Budapesti Hírlap, 1898. május (18. évfolyam, 120-149. szám)
1898-05-13 / 132. szám
10 BUDAPESTI HÍRLAP. (132. sz., 1038. május 13. Rigóné asszonyság. — Saját tudósítónktól. — Budapest, máj. 12. Rigó Jancsi és Ward Klára szerelmi regényében nagyon sok a humor, csak két sajnálatramélt szereplő fordul elő benne: az egyik Chitnay herceg, a megcsalt férjek tipusa, a másik Rigóné asszonyság, a cigány hites felesége, a ki mindig szerelemmel csüggött után s a ki mégis eltaszitotta magától, azért a másikért. A herceg nem igen törődött többé hűtlen asszonyával, de Rigóné esztendőkig harcolt férjéért s még most is küzd két megrontója ellen. Követte őket mindenfelé az egész világon, nehogy zavartalanul éljenek bűnös szerelmüknek. Rigó Jancsi szerencséjéről untig eleget írtak már a lapok, de a legszerencsétlenebb asszonyról vajmi keveset.■ Munkatársunk fölkereste ma Rigó Jancsinét s hosszabb ideig beszélgetett vele. A huszonnyolc esztendős szép asszony Linda Kamilló zeneszerzőnél lakik, a Soroksári utca 29. száma alatt. A milyen szép Chimay hercegné szőkének, olyan Rigó Jánosné barnának. Termete magas, arca üde, szeme csillogó, igazi cigánytemperamentummal. Piros selyem pongyolájában, drága ékszerrel karján és nyakán meglepő hatása van olyan emberre, a ki azt hiszi, hogy lompos, vénülő asszonyra talál. Családi nevén Barcza Mariskának hívják, Keszthelyen született s egyetlen leánya a hires Barcza Józsefnek, a ki már szép vagyont hegedült össze s most a bajor udvarnál muzsikál. Iskolázott, jólnevelt leány, négy nyelvet beszél folyékonyan. — Szerelemből lettem Rigó Jancsi felesége, kezdte, akkor csak tizennégy esztendős voltam. Mindig hűséges felesége voltam, nem érdemeltem meg tőle a mostani sorsomat. A leghálátlanabb ember a világon. Jancsit az édesapám szedte föl. Az öreg Rigó vályogvető, kaszás cigány volt, a fia pedig naplopó, a ki megkérte apámat, vegye magához, mikor egyszer a Cziráky grófoknál hegedült Pákozd közelében. Kaposvárra került atyámmal, a ki ruházta, tanította s embert nevelt belőle. Bár ne tette volna. Könyörtörült ki szeméből, aztán így folytatta: — Négy esztendővel ezelőtt mentünk ki Párisba , a rue D'Hauteville 12 alatt laktunk, Jancsi pedig a Payard-vendéglőben muzsikált bandájával. Két év alatt húszezer frankot takarított meg. Egyszer csak sugdosni kezdtek a cigányok s egyik jóakarólag figyelmeztetett: Rigóné asszonyság, vigyázzon, férje megtetszett egy hercegnőnek. Én megkérdeztem az uramat, mi igaz a dologból, a mire ő így felelt : Ne hidd el Mariskám, Chimay hercegnőt csak zenére tanítom. Én azonban észrevettem, hogy Jancsi mindennap jobban öltözködik s fiakeren jár a hercegnével. Egyik este meglestem őket a Payard szeparéjában, a mint pezsgőztek s ölelkeztek. Dákót ragadtam a kávéházból s megtámadtam őket; az asszony kocsiba ugrott s elhajtatott, Rigó szintén elfutott, így tartott ez két hónapig. Jancsi adta az urat s néhány pásztoróráért elverte az egész húszezer frankot. Én még mindig reméltem, hogy visszatér hozzám. Jött is, egy levéllel, amelyben anyósom azt írja, hogy halálos beteg. Jancsi kért, utazzam Pákozdra. Megtettem, pedig később kiderült, hogy fölültetés volt az egész levélhistória. Sóhajtott a szép asszony, majd elgondolkozva folytatta elbeszélését: — Kaposvárott voltam szüleimnél, amikor