Budapesti Hírlap, 1899. március (19. évfolyam, 60-90. szám)

1899-03-01 / 60. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP. (60. sz.) 1899. március 1. Búcsú és beköszöntő. Bánffy búcsúja. A szabadelvű párt tagjai ma délelőtt búcsúztak el Bánffy bárótól. Ezúttal a képviselők fölmentek a miniszterelnöki palotába búcsúzni, a­mi a hagyo­mánynyal ellenkezik, mert eddig a távozó miniszter­­elnöktől lemondásának a klubban való bejelentése­kor búcsúzott el a párt. Most hosszú kocsisorban fölvonultak a várba s mikor a miniszterelnöki p­alota fogadó­termében összegyülekeztek, úgy találták, hogy többen vannak jelen, mint a­hányan új esztendőkor, az ex-lex-állapot hajnalán tiszteleg­tek. Emelte a bucsulátogatás fényét, hogy Széll Kálmánnal élükön az új kabinet tagjai is meg­jelentek valamennyien. Bánffy Dezső bárót beléptekor sokszor meg­újuló éljenzés és taps fogadta. Podmaniczky Frigyes báró pedig így szólt: Nagyméltóságu ur! Tisztelt elvtársunk és barátunk ! Mindenekelőtt legyen szabad nekem a szabad­elvű párt nevében köszönetet mondanom azért, hogy szíves valál megengedni, miszerint e mai napon bucsúzásra jelenjünk meg előtted. Az a négy év, mely alatt Te, nagyméltóságu ur, miniszterelnök és pártvezér valál, mélyen be van vésve emlékünkbe; (Igaz! Úgy van!) de nemcsak emlékünkbe, hanem lelkünkbe is. (Élénk éljenzés.) Annyi mindenféle nevezetes ügy fordult elő ezek alatt az évek alatt, (Igaz! Úgy van!) és ezek minden tekintetben az ország s a király érdekében oldattak meg. (Lelkes éljenzés.) És mi büszkék vagyunk arra, hogy mint napszámosok, mint sereg, mint közlegények a Te vezérleted alatt ezek meg­oldásában teljes szívvel és lélekkel, meggyőződé­sünk mélyéből közreműködhettünk. (Lelkes éljenzés.) Ez az az érzés, a­mely ma idehozott bennün­ket és a mely érzésünket mi egyszerű kedélyünk mélyéből fakadó szavakkal fejezzük ki, a midőn Neked, nagy méltóságú úr, hálás köszönetünket fejezzük ki azért, a mit Te, míg vezérünk valál, cselekvői és hálás köszönetet mondunk azért, a mit Te a haza érdekében tettél. (Igaz! Úgy van! Élénk éljenzés.) Mi egyszerű polgárok vagyunk, a honnak egyszerű polgárai, a mi birtokunkban nincs hatalom ; mi azo­kat, a kiket tisztelünk, becsülünk, azokat nem jutalmazhatjuk sem kincsekkel, sem kitüntetéssel; mi csakis szivünk érzeményeit rakhatjuk le azok lábai elé, (Úgy van ! Élénk tetszés.) a kiket tiszte­lünk és becsülünk ; de Te, nagyméltóságu ur, nem is szorulsz arra, hogy tőlünk kincset fogadj el, mert hisz Te bírsz azzal a megmérhetetlen gazdag kincsesel, a mely Tégedet körülövez és a mely vértről ellenségeid nyilai erőtlenül visszapattannak és a porba hullanak. (Úgy van !) Négy évi műkö­désed alatt azt tapasztaltuk, hogy minden igyekezeted oda irányult, hogy Magyarország apostoli királyának jogait megvédelmezzed ; (Úgy van !) hogy Magyarország királyának dicsőségét emeljed (Úgy van ! Élénk tet­szés és éljenzés!) és mint igaz magyar államférfin, a magyar hazának önállóságát kidomborítsad (Úgy van!), emeljed, dicsőségre vigyed. (Szűnni nem akaró tetszést*lelkes­ éljenzés és taps.) Hogy ez utóbbi eszmét a maga tökélyében keresztül nem vihetted, annak oka nem te benned rejlik, hanem egészen más, most fölemlítésre nem méltó körülményekben. (Igaz! Úgy van!) Az a nagy kincs, a­mely benned rejlik, az a te kristálytiszta öntudatod és lelkiismereted. (Igaz ! Úgy van!) mert te kötelességedet mindig szentül, hiven teljesítetted a király és a haza iránt. (Igaz! Úgy van!) E kincs olyan, a melyet emberi kés neked nem nyújthat, de a melyet emberi kéz tőled nem