Budapesti Hírlap, 1899. március (19. évfolyam, 60-90. szám)
1899-03-01 / 60. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP. (60. sz.) 1899. március 1. Búcsú és beköszöntő. Bánffy búcsúja. A szabadelvű párt tagjai ma délelőtt búcsúztak el Bánffy bárótól. Ezúttal a képviselők fölmentek a miniszterelnöki palotába búcsúzni, ami a hagyománynyal ellenkezik, mert eddig a távozó miniszterelnöktől lemondásának a klubban való bejelentésekor búcsúzott el a párt. Most hosszú kocsisorban fölvonultak a várba s mikor a miniszterelnöki palota fogadótermében összegyülekeztek, úgy találták, hogy többen vannak jelen, mint ahányan új esztendőkor, az ex-lex-állapot hajnalán tisztelegtek. Emelte a bucsulátogatás fényét, hogy Széll Kálmánnal élükön az új kabinet tagjai is megjelentek valamennyien. Bánffy Dezső bárót beléptekor sokszor megújuló éljenzés és taps fogadta. Podmaniczky Frigyes báró pedig így szólt: Nagyméltóságu ur! Tisztelt elvtársunk és barátunk ! Mindenekelőtt legyen szabad nekem a szabadelvű párt nevében köszönetet mondanom azért, hogy szíves valál megengedni, miszerint e mai napon bucsúzásra jelenjünk meg előtted. Az a négy év, mely alatt Te, nagyméltóságu ur, miniszterelnök és pártvezér valál, mélyen be van vésve emlékünkbe; (Igaz! Úgy van!) de nemcsak emlékünkbe, hanem lelkünkbe is. (Élénk éljenzés.) Annyi mindenféle nevezetes ügy fordult elő ezek alatt az évek alatt, (Igaz! Úgy van!) és ezek minden tekintetben az ország s a király érdekében oldattak meg. (Lelkes éljenzés.) És mi büszkék vagyunk arra, hogy mint napszámosok, mint sereg, mint közlegények a Te vezérleted alatt ezek megoldásában teljes szívvel és lélekkel, meggyőződésünk mélyéből közreműködhettünk. (Lelkes éljenzés.) Ez az az érzés, amely ma idehozott bennünket és a mely érzésünket mi egyszerű kedélyünk mélyéből fakadó szavakkal fejezzük ki, a midőn Neked, nagy méltóságú úr, hálás köszönetünket fejezzük ki azért, a mit Te, míg vezérünk valál, cselekvői és hálás köszönetet mondunk azért, a mit Te a haza érdekében tettél. (Igaz! Úgy van! Élénk éljenzés.) Mi egyszerű polgárok vagyunk, a honnak egyszerű polgárai, a mi birtokunkban nincs hatalom ; mi azokat, a kiket tisztelünk, becsülünk, azokat nem jutalmazhatjuk sem kincsekkel, sem kitüntetéssel; mi csakis szivünk érzeményeit rakhatjuk le azok lábai elé, (Úgy van ! Élénk tetszés.) a kiket tisztelünk és becsülünk ; de Te, nagyméltóságu ur, nem is szorulsz arra, hogy tőlünk kincset fogadj el, mert hisz Te bírsz azzal a megmérhetetlen gazdag kincsesel, a mely Tégedet körülövez és a mely vértről ellenségeid nyilai erőtlenül visszapattannak és a porba hullanak. (Úgy van !) Négy évi működésed alatt azt tapasztaltuk, hogy minden igyekezeted oda irányult, hogy Magyarország apostoli királyának jogait megvédelmezzed ; (Úgy van !) hogy Magyarország királyának dicsőségét emeljed (Úgy van ! Élénk tetszés és éljenzés!) és mint igaz magyar államférfin, a magyar hazának önállóságát kidomborítsad (Úgy van!), emeljed, dicsőségre vigyed. (Szűnni nem akaró tetszést*lelkes éljenzés és taps.) Hogy ez utóbbi eszmét a maga tökélyében keresztül nem vihetted, annak oka nem te benned rejlik, hanem egészen más, most fölemlítésre nem méltó körülményekben. (Igaz! Úgy van!) Az a nagy kincs, amely benned rejlik, az a te kristálytiszta öntudatod és lelkiismereted. (Igaz ! Úgy van!) mert te kötelességedet mindig szentül, hiven teljesítetted a király és a haza iránt. (Igaz! Úgy van!) E kincs olyan, a melyet emberi kés neked nem nyújthat, de a melyet emberi