Budapesti Hírlap, 1899. december (19. évfolyam, 333-362. szám)
1899-12-01 / 333. szám
1899. december 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (333. sz.) államháztartásunk mérlegét megzavarni nem fogja. Ebből merítjük azt a reményt is, hogy midőn a köztünk és Ausztria között fenforgó pénzügyi vitás kérdések közül a legutolsó parlamentáris uton rendeztetik, egyúttal hosszabb időre letűnnek azok asúrlódások és a nyomukban járó izgalmak, amelyek a két állam közgazdasági viszonyait eddig sajnos módon befolyásolták. Reméljük, hogy ezután közgazdaságunk hosszabb ideig zavartalanul fejlődhetik, és hogy ez idő alatt képesek leszünk keresetforrásainkat szaporítani és a régieket intenzívebb módon fejleszteni. Számítunk rá, hogy lehetséges lesz ez időszak alatt a valutarendezési és a vele kapcsolatos műveleteket zavartalanul végrehajtani. Ezeknek a műveleteknek előfeltételei a kiegyezési törvényekben biztosítva lettek, részünkről pedig minden alkalommal és így ezúttal is nyomatékosan kívánjuk hangsúlyozni ezeknek alapvető jelentőségét. A pénzügyi bizottság tárgyalásai során az az aggodalom merült föl, mintha a törvényjavaslat utolsó szakaszában foglalt az a föltétel, hogy a jelen törvény arra az esetre lép életbe, ha a megfelelő, határozatok Ausztriában is törvényerőre emelkednek, akképp is értelmezhető volna, hogy a megfelelő határozatok a birodalmi képviseletről szóló 1867-iki törvény 14-ik szakasza alapján kibocsátandó császári rendelettel nyerhetnek Ausztriában törvényerőt. Éde nézve tudomásul vettük a kormányelnöknek azt a kijelentését, hogy a törvényjavaslat kérdéses szakaszában kifejezetten hivatkozás történik az 1868-ik évi XII. törvénycikk 19. és 20. szakaszaira, amely szakaszokban foglalt határozatok az egyezségnek a két országgyűlés által való elfogadását előírják, minélfogva az idézett osztrák törvény 14. §-a alapján kibocsátott császári rendeletnek a kvótaegyezményre való alkalmazható voltát egyenesen kizárják. Ezek után ajánljuk a t. Háznak, a kormány által beterjesztett törvényjavaslatot. A miniszterelnök a királynál, Bécsből jelentik, hogy a király ma délután hosszabb külön kihallgatáson fogadta Széll Kálmán miniszterelnököt, aki meglátogatta Golubovszki gróf külügyminisztert. A kiegyezés mérlege. A képviselőház pénzügyi bizottságában ellenzéki részről fölvetett kérdések folytán, mint tudva van, előterjesztést tett a kormány két tagja — a miniszterelnök és pénzügyminiszter — arról, hogy a hosszas vajúdások és küzdelmek útján létrejött s a kvóta-előterjesztéssel zárókövéhez jutott új kiegyezésnek a pénzügyi eredménye és mérlege miként alakul. Ennek az előterjesztésnek a számbeli adatait bizalmas karakterűeknek deklarálta a kormány, tekintettel különösen arra, hogy a kvóta-előterjesztés még nem került Ausztriában tárgyalás alá, ezt a tárgyalást pedig s az osztrák kormánynak egyébként is prekárius helyzetét fölötte megnehezítené ily hivatalos adatoknak és számitá— Kém tudják, kicsoda? — Nem s talán nem is fogják megtudni. Idehozták. Amott fekszik egy kis szobában. Mindössze a táskájában találtak néhány sor írást. Az is olyan titokzatos. Hogy bűnhődni akar, azért hal meg. Aláírva: Louise . . Siettünk mindnyájan a kis villa felé, ahová a riporter vezetett. El volt ugyan torzulva, fölpuffadva, de azért rögtön fölismertem a halottat: Louise volt, a Rétalapyék francia kisasszonya. De nem szóltam róla senkinek. Minek ? A halott akarata szent; ha ismeretlenül akart eltűnni, maradjon az. Az első megindulásban, elérzékenyedve gyűjtést rendeztünk, aztán márványból emléket állítottunk a sírja fölé, a tengerparton. Ott nyugszik, narancs- és babérfák között. Sírkövére csak ezt az egy szót vésettük: Louise . . . A tisztelendő kedves testvérek meghatottan sütötték földre a szemüket s összetett kézzel pörgették az olvasó apró gyöngyszemeit. Némelyik könyezett. A férfiak is komoly arccal néztek egymásra s titokban a főszolgabíróra, aki féloldalt fordulva, a kis Tarbai Mari barnafürtös fejét simogatta. A főispánnő odament hozzájuk. — Mintha csak a szegény Louiset látnám. Ugyanaz a kerek arc, az a mosolygós kék szem, az orra, álla, homloka . . . Szegény gyermekem ! A főszolgabíró föl sem