Budapesti Hírlap, 1900. június(20. évfolyam, 149-177. szám)

1900-06-21 / 168. szám

8 BUDAPESTI HÍRLAP. (16S. sz.) 1900. junius 21. nagymise. Mise után a vármegyeház dísztermében diszülés, melyet Zichy Jenő gróf fog beszéddel megnyitni. Az ünnepi beszédet Vass Bertalan dr., cisztercita tanár mondja. Utána Vargha Gyula fogja ünnepi ódáját elszavalni. Czapáry László cisztercita tanár ismertetni fogja irodalmi munkála­tát, melyet Vörösmarty levelezéséről ir. Azután következik a vármegye nagytermében elhelyezendő Vörösmarty-arcképnek leleplezése és megkoszorú­zása, mely után Havranek József polgármester a diszülést bezárja. Azután a koszorúkat helyezik el Vörösmarty-szobor talpazatára. Utána diszebéd, délután a cisztercita főgimnázium falába helyezett emléktáblát fogják leleplezni. Este a színházban díszelőadás lesz, mely alkalommal a Nemzeti Szín­ház művészei a Maróth Bánt fogják játszani. Az ünnepi prológot Váradi Antal írja. * (A tót nyelv önállósága.) A budapesti tót lapok szerint Czambel Samu dr., titkár a miniszter­­elnöki fordító-osztályban, félévi szabadságot kapott Széli Kálmán miniszterelnöktől tanulmányútra. Czambel ez útjában folytatja a tót népnyelv tanul­mányozását a Nyitra és Poprád közötti vidéken, hol a múlt évben megszakította. Czambel nagy fába vágta a fejszéjét; sok évi kutatás után meg­győződött, hogy a tót nem tájszólása a csehnek, mint Pasztrnek prágai egyetemi tanár és a cseh-tót egy­ség többi pártolója szeretné elhitetni, hanem önálló alapon fejlődő, ősrégi eredeti nyelv, azért elhatá­rozta, hogy a cseh salakot kiválasztja és a tót népnyelvet irodalmi színvonalra emeli. E célból vidékről vidékre jár és történeteket beszél­tet el oly emberekkel, kik falujoktól huza­mosan távol nem voltak és nyelvük tisztaságát megőrizték. És ha a nép ajkán élő kifejezések és szavak gyűjtését, mit már évek óta folytat, be­fejezi, három munkát helyez kilátásba: magyar-tót szótárt, magyar-tót frazeológiát és a hivatalos ma­gyar nyelv tolmácsát. A szótárral ki akarja szorí­tani a most használatos Loóz-szótárt, melynek min­den harmadik szava cseh és igy okvetetlenül csehe­­sit. De a szótárnál előbb kiadóról kell gondoskod­nia a nagy költség miatt, azért egyelőre a frazeo­lógiát és tolmácsot hja meg, e két munka a köz­ségi hivataloknak és az értelmesebb tót polgárok­nak való, a hivatalos magyar iratok könnyebb meg­­érthetése végett. E munkák után még több is fog következni. Czambel nem uj ember e téren, tudománya és eddigi munkássága arra vall, hogy vállalkozása nem lesz erőtlen kísérletezés. Beszéli az összes szláv nyelveket, sokat utazott Oroszországban, Lengyelországban, Horvátországban, Dalmáciában stb. Húsz éves irodalmi munkásságát Szárnyéi József a Magyar irók élete és munkái-ban két hasábon át ismerteti. Czambel az egyetemet Buda­pesten, Prágában és Bécsben végezte, a hol Miklo­­sichot, a hires szláv filologot hallgatta. Magyar lapokba, folyóiratokba régebben sokat irt a tót hangtanról, a csehek és tótok irodalmi egységéről, a cseh hírlapirodalomról, az irodalmi tót nyelvről, a tót népköltészetről és ilyenekről. De legtöbbet irt tótul. 