lecsillapította háborgó lelkét. A kert végén fia ugrott elő­­ egy nyolcéves, kék szemű, piros arcú gyermek. — Jó, mama, mekkora kutyát láttam Titiéknél. — De miért szaladtál annyit? ki vagy melegedve. — Nem, nincs melegem, mondta a kicsi szórakozottan s aztán lábujjhegyre állva fon­toskodó arccal hajolt az anyjához. Mama, tudja mit hallottam ? Azt beszélték a verandán Titiéknél — Ön a veranda alól hallottam , hogy a papa nagy ember s maga büszke lehet rá. Igaz ez ? A nő megsimogatta a szöszke fejet s szeliden felelt: Igaz. A gyermek mélán, tágranyitott szemek­kel állt egy pillanatig. Látszott rajta, hogy az anyja tovaröppenő szava után fut a gondo­latával, azután megrázta magát, mintha le akarná rázni lelkéről a tépelődést s a duzzadó gyermeki erő pajkosságával kezdett futkározni a kavicsos utakon. A nő utána indult leeresztett karokkal, lassan, gondolkozva. Katosa­­Ernő, a tárgyalásánál oly hévvel és kitartóan tanúsított. A párt minden egyes tagja ragaszkodik ahhoz a párthatározathoz, a­mely kimondta a vitát. Ezt a határozatot a párt egyértelműleg hozta s nincs egy tagja sem a pártnak, a­ki ezt ne helyeselné, any­­nyival is inkább, mert a párt számos tagja föl fog szólalni Határozatképtelen bizottság. A képviselő­­ház összeférhetetlenségi bizottságának ma délután 4 órakor ülése volt amaz összeférhetetlenségi beje­lentés érdemleges tárgyalása céljából, a­melyet Molnár Béla a Ház nyílt ülésében Tisza István gróf képviselőre nézve tett. A bizottság tagjai közül azonban csakis Apáthy Péter elnök, Rud­­nyánszky Béla jegyző és Ragályi Béla jelentek meg, minthogy pedig a bizottság határozatképes­ségéhez öt tag jelenléte szükséges, az érdemleges tárgyalás nem volt megtartható. Minthogy pedig ez az eset már másodízben fordult elő, az elnök kijelentette, hogy a házszabályok 123-ik §-ának rendelkezéséhez képest fog eljárni. (A házszabályok 128. §-a szerint „ha valamely bizottság a tagok kellő számának meg nem jelenése miatt kétszer egymásután ülést nem tarthatott, az illető elnök ezt a meg nem jelent bizottsági tagok megnevezé­sével a Háznak bejelenti, mely ha szükségét látja, ama bizottsági tagok helyét új választás útján tölti be.“) A nemzeti párt üdvözlése. Horánszky Nán­dorhoz, a nemzeti párt elnökéhez ma a következő távirat érkezett : A szatmármegyei nemzeti párt nevében örömmel üdvözlöm vezérünket és bajnok­­társait a katonai intézetek tárgyában kivívott nagy siker alkalmából. Vécsey József báró:“ ORSZÁGGYÜLÉS. Budapest, jan. 80. A képviselőházban ma megkezdték a d­olláradó-törvény meghosszabbításáról szóló tör­vényjavaslat tárgyalását. Neményi Ambrus hosszabb beszédben ajánlotta a törvényjavas­latot, melynek elvetése, szerinte, 30.000 répa­­termelésben érdekelt magyar gazdát sújtana. Hosszasan cáfolta a közjogi aggodalmakat, melyeket e törvényjavaslat ellen fölhoztak és fejtegette annak gazdasági előnyeit. Komjáthy Béla meglepő avatottsággal bírálta a javaslatot, nemcsak közjogi, de köz­­gazdasági szempontból is. Maga a pénzügy­miniszter is elismerte a beszéd érdekességét és Komjáthy közjogi kifogásainak többjét maga is elfogadta, bár csak teoretikusoknak és nem a valóságban meglevőknek. A miniszter azzal argumentált, hogy ne feszegessük mi, parlamen­táris utón, vagy császári rendelettel léptetik-e életbe Ausztriában a törvényjavaslatot, mert az osztrák kormány tetteinek egyedül az osztrák parlament az illetékes bírája. Ne ijedjünk meg attól sem, hogy a cukoradóra vonatkozó szer­ződést a jövő év júliusáig meghosszabbítjuk, holott a vám- és kereskedelmi szerződés meg sincs kötve, mert ha a kiegyezés megdől, ez a szerződés is megdől; de ha meg sem újulna a kiegyezés, ez a szerződés úgy is érvényben maradhatna: precedens erre az 1888-diki szeszadó-törvény, mely hat