Budapesti Hírlap, 1899. május (19. évfolyam, 137-149. szám)

2 BUDAPESTI HÍRLAP. (120. m.) 1899. május 1. ) Mert valóban hiányos ez a sza­bályzat, a­mely a szakférfiak előzetes meghallgatása nélkül adódott ki. Az­után pedig, hogy kihirdették, senki sem gondoskodott mai napig, hogy foganatosítva legyen. Ezért csak na­gyon szórványosan vannak megtéve a községekben az intézkedések, mivel­hogy a pénz is hiányzott s a nagy községi pótadók és egyéb terhek mel­lett a vármegye sem merte a kisebb községeket rákényszeríteni az ily költ­séges beruházásra. A rémséges károk persze sokkal többe kerülnek, de a más kárán csak kevesen okulnak. * A gyakori tűzesetek országszerte már négy évvel ezelőtt figyelmessé tették Hieronymi Károly akkori bel­ügyminisztert a tűzrendésze­ti mizé­riákra s a beszerzett információk meggyőzték nemcsak a régi ren­delet hiányos voltáról, hanem ar­ról is, hogy tűzrendészetünk kétség­beejtő viszonyaival komolyan foglal­kozni és azt reorganizálni elodázhatat­lan szükség. E célból 1894. április 29-dikén egy ankétet hivott egybe; nem sokára azonban hivatalából távo­zott és az üdvös akció megakadt. A belügyminisztérium vezetését négy évi szünetelés után ismét egy tettre kész férfiú vette át. Kérve kér­jük : fordítsa figyelmét a humanizmus és közgazdaság e fontos kérdésére is és bízza meg az ügyosztályt, hogy az elejtett fonalat újra vegye föl, a szak­férfiakat hallgassa meg s a tűzoltás országos rendezésének törvényes úton való szervezését intézze el. Egy kiváló szakférfiú kérelmét tol­mácsoljuk ezzel. Az udvar itthon. —■ Saját tudósítónktól. — Budapest, ápr. 30. A magyar főváros lakossága hosszú várakozás után ismét körében üdvözölheti az udvart. Ferenc Ferdinand trónörökös már tegnap este óta a főváros­ban van, a király pedig ma, vasárnap reggel 5 óra 40 perckor érkezett ide külön vonaton. Az udvar megérkezése egy csapásra megváltoztatta a főbb utcák külsejét. Sűrűn lehetett látni udvari fogatot, melynek láttára kíváncsian megáll az utca népe és majd itt, majd ott tűnnek föl a lovasrendőrök, hogy utat biztosítsanak az udvari fogatnak, rendet csináljanak. A királyt megérkezésekor a nyugati pálya­udvaron Márkus József főpolgármester, Rudnay Béla főkapitány, Bécsey József államvasúti főfel­ügyelő és Baróczy állomásfőnök fogadta. Az udvari vonat, a melyet Lugvigh Gyula elnökigazgató ve­zetett, a kitűzött időre pontosan érkezett meg. A király pompás színben van s vidáman beszélgetett az üdvözlésére siető urakkal, ki aztán kísé­retével : Paar Ede gróf főhadsegéddel, Pitlik őrnagy­­szárnysegéddel, König udvari tanácsos­sal és Nagy dr. udvari titkárral a budai várpalotába hajtatott, a­hol Apponyi Lajos gróf magyar­ udvarnagy és Ybl Lajos lovag várkapitány fogadta. Ő felsége kevéssel a várpalotába érkezte után fogadta Ferenc Ferdinánd kir. herceget, a ki­vel nyolc órakor a Stöckel-épület első emeletén berendezett ideiglenes kápolnába ment, a hol­fanter udvari plébános csöndes misét olvasott. Széll Kálmán miniszterelnököt délelőtt másfél órai kihallgatáson fogadta a király. Délután négy órakor ő felsége Paar gróffal Gödöllőre utazott, a­hová négy óra 40 perckor érkezett meg. Az állomásnál Kapczy főszolgabíró, Egyed állomásfőnök, a palotában pedig Pruszviszlaj József dr. plébános, Nick jószágigazgató, Pirkner erdőmes­ter, Petera vadászmester, valamint Ybl vár­kapitány és Szob­ ellenőr fogadta. Az állomásnál­­ megjelent nagy­közönség lelkesen megéljenezte a királyt. A király rövid ideig marad Gödöllőn. A trónörökös ma délután Széll Kálmán minisz­terelnököt, valamint a kabinet többi tagját audien­cián fogadta. Holnap és holnapután a zászlós urak a főrendiház és a képviselőház elnöksége, a tábor­noki kar, valamint a hatóságok fejei fognak ő fen­ségénél tisztelegni. A kabinet tagjainak tisztelgése után a trónörökös a Városligetben kocsikázott, föl­kereste a Park-klubbot és meglátogatta Apponyi Lajos grófot. A királyi herceg a napokban, mint a P. É. értesül, el fog látogatni a Nemzeti Kaszinóba. A Pik­k­ Klubban a trónörökös tiszteletére Széll Kálmán miniszterelnök ebédet ad, a­melyre közéletünk