egyik párisi barátnőm azt írta, hogy menjek rögtön, mert Jancsi elhurcolkodott. Gyorsvonaton utaztam oda, kerestem Jancsit, de nem találtam. Elmentem Esterházy Pál gróf nagykövetségi tanácsoshoz és elpanaszoltam bajomat. Azt tanácsolta, követeljek évi járandóságot, vagy végkielégítést az uramtól. A francia törvények szerint ezt csak úgy ítélik meg, ha hirtelenségen érem a férjemet. Titkos rendőröket adtak mellém, de nem találtunk a szerelmes párra. Kétségbeesve utaztam vissza Magyarországba és négy hónapig voltam itt. Egyszer csak Rigótól táviratot kaptam, amelyben azt írta, bocsássák meg neki és keressem föl. Bocsánattal szívemben utaztam Párisba, de hiába. A szirén megint hálójába kerítette Jancsimat, nem is láttam viszont. Zálogházba tettem minden ékszeremet s négy hónapig abból éltem. Elhatároztam, hogy leszámolok megrontóimmal, írtam a hercegnőnek, fogadjon el. El is mentem hozzá. »sz — Mit akar? kérdezte a hercegné. — A férjemet. — Visszakapja. Megvallom szerettem Jancsit, de már nem kell. El is kergettem, nem tudom, hol van. Abban a pillanatban zörejt hallottam a benyílóban. Széthúzom a függönyt, hát látom, hogy Jancsi rejtőzködik ott. Elfogott a düh, tört rántottam rájuk. . — Nyomorult szívrablók! kiáltottam, de szédülésért s ájultan estem össze. Lakásomon ébredtem föl, nem tudom, hogyan kerültem oda. Golgotám csak akkor kezdődött. Egész életemben kényeztettek, kocsin jártam, soha sem dolgoztam, apám bőven ellátott mindennel, de igaz ügyemért testi szenvedést is szivesen elviseltem. Egy évnél tovább főztem másoknak s abból éltem. Nem akartam elhagyni Párist, adoig ők ott voltak. Valamelyik francia lap azt írta, hogy én százezer frank végkielégítést kaptam, ez hazugság volt, Rigó Jancsi maga terjesztette. Hogy járandóságomat megkapjam, elhatároztam, hogy tetten érem őket. A nagykövetségi tanácsos szívességéből detektíveket kaptam, akikkel egy reggel betörtünk a Tenninusszállóba, ahol laktak. Mit mondjak ? Ott kaptam őket. — Ismeri-e ezt a nőt ? kérdezte a detektív Rigót, rám mutatva. — Igen, a feleségem. — Hát, az a másik asszony kicsoda? — A szeretőm. Annyira dühbe jöttem, hogy meg akarjam fojtani a hercegnét. olarab — Nyomorult nő! Eszeveszett vagy, a tij eldobtad koronádat a vonóért. Anyátlanná tetted gyermekeidet s engem megfosztottál kenyérkeresőmtől. Pfuj! A detektívek elhurcoltak, nehogy kárt csináljak benne. Aztán megint visszatértem a tűzhelyhez. Rigó minden áron azt akarta, hogy elváljak tőle, persze pénzt nem kínált. Ha engem is hűtlenségen érnének, akkor a törvényszék kimondaná a válást. Rigóék hat detektivvel ügyeltek meg, akik néhányszor éjfélkor törtek hálószobámba, de szégyenkezve távoztak. — Követtem őket egész körútjukon, hogy megzavarjam idilljüket, a mi sikerült is. Kétszer volt kezem közt a hercegné s ezt meg is emlegeti. Két hónappal ezelőtt hazajöttem Kaposvárra. A múlt hétfőn táviratot kaptam atyámtól Münchenből, hogy utazzam Pestre, mert Rigó Jancsi ott van. Kedden este nagyon fájt a fejem, azért frakkeren kikocsiztam s véletlenül akkor mentem el a Rémi-fogadó előtt, amikor Rigó kilépett. Leugrottam a kocsiról s vállon ragadtam. — Te cigány herceg, miért hagytál el? kérdeztem tőle. Volt rá okod? Mi tetszik neked azon a hisztériás bolondon ? Szüleim kegyelem kenyerén élek, a