tekintett, csak nézte, simogatta a kis leányt. — Milyen kedves, bájos arcocska, ugye, méltóságos asszonyom ? kérdezte. — Kedves. Igen. Nagyon kedves. Ha az apja látná ! . . . Juhász Taddaeus úr ekkor önkénytelenül megnyomta a harmonium billentyűit. Ujjai alatt Lőrinczy György, soknak a publikálása. A bizottság tagjai megőrizték a tartozó diskréciót a velük közölt számadatokra nézve, melyekből, ha beválthatók a kormány számításai, az a következtetés vonható le, hogy az átalási eljárásnak s az osztrák kormánynyal kötött bélyeg-egyezménynek pénzügyi eredménye teljesen fedezi a kvótaemelés folytán ez idő szerint mutatkozó költségtöbbletet, a kiegyezés egyéb részeinek, nevezetesen az új bank aktának ismeretes rendelkezései pedig ezenfelül is nem csekély összeggel javítják az eddigi állapothoz képest és Magyarország szempontjából a kiegyezés mérlegét. A függetlenségi párt értekezlete. A függetlenségi és 48-as párt ma este értekezletet tartott, amelyről a következő kommünikét adták ki: Az országos függetlenségi és 48-as párt ma este 6 órakor Thaly Kálmán elnöklésével értekezletet tartott. Hentaller Lajos napirend előtt indítványozta, hogy a párt jegyzőkönyvileg szavazzon köszönetet Kossuth Ferenc elnöknek, Komjáthy Béla, Justh Gyula és Barta Ödön párttagoknak, akik a kvóta fölemelése alkalmával a pénzügyi bizottság ülésén oly odaadással és kiváló tudással, az ország megelégedésére védték a párt álláspontját. Az értekezlet Hentaller indítványát egyhangúlag elfogadta. Az értekezlet ezután Tóth János referálása alapján az ujoncjutalékra vonatkozó 1898. VI. törvénycikk hatályának egy évre való meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalta, melyet a párt Thaly Kálmán, Müllek Lajos és Barta Ödön hozzászólása után nem fogadott el. A párt ez álláspontját Tóth János fogja a képviselőházban ismertetni. Az 1900. évre kért újoncjutalék megajánlására vonatkozó törvényjavaslat került ezután tárgyalásra, melyet az értekezlet szintén nem fogadott el, mire nézve Thaly Kálmán fog a párt megbízásából az országgyűlésen fölszólalni. Végül Tóth János terjesztette elő a honvédelmi miniszter két jelentését, amit a párt tudomásul vett. A függetlenségi és'48-as (Kossuth) párt intéző bizottsága fölkéri a párt összes tagjait, hogy jövő hétfőtől kezdve, tehát a kvótatárgyalás alatt, állandóan Budapesten tartózkodjanak. Szentesítés előtt. A szentesítésre kész törvényjavaslatok szövegét átvizsgáló bizottság az országgyűlés két házának Bérczes Dezső elnöklésével ma ülést tartott, a melyben a főrendiház részéről Széchenyi Bertalan gróf jegyző, a képviselőház részéről Molnár Antal jegyző, Kovácsy Sándor és Kovács Pál előadók, a földmivelésügyi minisztérium részéről Bartóky osztálytanácsos vett részt. A bizottság megvizsgálta a legutóbb tárgyalt törvényjavaslatoknak, köztük az indemnitásnak végső szövegét s azt a két ház határozatával mindenben megegyezőnek, találta. Ennek alapján a törvényjavaslatokat a miniszterelnökség útján királyi szentesítés alá terjesztik, szomorúan, hosszan nyúlt el valami bánatos, keserves félhang. A főszolgabíró nagyot lélekzett. — Ezt a gyermeket én magamhoz venném, méltóságos asszonyom, szólt halkan, fölnevelném, mint a magamét . . . Mindenki ránézett. Egyik csodálkozva, a másik áhitatosan, meghatottam A polgármester mosolygott . . . Csak a főispánná arca nem változott. Fehér, puha kezével megsimogatta a leányka bámész arcocskáját, gyöngéden, szeretettel. — Gyermekem. Most már édesapád is van. Aztán jól viseld magad. Tudod? Hiszen okos kis leány vagy! Az égből rád néznek a csillagok, az angyalok. Vigyáznak rád. Majd a főszolgabíróhoz fordult: — És mi is vigyázunk, — szólt csöndesen. Azután odalépett a nagy kosarakhoz, amik tele voltak ruhával, kalappal, cipővel. Sorra megnézegette.Kis fehér cédula volt mindegyiken, amire föl volt írva, hogy kinek szánták. Maga osztotta ki az örvendő, mosolygó gyermekek között. A sápadt, szomorú arcok kipirultak. Mikor az a ruha akadt a kezébe, amelyikre a Tarbai Mari neve volt fölírva, akkor odaszólt a főnöknőnek : — Ezt most már másnak kell adni, a kis Marinak nem kell. Majd vesz neki a fogadott apja, ugye, főszolgabíró úr? Mintha az édesapja volna? A