1881 óta tótra fordítja az országos törvénye­ket. Tíz éven át a vezető cikkelyeket ő irta a SlovensJcé Noviny hazafias tót lapba, mely Budapes­ten jelenik meg. Önálló tót munkái : Adalé­kok a tót nyelv történetéhez, ez egy értekezés­sorozat, melyben kifejti, hogy a tótok mindig saját szójárásaikon írtak. Sokat küzdött Czambel azok ellen, kik a tót nyelvet eloroszositani és el­­csehesiteni törekedtek, rozék ellen kiadta 1893-ban Helyesirés-át vaskos kötetben. E munkáját a prágai egyetemi tanárok megtámadták, de Czambel több füzetben védte álláspontját, úgy hogy ma már a tótok minden orosz ós cseh idiómától menten írnak. Mivel pedig az 1896-ban újjászervezett cseh­­tót Egység megint el akarja csehesiteni a tót nyelvet, sőt a tót nemzeti párt ilyen irányú nyelv­tant ad ki az idén, azért a Czambel vállalkozása a tót nyelv önállóságára fontos, magyar szempontból pedig kívánatos. * (Az Akadémia nyári szünete.) A Magyar Tudományos Akadémia a jövő kedden kezdi meg közel három és fél hónapos nyári szünetét. * (A kiváltságok.) Somorjai Artur fiatal Író­­társunknak, a ki egészségének helyreállítása végett évek óta délvidéken időzik, A kiváltságok cimü darabját, mint értesülünk, a berlini Residenz-Theater előadni készül. * (Irodalomtörténeti Közlemények.) Az Akadémia irodalomtörténeti bizottságának folyóirata megjelent Zlinszky Aladár, Pfeifer János, Fürst Aladár, Illésy János. Zsák J. Adolf, Ferenczi Zoltán, Rexa Dezső közleményével. * (Matematikai én Természettudományi Értesítő.) Az Akadémia harmadik osztályának folyóirata legújabb második füzetében Horváth Gézától, Mocsáry Sándortól, Schmidt Sándortól, Kövesligethy Radótól, Lengyel Bélától, Rados Gusz­távtól közöl tanulmányt. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Budapest, jun. 20. — A szatmári bünpör a Kúrián. C z o r d a Bódog kúriai másodelnök, a büntető osztály vezetője, a Papp Béla és társainak bűnügyében tegnap fölérkezett iratokat ma Székács Ferenc bírónak, az első bün­tető tanács tagjának osztotta ki. Minthogy Székács nem tagja a szünidei tanácsnak, a legjobb esetben is csak szeptemberben mondja ki a végső Ítéletet a Kúria a szatmári testvérgyilkosság bünpörében. — Megrágalmazott kúriai bírák. B r un­ka 1 á n é és társainak tiz év óta húzódó bűnügyéből ágazik ki az a pör is, a melyet K é g 1 y József ügyvéd ellen indítottak rágalmazásért. Kéglyt tudvalevőleg három hónapi fogházra ítélték, mert Brunkaláné ha­mis váltóját pörölte. Az ügyvéd e miatt egy beadvá­nyában megrágalmazta a Kúria három biráját. Szentgyörgyi Imréről, a tanács elnökéről azt mondotta, hogy eladósodott ember, a kiről közszájon forognak a bírói állást nem emelő eljárások. Szé­kács Ferencet részrehajlással vádolta, mert törvény­­széki alelnök korában a pörben egyik végzését fölül­bírálta s az irás-szakértöket mintegy belekényszeri­­tette, hogy az inkriminált Vásonkeőy-váltót hamis­nak mondják. Végül Tóth Gerőre, az ügy előadójára ráfogta, hogy elfogult ember, mert intim barátja P o- 1 ó n y i Gézának, a panaszos ügyvédjének. A Kúria ezt a beadványt elküldötte a büntető törvényszéknek, a mely Kéglyt nyilvános rágalmazásért vád alá he­lyezte és egy hónapi fogházra és száz forint pénzbün­tetésre Ítélte. A királyi Ítélőtábla ma foglalkozott ezzel az ügygyei és D évi eh László biró előadására Kéglyt csupán százötven korona fő- és ötven korona mellék­­büntetésre ítélte. — A transzváli vasúti pör. Brüsszelből táv­iratozzak nekünk: A törvényszék ma Oppenheim Róbert bárót hallgatta ki. Az elnök fölolvastatta az összes megvesztegetett transzváliak jegyzékét; benne szerepelnek az Amerikában időző búr küldöttség tagjai is, a kik egyenkint ötvenezer frankot kaptak. Valamennyien beismerik, hogy pénzt kaptak. A meg­vesztegetésre fordított összeg 10,800.000 frankra rúg. — A nagyherceg kalandja. Az Esti Új­ságnak Írják Odesszából, hogy a szebasz­­t o p o 1 i törvényszék a minap zárt tárgyaláson