ki­tűnőségei közül számosan lesznek hivatalosak. Az ebéd az emeleti nagyteremben lesz. A napokban a trónörökös Gödöllőre is ellátogat. Szerdán csapat­szemle lesz, melyen a király kíséretében a trón­örökös is jelen lesz. Bécsből jelentik, hogy a félhivatalos Pol. Korr. holnap a következő budapesti levelet közli: Ferenc Ferdinánd királyi hercegesé, a­ki a király ittléte alatt hosszabb ideig szándékozik Ma­gyarország fővárosában időzni, Budapestre érkezé­sekor az egész sajtó a legmelegebb, legbensőbb szeretettel üdvözölte, íj királyi herceg ma Széll Kálmán miniszterelnököt és a kormány többi tagjait fogadta. Még aznap megragadta ő fensége az alkal­mat arra, hogy a magyar társaság elite­jét kedvelt találkozóhelyén, a Parkklubban fölkeresse, holnap és holnapután pedig az országgyűlés két házának elnöksége­, a zászlósurak, a tábornoki kar és a közélet jelesei fognak tisztelegni ő fenségénél. Mindazok, a­kiknek már eddig is alkalmuk volt a királyi herceggel érintkezni, teljesen ő fensége rendkívül megnyerő modorának varázsa alatt van­nak. A miniszterekkel való társalgás folyamán a királyi herceg, a­ki tökéletesen birja a magyar nyelvet, meleg érdeklődést tanúsított a köz­élet egyes kérdései iránt. Ezzel bizonyságát adta annak, hogy ő felsége fenkölt példáját követve, nagy súlyt vet arra, hogy megismerkedjék társadalmi és közéletével annak az országnak, a­melyhez a legszentebb kötelékek fűzik. Az őszinte érdeklődésnek ezt a megnyilatkozását lelkes öröm­mel fogadja az egész közvélemény. Bizonyosra veszszük, hogy a budapesti tartózkodás mély benyo­mással lesz a királyi herceg fogékony tükére és sze­mélyes tapasztalásaiból is azt a meggyőződést fogja meríteni, hogy a korona iránt való odaadó szeretet és a dinasztiához való hagyományos ragaszkodás összeforrott a nemzet lelkével. A hérlapszói nyugdíjintézet köz­gyűlése. — Saját tudósitónktól. — Budapest, ápr. 30. A Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézete ma délelőtt tizenegy órakor tartotta saját palotájában tizennyolcadik évi közgyűlését Fálk Miksa elnöklé­sével. Az elnök megnyitó szavai után Molnár Antal dr. titkár fölolvasta az igazgatóság jelentését, a­mely elsőbben is fájdalmas megemlékezést szentel az intézet két halottjának: Szathmáry György mi­niszteri tanácsosnak és Mészáros Károlynak, a­ki nemes jótékonyságával annyi hálára tette magát érdemessé. A kegyelet kötelességének lerovása után azoknak mond köszönetet a jelentés, a­kik a múlt esztendőben adományokkal istápolták az intézetet. A Gresham életbiztosító-intézet magyarországi fiókja múlt esztendei jubiláns ünnepsége alkalmából újabb kétezer forinttal kettőztette meg az intézet javára már régebben tett alapítványát. Bérczik Ár­pád legújabb színműve, a Himfy dalai első előadá­sának írói tiszteletdíját az intézetnek engedte át. Jelentékenyebb összeggel, ezer-ezer forinttal köny­­nyítették meg az intézet céljainak megvalósítását: Beretvás Endréné, Wahrmann Ilence úrhölgy, Freund Henrik és fia és egy magát meg­nevezni nem akaró emberbarát. Azokról a nagy­lelkű alapítványokról, a­melyeket Andrássy Dénes gróf és grófné páratlan bőkezűségének köszönhet az intézet, a jövő évben fog a közgyűlésen beszá­molni az igazgatóság jelentése. A múlt évi összes adományok összege 11.407 forint 36 krajcárra rúgott. Az intézet tavalyi jövedelme 54.018 forint 67 krajcár, kiadása 10.618 forint 01 krajcár volt, az elért nyereség, tehát 43.400 forint 66 krajcár. Az intézet vagyonának kamatozó főrészei a mérleg­­számla szerint 693.348 forint 78 krajcárt képvisel­nek. A rendes tagok száma az év végén százhuszon­nyolc volt. Az igazgatóság jelentésében foglalt indítvá­nyokat elfogadta a közgyűlés, s miután még a fel­ügyelő bizottság javaslatára megadta a felmentést, az igazgatóságot és felügyelő bizottságot a régi ta­gokból alakította meg.