főispánnő mosolygott. És a szegény, apró koldusok is boldogan mosolyogtak, talán valami láthatatlan csillagkereszt felé, aminek a gloriolája ott reszketett a méltóságos asszony, meg a Tarbai Mari feje körül A balásfalvi gör. kat. román zsinat. A november 22-én megnyílt balásfalvi gör. kat. román zsinat, mint maguk a román lapok is panaszolják, a nyilvánosság teljes kizárásával folyt le, még a Tabina tudósítóját sem bocsátották be. A zsinat tagjainak nyilatkozataiból — levelezőnk tudósítása szerint — mégis a következők konstatálhatók a zsinat politikai érdekkel bíró főtárgyait illető megállapodásokról. Legelőször is a gör. kát. román egyházi autonómiával foglalkoztak. A tanácskozás alapjául Bunea Ágoston kanonoknak tizenhat pontba foglalt előterjesztése szolgált. Kimondották, hogy nem vesznek részt az általános kát. autonómiai tárgyalásokban, hanem ő felségétől kérni fogják : engedje meg, hogy a gyulafehérvár-fogarasi érseki egyházmegye egy világi és egyházi küldöttekből álló kongresszust tarthasson, hogy azon a gör. kát. román egyházat, mint a magyarországi latin szertartású kat. egyháztól független egyházat külön, önálló autonóm egyházatszervezhesse. Elhatározták azt is, hogy Bunea jelentését kinyomatják és megküldik minden plébánosnak. Ami az állami segítséget és a kongruát illeti, Moldován nagyprépost azt indítványozta, hogy azt csak akkor fogadják el, ha azt a kormány kiosztás végett át fogja adni az egyházi hatóságoknak és nem követeli, hogy azt a papok a politikai hatóságok közbejövetelével kapják meg, mert ez az eljárás mélyen sérti az egyházi hatóságok és a főpapok tekintélyét. Bunea Ágoston lényegében egyetértett Moldován javaslatával, de szükségesnek tartotta a zsinat álláspontját e kérdésben szigorúbban formulázni szemben a kománynyal. A zsinat Bunea harciasabb álláspontját tette magáévá. A gör. kát. vallásos unió kétszáz éves fordulójának megünneplését illetően kimondották, hogy a jövő év folyamán nagy egyházi ünnepet fognak tartani s a székesegyház piac felé néző homlokzatán márvány emléktáblát illesztenek be s a püspökök egy közös pásztorlevélben híják föl híveik figyelmét az unió nagy jelentőségére. Ez ünnepségek alkalmával 1900. szeptember hónapjában egy nagy provinciális zsinatot is fognak tartani. A delegációk. Budapest, nov. 30. Bécsben ma megalakultak a közös költségvetés tárgyalására hivatott delegációk. Az osztrák delegáció Welter grófot, a magyar delegáció Szápáry Gyula grófot választotta elnökévé. Szápáry gróf megnyitó beszédében megemlékezett Széll Kálmán miniszterelnökről, aki sok éven át vezető állást foglalt el a delegációban. Megemlékezett továbbá a királyné gyászos elhunytáról és a magyarság dinasztikus érzelmeit tolmácsolta. Az ülésen Kállay Béni közös pénzügyminiszter előterjesztette a közös kormány költségvetését, amelyet alább ismertetünk. A magyar delegációban ezenkívül csak annyi történt, hogy megválasztották az albizottságokat. A magyar delegátusok, mint bécsi munkatársunk jelenti, valószínűleg még szombaton éjjel hazautaznak és csak december 18-ika körül jönnek vissza, mert addig remélhetőleg a magyar képviselőház elintézi a magyar kvótatörvényt. Ha a delegációk az év végéig nem fejeznék is be munkálatukat, azért legalább magyar részről nem lesz rá szükség, hogy a közös minisztereknek indemnitást adjanak, mert a magyar költségvetési provizórium négy hónapig érvényes és abban benne vannak a közös költségek is. Ami a trónbeszédet és külügyi expozét illeti, ezek, mint más években is, egymást ki fogják egészíteni, minthogy a külügyi expozé rendesen a trónbeszéd parafrázisa. A király hangoztatni fogja a hármas szövetségnek intakt fönnállását és konstatálni, hogy Oroszországhoz való viszonyunk még inkább megjavult és hogy ennek köszönhető, hogy a Balkán-félszigeten rend és nyugalom van. Egyik és másik államban ködösek ugyan a viszonyok, de Ausztria-Magyarország önzetlen jóindulata biztosította a nyugalmat és azt, hogy nagyobb bajok ne legyenek. A Bud. Tud. jelentése szerint a magyar delegáció külügyi albizottsága december 2-án, szombaton, délután 2 órakor tartandó ülésében átveszi a külügyminisztérium költségvetési előirányzatát, amelyet nyomban tárgyalni fog.