mióta rab lettél. — Egy szót sem szólt, futott vissza. A közönség pártomat fogta s két úr föltartóztatta Rigót. Én néhányszor fejbevágtam, de aztán mégis bemenekült a szállóba. Asszonya kinézett az ablakból, én rákiáltottam: — Hogy merted a vendégkönyvbe Rigónénak írni magadat? Urathagyott persze na vagy, más semmi. Abbanhagyta a beszédet, de aztán egyszerre fölugrott székéről s igazi cigánytemperamentummal igy kiáltott föl: — Nem válok el tőle. Az az én boszom, hogy ne házasodhassanak össze. A debreceni vendéglős-kongresszus. — Távirat. — Debrecen, máj. 12. (Saját tudósítónktól.) A nyugdíj-egyesület megalakítása után ma délelőtt kilenc órakor összeült a harmadik országos vendéglős-kongresszus s Gundel János elnöklésével megkezdte tanácskozását. Napirend előtt Bokross Károly, az új nyugdíjegyesület alelnöke újabb adakozásokat jelentett be a nyugdíjalap javára. Vetéssy Béla titkár fölolvasta az ország minden részéből érkezett táviratokat, amelyek lelkes örömmel köszöntik a fogadósok, vendéglősök és pincések új nyugdíjintézetét. Most a végrehajtó bizottság jelentése következett. E bizottságnak Gundel János lévén az előadója, átadta az elnöki széket Priváry Pál szegedi vendéglősnek s előterjesztette a bizottság működését feltüntető jelentést. Popper Miklós, a budapesti ipartársulat titkára fölolvasta a pénzügyminiszter válaszát az italmérési törvény revíziója dolgában eléje terjesztett kérvényre. A miniszteri leirat szerint a hiányokat csak törvényhozás útján lehet pótolni, a fogyasztási adók reformja küszöbön áll és ekkor az állami italmérési jövedékről szóló törvényjavaslat is revízió alá kerül. A kismértékben való árusítást, írja a miniszter, nem lehet beszüntetni. A miniszteri leiratra válaszul a végrehajtó bizottság a következő határozatot hozta: A kismértékben való elárusítás dolgában óhajtott revízió lehetetlennek látszik. A bizottság az ez irányban való intézkedést a kongresszusra bízza. Ama kérelem, hogy a kismértékben való elárusítók italmérési engedelmet ne kaphassanak, különben is törvényben gyökeredzik s csak kivételes esetekben adatik meg a bizottság véleményes jelentése, hogy a törvény szigorú betartása, konkrét esetek bejelentésével, újabb beadvány útján szorgalmaztassék. A leirat ide vonatkozó további részét tudomásul venni javasolja. Az italmérési engedelmek késedelmes elintézése és kézbesítése dolgában azt javasolja a bizottság, hogy a szükséges lépéseket a revíziónál tegyék meg. A kimérések száma tekintetében hozott határozat tárgyában javasolja a bizottság ujabb s bővebben indokolt kérvény benyújtását. Az italmérési engedelmek évről-évre új díjfizetés mellett való megújítása a határozat szerint alaptalannak bizonyult, miért is a bizottság javasolja, hogy jövőben a netán előforduló visszaéléseket igazoló konkrét esetek jelentendők be. A határozat ama részére, mely az italmérési engedelem csakis szakértők részére leendő kiadását nem teljesíthetőnek mondja ki, a bizottság javasolja a képesítéshez kötésnek illetékes helyen való sürgetését. A javaslathoz sokan szóltak hozzá. Priváry Ferenc felolvasta az 1896 iki kongresszuson a tanoncképzés dolgában készített memorandumát, majd Bokross Károly hosszabb előadói beszédben egy alakítandó országos vendéglősszövetség tervezetét terjeszti elő. A kongresszus