ki­mondta a válást a Jelkin Andrejics Sándor és a felesége válópörében házasságtörés miatt. A hűtlensé­get az asszony követte cl, s csábitója Alexandre­v i c s A__nagyherceg volt, a kit Odesszában vitt a sors a Jelkin-házaspár útjába. Jelkin áprilisban nagy építkezéseket vállalt el Odesszában, s magával vitte fejedelmi szépségű feleségét is. Jelkinék nagyon bol­dogan éltek, mert a férj igen alacsony sorsból küz­dötte föl magát a feleségéért, s az asszony is szerette férjét. Május elsején a nyaraló-negyedben sétálgat­tak, mikor szembe jött velük hintáján a nagyherceg, a katonai adjutánsával. Jelkinék nem üdvözölték a nagyherceget, de annak nyomban föltűnt az imponáló szépségű asszony, s utána küldte az adjutánsát, a ki átadta a nagyherceg üzenetét: — Ő fensége kéreti a nagyságos asszonyt, kegyes­kedjék bemutatkozni neki. Jelkin meglepetve nézett a tisztre. — Kihez van szerencsénk? A tiszt megmondta a nevét s megnevezte a nagy­herceget, a ki türelmetlenül várt a kocsijában. — A feleségemnek, felelt erre .Jelkin. semmi dolga sincs ö fenségével, ha ő fensége tőlem óhajt va­lamit, legyen kegyes engemet magához hivatni. A tisztet megdöbbentette a vakmerő felelet, de látva Jolkin határozottságát, nem erőszakolta a dol­got. Ott hagyta őket, s visszament a kocsihoz. A nagyherceg most mái- erősen űzőbe vette a szép asszonyt. Szerelmes levelet irt neki, s az asszony megszédült. Nem gondolt hitvesi kötelességére, mert elkábult attól, hogy egy nagyhercegnek megtetszett, A hajsza föltűnően folyt tovább. A nagyherceg egy sereg tiszttől kisérve a városi parkban is közre fogta Jclkinéket, de innen sikerült a férjnek elvinnie a fe­leségét. Később egy könyvesboltba mentek. Az adjutáns ide is utánuk jött, s megismételte ajánlatát. A férj most már dühbe jött: — Szégyelje magát a főhadnagy ur, kiáltott rá, hogy ilyen aljas szerepre vállalkozik! És figyelmezte­tem, hogy többet se a feleségemet, se engem inog ne szólítson. Ez gyalázatosság! Jelkin azt hitte, hogy most már nyugta lesz, de a fátum a vacsoránál újra szembe hozta velük a nagy­herceget, Jelkinék egy előkelő fogadó éttermében ültek egészen egyedül. Egyszer csak nagy sarkantyú­­pengéssel bevonul a terembe a nagyherceg, a helyőr­ség néhány tisztjével. A főhadnagy-adjutáns menten Jelkinék felé tartott, — Ide ne jöjjön, mert lelövöm! A nagyhercegé­nek pedig mondja meg, ha abba nem hagyja ezt az éretlenkedést, olyan elégtételt veszek rajta, a milyent nagyhercegen még nem vettek! — Gondolja meg, felelt a tiszt, hogy mi vár önre... — Semmit se gondolok, szakította félbe Jelkin, csak azt, hogy egy tisztességes asszonynak ilyen nyíl­tan, a férje jelenlétében utánajárni alávalóság és ocs­mányság ! Az izgatott szóváltásra a nagyherceg is előjött és Jelkinnek volt hozzá bátorsága, hogy megismételje kijelentéseit. A fenséges ur nyugodtan hallgatta végig a heves szóáradatot, Jelkinné azonban megrémültén gubbasztott a férje mellett. Végre megszólalt a nagyherceg: — Nos, madame, bejön? Jelkinné erre kiegyenesedett, végignézett a nagyhercegen, aztán a férjén, egyet fordult, s bement a nagyherceggel a különszobába. Másnap bűnbánóan tért vissza a vétkező asz­­szony. Hiába volt, Jelkin hallani se akart a békülés­­röl, s igy megtörtént a válás. A tisztek később föl­keresték, s hallgatásra kérték a nagyherceg dolgában. De Jelkin már akkor elmondta az egészet ügyvédje rokonának, a ki egy németországi lap levelezője Odesz­­szában, s igy a nagyherceg kalandja nyilvánosságra került. — Jogtalan Munkácsy-kópia. A nagy