hónappal tovább érvényes a most érvényben levő kiegyezésnél. Az elképzelhető ugyan, hogy a császári rende­letet Ausztriában a parlament nem venné tu­domásul s igy a szerződésnek ott nem lenne hatása, de ebben az esetben az bennünket sem kötelez. Egyébiránt hajlandó úgy­­kiegészíteni a törvényjavaslatot, hogy ha Ausztriában a tör­vény 1898. július 31-ike előtt bármely okból hatását vesztené, a mi törvényünk szintén ha­tását veszti. Az ülés végén Jagics József a honvé­delmi minisztert interpelláció kapcsán arra kérte, tegyen lépéseket, hogy a Jbzrczy-alapo­­kat vegyék el a bécsi Terézia-akadémiától és adják a Ludovika-akadémiának. Fejérváry köz­megelégedésre megígérte, hogy a szükséges lépéseket megteszi. Az obstrukció dolgában semmi újság. A szélsőbal úgy viselkedik, mintha a cukoradó­javaslatot nem kívánná az obstrukció céljára fölhasználni. Úgy tetszik azonban, hogy vala­mely kompromisszumot vár a kormánytól. A képviselőház ülése. Elnök : Szilágyi Dezső. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök bejelenti, hogy Mohay Sándor két hónapi szabadságot kér. Következik a napirend során a cukoradó meghosszabbítása. Neményi Ambrus előadó: E törvényjavaslat­nál csakis arról van szó, vájjon a mostani átmeneti időben a prémiumoknak megvonásával válságos helyzetbe engedjük-e jutni a magyar cukorgyárak­kal együtt azt a 80.000 magyar gazdát, a­ki a répatermelésben érdekelve van ? Erről van szó ki­zárólag, mert tévedésen és a törvényes állapotnak félreismerésén alapul az a nézet, a­mely ennek a törvényjavaslatnak valami kiváló közjogi jelentősé­get tulajdonít. A törvényes helyzet egyszerűen az, hogy az 1888: XXIII. törvénycikk, mely a cukor­adóról szól, a tavalyi, 1896-iki törvény által érvé­nyen kivül helyezve nincs. Az 1896-iki törvény egyebet nem tett, mint hogy az előző törvény­nek két intézkedését ideiglenesen egy évnek tar­tamára módosította. Ha tehát most a törvényhozás a jelen törvényjavaslatot el nem fogadná, akkor csak az ideiglenes törvény vesztené el az érvényét és a régi, 1888-iki törvény a kérdéses két pontra nézve, tudniillik a cukoradó magasságára és a pré­miumok összegére nézve ismét régi hatályát vissza­nyerné. Egyéb következménye a dolognak nem lehetne. Csakis gyakorlati következményei volnának a törvényjavaslat elvetésének oly értelemben, hogy az osztrák kormány kétségkívül továbbra is fizetné a saját gyárai és az osztrák gazdaközönség érdeké­ben a magasabb prémiumot, melynek segítségével az osztrák gyárosok Magyarországon is elnyomhat­nák az olcsóbb cukorral a magyar termelést. Ebből pedig úgy gyárainkra, mint gazdaközön­ségünkre nézve csak válságos állapotok követ­kezhetnének. A közjogi nehézségekről szólva, meg­győződése az, hogy törvényeink világos és két­ségbe vonhatatlan szavai szerint kiterjeszthetjük figyelmünket arra, vájjon a minket is érintő törvé­nyek Ausztriában alkotmányosan hajtatnak-e végre ? De már az, hogy milyen módozatokat állapít meg az osztrák alkotmány, annak a megítélése, annak a helyreiítése, a tetsző vagy nem tetsző módozatok­nak a kiválasztása és meghatározása, mindez ránk nem tartozhatik és csak fölösleges és káros kompli­kációkra vezetne, ha bármikor erre a térre lépnénk. A teljesség kedvéért azonban megjegyezni kívánja, hogy a pénzügyi bizottság ezt a törvényjavaslatot úgy értelmezte, hogy annak hatása temészetesen megszűnik, ha Ausztriában hasonló törvényt elő nem­ terjesztenek, vagy ha az osztrák törvény­­hozás, az eléje terjesztett javaslatot el nem fo­gadná. Oly törvényjavaslatról lévén szó, melynek alapföltétele az, hogy a másik állam hasonló törvényes intézkedéseket tegyen, magától értődik, hogy a törvény érvényét veszti, ha ez a föltétel be nem kö­vetkezik. A jelen esetben ez ugyan, meggyőződése .

Next