Budapesti Hírlap, 1899. december (19. évfolyam, 333-362. szám)

1899-12-01 / 333. szám

1899. december 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (333. sz.) államháztartásunk mérlegét megzavarni nem fogja. Ebből merítjük azt a reményt is, h­ogy midőn a köztünk és Ausztria között fenforgó pénzügyi vitás kérdések közül a legutolsó parlamentáris uton ren­­deztetik, egyúttal hosszabb időre letűnnek azok a­­súrlódások és a nyomukban járó izgalmak, a­me­lyek a két állam közgazdasági viszonyait eddig saj­nos módon befolyásolták. Reméljük, hogy ezután közgazdaságunk hosszabb ideig zavartalanul fejlőd­hetik, és hogy ez idő alatt képesek leszünk keresetforrásainkat szaporítani és a régieket intenzívebb módon fejleszteni. Számítunk rá, hogy lehetséges lesz ez időszak alatt a valutarende­zési és a vele kapcsolatos műveleteket­ zavartala­nul végr­ehajtani. E­zeknek a műveleteknek előfel­tételei a kiegyezési törvényekben biztosítva lettek, részünkről pedig minden alkalommal és így ezúttal is nyomatékosan kívánjuk hangsúlyozni ezeknek alapvető jelentőségét. A pénzügyi bizottság tárgya­lásai során az az aggodalom merült föl, mintha a törvényjavaslat utolsó szakaszában foglalt az a föltétel, hogy a jelen törvény arra az esetre lép életbe, ha a megfelelő, határozatok Ausztriában is törvényerőre emelkednek, akképp is értelmezhető volna, hogy a megfelelő határozatok a birodalmi képviseletről szóló 1867-iki törvény 14-ik szakasza alapján kibocsátandó császári rendelettel nyerhetnek Ausztriában törvényerőt. Éde nézve tudomásul vet­tük a kormányelnöknek azt a kijelentését, hogy a törvényjavaslat kérdéses szakaszában kifejezetten hivatkozás történik az 1868-ik évi XII. törvénycikk 19. és 20. szakaszaira, a­mely szakaszokban foglalt határozatok az egyezségnek a két országgyűlés által való elfogadását előírják, minélfogva az idézett osztrák törvény 14. §-a alapján kibocsátott császári rendeletnek a kvótaegyezményre való alkalmazható voltát egyenesen kizárják. Ezek után ajánljuk a t. Háznak, a kormány által beterjesztett törvényjavaslatot. A miniszterelnök a királynál, Bécsből jelentik, hogy a király ma délután hosszabb külön kihallgatáson fogadta Széll Kálmán miniszterelnököt, a­ki meglátogatta Golubovszk­i gróf külügyminisztert. A kiegyezés mérlege. A képviselő­ház pénzügyi bizottságában ellenzéki részről fölvetett kérdések folytán, mint tudva van, előterjesztést tett a kormány két tagja — a miniszterelnök és pénzügyminiszter — arról, hogy a hosszas vajúdások és küzdelmek útján létrejött s a k­vóta-előterjesztéssel zárókövéhez jutott új kiegyezésnek a pénzügyi eredménye és mérlege miként alakul. Ennek az előter­jesztésnek a számbeli adatait bizalmas karak­­terűeknek deklarálta a kormány, tekintettel különösen arra, hogy a kvóta-előterjesztés még nem került Ausztriában tárgyalás alá, ezt a tárgyalást pedig s az osztrák kormánynak egyébként is prekárius helyzetét fölötte meg­nehezítené ily hivatalos adatoknak és számitá­— Kém tudják, kicsoda? — Nem s talán nem is fogják megtudni. Idehozták. Amott fekszik egy kis szobában. Mindössze a táskájában találtak néhány sor írást. Az is olyan titokzatos. Hogy bűnhődni akar, azért hal meg. Aláírva: Louise . . Siettünk mindnyájan a kis villa felé, a­hová a riporter vezetett. El volt ugyan tor­zulva, fölpuffadva, de azért rögtön fölismertem a halottat: Louise volt, a Rétalapyék francia kisasszonya. De nem szóltam róla senkinek. Minek ? A halott akarata szent; ha ismeret­lenül akart eltűnni, maradjon az. Az első meg­indulásban, elérzékenyedve gyűjtést rendeztünk, aztán márványból emléket állítottunk a sírja fölé, a tengerparton. Ott nyugszik, narancs- és bab­érfák között. Sírkövére csak ezt az egy szót vésettük: Louise . . . A tisztelendő kedves testvérek meg­­hatottan sütötték földre a szemüket s összetett kézzel pörgették az olvasó apró gyöngyszemeit. Némelyik könyezett. A férfiak is komoly arccal néztek egymásra s titokban a főszolgabíróra, a­ki féloldalt fordulva, a kis Tarbai Mari barna­­fürtös fejét simogatta. A főispánnő odament hozzájuk. — Mintha csak a szegény Louiset látnám. Ugyanaz a kerek arc, az a mosolygós kék szem, az orra, álla, homloka . . . Szegény gyermekem ! A főszolgabíró föl sem tekintett, csak nézte, simogatta a kis leányt. — Milyen kedves, bájos arcocska, ugy­e, méltóságos asszonyom ? kérdezte. — Kedves. Igen. Nagyon kedves. Ha az apja látná ! . . . Juhász Taddaeus úr ekkor önkénytelenül megnyomta a harmonium billentyűit. Ujjai alatt Lőrinczy György, soknak a publikálása. A bizottság tagjai meg­őrizték a tartozó diskréciót a velük közölt számadatokra nézve, melyekből, ha beváltha­tók a kormány számításai, az a következtetés vonható le, hogy az átalási eljárásnak s az osztrák kormánynyal kötött bélyeg-egyezmény­nek pénzügyi eredménye teljesen fedezi a kvóta­emelés folytán ez idő szerint mutatkozó költség­többletet, a kiegyezés egyéb részeinek, neveze­tesen az új bank­ aktának ismeretes rendelke­zései pedig ezenfelül is nem csekély összeggel javítják az eddigi állapothoz képest és Magyar­­ország szempontjából a kiegyezés mérlegét. A függetlenségi párt értekezlete. A függet­lenségi és 48-as párt ma este értekezletet tartott, a­melyről a következő kommünikét adták ki: Az országos függetlenségi és 48-as párt ma este 6 órakor Thaly Kálmán elnöklésével értekezle­tet tartott. Hentaller Lajos napirend előtt indítvá­nyozta, hogy a párt jegyzőkönyvileg szavazzon köszönetet Kossuth Ferenc­ elnöknek, Komjáthy Béla, Justh Gyula és Barta Ödön párttagoknak, a­kik a kvóta fölemelése alkalmával a pénzügyi bi­zottság ülésén oly odaadással és kiváló tudással, az ország megelégedésére védték a párt álláspontját. Az értekezlet Hentaller indítványát egyhangúlag elfogadta. Az értekezlet ezután Tóth János referá­lása alapján az ujoncjutalékra vonatkozó 1898. VI. törvénycikk hatályának egy évre való meghosszab­bításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalta, melyet a párt Thaly Kálmán, Mü­llek­ Lajos és Barta Ödön hozzászólása után nem­ fogadott el. A párt ez állás­pontját Tóth János fogja a képviselőházban ismer­tetni. Az 1900. évre kért újoncjutalék megajánlá­sára vonatkozó törvényjavaslat került ezután tárgya­lásra, melyet az értekezlet szintén nem fogadott el, mire nézve Thaly Kálmán fog a párt megbízásából az országgyűlésen fölszólalni. Végül Tóth János terjesztette elő a honvédelmi miniszter két jelenté­sét, a­mit a párt tudomásul vett. A függetlenségi és'48-as (Kossuth) párt intéző bizottsága fölkéri a párt összes tagjait, hogy jövő hétfőtől kezdve, tehát a kvótatárgyalás alatt, állandóan Budapesten tartózkodjanak. Szentesítés előtt. A szentesítésre kész tör­vényjavaslatok szövegét átvizsgáló bizottság az országgyűlés két házának Bérczes Dezső elnöklésé­vel ma ülést tartott, a melyben a főrendiház részé­ről Széchenyi Bertalan gróf jegyző, a képviselőház részéről Molnár Antal jegyző, Kovácsy Sándor és Kovács Pál előadók, a földmivelésügyi minisztérium részéről Bartóky osztálytanácsos vett részt. A bizottság megvizsgálta a legutóbb tárgyalt törvény­­javaslatoknak, köztük az indemnitásnak végső szövegét s azt a két ház határozatával mindenben megegyezőnek, találta. Ennek alapján a törvény­­javaslatokat a miniszterelnökség útján királyi szen­tesítés alá terjesztik, szomorúan, hosszan nyúlt el valami bánatos, keserves félhang. A főszolgabíró nagyot lélekzett. — Ezt a gyermeket én magamhoz venném, méltóságos asszonyom, szólt halkan, fölnevel­ném, mint a magamét . . . Mindenki ránézett. Egyik csodálkozva, a másik áhitatosan, meghatottam A polgármester mosolygott . . . Csak a főispánná arca nem változott. Fehér, puha kezével megsimogatta a leányka bámész arcocskáját, gyöngéden, sze­retettel. — Gyermekem. Most már édes­apád is van. Aztán jól viseld magad. Tudod? Hiszen okos kis leány vagy! Az égből rád néznek a csillagok, az angyalok. Vigyáznak rád. Majd a főszolgabíróhoz fordult: — És mi is vigyázunk, — szólt csön­desen. Azután odalépett a nagy kosarakhoz, a­mik tele voltak ruhával, kalappal, cipővel. Sorra megnézegette.Kis fehér cédula volt mindegyiken, a­mire föl volt írva, hogy kinek szánták. Maga osztotta ki az örvendő, mosolygó gyermekek között. A sápadt, szomorú arcok kipirultak. Mikor az a ruha akadt a kezébe, a­melyikre a Tarbai Mari neve volt fölírva, akkor odaszólt a főnöknőnek : — Ezt most már másnak kell adni, a kis Marinak nem kell. Majd vesz neki a fogadott apja, ugy­e, főszolgabíró úr? Mintha az édes­apja volna? A