Budapesti Hírlap, 1898. október(18. évfolyam, 272-301. szám)
1898-10-02 / 272. szám
1898. október 2. BUDAPESTI HÍRLAP. (272. sz.) a ki az erre hivatott hat tagú bizottság meghallgatása után, a főügyrész utján terjeszti indítványát, semmitészék elé. Ez az a törvény, a mely Dreyfusnak a szabadulás útját megnyitja s a melynek alkalmazása végett Franciaországban oly hosszú és elkeseredett flarc folyt a pártok között. Mikéntvolt lehetséges, hogy ez az igazságügyi kérdés oly sokáig a politika martaléka volt, ezt a föntebbiekből már megítélhetjük. Az új törvény 4. pontja, általános kijelentésénél fogva, már elég tért nyit a revíziónak, de az a rendelkezése, hogy az elítélt vagy hozzátartozója, csak az igazságügyi miniszteren át juthat a semmitőszékhez, a miniszter pedig belátása szerint határoz a kérdésben, anélkül, hogy a revízió megindítására köteles volna, oly megszorítás, amely magát a törvényt is illuzóriussá teheti, ha a kormány elsősorban nem igazságügyi, hanem politikai szempontból ítéli meg, vagy kénytelen megítélni a kérdést. A Dreyfus-ügy mutatja, hogy hova fejlődhetnek dolgok, ha a kormány ekként beleavatkozhatik az igazságszolgáltatás menetébe. Nálunk a pernyitás mindezideig tisztán a birósághoz tartozó jogi kérdés volt s ez marad az újíbűnvádi perrendtartás életbeléptetése után is, amely épp úgy, mint az alapjául szolgált Csemegi-féle javaslat, e tekintetben is nem a francia mintát, hanem a kulturállam törvényeit követi. A Dreyfus-ügy tehát oly alakban, mint Franciaországban, nálunk elő nem fordulhatna. Van azonban a francia eljárásnak egy pontja, amelylyel magasan kiemelkedik a mienk fölé. Dreyfust a katonai bíróság ítélte el s e baróság ítéletét mégis bírálat tárgyává tehette az igazságügyminiszter s revízió alá vonhatja asemmitőszók. Ez nálunk ma még elképzelhetetlen. .,rt ! Ha a mi katonai bíróságunk valakit elítél, először is hozzáférhetetlen titok, azután pedig oly ítélt dolog, amelyhez az állam egyéb hatóságainak, ide számítva az igazságügyminisztériumot és a kir. Kúriát is, semmi közük. Ha tehát ártatlan volna is az elítélt katona, ezt a közönség meg nem tudja, ha cipőtisztogatóknak. Némelyiknél elővételi díjat kell fizetni, hogy az ember egy kis tisztogatáshoz jusson. A hollandusoknak ebbe a nemzeti betegségébe ütköztem akkor is, mikor az amszterdami Rembrandt-kiállítást akartam megnézni. .Szent áhítattal léptem a múzeumba, hol a halhatatlan mesternek száz festménye és kétszáz rajza van a tulajdonos európai szuverének szívességéből összegyűjtve. Föl voltam fegyverkezve a hollandi kormánytól kapott belépői jegygyel s egyenesen a múzeumi igazgató elé vezettettem magamat. Igen szívesen fogadott, de látszott rajta, hogy nagy zavarban van. — Nem lehet látni a kiállítást, —ínondá fejcsóválva. — Miért? Hisz ön látja, hogy ez a jegy ■ följogosít engem rá, még mielőtt a királyné megnyitná. — Látom, látom. A jogát nem is tagadom. De más itt a baj. — Mi? — Ön blőtt, tán nevetségesnek látszik, pedig egészen komoly. — Micsoda ?v.. — Uram! Ma visszogattuk föl a padlót, s addig nem akarnnk senkit bebocsátani, mig a királyné meg nem nyitja. — Nem nézhetném meg mezítláb ? Én szívesen megöldemi saraimat. ' Nevetett,majd fölkiáltott: — Ön egy, eszmét adott nekem. Van kétfiás újdonatúj zieheveningeni fürdöpapucsom. Ha nincs ellenére, gyékényből font papucsban fogjuk megnézni, így is történt. Halkan csoszogva jártuk pedig kiszivárog is efféle titok, ez ellen a törvény rendes útján nem lehet orvoslást keresni és találni. Franciaországban a semmitőszék a bírói hatalom tetjével rendelkezik. Az utolsó szót ez van hivatva kimondani, különösen a törvény egysége és helyes alkalmazása