kéz tőled nem is vehet el. (Igaz ! Úgy van ! Élénk tetszés.) E kincs birtokodban van és birtokodban fog maradni élted utolsó napjáig, azontúl pedig a történetiró fogja följegyezni a történelemben arany betűkkel azt a kincset, melyet te mostan megszereztél magadnak. (Hosszas lelkes éljenzés.) És most, nagyméltóságu ur, tisztelt elvtársunk és barátunk, végezetül egy kérést vagyok bátor kockáztatni a szabadelvű párt nevében hozzád és ez az, hogy most, miután arról a magas polcról, a melyen négy évig voltál, leszállottál, légy kegyes és foglalj ismét helyet sorainkban, (Helyeslés.) azokban a sorokban, a melyekből kiindulva fölemelkedtél; légy szives barátunk maradni, elvtársunk maradni s velünk együtt közreműködni a közügyek, a közhaza javán és haladásán. (Élénk éljenzés.) És miután ezt a kérést hozzád intéztem, nem marad más hátra, mint kijelentenem azt, hogy a szabadelvű párt a Gondviseléshez más fohászt nem intéz, mint azt, hogy Téged boldogságban, megelégedettségben, családod körében nyugalom környezzen, feledve a múltak keserves küzdelmeit, élj egy szebb jövőt. Az Úristen téged soká tartson még! (Fercekig tartó lelkes éljenzés.) Bánffy Dezső báró a következő beszéddel válaszolt a párt elnökének: Nagyméltóságú elnök úr! Igen tisztelt barátaim ! Négy évig mint Magyarország miniszterelnöke részesültem abban a szerencsében, hogy ti engem vezéretekül tekinthettetek. Azt megelőzőleg még, három évet számítok ehhez, szerencsés voltam a képviselőház elnöki székében ülve, ismét a szabadelvű párt, a ti támogatástok mellett, közreműködni, szolgálatokat tehetni abban az irányban, amint azt az igent, elnök úr mondotta: a koronának, a királynak és a hazának. Eme lefolyt hét évre tekintek vissza, midőn a szives üdvözletét, a jó kívánságokat fogadom s köszönetemet fejezem ki akkor, a midőn ii a lemultakra visszatekintve, szivetek érzelmeit hozzátok. Fogadjátok ezért őszinte hálámat, fogadjátok ezt ez alkalommal minden politikai vonatkozás nélkül. A jelen pillanatot, a jelen körülményeket, a jelen alakulásokat nem tartom alkalmasoknak arra, hogy bármely vonatkozásban — akár visszatekintőleg, akár előrenézőid — politikai irányban nyilatkoztam, kötelességemnek tekintem tartózkodónak lenni, mert azt hiszem, a jelen helyzetben a közügynek, a koronának és a hazának, amelynek szolgálatában eddig működtem, (Lelkes éljenzés.) akkor teszek igazán szolgálatot, ha ettől őszintén tartózkodom. (Tetszés és éljenzés.) A körülmények alakulása eldönti, mit hogyan kell tenni s lehet esetleg alkalom arra is, hogy visszatekintőleg vagy előrenézőleg nyilatkozhassam. Most, ez alkalommal, maradjunk tisztán a barátságos, szíves megemlékezés keretében ; ezért is hoztátok el szivetek érzelmeit, amelyekért őszinte, hálás köszönetemet fejezem ki. Legyetek meggyőződve, hogy örömmel, kellemetesen, boldogan fogok emlékezni a ma letelt időkre és mindig, minden változásában a sorsnak, büszkeségemet fogja képezni, hogy az intakt szabadelvű párt hétéves életében részt vehettem mint házelnök és részt vehettem az utolsó négy esztendőben nagy kérdések megoldásánál mint a pártnak vezére. (Lelkes éljenzés.) Tartsatok meg emlékezetetekben, én megtartom egyenként emlékezetemben a ti személyiségeteket, a ti egyéniségeteket, megtartom azon küzdelmek emlékét is és azon sikerek fényét, dicsőségét is, melyeket veletek együttműködve érhettünk el. Legyen ennyi ez alkalommal elég, legyen elég, mert hiszen e pillanat nem alkalmas arra, hogy egyebet mondjak, mint azt: büszke vagyok arra, hogy veletek együtt mehettem. Hogy ti ez alkalommal, e pillanatban meleg, szívből jövő érzelmeiteket hozzátok nekem, köszönöm ezt és kérlek, tartsatok meg jövőre is emlékezetetekben. (Hosszantartó zajos tetszés, éljezés és taps.) Bánffy báró kezet szorított mindenkivel és ezzel véget ért a búcsú. Sokan Bánffy Dezsőné bárónét is fölkeresték, mások névjegyük beadásával búcsúztak el.