főispánnő mosolygott. És a szegény, apró koldusok is boldogan mosolyogtak, talán valami láthatatlan csillagkereszt felé, a­minek a gloriolája ott reszketett a méltóságos asszony, meg a Tarbai Mari feje körül A balásfalvi g­ör. kat. román zsinat. A november 22-én megnyílt balásfalvi gör. kat. román zsinat, mint maguk a román lapok is panaszolják, a nyilvánosság teljes kizárásával folyt le, még a Tab­ina tudósítóját sem bocsátották be. A zsinat tagjainak nyilatkozataiból — levelezőnk tudósítása szerint — mégis a következők konstatálhatók a zsinat politikai érdekkel bíró főtárgyait illető meg­állapodásokról. Legelőször is a gör. kát. román egyházi autonómiával foglalkoztak. A tanácskozás alapjául Bunea Ágoston kanonoknak tizenhat pontba foglalt előterjesztése szolgált. Kimondották, hogy nem vesznek részt az általános kát. autonó­miai tárgyalásokban, hanem ő felségétől kérni fogják : engedje meg, hogy a gyulafehérvár-fogarasi érseki egyházmegye egy világi­ és egyházi kül­döttekből álló kongresszust tarthasson, hogy azon a gör. kát. román egyházat, mint a magyarországi latin szertartású kat. egyháztól független egyházat külön, önálló autonóm­ egyházat­­szervezhesse. El­határozták azt is, hogy Bunea jelentését kinyo­matják és megküldik minden plébánosnak. A­mi az állami segítséget és a kongruát illeti, Moldován nagyprépost azt indítványozta, hogy azt csak akkor fogadják el, ha azt a kormány kiosztás végett át fogja adni az egyházi hatóságoknak és nem köve­teli, hogy azt a papok a politikai hatóságok közbejöve­telével kapják meg, mert ez az eljárás mélyen sérti az egyházi hatóságok és a főpapok tekintélyét. Bunea Ágoston lényegében egyetértett Moldován javasla­tával, de szükségesnek tartotta a zsinat álláspont­ját e kérdésben szigorúbban formulázni szemben a kom­ánynyal. A zsinat Bunea harciasabb állás­pontját tette magáévá. A gör. kát. vallásos unió kétszáz éves fordulójának megünneplését illetően kimondották, hogy a jövő év folyamán nagy egy­házi ünnepet fognak tartani s a székesegyház piac felé néző homlokzatán márvány emléktáblát illeszte­nek be s a püspökök egy közös pásztorlevélben híják föl híveik figyelmét az unió nagy jelentősé­gére. Ez ünnepségek alkalmával 1900. szeptember hónapjában egy nagy provinciális zsinatot is fognak tartani. A delegációk. Budapest, nov. 30. Bécsben ma megalakultak a közös költ­ségvetés tárgyalására hivatott delegációk. Az osztrák delegáció Welter grófot, a magyar delegáció Szápáry Gyula grófot választotta elnökévé. Szápáry gróf megnyitó beszédében megemlékezett Széll Kálmán miniszterelnökről, a­ki sok éven át vezető állást foglalt el a delegációban. Megemlékezett továbbá a királyné gyászos elhunytáról és a magyarság dinasztikus érzelmeit tolmácsolta. Az ülésen Kállay Béni közös pénzügyminiszter előterjesztette a közös kormány költségvetését, a­melyet alább ismer­tetünk. A magyar delegációban ezenkívül csak annyi történt, hogy megválasztották az albizottságokat. A magyar delegátusok, mint bécsi munkatársunk jelenti, valószínűleg még szombaton éjjel hazautaznak és csak december 18-ika körül jönnek vissza, mert addig remélhetőleg a magyar képviselőház elintézi a magyar kvótatörvényt. Ha a delegá­ciók az év végéig nem fejeznék is be munká­latukat, azért legalább magyar részről nem lesz rá szükség, hogy a közös minisztereknek indem­­nitást adjanak, mert a magyar költségvetési provizórium négy hónapig érvényes és abban benne vannak a közös költségek is. A­mi a trón­beszédet és külügyi expozét illeti, ezek, mint más években is, egymást ki fogj­ák egészíteni, minthogy a külügyi expozé rendesen a trónbeszéd para­frázisa. A király hangoztatni fogja a hármas szövet­ségnek intakt fönnállását és konstatálni, hogy Oroszországhoz való viszonyunk még inkább megjavult és hogy ennek köszönhető, hogy a Balkán-félszigeten rend és nyugalom van. Egyik és másik államban ködösek ugyan a viszonyok, de Ausztria-Magyarország önzetlen jóindulata biztosította a nyugalmat és azt, hogy nagyobb bajok ne legyenek. A Bud. Tud. jelentése szerint a magyar delegáció külügyi albizottsága december 2-án, szombaton, délután 2 órakor tartandó ülésében átveszi a külügyminisztérium költségvetési elő­irányzatát, a­melyet nyomban tárgyalni fog.­ ­

Next