kérdésében, úgy a rendes, mint a kivételes, tehát a katonai bíróságok ítéleteivel szemben is. Mit fog most tenni a semmitőszük Dreyfus ügyében, ez iránt két lehetőséget emlegetnek. Egyik az, hogy miután kinyomozta és megállapította, hogy a revízióra a kiemelt törvénycikk alapján elég ok forog fönn: a revíziót elrendeli s az ügy új tárgyalására más katonai bíróságot delegál. A másik lehetőség az volna, hogy amennyiben a fölhozott körülmények a revízióra törvényes alapot nem szolgáltathatnának, de egyébként oly szabálytalanságokat, lehet megállapítani a katonai bíróság eljárásában, amelyek annak megsemmisítését követelik, úgy ez alapon, t. i. a semmiségi ok alapján fogja elrendelni az ügy tárgyalását. Az utóbbi lehetőség emlegetése azonban oly kombináció, amely alig fog beválni, mert az eljárás megsemmisítésének csak jogerős ítélet előtt van helye, ezután pedig csak a pernyítás van megengedve. Legközelebb már ki fog tűnni, hogy melyik föltevés helyes. Egyelőre csupán ki akartam jelölni azt a kört, amelyben jelenleg a Dreyfus-ügy mozog. Egyszersmind azonban levonhatjuk az előadottakból azt a tanulságot, hogy lehet még a Dreyfusénál kedvezőtlenebb helyzet is, azé a szerencsétlené tudniillik, akit nálunk a katonai bíróság ártatlanul elítél. Nagy ideje volna, hogy az illetékes körök végre komolyan hozzálássanak a katonai büntető bíráskodás reformjához. Eurlapest, okt. 1. A király Bácskán, Bécsből jelentik nekünk telefonon . A király már holnap este ideérkezik Wallseeből. Arról volt szó, hogy a király október 4-ére eső névnapját "Wallseeban ünnepli meg, de programját egészen váratlanul megváltoztatta. Az osztrák miniszterek kitüntetése. A hivatalos lap mai száma közli, hogy az osztrák miniszterek közül titkos tanácsosi méltóságot kaptak Kast Mihály báró földművelési, Kaiéi József dr. pénzügyi, Baerenreuthier József Mária kereskedelmi és végül Jedrzejovicz Adám cs. kir. miniszterek. A katolikus autonómia. A katolikusok autonómiai kongresszusának kilences albizottsága ma délelőtt 10 órakor a főrendiház tanácskozási termében ülést tartott, melyben a kilences albizottság munkálatát hitelesítették. A hitelesítés után Szapáry Gyula gróf elnök a bizottság nevében köszönetet mondott Hoványi Gyula úrnak ügybuzgó fáradozásáért. A polgári törvénykönyv szerkesztése. A magyar általános polgári törvénykönyv szerkesztőbizottságának pénteken tartotthéti ülésében Erdély Sándor igazságügyminiszter azokban a kérdésekben, amelyekre nézve a múlt illésben a bizottság tagjai közt megállapodás nem jött létre, a további szerkesztésre útmutatásul szolgáló következő kijelentéseket tette : , 1. Abban a kérdésben, váljon a szülőnek a törvényes osztályrész csak az ági vagyonból, vagy esetleg a szerzeményből is járjon-e ki, az előadó javaslata értelmében az szolgáljon a szerkesztésnél irányadóul, hogy a szülő köteles részül kapja felét annak az ági vagyonnak, melyet törvényes öröklés esetén örökölt volna. 2. Ami a kötelesrész kielégítésének alakját illeti: a kötelesrész pénzértékben adandó ki, de az örökösnek jogában állakötelesrészre jogosultat pénzérték helyett természetben kielégíteni. Ezután a bizottság az öröklési jog alapelvei közül az örökség megszerzésének kérdésével foglalkozott. A bizottság az öröklési jog szerkesztője, Schwarz Gusztáv dr. előterjesztéséhez képest a mai jog fentartásában állapodott meg, t. i., hogy az örökös elfogadási nyilatkozat (cselekmény) nélkül (ipso jure) szerzi meg az örökséget. A bizottság ezután megkezdte azoknak az alapelveknek a tárgyalását, amelyek az örökös jogait és kötelességeit állapítják meg a hagyatéki hitelezőkkel szemben. E kérdések megvitatását a jövő ülésen