is vehet el. (Igaz ! Úgy van ! Élénk tetszés.) E kincs birtokodban van és birtokodban fog maradni élted utolsó napjáig, azontúl pedig a történetiró fogja följegyezni a tör­ténelemben arany betűkkel azt a kincset, melyet te mostan megszereztél magadnak. (Hosszas lelkes éljenzés.) És most, nagyméltóságu ur, tisztelt elvtársunk és barátunk, végezetül egy kérést vagyok bátor kockáztatni a szabadelvű párt nevében hozzád és ez az, hogy most, miután arról a magas polcról, a melyen négy évig voltál, leszállottál, légy kegyes és foglalj ismét helyet­ sorainkban, (Helyeslés.) azokban a sorokban, a melyekből kiindulva fölemelkedtél; légy szives barátunk maradni, elvtársunk maradni s ve­lünk együtt közreműködni a közügyek, a közhaza ja­ván és haladásán. (Élénk éljenzés.) És miután ezt a kérést hozzád intéztem, nem marad más hátra, mint kijelentenem azt, hogy a szabadelvű párt a Gondviseléshez más fohászt nem intéz, mint azt, hogy Téged boldogságban, meg­elégedettségben, családod körében nyugalom kör­nyezzen, feledve a múltak keserves küzdelmeit, élj egy szebb jövőt. Az Úristen téged soká tartson még! (Fercekig tartó lelkes éljenzés.) Bánffy Dezső báró a következő beszéddel vá­laszolt a párt elnökének: Nagyméltóságú elnök úr! Igen tisztelt bará­taim ! Négy évig mint Magyarország miniszter­­elnöke részesültem abban a szerencsében, hogy ti engem vezéretekül tekinthettetek. Azt meg­előzőleg még, három évet számítok ehhez, sze­rencsés voltam a képviselőház elnöki székében ülve, ismét a szabadelvű párt, a ti támogatástok mellett, közreműködni, szolgálatokat tehetni abban az irányban, a­mint azt az igen­t, elnök úr mondotta: a koronának, a királynak és a hazának. Eme lefolyt hét évre tekintek vissza, midőn a szives üdvözletét, a jó kívánságokat fogadom s köszönetemet fejezem ki akkor, a midőn ii a lemul­­takra visszatekintve, szivetek érzelmeit hozzátok. Fogadjátok ezért őszinte hálámat, fogadjátok ezt ez alkalommal minden politikai vonatkozás nélkül. A jelen pillanatot, a jelen körülményeket, a jelen ala­kulásokat nem tartom alkalmasoknak arra, hogy bármely vonatkozásban — akár visszatekintőleg, akár előrenéző­id — politikai irányban nyilatkoztam, kötelességem­nek tekintem tartózkodónak lenni, mert azt hiszem, a jelen helyzetben a közügynek, a koronának és a hazának, a­melynek szolgálatában eddig működ­tem, (Lelkes éljenzés.) akkor teszek igazán szolgá­latot, ha ettől őszintén tartózkodom. (Tetszés és éljenzés.) A körülmények alakulása eldönti, mit hogyan kell tenni s lehet esetleg alkalom arra is, hogy vissza­tekintőleg vagy előrenézőleg nyilatkozhassam. Most, ez alkalommal, maradjunk tisztán a barátságos, szí­ves megemlékezés keretében ; ezért is hoztátok el szivetek érzelmeit, a­melyekért őszinte, hálás köszöne­temet fejezem ki. Legyetek meggyőződve, hogy örömmel, kellemetesen, boldogan fogok emlé­kezni a ma letelt időkre és mindig, minden válto­zásában a sorsnak, büszkeségemet fogja képezni, hogy az intakt szabadelvű párt hétéves életében részt vehettem mint házelnök és részt vehettem az utolsó négy esztendőben nagy kérdések megoldá­sánál mint a pártnak vezére. (Lelkes éljenzés.) Tartsatok meg emlékezetetekben, én meg­tartom egyenként emlékezetemben a ti személyi­ségeteket, a ti egyéniségeteket, megtartom azon küzdelmek emlékét is és azon sikerek fényét, dicső­ségét is, melyeket veletek együtt­működve ér­hettünk el. Legyen ennyi ez alkalommal elég, legyen elég, mert hiszen e pillanat nem alkalmas arra, hogy egyebet mondjak, mint azt: büszke va­gyok arra, hogy veletek együtt mehettem. Hogy ti ez alkalommal, e pillanatban meleg, szívből jövő érzelmeiteket hozzátok nekem, köszö­nöm ezt és kérlek, tartsatok meg jövőre is emlékezetetekben. (Hosszantartó zajos tetszés, él­­je­zés és taps.) Bánffy báró kezet szorított mindenkivel és ezzel véget ért a búcsú. Sokan Bánffy Dezsőné bárónét is fölkeresték, mások névjegyük beadásával búcsúztak el.* A szabadelvű párt bucsúzása után a Bánffy­­kabinet tagjai búcsúztak Bánffy bárótól, mint a volt kabinet elnökétől, mire az új kabinet tagjai Seéli Kálmán miniszterelnököt üdvözölték, a­kinek elnök­letével a miniszterelnökségi palotában mindjárt minisztertanácsot is tartottak, a­melyben a leg­közelebbi napok teendőit beszélték meg. A miniszterelnök­ tisztikara ma délelőtt tíz óra­kor búcsúzott el Bánffy Dezső bárótól. A tisztviselő kar nevében Tarkovich József valóságos belső titkos tanácsos mondott búcsúzó beszédet, melyben meg­emlékezett a távozó hivatal fő munkásságáról, kitar­tásáról és szorgalmáról és végül arra kérte a tá­vozó miniszterelnököt, tartsa meg munkatársait emlékezetében. Bánffy báró válaszában kiemelte, hogy hálá­val tartozik a miniszterelnökség tisztikarának, a­melyre soha sem volt panasza. Örömmel fog vissza­emlékezni arra, hogy e derék tisztviselőkarral együtt a nemzeti eszmét szolgálhatta. A miniszterelnök ezután a megjelent tiszt­viselők mindenikével kezet szorított. Ezután Podmaniczky Frigyes báró vezetésével a közmunkatanács tagjai búcsúztak el Bánffy bárótól, mint a tanács elnökétől. A kereskedelmi minisztériumban. A kereskedelmi minisztérium tisztikara dél­előtt tizenkét órakor búcsúzott el Dániel Ernő báró­tól. A búcsúbeszédet Schmidt József államtitkár mondta, különösen hangoztatva azt, hogy a tiszti­kar lelkesedéssel és örömmel végezte feladatát a távozó miniszter vezetése alatt, a­ki működésének mindig szigorú és igazságos, de egyúttal méltányos és jóindulatú bírája volt. Dániel Ernő báró meghatósban felelt az állam­titkár beszédére s a többi közt ezeket mondta: Föl fognak menteni attól, hogy most midőn négy évi működés után ő felsége saját kérelmemre kegyelemben fölmenteni méltóztatott, ennek a minisz­tériumnak a négy évi működésére visszapillantást vessek. Hisz nem csak én, de önök is, a­kik köz­­vetetlen részesei voltak e munkásságnak, sokkal elfogultabbak e tekintetben, semhogy képesek vol­nánk erről pártatlan, objektív ítéletet mondani. Bíz­zuk e négy évi működés bírálatát a későbbi korra és azokra, a­kik kevesebb elfogultsággal fognak ítélni e dolgok fölött. A volt miniszter meleg kézszorítással vált el a tisztikarnak minden egyes tagjától. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter dél­után 1 órakor fogadta a tisztikart a minisztérium nagytermében s az államtitkár üdvözletére ezzel a beszéddel válaszolt: Méltóságos Uram ! Tisztelt Uraim! Őszinte bizalommal jöttem önök közé és nem kérek egyebet, mint hasonló bizalmat. Nagy, nehéz feladatra vállalkoztam, különösen azért, mert ha­zánk közgazdasági érdekeinek széles köre várja munkálkodásunkat és még inkább azért, mert a hivatalos működés előttem csak távolból ismeretes és ennek következtében sokat kell tanulnom, ta­pasztalnom, hogy azt a gépezetet, a­melyből ez áll, célszerűen és minden fönnakadás nélkül vezet­hessem. Ha mégis vállalkoztam erre, első­sorban ter­mészetesen a császári és apostoli felségének nagy­mértékű kegye biztatott, másfelől biztatott a köte­lesség, biztatott a remény, hogy ebben a működési körömben kellő támogatást fogok nyerni egy buzgó tisztikar és az ország minden tényezője részéről. Arra kérem önöket és önök által az egész országos közvéleményt, ne méltóztassanak irányom­ban nagy várakozásokat támasztani, mert a vára­kozáson alul maradni: szégyen, a várakozást meg­haladni : dicsőség. Ne tegyenek ki engem annak a szégyennek és ne foszszanak meg ettől a dicsőség­től. (Élénk tetszés, éljenzés.) Jól tudom azt is, hogy egy nagy testületben, a­milyen most vezetésem alá kerül, különböző munkakörben különböző tehetségek, különböző jel­lemek, azt lehet mondani, bizonyos összhangba ho­zandók és ez igen nagy, nehéz föladat. És mert munkaprogramot nem akarok adni — ezzel a par­lamentnek tartozom — önöknek csak erről a vi­szonyról kívánok szólani, arról a viszonyról, a­mely fölfogásom szerint köztünk üdvös és hasznos lehet, ha egyenlően fogjuk föl. Kellő tisztelettel a rang iránt, előttem az ér­dem és a munkásság lesz irányadó­, (Lelkes éljenzés.) és éppen azért iparkodni fogok tanácskozásaink, a tárgyalásaink és az ügyek vezetése közben meg­ismerni az érdemet és a munkaerőt. (Tetszés és éljenzés.) Különösen kérem az előadó urakat, ne titkoljanak el előlem semmit az ügyekből-, hadd ismer­jem meg mindazoknak erejét, a­kik bármely mér­tékben hozzájárulnak a kérdések megoldásához, hogy abban a helyzetben legyek, hogy jó lélekkel, lelkiismeretesen mérlegelhessem mindenkinek te­hetségét és működését.­­Zajos tetszés és éljenzés,­ mert én igazságos, szigorú, de a­­ szigort szeretet­tel egyesítő vezető akarok lenni. (Éljenzés.) Nagyon jól tudom azt, hogy minden erkölcsi testületben, a­hol annyi tudomány, annnyi képzett­ség, annyi ambíció van, a­mennyi itt van e minisz­tériumban és exponált közegeiben, vannak vetélkedé­sek, talán súrlódások is, és különösen itt ez annál természetesebb, mert heterogén tényezők vannak egyesítve. Ha e vetélkedés a munka vetélkedése és ha e súrlódás a vélemények súrlódása, kellő tiszte­lettel fogadom (Éljenzés), de ha e vetélkedés a hiú­ság és cserisövények vetélkedése és ha e súrlódás egyéni érdekeknek a súrlódása, ezzel szemben a legnagyobb szi­gorral fogok föllépni. (Élénk tetszés és éljenzés.) Nagyon jól tudom, hogy ekkora testületben s általában az ország tisztviselő­ karában nagyon sok félreértés, nagyon sok keserűség és egy­úttal anyagi gondok is fordulnak elő. Méltóztassanak elhinni, mindezek iránt az erkölcsi és anyagi bajok iránt érzékem van, mert kevesztülcsináltam a magam erejé­ből (Tetszés és éljenzés) és éppen úgy tudok érezni az utolsó közeggel, a­ki önfeláldozó munkáját talán anyagi bajok között végzi, mint a legelsővel, a­ki magas színvonalról tekinti át az egészet és vezeti az egészet. (üdénk tetszés és éljenzés.) És éppen azért szolidaritást érzek az elsőtől az utolsóig minden­kivel és érzelmeim melegségét viszem át működésem utolsó részletébe is, de ebből a melegségből csak az fog részesülni, a­ki arra érdemes és a­ki ha­sonló melegséggel fordul hozzám. (Lelkes éljenzés és taps.) Azt is megmondom önöknek: van egy különös természetem, a legnaivabb jóindulattal és jó föltevésekkel közeledem mindenkihez, de ha csak egyszer veszek észre valakiben rossz indulatot, félreveze­tési szándékot, vagy bármiféle, meg nem engedett kor­rektség-hiányt, abban az esetben teljesen elfordulok tőle és a legnagyobb ,merevséggel viseltetem iránta. (Élénk helyeslés.) Ne méltóztassanak rossz néven venni, hogy ez ünneplés órában ilyen szavakat mondok ; jobb azt előbb megmondani, mint utólagosan megsínyleni. (Igaz! Úgy van! Élénk tetszés.) Legyenek meggyőződve, hogy én dolgozni fogok, de, hogy dolgozhassam, tisztán kell látnom; tisztán kell látnom az egyéneket

Next