* A szabadelvű párt bucsúzása után a Bánffykabinet tagjai búcsúztak Bánffy bárótól, mint a volt kabinet elnökétől, mire az új kabinet tagjai Seéli Kálmán miniszterelnököt üdvözölték, akinek elnökletével a miniszterelnökségi palotában mindjárt minisztertanácsot is tartottak, amelyben a legközelebbi napok teendőit beszélték meg. A miniszterelnök tisztikara ma délelőtt tíz órakor búcsúzott el Bánffy Dezső bárótól. A tisztviselő kar nevében Tarkovich József valóságos belső titkos tanácsos mondott búcsúzó beszédet, melyben megemlékezett a távozó hivatal fő munkásságáról, kitartásáról és szorgalmáról és végül arra kérte a távozó miniszterelnököt, tartsa meg munkatársait emlékezetében. Bánffy báró válaszában kiemelte, hogy hálával tartozik a miniszterelnökség tisztikarának, amelyre soha sem volt panasza. Örömmel fog visszaemlékezni arra, hogy e derék tisztviselőkarral együtt a nemzeti eszmét szolgálhatta. A miniszterelnök ezután a megjelent tisztviselők mindenikével kezet szorított. Ezután Podmaniczky Frigyes báró vezetésével a közmunkatanács tagjai búcsúztak el Bánffy bárótól, mint a tanács elnökétől. A kereskedelmi minisztériumban. A kereskedelmi minisztérium tisztikara délelőtt tizenkét órakor búcsúzott el Dániel Ernő bárótól. A búcsúbeszédet Schmidt József államtitkár mondta, különösen hangoztatva azt, hogy a tisztikar lelkesedéssel és örömmel végezte feladatát a távozó miniszter vezetése alatt, aki működésének mindig szigorú és igazságos, de egyúttal méltányos és jóindulatú bírája volt. Dániel Ernő báró meghatósban felelt az államtitkár beszédére s a többi közt ezeket mondta: Föl fognak menteni attól, hogy most midőn négy évi működés után ő felsége saját kérelmemre kegyelemben fölmenteni méltóztatott, ennek a minisztériumnak a négy évi működésére visszapillantást vessek. Hisz nem csak én, de önök is, akik közvetetlen részesei voltak e munkásságnak, sokkal elfogultabbak e tekintetben, semhogy képesek volnánk erről pártatlan, objektív ítéletet mondani. Bízzuk e négy évi működés bírálatát a későbbi korra és azokra, akik kevesebb elfogultsággal fognak ítélni e dolgok fölött. A volt miniszter meleg kézszorítással vált el a tisztikarnak minden egyes tagjától. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter délután 1 órakor fogadta a tisztikart a minisztérium nagytermében s az államtitkár üdvözletére ezzel a beszéddel válaszolt: Méltóságos Uram ! Tisztelt Uraim! Őszinte bizalommal jöttem önök közé és nem kérek egyebet, mint hasonló bizalmat. Nagy, nehéz feladatra vállalkoztam, különösen azért, mert hazánk közgazdasági érdekeinek széles köre várja munkálkodásunkat és még inkább azért, mert a hivatalos működés előttem csak távolból ismeretes és ennek következtében sokat kell tanulnom, tapasztalnom, hogy azt a gépezetet, amelyből ez áll, célszerűen és minden fönnakadás nélkül vezethessem. Ha mégis vállalkoztam erre, elsősorban természetesen a császári és apostoli felségének nagymértékű kegye biztatott, másfelől biztatott a kötelesség, biztatott a remény, hogy ebben a működési körömben kellő támogatást fogok nyerni egy buzgó tisztikar és az ország minden tényezője részéről. Arra