folytatják. Stroszmayer szerbiai diecézise. Megírtuk nemrég, hogy Stroszmayer gyakovári püspök lemondott szerbiai egyházmegyéjének kezeléséről. A római kúria erre Vuicsics Jovánt nevezte ki a diecézis intézőjévé, aki hitlevelével a múlt napokban mutatkozott be a szerb kormánynak. Belgrádból most azt táviratozza tudósítónk, hogy a szerb kormány Vuicsicsot visszautasította. A dolog természetesen nagy feltűnést kelt. Elhalasztott népgyűlés. Szegedről jelentik. A szegedi függetlenségi párt, a Ttttlen vámterület mellett holnapra tervezett népgyűlését, a nemzeti gyász miatt elhalasztotta. A népgyűlést e hónap 23-án tartják meg. Scheveningenben, a Kurhausbarban találtam Horváth Jóska bandáját, mely ott nagy népszerűségnek örvendett. Ez volt praxisomban az első külföldi cigánybanda, mely nem magyar mágnásnak öltözködve kezelte a vonót. Mily buszantó volt, mikor tavaly Berlinben egy Magyarország nádorának, vagy Erdély fejedelmének öltözködött ripacsos fickó tányéroz a söröző németek közt. Horváth zsinóros kék kabátba, fekete lajbiba és fekete szalonnadrágba bujtatta a legényeit. Ő maga pedig frakkban muzsikált. Horváth már évek óta Berlinben tanyáz, onnan jött Scheveningenbe is s jól esett hallanom, hogy nem romlott el úgy, mint a párisi cigányok. Sőt a magyar nótákat (vagy a program szerint Hongersehe Wijze) remekül játszsza. A fizetésükön kívül a gazdag hollandusoktól egy kis mellékkeresetük is van. De hercegnéje még egyiknek sem akadt. A hölgyeknek , különben, a banda egybehangzó véleménye szerint, a nagybőgős tetszik legjobban — a banda legcsúnyább tagja ! .v: -tr Scheveningenben ismerkedtem meg Van Houtennel, a kakaó-királylyal (ad nótám: vasutkirály).Mondhatom, hogy némi elfogadással töltött el az a gondolat, ?(Ittfígy mennyivel többen élvezték Van Houtent, mint Shaksperet, amiből következik, hogy kakaóban nagyobb sikereket lehet elérni, mint az irodalomban. Odaléptem hozzá s kérdem : — Van Houten ? — Nincs Houten — felelte nyugodtan — már fölhagytam az üzlettel. . . . Egyebet nem is beszéltem vele. Sőt tán ezt se. Nem emlékszem már rá. Sipulusz, de a művészet templomát, melynek csöndjét alig mertük beszélgetéssel megzavarni. Még most se merem. Hallgatok. De nem hallgathatok el egy gondolatot. Vájjon mely nemzet dicsőségét hirdetné Rembrandt, ha véletlenül a magyarnak született volna? Hisz akkora mesterek, mint Munkácsy és Zichy Mihály, ebben a században, kénytelenek voltak külföldre menni. S csak az ő erős érzésükön fordult meg, hogy megmaradtak magyaroknak. Rembrandt korában hasonló körülmények közt elvesztek volna ránk nézve. * A messze idegenben található magyar nyomok iránt mindig érdeklődni szoktam, így föltűnt Amsterdam falain egy színes plakát Hongorsch halld (magyar ballet) fölirattal. A plakáton meztelen hajú cigányok vad lábficamokat vittek véghez. A hirdetés egyik sarkában egy úr arcképe ékeskedett, ezzel a felirattal : Impresario Semmel. Azonnal láttam, hogy ezt a Semmelt a dob utcában sütötték. A trupia az orfeumban működött. Magyar parasztnak voltak öltözködve, de a táncukat már ismertem a budapesti állatkertből, hol a dahomeiek mutatták be sokkal szebben. Külömben Semmel úrnak igaza van, mert a jó hollandusok tomboltak az elragadtatástól, de bizonyára csodálkoztak, hogy ezeknek a vad magyaroknak miért nincs karika az orrukban. Azt hiszem, ha én ott kijelentettem volna, hogy a magyarok három emeletes, villámosan világított házakban laknak, olvasnak, írnak és villával esznek -r a hollandusok, mint világbolondítót, azonnal a Zuiderseebe dobtak volna. Derék betyár-honfitársaim külömben egymás közt németül beszélnek. Ez megerősítette azt a gyanúmat, hogy budapestiek. 3