mes­ter legszebb alkotásáról, a Krisztus Pilátus e 1 őt t cimü hatalmas vászonról, csináltatott kicsinyí­tett másolatot L i n h a r t Vilmos fővárosi diszletfestö. A jogtalan kópiát maga Munkácsy vette észre, mikor 1896-ban utoljára járt itthon életében. Persze nyom­ban megindította a port szerzői jog bitorlása miatt Linhart ellen, a ki azzal védekezett, hogy a másolatot nem ö, hanem Horváth Andor festő készítette és nem eladásra, csupán kirakatdiszitésre volt szánva. A törvényszék tanukat hallgatott ki ez ügyben, a kik azonban nem derítették föl teljesen a kérdést. A Kúria azonban a tanuk vallomásából megállapította a szerzői jog bitorlásának faktumát, mert Linhart csakugyan eladásra kínálta a másolatot. A törvényszék erre öt­ven forint pénzbüntetésre Ítélte Linhartot. Kártérí­tést nem ítélt meg a törvényszék, mert Munkácsyék nem részletezték a kártérítés összegének nagyságát. Ezt az Ítéletet úgy a tábla, mint ma a királyi Kúria első polgári tanácsa, Németh biró előadása alapján helybenhagyta. SPORT. Budapest, jun. 20. * A párisi nemzetközi sakkverseny. Páris­­ban tegnap véget ért a nemzetközi sakktorna s a magyar matadorok közül a szegedi Maróczy Géza 12 egységgel Lasker és Pillsbury után harmadik lett a nagy mérkőzésben. A tegnapi nap eredménye különben meglepe­tést hozott. Maróczy legyőzte Marscliall-t, a Lasker, Pillsbury és Burn legyőzőjét. A játék rendkívül heves és erős volt. Marschallnak második dija függött tőle, Maróczynak az, hogy ne szoruljon negyedik helyre. Fényes poziciójátékával Maróczy végre éjfél után néhány perccel megnyerte a pártit. Bródy-nok, a másik magyar mesternek is szeren­csés napja volt; leverte Didier-1, elérte a négy egységet és ezzel megtartja mesteri kvalifikáció­ját. Lasker pártija Csigorin-nal szintén rendkívül órdekfeszitő volt, de a világmester csak remist ért el az oroszszal szemben. Burn legyőzte Janovszky-1 s ezzel megszerezte a tizenegy egységet, vagyis az ötödik dijat. Pillsbury, mint előre látható volt, le­győzte Rosen-1, Marco könnyen legyőzte Mortimer A, Schlechter győzött Sterling ellen. Mieses és Mason játéka remis lett, Showalter-nek szabad napja volt. A részletes eredmény ez: Első Lasker (14), második Pillsbury (íZ'li), harmadik Maróczy (12), negyedik Marschall (12), ötödik Burn (11), hatodik Csigorin (10), hetedik Schlechter (10) és nyolcadik Marco (10). Laskernek és Csigorinnak egy-egy eldön­tetlen játéka volt. A többi mester díjas helyre nem jutott. Osztozhatik még a hetedik és nyolca­dik dijon Mieses, a ki Mason-nal való remis-jét újra játszsza s ha megnyeri, tiz egységet szerez. A többi mester igy áll: Janovszki, Showalter (9), Mason (4'/s) (1), JBródy (4), Rosen (3), Mortimer (2), Sterling, Didier (1). * Adieu. Annak idején már megírtuk, hogy az idei Hanza-dijat (40.000 márka) Over Norton nyerte meg és hogy Over Norton apja Adieu múlt ősz óta, mint apamén, a mezőhegyes! ménesbirtok­ban van. Adieu megvételének érdekes történetét azonban nem sokan tudják. A magyar kormány már ezelőtt két évvel alkudozott Adieu tulajdonosával, de mert akkor 100.000 forintra tartották, nem lett a vásárból semmi. A múlt év őszén újból meg­kínálták vele a magyar kormányt és hatezer forintot kértek érte. Mivel a ló hibátlan volt, meglepő volt az olcsó ár, de mindjárt sejtették a bajt, a mikor Adieu Angliából megérkezett, a szó szoros értelmé­ben vasra verve. Feje, szája, eleje két erős vasrúd közé volt szorítva, lába pedig a szó szoros értei-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék