Budapesti Hírlap, 1899. március (19. évfolyam, 60-90. szám)
1899-03-01 / 60. szám
1899. március 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (60. sz.) * és tisztán kell látnom a dolgokat. Én azt kérem önöktől: Ne részletek és mellékes körülmények által homályositsák el az én tekintetemet, nekem világosan és körültekintően messze kell látnom. (Úgy van! Tetszés.) Adják nekem mindig a dolgok érdemét, a dolgok nyelét kezembe; én meg fogom ragadni mindennek a magvát, mert kellő erélylyel és szorgalommal eredményre akarom azt vezetni. (Éljenzés.) Hogy tanácskozásainkat és az adminisztrációvezetést hogyan fogjuk beosztani, az idő, a tapasztalás fogja megmutatni. Elhamarkodottan tenni valamit arrogancia lenne tőlem, mert e részben tájékozatlan vagyok. Megvannak eszméim, megvan irányom, ezekhez hű tessék, ezekhez ragaszkodom. Hogy fogom az önök segítségével keresztülvinni az életben, azt a tapasztalás, önök közreműködése, bölcs tanácsa, szorgalma és munkássága fogja megadni és remélem, hogy ebben nem fogok csalódni. (Élénk éljenzés.) Tudom jól, hogy sokszor lankadás, csüggedés, akár erkölcsi, akár anyagi bajok miatt, hatalmába keríti a tisztviselőt. De kérem még azokat is, akik küzdenek, ne feledjék el, hogy az ország legféltettebb kincseinek lelkiismeretes kezelői kell, hogy legyenek ; ne feledjék el azt a magasztos példát, melyet a legmagasabb, legnagyobb hivatalnok, ő felsége, a király ad, (Lelkes éljenzés.) aki sok csalódásnak és sok bánatnak volt kitéve és mégis, mondhatom, bámulatos szorgalommal és kitartással, önfeláldozással napról-napra a legcsodálatosabb munkát végzi. Ezt azért mondom, mert ha a lankadás vagy pediglen hanyagság következtében némely dolgok nem kellő időben vagy nem kellő módon intéztetnek el, azt csak mi tudjuk, akik a külvilágból jövünk be, hogy ebből mekkora károsodása van a közönségnek, azt csak mi érezzük, akik anyagi, téren működtünk, hogy egy félszeg intézkedés vagy késedelem milyen nemzetgazdasági károkat okoz. Azért tehát azokhoz is, akik szenvednek, azokhoz is, akik küzdenek és egyáltalában mindnyájunkhoz egyaránt szeretném azt a kérést intézni, hogy sohase feledkezzenek meg küzdelmet és önfeláldozást igénylő pályájukon sem a magasztos, fenséges példáról, sem az ország érdekeiről és követelményeiről, arról a nagyközönségről, amelynek mindnyájan egyen-egyen szolgálatában kell, hogy legyünk és csakis ennek érdekes szolgálatában. (Igaz! Úgy van ! Élénk tetszés.) Én remélem t. uraim, hogy fölfogásomnak ebben a töredékes vázlatában osztoznak és ha osztoznak, remélem, sikeres munkát fogunk végezni. Arról biztosíthatom mindnyájukat, hogy ki minél szebb munkát végez, annál jobban fogom nemcsak tisztelni, de szeretni is és ki minél nagyobb odaadással szenteli magát föladatának, annál nagybb, odaadó barátra fog bennem találni. Isten éltesse önöket! (Hosszas, lelkes éljenzés.) A beszéd a tisztikarra mély hatást tett. A kultuszminisztériumban. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium tisztviselői kara ma délben tisztelgett Wlassics Gyula kultuszminiszter előtt abból az alkalomból, hogy a király újból kinevezte miniszterré, illetőleg állásában megerősítette. A tisztviselői kar nevében Zsilinszky Mihály államtitkár mondott üdvözlő beszédet. Hangsúlyozta a tisztviselőknek a miniszter személyéhez való ragaszkodását s arra kérte, hogy továbbra is jóakaratában tartsa meg hűséges társait a munkában. Wlassics miniszter meghatottan megköszönte a szives ovációt. Nem várta ezt az üdvözlést, mert végre is, már hosszabb ideje dolgozik együtt a tisztviselőkkel s a múlt és a jövő közé a folytonosság kapcsa fűződik; de jól esett neki az üdvözlés, mert a tisztviselők barátságának és szeretőjének nyilvánulását látja benne. Ő felségének kegye folytán, melynek nagyságát — úgymond — alig érdemelte meg, továbbra is az eddig viselt állásban folytathatja a magyar kultúra érdekében való munkálkodást. De bárhová kerülne is, bármilyen más helyen volna, már csak a kultúra lobogója alatt küzdene, egy sorban a tisztviselői karral. Az a négy esztendő, a melyet közös munkálkodásban együtt töltöttek, eltörülhetetlen bélyegként nyomult egyéniségébe s élete céljától többé el nem választható a magyar kultúra szent ügyének fölvirágoztatása. Hosszas éljenzés kísérte ezeket a szavakat, melyek után a miniszter szívesen kezet szorított a tisztviselőkkel. A belügyminisztériumban. A belügyminisztérium tisztikarától ma délelőtt búcsúzott el Perczel Dezső volt belügyminiszter. Jakabffy Imre államtitkár mondott búcsúzó beszédet, melyben rámutatott arra, hogy a távozó négy évi belügyminisztersége alatt sok munkával és fáradsággal összegyűjtötte azt a nagybecsű anyagot, melyet a közigazgatási reformjavaslatokban gondosan földolgozott. Ezzel értékes örökséget hagy hátra. Perczel Dezső kijelentette, hogy fáj neki az elválás attól a tisztikartól, mely mindig lelkesen támogatta. Büszkén fog visszaemlékezni az e körben eltöltött esztendőkre és kéri a tisztikart, hogy a jövőben is jó emlékét őrizze meg. Beszéde végeztével a tisztikar minden egyes tagjával kezet szorított. A pártértekezletek. A szabadelvű párt. Nagy értekezlete volt ma este a szabadelvű pártnak. Jóval két óra előtt a zsúfoltságig megteltek a szabadelvű klub termei jelenlegi és volt miniszterekkel, képviselőkkel, főispánokkal és főrendekkel. Feltűnt az utóbbiak sorában különösen Wekerle Sándor, aki hónapok óta ma volt először látható a klubban. A visszalépett kabinet minden tagja eljött az értekezletre, Bánffy Dezső báró kivételével. Pontban két órakor hatalmas éljenzéstől kísérve, az elnöki emelvényre lépett Széll Kálmán. A pártelnök, Podmaniczky Frigyes dr. néhány meleg szóval üdvözölte, aztán átadta a szót a pártvezer ő Excellenciájának. Széll Kálmán tartotta meg ezután előterjesztését a békealku pontozatairól. Előre bocsátotta, hogy politikai hitvallásának kezdettől fogva két alapgondolata volt: a ragaszkodás az 1867 évi XII. t.-c.-hez, melyet állandó alkotásnak tekint s a világos, határozott szabadelvű irány. Tántoríthatatlanul ragaszkodik ezekhez, mert csakis ezekkel lehet megvalósítani minden magyar ember ideálját, az egységes magyar nemzeti állam kiépítését. Lecsillapodván a riadó éljenzés, amely e szavait követte, áttért a miniszterelnök magára a békealkura, udvariasan emlékezvén meg elődjéről, aki „azzal a gyors elhatározással, amely kiváló tulajdonságainak egyike s hazafias érzéssel kijelentette, hogy nem áll útjába a kibontakozásnak“. Pontonkint ismertette azután a békeegyezmény tartalmát s meggyőződésének egész erejével ajánlotta elfogadását. Nincs legyőzött és győztes, igy szólt, az egyedüli győző a haza. A kormány működésének, irányelveinek, más szóval programjának részletes ismertetésébe nem bocsátkozott Széll Kálmán, csakis annyit jegyzett meg, hogy ez irányelvekről holnap a Házban fog nyilatkozni. Igen figyelemreméltó kijelentéseket tett azonban beszédének befejező részében . A szabadelvű párthoz jött, a párthoz fordul, e pártra fog támaszkodni, de szívesen fogadja mindazok támogatását is, a lelk e párt keretében hajlandók programját támogatni. A pártvezérséget úgy fogja föl, hogy szívesen meghallgatja mindenkinek nézetét, de felelősségének tudatában nem fogad el semmiféle titkos vagy másnemű befolyásolást, csakis a párt egyetemének a fölfogását. A párt egyik alelnöke, Lukács Béla válaszolt a miniszterelnök szavaira, amelyek, így szólt, „mindnyájunk osztatlan helyeslésével találkoztak.“ Nem lehet tagadni, tette hozzá, hogy a szövetkezett ellenzék obstrukciója súlyos helyzetbe juttatta az országot. Tartozunk önmagunknak annak kijelentésével, hogy a szabadelvű pártot legföljebb az a felelősség terheli, hogy nem tudott idején ura lenni az obstrukciónak. Teljes elismeréssel adózott ama kiváló érdemeknek, melyeket a párt volt vezére az ország iránt szerzett, de az nem akadályozhatja abban, hogy köszönetet ne mondjon Széll Kálmánnak a béke érdekében való fáradozásáért. Végül pedig annak kimondását indítványozta, hogy az értekezlet elfogadja a megegyezést s a kormányelnök által jelzett program megvalósítására vállalkozott kormányt teljes odaadással támogatja. Rendkívül érdekes jelenet következett ezután: A háborupárt vezérembereinek fentartással való meghódolása. Tisza István gróf rámutatott a szituációnak arra az egy pontjára, melynél fogva nem tekinthet teljes megnyugvással a jövő elé. A házszabályok módosítását érti ez alatt és pedig nem a 204. §. ismeretes módosítás-tervezetét ; ezt hajlandó lett volna maga is elejteni oly kompromisszum kedvéért, amely teljes garanciát nyújtott volna a technikai obstrukció megismétlése ellen. A békepaktumban foglalt módosítások javulnak ugyan a helyzeten, ee nem nyújtanak ily garanciát. Aggodalmai mellett is elfogadta azonban a békealkut „nyitott szemmel annak hátrányai és veszélyei iránt, de minden utógondolat nélkül.“ Pulszky Ágost azt a kérdést vetette föl : van-e a miniszterelnök kijelentésében oly mozzanat, mely „amaz elvek mellett, melyeket a múltban vallottunk", következetlenség nélkül lehetetlenné tenné az új kabinet támogatását ? Ily mozzanatot nem találván, el-fogadta a kompromisszumot, bár „nem jutott el odáig, ameddig a parlamentnek el kell jutni." Bezárta a fölszólalók sorát Heltai Ferenc annak a kijelentésével, hogy helyesli ugyan a kúriai bíráskodási javaslatba pótlólag fölvett intézkedések intencióját, előre jelzi azonban, hogy magát a kúriai bíráskodás rendszerét elvi okoknál fogva nem fogadhatja el. Széll Kálmán miniszterelnöknek egy pár köszönő szava után a pártelnök egyhangúlag elfogadottnak jelentette ki a békepontozatokat, illetőleg Lukács Béla indítványát. Bemutatta azután a pártelnök a disszidensektől vett értesítést, hogy egyértelmű megállapodásukhoz képpest visszatérnek a szabadelvű párt kötelékébe. Jéghideg némasággal fogadta az értekezlet ennek a levélnek a fölolvasását. Csakis a Csáliy Albin gróf nevének a fölolvasásakor hangzott néhány éljenzés. * Az értekezletet hét órakor nyitotta meg Potlasaniczky Frigyes báró ezzel a beszéddel: Tisztelt értekezlet! Miután a mai napon van először szerencsénk Széll Kálmán ő excellenciáját (Eljenzés), az új miniszterelnököt mint pártvezérünket tisztelhetni, azt hiszem, méltó hozzánk, hogy szives üdvözletet mondjunk neki. Éljen Széll Kálmán ! (Lelkes éljenzés.) A mai értekezletnek első tárgya: pártvezérünknek, Széll Kálmán miniszterelnöknek felszólalása. (Helyeslés.) Széll Kálmán miniszterelnök: Igen tisztelt értekezlet! O cs. és ap. királyi felsége kegyességéből miniszterelnökké neveztetvén ki, siettem e párt kebelébe, hogy magamat és minisztertársaimat a pártnak bemutassam és, mint e pártból megalakult kormány elnöke, e pártnak szives támogatását,kérjem ki. (Élénk éljenzés.) Keresetlen, egyszerű szavakkal fogom a tisztelt értekezlet előtt kifejteni, mily alaponalakult meg e kormány és mik azok az elvek és mik azok az alapirányzatok, amelyek e kormányt működésében vezetni fogják. Talán nem fogja a tisztelt értekezlet szerénytelenségnek venni tőlem, aki immár harminc éve múlt, hogy szakadatlanul tagja vagyok a törvényhozásnak és keletkezte óta e pártnak tagja, hogy hoszszasan és részletesen fejtegessem, mi az én politikai hitvallásom. (Úgy van!) Én azért röviden csak arra mutatok rá, hogy két alapvető gondolat az, amely az én politikámat képezi, mióta én politikáról gondolkodom és politikával foglalkozom. (Halljuk! Halljuk !). Az egyik: tántoríthatatlan ragaszkodás az 1867: XII. törvénycikkhez (Élénk helyeslés), a mit állandó alkotásnak tekintek, a melyhez tántoríthatatlanul ragaszkodom, annak igazi, valódi hamisítatlan értelméhez, tartalmához, minden betűjéhez. (Élénk helyeslés.) A másik, talán azt sem kell bővebben fejtegetnem, a másik alapvető gondolata az én politikai meggyőződésemnek és irányzatomnak: szabatos, világos, határozott szabadelvű irány (Hosszas, élénk tetszés és éljenzés.); az a szabadelvű politika, amely hosszú évtizedek harcai és törekvései által elvekben jegecesedett meg, alkotásokban domborodott ki és szűrte le a maga törekvéseinek eredményeit (Igaz ! Úgy van !); úgy, amint én azzal magamat azonosítottam, amióta csak politikailag gondolkozom és melyért nagy és nehéz kérdésekben és időkben természetszerűleg minden habozás nélkül helyt álltam. (Élénk helyeslés.) Mert én is azt tartom, amit mindannyian, hogy ezzel a politikával lehet megvalósítani azt, ami minden magyar ember ideálja, az egységes magyar nemzet számára kiépíteni az egységes magyar államot (Élénk helyeslés.) intéz .