* A közgyűlés után délben egy órakor fényes lakoma volt a Royal-szálló egyik nagytermében, a­melyen ott volt Széll Kálmán miniszterelnök és Hegedűs­­Sándor kereskedelmi miniszter is. Az asztal­főn, a miniszterek között Fali­ Miksa a nyugdíj­intézet elnöke foglalt helyet. Ott voltak továbbá: Gajári Ödön, Heltai Ferenc, Molnár Antal, Neményi Ambrus és Seöts Pál orsz. képviselők, Clakosi Jenő, az Otthon és Főst József a Budapesti újságírók egyesületének elnöke, Faik Zsigmond lovag, zalai Fenyvessy Adolf, Tenczer Pál, Feld Soma igazgató, Halász Sándor és Gonda Béla miniszteri osztálytanácsosok, Frecskay János, a szabadalmi hivatal segédhivatal­ főigaz­gatója, Fuchs Lajos, a Magyar-francia biztosító tár­saság igazgatója, Poór Jakab, az Assecuracioni Generali képviselője, Veigelsberg Leo, Gelléri Mór kir. tanácsos, Rákosi Viktor, Deidsch Antal, Schiller Zsigmond dr., Sturm Albert, Fenyő Sándor, Lendvay Sándor, Radó Sámuel dr., Rothauser Miksa, Keszler József, Friedmann Lipót, Szokolay Kornél, Hevesi József, Márkus Miksa, György Aladár, Adorján Sán­dor, Fáy Béla, Székely Samu stb. Távolmaradásukat kimentették: Lukács László pénzügyminiszter, We­­kerle Sándor, a közigazgatási bíróság elnöke, Márkus József főpolgármester, Halmos János polgármester, Kautz Gyula, az osztrák-magyar bank kormány­zója, Hevesi Ödön, a Pesti hazai első takarékpénz­tár igazgatója, Lukács Antal, a földhitelintézet igaz­gatója és Jellinek Henrik, a budapesti közúti vas­pálya-társaság vezérigazgatója. A köszöntők sorát Fall­ Miksa nyitotta meg a következő beszéddel: Tisztelt uraim és barátaim! (Halljuk! Halljuk! Miként a mai közgyűlésen elő­terjesztett jelentésből látták, a mi intézetünk és ezt minden kétkedés nélkül mondhatjuk, valóban virágzó állapotnak örvend. A mi vagyonunk december 31-én egészen közel járt 700.000 forinthoz 6, én ezt, a­mi a jelentésben is ki van mondva, megtol­dom azzal, hogy azóta körülbelül megint 20.000 forinttal több lett, úgy, hogy ma körülbelül 720000 forinttal rendelkezünk. (Bravo ! Tetszés!) Ha vissza­emlékezem, hogy 1881-ben a­mikor ezt az intézetet megalapítottuk, egy pár kolléga a­ki már előbb éveken át fáradozott egy hasonló intézet létrehozásával, és ezek részéről nekem boldogult kollégám Törzs Kálmán mint három évi gyűjtés eredményét egy 1000 fo­rintról szóló takarékpénztári könyvecskét adott át, akkor valóban azt kell mondani, hogy ez a ma el­ért eredmény olyan, a­milyent még legmerészebb álmainkban sem mertünk volna várni. (Úgy van!) Hogy kinek és minek köszönhetjük ezt az ered­ményt, az önök előtt ismeretes; köszönjük elsősor­ban magunknak, a­kik ellenére annak, hogy a ma­gyar hírlapíró nem örvend valami nagyon fényes anyagi helyzetnek, áldozatokkal is hozzájárultunk ez intézetnek megalapításához, és köszönjük másodsorban a közönség­ nagymértékű támogatásának (ügy van). De van egy harmadik, inkább negatív monumentum, a­mely­­ kapcsolatban áll ezzel a másodikkal, tudniilik a közönség támogatá­sával és a támogatásnak nagymértékét némileg magya­­rázhatóvá teszi. E negatív momentum az, hogy inté­zetünk köréből a politika teljesen ki volt zárva. Bármily szorgalmasan dolgoztak is, mindnyájuknak­ a háta megetti egy sötét gondolat..állott,ipostequitem­ sédét atra cura, tudniillik az a gondolat, hogy vájjon mi lesz belőlünk, ha ma vagy holnap a szellem vagy a test, vagy mindkettő fölmondja a szolgálatot, vagy pedig ha magához becsengett a főszerkesztő, de nem a földi főszerkesztő, a­kivel önök perelnni, feleselni és disputálni szoktak, (derültség) hanem az a menyei főszerkesztő, a­ki semmiféle ellen­­mondást nem tűr és a­kinek parancsait föltétlenül teljesíteni kell; ha az becsenget magához, mi lesz akkor a feleségünkből, mi lesz akkor a gyerme­keinkből? Ez a közös gond volt az, a­mi bennün­ket egyesített, mikor ezt az intézetet megalapí­tottuk és az tartott össze bennünket a mai napig és az vitte ki azt, hogy egyesültünk, dolgoztunk minden pártkülönbség nélkül, minden alkalommal, a­hol a hírlapírói ezred leányáról, erről a nyugdíjinté­zetről volt szó. (Tetszész). Én azt hiszem és remélem és kérem önöket, sőt eme kérelem még arra az időre is szól, mikor én már nem leszek itt, emlékezzetek Marchiavelli­­nek arra a mondatára, hogy az államok ugyanazok­kal az eszközökkel és ugyanazokkal az elvekkel tartatnak fenn, a­melyek Által létrejöttek, Eml4.

Next