mindkét javaslatot örömmel vette tudomásul s a további teendőkkel a kongresszusból kiküldött végrehajtó bizottságot bízta meg. Déli egy órakor véget ért a tanácskozás s a kongresszusi tagok a nagy munka után siettek asztalhoz. Ma a budapesti vendégsereg volt a házigazda s pompás ebédet adott a debreceniek tiszteletére. Ebéd után a vendégek megnézték a várost s este kikocsiztak a nagy erdőre, ahol a Dobosféle vigadóban majális volt a tiszteletükre ; a mulatságról egyenesen a vasúthoz hajtatott a társaság s a debreceniek szives búcsút vettek társaiktól, a kik két napon át élvezték a kitűnő város magyaros vendégszeretetét. Jövőre a vendéglősök Nagyváradon tartanak kongresszust s ugyanitt lesz akkor a most alakult nyugdíjegyesület első rendes évi közgyűlése is. Nagyvárad erősen készül már most a fogadásról, amelyet az is ünnepiessé tesz, hogy a nagyváradi pincés egyesület akkor ünnepli huszonötéves jubileumát, zászlószentelését s uj háza fölavatását. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, máj. 12. * (A Nemzeti Színházban ma huszonötödször játszották Echegaray Folt, amely tisztit című drámáját. A közönség ezúttal is teljesen megtöltötte a színházat s virággal, tapssal akarta elhalmozni Márkus Emíliát, Matilde személyesítőjét. Az ovációból azonban csak a taps maradt meg, a virágot és koszorút nem engedték a nézőtérről föladatni és így a tisztelgőknek meg kellett elégedniök azzal, hogy a művésznő öltözőjét áraszszák el vele. Több babérkoszorút, virágbokrétát és kosarat nyújtottak át az öltözőben, koszorút adtak az igazgatóság, a tagok, Blaha Lujza, a Kisfaludy-színház stb. A harmadik felvonás végén, mikor a közönség viharos tapssal hívta a művésznőt, behozták a koszorúkat a színpadra is, melyet szinte ellepett a babér és virág. *Arnoldzon Szigridi asszony ma Rozinát énekelte a Szevillai borbély-ban. Ezzel a szereppel mutatkozott be annak idején a budapesti közönségnek és ma is teljes diadalt aratott vele. Könnyed, bájos éneke pompásan illett Rossini filigrán zenéjéhez. Az éneklecke betétjét, a Dinóra-keringőt viharosan megtapsolták, mire a művésznő Ekkert visszhangdalát énekelte, újra szűnni nem akaró tapsok mellett. A felvonások után vagy tízszer hívták a lámpák elé s elhalmozták virággal. Az előadás, melyet Erkel Sándor vezetett, kitűnő volt. Kivált Arányi fényesen iskolázott, ízléses éneke részesült méltó figyelemben. * (Fővárosi Nyári Színház.) Krecsányi Ignác és társulata évről-évre életet hozván a budai színkör szellős deszkabódéjába, kedves és hasznos öszszeköttetés a vidék és a főváros művészi élete között. Színészeinek és színésznőinek alkalmuk van Budapesten látni és tanulni sok mindent, amit vidéken nem lehet, módjukban van beleszokni a nagyváros művészeti színvonalába, igazgatójuk pedig eléggé szerencsés minden szezonjában bemutatni egy-két kiválóbb alakját a vidéki színészetnek, egy pár tehetséges kezdőt, sőt néha egy-egy igazi talentumot is. A most kezdődött évad első operett-bemutatója, Lecocq régen híres operettje, A kis herceg, amelyet ma adtak, erről tett bizonyságot : igen precíz, szépen kiállított, jól rendezett és dirigált előadás volt, amelynek együtteséből Amor Margit, 11. Pataky Róza és Békéssy, a baritonista, akiket eddig nem ismertünk és Kovács Mihály a kitűnő komikus, váltak ki.