kérem önöket és önök által az egész országos közvéleményt, ne méltóztassanak irányomban nagy várakozásokat támasztani, mert a várakozáson alul maradni: szégyen, a várakozást meghaladni : dicsőség. Ne tegyenek ki engem annak a szégyennek és ne foszszanak meg ettől a dicsőségtől. (Élénk tetszés, éljenzés.) Jól tudom azt is, hogy egy nagy testületben, amilyen most vezetésem alá kerül, különböző munkakörben különböző tehetségek, különböző jellemek, azt lehet mondani, bizonyos összhangba hozandók és ez igen nagy, nehéz föladat. És mert munkaprogramot nem akarok adni — ezzel a parlamentnek tartozom — önöknek csak erről a viszonyról kívánok szólani, arról a viszonyról, amely fölfogásom szerint köztünk üdvös és hasznos lehet, ha egyenlően fogjuk föl. Kellő tisztelettel a rang iránt, előttem az érdem és a munkásság lesz irányadó, (Lelkes éljenzés.) és éppen azért iparkodni fogok tanácskozásaink, a tárgyalásaink és az ügyek vezetése közben megismerni az érdemet és a munkaerőt. (Tetszés és éljenzés.) Különösen kérem az előadó urakat, ne titkoljanak el előlem semmit az ügyekből-, hadd ismerjem meg mindazoknak erejét, akik bármely mértékben hozzájárulnak a kérdések megoldásához, hogy abban a helyzetben legyek, hogy jó lélekkel, lelkiismeretesen mérlegelhessem mindenkinek tehetségét és működését.Zajos tetszés és éljenzés, mert én igazságos, szigorú, de a szigort szeretettel egyesítő vezető akarok lenni. (Éljenzés.) Nagyon jól tudom azt, hogy minden erkölcsi testületben, ahol annyi tudomány, annnyi képzettség, annyi ambíció van, amennyi itt van e minisztériumban és exponált közegeiben, vannak vetélkedések, talán súrlódások is, és különösen itt ez annál természetesebb, mert heterogén tényezők vannak egyesítve. Ha e vetélkedés a munka vetélkedése és ha e súrlódás a vélemények súrlódása, kellő tisztelettel fogadom (Éljenzés), de ha e vetélkedés a hiúság és cserisövények vetélkedése és ha e súrlódás egyéni érdekeknek a súrlódása, ezzel szemben a legnagyobb szigorral fogok föllépni. (Élénk tetszés és éljenzés.) Nagyon jól tudom, hogy ekkora testületben s általában az ország tisztviselő karában nagyon sok félreértés, nagyon sok keserűség és egyúttal anyagi gondok is fordulnak elő. Méltóztassanak elhinni, mindezek iránt az erkölcsi és anyagi bajok iránt érzékem van, mert kevesztülcsináltam a magam erejéből (Tetszés és éljenzés) és éppen úgy tudok érezni az utolsó közeggel, aki önfeláldozó munkáját talán anyagi bajok között végzi, mint a legelsővel, aki magas színvonalról tekinti át az egészet és vezeti az egészet. (üdénk tetszés és éljenzés.) És éppen azért szolidaritást érzek az elsőtől az utolsóig mindenkivel és érzelmeim melegségét viszem át működésem utolsó részletébe is, de ebből a melegségből csak az fog részesülni, aki arra érdemes és aki hasonló melegséggel fordul hozzám. (Lelkes éljenzés és taps.) Azt is megmondom önöknek: van egy különös természetem, a legnaivabb jóindulattal és jó föltevésekkel közeledem mindenkihez, de ha csak egyszer veszek észre valakiben rossz indulatot, félrevezetési szándékot, vagy bármiféle, meg nem engedett korrektség-hiányt, abban az esetben teljesen elfordulok tőle és a legnagyobb ,merevséggel viseltetem iránta. (Élénk helyeslés.) Ne méltóztassanak rossz néven venni, hogy ez ünneplés órában ilyen szavakat mondok ; jobb azt előbb megmondani, mint utólagosan megsínyleni. (Igaz! Úgy van! Élénk tetszés.) Legyenek meggyőződve, hogy én dolgozni fogok, de, hogy dolgozhassam, tisztán kell látnom; tisztán kell látnom az egyéneket